Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-03-28 / 13. szám

KP. BERM. BP. 755. ÖRVENDEZZÜNK! A tavaszi nap melengető su­garai nyomán moccan az élet a természetben. Hatására bon­takozik az aranyeső okkersár­ga szirma. A nap melege élet­re csókolja a mandulafa ró­zsaszínű virágát, s majd gyü­mölcsöt érlel fáján. Isten kegyelmének és sze- retetének a keresztről ránk sugárzó meleg sugara két nagyszerű gyümölcsöt érlel a. megigazult ember élőfáján: a békességet és a reménységet. Ezért ujjong Pál apostol: „Mcgigazulván hit által bé­kességünk van az Istennel: és dicsekedünk az ő dicsősége re­ménységében.” Két édes gyü­mölcs. Az egyik már a ke­zünkben van, beleharapha­tunk. A másik csak a jövendő Záloga, de bizonyosan a mienk. A békesség azt jelenti, hogy nem kell többé a bűn félelmé­ben élnünk. Azzal, hogy Jézus Krisztus „a mi bűneinkért ha­lálra adatott és feltámadott a mi megigazulásunkért”, meg­történt a nagy békekötés. A legnagyobb kérdésben az tJr megoldást adott, hogy most már neki élhessünk. Krisztus halála árán helyreállt a meg­romlott viszony a bűnt gyűlölő isten és a bűnös ember kö­zött, hogy elindulhassunk az emberek közé. Isten hálás élet­re, vidám munkára és szere­tetteljes békesség-szolgálatra Szabadított fel. Reménységünk pedig arra irányul, hogy Isten dicsősége egykor nyilvánvalóvá lesz. El­jön örökkévaló országa és mi áz üdvözültek seregébe felvé­tetünk: az utolsó ítélet nem rémít bennünket, mert bizo­nyosak vagyunk megmenté­sünk felől. Bizonyosan tudjuk, hogy ez a reménységünk nem szégyenít meg. Nem ködkép, hanem örökség. Isten ezen ajándékai miatt tudtak az őskeresztyének su­gárzó arccal, békecsókkal, há­laénekkel örvendezni, minden vasárnap „húsvétot” ünnepel­ni. Bennünket is erre az örven­dezésre bíztat a vasárnap in- troitusa: „Örvendj. Isten népe, és akik az Urat keresitek, és János 6, 1—15. merítsetek az ő vigasztalása forrásából” (Zsolt. 83,3). Urunk el akarja szakítani a félelem zsilipjeit, hogy az öröm árasszon el minket. Ami­kor Isten Krisztusban békes­séggel és reménységgel aján­dékozott meg bennünket, ma­radhat-e a hivő fanyar, keserű és riadt? Terjesztheti-e a ko­morságot, csüggedést, és ked­vetlenséget? Vállalhatja-e a lemondás és a szomorúság nagyköveti tisztét? Nem, mert a mi örömünk a kereszt visszfénye és bizonyságtétel az emberek előtt. De hogyan is képzeljük, bogy örömtelen „keresztyén- ségünk” vonzóerő legyen? Ha éppúgy panaszkodunk, keser­günk és zúgolódunk, mintha nem lett volna húsvét, akkor ki fogja megkívánni a hitün­ket. Igaza volt Assisinek, a középkor e napsugaras szent­jének, aki a mordságot tartot­ta a legborzalmasabb betegség­nek, s azért imádkozott, hogy mindenkor tudjon hálás, örülő és vidám maradni. Keserű szí­vek közelében sötétebb lesz a világ, míg vidám, boldog emberek közelében kisüt a nap. Sokszor beszéltünk már róla, hogy mily nagy örömünk van az igében! Most már lás­sák meg rajtunk! Mutassuk meg örömünket, békességün­ket, reménységünket! Legyen hálás a szívünk Isten iránt és szolgálatkész az emberek iránt! Böjt kellős közepén —, húsvétra tekintve, laetare: Örvendezzetek. Matuz László tWIilllllllilllllliltlIiillllílilllllililllllllllllilllllllllllllllllllllllliMílllllliillllllüilillllllül'IIIINIIIIilllllllllillIilllllillllllüllllllllllMllilll Külföldi vendégek PAUL HANSEN a Lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházak ügyeivel fog­lalkozó titkára rövid látogatásra Budapesten tartózkodott már­cius 16—18. között. Paul Hansen lelkészt Harkányi László egyetemes főtitkár és Benczúr László püspöki titkár jelen­létében fogadta D. Káldy Zoltán püspök hivatalában. Beható beszélgetést folytattak a Lutheránus Világszövetség és egyhá­zunk kapcsolatában fennálló időszerű kérdésekről. Megláto­gatta a még mindig kórházi kezelésben levő Gádor András lelkészt, lapunk szerkesztőjét és a kórházat nem régen elhagyó Koren Emil esperest, a Déli Egyházkerület püspökhelyettesét. Paul Hansen március 18-án reggel utazott vissza Genf be. OLIVIER BEGUIN a Bibliatanácsok Világszövetségének főtitkára hazánkba láto­gatott. Beguin főtitkár március 18-án felkereste hivatalában D. Káldy Zoltán püspököt. A Biblia magyarországi kiadásával, tanulmányozásával, fordításával összefüggő kérdésekről foly­tattak megbeszélést. Lutheránus Világszövetség A Lutheránus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottsága elő­ször ülésezik fennállása óta Afrikában, június 13—19-ig a tanzániai Arushaban. Csúcs­pontja lesz ennek az ülésnek az az ünnepély, amelyen an­nak az orvosi központnak az alapkőletétele, amelyet 13 mil­lió márkás költségvetéssel épí­tenek föl a Kilimandzsáró alatt. A kórházon kívül be- tegápolónőképző iskolák és teás orvosi kiképző intézetek is lesznek a létesítendő tele­pen. II bajorországi evangélikussá gyarapodik A bajorországi evangéliku­sok száma kereken 117 ezer­rel gyarapodott az elmúlt tíz esztendőben és jelenleg 2,58 millióra emelkedett. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának határozata I A Magyarországi Egyhá- zak ökumenikus Tanácsa testvéri közösségében részesedő protestáns és ortodox egyhá­zak az egész magyar néppel együtt, a nép elválaszthatat­lan részeként, emlékeznek meg ezekben a napokban hazánk felszabadulásának 20. évfordu­lójáról. A háború véres sza­kadékéba rántott nép nyomo­rúsága és tragédiája kimond­hatatlan szenvedéseket zúdí­tott egész országunkra, pedig már a háború nélkül is a szo­ciális igazságtalanság, a társa­dalmi elnyomás és elmaradott­ság milliókat sújtott, és Euró­pa társadalmilag legelmara­dottabb népei közé sorolta ha­zánkat. Húsz esztendővel ez­előtt a magyar nép kétszere­sen felszabadult: a háború ré­métől és a társadalmi igaz­ságtalanság béklyói alól. A felszabadulást követő években az a kérdés állott egyházaink előtt, elfogadják-e Isten kezéből az őket is sú­lyosan érintő ítéletet azért, hogy nem szóltak bátrabban a háború szörnyűségei ellen és nem emelték fel szavukat ha­tározottabban a milliókat súj­tó társadalmi igazságtalanság ellen. Egyházaink felismerték a történelmi sorsforduló vá­laszúját és Istentől kérték az eligazító üzenetet. Isten ke­gyelme valóban új lehetősége­ket nyitott számunkra; nem söpört el bennünket a törté­nelmi idők viharaiban. Ö adott kegyelmi ajándékokban bő­velkedő tanítókat és férfia­kat,. akik a történelmi átala­kulás idején megtalálták a he­lyes utat, a felszabadult nép ügye mellé állottak, a szolgáló egyház útját választották, szembefordultak azzal a kí­sértéssel, amivel némelyek az egyházat a letűnt politikai és társadalmi erők utolsó védő­bástyájává akarták tenni. A felszabadulás huszadik évfor­dulóján visszapillantva a meg­tett két évtizedes útra, újra el­mondhatjuk, hogy egyházaink megtalálták helyüket és szol­gálatukat az új, szebb és bol­dogabb jövőt építő magyar nép körében. Ez az évforduló arra hív bennünket, hogy to­vább haladjunk ezen az úton, melyre mélyebb hitünk és meggyőződésünk szerint a szol­gáló Krisztus maga küldött el bennünket. Az ökumenikus Tanácsban egyesült magyar protestáns és ortodox egyhá­zak együtt is elmondják ün­nepélyesen, örömmel és hálá­val, hogy a magyar nép e tör­ténelmi felemelkedésének idő­szakában Isten iránti enge­delmességben és az emberek iránti szeretetben keresték az evangéliumi bizonyságtétel út­ját. 2 Egyházaink nemcsak ke- gyeimet nyertek az irgal- masan ítélő Istentől, hanem gazdag mondanivalót is kap­tak ajándékul, ökumenikus szolgálatainkban is bizonysá­got tettek az egyház Urának megtartó és eligazító igéjéről, amely az engedelmességben és alázatban megértett üzenet hirdetését bízta rájuk. Az az új felismerés, hogy a társa­dalmi megújulásban élő nép körében megtalálhatják az evangéliumi szolgálat lehetősé­geit, arra késztette egyházain­kat, hogy egyre szélesebb kör­ben tegyenek bizonyságot er­ről az irgalmas Istentől kapott ajándékról, ökumenikus Taná­csunkban egyesült egyházaink­nak örömére szolgál, hogy a testvéregyházak előtt is egyre világosabb a látás: korunk nagy társadalmi változásai idején is meg kell találniok az egyházaknak a hűséges és alázatos szolgálat lehetőségeit. Ökumenikus szolgálatunk, a testvéregyházakkal fenntartott kapcsolatok, új tartalmat és lendületet nyertek a Keresz­tyén Békekonferencia létrejöt­tével. E mozgalmat kezdettől fogva támogatták és minden lehető eszközzel erősítették magyarországi evangéliumi egyházaink. Ügy tették ezt, mint akik tudják, hogy a Ke­resztyén Békekonferencia szol­gálata a keresztyén egyházak ökumenikus mozgalmának el­engedhetetlen része. Nagy az örömünk, hogy a II Keresz­tyén Béke-Vil ággyűlés sikere, egyre szélesebb nemzetközi visszhangja, kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy a KBK szolgálata az egész keresz- tyénségből fakadó nagy igény­nek felel meg, amellyel sokan keresik szerte a világon a ke­resztyén egyházakban az em­beriségnek való szolgálat út­jait és lehetőségeit. A II. Ke­resztyén Béke-Világgyűlés üzenetére már válaszoltak tagegyházaink, most az öku­menikus Tanács közgyűlésén együttesen is visszhangot adunk az egyházakhoz és a keresztyénekhez küldött üze­netre annak szellemében: „Is­ten szövetsége nem vesz ki minket a világból, hanem el­küld ebbe a világba és fel­szabadít minket a minden em­ber iránti szeretetre és arra, hogy felelősséget érezzünk minden eseményért a világ­ban.” Q A Keresztyén Békekonfe- rencia mozgalmában egy­házaink az emberiség nagy kérdésére fordítják figyelmü­ket és gyakorolják az egyete­mes emberiség iránti szerete­ted és a világért érzett felelős­ségüket. Ebben az összefüggésben he­lyesli az Ökumenikus Tanács közgyűlése a KBK munkabi­zottságának március 2—5 nap­jain Szófiában tartott ülése kiemelkedő határozatait: a) Osztozunk abban az ag­godalomban, melyet az egész keresztyén világ érez a dél­vietnami gyarmati háború ke­gyetlenségei miatt. Senki sem maradhat néma a védtelen városok bombázása, gyerme­kek, aggok indokolatlan pusz­títása láttán. Ezért jogosan terjed a tiltakozás és a felhá­borodás hulláma hazánkban is. Népünk félreérthetetlenül tud- tul adja, hogy a szabadságáért harcoló vietnami nép oldalán áll. Minden népnek joga van felszabadult életet élni s ezt a jogát nem veheti el tőle sem­milyen másik hatalom. A tör­ténelem példái azt bizonyít­ják, hogy az ilyen próbálkozá­sok kilátástalanok és kudarcra vannak ítélve. Nagyon örül­nénk, ha amerikai protestáns testvéregyházaink felhasznál­nák befolyásukat és elősegíte­nék a reálisabb és békés meg­oldásokat a a egész világot ag­godalommal eltöltő dél-vietna­mi helyzetben. b) Napjainkban az egész vi­lág közvéleményét foglalkoz­tatja a Német Szövetségi Köz­társaság egyes politikai körei­nek az a törekvése, hogy meg­szűntetik a náci bűnök bün­tethetőségének jogi alapjait. Annyival aggasztóbbak ezek a törekvések, mivel némelyek a hamis bűnbocsánat hangoz­tatásával különösképpen ke­resztyén jelleget akarnak tu­lajdonítani ezeknek a lépé­seknek. örülünk, hogy az NSZK-ban élő evangéliumi egyházak vezetői közül sokan felemelték szavukat ebben az ügyben és világosan kimond­ták: az ilyen intézkedések alapjában véve gátolnák a po­litikai kibontakozáshoz és megbékéléshez vezető lépése­ket. Teljes együttérzéssel üd­vözöljük az olyan bátor kiállá­sokat és útmutatásokat, mint amilyenről Martin Niemöller testvérünk tett tanúságot, ami­kor teljes valóságában tárta fel az NSZK tényleges poli­tikai helyzetét. c) Aggasztanak bennünket és egvre nagyobb szomorúság­gal töltenek el azok a hírek, amelyek akár Dél-Afrikából, akár az Egyesült Államokból fekete bőrű testvéreink meg­különböztetéséről és a velük szemben alkalmazott kegyet­A szovjet űrkutatás újabb hősei Az űrkutatás új szakaszát kezdte el a szovjet tudomány a V o s zh o d—2 fellövésével és azzal a lélegzetelállító produk­cióval, hogy az űrhajó egyik utasa kiszállt a kabinból és együtt „repült” az űrhajóval. Az emberi tudománynak és bátorságnak ezt az újabb nagyszerű tettét mi, magyar evangélikusok is szívből üdvözöljük, tudva azt, „hogy a Szovjetunió a földön és a világűrben egyaránt a béke politikáját folytatja 'és ezután is tántoríthatatlanul ezt szándékozik folytatni”. len megtorló intézkedésekről szólnak. Ügy gondoljuk, szün­telenül hangoztatni kell a ke­resztyén egyházak világos és egyértelmű felfogását ebben a kérdésben: Jézus Krisztus végérvényesen ledöntötte a válaszfalakat a népek és a fa­jok között. Egyetértünk Mar­tin Luther King bátor harcá­val és mélyen fájlaljuk, hogy a faji megkülönböztetés leg­utóbbi eseményei újabb em­beráldozatot követeltek. A ke­resztyén egyházakat határozot­tabb tettekre hívja James Reed amerikai lelkésztestvé­rünk hősi halála a színesek jogaiért vívott küzdelemben. d) Szolgálni szeretnénk az­zal is, hogy a világ közvéle­ményének figyelmét az Egye­sült Nemzetek Szervezetének válságára fordítjuk. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetéhez a világ minden békeszerető né­pe nagy reménységeket fűz. Ezek a reménységek sok eset­ben valóra váltak, mert a szer­vezet jó szolgálatokat tett a népek közeledése, a háborús feszültségekkel terhes problé­mák megoldásáért. A keresz­tyén egyházaknak mindent el kell követniük, hogy meg­könnyítsék az államférfiak és politikusok számára a népek nagy családja, e szervezete normális működésének biztosí­tását,. A Napjainkban egyháztörté- * nelmi fordulat szemtanúi vagyunk, amikor a római ka­tolikus egyház és a protestáns egyházak közötti párbeszéd útján egyre szorosabb kapcso­latok épülnek az évszázadok óta szembenálló felekezetek között. Azonban a II. Vatikáni Zsinat eseményei súlyos el­lentmondásokkal terheltek. Is­tennek adunk hálát azért, hogy az ö ígéretei töretlenül érvé­nyesek és megvalósulásuk felé reményteljés jelek mutatnak, de mint evangéliumi keresz­tyéneknek tudnunk kell, hogy az Istentől kapott nagy fel­adatokat nem lehet engedet­lenül betölteni. Isten az egy­házakat az egész világon a szolgáló egyház útjára terelge­ti, találkozásuk csak engedel­mességben és szolgálatban le­hetséges. Nagy összefüggések­ben is érvényes az az ige, mely arról szól, hogy aki meg akar­ja tartani az életét, elveszíti, aki pedig önmagát adja a szol­gáló Krisztus hűséges és en­gedelmes követésére, az meg­találja azt. Erre a szolgálatra az emberiség nagy ügyeiben való hűséges és alázatos együttműködésre készek va­gyunk a katolikus egyházzal, római katolikus testvéreink­kel. De önmagunkkal jutnánk ellentétbe, ha valamiféle ön­célú egyház-erősítéssel közös frontok illúziójának kergeté- sébe, az ige iránti súlyos en­gedetlenségbe esnénk. I MÁD KOZZUNK Rm 5, 1—11. Mennyei édes Atyánk! Hálás szívvel köszönjük néked a hitet; amely által kegyelmünk van a Jézus Krisztusban. Kö- szönjük a reménységet, amely nem engedi, hogy megszégyenül­jünk. De különösen is légy áldott a mi Urunkért, a Jézus Krisz­tusért, aki meghalt a bűnösökért és gonoszokért, vagyis értünk. Krisztus által tartatunk meg életünkben és halálunkban egy­aránt. Dicsérünk és magasztalunk téged Jézus Urunk, aki a fáj­dalmak útján a keresztfához indultál. Bűnvallomást teszünk előtted, nem szerettünk és nem szeretünk, aki meghaltál ér­tünk. Tőled idegen életet kerestünk és a szeretet törvénye he­lyett a szeretetlenség és gyűlölködés törvényeihez ragaszkod­tunk. A szánk azt vallja, hogy tanítványaid vagyunk, pedig sokszor megtagadtunk. Kérünk, ébressz a szívünkben a Szentlélek által bűntuda­tot. Mutasd meg, mit tettél értünk. Végül éreztesd velünk megmentő és bűnbocsátó kegyelme­det, most és mindörökké. Ámen. C Ökumenikus Tanácsunk közgyűlése örömmel hal­lotta azt a híradást, hogy a Keresztyén Békekonferencia legszélesebb körű vezetőtestü- lete, a Tanácsadó Bizottság a II. Keresztyén Béke-Világgyű­lés utáni első ülésére hazánk­ba készül. Az ökumenikus Ta­nács felhívja tagegyházait, hogy a külföldi testvéregyhá­zakkal való ökumenikus kap­csolatok ápolásának e kiváló alkalmát ajánlják a gyüle­kezetek szeretetébe, imádságá­ba és segítőkészségébe. Az Ökumenikus Tanács azt vár­ja. hogy a gyülekezetek szol­gáló életéből áradó erő kisu­gárzik majd erre a nagyjelen­tőségű találkozóra; reménysé­günk, hogy a Magyarországra látogató külföldi testvérek megérzik gyülekezeteink sze- retetének bizonyságtételét; I L

Next

/
Thumbnails
Contents