Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-02-28 / 9. szám
A szeretet útján Lk 18, 31—43 Kicsoda az a Jézus, aki a halálba megy? Ez a Jézus a szenvedések és a halál útján is a szenvedőket észrevevő és a mélységből kiáltok sóhaját meghalló és rajtuk könyörülő Jézus. Amikor a jerikói vak megtudja, hogy Jézus jön, elkezd kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Hiába akarják elhallgattatni, csak kiált. Jézus azonnal meghallja kiáltását, megáll és meggyógyítja a vak szemét. „Láss! A te hited megtartott téged.” Az Ür Jézus sohasem kerüli el a szenvedő és a hittel hozzá kiáltó embert. Mindig van füle, de van szíve és hatalma is a segítésre. Mindig megbizonyítja valóságos Isten és valóságos ember voltát. Te is nyugodtan viheted eléje gondjaidat és bajaidat, testi és lelki nyomorúságodat, mindig megtapasztalhatod isteni hatalmát és csodálatos emberszerete- tét. Az Embernek Fia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja mindenkiért — mondja Jézus. Ez a böjt előtti és a böjtre felkészítő ige erről tesz bizonyságot. De ugyanakkor arra is megnyitja szemünket, hogy az Ür Jézust követve, és az ő hozzánk lehajló szeretetét viszonozva, mi is meglássuk embertársaink baját és nyomorúságát. Legyen bennünk is szeretet és könyörület embertársaink iránt színre, fajra, vallásra és nyelvre való tekintet nélkül. Mert ez az, amire annyira vágyakoznak az emberek a világban, különösen is színesbőrű testvéreink — sze- retetre. Nem azért van faji kérdés Amerikában, mert a négereknek nincsenek törvényeik, amelyek előírják a faji egyenlőséget és nincsen kenyerük — hiszen vannak néger milliomosok is —, hanem azért van, mert nem kapnak sze- retetet a fehér emberek részéről — mondotta egyik profesz- szorunk. Isten akarata az, hogy necsak egymás mellett éljünk, hanem egymásért is. Az Ür Jézus egész megváltói életével, de ezzel az igével is erre adott példát és ösztönzést. Hit nélkül nincsen szeretet, szeretet nélkül nincsen békesség, békesség nélkül nincsen boldog élet, hanem csak háború van, pusztulás van és szenvedés van. Olyan iszonyatos szenvedés és pusztulás, amelyekre az idei év nagy évfordulói emlékeztetnek bennünket. Isten azonban nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Ezért küldte el szent Fiát, és az Úr Jézus ezért járta végig a szenvedések útját és halt meg a kereszten. Szabó Kálmán ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. február 28-án Deák tér de. 9. (urv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Bo- gya Géza Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- lády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs L.a- jós Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (urv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9 Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV. TELEP de. 8. Rákospalota Nagytemplom ^ de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.' du. fél 3. Bécsikapú tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. dr. Vető Lajos este 7. Schreiner Vilmos Toroekó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (urv) Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7 Filippinyi János Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. (urv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (urv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. (urv.) Uzon László Németvölgyi út de. 9. (urv.) Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — LEÄNYGYÜLEKEZET kisebb méretű ezüst úrvacsorái boros-kan- csót keres megvételre ármegjelöléssel. Cím a kiadóban. — CSENDES OTTHONT NYÚJTHAT szolid dolgozó nőnek evangélikus család központi fűtéses lakásában. Bp. V. Pannónia u. 9. I. 5/a. lépcsőháztól balra. — HOFFMANN (Carl) rövid ke- reszthúros zongora jó állapotban olcsón eladó. Cím a kiadóhivatalban. — BUNDÁK átszabása, prémezé- sek, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. HÍREK. HÉTRŐL—HÉTRE Üzenet — ötvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 13, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 18, 31—43; a délutáni istentiszteleten az igehirdetés alapigéje: Jak 1, 5—8. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 28-án, vasárnap, reggel fél 8 órakor evangélikus tmllásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: DETRE LÁSZLÓ esperes. — PESTERZSÉBETEN február 14-én délelőtt az isten- tisztelet után az egyházközség ünnepi közgyűlést tartott. A közgyűlés keretében a lelkész megemlékezett a főváros fel- szabadulásának évfordulójáról. Áttekintést nyújtott az azóta eltelt 20 esztendőről. A közgyűlés új gyülekezeti pénztárost választott, majd köszöntötte Falvai Henrik, Fra- nyó Kálmán, Rapp Gáspár presbitereket 40 éves, valamint Bencze Henrik, Marék György és Róth Henrik presbitereket 30 éves szolgálati jubileumuk alkalmával. — BUDAPESTEN, az unitárius gyülekezet vallásos estjén, február 6-án, Koren Emil budapesti evangélikus esperes bibliatanulmányt tartott „Isten népe és az irodalom” címen. — TATÁN, a. február 14-i istentiszteleten Koren Emil budapesti esperes végezte az igehirdetői szolgálatot, délután pedig előadást tartott. — GYŰRÖTT, február 18-án tartotta a győr-soproni egyházmegye lelkészi munkaközössége február havi értekezletét. Ürvacsorát osztott Puskás Jenő, írásmagyarázatot tartott Gyekiczky János. Előadásokkal szolgáltak: Weitler Ödön, Sümeghy József és Mitykó Zoltán. — ORGONA-EST lesz a Bécsikapu téri templomban március 7-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel. Közreműködik Peskó György orgonaművész. — BALASSAGYARMATON február 25-én ülésezett a Nógrádi Egyházmegye lelkészi munkaközösége. írásmagyarázatot tartott Csőváry Dezső, úrvacsorái szolgálatot Schultz Jenő. Gartai István esperes elnöki előterjesztései után Kovács András békemozgalmi beszámolót, Fábry Mihály pedig előadást tartott „Élet és béke a II. Béke-Világgyűlés” címen. Az előadáshoz hosszabb hozzászólást tartott Matuz Pál. — HALÁLOZÁS. Plechl Istvánná szül. Kovács Eszter, az Evangélikus Élet régi olvasója, miután megünnepelhette még férjével 60 éves házassági évfordulójukat, Kőszegen, január 26-án meghalt. Feltámadunk! Voipio professzor meghalt Aarni Voipio professzor, a helsinkii egyetem gyakorlati teológiai tanszékének nyugalmazott tanára, a finn—magyar egyházi kapcsolatok egyik legeredményesebben munkálkodó barátja, január 30-án, tíz nappal 74-ilk születésnapja előtt meghalt. Első tudományos fokozatát, a filozófiai kandidátusi címet, 21 éves korában szerezte. 1918- ban szentelték lelkésszé. 1924- ben teológiai, 1927-ben filozófiai doktorátust szerzett. Közel két évtizedes lelkészi és vaí- lástanári működés után, 1935- ben lett a gyakorlati teológia professzora. Húsz ) esztendei professzori működése alatt több lelkésznemzedéket tanított és nevelt. 1955 óta nyugalomban élt. Valláspszichológusként kezdte. Doktori értekezése az álomban prédikálóknak, mint vallási és szuggesztív jelenségnek a vizsgálatával foglalkozott. Később egyre bővült teológiai érdeklődése. Főképpen a gyülekezeti élet jelenségeit vizsgálta, kutatva olyan eredőket, amelyek az istentiszteleti életet közel hozzák a mindennapok emberéhez. Érdeklődéséhez mégis legközelebb álltak a gyermekek, az egyházi énekek s a muzsika. Számtalan könyvet írt a gyermekeknek szóló bibliamagyarázat elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A finn egyház egyik legtájékozottabb himnológusa volt. A muzsikával pedig mint zeneszerző foglalkozott. Bő tollú teológiai író volt. 64 könyve jelent meg és 12 zenedarabja. Külföldi tanulmányútjainak legkedvesebbikeként emlegette két magyarországi útját. Magyarul is megtanult a társalgás mértékéig. Otthona és szíve a magyarok számára mindig nyitva volt s azok közé tartozott, akik mindig páratlan valósngérzékkel igyekeztek megismertetni minket a finn egyházi élettel. Megbecsüléssel és szeretettel emlékeznek rá mindazok, akik ismerték és tanultak tőle. Koren Emil Jakab 1, 5—8 A hírek és üzenetek különbözők. Vannak jó hírek, boldog üzenetek és vannak baljós híradások. Amikor azt hozzák hírül, hogy meghalt az édesapánk, vagy édesanyánk, fájdalmunkban sírni kezdünk. Ha viszont táviratot kapunk arról, hogy gyermekünk sikeresen érettségizett, a jó hír hallatára örülünk. Heti igénkben Jakab apostol egy olyan üzenetről szól, amelyet Jézustól hallott. Ez az üzenet boldog evangélium, jó hír, amelyet az apostol tovább ad. Hogy ezt az üzenetet jól megértsük, tudnunk kell, hogy a bűnnek van egy olyan természete, amelynek az a következménye, hogy sötétségbe kerülünk. A bűn sötétségbe, félelmekbe sodor. Modern nyelven azt mondhatnánk, hogy a bűn gátlásokba, neurózisokba visz bennünket. Ezzel szemben az apostol jó híre azt mondja, hogy Isten világosság! Aki az Istennel közösségben van, világosságban él. Nem lehet Istennel úgy élni, hogy sötétségben maradunk. Az Istennel való együtt- lét kezdő lépése a sötétségből való kimenekülést jelenti. Mindennek eredménye a kommúnió: a közösség. Közösség mindazokkal, akik szeretik a fényt és világosságot. Közösség, szövetkezés minden jóra, szépre. Ennek a közösségnek két ágazata van. Az egyik üdvösségünk ügye és problémája, a másik pedig: szolgálatba lépés. Ugyanis nem elég gyönyörködni a világosságban, zengedezö himnuszokat énekelni Krisztus megváltó hatalmáról. Erre is szükség van! De ezen túl hivő életünk minden pillanatában tudnunk kell, hogy a világoság hatékony, elkötelező, elküldő erő a munkába, szolgálatba. Egyrészt hálásak vagyunk Istennek azért, amit heti Igénk így mond: „Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minden bűntől”. Másrészt örömmel indulunk munkába! p. ő NAPRÖL—NAPRA VASÄRNAP: ÉZSAIÁS 63,9; JÁNOS 10,15. — Jézus nemcsak előtte megy a juhoknak, nemcsak figyelmeztet a közelgő veszélyre, vagy riadóztat, hanem életét adja a juhokért. Mindent megtesz azért, hogy életben maradjunk. I. Korintus 13; Zsoltárok 31,2—9. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 145,17; EFEZUS 2,10. — Az ember az Isten alkotása, teremtménye, ezért hozzá tartozunk. Nem azért vagyunk, hogy legyünk. Az ember létének célja és feladata van: jócselekedetekre teremtett bennünket az Isten: Lukács 13,31—35; Lukács 13,18—21. KEDD: I. MÖZES 45,24; RÓMA 12,16. — Az emberi élet egyik legnagyobb valósága, hogy nézeteltérésben élünk egymással: albérlő a főbérlővel, munkatárs a munkatárssal, iskolatárs az iskolatárssal. Isten parancsa minden „rétegnek” így hangzik: „Egymással egyetértésben éljetek!” Lukács 9,13— 23; Lukács 13,22—30. SZERDA: ZSOLTÁROK 91,1—2; I. PÉTER 1,21. — „Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram. Istenem; őbenne bízom!” „Isten feltámasztotta Krisztust a halálból”, hogy a mi bizodalmunk és hitünk élő hit és bizodalom legyen. Jóéi 2,12—19; Lukács 13,31—35. CSÜTÖRTÖK: III. MÖZES 26,12; n. KORINTUS 5,15. — Az egyedüllét sokszor ránehezedik az erdfterre, különösen azokra, akik nagy családot neveltek, s öreg korukra egyedül maradtak. Társunkká szegődik Jézus Krisztus az egyedüllétben is. Lukács 9,57—62; Lukács 14,1—14. PÉNTEK: I. KIRÁLYOK 6,16; I. PÉTER 3,1—2. — Nem az Isten hagyta el az ő népét, hanem az ember távolodott el Tőle. Isten mindig kész arra, hogy a régi szövetséget megerősítse teremtményeivel, ha újra parancsolataiban járunk. Ézsaiás 58,5—12; Lukács 14,15—24. SZOMBAT: PÉLDABESZÉDEK 20,9; JÁNOS 8,7. — „Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?” Márk 9,14—29; Lukács 14,25—35. Káposzta Lajos A kisfiú és a főpap „BOTRÁNY A TEMETÉSEN” címmel jelent meg az 'Evangélikus Élet január 24-i számában egy német naptárból átvett közlemény, amelyet bizonyára sok lelkész és gyülekezeti tag érdeklődéssel olvasott. Mint ismeretes, ebben arról volt szó, hogy Hessen egyik kis gyülekezetében egy 23 éves fiatalember — foglalkozása hentes volt — egy átmulatott éjszaka után részeg állapotban az autó elé tántoro- dott, amely halálra gázolta. Temetésén az igehirdetést végző esperes arról beszélt, hogy nem Isten akarata volt, hogy a fiatalember az ö országába hazatérjen, mint ahogy azt a gyászjelentés is közölte, mert a halál oka a könnyelműség és az alkohol volt. Aztán megjelent a helyi lapban egy köszönetmondás a fúvószenéért, az egyesületek részvétéért, de a befejező mondat így hangzott: „A lelkész viszont vigasztalás nélküli beszédéért nem érdemli meg hálánkat.” MÁR A BESZÉDRÉSZLET OLVASÁSAKOR gondoltam, hogy a temető lelkipásztor erős hitű ember, aki irtózott a temetéseken gyakran elhangzó hazugságoktól, amikor olyan halottakat is, akik az üdvösséggel nem törődtek, a mennybe prédikálják, s mint Isten szolgája, nem akart a temetési pompában „csak valamiféle díszlet” lenni pl. a fúvószenekar mellett. Temetési beszédét az Ige alapján azonban mégsem tarto.m helyesnek és pásztorinak. nű 1. Neki az volt a véleménye, hogy „ha nem mondhatjuk meg az igazságot éppen mi lelkészek, akkor akár el is hallgathatunk.” Igen, de — „az igazságot követvén szereiéiben” (Ef. 4, 15). Ha a fiatalember a gázolás következtében nem az életét, hanem pl. csak a féllábát vesztette volna el, és az esperes meglátogatta volna a kórházban és ott megmondta volna neki az igazságot a sok sörivás rettenetes következményeiről, az Krisztus szolgájához illett volna, de a halottat vagy a hozzátartozókat leckéztetni, értelmetlenség és — szeretet- lenség. 2. Isten igéjének parancsa ez: „Sírjatok a sírókkal!” (Rm 12, 15.) Ha az elhunyt fiatalember az esperes fia, vagy akárcsak unokaöccse lett volna, akkor is így beszélt volna? Nem engedte volna a szíve, meglátva az összetört anyát és a sirdogáló öreg nagymamái, akiknek ez a halott nagyon kedves volt és roppant fájdalma9 lehetett, hogy ilyen fiatalon elvesztették. Nem tudjuk, hogy a naini ifjú milyen fiatalember volt, az evangéliumok nem mondják, hogy hívő let volna azelőtt, csak „egyetlen fia anyjának” és Jézus azt mondta a koporsója mellett az édesanyjának: „Ne sírj!” 3. Ha egy jószágot gázol el az autó, azt is sajnáljuk. Hát még, ha egy embert! Az illető nun. töt el** esperes ezt a halálra gázolt fiatalembert nem sajnálta. Mert akkor nem tudott volna úgy beszélni róla. Milyen más • volt Dávid temetési beszéde: ,JSajnállak Testvérem, Jonatán, kedves voltál nékem nagyon” (2 Sám 1, 26). De mondhatná valaki: Igen, Jonatán Dávid legjobb barátja volt. Viszont Saul gonosz volt és Dávid legnagyobb ellensége! Mégis azt mondta temetésén Dávid: „Izrael leányai” Sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűn! (2 Sám 1, 24). S ez igaz volt. Ez a fiatalember sem lehetett valami iszákos csavargó, szakmája volt — hentes — és keresetével bizonyára hozzájárult a család fenntartásához. A család megnyilatkozásából arra lehet következtetni, hogy hozzájuk jó volt. Mindenesetre volt olyan az elhunyt életében, ami építő és tanulságos lehetett volna a gyászolt gyülekezet számára és ami ugyanakkor mégis igaz volt. 4. Jób gyermekeire is bor- ivászat közben szakadt rá a ház s úgy haltak meg. Jób mégis megszaggatta ruháit és megsiratta őket, de nem is tartotta ezt Isten tudtán és akaratán kívül levőnek. Ellenkezőleg! — azt mondta: „Az Űr adta, az Ür vette el. Áldott legyen az Urnák neve!” (Jób 1, 18—21). Úgy gondolom, erről kell beszélnünk a gyermeküket elvesztett szülőknek. Mert a temetés az élőknek szól, s különösen a koporsó körül álló hátramaradottaknak. A temető esperes ezeket nem nézte, mikor ítélkezett, noha hivő és evangéliumi ember. Urunk leghűségesebb apostolai közé tartoztak, akik a „mennydörgés fiai” nevet kapták, Jakab és János, akik tüzet kértek volna egy samá- riai falura, de Urunk nem helyeselte ezt. Sőt megdorgálta őket: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa." (Lk 9, 54—56.) Éppen ezért „az Űr szolgájának nem kell torzsalkodnia, hanem legyen „mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes”. (2 Tim 2, 24.) Ez még akkor is kötelező az Ige szerint, ha dacos emberekkel áll szemben, nem pedig gyásztól sújtott szivek között! 5. Hazugsággal dicsőíteni a halottat, és hazugsággal gyó- gyítgatni népem leányának romlását — bűn! De nem sírni a sírókkal, az is bűn! Mindent rheg kell tennünk, hogy a gyászolóknak csak annyit mondjunk, ami igaz, de ugyanakkor vigasztalót is. „Amik csak kedvesek, amik csak jóhírűek, ezekről gondolkodjatok!” (Fii. 4, 8.) És Jézusnál örökéletnek beszéde van (Jn 6, 68), annál a Jézusnál, „Aki a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg” (Es 42, 3. — Mt 12, 20—21). Horsai Ede A vallásszabadságukért küzdő német evangélikusokat a harmincéves háborúban (1618— 1648) II. Gusztáv Adolf svéd királlyal szövetségben, XIII. Lajos francia király is hathatósan támogatta a Habsburg II. és III. Ferdinánd németrómai birodalmi császárokkal szemben, akik a protestánsokat elnyomni és a reformációt megsemmisíteni törekedtek. Ezekkel a nyugati és északeurópai protestáns szövetséges hatalmakkal szoros szövetségi kapcsolatot tartott fönn a magyar protestánsok vallásszabadsága érdekében Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk is. Így kötötte meg a magyar protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító nikolsburgi békét 1621-ben. A protestáns szövetséges hatalmakat támogató XIII. Lajos francia király főpecsét- őre akkor Chateauneuf ország- gyűlési képviselő volt Királyának hűséges és bizalmas híve, s egyben jó diplomatája. Mint ilyen, a francia király követeként Bethlen Gábornál is járt erdélyi udvarában és részt vett a fontos fejedelmi tanácskozásokban. Igen vallásos ember volt. Életrajzában a történelem Chateauneuf főpecsétőrről följegyezte, hogy már gyermekkorában is igen élénk észjárású és feltűnően értelmes fiúcska volt. Szülei egy alkalommal bemutatták az akkor nyolcéves kisfiút Franciaország egyik híres főpapjának. A főpap kedvesen elbeszélgetett vele s nagyon tetszettek neki a fogas kérdéseire kapott értelmes és találó feleletek. Beszélgetésük végén a főpap mosolyogva és szeretettel megsimogatta a gyermek szép szőke fejét és így szólt hozzá kedvesen: — Kapsz tőlem egy szép nagy narancsot, ha megmondod, hogy hol van az Isten? A fiúcska ezúttal se váratott sokáig a feleletre, hanem tüstént így válaszolt a főpapnak: — Én pedig kettőt adok neked, ha megmondod, hogy hol nincs?! A ragyogó gyermeki felelet mély nyomot hagyott a kiváló főpap szívében és mint később elmondta: ennek hatása alatt írta meg élete egyik leggyönyörűbb elmélkedését „A gondviselő és mindenható szerető mennyei Atyáról, Istenről ” Kubacskhay Béla — HARMÖNIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel — Pokorny Pál. Bp. IV. Űjpest, Kom- ját u. 120. Telefon: 493—017. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon 342—423 Kiaőóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 10 000 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIIL Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 ________ 65.0 757/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I.
