Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-11-07 / 45. szám
Isten tettei nyomában KEGYELEMBŐL ^}?>v JÓISTEN TETTEI NYOMÁBAN JÁRVA sorozatunkban ma olyan ember kerül elénk, akinek életeseményei, szolgálata és tanítása mindennél feltűnőbben mutatja, hogy a keresztyén ember életében és az egyház történetében Isten a cselekvő. Hit és engedelmesség, hűség a szolgálatban és egyre szélesedő szeretet — mind az ő tetteinek gyümölcse. Pálról szólunk ma. A keresztyénség legnagyobb apostoláról, aki egymaga többet munkálkodott Isten országa földi előrehaladásáért, mint apostol társai együttesen. — Közelebbről elsősorban arra az eseményre tekintünk, amely döntően változtatta meg a tár- zusi Saul életútját, de amely esemény döntő fordulatot adott a fiatal keresztyénség története folyásának is, sőt kissé távolabb tekintve az akkor ismert világ életére nézve is mélyreható változások gyökerévé lett. Az általában Pál apostol megtéréseként, vagy másként pálfordulásként emlegetett esemény kb. Kr. u. 32—33-ban történt. Az apostol korábbi életéről nem áll rendelkezésünkre részletes életrajz. Néhány adatot leveleiből ismerünk, másokat későbbi hagyományokból. Az apostolok cselekedeteiről írott könyv is csak a „damaszkuszi út” utáni életútján kíséri el római fogságáig. Megelőzően egyszer emeli ki nevét amikor István vértanú halálékor a jelenlevők az ifjú Saul lábaihoz tették le felsőruháikat (7, 58.) s ehhez fűzve egyrészt azt, hogy ő is javasolta István halálát, másrészt, hogy vad lendülettel vetette bele magát a jeruzsálemi gyülekezet ellen István halála után megindult hajszába. (8, 1—3.) A következő híradás már közvetlenül a damaszkuszi út előzményeiről tájékoztat. Ti. hogy Saul megbízólevelet kér a főpaptól, amelynek birtokában elfoghatja és Jeruzsálembe viheti a Damaszkuszban lakó, vagy talán odamenekült Krisztus követőket. (9, 1—2.) KI VOLT HÁT PÄL MEGTÉRÉSE ELŐTT? Mindenesetre jómódú, ősi zsidó családból származott, művelt, törvényhű fiatal farizeus. Szüleitől örökölte a római polgárjogot, amely a zsidóságban származásánál fogva (Benjámin törzséből való) élvezett helyzete mellett, biztosította számára a nagy világbirodalom gazdáinak sok kiváltságát. Bírta a szellemi nagyhatalom, a görög műveltség nyelvét. Népe ősi fővárosában a nagy törvénymagyarázó mester, Gamaliel lábainál ült. S amit az elődöktől kapott, azt nagyra értékelte, szerette és ifjúi hévvel képviselte. A római polgárjog birtoklása nem tette őt „kozmopolitává”, a választott nép, Isten egyedüli módon elhívott és ígéretekkel megajándékozott népe fiának vallotta magát. Ismerte a farizeusi kegyesség Isten jóindulatát a kierőszakolásig hajszoló tanítását és gyakorlatait, a nehezen számontartható sok apró törvényértelmezést és sokféle követelményt. Vállalta és gyakorolta. Hitte, hogy ez az üdvösség útja és az népe felemelkedésének az útja is. Mert ezen az úton kell elérkezni az aranykorhoz. Ezen az úton jön a Messiás, aki újra dávidi dicsőségben ragyogtatja fel Mindazt, ami ezt az utat keresztezte helytelennek, gyűlöletesnek és elpusztítandónak tartotta. Ezzel az örökséggel és ezzel az életszemlélettel találkozott szembe a fiatal keresztyénség- gel. Számára éppen olyan bolondság, botrány, káromlás volt mindaz, amit a názáreti Jézusról hallott, amit hirdetett és élt az apostolok köré tömörült első gyülekezet, mint mesterei, hozzátartozói és barátai számára. Ennek a múltnak, ennek a nagyra értékelt és hévvel képviselt örökölt életszemléletnek és gyakorlatnak vetett véget az amit Isten a damaszkuszi úton Saullal tett. Nem a külső formája az izgalmas ennek a fordulatnak. Bár ezek a külsőségek tükrözik a való helyzetet. Azt, hogy Isten dicsősége mindenek felett befoghatatlanul diadalmasan ragyog, hogy az ige nem a holttól átvett tan, hanem az Élőnek a szív mélyéig, az idegekig ható eleven, szava, s hogy az ember megsemmisülésig esett porszem a hatalmas Istennel szemben. Mégis a döntő ebben a találkozásban az, ami örök érvényű és egy életen át képviselendő igazságként úrrá lett egy ember életén, meghatározta útját, sorsát, gondolkodását. Iránytűvé lett cselekedetei, megnyilatkozásai, célkitűzései számára. Pál is keveset hivatkozik az élményszerűségre, inkább újra és újra az ajándékba kapott igazságot hirdeti és a hozzáfűződő megbízatásra hivatkozik. A DAMASZKUSZI UTÓN ajándékul kapott felismerések elseje az, hogy Isten minden igéje és ígérete valóban a názáreti Jézusban öltött testet. — Innentől kezdve Pál a régen ismert igékből egymás után nyer bizonyítékot arra, hogy a Messiás nem az emberi önös vágyak kivetítő- désének és az igék félremagyarázásának kardos Isten-ostora, hanem maga az önmagát meg- üresítő, szolgai formát vállaló, emberi emberré lett Isten. Az az Istennel egyenlő Fiú, aki nem kényszerből vagy tehetetlenségből vállalja a szolgálat, a szenvedés és a kereszthalál útját, hanem az ember iránti mentő szeretet megmérhetetlen mélységéből. Hogy a „bűnösök közül az első”, az érdemtelenek közül a legutolsó is vele lehet, amikor eljön az Ö országában. Innen adódik az a másik és Pál számára minden régi szemléletet elsöprő felismerés, hogy az üdvösséget sem örökölni, sem kiverekedni nem lehet. Ajándékba kapja azt mindenki. Ingyen és kegyelemből. Ezért lett szemében hiábavalóvá, értéktelenné, sőt elve- tendővé a vallási kontinuitás, a bitorolt vallási juss, a hitbeli gőg, az egyes vallásos cselekedetek mezébe öltözött kegyeskedés, a törvény felszínes betöltését érdemként feltüntető kegyeskedés, az Istent üzleti módon jóindulatra kényszeríteni akaró szándék. — Nincs ember, aki bármi módon is üdvösséget szerezhetne magának. Mert nincs igaz ember Isten mértékével mérve. De Isten Krisztus érdeméért igazzá tehet, mert áldozata elfedi a bűnös múltat. A jó nem bennünk van, hanem megszületik a Krisztussal való találkoA harmadik döntő felismerés Isten szeretetének kozmikus nagysága. Mélységben és magasságban, szélességben és hosszúságban átöleli az egész tererrjtettséget. Nem marad ki belőle senki és semmi. Nem lehet kisajátítani egy nép, egy csoport számára sem. Nem lehet körülhatárolni és megkötni. Túlárad népek és fajok, országok és földrészek határain. Áttöri az előítéletek és tapasztalások korlátáit. Mindaz, ami volt, van és lesz, az ismert és az ismeretlen belefoglaltatik a Krisztusban elkezdett újjáteremtés tervébe. Mindenek elhivattak az életre, a békességre, a teljes boldogságra, az üdvösségre. Ezért lép át az apostol is az Isten szeretetének evangéliumával minden ember-, történelem- és természetszabta határt. NEM MULASZTOM EL MEGJEGYEZNI, hogy mindez nem akkor lett érett ismeretté, amikor Isten megállította és megfordította útján Saul- Pált. Amit Isten tett Pálért és rajta keresztül az emberiségért, már ott érlelődött a szülői házban, Gamáliel iskolájában, István vértanúi halálában és tovább érett Ana- niás bizonyságtételében, a damaszkuszi gyülekezet szeretet- közösségében, az újratanult igékben, a szövőszék mellett eltöltött dolgos órákban, az igazságért folytatott küzdelemben, a szolgálatért viselt áldozatban. Ebben a sorozatban minden esetre Isten ott gyújtott legnagyobb világosságot szeretete gazdagságának megismerésére Pál számára, amikor a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus először szólt hozzá hallhatóan. Ez a világosság ott arra esett, akiben Isten a legnagyobbat tette, mert úgy szerette a világot. Mezősi György A hagyományos ökumenikus reformációi emlékünnepély gyülekezete október 31-én este a Gorkij-fasori református templomban 70 éve avatták a Béc&ikapu távi templomot Izrael megkopott fényeit, zásban. Egykori Gestapo-főnök a Betheli intézetekben A bielefeldi államügyészség vizsgálatot rendelt el Dr. E. Gerke ellen, aki 8 esztendeje van a Betheli Bodelschwingh- Intézetek alkalmazásában, mint jogtanácsos. Kitűnt ugyanis, hogy Dr. Gerke a wroclawi, majd később a prágai gestapónak volt a főnöke. A betheliek most azzal védekeznek, hogy a volt gesta- pó-főnök elhallgatta a múltját. Talán inkább arról van szó, hogy nem is kérdezték tőle!? Most szabadságolták a jogtanácsos urat, de a világon mindenütt ismert nyugatnémet betheli intézmények nagy baráti köre felháborodottan tiltakozik az ellen, hogy egy ilyen múlttal rendelkező ember egyáltalában alkalmazottja lehetett a Boldelschwingh- Intézetnek. A Bécsikapu-téri templom a reformáció óta a budai evan- gélikusiságnak, közelebbről a mai budavári gyülekezetnek a harmadik istentiszteleti helye. Az első istentiszteleteket a 150 éves török uralom alatt a vári római katolikus Kapisztrán templomban tartották a templom karzatán, míg a katolikusok a templom hajójában gyűltek össze. Azt nem tudjuk, hogy hosszú időn keresztül, amikor a várőrségi templomból kiszorultak, hol tartották az istentiszteleteket. 1847-ben készült el az első vári evangélikus templom, a második istentiszteleti hely. A Dísz-téren átalakítottak egy emeletes házat. Mellette állt a papiak és az iskola. Negyven- nyolc éven át ott hirdették uz igét, így az első lelkész Bau- hofer György, aki 1844-től 1864-ig szolgált a gyülekezetben és a második Scholtz Gusztáv, a későbbi bányakerületi püspök. A budai reformátusoknak akkor nem volt még temploma, megosztották tehát velük Isten házát 12 esztendőn keresztül, 1884-től 1896-ig. A harmadik templom a Bécsikapu-téri, amelyet az a'kkoA békéltetés szolgálata az egyházban és a világban Izrael kérdésének tanulmányozása Rotterdamban regionális bizottságot alapítottak „Az egyház és lzráel” címen. Mint ismeretes, az Egyházak Világtanácsa az év elején határozta el Enuguban (Afrika), hogy az egyházban még föllelhető „megbúvó antiszemitizmus” nyomainak a tanulmányozására különböző országokban létesít ilyen csoportokat. (folytatás az 1. oldalról.) hazánk fővárosában. Azok a határozatok, amelyeket ez a konferencia hozott, világosan eligazítanak bennünket a mostani világhelyzet legfőbb kérdéseinek tisztánlátásában, s a velük kapcsolatos teendőkben. Örvendetes az is, s ezt készséggel hangoztatjuk, amit a római katolikus egyház fejétől, VI. Pál pápától hallhatott New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezete az elmúlt hetekben. Bevalljuk, amikor elolvastuk a pápa beszédét, az volt a nézetünk: mintha a pápa egy csokorba szedte volna össze mindazt a sok jó meglátást, amelyre rni protestánsak, világszervezetünk és az úgynevezett békepapok az elmúlt 15—20 év folyamán eljutottunk. Szívből örülünk, hogy a római egyház utolérte katolikus testvéreink békeszerető millióinak már jóval korábban meglevő vágyait, békeakaratát és törekvéseit. Reméljük, a pápa békeszózatára felfigyeltek azok is, akik eddig keveset törődtek történelmünk legfontosabb mai problémáival, mindenek előtt a háború és a béke kérdéseivel. Azok is, akik azt gondolták, hogy mert ebben a tekintetben a római katolikus egyház feje — úgy látszik — hallgat, azért háborús mesterkedéseiket, hideg- és meleg háborús üzelmeike.t nyugodt lelkiismerettel végezhetik. Ennek ma már vége! Ma már az egész keresztyénség egységesen foglal állást a háború és a béke kérdésében. Világossá vált, hogy az emberiség olyan korszakba jutott el, amikor a vitás nemzetközi kérdéseket fegyverekkel rendezni, tisztáz ni, megoldani lehetetlen, sem nem erkölcsös, se nem célszerű, ellenben az egész emberiségnek a puszta létét veszélyeztető bűn, másfelől, hogy az ilyen vitás kérdéseknek egyetlenegy megoldási lehetősége van: a tárgyalások útja. Meggyőződésünkké lett, hogy a népeknek, a különböző társadalmi, gazdasági rendszerben élő országoknak, hatalmasságoknak meg kell tanulniok békében élni. Végül fel- a ragyogott előttünk annak a le- hetősége, közeli valósága, reménysége, hogy ki lehet küszöbölni az emberiség történetéből a háborúkat, s a békének hosszú-hosszú korszaka ( köszönt az emberiségre, egy olyan korszaké, amelyben a a háború csakhamar olybá fog i tűnni, mint a mai fiatalabb j nemzedék előtt a párbaj esz- . telensége. Ha tehát a látható t keresztyén egység vonalán nem is kecsegtethetjük magunkat vérmes reményekkel, ugyanakkor általánossá lett az emberiség óriási többségének a tisztánlátása a háború és a béke kérdésében. Nincs tehát mentségük ma már azoknak se Isten, se emberek előtt,_ akik a háború tüzével játszanak. Ezen a ponton látszik ma leginkább Isten történelemformáló jóságos kezének a nyo- . ma: egyre világosabban kibontakozik az, hogy az emberek valóban istennek a gyermekei, s ha a boldogságot akarják, nem tehetnek mást, mint amire Jézus tanított, hogy ti. azok boldogok, akik a békességre igyekeznek. A reformáció ünnepén adjunk hálát Istennek azért, hogy a keresztyénség megtisztulását akarja és munkálja ma is, s hogy ma a béke szolgálata révén tisztogatja, reformálja az egyházat, az egész keresztyénséget, de az egész emberiséget is, egy boldogabb szebb, áldottabb, jobb és tisztább életre. Végül hadd hangsúlyozzuk, hogy a békéltetés szolgálata a legszűkebb körben is szent feladatunk. A munkahelyünkön, lakóhelyünkön, családunkban és mindenek felett a saját lelkűnkben is. A boldogulásnak, a növekedésnek, az egészségnek a titka mindenütt a béke. Istent kérjük, vezesse újítsa, tisztogassa tovább az ő különböző nyájakra tagolódó népét, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá váljék rajtunk az ö képe, az, hogy az Ö hasonlatosságára teremtett lénynek: emberek, az 0 békességre igyekvő gyermekei vagyunk. Ámen Részletek dr. Vető Lajos püspöK reformáció — emlékünnepi rádiós igehirdetéséből. ri Honvédelmi Minisztérium építtetett fel 1895-ben cserében a Dísz-téri épületekért, amelyeket kisajátítottak. A neves Kallina Mór műépítész kapott megbízást a tervezésre és építésre. Eredetileg 10 méterrel előrébb állt volna, magán a téren, de a tervet megváltoztatták, mert akadályozta volna a forgalmat. Az építkezés nagy lendülettel haladt, mert éppen egy esztendő alatt elkészült a templom, az emeletes gyülekezeti ház és az iskola! Már 1895 április 30-án megtörtént a hivatalos átvétel, a felavatással mégis vártak, hogy a berendezések is elkészülhessenek. A gyülekezet három harangot rendelt A—C—E hangúakat, de a főváros volt az ajándékozó. A legnagyobb harang felírása: Az élőket hívom, a holtakat elsiratom;’’ a középsőé: „Istennek dicsőségére!”; a legkisebbé: „Szabad hazában vallás- szabadság.” Az orgonát a Rieger cég készítette, a csillárt Béesből hozatták. Szeptember 26-án már minden berendezés a helyén volt s akkor tűzték ki a felavatás napjául október 20-át. A lelkészlakásba és az iskolába azonban már előbb beköltöztek. De még október 12-én zárkő-letételi ünnepélyt tartottak és az oltárban elhelyezték a Scholtz Gusztáv lelkész által szövegezett okiratot azzal az okirattal együtt, amelyet 1847 augusztus 9-én falaztak be a régi templom oltárába. Az okmány legérdekesebb adata a gyülekezet lélekszáma . volt, a hivatalos statisztika szerint 2904 egyháztag. Viszont Seholtz Gusztáv a felavatáskor mondott beszédében 4000 gyülekezeti tagról beszélt. Az új templomban felállították aj régi templom oltárát és oltárképét, Székely Bertalan műi vét, A felavatás tehát október 20-án történt, borús őszi vasárnapon, szitáló esőben, hűvös szélben. A menet az iskolából indult el, élén Sárkány Sámuel bányakerületi püspökkel, aki mellett Szász Károly református püspök haladt. Jelen volt a tervező Kallina Mór műépítész is. A gyülekezet szinte megtöltötte a Bécsika- pu-teret és ott énekelte az „Erős várunk” első versszakát. A templom kapujában Sztehlo Kornél gondnok állt, köszöntötte a főpásztorokat és a gyülekezetei. Bachát Dániel esperes felavatta a harangokat és az orgonát (valószínűleg még , a templom kapuja előtt állva). I? Ezután harangzúgás és orgonaszó mellett bevonultak a templomba és a püspök elmondta templomavaío beszédét, de ahhoz igehelyet nem olvasott. Scholtz Gusztáv lelkész Máté evang. 5,14 versét választotta: „Nem rejthető el a hegyen épített város ...” Ezután Schneider Viktor segédlelkész egy gyermeket keresztelt, Mesterházy Dénes gyári munkás és Gromann Anna leányát, Bachát Dániel esperes pedig úrvacsorát osztott. Az első esküvőt okt. 26-án tartották. Házasságot kötött Kiz- dián Traján operaházi fűtő, görögkeleti vallású és Pap Mária evangélikus hajadon. Az 1894. évi 23. te. értelmében ez volt az első esküvő a gyülekezetben, amelyet előzetesen polgárilag kellett megkötni. Az anyakönyv jegyzet rovatában olvassuk, hogy a házasságkötést a lelkész előtt írásban igazolták. Az új templomban az istentiszteletek kéthetenként váltakozva magyar és német nyelven folytak. Azelőtt minden hónap első vasárnapján volt csak magyar nyelvű istentisztelet. A változtatásra ifj. Sán- dy Gyula műépítész tette a javaslatot. A templomban évente tízszer volt úrvacsoraosztás, az egész gyülekezet területén évente 16 alkalommal. Akkor még a budai gyülekezethez tartozott a Szentendrétől Nagytétényig fekvő terület, amelyen az elmúlt évtizedek alatt a budai anyagyűlekezet mellett hét másik gyülekezet önállósodott! A sok neves alapító család közül említsünk meg néhányat. Áldozatkészségükkel és szolgálatukkal kitűntek a Demel, Dolechal, Gamauf, Greguss, Gryllus, Homyánszky, Hunfal- vy, Mechwart, Podmaniczky, Saxlehner, Sándy, Stehlo, Torkos, Zobel családok tagjai s a gyülekezethez tartozott a hídépítő Clark Ádám is. A Bécsikapu-téri templom történetéhez tartozik az a sok rom is, amely a 2 világháború végén a szemek elé tárult. A Népköztársaság kormánya, a háború után teljesen felépítette más egyházak egy-egy temploma mellett. A budavári gyülekezet október 24-én este hálaadó isten- tisztelet keretében emlékezett meg a templomépítő ősökről és a templom történetéről. Horváth András f * A
