Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-03-28 / 13. szám

AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN VI. Nigéria ELUTAZÁSUNK ELŐTT igyekeztünk tájékozódni arról a földrészről, ahová utaznunk kellett. Miközben forgattuk a rendelkezésünkre álló könyve­ket. rádöbbentünk arra, hogy lényegében milyen keveset tu­dunk Afrikáról. Pedig Afrika ma az egyik legérdekesebb vi­lágrész és a jövőben egyre többet fog hallatni magáról. Területének nagyságát nézve a második legnagyobb világ­rész, Ázsia után következik. Olyan óriási a területe (30 millió négyzetkilométer), hogy belefér egész Európa, továbbá India, Japán, az Észak-Ame­rikai Egyesült Államok, Üjzé- land és még egy sereg sziget. A Föld egész szárazföldi terü­letének mintegy 20 százaléka! Ezen a területen közel 40 füg­getlen állam van, amelyeknek területei majdnem kivétel nélkül nagyobbak, mint Ma­gyarországé! Ennek ellenére milyen keveset tudunk az egyes független afrikai álla­mokról! A legtöbbnek még a nevét se tudjuk egész ponto­san. Hányán vannak közöt­tünk, akik pl. alig tudják megkülönböztetni egymástól csak ezt a három államot is: Mali, Malawi és Malgas. Azt is kevesen tudják, hogy ez az óriási világrész meglehetősen ritkán lakott terület: csupán 8 százaléka lakik itt a Föld lakosságának. Ha kezdi tanul­mányozni az ember Afrika or­szágait, népeit, szokásait, ak­kor lesz világos előtte, hogy valóban „ezerarcú” ez a világ­rész. SOKSZOR AZ IS MEGDÖB­BENTŐ, hogy ez a szó: „Af­rika”, mennyire összefonódott tudatunkban mindenféle naív és romantikus képzettel. An­nak ellenére, hogy Afrikában ma 36 független állam van és az őserdőket betonutak szelik át, repülőtereken lökhajtásos repülőgépek indulnak és száll­nak le, Ghana fővárosában Accrában, nemrég atomreak­tort állítottak föl — sokan Afrikát még mindig egyenlő­nek tekintik a dzsungellel, az oroszlánokkal, a félig mezte-. len emberekkel,- a „tam-tam” zenével, és az „afrikai vadász- történetek"-kel. Pedig Afrika ma ennél sokkal több. Nélküle ma már nem lehet gondolkod­ni és tervezni a világ politikai és gazdasági életében. De nem lehet figyelmen kívül hagyni egyházi vonatkozásban sem. Nemcsak azért, mert Afriká­ban minden hatodik ember keresztyén, hanem azért sem. mert az afrikai egyházak örö­mei és nyomorúságai tükrözik az egész Egyház örömeit és nyomorúságait. PRÓBÁLJUNK MOST ki­csit körülnézni e hatalmas földrész egyik országában NI­GÉRIÁBAN. Bár a különböző országoknak más és más prob­lémái vannak Afrikában, még­is ha körülnézünk Nigériában, némi betekintést kapunk álta­lánosságban az afrikai orszá­gokba. Amit el fogok mondani, azt vagy magunk láttuk, vagy ott tartózkodásunk alatt ba­rátainktól és jól tájékozódott ismerőseinktől hallottuk. NIGÉRIA, TÍZSZER AKKO­RA, MINT MAGYARORSZÁG, egyben a legnagyobb lakos­ságú afrikai állam. Lakóinak száma megközelíti az 55 mil­liót. Az egész ország a trópusi övezetben fekszik. Ebben az országban áprilistól—októberig esik az eső, novembertől már­ciusig pedig az ún. „száraz év­szakban” forrón süt a nap. Az átlagos hőmérséklet általá­ban 32—35 fok között mozog, de az ország északibb részé­ben, a Szahara közelében, gyakran eléri a 40—44 fokot is! A levegő a száraz évszak­ban is rendkívül nedves és néha 99 százalékos a pára- tartalom! E miatt sokszor úgy éreztük, hogy szinte „folyé­kony” levegőt szívunk ma­gunkba, Ruháink úgy teleszí­vódtak nedvességgel, mintha permetező esőben áztunk vol­na meg. (A szálloda szobáinak szekrényeiben legtöbbször éj­szaka is égtek a villanykörték, hogy ezáltal is némileg szára­zon legyenek tarthatók a ru­hák!) Nigériának mintegy 800 km hosszú tengerpartja van. A tengerparttól kiindulva, az or­szág belseje felé húzódnak a hatalmas őserdők, amelyek északon szavannákba torkol­nak bele. Különösen gazdag az őserdő a Niger és a Benue folyók völgyében, amelyek át­szelik az országot. Az őserdő túlnyomórészt olajpálmafák­ból, kakaófákból áll, de igen nagy mennyiségű fa ipari célo­kat szolgál. Nigéria 1963. október 1-én lett függetlenné. Addig angol gyarmat volt. Nigéria ma Szö­vetségi Köztársaság, amelynek elnöke dr. Nnamdi Azikiwe. A Köztársaság négy önálló or­szágrészből áll. Kelet-Nigéria NIGÉRIA GYÁRIPARA az ország függetlenné válása után hatalmas fejlődést mu­tat. Már a felszabadulás előtti időben is az angolok több gyárüzemet létesítettek, mivel az hasznos tőke-befektetésnek és kitűnő jövedelmezési for­rásnak bizonyult. A nyers­anyag közelben volt, a mun­kaerő nagyon olcsó és így ér­demes volt. a gyarmatosítók­Francis Ibiam, Kelet-Nigéria kormányzója kormányzója Sir Francis Ibiam, aki Enuguban székel. Ibiam egyben a református egyház tagja és az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke. A Központi Bizottság enugui ülése idején Ibiam kormányzó a kormányzósági palota gyö­nyörű kertjében vendégül lát­ta a Központi Bizottság vala­mennyi tagját és a meghívott vendégeket is. Ez a kert a leg­[ nak pénzüket, ipartelepek lé- ‘ tesítésével hasznosítani. A kül­földi tőkések vitték el a ha­szon túlnyomőfészét és közben a nyersanyag fogyott! Ez az állapot semmiképpen sem volt jó és előremutató Nigéria la­kossága számára. Bár ma sem tudja Nigéria nélkülözni a külföldi tőkebefektetéseket, mert új gyárak létesítéséhez még egyelőre nincs meg a kel­lő felszerelése, mégis egyre kedelme a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, sőt az utób­bi időben Magyarországgal is. A Magyar Népköztársaságnak az elmúlt év őszétől kezdve nagykövetsége van Nigéria fő­városában, Lagosban. IGEN NAGY GONDOT FORDÍT Nigéria a népneve­lésre. Sajnos, az angol gyar­matosítók nem sokat törődtek azzal, hogy megtanítsák írni és olvasni Nigéria népét. Ál­lítottak fel ugyan iskolákat, de ezek csak arra voltak jók, hogy a lakosság 5 százalékai!) megtanulja a legelemibb isme­reteket. Még másfél évtizeddé] ezelőtt is a lakosság 95 száza­léka írástudatlan volt! Közvet­len a függetlenné válás előtt némileg javult a helyzet, de a népnevelés elsősorban a függetlenné vált országnak lett a szívügye. Ma már Nigériá­ban több, mint 17 ezer általá­nos iskola működik, amelyek­ben 3 millió gyermek tanul. Van 700 középiskolájuk is mintegy 180 ezer tanulóval, öt egyetemen több, mint 4 ezer egyetemi hallgató készül arra, hogy átvegye a bányák, ipari üzemek és hivatalok irányítá­sát. Azt tervezik Nigériában, hogy az egyetemek további bő­vítésével 1970-től évente 2 ezer egyetemi hallgatót bocsátanak ki az üzemekbe, kórházakba és hivatalokba. A hatalmas mű­velődésügyi erőfeszítések elle­nére is ma még mindig majd­nem 70 százaléka a lakosság­nak írástudatlan. Bár a nagyobb városokban vannak kórházak és orvosok, igen nagy hiány van az egész­ségügyi szolgálatban. Ez Ni­gériának egyik legfájóbb pontja! A Központi Bizottság enugui ülése idején az egyik afrikai előadó ezt mondta: „Ez a cso­dálatos szálló, amelyben va­gyunk, nem hű képe Afriká­nak. A háttér, amelyből ez a iszálló kimagaslik, egészen más.” Valóban úgy van, hogy a modern szállodák és gyá­rak mögött a lakosság túl­nyomó része olyan egészség- ügyi és kulturális körülmé­nyek között él, amely bizony sok kívánnivalót hagy hátra. Az őserdők rengetegében, kis kunyhókban élő emberek na­gyon messze vannak kórhá­zaktól és orvosoktól, iskolák­tól és kultúrközpontoktól. De masának a függetlenné vált Népünnepély az enugui Stadionban. Középen dr. Bartha Tibor és D. Káldy Zoltán püspökök szebb trópusi növényekkel van tele. Maga a palota is szinte ultramodern és minden igényt kielégít. Mint megtudtuk, a lakos­ság 80 százaléka a mezőgazda­sággal foglalkozik. A föld rendkívül termékeny és ahol az őserdők szőnyege megsza­kad, jól művelhető. Nigéria el tudja látni lakóit elegendő élelemmel. A fő élelmiszerek a következők: jam (amely megfelel a mi burgonyánknak, csak több kg súlyú!) kas­sava, plantin (amely tulajdon­képpen egy óriási banánfajta), banán, cukornád, narancs és különböző citromféleségek. Ezenfelül, különösen a tenger­parton, sokféle hal biztosítja a lakosság élelmezését. Nigé­ria számtalan cikket exportál külföldre, elsősorban kakaót, olajpálma-termékeket, földi- mogyorót, gumit, szójababot és gyapotot. De gazdag ez az or­szág bányakincsekben is: ón, szén, olaj és mészkő található az ország nagy területén. inkább a maga lábára áll ez az ország is a többi függet­lenné vált országgal együtt. Nigéria ma kereskedik szinte mind a hat világrésszel. Fő piacai: India, Japán, Egyesült Államok, Hollandia, Anglia. De egyre jobban kiépül keres­államnak is száz és ezer prob­lémával kell megküzdenie fő­leg azért, hogy a politikai füg­getlenséghez meg tudja sze­rezni a gazdasági függetlensé­get is. (Folytatjuk!) D. Káldy Zoltán 'il.Iifl MMiÜÜMIlllllllllllllillHIHjllllillllllllllilllllllHllllilllllllllllllílülHIIIUItlIllllllillllliljlllilllllllllÜIIHjlilJllillllllllUlillilitittl Idézetek A. Schweitzer műveiből Az etika nemcsak a felebarátainkkal kapcsolatos visel­kedés kérdése, annak érdekében, hogy lehetővé váljék a rendezett boldog emberi társadalom, hanem a minden élő iránti felelősség belső kényszeréből fakadó átélése. Mindig illúzió nélkül léptem az ismeretlenbe. Ringó bárka, csendes éjszaka, csak a domború vízfelü­let és a csillagok látszanak — csodálatos kép. Megragad ilyenkor a valóság: számtalan világokkal együtt szágul- dunk ezen a kis golyóbison! Hatalmas erővel törnek fel létünk és a világ nagy kérdései: honnan? hová? Milyen kicsinynek tetszik a népek törekvése, az emberek gőgös büszkesége! És csodás hangok csendülnek fel számomra e csendes órákban ég és víz között,,, Böjt van, 1 * Buchenwaldi Intelem Buchenwaldban, az egykori fasiszta gyűjtőtábor területén és a Német Demokratikus Köztársaság polgárai által a Weimar melletti Ettersbergen fölállított emlékműnél gyülekeztünk össze a két német államból, Ausztriából, Csehszlovákiából, Bel­giumból, Franciországból, Hollandiából Lengyelországból, Magyarországból és a Szovjetunióból való keresztyén és zsidó polgárok, akiket egyesít az Istenbe, a mi Atyánkba vetett hit, aki felelőssé tesz bennünket egymásért. Húsz esztendővel ezelőtt szabadult meg Európa a Hitler- fasiszta barbároktól. A fasizmus megsemmisítésére, a béke és szabadság új világának fölépítésére tettek esküt a megmarad­tak annak idején itt, Buchenwaldban és a többi haláltáborban. Húsz éve hallgatnak Európában a fegyverek, de az igazi béke még nem köszöntött be. Még nem valósult meg az a félelem nélküli világ, amelynek az üldöztetés szenvedéséből és kínjai­ból, a háború okozta könnyekből, vérből és romokból kellene kinőnie. Az emberiességet és a népek békés egymás mellett élését újból fenyegetve látjuk és ezért kijelentjük: Felelősségünk Isten, a mi Teremtőnk színe előtt arra kötei lez bennünket, hogy felelősséget hordozzunk az életért. Isten a békét akarja. A háború az emberi bűn követkéz- ménye, amelyet nem akar az Isten. Ezért újabb ellenállásra elhívottnak tudjuk magunkat, és szembeszállunk azzal a kísérlettel, hogy a sokoldalú hadi erő, az atom-aknazár révén vagy más módon rendelkezni tudj janak németek az atomfegyverekkel. Szembeszállunk a Német Szövetségi Köztársaság kormái nyának azzal a törekvésével, hogy a Hitler-korszak büntetés nélkül maradt tömeggyilkosságai 1965-ben vagy egy későbbi időpontban az érvényes nemzetközi joggal ellentétben elévül- jenek. Nem engedjük, hogy a hidegháború vagy a lélektani hada viselés céljaira használják föl hitünket. Megfogadjuk ezen a helyen, hogy ingadozás nélkül fára­dozunk az emberek kölcsönös megértéséért, a népek békés együttéléséért és barátságáért. Felszólítunk minden jóakaratú embert: Fűzzön össze ben­neteket a közös harc az atomveszéllyel szemben, a fasiszta gon­dolkodás visszatérése és hitünkkel való minden visszaélés ellen! Minden jóakaratú ember közös cselekvése és a hívők imádsága mentik meg a világ békéjét. A háborús bűnök elévülése ellen A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága 1965. már­cius 2—5. között Szófiában tartott gyűlésén foglalkozott a náci bűnök elévülésének kérdésével is. Az alábbi állásfoglalás­sal fordul a Szövetségi Köztársaság kormányához és parla­mentjéhez: A Szövetségi Gyűlés az előtt a döntés előtt áll, hogy meghosszabbítja a náci időkben elkövetett erőszakos cse­lekmények büntethetőségének idejét. A Munkabizottság érte­sült azokról a vitákról, melyeket ebben az ügyben a Szövet­ségi Köztársaságban folytattak. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel kapcsolatban nemcsak politikai problémáról van szó. Véleményünk szerint politikai és erkölcsi kérdésekkel függ össze mindez. Ezenkívül ez nemcsak német, — hanem egyete­mes emberi probléma is. Európában sokan nem tudnák megérteni, ha a náci idők szörnyű bűntettei büntetlenül maradnának. A Szövetségi Köz­társaság megújuló életére irányuló reménységeket az elévülés elfogadása alapjában ingatná meg. A Szövetségi Köztársaságban a gyilkosokkal, cinkosaikkal és felbújtóikkal — akik tetteik büntetlenségével kérkedhetné­nek — Való együttélés a belső békességet állandóan zavarná. Az ezeknek ilyen módon biztosított büntetlenség a náci terrort túléltek szemében csak a jog elviselhetetlen kiforgatása és a nemzeti szocialista erőszakosság sok millió áldozatának cinikus megvetése lenne. A büntetőjogi eljárás megszüntetése demor alizalóan hatna ki az egész népre. Az ifjúság nehezen juthatna el a tiszta jog érzéséhez, ha ehhez hasonló egykori szörnyűségek környezete­ben büntetlenül maradnának. A kegyetlenségeket nemcsak német embereken, hanem nagymértékben más népek fiain követték el. Ezért ezt a kér­dést nem lehet a Szövetségi Köztársaságban anélkül eldönteni, hogy az érdekelteket meg ne hallgassák. Reméljük, hogy a Szövetségi Gyűlés komolyan veszi az Európából és az Európán kívüli népek köréből származó hangokat, melyek az elévülési határidő meghosszabbítását követelik. A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága felhívja a Szövetségi Köztársaság felelős testületéit, a fenti szemponto­kat vegyék figyelembe és határozzák el az elévülési idő meg­hosszabbítását. Nem bosszúvágy szól belőlünk. A szörnyű bűnöket nem lehet sem bírósági eljárással, sem súlyos büntetéssel végérvé­nyesen kiengesztelni. Tudatában vagyunk annak, hogy a vég­érvényes ítélet az élet és halál Urának kezében van, Aki szí­vünk legmélyebb rejtekébe is betekint és ismeri cselekede­teink igazi összefüggéseit. Ez a tudat azonban nem menti fel a kormányokat az alól a kötelesség alól, hogy az emberi be­látás szerint érvényt szerezzenek az igazságnak. KIS TÜKÖR A böjtöt hirdető próféták közül kiemelkedik Jóéi profét% neve. A próféta helyes böjt tartására hívja föl népe figyelmét. Böjti prédikációjához az apropót valamilyen borzalmas sáska­járás adja. A sáskajárás pusztító hatása alapján rajzolja meg Isten végső ítéletét. Majd figyelmezteti a népet egy olyan böjt tartására, amelyben nem a ruhát szaggatja meg a nép, hanem a szív mélyén tart bűnbánatot. Hozzáteszi, hogy az Isten bűn­bocsátó könyörülete csak egy ilyen böjt tartása után takarja be a népet. A könyv második felében élénk színekkel rajzolja meg azt az időszakot, amikor Isten kiönti lelkét minden testre. Ugyan­akkor az égen és a földön csodajeleket mutat. Ebben a rész­ben a próféta úgy beszél Júdáról, mint ami örökké megmarad és Jeruzsálem nemzetségről nemzetségre állni fog. Jóéi próféta könyvéről a bibliatudósok úgy beszélnek, mint ami a fogság utáni időszakban íródott. A könyv nagy hatással volt az újszövetségre. Péter apostol Csel. 2, 16—21-ben Jóéi könyvének 2, 28—29. verseit idézi. Nemcsak Péter ismerte Jóéi próféta könyvét, hanem Pál apostol is. Róm. 10, 13-ban találunk utalást a könyvre, ahol a pogányok elhívásáról van szó. F, D. i- • •• »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents