Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-12-05 / 49. szám
(IJerej í])á/jtÁ Beniczky Hermin élete és munkássága A magyar nőképzés úttörőjének hármas évfordulója van ezidén. 150 éve született, 1815. december 13-án; 100 éve, 1865. október 28-án jelent meg első felhívása a nőképzés érdekében; 70 éve, 1895. szeptember 28-án halt meg. Államunk megtartotta már emlékező ünnepélyét Vanyar- con, ahol Veres Pál né élt s el van temetve. Lapunk a 150. születési évfordulón vesz alkalmat, hogy megemlékezzünk ennek a nagyálmú, merészképzeletü evangélikus asszonynak hasznos életéről és eredményes munkásságáról. * A szépvidékü Losonc térség gében Lázi-puszta volt az ősevangélikus Beniczky család fészke. Az egyik régi Beniczky, Gusztáv Adolf tábornoka volt. Egyházközségi s — megyei felügyelők kerültek ki a családból. Veres Pálné egyik unokaöccse, Beniczky Árpád, évtizedekig volt a nógrádi egyházmegye felügyelője, ű építette saját költségen a losonci evangélikus parókiát. Jeles festőnk, Rudnay Gyula, róla alkotott festménye ma is ott függ a losonci lelkészlakon. * Tizenharmadika, péntek. Itt született s ilyen családból Beniczky Hermin, 1815. december 13-án. A losonci evangélikus egyház keresztelési anyakönyvének tanúsága szerint még aznap megkeresztelték. Tizenharmadika volt és péntek, még hozzá Luca-nap. De ő mindig szerette a pénteket, s szokta emlegetni, hogy amit pénteken kezdett, az mindig sikerült. Nőképző mozgalmát is pénteken indította, és — sikerült. Korai árvaságában nagyapjához, Sturman Mártonhoz került. Ez a „vas” ember — szintén evangélikus egyházfelügyelő — több vashámor létesítője, a Rimamurányi Vasmű elindítója, „a magyar vasgyártás megteremtője” —, akkor már mogorva, rideg öregember volt. De a kis unoka számára éppen így jelentette a nagyapai ház a kemény szívósság és valóságlátás iskoláját. Viszont 1839-ben igen melegszívű férjet kapott Veres Pálban, aki nógrádi evangélikus egyházfelügyelő volt. Szép családi életet éltek Va- nyarcon. Veres Pál vanyarci sírkövén ma is olvasható a szép mikszáthi mondat: „Tiszta, önzetlen jellem volt, mint a kristály.” s • „Felhívás a nőkhöz!” Saját leánya nevelése közben jön rá: milyen elmaradott a magyar nőnevelés. A gondolat érlelődik, szélesedik, s 1865-ben fogalmazza meg először — hevesen, élesen: „Nézzetek jól körül, s láthatjátok, hogy amely nő lelki tehetsége parlagon hagyatott, annak vágyódása külső élvezetekre összpontosul, pipere, kacérkodás, mulattató hiábavalóságok, hiúság... Azért felhívom nőtársaimat, karolják fel a nőgyermekek tudományos kiképzésének eszméjét.. Mindezeket elmondottam, mert a hallgatás nyomta lel- kemet...” A szöveget elviszi a „Hon” című laphoz. „Ki fogom adni”, — mondta a szerkesztő, Jókai Mór. 1865. október 28-án meg is jelent. Éppen száz éve, * „Huszonkét lelkes honleány” és kilencezer asszony. Veres Pálné a gondolat foglyainak nagy hevületével hatalmas agitációba kezd. Utazik, levelez, s bámulatos szívóssággal viszi előre az eszmét. 1867. május 24-én a budapesti " Tigris-szállóban „huszonkét lelkes honleány” helyeslésével Veres Pálné kimondja, hogy egy „Nőképző Egylet” alakítását életcélnak tekintik. Nem egyletesdit akarnak, hanem — iskolát. „Annak első célja, hogy a nők alapos képzésére alkalom nyújtassék és a vagyontalanoknak önfenntartási pályák nyittassanak”, Az Egylet pecsétszövege ez legyen: „Haladjunk!” A következő év elején megtartották ugyanott — a -„Nőképző Egyesület” alakuló gyűlését. , Nagy lépés következett: erőteljes hangú kérvényt szö- vegez Veres Pálné, s 9000 asszony mellékelt aláírásával elviszi azt Deák Ferenchez, Eötvös Józsefhez, hogy támogatásukkal juttassák el a képviselőházba. Különösen Deák azonnal lelkesedett a gondolatért, s megfelelő ajánlással le is tette a kérvényt a „tisztelt ház” asztalára. „Éljenek a nők!” — kiáltották innen is, onnan is a képviselők. * De gúnyos lekicsinylésekkel is meg kellett küzdeni. Maga a közoktatásügyi miniszter, Eötvös József is úgy vélekedett: „Kívánatosabb, hogy a béresasszony kötni tanuljon, mint hogy a művelt osztályhoz tartozó nők magasabb kiképzést nyerjenek.” Veres Pálné jól válaszolt: nincs a kettő ellentétben, s ha az értelmiségi nők nem kapnak magasabb kiképzést, attól a béresasszonyok még nem tanulnak meg kötni. Óriási energiával tovább fáradozik, utazik, levelez, agitál, és 1869. október 17-én megnyílik Budapesten az első magyarországi világi továbbképző női iskola 14 növendékkel. — A mustármagnyi kezolvasta fel Madách a Tragédia kéziratát. Betűzöm a sírkő vön Váradi Antal versét. „Pihenj nyugodtan. Munkád aranymagvát Magyar nők szép lelkén hintetted el.” Az evangélikus templom tornya alatt szép emléktábla s a tanácsházán is. A Veres Pálné gimnáziuma is működik a Veres Pálné utcában. Életművének közvetlen és közvetett hatása beleépült magyar életünkbe. Ahogy Engels téri szobrán olvassuk: „Küzdött, hogy a nő műveltségével és szívével a nemzeti jólét tényezője lehessen.” Szabó József A szolgáló szeretet útján Ake Kastlund svéd igazgató-lelkész látogatása Sok érdekes látogatásban volt része egyházunknak ebben a végéhez közeledő esztendőben. A külföldi látogatókra gondolunk természetesen. Ezek között is elsősorban azokra, akik nem turista alapon látogattak el hozzánk, hanem egyházunk meghívására hivatalosan, egyházuk küldötteiként és képviselőiként. A finn, a mindkét német-állambeli, a dán egyházi látogatók után a nagy svéd evangélikus egyház küldötte is felkereste egyházunkat ebben a hónapban Ake (ejtsd: Oké) Kastlund lelkész, a svédországi evangélikus egyház nemzeti bizottságának az igazgatója személyében. Ez Vatikáni jegyzetek 4. „Az egyház a mai világban ti dethez aztán szinte évenként új iskolarészek csatlakoztak: elemi iskola, polgári iskola, internátus, tanítónőképző, főzőiskola és felső osztályú tagozat a Budapest Zöldfa utcai kétemeletes palotában. Az intézet első igazgatója Gyulai Pál. A növendékek száma a 80-as évek végén meghaladja a 300-at. Az anyagi alap megteremtéséhez is értett Veres Pálné. Szinte országos sugárban „koldult”, még Amerikával is levelezett. Minden tizedik helyre ingyen vett fel egy-egy vagyontalant. Tíz tantárgya volt az első tanfolyamnak: lélektan, nevelés- és egészségtan, művelődéstörténet, esztétika, természettan, számtan, magyar nyelv, német nyelv, francia nyelv, rajz. Maga is írt egy lélektani könyvet iskolája számára. * Felfigyel a külföld is. Veres Pálnét sorra hívják német nevelőintézetek nagygyűléseire, s több tárgyat az ő tantervéből vesznek át. Erzsébet királyné háromszor is meglátogatta Veres Pálné iskoláját. * „Egyike volt hazánkban a jelen század legnevezetesebb női alakjainak”, olvassuk róla a Magyar Paedagogiai Lapok egyik 1895-ös számában. Minden érdekelte, egész életében tanult, s amit tanult, értékesítette. Utolsó éveit leányánál töltötte Váchartyánban. „A halál már fogta egyik kezét, de az agyveleje még forrt, gondolkozott és alkotott”, — írja róla Mikszáth Kálmán. Betegágyán még lélektani könyvet ír iskolája számára. 1895. szeptember 28-án halt meg. Másnap a vanyarci evangélikus temetőbe vitték férje mellé. Mindvégig mélyen hívő evangélikus asz- szony volt. * Szomorúan állok a vanyarci Veres-kúria előtt. Félig bontott, s meglevő része is romosán pusztuló. De a parkban szép még a nagy-hárs, alatta A TÖBB ÉVES ZSINAT FOLYAMÁN másodszorra került elő megtárgyalásra a „13-as szkéma” (sorszámozása időközben megváltozott, de még ma is így emlegetik): „Az egyház a mai világban”. Szeptember 21-én kezdődött átdolgozott szövegéről a vita, mégpedig — érdekes! — a latin nyelv mai használhatóságának erős bírálatával. Bea bíboros a tervezet latin nyelvezetéről megállapította, hogy súlyos hiányosságai vannak. Érthető, hogy a szép, de antik latin nyelv felmondja a szolgálatot, amikor a modern élet kérdéseit kellene vele kifejezni, Megint egy olyan kritikus pontot érintett tehát a zsinat, ami a római egyház kolonca. ha nem tud szabadulni tőle. A mai idők döngetik a római katolikus „szent” nyelv falait, aminek jele, hogy már előzőleg meg kellett engedni a zsinaton a nem-latin nyelvű felszólalások lehetőségét, hiszen a misz- sziói területekről származó püspökök nem beszélik folyékonyan a latint. De ugyanilyen „kényszerű” engedmény jele az is, hogy ezt a modem témájú „13-as” tervezetet latin nyelvű szövegén kívül francia, spanyol, angol és német nyelven is a zsinati atyák kezébe kellett adni. A nyelvi hiányosságnál is jelentősebb kritika érte e tervezet teológiai alapvetését. Kiderült a hozzászólásokból — amit a szkéma szövegének tanulmányozásakor magunk is megállapíthatunk —, hogy nincs a római katolikus egyháznak alapos és mély, bibliai és dogmatikai tanítása a „vi- lág”-ról. A mainzi püspök, Volk, többék között kifogásolta, hogy a szövegből szinte teljességgel hiányzik a Jézus Krisztusra vonatkoztatás (szaiknyel ven: a krisztológiai kifejtés), és sürgette a teológiai látás kidolgozását a „világról”. Ezt a komoly hiányt nem menti az a körülmény, hogy a szkéma jelenlegi formájában nemcsak a katolikusokhoz, vaigy általában a keresztyénekhez, hanem kivétel nélkül minden emberhez kíván szólani. De az sem menti, hogy önmagában véve sok helyes, humanisztikus megállapítása van. Az egyház szava nem nélkülözheti a sajátosan keresztyén tartalmat. A szkéma az embert mint személyiséget és mint a közösség tagját tárgyalja. Az ember személyi méltóságának néhány gyakorlati követelménye után rámutat, hogy az emberek alapvető egyenlőségének társadalmi egyenlőségre kell vezetnie. Fontos megállapítása, amely változást jelent a római egyház régebbi álláspontjához képest: a tudományos munka belső autonómiával — tehát kutatási és eredménymegállapító szabadsággal — rendelkezik. A szöveg elismeri, hogy a római egyházban „ez nem mindig talált helyes megértésre”. Végül szól a tervezet az egyháznak minden emberi problémára kiterjedő szolgálatáról korunkban. Hangsúlyozza a laikusok felelősségét saját világi feladatkörükben, de hozzáfűzi, hogy ezt a felelősségüket az egyház utasításaiké ragaszkodva kell gyakorolniuk —, tehát ismét bizonyos mérvű klerikális megkötést alkalmaz. E záró fejezet annak szükségességét állapítja meg helyesen: az egyháznak el kell oszlatnia a gyanút, hogy bizonyos társadalmi osztályokhoz kötődött. E szkémáról folytatott szeptember-végi vitában két téma körül csaptak magasra a hullámok: az ateizmus és a házasság kérdésében. (Az előzőt most ismertetjük, az utóbbit legközelebb.) Voltak felszólalók, akik fölényesen vagy harciasán támadták az ateizmust. A jezsuita rendnek ez év májusában választott új generálisa, a baszk származású Pedro Arrupe nagyszabású, katonás szellfemű anti-ateista programot terjesztett elő, s világraszóló akció megszervezését sürgette, amelyben mindenki a katolikus egyházban a pápa központi utasításai alapján engedelmesen hajtaná végre a kapott parancsokat. Az egyik protestáns helyszíni tudósító azt írja erről a nem jézusi lelkületű harcias katolikus riadóról, hogy „méltó” volt egy spanyolhoz és Loyolai Ignác utódjához. A rend alapítója ugyanis, Loyolai Ignác annak idején az ellenreformációt, a rend főnöke pedig vallásos ellenforradalmat hirdetett meg. Ez a jelenség elgondolkoztathat minket, hogy sajnos, még élnek — és úgy látszik egyházi hatalomhoz jutnak — ilyen jezsuiták, akik a legrosszabb emlékeket ébreszthetik nemcsak protestánsokban, hanem katolikusokban is. Milyen ellentét ez a beszéd a szintén jezsuita Bea bíboros munkálkodásához képest, aki a zsinaton kezdettől fogva a római egyház belső megújulásáért küzd! örvendetes viszont, hogy számos felszólaló helyes keresztyén hangot ütött meg az ateizmus kérdésében. Seper zágrábi bíboros: a felelősség az ateizmusért legnagyobb részben azokat a keresztyéneket terheli, akik Istenre hivatkozással védik a fennálló társadalmi berendezkedések változhatatlamságát. Maximos melkita patriarcha: nem elegendő az ateizmust elítélni, hanem olyan egyházra van szükség, amely szolidáris a szegényekkel. König bécsi bíboros: az ateizmus gyökerei a nyugati világba nyúlnak le, s egyik oka sok keresztyén hamis istenfogalma, valamint helytelen magatartása gazdasági és társadalmi vonatkozásban. Az egyháznak síkra kell szállnia a szociális igazságért. Felszólította a „kommunista országokban élő keresztyéneket”, hogy hazájuk gazdasági haladásáért folytatott közreműködésükkel tegyenek bizonyságot az élő Istenről, s legyen rájuk jellemző az igazi szeretet. Pildain püspök a Kanári-szigetekről: az ateizmusért a liberális kapitalizmus felelős, a zsinatnak ezt kell ünnepélyesen elítélnie. Még jobban kiszélesedett a keresztyénség befelé néző bűnfoánata Cardijn belga bíboros szavaiban: „Felháborító történelmi tény, hogy a Föld gazdagsága még majdnem kizárólag olyan nemzetek kezében van, amelyek keresztyénnek számítanak. Szigorú lesz Isten ítélete, ha továbbra is megmarad ez az igazságtalanság.” V. I. a „nemzeti bizottság” a svéd evangélikus egyház külföldi kapcsolatait intézi és ápolja, a svéd evangélikus egyház vezetőinek irányításával. Ennek a látogatásnak tehát igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk egyházunk, s a svéd evangélikus egyház kapcsolatainak az elmélyülése és kiszélesedése szempontjából. Kastlund igazgató-lelkész már személyes adottságainál fogva is igen alkalmasnak bizonyul szolgálatára. Munkaköre az öt világrészre kiterjed, sokat utazik mindenfelé, nagy tapasztalattal rendelkezik abban a tekintetben, hogy miként zajlik a nyolcvanmilliós lutheri világegyház története évszázadok óta és a jelenben. Tizenhét esztendővel ezelőtt már járt nálunk, akkor is a feleségével együtt. Akkor még alighogy túljutottunk a világháború utáni évek legnagyobb nehézségein. Akkoriban lépett népünk a szocializmus útjára. Akkoriban | kötöttük meg az új magyar állammal az Egyezményt. Ért- \ hetően nagy érdeklődéssel jöttek tehát most hozzánk. Népünk élete, egyházunk jelenlegi helyzete és szolgálata iránt nemcsak kiváncsiságot tanúsítottak, hanem ennél sokkal többet: igazi szeretelyozzák őket a munkában. Tehát csak akkor váltak munkaképesekké, ha felövezték magukat. Mit mond ez nekünk? — Nem szabad, hogy bármi is akadályozzon bennünket Isten szolgálatában. Vagyis a szolgálatra készen kell lennünk szüntelenül... De hogyan? — kérdezhetjük. Az oltár előtt felolvasott igében azt hallottuk, hogy Jézus azt mondta: nem adtatok ennem, nem adtatok innom, stb. Tehát embereknek kell szolgálnunk. Azoknak, akik körülvesznek bennünket. Azok felé kell szolgáló szeretettel fordulnunk, akiknek erre a szolgálatra szükségük van. Egy angol közmondás szerint: Charity begins at home — a szeretet otthon kezdődik. Először azokhoz kell szeretetünkkel fordulnunk, akik otthonainkban élnek. Csak így lesz a keresztyén ember élete Istent dicsőítő életté.. A keresztyén embernek így kell — mindennap — szolgálnia. — Űjabb kérdést tehetünk fel: Hogyan? Embereken keresztül szolgálom az Istent? Igen! Mindenütt találunk olyan embereket s nem is keveset, akiknek szóbeli és cselekvő szeretetre: szolgálatra van szükségük. A világ hideg, önző és anyagias Kastlund lelkész és Vető püspök a tatai paróchián tét. Hogy ez a szeretet népünk és egyházunk iránt már első látogatásuk alkalmával felébredt bennük, mutatja, hogy nemcsak emlékeztek azokra a helyekre, ahol tizenhét évvel, ezelőtt megfordultak, hanem — svéd kiejtéssel — ki tudták mondani az egyes helységneveket is, pl. azt, hogy Szarvas, Gyenesdiás, Balaton. Mindenekelőtt kellemesen lepte meg svéd látogatóinkat hazánk tizenhét év alatt megtett fejlődése. Amikor Tatabányán, Dunaújvárosban s másutt is látták az új lakótelepeket, azt mondták: olyanok, mint Svédországban. Pedig nagyon büszkék arra, hogy éppen mostanában van a százötvenedik évfordulója, hogy Svédország nem vett részt háborúban, és hogy Svédország ma is semleges, nincs a NATO-ban. Svédországban ugyan erős az elvilá- giasodás, kevesen járnak templomba, azonban a svédek annál erősebbek a szolgáló szeretetben, otthon és a külföldön, egyházi téren és azon kívül is. Az egyházközi sze- retetmunkában az Amerikai Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházaival egy szinten állnak! Az a két prédikáció, amit tatai és székesfehérvári templomainkban hallhattunk svéd vendégünktől, igen tanulságosan tükrözted, mennyire a kézzelfogható emberszeretet áll a svédek keresztyénségé- nek előterében. Többek között ezeket hallhattuk: „Sok-sok üdvözletei hoztam a messze északon fekvő hazámból, Svédországból. ... Mi összetartozunk ... összetartozásunk alapja a közös hit... övezzétek fel derekaitokat, — olvassuk az igében. Joggal megkérdezhetjük. mit is jelent ez, A kifejezés jobb megértése céljából vissza kell nyúlnunk a Jézus-korabeli rabszolgák öltözködésmódjához. Abban az időben a rabszolgák bő, lepedőszerű ruhát viseltek. Ezt munkavégzés előtt övvel ösz- sze kellett a derekukon fogni, hogy a ruha redői ne akadálett. Melegszívű és segítőkezű keresztyénekre van szüksége... Az első, bibliai keresztyén gyülekezeteknek a szolgáló szeretet volt a jelvényük. Az emberek azt mondták róluk: Látjátok, hogyan szeretik ezek egymást! Azt is tudnunk kell, hogy valamilyen feladat mindig van előttünk, aminek az elvégzésére Isten bennünket rendelt el.” Hadd írjuk meg azt is, hogy amikor svéd vendégünk programjába a tatai és a székes- fehérvári kis lélekszámú gyülekezeteink meglátogatását iktattuk, hol régen nem járt külföldi igehirdető lelkész, örömének adott kifejezést amiatt, hogy valami nem nagy, „reprezentatív” gyülekezetbe vittük, mert így egyfelől megismerheti gyülekezeteink általános képét, másfelöl látogatásával azokat erősítheti, akiknek erre a leginkább szükségük van. Tatai és székesfehérvári gyülekezeteink érdeklődő, igehallgató figyelmükkel meg is hálálták svéd vendégeink látogatását. Nagyban emelte ezeknek az ökumenikus istentiszteleteknek az áhítatát, hogy Kastlundné svéd zeneszerzőktől zsoltárokat énekelt. Székesfehérvári istentiszteletünkön oroszlányi hittestvéreink énekkara is szerepelt. Közel egyhetes látogatásuk során svéd vendégeink számos intézményünket keresték fel, sokakkal találkoztak és beszéltek. Püspöki hivatalainkon és teológiai akadémiánkon kívül felkeresték budapesti szeretetintézményeinket, templomainkat. Megtekintették nemrégen renovált kecskeméti és épülő tatabányai templomainkat, és a tatabányai új lelkészlakást. Záró megbeszélésünkön részleteiben is kibontakozott előttünk az a program, amelynek megfelelően a svéd evangélikus egyházzal kapcsolataink áldásosán továbbfejlődhetnek. Dr. Vető Lajos
