Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-10-31 / 44. szám
Boldogok Máté 5,1—10. Minden kor emberének szívébe írt vágya és törekvése boldogságának megtalálása. Luther belső nyugtalansága mögött boldogságkeresése is ott húzódik. Jézus szerint boldogok: I. Akiknek Istennel való kapcsolata rendezett. Ez abban látható, hogy az ember a) magát megűresítve, szegényen áll meg mennyei Atyja előtt, mint, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot. Ez volt Luther nagy felfedezése is. Várja, hogy Isten gazdagítsa meg, töltse be egész emberi valóját, adjon neki újra hitet, szeretet, erőt és kedvet az élethez, reménységet a derűs holnapra, az örök életre. b) tiszta szívért könyörög, hogy naponta „megláthassa” Istent. A hit, amely összekapcsolja az embert Istennel, különböző erősségű. A tiszta szívű ember csak a hit teljes bizalmával ismeri fel Urát, aki naponként maga győzi meg életében való jelenlétéről. c) életének minden eseményét az Ö kezéből fogadja el. A gyászt és az örömöt egyaránt. Isten ugyanis mindent javunkra fordít. A könnyes szemű sírókat megvigasztalja, hogy bánatukban is érezzék az Ö közelségét, az örvendező szívekben is Ő gyújtja meg az öröm tüzét. II. Akiknek embertársaik iránti magatartása Isten akarata szerinti. Igénk alapján: a) Szelíd. — Lehet büszkén a másikat semmibe véve, felfelé törni, lehet hangoskodó, üres szavakkal nagynak látszani munkahelyen, vagy a családban, esetleg az egyházban — de Jézus ígérete csak a szelídeké, akiknek egyetlen tekintete többről tanúskodik, mint mások szép csengésű ünnepi beszédsorozata. b) Irgalmas. — Jézus utal arra, hogy itt a földön irgalmasságot csak akkor tapasztal az ember — általában* —, ha maga is gyakorolja azt másokkal szemben. c) Békességet kereső és békére törekvő. — Emberek között — gondoljunk Luther életének utolsó útjára, amikor két békétlen ember kibékítésére utazik, s itt halija meg Isten hazahívó szavát. — Családban, ahol ma különösen erőteljes a nemzedék-probléma. — Az egyházban, ahol sokféle vélemény találkozik. — A világban, ahol annyi feszültség van és mindennap a pusztulás réme fenyeget. Az Istennel rendezett kapcsolatban élő és embertársai iránt az Ö akarata szerint viselkedő ember lehet tehát boldog és várhatja jó reménységgel az örök boldogságot is. Szebik Imre ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. október 31-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. (úrv.) Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. (úrv.) Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. deA fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Soroksár-új- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 11. Kürtösi K. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Á. Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 10. (német) Várady Lajos, de. 11. Váradi L., este 7.Schreiner V. Torockó tér de. fél 9 Schreiner V. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső du. c. Közös reformációi ünnepély: Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. (úrv.) Uzon László de. 11. (úrv.) Uzon László du. 6. Közös protestáns emlékünnepély (Ref. templom) Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. úrv. HÍREK — Reformáció ünnepén az oltárterítő színe: piros. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 5, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Mt 5, I—10; a délutáni istentisztelet alapigéje: Gál 3, 7—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 31-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. Dán vendég egyházunkban Egyházunk meghívására október 19-én feleségével együtt hazánkba érkezett KAJ ERIK LIND-QU1ST, a dán rádió és televízió egyik munkatársa, akinek munkaköréhez tartozik az egyházi hírszolgálat is. A vendégek részt vettek DIETZFEL- BINGER püspökkel és feleségével együtt azon a fogadáson, amelyet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök adott a Déli Egyház- kerületben, s amelyen a budapesti teológiai akadémiai tanárok és lelkészek is megjelentek. D. KÁLDY ZOLTÁN püspök mélyreható tájékoztatást adott itt magyarországi evangélikus egyházunk mai életéről és szolgálatáról, D. DIETZFELBIN- GER püspök pedig a bajorországi evangélikus egyház életét ismertette. KAJ ERIK LIND-QUIST-et és feleségét pénteken D. DR. VETŐ LAJOS püspök fogadta munkatársai és a budapesti lelkészek jelenlétében. A jelenlevők számára KAJ ERIK LIND—QUIST A népegyház örömei és nehézségei címmel tartott előadást, amelyet eszmecsere követett. — A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSEGEK ÉLETÉBŐL. A nyugat-békési egyházmegye lelkészi munkaközössége október 19-én Szarvason tartotta munkaülését Koszorús Oszkár esperes, Hegedűs Lajtos, Székács Sámuel és Táborszky László szolgálatával. — A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 21-én Balassagyarmaton ülésezett Németh Géza, Schultz Jenő, Szende Miklós, Révész László, Breiar Oszkár lelkészek és Gartai István esperes szolgálatával. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége október 26-án Békéscsabán tartotta ülését Koppány János, Bodrog Miklós, Petor János és Fenyvesi László lelkészek, valamint Mekis Ádám esperes szolgálatával. — A BUDAPESTI SZLOVÁK AJKÜ egyházközség október 24-én tartott első őszi szeretelvandégségén Koren Emil esperes tartott beszámolót szlovákiai útjáról. Befejező írásmagyarázatot tartott Grünvalszky Károly. ijknkiis Reformációi Emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsához tartozó egyházak 1965. október 31-én vasárnap este 6 órai kezdettel közös REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tartanak. A Reformációi Emlékünnepély színhelye ez évben a Gorkij fasori református templom (Budapest, VII., Gorkij fasor 7). Az ünnepély sorrendje: 1. „Erős vár a mi Istenünk..." Énekli a gyülekezet. 2. Imádkozik: Oláh Lajos, a Baptista Egyház országos titkára. 3. Igét hirdet: Dr. Ottlyk Ernő evangélikus teológiai professzor, az Ökumenikus Tanács főtitkára. 4. Énekel a fóti református gyülekezeti énekkar. 5. Ünnepi beszédet mond: Dr. Tóth Endre, debreceni református teológiai tanár. 6. Énekel a Lutheránia vegyeskar. Vezényel: Weltler Jenő karnagy. 7. Befejező imát mond: Hecker Ádám, a Methodista Egyház szuperintendense. 8. 90. Zsoltár: „Te benned bíztunk eleitől fogva...” Énekli a gyülekezet. HÉTRŐL—HÉTRE Tanítás a megigazulásról Gál. 3, 7—14 Bibliatudósok szerint a galaták kelta eredetűek voltak. Krisztus születése előtt kb. a III—ÍV. században a germán törzsek elől menekültek és telepedtek le a Frigia, Kappadóci* és Pontusz között elterülő vidéken. Krisztus előtt az I. században a rómaiak tartományává lesz ez a terület. A Palesztinából Galáciába érkező zsidó keresztyének tanításaikkal megzavarták e területen lakó keresztyéneket. Azt tanították ugyanis, hogy csak a körülmetélés és a mózesi törvények megtartása biztosíthatja az üdvösséget. Tanításaikkal még azt is hirdették, hogy Pál nem teljesjogú apostol, mert megbízatását nem Jézustól, hanem emberektől kapta. Pál, amikor mindezt megtudja, kötelességének tartja, hogy Jézus evangéliumát a zavaros tanításoktól megvédje. Türelmesen és részletesen tanítja, hogy a mózesi törvények megtartása egyenesen káros, amennyiben valaki attól várja meg- igazulását. Heti igénk csak megerősít bennünket abban, hogy a meg- igazulás és az üdvösség egyetlen forrása a Krisztus kegyelmébe vetett hit. Ábrahám példáján magyarázza, hogy Isten nagy embere éppen az isteni ígéretekbe vetett hit által igazult meg. Ábrahám fiai és igaz utódai azok, akik hisznek a Jézus Krisztusban. Akik ezen az úton járnak, a messiási üdvösség örökösei. Tételét a 10—11 versekben részletezi és magyarázza. Az ember a saját erejéből nem képes Isten törvényét megtartani. Aki tehát a törvényből akar megigazulni, az a bűn átkát hordozza. A bűn átkától pedig Krisztus kereszthalála szabadítja meg az embert. E tételeket Pál részletesen a Római levélben fejti ki, amelyeknek alapján fogott Luther a reformáció nagy munkájához. Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRA HÉTFŐ: JÖB 28,28 — EFEZUS 5,15. — Az igazi keresztyénség — több, mint erkölcs: hit, lelkűiét, új élet. Ehhez emberi erő kevés, de Isten bölcsességében járva kínálkozik az erő, a Szentlélek. János 6, 24—33. — II. Timótheus 4,9—22. KEDD: IV. MÓZES 18,20. — II. KORINTHUS 6,10. — Nem rendelkezünk önmagunkkal. Istenéi vagyunk. Ami eddig nem sikerült nélküle, azt próbáljuk meg most Vele. II. Mózes 16, 2—7.; 13—15. — Titus 1. SZERDA: ÉZSAIÁS 62,11. —RÓMA 15,9. — Eljött Krisztusban a szabadulás útja. Isten irgalmas, ezt a pogányok is tapasztalják. Hirdessük mi is: Nála a szabadulás. — János 15,1—8. — Titus 2,1—10. CSÜTÖRTÖK: MÓZES 23,9 — EFEZUS 2,19. — Isten hár.arépévé lenni teljes önátadást igényel, de ugyanakkor teljes boldogságot is ígér. Isten házanépének tiszta a szelleme. — I. Korinthus 10, 14—22. — Titus 2, 1—15. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 8,17. — TITUS 3,13. — Isten nem rejtőzött el, visszajön Krisztusban. Ez a mi reménységünk. Boldog várakozás az, amely után találkozunk visszatérő Urunkkal! — I. Péter 2,5—10. — Titus 3. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 121,4.-11. TIMOTHEUS 3,1 L — Minden emberi szenvedésen, panaszon túl hangzik “az Ige: Isten nem alszik, Isten nem tétlen! Szenvedéseinkből megvált minket, egyedül Ö. — Zsidó 7, 23—28. — Filemon. Solymár Péter — KISGYERMEKEM MELLÉ bejárónőt keresek délelőtt 10-től délután 6 óráig tartó elfoglaltsággal. Cím a kiadóhivatalban. — ZONGORA páncéltőkés, ke- resethúros, 3 pedálos Lauberger- Glotz. továbbá kanadai-nyárfa teleháló és konyhabútor privátnak eladó. Cím: Papp György, Bp., V., Bajcsy Zsilinszky út 72. II. 9. Telefon: 318—290 (délelőtt). — BUNDÁK átszabása, irha- tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. — A ZUGLÓI LELKÉSZOTTHON (Bp. XIV., Lőcsei út 32.) takarítónőt keres 9—2-ig. Fizetése: 500,— Ft, reggeli és ebéd. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháos Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 2Í Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 311 65.10486 /2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F.v.: Bolgár L Madách: Az ember tragédiája XII., ún. falanszter színében Luther a kazánfűtő. A falanszter: az emberiség jövőjéről, eljövendő közösségi életének berendezkedéséről álmodozók elképzelt új társadalmi rendje, ill. ennek egyik közösségi egysége, melynek legfőbb vezetője, irányítója: a tudós. Benne az ész-elvű munkamegosztás már teljessé lett, sőt túlfokozódott. A napi munka végeztével a tudós maga elé idézi és felelősségre vonja a falanszternek azokat a munkásait, — a történelem néhány nagy alakját, legelsőként Luthert —, akik vétettek a nap folyamán a falanszter szorító rendjének szabályai ellen, Luthert mint kazánfűtőt azzal vádolja, hogy túlfűtötté a kazánt, s ezzel veszélybe hozta az egész falansztert. Luther így védekezik: „S ki állna ellent a csábnak, midőn Szikrázva, bőgve a vadult elem A láng ezer nyelvével vesz körül, Elérni kíván, hogy megsemmisítsen: S ott állni bátran, szítani tovább, Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. Nem ismered te a tűznek varázsát, Ki csak fazék alatt ismeréd azt.” Luthernek, mint a falanszter kazánfűtőjének, ezt a védekezését közkeletűen így szokták érteni: Luther olyan szertelen, szertelenségében megmámorosodó, önkényes, mértéket nem ismerő, semmiféle közösségi rendbe beilleszkedni nem tudó vagy nem akaró nagy egyéniség volt, aki robbantani, rombolni akart a rombolás kedvéért és gyönyörűségéért'. Sérti ez a felfogás a bennünk élő reformátor alakját, mert lefokozza azt. Bár elnéznénk a költőnek — a költői szabadság tiszteletben tartásával —, hogy a művészi megformálás érdekében megmásítsa a reformátor történeti alakját és szerepét, nem nézhetjük el mégsem ebben az esetben, mert úgy látjuk: nem a költő másította meg és fokozta le itt Luther történeti alakját és szerepét, hanem az a felszínen maradó, közkeletű felfogás, amely tévesen érti a költőnek szavait, melyeket Luthernek, mint a falanszter kazánfűtőjének, ajkára adott. Félve nyúlunk hozzá, mert Madách fenti szövege világosnak és egyértelműnek látszik. Ki fog derülni, hogy valóban az, de nem a közkeletű, felszínes értelemben. Kétségtelen, hogy valamely üzemben a kazán túlfűtése hiba, mulasztás, sőt bűn, ha az a kazánfűtő tűzzel játszó önkényéből, megmámorosodó szertelenségéből következik. A költői, megszemélyesítő hasonlatot azonban nem akkor értjük helyesen s a költő szándékának is megfelelően, ha a hasonlat és a hasonlított személy viszonyát megfordítjuk, Á kazánfűtő megtévesztő lesz az értelem akkor is, ha a hasonlat vonását a hasonlított személyétől elvonatkoztatva, mintegy kiterjesztett értelemben vesszük és alkalmazzuk: nem a kazánfűtéshez van hasonlítva Luther történeti szerepe és műve, hanem megfordítva: Luther történeti alakja van hasonlítva a kazánfűtőhöz. Így nézve: a „kazán túlfűtése” Luther esetében nem hiba, nem önkény, nem szertelenség, hanem az alkotó nagyember- nek szükségszerű cselekedete, amellyel munkáját, hivatását nagyon komolyan vette, annak normáit túlteljesítette és ennek a cselekedetének következménye. „Túlfűteni a kazánt”, — azt jelenti: a régi rend kereteit szétfeszíteni, hogy új rend épülhessen helyébe. Ez minden megújhodás (reformáció, forradalom) feltétele. „Nem ellenállni a csábnak ... ott állni bátran, szítani tovább”, — ez azt akarja mondani: nem annyira az eshetőségek hűvös ésszel való kiszámítása, mint inkább az ellenállhatatlanul magával ragadó, örömmámorrá is felfokozódó hite, elszántsága s bátorsága viszi az alkotó embert a régi rend felszámolására. A katolikus szemlélet Luther reformációját a reformátor robusztus (őserejű) egyéniségére, ennek szertelenségére szokta és szereti visszavezetni. Hamis és egyoldalú szemléiét ez s nem is a Madáché. Nagy egyéniség volt Luther, kétségtelen, de nem volt szertelen, korlátokat nem ismerő vagy a közösségbe beilleszkedni nem tudó — nem akaró ember, aki csak rombolni, robbantani tud, de építeni nem. Élete kockáztatásával szállt szembe a wittenbergi rajongókkal. Aki 95 tételét ismeri, az előtt kétségtelen, hogy nem akarta kezdetben megbontani a középkori egyházi rend épületének falait. A kolostorban őszintén és igazán törekedett az akkori legmagasabb rendű életeszmény, a szerzetesi ideál, az életszentség megvalósítására, társait túlszárnyalta a szerzetesi gyakorlatoknak, a böjtölésnek, önmegtartóztatásnak, vezeklésnek teljesítésében — egész az ájulásig —, „így fűtötte túl a kazánt”. De bármennyire komolyan vette is a szerzetesi élet követelményeit, ezzel nem jutott el lelki nyugalmához, Isten kegyelmének megtapasztalására. Mikor azután Isten igéjére ráhagyatkozó hitében felragyogott előtte Isten igazi arca, kegyelmének munkája, — akkor ébredt rá arra, hogy Isten-kereső útján meg kell fordulnia, rájött arra is felfedezésében, hogy a hiba — gépiesen szólva — nem a „kazán túlfűtésében” van, hanem a „kazánban”. Nem az ember van a kazánért, hanem a kazán az emberért, az ember alkotta a kazánt, hogy munkateljesítményét felfokozza s ha munkája komolyan vételével, túlteljesítésével („a kazán túlfűtésével”) szűknek, kicsinynek bizonyul az a tűz befogadására, át kell azt építeni s megnagyobbítani, nem pedig a többtermelésre törő embert a kicsiny kazánhoz szabni és hozzátörpíteni. Hozzá hasonlóan „tulfűtöt- ték a kazánt” a próféták, akik Isten választott népével szemben — választottsága ellenére —: hirdették Isten ítéletét; ugyanúgy Jézus, aki szombati napon gyógyított, vagyis orvosi munkát végzett a munkaszüneti napon s kijelentette, hogy az embernek fia ura a szombatnak is. Túlfűtötté a kazánt Pál apostol, aki az evangéliumot a pogányok közé, Európába hozta át s nem volt hajlandó a pogányokból lett keresztyéneket körülme- téltetni. Az élet más területén túlfűtötté a kazánt Copernicus, aki a föld-központi világképet nap-központivá alakította át, Leonardo da Vinci, aki a középkori egyház tilalma ellenére boncolt, Columbus, aki komolyan vette, hogy a föld gömb alakú, Bolyai, aki a gondolatban végtelenbe hosz- szabbított párhuzamos egyenesek egymáshoz viszonyulásának lehetőségét kitágította, Semmelweiss, aki nem nyugo- dótt bele, hogy a gyermekágyi láz kórokozóját a csillagok állásában vagy más, az ember számára hozzáférhetetlen tényezőkben higgyük. Túlfűtötté a kazánt, aki a rabszolgaságot felszabadította s túlfűti ma is, aki a négerek és más fajok emberi egyenjogúságának megvonásába nem nyugszik bele, aki a népek gyarmati állapotból való felszabadításáért küzd s általában mindenki, aki a társadalomban munkáját komolyan veszi, annak normáit túlteljesíti, a haladást előbbre viszi. Jól látta ezt Madách s így értette hasonlatát Lutherről, mint kazánfűtőről. A nehézipar területéről vett hasonlata számunkra nem idegen, sőt nagyon közelálló és rokonszenves. Nem megmásítani vagy lefokozni akarta vele Luther alakját és történeti szerepét. Nem hibaként tüntette fel, értette, ill. nem az ő hibájaként rótta fel, hogy „túlfűtötté a kazánt”. Dolgozó szobája falán ott volt Luther képe, melyet édesanyja kérésére sem volt hajlandó eltávolítani. A reformációt Szász Károlyhoz írt levelében „győzelmesnek” mondotta. Az alsósztregovai evangélikus egyházközséget áldozatosan támogatta. Nem tételezhető fel róla már csak ezért sem. hogy Luther nagyszerű alakját kisebbíteni akarta volna. Luther, a kazánfűtő, túlfűtötté a kazánt, mert az gyenge, ósdi, szűk, alkalmatlan és kicsiny volt a tűz befogadására. A falanszter tudósának — büntetése kiszabása után s azóta is a világ végezetéig így válaszol: „De holnap újra szítom a tüzet.'’ Dr. Ferdinand István \ %
