Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-11-21 / 47. szám

HÍREK Örökélet Máté 24, 37—5L Örökélet-vasárnapján az Ágostai Hitvallás szavaival teszünk bizonyságot arról, „hogy Krisztus a világ végén megjelenik majd, hogy ítéletet tartson. A halottakat mind feltámasztja. Az istenfélőknek és választottaknak örök életet és soha el nem múló boldogságot ad.” Isten az embernek az örökkévalóság fényét, boldogságát, örömét és életét szánta. Bűne miatt azon­ban az örökélet ajtaja bezárult előtte! Jézus élete, halála és feltámadása nyitotta meg az ember előtt újra az örök élet ajtaját. A golgothai kereszten Isten Fia győzött. Krisztus földrejöttének végső értelme az, hogy az örök­életet elvesztett embert visszavezette Isten közelségébe, s ez által az örökéletbe. Jézus eljötté lezár egy világkorszakot és megnyit egy újat, az utolsó időnek korszakát. A halál legyőze- tett. Jézus megszabadított minket a sötétség és halál hatalmá­ból és „átvitt az Ö szeretett Fiának országába”, — valljuk Pál­lal együtt. Aki örvendezni tud annak, hogy Jézus Krisztus által bűnei megbocsátfcattak, s az örökélet örökösévé lett, az a jelen élet­folytatásában is „megújult magatartást” tanúsít. A keresztyén ember tudja: Ura eljön hamar, s akkor mindeneket számadás­ra hív. Krisztusra tekintve cselekszik. Míg Ura el nem jön, jót cselekszik mindenekkel. Ura előtti felelőssége tudatában teszi nyilvánvalóvá mindenki előtt, hogy Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön, az életet és nem a halált szánta em­ber-gyermekéinek. Tudja, hogy mindenét Tőle kapta, s azért, hogy tudjon mit adni a „szükölködőnek”. A keresztyéneknek elöl kellene járniuk abban, hogy kenyér jusson az éhező mil­lióknak. Ha ma jönne Jézus mit szólna az anyagi javakban dús- kálkodó keresztyének láttán, akik nem éreznek felelősséget olyan népek iránt, akik szükségben élnek!? Mit szólna Jézus azoknak a keresztyéneknek, akiknek a templomába színesbőrű­nek belépnie nem szabad? Mit szólna Jézus azokhoz a keresz­tyén életekhez, akik nem tudták Tőle megtanulni, hogy oda kell állni a segítő szeretet munkás aktivitásával mindazok mellé, akik munkálják az emberi élet szebbé, jobbá, boldogabbá té­telét? Nem lehetek csak magammal elfoglalva! A halálon át feléje kerülök! Bírám lesz, ha életemet kezébe teszem le újra! Jézus Lesz a Bírám, aki előbb már meghalt értem. Fel is tá­madott és minket is feltámaszt. Feltámadást azt jelenti: Krisz­tusban élni, Krisztus életébe felvétetni, Vele örökké élni! Jézus azért jött, hogy az embert visszavigye az örökélet honába. Nagy István ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1965. NOVEMBER 21-ÉN Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Haíenscher Károly. Fasor de. íél 10 Koren Emil, de. 11. Koren Emil, du. 5. Szeretet- vendégség. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). (Tlialy Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor, de. 11. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Fóti út de. 11. Gádor András. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üj- pest de. 10. Kosa László. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós, de. 10. (német, úrv.), Vá- rady Lajos, de. 11. Schreiner Vilmos, este 7. Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef, de. 10 (úrv.) Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Ta­kács József, este fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Uzon László. Németvölgyi út de. 9. Uzon László. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — A Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: 2 Pét 3, 8—14; az igehirdetés alapigéje: Mt 24, 37—51; a délutáni istentisztelet alapigéje: Jel 7, 9—17. _ A BUDAPEST FERENC­VÁROSI egyházközség novem­ber 7-én ünnepélyes istentisz­telet keretében iktatta tisztsé­gébe az újonnan megválasztott presbitériumát és tisztségvise­lőit. A gyülekezet felügyelője ismét Bonyhai József, gond­noka Kovács Ferenc lett. A presbitérium és tisztikar hat- esztendős szolgálatát úrvacso­ravétellel kezdte. — PESTERZSÉBET. Novem­ber 22-től 25-ig, hétfőtől csü­törtökig esténként 6 órai kez­dettel adventi igehirdetési szol­gálatot tart a fűtött gyüleke­zeti teremben Krähling Dániel bonyhádi esperes. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak. — A TABI GYÜLEKEZET aratási hálaadó istentiszteletén régi szokáshoz híven az év me­zőgazdasági terményeiből gaz­dagon és művészien feldíszítet­te oltárát. Az istentiszteleten Koren Emil esperes prédikált, aki részt vett a gyülekezet új tisztikarának, felügyelőjének, gondnokának és presbitériumá­nak beiktatásán is. — SÍRKÖAVATÁS. A mező­túri evangélikus temetőben Bártfay Lajos csongrád-szolno- ki esperes szolgálatával fela­vatták a gyülekezet nyugalma­zott lelkésze feleségének BO- TYÁNSZKY JÁNOSNÉnak síremlékét. A három évvel ez­előtt elhunyt papné, — mint a sírkőfeliratán is olvasható — a segítő szeretet hű munka­társa volt”. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 28-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: D. Káldy Zoltán püspök. — TEOLÓGUS NAP lesz a budavári gyülekezetben advent első vasárnapján, november 28- án. A Bécsikapu téri templom­ban délelőtt 9 órakor if j. Ken- deh György teológiai hallgató, 11 órakor dr. Nagy Gyula teo­lógiai tanár hirdeti az igét. A délutáni 5 órakor kezdődő sze- retetvendégségen dr. Nagy Gyula teológiai tanár tart elő­adást. A Sajtóosztály értesíti a Gyülekezeteket, hogy oz 1966. évi ÚTMUTATÓ és NAPTÁR előjegyzések már beküldhetők. Mivel e két kiadványból a Sajtóosztály visszavételezéseket nem fog teljesíteni, kéri a Gyü­lekezeteket, hogy csak a szükségesnek megfelelő mennyiséget rendeljenek. — OTTHONT KERES nyu­galmazott pedagógus hitben élő protestáns családnál, ahol mé­hészkedéssel, kertészkedéssel és gazdálkodással is segíthetne. Cím: Berde Vilmos, Mozsgó. — EGYHÁZFIT KERES a Budapest-Angyalföldi egyház- község. Budapesti szoba-kony- hás, éléskamrás cserelakás szükséges. Díjazása készpénz, természetbeni lakás, fűtés, vi­lágítás. Telefon: 208—207. Este 6 óra után. PANOFIX bunda, fekete, jó állapotban 165 cm magas ter­metre, igényesnek eladó. Tele­fon: 208—207. Este 6 órától. — BUNDÁK átszabása, tisztítás, festés Somogyi Szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. Mint egy folyam, úgy úszik lomhán a köd fázós reggelen. Ősz van... Pincék mélyén forr a must, meghajlik a pad­lás, recseg a góré a go/zdag kukoricatermés alatt. Állo­mások tövében répahegyek emelkednek... lassan üres a határ. Fekete szalonnacsíkok kígyóznak szerteszét, maguk alá takarva a tegnapot s a holnap kenyerét. Kurtábbak a nappalok, hosszabbodik az éj... vetkőznek a fák... es­teledik ... aludni készül a táj. Deres már a határ... a tél nincs messze már! Vetkőznek a fák! Irodám ablakából nézem a kopaszo­dó fákat. Csendes őszi napo­kon lassan hullatja levelét. Ha jő egy kemény dér, vagy szél s cibálja kusza koroná­ját, tömegével hull a levél. Gyorsabb a vetkőzés. Kegyet­len kéz tépi, szaggatja le a ruhát. Csupaszok a fák!... Az élet minket is így vet- kőztet. öregek között élek s elnézem vetkőzésüket. Régi megfakult fényképek daliás férfiről s karcsú szép leány­ról regélnek. Elnézem a férfi­kor delén szálfaegyenes ter­metét, küzdelmekben edzett erejét. Vagy az anyaságban gazdagon kiteljesedett asz- szonyt. 20 év múlva már rokkan a derék, pocakos, fá­radó test hirdeti: a harcból már elég! Lassan, együtt öregszenek. összeöregednek. Így kapom őket én. Két kis öreg. Még tervekkel érkez­nek. Ügy gondolják, új életet kezdenek. Sétálnak kettesben. Megnézik a Balaton hamvas tükrét s fogadkoznak: anyu! — mindennap lejövünk ide! — olyan jó itt a víz partján, ahogy locsog, beszél a víz! Ha nem jön közbe dér, se szél, sokáig sétálnak így, édes kettesben, csendesen. „Igaz lehet ez? Messzebb megy tő­Őitzi éecfee lünk a Balaton?” — kérdezik. A víz maradt a helyén, csak rosszak mgr a lábak, fárad a „motor”. Elmaradnak a min­dennapos séták. Ünnepi al­kalom lesz már csak a tó tükrében fürdeni. Évente egyszer látogatóba indul, övéit akarja látni. Lá­zas csomagolás, izgalmas uta­zás, fáradt visszaérkezés. Fáj­dalmas sóhaj hagyja el aj­kát: „én többet már nem me­gyek el. Nem nekem való ez már!” Hideg tél kopog az ab­lakon. Érzi, talán tudja is. a jövő telet nem éri meg már. Néha kegyetlen vihar rázza meg a fákat. Mentő, kórház, fájdalmas és izgalmas he­tek ... Üjra itthon a régi kis szobában, megtéppve, kuszál- tan. Tudja, amit én csak sej­tek — távolodik a Balaton vize s közeledik a temető földje. Vetkőzik... Már csak a kertben s az udvaron sétál. Sokat áll. tűnődik, egyre ho­mályosodó szeme messzire ré ved, néz, de már alig lát. Az ebédlő ablakából néz a he­gyek felé. Lassan oda is csak — Az ÚJPESTI gyülekezet­ben szeretetvendégséget tar­tottak vasárnap, november 4- én délután, amelyen Kosa László segédlelkész igemagya­rázata után Koren Emil espe­res tartott előadást, amelyen Sladkovics, a „garamparti csa­logány” és Madách Imre alsó- sztregovai életével kapcsolat­ban beszélt a szlovák—magyar testvéri közelségről. — A RÁKOSKERESZTÚRI gyülekezetben november 14-én templomszentelési emlékünne­pet tartottak, amelynek igehir­detési szolgálatát az egyház­megye esperese, Koren Emil végezte. — A DUNAEGYHÁZI egy­házközség fennállásának 250. évfordulóját ünnepli. Erre az alkalomra megújította templo­mát. A templom újra szentelé­sét D. Káldy Zoltán püspök végzi november 21-én, vasár­nap délután a 4 órakor kezdő­dő istentiszteleten. Utána ün­nepi díszközgyűlés lesz. ritkán jön elő. Búcsúzik... vetkőzik. Aszott teste napról napra pőrébb. Szégyelli me­zítelenségét. Szobájába, majd ágyába bújik, mint a sebzett Vad fúrja magát az avarba, hogy befedje hűlő testét. De­resek már a reggelek, kóstol­tatják velünk a telet. Korán jő az alkony, igen, az mindig korán jön. Oly jó lenne megérni még a tavaszt s talán a nyarat. Fel­fellángol még a mécses, aztán lassan kialszik a láng. Mezte­len, hideg test nyugszik a\z ágyon. S egy friss sírhantra ráborul az est. Milyen szép, aki ilyen csen­desen, észrevétlenül vetkőzik, ilyen szemérmesen. Milyen fájó, kikről durva kézzel tépi a ruhát az idő! A lecke egy: ígyis-úgyis menni kell! Sárga leveleket sodor lá­bam elé a nagy utcaseprő: az őszi szél. Ruhák, leplek, ta­karók voltak ezek mind. Csupaszon állnak most a fák. a testek, mint temetőben a keresztek. Bolyongva köztük, Illyés Gyulával együtt tűnő­döm: KÖZELEDÉS AZ AMERIKAI LUTHERÁNUSOK ÉS ORTHODOXOK KÖZÖTT Az észak-amerikai lutherá­nus és orthodox egyházak ve­zetői bejelentették, hogy teoló­giai megbeszéléseket tervez­nek egyymás között 1966 ta­vaszán. A megbeszélések cél­ja, hogy a XVI. században megkezdett vitát folytassák, hiszen a reformáció korában sok megbeszélés és levélváltás történt az evangélikusok és orthodoxok között a Szentírás és az egyházi hagyomány kér­déséről. HÉTRŐL—HÉTRE A célnál Jel. 7, 9—17. Hétről-hétre vezetett bennünket Isten igéje e most elmúló egyházi évben is vasárnapról-vasárnapra. Hívott és küldött, megítélt és megvigasztalt. Utat mutatott lépésről lépésre is, a közvetlen előttünk álló feladatok felismerésére és hű betölté­sére is, de távlatokat nyitott a nagy jövendő, a mindig küszöb bőn álló és mégis váratlanul megnyíló örök üdvösség felé is. Mert mind a két perspetívára szükségünk van. A hit és ke­resztyén élet útján csak eltévedhet az, aki csak vagy közeire vagy csak távolra képes tekinteni. Vannak keresztyének, akik szinte kövült figyelemmel csak a nagy jövendőbe, Isten végső céljai felé tekintenek, remény­kedő sóvárgással, áhitatosan, magukat a mindennapi élet köte- lességeitőV elvonakoztatva. Ezek elől a jövendő eltakarja a je­lent. Képtelenek a cselekvő, szolgáló élet útjain járni. S míg a távoli jövőt kutatja tekintetük, nem tudnak tájékozódni köz­vetlen környezetükben. De vannak keresztyének, akikből a nagy távlatok felszaba­dító látása hiányzik. Kicsinyesen vesznek bele a mától holnapig^ tartó gondjaikba, és míg lépésenként keresik az utat, a végső célról megfeledkeznek. Az egyházi év utolsó vasárnapjain, és főleg a main, a leg­utolsón, a végső célt, az üdvösséget állítja elénk az ige. Négy fontos üzenete van. 1. Az üdvösségben az ember nem egymagában áll Isten elé. A keresztyén hit végső reménységének igéi mind többesszá- múak. Üdvösség-reménysége vagy nincs, vagy csak torz lehet annak, aki csak önmagára gondol, s másokat, bárkik is legye­nek azok, kizárna a teljes Isten-közösség öröméből. 2. Az üdvösség: ajándék. Így vall erről igénkben a mennyei kar, azok, akik ezer kísértő megpróbáltatást legyőzve jutottak Uruk közelébe: „az üdvösség a mi Istenünktől van”. Ajándék­jellege nem bénítja az emberi cselekvést, sőt: hálás tettekre, a megbocsátó szeretet szolgálatának cselekedeteire serkent. 3. Az üdvösség: szolgálat. Nem tétlen elfogadása Isten örömajándékának. S ha múló emberi életünk igaz öröme kisérte eredményeinket, alkotásainkat, ez az öröm nem semmisülhet meg, sőt csodálatosan kiteljesedik Isten közelében. Az üdvösség szolgálat. Annak az Istennek szüntelen szolgálata Aki maga a szeretet. Tökéletes szolgálat, önző érdek, meddő fáradozás szo­morú terheitől mentes. 4. Az üdvösség: élet Isten pásztoroló szeretetében. Cél és megérkezés, de mégsem megállás. Mert az az Isten, Aki egy múló életen át a hit és szeretet útjaira vezetett, vezet továbbra is, hogy a megtalálás és újrakezdés öröme soha el ne hagyjon bennünket. Schreiner Vilmos NAPRÖL-NAPRA VASÄRNAP: ÉZSAIÁS 25,9 — I. THESSALONIKA 4,13 — A keresztyén ember egyik életeleme a remény. Aki nem tud remélni és várni, az nem igazán keresztyén. Életünknek tar­talmat és célt ad a Krisztusban való reménykedés. Öt vár­juk! II. Péter 3,3—14 — Zoltárok 50,1—14 HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 36,6 — I. PÉTER 1,8—9 — Isten hatalmas kegyelmének megtapasztalása csodálatos egységbe ál­lít— Vele. Ebben van az igazi öröm. Vele egységben az egész embert juttatja Isten üdvösségre. Ott dicsekedés nélküli bi­zonyságtétel és magasztalás szól Istennek. — I. Thessaloniki» 5,1—11 — Amos 5.21—24 (Róma 1—2). KEDD: ZSOLTÁROK 12,2 — JÁNOS 6,67 — Kevés az. aki igazán hivnek mondhatja magát. Istennél a segítség. Imád­kozzunk Istenhez, kérjük segítségét. Sürgős! Zsidók 12,12—17 — Ámos 7.1—9 (II. Péter 3—91. SZERDA: ÉZSAIÁS 37,20 — JÁNOS 9,3 — Nem elég für­deni a szabadulás örömében, hanem cselekvő élettel hirdetni kell azt. Márk 13,33—37 — Ámos 7.10—17 (Lukács 10.16). CSÜTÖRTÖK: V. MÖZES 32.11 _ I. KORINTHUS 1.8. -i Isten gondviselése nem merül ki a mindennapi élet apró dol­gaiban. Sokkal többet igér ennél. Aki Krisztusban alapozta meg életét, azt megerősíti élete végéig. Nem miénk az életünk; ö visel gondot reánk. Nála van a titokzatos jövendő is. — Máté 25,14—30 — Ámos 8,3 (Jelenések 6,15—17). PÉNTEK: ZSOLTÁROK 18,36 — I. JÄNOS 4,4. — Kell, hogy Krisztus töltse ki életünket! Keresztyénnek lenni Krisztus uralmának a tökéletes elfogadása. Zsidó 10,32,39 — Ámos 8,4—12 (Kolossá 3,16). SZOMBAT: PÉLDABESZÉDEK 15,33 — I. PÉTER 5,5 — A kegyelem részese alázatos. Mindenkit megbecsül, tisztel, az igazságot szereti, Krisztus megtapasztalt indulata él benne; Zsidó 12,22—29 — Ámos 9,7—15 (Jelenések 21,5). Solymár Péter Egy-egy jópaitást, pályatársat, hogy földbe tettünk, — elmenőben megnéztünk egy-egy régi sírt is a temetőben. Mint pinceszerből jőve. este, ha ide-oda is betérünk. Egvre kevesebb lett, akikkel a temető-kapun kiléptünk. S most úgy érzem, csak elidőztek, csak — Szóra s^ő — olt alkonyultak, hogv végül is ott éjszakáztak a régi halottaknál az fiiak.” (Illyés Gy.: Elmaradók) Közeledik a tél. Lassan hó födi be a tájat. Tél lesz. hi­deg tél. De utána tavasz jő, kikelet, annak, aki él! Iste­nem! — megérem-e én?... Hernád Tibor. Váratlanul meghalt 63 éves korában dr. Ferdinand Sigg zürichi metodista püspök a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának tagja Alig tért vissza székhelyé­re a KBK Tanácsadó Bizott­sága budapesti üléséről, ami­kor egy váratlan agyvérzés véget vetett dr. Sigg Ferdi­nand metodista püspök mun­kában gazdag életének. Amel­lett, hogy saját egyháza sok fontos bizottságában jelentős szerepet vitt, különösen so­kat fáradozott az egyházak közötti ökumenikus kapcsola­tok kiépítésén. Egyháza határain túl élve­zett megbecsülésének egyik jele, hogy nemrég a Svájci Evangéliumi Egyházak Szö­vetsége (Schweizer-Evange­lische Kirchenbund) ökume­nikus Bizottságának elnökévé választották. Ugyancsak elnö­ke volt a Svájci Evangéliumi Misszió Tanácsnak és az Egy­házak Világtanácsa Algériai Segélyügyi Bizottságának. Vele az európai metodisták nemcsak tehetséges, karizma­tikus egyházvezetőt, de me­legszívű barátot is vesztettek. Értékes papírszelet Tudományos szempontból rendkívül értékes és fontos adatra bukkantak a berlini Állami Múzeum egyiptomi részlegének a papiruszgyűjte­ményében. Egy francia egyip­tológus, Posener asszony 4000 esztendős egyiptomi iratra bukkant a múzeum kerek 12 000 papirusza között. A Kr. e. 2250-es évekből származó dokumentumok Nefer-Ir-Ka- Re templomának a levéltárá­ból származnak az észak­egyiptomi Abusir-ból és a leg­régibb ránkmaradt papirusz­leletek közé tartoznak. Az iratok pontos felvilágo­sítást nyújtanak a templom kezelő személyzetéről, a pa­pok mindennapi életéről és kötelességeiről. Pontosan le­írják az áldozatok fajtáit, a templom helyiségeit és azt is, A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy az Énekeskönyv új kiadása megjelent. Ara: 40,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Bp. VIII., Puskin u. 12. hogy mikor melyik papnak kell a szolgálatot elvégeznie. Posener asszony a londoni „Brit Múzeum” (British Mu­seum) megbízásából dolgozik azon a tudományos könyvön, amelyben a nefer-ir-ka-re-i templom dokumentumait dol­gozza föl. Kutatásai szerint 200 eszendeig vezették a templom papjai a levéltárat és évenként mintegy 20—25 m hosszú papiruszt írtak tele. Sajnos, csak töredékek ma­radtak fenn irataikból és egyetlen tekercs sem teljes. ys EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2« Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 665.10778/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest, Fv.: Bolgár L \ '

Next

/
Thumbnails
Contents