Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-11-21 / 47. szám
KP. BERM. BP. 72. Ä halál legyőzetett A halálról van szó! Arról a halálról, amelyről a szentírás is látszólag ellentétesen beszél. Egyik helyen arról olvasunk, hogy a halál a mi ellenségünk. És ez a tétel igaz. Ellenségünk, mert mindenünkből kifoszt. A halál órájában vesszük észre, hogy mennyi mindenünk volt, akik azt szoktuk mondani, hogy koldusszegények vagyunk! Ellenségünk a halál, mert odavisz, ahova nem akarunk menni. Ki vallja közülünk, hogy jobb volna már Istennél lenni? Az az igazság, hogy szeretünk élni. Ellenségünk a halál, mert rendszerint keserves kínokat és szenvedéseket okoz. De a szentírás azt is mondja, hogy a halál nyereségünk! És ez a tétel is igaz! Nyereségünk, mert minden földi gondunkból és szenvedéseinkből kioldoz! A halálban kisimul az arcunk és lecsukódnak fáradt szemeink. A két tétel együtt igaz! A két tétel kiegészíti egymást. Három csoportba oszthatók az emberek a halál problémájával kapcsolatban. Az első csoportba azok tartoznak, akik a koporsók mellett elfilozofálnak. Így beszélnek: „Hát ennek így Kell lenni!” „Aki születik, annak meg is kell halnia!” „Minden ember meghal és a földön ez a legnagyobb igazság!” „Bele kell nyugodni a halálba, hiszen úgysem tehetünk mást!” Persze a saját hozzátartozóink koporsója mellett nem szoktunk filozofálni. A könnyek között aligha filozofál az ember. A második csoportba azok tartoznak, akik fásult, közönyös szívvel tekintenek a koporsókra. Ezek azok, akik jéggé fagyott szívvel nézik a síró édesanyát és az édesapjától zokogva búcsúzó gyermeket. Egyre többen lesznek a földön az értelmetlenül cinikus emberek, akiket nem érdekel semmi, legfeljebb a kényelmük, vagy a pénzük. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik tudják, hogy a halál a bűn zsoldja, fizetsége! A halál bűneink következménye. De azt is tudják, hogy Jézus Krisztus meggyőzte a halál erejét, mégpedig a feltámadásával győzte meg. A halál erősebb, mint mi, de gyengébb, mint üdvösségünk Ura. A halál problémájával foglalkozva, önkéntelenül húsvétra gondolunk. A koporsók szemszögéből nézve tanulgatjuk, hogy a húsvét nem költészet, hanem valóság! Húsvét ünnepén élet és halál kérdéséről van szó. De mindebből következik, hogy nem hiábavaló a mi hitünk, mert van feltámadt Krisztus. Nem vagyunk vergődő Tantalusok, mert van, aki nemcsak a szánkig, hanem a szívünkig hozza a saját feltámadásának örömhírét. Krisztus nemcsak ebben a földi életben vezérünk, társunk és barátunk, hanem az, aki elment, hogy helyet készítsen nekünk. Drága nekünk az élet, hiszen életünket is Istentől kaptuk. Kedves nekünk az élet, jó dolog élni! De, ha csak ebben a földi életben reménykedünk, minden embernél nyomorultabbak vagyunk, mondja Isten igéje. Ha az „utolsó ellenség” végül is legyőz bennünket, ez azt jelenti, hogy minden előbbi győzelmünk csak látszat volt. Jézus útitársunk az örökélet felé vezető úton is. A biblia tanítása szerint, szoktuk mondani, hogy a halál a bűn fullánkja. Jézus éppen ezt a fullánkot veszi ki azzal, hogy bűnbocsánatot és kegyelmet ad a benne hívőknek és ezzel megnyitja az utat Isten irgalmas szívéhez. Fülöp Dezső IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Hosszútűrő kegyelmed újra végigvezetett bennünket az egyházi év útján. Vasárnapról-vasárnapra hallgathattuk igédet és megnyithattuk szánkat imádságra. Köszönjük, Istenünk, azt a sok jót, amit velünk tettél és a sok alkalmat, amit adtál szolgálatodra. Tudjuk, hogy ezt az évet is azért adtad, mert hosszútűrő vagy és nem akarod, hogy közülünk némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki találja meg a megtérés útját. Tudjuk, hogy eljössz a világot megítélni és az a nap hirtelen és váratlan tör ránk. Tudjuk azt is, hogy új eget és új földet készítesz a tieid számára, ahol láthatják a Te dicsőségedet. Tudjuk, mert szüntelen tanítasz rá. Köszönjük, hogy az egyházi év utolsó vasárnapján is erre figyelmeztetsz bennünket. Örökkévaló Istenünk! Ne engedd felejtenünk,hogy az egyház népének szüntelenül várnia kell az egyház Urát, Jézus Krisztust. Taníts minket okosan élni, mint hű és okos szolgáidat. Ments meg minket minden hamis ítélet-várástól. Adj józanságot, hogy földi hivatásunk jó betöltésében ismerjük fel a bölcs szolga feladatát. Segíts minket a mindennapi élet kicsi dolgaiban hűségre és a nagy feladatokban állhatatosságra, hogyha eljössz, ilyen munkában találhasd a te népedet. Töltsd meg szívünket a szeretet, a ^-megbocsátás és a segítés készségével, hogy tudjunk embertársaink életének segítségére lenni. Könyörgünk, Atyánk, a beteg és a földi élettől búcsúzó öreg testvéreinkért. Adj nekik benned bízó és feléd készülő szívet. Áldd meg hazánkat és annak vezetőit. Segítsd egyházunkat szolgálatában. Légy és maradj velünk Istenünk, a Krisztus által kérünk Ámen. Helyes elhatározás a Biblia-Társulat olyan modern nyelvű Üjtestámentomot akar kiadni, amely közel áll a mindennapi holland nyelvhez. A hollandok is eljutottak arra a felismerésre, hogy a Biblia üzenetét olyan formában kell az embereknek nyújtani, hogy az egyházilág képzetlen emberek is megértsék. A Holland Biblia-Tarsulat lényegesen megváltoztatja munkaprogramját. Minthogy a közvéleménykutatás azt eredményezte, hogy ma igen sokan olvassák a Bibliát olyanok,, akik nem járnak rendszeresen az istentiszteletre, viszont a rendszeres temp- lornlátogatóknak csak hét százaléka olvassa a Bibliát, ezért Teológiai konferencia Miskolcon A PÁSZTOROKNAK IS szükségük van pásztorokra. Akik másokat tanítanak, azoknak maguknak is újra meg újra tanulniuk kell. Erre nyílt alkalom és lehetőség november 3-án és 4-én Miskolcon, ahol három — a nógrádi, a borsod— hevesi és a hajdú—szabolcsi egyházmegyék lelkészei teológiai konferencián találkoztak. A konferencia vezetője D. Káldy Zoltán püspök, a lelké- szi munkaközösség országos elnöke, előadók a Teológiai Akadémia tanárai voltak. Szíves vendéglátója pedig a miskolci gyülekezet. De a vasgyári és a diósgyőri gyülekezetek tagjai is szeretettel nyitották meg otthonaikat a mintegy félszáz lelkész előtt. A konferercia színhelyéül az impozáns tanácsterem szolgált. Itt hangzottak el az előadások egyházunk mai felismeréseiről, s a hozzászólásokban itt formálódott és tükröződött a mai lelkészi nemzedék vívódása, gondolkodása, hite. Az ilyen tanácskozásoknak az ad súlyt, hogy egyszer, ha könyvbe merevedik a mi korunk, az utánunk jövő nemzedék számonkérően lapoz majd bele az általunk formált egyháztörténetbe. De ez még mindig csak emberek bírálata lesz. Az egyház Urának kritikája adja végső soron megbeszéléseink jelentőségét. KÉT NAP KEVÉS ahhoz, hogy fél évszázad alapos történeti és teológiai értékelését át lehessen gondolni, vitatni. De a konferencia vezetői ügyes időbeosztással, szervezéssel úgy pergették a programpontokat, hogy a teljesség és az alaposság benyomásával távozhattunk. A megnyitó áhítatot Virágh Gyula, a vendéglátó Borsod— Hevesi egyházmegye esperese tartotta. Tömör, frappáns mondatokban beszélt Káleb- ről, a bizakodó emberről, aki Urára nézve tekint előre, látja a jövőt, szemléli a világot. — Szavaival kifejezte a konferenciára sereglett lelkészek magatartását. D. Káldy Zoltán püspök megnyitó beszéde oldott, testvéri őszinte légkört teremtett. Ez a légkör végig meg is maradt. Hangsúlyozta, hogy nem az abszolút igazságok fenn- költ képviselőiként jöttek, hanem az általuk felismert igazságokat szeretnék közreadni, hogy azokat most már együtt átgondolva, megbeszélve tegye magáévá a lelkészi kar. Rédey Pál lelkész, intézeti tanár tartotta meg *az első előadást népünk elmúlt ötven esztendejéről. Azt a társadalmi és történelmi hátteret ismertette igen szemléletesen és az anyag ismeretének biztonságával, ami az egyházunk életének és szolgálatának a keretéül szolgált. Rámutatott azokra a tényezőkre, amelyek nélkül nem lehet reálisan megérteni az egyház magatartását. Dr. Ottlyk Ernő professzor előadásában egyházunk történetének utolsó ötven esztendejével foglalkozott. Dokumentumokkal illusztrálta a hamis protestáns álmodozásnak (regnum Christianum — a társadalom egyháziasítása) egy házunkban is érvényre jutó mentalitását, az irredenta gondolatok térhódítását, s a háború idején tanúsított megalkuvó magatartását. A hibákon túl megszólaltatta azokat a józan hangokat is, amelyek bírálták a fasizmust és tiltakoztak a háború ellen. Ebédszünet után dr. Pálfy Miklós dékán ismertette az elmúlt ötven év teológia-történetét. Előadása élénk visszhangra talált. Dolgozatának első részében a háború előtti magyar evangélikus egyház teológiai irányzataival foglalkozott. Rámutatott azokra a pontokra, melyek gátjai lettek az egyház későbbi kibontakozásának, ugyanakkor kiemelte azokat az értékeket is, melyek segítő módon gazdagították az egyház fejlődő életét. A dolgozat második része az 1945 utáni teológiai helyzetet vázolta. A hivatalos egyházi teológia — mondotta soha nem helyezte annyira központba Krisztust és a Szentírást, mint 1948 után, de soha nem vette olyan komolyan az embert sem, mint napjainkban. Az egyház nem öncélú intézmény, hanem szolgálatra rendeltetett a világban. A KONFERENCIA MÁSODIK NAPJÁN dr. Proliié Károly professzor összegezte egyházunk teológiai felismeréseit. Szólt arról a komoly teológiai munkáról, amellyel egyházunk ellenőrizte a megtett utat. Megfogalmazta a felismeréseket, melyekben evangélikus lelkészeink egyek. Ennek a teológiának sajátos hazai verető van. A nagy érdeklődést kiváltó előadás ismertetésére nem gondolhatunk. Csak megemlítjük dolgozatának főbb fejezeteit: Az élő Ige; Isten és a világ; Jézus Krisztus és az ember; Szolgáló egyház. Prőhle professzor előadása végén hangsúlyozta, hogy ez a teológia az „úton lévők” teológiája. Theologia viatorum. Menetközben alakult ki. Minden lépést át kellett gondolni, meg kellett harcolni. S ez a teológia ma sem lezárt. Az útban lévőknek újabb -és újabb feladatokkal kell megbirkózni. De a célja ennek a teológiai gondolkodásnak csak egy lehet: az egyház se a világtól, se az előttünk járó Jézus Krisztustól el ne maradjon. Az ortodox és protestáns egyházaknak az a feladata, hogy a világ iránti felelősségüknek új útjait keressék és találják meg. Nem elégedhetnek meg azzal, hogy igét hirdessenek és gyakorolják a leszűkített felebarát! szeretetek Aktívan részt kell venniök a gazdasági, politikai és kultu- i D. Káldy Zoltán püspök befejező előadásában összegezve az elhangzottakat, az előttünk álló feladatokról beszélt. Isten kegyelme — mondotta —, hogy van egyházunknak útja. De egyben sok munka eredménye is ez. Az egyház további útjának építésében mindannyiunknak részt kell vennünk. A legfontosabb: a világgal szolidaritást vállalva tanuljuk meg helyesen hirdetni az evangéliumot, hogy az valóban jó hírt, örömöt jelentsen A másfélórás előadásokat hozzászólások egészítették ki. A sok hozzászólás a lelkészek aktív részvételét bizonyította. Naponta három alkalommal hangzott igehirdetés. Virágh Gyula esperesen kívül Gartai István nógrádi, ifj. Benkóczi Dániel hajdú—szabolcsi esperesek, Szabó Gyula debreceni, Garami Lajos egyházasdenge- legi és Pintér Károly fancsali lelkészek szolgáltak. A KONFERENCIA GYÜLEKEZETI ESTTEL ZÁRULT. Ezen a hétköznap estén a patinás templomot mintegy négyszáz ember kereste fel. Dr. Fa- binyi Tibor miskolci lelkész bevezető szolgálata után D. Káldy Zoltán püspök és a Teológiai Akadémia tanárai hirdették az igét az Efezusi levél 3,14—19 versei alapján. Erre a bensőséges ünnepségre eljöttek Miskolc református lelkipásztorai is. A gyülekezet számára bizonyára sokáig emlékezetes marad ez az istentisztelet. A konferenciát várakozás előzte meg. Az eredmény nem maradt el. Igaz, a reggeltől estig tartó előadások követése, s a megbeszélések nagy szellemi erőfeszítést kívántak, de megérte a fáradságot. Akik másokat tanítanak, azoknak maguknak is újra meg újra tanulniuk kell. Pintér Károly rális haladásért végzett munkában is. Ezek a kijelentések azon a konferencián hangzottak el, amelyet az Egyházak Világtanácsa rendezésében tartottak Szalonikiban (Görögország) protestáns és ortodox ifjú keresztyének. Egyre jobb az eredmény a Gyülekezeti Segély országos munkájában Az elmúlt héten tartotta a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadóinak országos értekezlete ezévi számadó és javaslattevő gyűlését. A munka összegezésénél örömmel állapították meg, hogy az elmúlt év eredménye összegszerűen magasabb, mint bármelyik eddigi évé a Gyülekezeti Segély tizenegy éves múltja alatt. Az évi munkát Koren Emil, a Gyülekezeti Segély országos lelkész-vezetője értékelte. Rámutatott arra, hogy a Déli Kerület egyházmegyéi közül hétben emelkedett az eredmény, az Északi Kerületben pedig hat egyházmegyében jobb az a tavalyinál. A kerületek közül összesítésben az Északi kerület jobb eredményt ért el s lélekszám szerinti átlaga 1,09 Ft. Az egyházmegyék részeredményeinél viszont országosan első a Déli kerületi Tolna—Baranyai egyházmegye 1,56 Ft-os átlagával, utána Vas megye következik 1,46 Ft-tal, majd Somogy— Zala 1,45-tel. Nyolc egyházmegye haladta meg az egy forintos lelkenkénti átlagot s van olyan egyházmegye, Somogy—Zala, ahol a legkisebb eredményt elért gyülekezet is meghaladta az egy_ forintos átlagot, összegszerűen legmagasabb eredményt Győr—Sopron érte el, majd Pest megye. Az országos végösszeg 328 117,— Ft. 13 006,— Ft-tal több, mint az előző évben. Ebből az összegből az egyházmegyék kisebb összegekkel, főleg a szórványgondozásban megterhelt gyülekezeteket segítették, összesen 124 456,— Ft erejéig. Ez az ösz- szeg több mint nyolcvan gyülekezet között osztódott meg. Az összeredmény többi részének szétosztására az előadók értekezlete javaslatot tett az illetékes kerületi, illetve egyetemes presbitériumoknak, amelyek a döntés meghozatalára hivatottak. örvendetes a Gyülekezeti Segély munkájának szép eredménye, amely az egymás terhe hordozásának diakóniai szolgálatát gyülekezettől-gyülekezetig teljesíti. —n j egyházak társadalmi felelőssége UioEsó felvonás Ha egy dráma, vagy színdarab utolsó felvonása kezdődik figyelmünk rendszerint fokozódik. Kíváncsian, esetleg izgatottan várjuk az események végső kimenetelét. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja az üdvtörténet utolsó felvonását tárja eiibénk. Ez utolsó felvonás az üdvtörténet méltó befejezése. Jézus visszajön. Érkezése világraszóló esemény lesz. „Minden szem meglátja Öt.” (Jel 1, 7.) Ami most még rejtett, istensége és fennsége akkor nyilvánvaló lesz. Akkor mindenki meglátja, hogy Ö valóban az, akinek mondotta magát: az Első és Utolsó, a Kezdet és a Vég. Akkor kiderül majd, hogy valóban az övé minden hatalom, mennyen és földön, hogy a kereszten valóban megváltott, húsvétkor valóban feltámadott és él. — Örüljünk, hogy a mi Urunk teljesíti ígéretét és ismét eljön hozzánk. A visszaérkező Jézus ítélni fog élőket és holtakat. Ügy, ahogy azt az Apostoli Hitval- lásban minden istentiszteletei elmondjuk. Nem a győztes hadvezér diadalittas önkényével, sem az ítélöbíró hűvös pártatlanságával, hanem a megváltó szánó szeretetével fog ítélni minket a nagy parancsolat: at Isten és emberszeretet mértéke szerint. — Kérjük a Szentleiket, készítsen fel minket az ítéletre, hogy életünk teremje az áldozatos szeretet és a hűséges szolgálat jó gyümölcseit. A visszatérő Jézus mindent újjáteremt. Megszünteti a bűn rontását. Letörli könnyeinket. Begyógyítja sebeinket. Teljessé teszi 1st cm el való közösségünket. Céljához segíti a történelmet. Helyreállítja a minden- ság harmóniáját. Nincs és nem is lehet szebb távlat, mint aminek körvonalai Jézus visszajövetelével kirajzolódnak. Az üdvtörténet utolsó felvonása a legdrámaibb és a legmegragadóbb, lenyűgöző és felemelő. — Az egyházi esztendő utolsó — más néven örökélet — vasárnapján az első gyülekezet sóvárgásával kiáltsuk eljövendő Urunknak, élő Krisztusunknak: Jövel Uram, Jézus! T. L. NYÍLT LEVÉL A NYUGATNÉMET HADÜGYMINISZTERHEZ A westfaliai teológiai hallgatók münsteri elnöksége „Nyíltlevelet” intézett von Hassel nyugatnémet hadügyminiszterhez, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy rágalomhadjáratot indítanak a „baloldali protestánsok” ellen és hogy a miniszter azonosítja a kommunizmust az antikrisz- tussal. I V
