Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-02-21 / 8. szám
KP. BfiRUIs BP. «*' ORSZÁG OS EVANGÉLIKUS HETILAP XXX. ÉVFOLYAM. 8. SZÁM 1965. FEBRUÁR 21. Ára: 1,40 forint Pénz és ember ! AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN AZ ORSZÁGGYŰLÉS AZ ELMÜLT HÉTEN három napon ét foglalkozott az ezévi állami költségvetéssel. A napilapokból, rádióból, televízióból részletesen tájékozódhattunk az országgyűlés lefolyásáról. Nem nehéz megjegyezni, hogy mekkora összegről volt szó: az ezévi állami költségvetés közel száz milliárd forintot tesz ki, vagyis százezermillió forintot. Talán minden magyar dolgozónak az ezévi jövedelme, fizetése nyugdija, mindennapi kenyere benne van ebben az összegben. Egyházi szempontból is van elgondolkodni valónk a költségvetéssel, és az országgyűlés költségvetési vitájával kapcsolatban. Először is, mivel az állami költségvetésben benne van az az államsegély, és az a rendkívüli államsegély is, amelyet az 1948-ban kötött Egyezmény szerint és azon túlmenően élvez egyházunk, mindenek előtt annak gyülekezetei. Hiszen az egyházunknak juttatott államsegély túlnyomó részét a gyülekezeti lelkészek kapják. Hogy ez évről-évre így van, és az idén is így lesz, hálára indít bennünket nemcsak államunk, kormányunk, hanem elsősorban dolgozó népünk iránt, amelynek szorgalma, tehetsége, akarata teremti elő az ehhez is szükséges pénzügyi lehetőségeket. DE NEMCSAK MINT EVANGÉLIKUS KERESZTYENEKET, hanem mint országunk polgárait is közelről érintett az országgyűlés, s az ezévi állami költségvetés. Látszólag pénzről, milliókról és müliárdokról volt szó továbbá a munkáról, termelésről, üzemekről, földművelésről, iparról, kereskedelemről, művelődésről. Azonban minden képviselő, minden miniszter, s az egész országgyűlés állandóan tudatában volt annak, hogy a számok és eredmények, a tervek és a felszólalások mögött emberek vannak: ott vagyunk mindnyájan, egész népünkkel együtt, s mindnyájunk jólétéről és előmeneteléről van szó. Minél tovább tartott az országgyűlés, a felszólalások annál többet foglalkoztak kifejezetten is az emberrel. AZ ORSZÁGGYŰLÉS AZ EMBERREL többféle vonatkozásban foglalkozott. Magától értetődőnek tartotta, hogy minden becsületes dolgozónak, gyermeknek, a munkából kidőlt, megfáradt nyugdíjasnak és betegeknek joguk van a mindennapi kenyérhez. Külön figyelmet fordított az országgyűlés a lakásviszonyok javítására, óriási összeget ad kölcsönként egyéni építkezőknek. A legalacsonyabb nyugdíjak felemelését, illetve rendezését is elhatározta. A kétgyermekes családok pótlékát jelentősen emelté. Az emberről volt szó abban az értelemben is, hogy a költségvetés vitája során dicséretben részesültek azok, akik jól dolgoztak. De akkor is, amikor igazságos bírálatban részesítették azokat, akik hiányos felelősségtudattal végzik munkájukat, s nem jól gazdálkodnak a nép és az ország javaival. Számos képviselő sürgette a szaktudás fejlesztését, emelését, terjesztését, s a szakszerűbb munkát a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben, a gyárakban, irodákban, minisztériumokban, s mindezt azért, hogy mindnyájunknak jobb és könnyebb legyen, tehát az emberért. Az emberről volt szó az országgyűlésen abban az értelemben is, hogy az erkölcs, a morál mind többször szóba került a felszólalásokban. A munkaerkölcs javítása, s a közvagyon megbecsülésének az erkölcsi kötelessége legfőbb emberi feltételeként kapott újra meg újra hangsúlyt. Ha a felszólalásokat közös nevezőre akarnánk hozni, azt mondhatnánk, hogy szinte valamennyi az erkölcsi színvonal emelését és fokozását követelte közéletünk minden területén, a munkahelyeken, sőt még a családi életben is. Amit a kormány elnöke a gyermekáldásról mondott, azért különösen is hálás lehet a közvélemény: ez szintén az erkölcsi színvonal emelését célozta. AZ EGÉSZ EMBERISÉG IRÁNTI szolidaritás és felelősség jutott kifejezésre az országgyűlésnek két külpolitikai kérdésben hozott határozatában. MIHÁLYFI ERNŐ felszólalása nyomán és előterjesztésére az országgyűlés nemcsak a keletázsiai népek, hanem az egész emberiség békéje érdekében erőteljesen megbélyegezte a vietnámi nép ellen elkövetett fegyveres támadásokat, és állást foglalt a háborús bűnösség el nem évülése tárgyában. Ezekben a döntésekben a legma- gasabbrendű emberiesség vezette az országgyűlést, nevezetesen a jövő iránti felelősség. Hiszen nem szabad megengedni, hogy újra háború zúduljon az emberiségre, s népünkre. Az imperialisták veszélyes játéka a világháború füzével csak fokozza a békeszerető emberiség éberségét és felelősségtudatát, s ebben előljár a mi népünk és országgyűlésünk. Egyházi és lelkészi szempontból is öröm volt tehát figyelni az országgyűlés lefolyását és munkáját. Erezni lehetett, hogy milyen őszintén akarja országunk legmagasabb fóruma népünk javát, békéjét, előmenetelét és hogy mindebben menynyire lényegesnek tartja a morális erőket és értékeket. Fáradozzunk, küzdjünk mindnyájan, hogy a lehetőségekkel jól éljünk, kötelességeinket hűségesen teljesítsük, és ebben az évben megint jó eredményeket érhessünk el egész népünk javára, s a magunk örömére is. Dr. Vető Lajos IMÁDKOZZUNK II. Kor. 12,1—9 Uram! Ha valami hozzád hajt: gyengeségem és erőtelen- ségem az. Mivel is dicsekedhetnék mással színed előtt, aki erő vagy és jóság, mint gyengeségemmel. Vallom, hogy szóval és tettel, gyermekedhez méltatlan élettel szégyenítettem meg magamat s voltam kárára nevednek. Lelkiismeretem vádol, de hitem és reménységem biztat. Gyengék gyámola, erőtlenek ereje vagy Te. Jóságod es szereteted betölt. Hálát adok neked azért az emberért, akivé tettél: alkalmassá a jóra, erőssé a szeretetre, engedelmessé a küldetésben és bizonyossá a reménységben. Egyházadban áldd meg népedet kegyelmed bőségével, igéd világosságával és termésre érlelő erejével. Áldott légy, hogy meghallgattál. Ámen. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA (továbbiakban EVT) Központi Bizottsága évente szokta üléseit tartani. A legutolsó ülése az északamerikai Rochesterben volt 1963 nyarán. A rochesteri ülésen a Központi Bizottság meghívást kapott, hogy a legközelebbi ülését tartsa Afrikában, közelebbről Kelet-Ni- géria fővárosában, Enuguban. L Az enugui ülés pen az ő hazájában tartja ülését. Rövid ismertetést adott Nigériáról, annak gazdasági, politikai és társadalmi életéről, majd átforrósodott szavakkal fordult az egész világ közvéleményéhez, hogy végre vessenek véget minden megkülönböztetésnek, amelyek a faj és a bőr színe szerint szembeállítják az embereket egymással. Többek között ezt A Központi Bizottság ülésének helye: Hotel Presidential Enugu A Központi Bizottság a meghívást elfogadta és ennek megfelelően ülését január 12—21. között Enuguban tartotta. Az EVT Központi Bizottsága ez alkalommal tartotta első ízben ülését Afrikában, amelyet több oknál fogva joggal nevezhetünk „ezerarcú” Afrikának. Alig van még világrész, amelyről az utóbbi években olyan sokat hallhattunk, mint Afrikáról. Itt váltak az utolsó évtizedben egymás után függetlenné a különböző államok. Több mint 30 azoknak az afrikai államoknak száma, amelyek függetlenné váltak. Egy forrongó kontinens ma Afrika, amelyen a függetlenné vált államok társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedése folyik és amelyen még mindig vannak gyarmati sorsban élő államok, ezek között is az utóbbi időben legtöbbet Angoláról hallunk. Az EVT Központi Bizottságának ülése abban a Nigériában volt, amely 1960. október 1-én lett függetlenné. Nigéria Afrikának egyik legnagyobb állama, területe lőszer nagyobb mint Magyarország (925 000 négyzetkilométer). Lakóinak száma pedig 55 millió. A négy tartományból álló állam keleti tartományában volt a Központi Bizottság ülése. Ennek a tartománynak fővárosa ENUGU. Ügy került a Központi Bizottság Enuguba, hogy Kelet-Ni- géria kormányzója, Sir Francis Ibiam, egyben az F.VT 6 tagú elnökségének tagja. Ö hívta meg a Központi Bizottságot kormányzóságának székhelyére, Enuguba. Erre az időre az EVT kibérelte Enugu legszebb szállodáját a Presidential Hotelt az ülések helyéül. A szép és modern hotel minden szempontból alkalmas volt arra, hogy a Központi Bizottság 100 tagja, továbbá a meghívott vendégek, megfigyelők és újságírók 10 napon keresztül otthont találjanak benne. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÜLÉSÉRE több mint 80 országból 250 delegátus érkezett. A kiküldöttek az EVT 209 tagegyházainak képviselői voltak. Érdemes megjegyezni, hogy a 209 tagegyház közül 22 afrikai. A január 12-én este tartott ünnepi megnyitón Sir Francis Ibiam meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket. Örömét fejezte ki afelett, hogy a Központi Bizottság épmondotta: v,Nem lesz addig rendezett béke sem Afrikában, sem az Egyesült Államokban, sem Európában, sem sehol másutt a világon, amíg a fekete ember vissza nem nyeri önbecsülését és nincs megvédve attól az igazságtalan és szeretetlen bánásmódtól, amely sérti emberi és Isten-gyermeki méltóságát.” Majd így fejezte be beszédét: „Keresztyén barátaim, még egyszer szívből üdvözlöm önöket a magam és Nigéria népének nevében itt Enuguban. Igazán boldogok vagyunk, hogy mi önöknek otthont adhatunk és kényelmes helyet készíthettünk ebben a nagy és szép Presidential Hotelban.” Ugyancsak üdvözölte a Központi Bizottságot Jean Kotto kameruni lelkész, továbbá S. H. Amissah lelkész, az Összafrikai Egyházi Konferencia főtitkára. Mindketten örömüknek adtak kifejezést, hogy a Központi Bizottság Afrikában ülésezik és néhány jellemző dolgot mondtak el az afrikai egyházak életére és szolgálatára nézve. (Ezekre később visszatérünk.) UGYANCSAK AZ ELSŐ ESTE HANGZOTT EL dr. Wisser’t Hooft főtitkári jelentése. Jelentésének bevezetésében meleg szavakkal emlékezett meg az ökumenikus mozgalom úttörőiről: Brent anglikán püspökről, Mott Jánosról, a nagy methodista világi emberről és Söderblom Nathan evangélikus püspökről, a nagy békemunkásról. „Mindhármuknak megvolt az a képességük, hogy más egyházak tagjaiban értékeljék a valódi keresztyén hitet. Mindhárman szenvedélyesen szálltak síkra az egységért, de nemcsupán az önmagáért való egységért, Azért törekedtek egységre, hogy az egyház betölthesse feladatát a világban Brent és Mott különösen az evangélium hirdetésének motívumát hangsúlyozta. Söderblom az első világháború idején azt hirdette, hogy a keresztyének egységének azért kell megvalósulnia, hogy az egyház a népek lelkiismerete lehessen. Ők hárman egyek voltak abban, hogy az egység kérdését az egyháznak a súlyos szükséget szenvedő világban és a világért végzendő küldetése és feladata nagyobb keretében kell látni.” Aztán azt mondotta a főtitkár, hogy nem kell egyszerűen „lemásolni” a nagy elődöket, de sok vonatkozásban tanulnunk kell tőlük. Elsősorban meg kell tanulni azt, hogy az egyháznak szolgálatát nem lehet „beskatulyázni”. Széles horizontban kell az egyház szolgálatát látni és azt sokoldalúan kell végezni. Igen jelentős ebben a vonatkozásban, hogy az egyház lássa az egész világ szükségét és a maga eszközeivel segítsen a szükség . felszámolásában. Súlyt kell helyezni az „egyház és társadalom’’ kérdésének helyes látására. MAJD ÍGY FOLYTATTA a főtitkár: „Nem nehéz meglátnunk, hogy miért van szükségünk ilyen kérdésekkel való foglalkozásra. Társadalmi problémák mindig voltak, de korunkban az éhség, vagy a szegénység legyőzésének és a társadalmi igazságosságnak az alapvető problémája minden más kérdés felett álló kérdéssé vált, amelynek megoldásától függ az emberiség jövője. A modern világ egymásrautaltsága, az a meggyőződés, hogy mindenki szüksége kielégíthető, az emberméltóság egy új érzetének a megszületése s egy új reménység a nemkiváltságos tömegek körében, oly sok új állam keletkezése, amelyek egészséges nemzeti társadalmakat kívánnak építeni — mindezek korunk legsürgősebb kérdésévé tették a nemzetközi és interkontinentális társadalmi problémát. A keresztyén egyházaknak egészen különleges felelősségük van ezen a téren. Ezekben a társadalmakban élnek. Hordozni akarják terheiket és osztozni akarnak az országépítés feladatában. Evangélium-hirdetési munkájuk és szolgálatuk révén máris mélyen érdekeltek abban a kísérletben, hogy megoldják a fejlődésben levő országok leg- kiáltóbb szükségeit. De azt is tudják, hogy ennél többre, sokkal többre van szükség, nevezetesen az emberi szolidaritás szellemének nagy ébredésére, hogy a nemzetközi és gazdasági együttműködés új formái teremtődjenek meg és együttes támadást intézhes sünk az éhség és szegénység ellen... Világtanácsunknak meg kell mutatnia az utat, nem szabad megelégednie, hogy a gazdagok és szegények közötti feszültség áthidalhatatlan szakadékká váljék és se gítséget kell nyújtania az egyházaknak abban, hogy olyan gondolkodással és cselekvéssel munkálkodjanak a forradalmi változások között, amellyel legyőzhetjük a társadalmi és nemzeti önzést és megteremthetjük az igazi szolidaritást a népek között.” D. Káldy Zoltán (Folytatjuk) » Lesztek nekem tanúim 99 Az egyház bizonyságtétele nem szorítkozik csupán a szószéki igehirdetésre, hanem átfogja a keresztyén emberek egész életét — jelentette ki D. G. Noth szász tartományi püspök a gyülekezetekhez intézett újévi köszöntésében és az 1965. esztendő „lósungjá- hoz” („Lesztek nékem tanúim”) fűzött fejtegetéseiben. Az ilyen jellegű bizonyságtétel nemcsak az egész egyháznak, hanem minden egyes gyülekezeti tagnak is kötelessége. Lukács 8, 4—15 Az élet vetése Hatvanad vasárnapjának levélbeli igéje — Pál vallomása önmagáról (IL Kor. 12,1—9) — arra tanít, hogy a nap evangéliumát — a magvető példázatát (Lukács 8,4—15) —- jól értsük. Pál nem osztályozza az em-r bereket a négy talaj minősége szerint — ítélgetvén, hogy ki hová tartozik — hanem önmagát vizsgálja. Tudja, hogy önmagában vannak a talajfajták. Van elbizakodott keménység, van tövis, van gyengeség, s Így őszintén vall arról, hogy másnak ne ismerjék őt, mint aminek látják, vagy amit hallanak tőle, S az önmegismerésben Krisztusra összpontosít: „elég néked az én kegyelmein”. Isten szótárában ez a szó; „elég” — hallatlan bőséget jelent. Az ige-hullatás, a szere- tet-áradás bőségét. A magvető pazarló, széles mozdulatát, amint a magot szórja. Isten népe ebben a bőségben, ebben a szórásban él. Bonhoeffer is erről ír: „így szeretnék ma érettetek élni s menni véle- tek úton-útfélen”. Jézus követésében az élet hintésének pazarló szereteté- ben élünk. Mert a magban, az igében élet csírája rejlik növekedésre, termésre, gyümöl- csözésre. Az ő követésekor ebben vagyunk fcglalatosak, s nem a reménytelen számít- gatásokban. Jézus az eredményeket kuszáltan latolgató tanítványoknak mondja a példázatot s helyes szemléletre irányítja őket; önmagára, aki nem a fogadtatáson meri le munkája természetét és lendületét, hanem küldetése tartalmán és küldője pazarló szeretetén. Csak a reá tekintő egyház tud egyház lenni s csak ha bízik a mag termő erejében. Nem az a feladatunk, hogy mérjük a világot: hivő, vagy hitetlen, — hanem, hogy szórjuk a magot, végezzük az igehirdetést szóban és cselekedetben. Nem mi ítéljük a világot, hanem a világ ítél minket: mit hall a szavainkban $ mit Iát a cselekedeteinkben. A reménységünk ez: Isten pazarló szeretete életet, termést ígér. A kérdés pedig ezt mivé lett bennünk ez az életet hordozó mag, az Isten igéje? Koren Emil D,Ján Chabada 50 éves D. Ján Chabada, a szlovákiai evangélikus egyház egyetemes püspöke, f. hó 10-én töltötte be 50. életévét. Ebből az alkalomból D. dr. Vető Lajos evangélikus egyházunk nevében táviratban köszöntötte Chabada püspököt, akinek életére, családjára, szolgálatára, egyházára és népére sok ál1 dást kívánt
