Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-03-14 / 11. szám
KP. BERM. BP. 72. ORSZÁ G OS. E „V A N G É K U S H E ' Ü L A XXX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1965. március 14. Ára: 1,40 forint A NAGY MÁRCIUSTÓL A JELENIG AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN AZ 1848. MÁRCIUS 15-IKI események világosan bizonyítják, hogy a nemzet akkor tudott nagyot és maradandót alkotni, amikor a történelmi feladatok megoldására mozgósítani tudta a társadalom többségét kitevő erőket. Ezért írhatta Petőfi Sándor: „Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt.” Egy csapásra megszületett a jobbágyság felszabadítása, az ősiség és a tized eltörlése, a sajtószabadság megvalósítása stb. Ezek az események tűzbe hozták egyházunkat is. HAUBNER MÁTÉ PÜSPÖK körlevélben így foglalt állást: „Evangélikus honfiaktól azt kívánni, hogy ők a történtek által éppen ne érdekeltessenek, s azoknak részvétlen nézői legyenek, kétségkívül természet elleni követelés volna. Minden jókat, mellyeket az Isteni gondviselés böltsessége az előre haliadó mívelődés ösvényén napjainkban az emberiség üdvére kifejt, hálás örömmel fogadni keresztyéni szent kötelességünk.” Nemcsak a márciusi lelkesedés hevében, hanem amikor nehézre fordult a szabadságharc ügye, akkor is hűen kitartott Haubner a nép mellett. Egy másik körlevélben a jobbágyfelszabadítás vívmányának védelmében így állt ki: „Tizenkétmillió ember fölött folyik a fegyveres vita, ha tovább is barmoknak tekintessenek-e, vagy szabadjon emberekké lenniök? Testvéreim! tehát nem puszta polgári haszon van köztünk czélba véve, hanem egyenesen maga az emberi természet méltóságaiF’ A NAGY MÁRCIUS ESEMÉNYEIBEN egyházunk vezetői Isten kezét látták cselekedni, amennyiben a társadalmi igazság felé tett lépésekben megvalósul valami Isten egyetemes világrendjének erkölcsi törvényéből. Mélységesen hittek ennek a küzdelemnek a feltétlen erkölcsi igazságában. AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS huszadik évfordulója arra a másik nagy márciusra emlékeztet, amelyben a magyar föld azé lett, aki megműveli. Az 1848-as jobbágyfelszabo.dítás és a nép szabadságjogainak kiszélesítése után ez hatalmas lépést jelentett a nép felemelkedésének útján. Megszűntünk „Európa szociális múzeumának” lenni. Évszázadokon át akadályozta hazánk és egyházaink fejlődését a politikai és szellemi reakció. Evszzáadokon át keseregtek a legjobb magyarok népünk katasztrofális elmaradottsága miatt Voltak, akiknek érdekük volt az elmaradottság fenntartása. Hosszú időn át volt hazánk rabja a visszahúzó erőknek és a díszmagyaros kegyelmes urak világa Vilmos császár és Hitler rablóháborújába kényszerítette bele az országot. A retrográd erők uralma az elmaradottságot és a ka- tasztrófapolitikát tehát egyaránt jelentette népünk számára. MI INNEN ÉRKEZTÜNK A SZOCIALIZMUSHOZ. Ezért tudjuk annyira becsülni azt, hogy végre a haladás oldalán állhatunk, végre fejlődhetünk, végre a népi hatalom kezében van az ország, végre egyesíthetjük az összes jószándékú erőt nagy terveink végrehajtására, végre a leghaladóbb államokkal lehetünk baráti szövetségben. Az Isten színe előtti hazafi- ság nyílt és őszinte örömmel támogatja népünk szocialista fejlődését, mert ebben látja hazánk felemelkedésének és felvirágzásának útját. Történelmi tapasztalatunk szerint sohasem volt olyan vezetésünk, amely határozottabban és következetesebben helyezte volna jogaiba a magyar népet, mint ma. Csak a szocializmus tette a népet gazdává a saját szülőföldjén. A NÉP AZ EGYHÁZ SZÁMÁRA az a hatalmas terület, ahová Isten az egyházat az emberek szolgálatába beállította. Tehát sohasem távoli, idegen, sohasem elvont fogalom a nép. Éppen ezért az egyháznak is szívügye a népnek a sorsa, boldogulása, amelybe Isten beállította. Ha az egyház Isten felől igazodik el az élet kérdései között, akkor átveszi Isten kinyilatkoztatott gondolkodásmódját, érzületvilágát. Ennek alapján szereti az egyház embere a népet, segíti és támogatja az embertársak javát szolgáló célkitűzéseiben. 1848. MÁRCIUSA ÉS 1945. MÁRCIUSA arra indítanak, hogy egyek legyünk mindazokkal, akik szívükön viselik a nép fölemelkedését. A keresztyén erkölcsi meggyőződés támogatja mindazt a célkitűzést, ami az emberek javát, a sokak igazát, az ország felvirágzását akarja. Mi. akik Istentől kapunk indítást a szeretet cselekedeteinek végzésére, szükségképpen tá-\ mogatjuk azokat, akik más álláspontról ugyan, de szintén az emberiességet, a humanizmust képviselik. Mindebben az erkölcsi segítségnyújtásban is benne van az a meggyőződésünk, hogy mi is magunkénak érezzük hazánk fejlődésének ügyét, és mindent megteszünk a közösségi erkölcsi tudat kialakulásáért. Dr. Ottlyk Ernő Nemzetközi összejövetel Buchenwaldban A Német Demokratikus Köztársaságnak a békéért harcoló körei nemzetközi találkozóra hívták össze Kelet és Nyugat haladó gondolkodású embereit Weimarba március 16—18. napjaira. A wcimari konferencia résztvevői először a buchen- waldi egykori koncentrációs tábor emlékművénél róják le tiszteletüket és hálájukat azoknak az antifasiszta harcosoknak, akik a buchenwaldi koncentrációs táborban pusztultak el. Majd „INTELEM ÉS FELADAT” címen előadások hangzanak el a mai nemzetközi helyzetről és a béke fenntartásáért harcolók mai feladatairól. A konferencián a magyarországi keresztyének küldöttsége is részt vesz. Evangélikus egyházunkat D. DR. VETŐ LAJOS püspök és DR. PÄLFY MIKLÓS teológiai professzor képviselik az összejövetelen. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA Központi Bizottsága hangsúlyozottan foglalkozott az egyházak szolgálatával a világban. Az eddiginél mé- lyebbre-hatóan elemezte a Központi Bizottság az egyházak diakóniai feladatát és általában a társadalomhoz való viszonyukat. Idevonatkozó megbeszéléseket Adegbola lelkész (Afrika) „A Krisztushoz való megtérés és a világnak való szolgálat” című igen figyelemre méltó előadása vezette be. Azzal kezdte előadását, hogy a „megtérés” fogalmát a Szentírás jobb megértésének fényében újra meg kell határozni. Aztán elemezte, hogy mit mond a megtérésről az Ötestámentum és az Űjtes- támentum. Kiemelte, hogy az Ötestámentumban a megtérés elsősorban „megfordulás”-t jelent. Istenhez kell az embernek visszafordulnia. A próféták olyan megtérést követeltek, „amely az emberi kapcsolatok terén mutatkozik meg, nempedig liturgikus ceremóniákban. Megtérés az Ötestámentomban nem egyéni lelki élmény, hanem olyan gyakorlati döntés, amely társadalmi és politikai akcióban nyilvánul meg” Az előadó utalt Bucer Mártonra, aki kezdettől fogva arra tette a hangsúlyt, hogy Isten az Ö Szentlelke által szívünkbe árasztja a maga szeretetét. „A protestáns teológia nem virágozhatik ki teljesen, ha az egyén hitből való megiga- zulásának tanítását, amire elsősorban Luther tette a hangsúlyt, össze nem kapcsolja a közösségi szolgáló szeretetre való megigazulással” — mondotta az előadó. Nagyon érdekesen fejtegette a továbbiakban azt, hogy azok a keresztyén egyéniségek, akik megtérésük után keresztyén szolgálatot végeznek, azt tapasztalják, hogy később mindnyájuknak valamilyen kiegészítő teológiai felismerésre alapított diakóniai döntést kell hozniuk. Megemlítette Trevor Huggles- ton püspök élete három nagy döntését: konfirmációjakor a megtérése, később az az elhatározása, hogy afrikai misz- szionárius lesz, végül pedig az a döntése, hogy harcol az ember méltóságáért, a faji egyenlőségért, a szabadságért és igazságosságért az apartheid ellen. Adegbolo lelkész megemlítette azt, hogy vannak sokan, akik már átmentek a keresztyén megtérésen, de még nem látják annak szükségét, hogy a világban levő sokféle nyomorúság felszámolására szenteljék életüket. Ha azonban ezek a keresztyének idővel nem ismerik fel ezt a szükséget és szeretetben nem végzik ezt a szolgálatot, „alig nevezhetők keresztyénnek”. „A keresztyén szolgálat végzéséhez a teljes (megváltó és szolgáló) Krisztushoz kell megtérni. A megváltó Krisztushoz való megtérés nélkül erőtelen a szolgálatunk, a szolgáló Krisztushoz való megtérés nélkül pedig vallási életünk csupán érzelmi szinten marad, miként Assisi Ferencé a . szolgáló Krisztussal való találkozás előtt. A misz- sziói mezőn szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a misz- szió — még az ún. konzervatív keresztyéneké is — mindig magában foglalja a nyomorultak - és a betegek valamilyen formában való keresztyén szolgálatát is.” A keresztyén hit nemcsupán az egyes ember hite, hanem mindig „Isten népe közösségének a hite”. Ennek a hitnek kell IV. Az enugui ülés kifejeződnie a modern társadalom cselekedeteiben — fejezte be előadását Adegbolo lelkész. AZ ELHANGZOTT ELŐADÁS jó alapot adott arra, hogy a továbbiakban élénk eszmecsere fejlődjék ki a Központi Bizottságban az egyházak diakóniai feladatairól a mai modern társadalomban. Egy javaslat is került a Központi Bizottság elé, amely azt célozta, hogy az Egyházak Világtanácsánál állítsanak fel egy új osztályt, melynek ez legyén a neve: „Társadalmi Szolgálat Osztálya”. A javaslat beszélt arról, hogy az egyháznak egyfelől szünet nélkül kell végeznie „a szőkébb értelemben vett diakó- niát”. Ehhez tartozik a szegények, a betegek gondozása, azokkal való törődés, akiknek személyes segítségre van szükségük, akiket nem fogad be környezetük, akik magányosak, elhagyottak, szellemileg, vagy testileg elmaradottak, jellemhibásak, nehezen nevelhetők, idült betegségben szenvedők, bűnözők stb. Másfelől azonban az egyházaknak egy szélesebb körű diakóniai szolgálatot is kell végezniük. „Ma az egyházak világszerte olyan társadalmi feladatokkal állnak szemben, amelyek mindenütt nagyon hasonlóak egymáshoz, amelyeket tehát az egyházaknak együttesen kell vállalniuk” — mondja a jelentés. „Az egyházaknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a világszerte végbemenő fejlődést, nem tehetnek helyesen bizonyságot Krisztusról, mint a világ „diakonusá”-ról ma, ha pusztán hagyományos szere- tetintézményeik fenntartását folytatják tovább. Karitatív tevékenységük meg kell, hogy feleljen korunk különleges szükségeinek és az ökumenikus támogatás jegyét kell, hogy viselje magán.” Ezeket a szempontokat szem előtt tartva határozta el a Központi Bizottság, hogy az egyházak társadalmi munkájának tanulmányozására és segítésére Genfben fölállítja a Diakóniai Osztályt. Mi magyarországi evangélikus keresztyének, református testvéreinkkel és ökumenikus Tanácsunk többi tagegyházaival együtt szívből örülünk annak, hogy a fent vázolt gondolatok Enuguban ilyen erős hangsúlyt kaptak. Jó tudnunk, hogy magyarországi egyházaink hosszú idő óta ezen az úton igyekeznek járni és szolgálatukat betölteni a világban. AZ EVT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE még a fentieknél is tovább lépett. Teljes egyhangúsággal elhatározta, hogy 1966. július 13—25. között Genfben egy világkonferenciát rendez annak a tanulmányozására, hogy milyen szolgálatot kell betölteniük világszerte az egyházaknak a modern társadalomban. A konferencia fő témája ez lesz: „Egyház és Társadalom Világ- konferenciája. Keresztyén felelet korunk technikai és társadalmi forradalmaira.” Ez a világkonferencia meg akarja vizsgálni jelenségeiben és kihatásaiban a következő problémákat: korunk technikai fejlődésének meggyorsulását; a népek felszabadulását különböző uralmak alól és a teljesebb élet utáni új vágyakozásait; a növekvő távolságot a gazdag és szegény országok között; a nemzetek érdekellentéteit és abból következő nehézségeket az egyre inkább egymástól függő világban. Erre a konferenciára a világ minden részéből a különböző egyházakból 400 részvevőt hívtak meg. AZ EVT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE azonban nemcsak határozatokat hozott, hanem több vonatkozásban az egészen konkrét cselekvés mezejére lépett. Elhatározta ui., hogy az afrikai országokban fennálló különböző szükségek enyhítésére és az afrikai országok egyházi, kulturális és gazdasági fejlődésének előmozdítására 10 (tíz) millió dollár segélyt nyújt. Ezt az összeget az EVT a tagegyházak adományaiból gyűjti össze és juttatja el a különböző afrikai országokba. Az EVT ezt a programot 5 év alatt kívánja lebonyoltani. Az 5 millió dollárból 1,1 milliót a mezőgazdaság, 1,4 milliót tanítók .és más hivatásra készülők kiképzésére, 3,2 milliót iskolák és egyetemek felállítására, a fennmaradó összegeket pedig afrikai menekültek megsegítésére kívánja fordítani. „A szükség” felmérése úgy történt, hogy az EVT megbízottjai az elmúlt időszakban három ízben is tettek látogatást különböző afrikai államokban, tárgyaltak egyházi és állami képviseletekkel és az így kialakult képnek megfelelően állították össze a segélyprogramot. A segély- összegből elsősorban a következő afrikai államok, illetőleg azok egyházai részesülnek: Kamerun. Kongó, Kenya, Malagas, Malawi,» Tanzania, Uganda, Ruanda és a Délafrikai Unió. Ez a segélyprogram kétségtelenül az egyház szélesebb körű diakóniájának gyakorlásába tartozik. Jó felfigyelnünk, hogy az EVT nemcsak szorosan vett „egyházi munkára” nyújt segélyt Afrikában, hanem kész segíteni még a mezőgazdaságot is, egészen odáigmenően, hogy traktorok beszerzésére nyújt egyházi segélyt Ugyanakkor, amikor mi magyarországi protestánsok örülünk ennek a segély- nyújtásnak, reméljük azt is, hogy a segélyezett afrikai egyházak és államok a segély elfogadása folyamán nem kerülnek függő helyzetbe a segélyadókkal szemben, hanem megőrzik minden vonatkozásban azt a függetlenségüket, amelyért számos afrikai ország harcolt és amelyet még több afrikai ország fog reménységünk szerint elnyerni. (A következő cikkek Afrika mai társadalmi és egyházi életéről hoznak beszámolókat.) (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán IMÁDKOZZUNK I. Timótheus 4, 1—7 Áldunk téged, örökkévaló Istenünk, hogy egyszülött Fiad értünk és miattunk elhordozta a keresztfa minden fájdalmát és kínját. Csendesen állunk meg Üdvözítőnk szenvedései előtt. Kérünk, hogy őrizz meg bennünket a keresztet semmibevevő hitetlenségtől, hitető beszédtől, gonoszságtól és képmutatástól. Távoztass el tőlünk mindenféle hazug beszédet. Lelkiismeretünket óvd meg, hogy szeresse a tisztaságot és igazságot. Mélységes bűnvallással mondjuk el, hogy tanításaidat sokszor kemény beszédnek tartottuk. Kishitűen kételkedtünk Benned. Engedd vallanunk, hogy te jelented nekünk a bűntől való szabadulást, új életre való fölemelkedést, bűn bocsánatot, kegyelmet, örökéletet és üdvösséget. Nyújtsd felénk fölemelő jobbodat. Űjítsd meg szívünket és világosítsd meg elménket. Legyen áldott örökre szent neved, aki azért jöttél, hogy a bűnösöket megtartsad. Légy hosszútűrő hozzánk. Adj kegyelmet és békességet nekünk és az egész világnak. Ámen. Leányarc (Afrikai népművészetből: ébenfa faragás)
