Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-02-28 / 9. szám

Mivel mérik az embert? A keresztyén felelősség jegyében NEM RÖFFEL, annyi bizo­nyos, hanem szellemi és erköl­csi értékével, az élet nagy és fontos dolgaiban elért eredmé­nyeivel. De ki tudja megmon­dani, mi a legfontosabb az életben ? Okos ember csínján bánik a szuperlatívusszal. Kamaszok szokása, hogy könnyelműen dobálóznak a felsőfokokkal és közben össze nem illő szava­kat kapcsolnak össze, — nekik minden „rém-szép” és „irtó- finom”. A meglett ember csak találgatja: talán a pénz a leg­nagyobb dolog, mely minden ajtót kinyit talán a tudás, mely a dolgok titokzatos mé­lyén világot gyújt, talán a művészet, mit nem lehet meg­tanulni, mint az ipart, hanem amire születni kell, talán a lángoló öröm, amiért mindent áldozni érdemes, talán az egészség áll az értéklista ele­jén, ami semmi mással nem pótolható. Kétségtelen, mind­ezek fontos dolgok, és a fon­tos dolgokat nem igazságos egymás ellen kijátszani vagy feldicsérni. A legfontosabb do­log azonban csak közszükség­leti cikk lehet, ami nélkül nem megy az élet: a kenyér, vagy a kenyér erkölcsi mása. PÁL APOSTOL IS felsorol­ja a maga módján a nagy dol­gokat: ékesszólás, jótékonyság, mártíromságig való elvhűség. És őszinte szuperlatívuszban a szeretetet teszi mind ennek te­tejébe. Amikor a modern em­ber eljut a másik ember felfe­dezéséig, s céljául a jog és kenyér testvéri megfelezését tűzi ki, a természetes ész pa­rabolavonala akkor súrolja egészen közelről a bibliai ki­nyilatkoztatás életértelmezését. Jézus is ezt hirdette a Nagy Parancsolatban és ezt ábrázol­ta ki életében. A kívülállók néha világosabban látják ezt, mint az egyház falain belül-' valók. Az Indiában is műkö­dött Stanley Jones sokszor környékezte meg Gandhit, hogy megnyerje a keresztyén hitnek. Nagy halat akart fog­ni benne, vagy talán egy nagy nemzetet. A bölcs öreg rázta a fejét: „Engem kielégít az én vallásom és abban meg­Tiltakozni és cselekedni A Hesszeni Békebizottság rendkívül határozottan tilta­kozott a Bonn tervezte atom- aknazár fölállítása ellen. Az egyhangúlag elfogadott nyi­latkozat kimondja, hogy „en­nek a tartományi békekonfe­renciának a résztvevői élesen tiltakoznak minden ilyen terv és az abból adódó öngyilkos­ság ellen és kérik a Szövet­ségi Köztársaság minden fele­lős vezetőjét és polgárát: is­merjék föl a bennünket fenye­gető veszélyt és tegyenek meg mindent ellene.” Nyitott szívvel EGYRE SZÉLESEBB KÖ­RÖKBEN gyűrűzik az a felis­merés, amelyet egyházunk ve­zetői nemrég így fogalmaztak meg: A magyarországi evan­gélikus egyház az „ötödik utat", a diakónia, a szolgálat útját választotta. A samaritá- nusi segítésnek, a szolgáló szeretetnek az útja ez. Diakó­nia, de nemcsak az egyház fa­lai között, hanem népünk, sőt a népek között is, világmére­tekben. Felvetődik a kérdés: Ho­gyan járhatunk ezen az „ötö­dik úton’’? Röviden és hatá­rozottan így adhatjuk meg rá a feleletet: nyitott szívvel! Ez az ötödik út járásának a titka. A mai kor keresztyénségé- nek egyik legfontosabb fel­adata az, hogy nyitott szívű embereket formáljon, hogy tagjai egyaránt nyitottak le­gyenek Isten és az emberiség, az egyház és a világ, a gyü­lekezet és a társadalom nagy kérdései iránt. Csak akkor kapunk áldást az előttünk levő új úton, ha lelkészek és gyülekezeti tagok, presbiterek és konfirmandu­sok egyaránt nyitott szívvel készek e világméretű diakó­nia feladatait teljesíteni. Melyek ezek? 2. Isten követségében — az emberiség javát szolgálni! Ma olyan keresztyénekre van szükség, akik Isten szol­gálatában túllátnak az egy­házi érdekeken. Olyanokra, akiknek drága az egész embe­riség sorsa, s ezért fáradha­tatlanul küzdenek annak bé­kéjéért, jólétéért és jövőjéért. Csak azok lehetnek az „ötödik út” célhozérő utasai, akik fi­gyelnek Isten szavára és meg­látják az emberiség kérdéseit. 2. Az egyház közösségében — a világot megérteni! Korunk az egységkeresés­nek a korszaka. Nem véletlen, hogy a mi nemzedékünk is­merte fel egyházi és világi vo­natkozásban egyaránt a köze­ledés és közös útkeresés fon­tosságát (Egyházak Vliágtaná­csa — Egyesült Nemzetek Szervezete!). Kicsiny egyházi körök hit­vallásai ma éppúgy nem a fejlődés útjelzői, mint a ki­csiny népek öntudattól fütött sovinizmusa. Szűkkeblű mo­nológ helyett a ma parancsa egyre inkább a nyitott szívű dialógus. Párbeszéd nép és nép, Kelet és Nyugat között, — s ugyanígy párbeszéd az egyház és a világ között! 3. A gyülekezet kohójában — társadalmunk egységét munkálni! Egyházunk a gyülekezetek­ben él. Ez az a kohó, ahon­nan Isten igéjének tiszta hir­detése és a szentségek helyes kiszolgáltatása folytán hatal­mas erők áradhatnak ki. Nem közömbös azonban, hogy ezek az erők milyen irányban hat­nak tovább: visszahúzó, vagy előrelendítő erővé válnak-e? Gyülekezeti tagjaink benne élnek a szocialista társada­lomban. Egyházunk is, amely egyezményt kötött a magyar állammal, lelkészi karával, presbitériumaival és gyüleke­zett közösségeivel együtt szer­ves része ennek az új társa­dalomnak. A helyesnek felismert „ötö­dik út” egyenes ösvénye arra kötelez bennünket, hogy kész­séggel és nyitott szívvel mun­káljuk népünk nagy családjá­nak, az új magyar társada­lomnak az egységét. A bűnö­ket megbocsájtó Isten Jézus Krisztusban megjelent nagy szeretete ad indítást nekünk ahhoz, hogy ne csak a bűnök­re és a hibákra, hanem a jóra tekintsünk; ne arra nézzünk, ami elválaszt, hanem arra, ami egybeköt. így munkálkod­hat a gyülekezet kicsiny kö­zössége a társadalom nagy családjának egységén a meg­békélés és szeretet krisztusi erejével. Nyitott előttünk a világmé­retű szolgálat útja. Induljunk el rajta együtt — nyitott szívvel! Fabiny Tibor ÖRÖMHÍR címen új evangélikus prédikációs kötet jelent meg Ad­vent első hetében. Egyházunk vezetősége és Egyetemes Sajtóosztályunk évek óta tervezte, hogy egy igehirde­tés gyűjteményt jelentet meg. Ebben az esztendőben ez a terv megvalósulhatott. Az óegyházi perikóparend evangéliumi szakaszai alapján 31 evangélikus lelkész készítette el a prédikációkat. A kötetben 67 teljesen kidolgozott prédikáció van. A könyv egész vászonkö­tésben, tetszetős formában jelent meg. A könyv megrendelhető Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályunknál (Budapest VIII., Puskin u. 12.) Ára 70 Ft. (csomagolás, portó 2 Ft.) maradok. De van a maguk vallásában egy óriási hatalom, a szeretet parancsa, amit Jé­zus adott. Azt váltsák valóra és meghódíthatják az egész vi­lágot.” A MINDENNAPI ÉLET szintén visszáján mutatja, mennyire életszükséglet a sze­retet. A pogány bánásmód, lelketlen ügyintézés, amit oly sokat szid és szenved az em­ber, szeretetlenség. És viszont a szeretet minden nehézséget leleményesen áthidal. Keresz­tyén vallásunk azért sürgeti ezt a fundamentális indulatot, mert nélküle lángelmék is könnyen gonosztevőkké lesz­nek, általa pedig szürke kis emberek is értékessé. Egyszerűen a szeretet az emberi élet értékmérője. Amint Volttal mérik a feszült­séget, Ampere-rel az árambő­séget, Watt-tal a munkát — amint rőffel mérik a vásznat és mérfölddel a tengert, úgy méri Isten az embert a min­dennapi életben tanúsított sze­retettel. Jézus még a bűnbo­csánatot is így méri: Sok bű­ne bocsáttatott meg, mert na­gyon szeretett. DE HOL LEHET MEGTA­NULNI EZT? A szülői házban — később dúsan kamatozón. Isten atyai szeretetéből és Jé­zus áldozatából. Mikor Pál apostol himnuszt ír a szeretet- ről, az emberi szív érzésein túl, mélyebb összefüggésekre utal. S az egyház szüntelen Isten szeretete előtt mi- nistrál. Nem akkor ministrál legszebben, mikor hímzett pa­lástban és dekoratív templo­mokban mondja szövegét, ha­nem amikor az életben ezt a szeretetet újraálmodja és éli. Csak a szeretetet kapott ember tud szeretni. A Télevízi- zió nemrég elevenítette fel Joan Crawford jeles alakítá­sát: A szerető két arca. A tör­ténet főhőse torz arca miatt gyűlölködő, ellenségeskedő, zsarolásra és bérgyilkosságra is hajlandó negatív ember volt. Egy plasztikai műtét új emberré tette. Az elszámolat­lan bűnökkel küzdő, rossz lel­kiismeretű ember nem tud szeretni.;: , Tanulgasd a böjti úton a hit himnuszát, hogy énekelni tud­ja életed a szeretet édes dal­lamát! Böjtös Sándor A VILÁGKÖZVÉLEMÉNYT FOGLALKOZTATJA a Német Szövetségi Köztársaságnak az a terve, hogy a háború befe­jezésének húszéves fordulójá­tól, ez év május 8-tól elévült­nek tekinti a háborús bűnö­ket. E szándék erőteljes tilta­kozást váltott ki Nyugaton és Keleten egyaránt. A helytele­nítő megnyilatkozások sorá­ban sok keresztyén hangot is hallunk. A hivő keresztyén szempontból alátámasztott til­takozások minket különösen érdekelnek, mert meggyőződé­sünk, hogy a keresztyén em­ber politikai állásfoglalásában a hitének döntő súlyt kell kapnia. így adódik, hogy eb­ben a kérdésben ugyanazt vall­ják más és más politikai kö­rülmények között élő keresz­tyének. A westfaliai protestáns egy­ház elnöke, D. Ernst Wilm, nyugatnémet egyházi vezető, az egyik folyóirat februári számában ezt írja: „Még cso­dálkozni fogunk azon, milyen gonosz erők támadnak fel né­pünkben, ha május 8-a e vét­kek üldözésének zárónapja lesz.” D. Moritz Mitzenheim, ke­letnémet evangélikus püspök nyilatkozatában így szól: „Te­kintettel népünk erkölcsi ere­jére és tekintélyére a világon, nem lehet ezt a szörnyű vét­ket elévüléssel eltörölni. Tör­ténelmünk legsötétebb fejeze­tétől népünknek világosan el kell határolnia magát.” Berlinben — 12 európai or­szágból — római katolikus személyiségek nemrégiben konferenciát tartottak, amely véleményét a jelen egyik nagy római katolikus teológusának, Romano Guardininek szavai­val mondta ki: „Ha valami­lyen vétket az államban nem ismernek fel, nem ítélnek el és valamilyen formában nem bűnhődnek érte, akkor az a vétek mindig ismét visszatér és szétrombolja a politikai lé­tet.” Hasonlóképpen vélekedik a nyugatnémet Grüber prépost, aki kijelentette, hogy a hábo­rús bűnök elévülése a Német Szövetségi Köztársaságban a fasizmus fölelevenedeséhez fog vezetni; A Nyugat-Németországban működő „Római katolikus új­ságírók társasága” nyilatkoza­A magyar protestáns egyházak békeszolgálata itthon és a világban Állásfoglalás a vietnami kérdésben A budapesti evangélikus, református, ortodox, iz­raelita és unitárius lelkészek részére február 18-án papi békegyűlés volt Budapesten az új-városháza nagy­termében, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának rendezésében. A népes gyűlésen nagy számmal vettek részt teológiai tanárok, lelkészek és teológiai hallga­tók. A gyűlést Berki Feriz ortodox lelkész nyitotta meg. Majd Szamosközi István dunamelléki református püs­pök tartott útmutató és gondolatébresztő előadást „A protestáns egyházak békeszolgálata a világban és itt­hon” címen. Előadása első részében a jelenlegi világ- helyzetet vázolta. Hangoztatta, hogy a technikai fejlő­dés következtében az atomtitok közismertté és általá­nossá lett a világon. Ez egyrészt nyilvánvalóvá tette egy termonukleáris háború veszélyét, de másrészt a széleskörű ismeret egyúttal irreálissá is tette az atom­háborút. A mai világhelyzet másik jellemzője a békés egymás mellett élés, amely a világ nagy része számára jelenleg tény, amelynek előnyeit és gyümölcseit mind nyugaton, mind keleten élvezik. A békés egymás mel­lett élést azonban állandóvá és stabillá csak az álta­lános és teljes leszerelés teheti. A jelenlegi helyzetben a béke és a háború erői közötti verseny a béke erőinek javára szól, de a béke erőinek ébereknek kell lenniök és folytatniok kell toborzó munkájukat, mert a há­borús erők készülődése is tapasztalható. Hiszen van­nak a világnak forró pontjai, ahol helyi háborúk dúl­nak, melyek könnyen általánossá válhatnak. Majd ar­ról beszélt a püspök, hogy mit tett az egyház a jelen­legi helyzetben. Kiemelte a Prágai Keresztyén Béke- konferencia és az Egyházak Világtanácsa erőfeszítéseit és az emberiség érdekében végzett jószolgálatát. Vé­gül pedig a békeszolgálattal kapcsolatban a lelkipász­tor mai belpolitikai feladatairól szólt. A lelkipásztor­nak hittel és hazaszeretettel kell szolgálnia a béke jó ügyét. A hazaszeretet azt jelenti, hogy segíteni kell a gazdasági építést az iparban és a mezőgazdaságban. Segíteni kell népünk politikai és morális összeková- csolódását és az állampolgári és munkafegyelem meg­szilárdulását. A nagy tetszéssel fogadott előadást számos hozzá­szólás követte. Majd Szamosközi István püspök határozati javas­latot terjesztett elő az amerikaiak által prolongált Vietnám, feszültség és háború békés rendezése ügyében. A békés rendezést célzó határozati javaslatot a gyűlés lelkes egyhangúsággal elfogadta és határozatát az Or­szágos Béketanácsnak megküldte. A gyűlés az izraelita főrabbi zárószavával ért véget. M. L. tában arra utal, hogy nem for­mális jogi kérdésről van itt szó, hanem sokkal többről: er­kölcsi és politikai döntésről. A „Római katolikus munkásmoz­galom” az elévülés elhalasztá­sát azért kívánja, hogy „a Harmadik Birodalom szörnyű örökségével leszámolhassa­nak”. Dr. Herbert Trebs lelkész, mint képviselő szólalt fel a Német Demokratikus Köztár­saság népi kamarája ülésén. Azzal kezdte, hogy olyan ál­lampolgárként kíván szólani ebben a kérdésben, aki keresz­tyén. Ha a nyugatnémet kor­mány vezetői azt állítják — mondotta azután —, hogy az elévülés a bonni állam bel- ügye, ez nem felel meg a va­lóságnak. Az elévülés minden olyan ország és nép ügye, amely szenvedett a fasiszták­tól. Beszédében többször utalt a prágai Keresztyén Békekon­ferencia megállapításaira an­nak a veszedelemnek elhárítá­sa érdekében, amely a régi lé­lek továbbéléséből következ­nék a világra. Hasonlóan nyilatkozott Wy- szinsky bíboros, Varsó érseke, a lengyel római katolikus püs­pöki kar elnöke: „Azt a go­noszságot, amely az egész vi­lágon, de mindenekelőtt a ml országunkban olyan sok vészt okozott, gyökeréig ki kell irta­ni, hogy talán már a követke­ző tíz éven belül, új, veszedel­mes betegséget ne idézzen föl.’» CSAK NÉHÁNYAT sora­koztattunk FEL a ke­resztyén megnyilatkozások kö­zül, de egységesen nyilvánvaló belőlük, hogy a háborús bűnök elévülése mellett nem lehet a keresztyén megbocsátás alap­ján szólni, mert másról van itt szó. Mi keresztyének nem a bosszú mellett foglalunk ál­lást, mert az bűnös emberi in­dulat, ami nem vezet jóra sem az egyéni, sem a közösségi életben. De minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az ember­telenségnek gátat vessünk. Ez a törekvés keresztyén szem­pontból is minden állami és nemzetközi jog feladata. így tehát a hitből fakadó jogi meggyőződésünk követeli, hogy az elmúlt háború ember­telenségeit ne vegyék köny- nyen, hanem a büntetőjog szi­gorúságával fékezzék meg a lappangó démoni erőket. Eb­ben az értelemben mondjuk ki szavunkat a háborús bűnök elévülése ellen a keresztyén felelősség jegyében. V. L Niemöller Márton nyilatkozatainak visszhangja Többször tájékoztattuk már olvasóinkat Niemöller Már­tonnak a „Stimme der Gemeinde” nyugatnémet egyházi lap­ban megjelent cikkéről: „1965. politikai feladatai”. Niemöl- lernek ez a cikke nemcsak Nyugat-Németországban, hanem az egész világon nagy visszhangot keltett. A nyilatkozatok skálája rendkívül széles: a merev elutasítástól és gyalázko- dásoktól egészen addig terjed, hogy az aacheni katolikus püs­pök lapja megvédi Niemöllert támadóival szemben. A Stimme der Gemeinde egész sor nyilatkozatot közöl, amelyek közül néhányat mi is odateszünk olvasóink asztalára. Előzőleg azonban ismertet­jük azt a rendkívül érdekes interjút, amelyet az Associa­ted Press munkatársa telefo­non folytatott le Niemöller ny. püspökkel. Arra a kérdés­re, hogy miért csak a Német Szövetségi Köztársaság politi­kai viszonyaival foglalkozik és az NDK állapotaira nem tért ki, Niemöller ezt válaszol­ta: „Nem bírálom más álla­mok dolgait, hiszen, ha a »ke­leti zónába« utazom, azonnal tudom, hogy az egy másik (német) állam.” — „Nekem azt az államot kell bírálnom, ahol felelősség hárul reám.” Egyébként Niemöller újból nyilatkozott cikkéről a „Stim­me der Gemeinde” lapban és ezt mondja: nem választási bojkottra hívta föl a Szövet­ségi Köztársaság népét, aho­gyan ezt többen tévesen mond­ják. Ellenkezőleg, „éppen ar­ra szólított föl, hogy minél többen vegyenek részt a vá­lasztásban”, de azzal a meg­jegyzéssel, hogy ha valaki egyik párt mellett sem tud ki­kötni, akkor azt az okok pon­tos megjelölésével tüntesse föl a választói cédulán. Per­sze, hogy érvénytelenek lesz­nek az ilyen cédulák. Strauss volt hadügyminiszter nyilatko­zatához ezt mondta: „Ha Strauss úr dicsérne engem, akkor nagyon nehéz politikai probléma előtt állnék. Amíg szembe fordul velem, tudom, hogy helyes politikai nézeten vagyok ...” Várható volt, hogy egyházi részről is megszólalnak azok, akik a nyugatnémet evangé­likus egyházi életben vezető szerepet töltenek be. Áz Össz- német Evangélikus Egyház Ta­nácsának elnöke, Kurt Scharf azon a véleményen van, hogy Niemöller kritikája egyetem- legesen nem illik a nyugatné­met viszonyokra. Újévi ige­hirdetésében azonban ő maga kritizálta a pártokat, mert Niemöller kijelentéseit mere­ven elutasították. Hanns Lilje hannoveri püs­pök még Niemöller cikke előtt kijelentette, hogy „nem sza­bad eltúlozni a bírálat vona­lán az állammal szemben el­foglalt szkeptikus magatar­tást”. A cikk megjelenése után pedig kijelentette: „Bár meg­győződésem, hogy D. Niemöl- ler provokatív megnyilatkozá­sait a világbékéért érzett igazi aggodalom sugalmazza, elhi­bázott elgondolásnak tartom azt a fölhívását, hogy a német nép üres cédulák leadásával nyilvánítsa ki békeakaratát a legközelebbi választásnál.” Nem a tartózkodás, hanem a felelős és bátor együttműkö­dés az állam életének alakítá­sában ma a parancs. Helmut Thielicke hamburgi teológiai professzor, aki Nyu- gat-Németország fölfegyverzé- sével kapcsolatban annak ide­jén rendkívül kérdőjeles állás­pontot foglalt el, most a nyu­gatberlini „Die Kirche” c. lap­ban Niemöllert „tipikus né­met embernek nevezi, akinek nincs érzéke a kompromisszu­mok iránt.” A hessen-nassaui lelkészek közössége köszönetét mond Niemöllernek, hogy kimondta cikkében, ami számtalan nyu­gatnémet polgárnak gondot okoz, ha a pártpolitikai életet elemzi. Az aacheni katolikus püs­pökség lapja védelmébe veszi Niemöllert éppen Straussal és Wehnerrel szemben, akik sze­rinte egyáltalában nem értet­ték meg Niemöller szándékait. Niemöller Márton ny. püspök „intelmeinek” a vissz­hangja, meggyőződésünk szerint, még tovább fog gyűrűzni nemcsak a nyugatnémet politikai és egyházi sajtóban, hanem az egész világ keresztyénségének a köztudatában. , A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy az Éne­keskönyv új kiadása nyomás alatt van. Megjelenését az Evangélikus Élet közöl­ni fogja. — ________________________ : A %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents