Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-10-24 / 43. szám

KP. BÉRM. BP. 72. A szívbe zárt ige Zsolt. 119:11 A reformáció ünnepe előtti vasárnapon ünnepük a refor­máció egyházai a Biblia vasárnapját. Ezzel is hangsúlyozni akarják azt az igazságot, hogy a Biblia és a reformáció szoro­san összetartozik, A reformáció ismerte fel és hirdette meg a sola scriptura solus Christus elvét, vagyis, hogy egyedül a Szentírásból hittel megismert Krisztus által van üdvösség. Ezért drága kincse a reformáció népének az Isten igéjét őrző Biblia. A zsoltáros számára is az volt. Kitűnik ez a 119. zsoltár 11. verséből: „Szívembe rejtettem a Te beszédedet... „Mit szokott rejtegetni, őrizgetni az ember? Azt, amit drágának tart, amit nem adna oda semmiért. Sok minden lehet ilyen rejtegetett kincs: családi ékszer, ta­karékbetétkönyv, régen megsárgult kedves levél, elhervadt vi­rág, megfakult fénykép, egy gyermekholmi. A hivő ember azt rejti a szívében, amiért kész lenne min­dent odaadni, de amit semmiért sem adna oda. A hivő ember számára mindennél értékesebb kincs az Isten igéje. Ebből is­meri meg önmagát és Istent, az élet útját és a halál útját. A hivő ember az ige tükrében olyannak ismeri meg magát, amilyen a valóságban: bűnösnek és elveszettnek, és felfakad szívéből a bűnbánat forrása. De az igéből megismeri Istent is. Isten mentő nagy szeretetét, mely a Krisztusban öltött testet. A hivő ember vigasztalást nyer belőle a Szentlélek által, aki­nek vezetésére úgy bízza rá magát, mint gyermek az édes­anyai kézre. Ezért rejti szívébe Isten beszédét. Sok ember azonban a templomban hagyja az Isten beszédét. A templomban hagyott ige — a szívből kizárt Ige. Félretett kovász, elfújt láng, betömött forrás, eldobott erő, a megtartó kéz ellökése, a bűn kemény nem-je. Az igazi otthona Isten beszédének a mi szívünk. S annyi élő tagja van az egyháznak, ahányan hittel szívükbe zárják Isten beszédét. A szívbe rejtett ige életet teremt. Mély összefüggés van a szívbe rejtett, befogadott ige és az élet között. Olyan, amilyen a szőlőtő és a szőlővessző, a fa és gyümölcs, a forrás és a csermely között. A szívbezárt ige mindig gyümölcsöt terem. Ezek a gyümölcsök éppen a felebarátunkkal való életünkben mutatkoznak meg. Mert nem meddőségre, hanem szolgáló élet­re, jócselekedetekre, aktív keresztyén életre, Krisztus arcának a tükrözésére adta nekünk Isten az ő igéjét. Az Isten beszédét szívébe záró hívőnek most van a nagy pillanata megmutatni az embereknek a Krisztust. Egyszerű, csendes, alázatos és bi­zonyságtevő élettel. Nem önmagunkat, nem is a magunk sze­retetét, hanem a Krisztusét. Krisztus szeretetének a tárgya pedig az ember, akin segíteni, akin irgalmasságot gyakorolni kiváltságos feladatunk. Így lesz a keresztyén életünk Lélek szerint való élés, jóakarat, békességszerzés, Isten dicsőségére és embertársaink javára való élés. A Biblia ünnepén adjunk hálát Istennek azért, hogy igéjén keresztül küldi nekünk üzenetét. S milyen csodája az isteni kegyelemnek: Istennek ez az üzenete nincsen egyetlen egy ki­váltságos nyelvhez sem kötve, sem héberhez, sem göröghöz, sem latinhoz, hanem a különféle népek mind tapasztalják azt, ami­ről a pünkösdi lélek tesz tanúbizonyságot, tudniillik, hogy min­denki hallja a saját nyelvén „ az Isten nagyságos dolgait”. Hozzánk magyarokhoz az Isten magyarul szól, a magyar Bib­lián keresztül. Ezért olyan drága és felbecsülhetetlen kincsünk nékünk a magyar Biblia. A Biblia ünnepén Isten iránti hálá­val emlékezünk azokról, akik nyelvünkre fordították a Bib­liát, az istenes vén embertől, Károlitól kezdve a legújabb for­dítókig. De nekünk a magunk nyelvére is le kell fordítani a Biblia tanítását! Valaki egyszer erről így vallott: „Én az édesanyám bibliafordítását tartom a legtökéletesebbnek. Édesanyám egész életében forditgatta a bibliát a mindennapi élet nyelvére, s példájával élte le előttünk annak igazságait. Fordításában so­hasem volt homály, zavar vagy érthetetlenség. Nem kívánok magamnak többet, minthogy én is így tudjam a Bibliát az élet nyelvére fordítani”. Matúz László IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, teremtő, megújító és gyógyító Hatalom, ki szüntelenül munkálkodói, hálát adok neked mindazért, amit értem is tettél. Áldalak, hogy az idők végtelenje óta készíted és formálod azt az életet, amely bennem lobog és amelynek én is része vagyok, és köszönöm szent igédet, amelyet nemze­dékek hagytak reánk, hogy általa most is, mindennap formálj és megújíts. Kérlek, ments meg attól az illúziótól, hogy rajtam már nincs alakítani való, s velem nincs más dolgod, mint védő karodat nyújtani felém. Őrizz meg az önmegelégedéstől és a kiszikka- dástól. Tudom, hogy Te sokkal több lehetőséget látsz bennem, mint ahogy én elképzelni tudom és nagyon rászorulok for­máló kezedre és vésődre. Gyógyíts meg önzésemből, oldj fel bűneimből és szeretettel nevelj engem. Kész vagyok figyelni igédre, hogy elmém, valóm és életem megújuljon. Uram, Te testvéri közösséget akarsz teremteni közöttünk emberek között. Tégy őszintébbé, hogy alkalmassá váljak a testvéri együttélésre, őrizz meg a hirtelen és a régi haragtól, és attól, hogy mértéken felül és szükség nélkül másra támasz­kodjam. Te nemcsak velem gondolsz, hanem az egész világgal is. Újítsd meg a hitemet, hogy hitem által megújuljon az éle­tem, s tudjak szeretetben szolgálni embertársaim között. Köszönöm, hogy az élet munkájában munkatársad lehetek és megengeded, hogy tehetek valamit másokért is. Előtted nincs kicsiny vagy nagy megbízatás, fontos vagy jelentéktelen szolgálat, mert Te a hűséget nézed és megáldod a keveset is. Adj erőt, hogy amire elhívtál, mindennapi feladataimat be- tölthesscm, jó kedvvel és egészségben folytathassam. Hitemet életemmel és mások iránt való szolgálatommal mutathassam meg. Indíts fel, hogy követőd legyek, segítsek, gyógyítsak, építsek én is, mint te tetted a Jézus Krisztusban, akiben az emberhez lehajoltál Ámen A bibliáról „Az én lábaimnak szövetneke a te igéd és ösvényemnek világossága.” 119 Zsolt. 105. Nem véletlen, hogy egy hét­tel a reformáció ünnepe előtt van a biblia vasárnapja. A kettő összetartozik. Az egyhá­zat az ige hozza létre, újítja meg és tartja fenn. Már az ószövetség boldognak mondja azt az embert, „aki az ő tör­vényén gondolkozik éjjel és nappal”. A zsoltárok nemze­dékek százainak volt éltető imádsága és mindennapi ke­nyere. Jézusé is. Az újszövet­ség kora után a reformáció mozgalma tette újra minden­napi táplálékká és adta az egyén kezébe a szentírást. Ha az ige kenyér, akkor abból naponta szelni keli. A szentírás olvasásának mindenek előtt az a haszna, hogy Isten elé állít. A min­dennapi élet apró dolgai kö­zött szétfolyó életemet vi­szonylagosságok fölött álló íté­lete és örök kegyelme körébe vonja. A biblia olyan emberek írá­sa és olyan emberekről szól, akik valami módon Istennel állottak kapcsolatban Az a Lélek, amely bennük és kö­zöttük munkálkodott, Isten színe elé állít engem is. A biblia nem maga Isten igéje, hanem az a könyv, amely Isten igéjét tartalmaz­za. A lélek belső bizonyság- tétele eleveníti meg a könyv betűit és teszi bennem szóló igévé. A bibliában tehát meg kell találni az igét. Aki talál­ni akar, annak keresni kell. Rendszeresen és kitartóan kell keresni, naponta venni belőle, mint a szomjat oltó vízből. S aki keres, annak meg kell ha­jolnia. Ez a keresés ott kezdődik, hogy először az eredeti, törté­nelmi értelmét kell megke­resnem a szövegnek. Mit je­lentett ez az ige akkor, abban a korban, annak a számára, akihez először szólt? A most elhunyt Schweitzer Albert, — ezt talán nem mindenki tudja — a biblia tudósa volt. Arra törekedett, hogy a teljes, való igazságot bogozza ki a szent­írással kapcsolatban. Hogy ez mennyiben sikerült neki, ar­ról lehet vitatkozni, de az tény. hogy miközben Jézus tör­téneti alakját igyekezett meg­ismerni, mindörökre és elvál- hatatlanul hatalma alá ke­rült a Krisztus lelkének. Az életét tette fel arra, hogy a Krisztus békességét megnyer­je. Haláláig naponta esti írás- magyarázatokban bizonyságot tett arról, hogy hogyan értette meg őt. Azután tudnunk kell, hogy az ember a szentírást akkor olvassa haszonnal, ha a sa­lát életével hozza kapcsolatba. Gazdag lelki kincsek vannak elrejtve az írásban, de csak akkor nyílik fel értelmük, ha saját kérdéseimmel közeledem hozzájuk. A szentírást imád­sággal kell olvasni. Benne az élet végső kérdéseiről van szó, a Szentséges van jelen. Le­borulva kell őt fogadni. Ugyanígy engedjem magam­hoz szólni az írás vigasztaló igéit is, amelyeket gazdagon tartogat a számomra, s ame­lyekben mély élettapasztalás rejlik. Figyeljek Isten Ígére­teire is, amelyekkel el akar tölteni. A biblia tükör. Ismeri az életet és az embert. Alkalmas arra, hogy rádöbbentsen igazi valómra. Ismerd meg magad — ajánlotta a görög bölcses­ség. Igazán a szentírás segít hozzá, hogy megtehessem. A biblia azonkívül tele van ösz­tönzéssel és indítással arra vo­natkozóan, hogy mit kell ten­nem. Eszembe juttatja elha­nyagolt feladataimat és köte­lességeimet. A szentírásban az örökkévaló színe előtt kanok minden napra való eligazítást. S végül a bibliában van el­rejtve számomra a feloldozás. a bűnbocsánat békessége. Min­dennapi megtisztulás. Jegyezzük meg még, hogy az egész szentírás Jézusról szól. Minden ugyanis, amiről a szentírás beszél, benne ér célhoz. Ezért mi benne és reá nézve olvassuk az egészeit. Benne ismerem fel, hogy a szentírásban történt kijelentés annak az örök szeretetnek hozzám érkezése, akiben egy­szer az egész mindenség cél­hoz fog érni. Uzon László Visszaélés az egyházzal ALBERT SCHWEITZER nyerte el — halála után — az 1965. évi Leif Erichson-dí- jat. Az ezzel járó 100 000 dol­lárt a lambarene-i kórház fogja megkapni. NIEMŐLLER MÁRTON KILENCEDIK DÍSZDOKTORÁTUSA A San German-i egyetem bölcsészkara tiszteletbeli dok­torává fogja avatni D. Niemöl- ier Mártont, a Hessen—Nas- saui tartományi egyház nyu­galmazott evangélikus egyházi elnökét. ÜJZÉLAND Az újzélandi anglikán, zsi­natpresbiteri, metodista egy­házak és egyéb egyházi cso­portok Egyesült Protestáns Egyházat akarnak létrehozni Üjízélandon. A közös hitvallást már megfogalmazták és több szakbizottságot alakítottak az egyesülés megszervezésére. A LEGKÖZELEBB* EURÓPAI KONFERENCIA Az Európai Egyházak ötö­dik konferenciáját 1987. szep­tember 29—október 5-ig tart­ják Ausztriában, ahol a moz­galom központi épületét is föl akarják állítani. Ásatások dAvid székhelyén Amerikai régészek másod­szor végeznek ásatásokat a bibliai Hebron területén. Heb­ron hét és fél évig volt Dávid király rezidenciája, mielőtt elfoglalta Jeruzsálemet és ki­rálysága fővárosává tette. NIEMŐLLER UTÓDA 60 ÉVES D. W. Sucker, a hessen— nassaui tartományi egyház el­nöke, Niemöller utóda a püs­pöki székben, augusztus 21-én töltötte be 60. életévét. D. Sucker elnök nagy ismerője a modern katolicizmusnak és mint ilyen komoly szerepet tölt be a felekezetek közti dialógusban. „A kommunizmus elleni ke­reszteshadjárat húzódik meg a CDU úgynevezett keresztyén politikájának a hátterében. Ezért nem tárgyalt a Szövet­ségi kormány a Szovjetunió­val. Ezért nem akarja senki az újraegyesülést.” Ezekkel a mondatokkal leplezte le és ítélte el a bonni parlament alelnöke, dr. Dehler a két nyugatnémet keresztyén párt (CDU és CSU) politikáját. Az amerikai Boston város oktatási hivatala előtt négy hónapig állt „szabadságőrsé­get” Vernon A. Carter evan­gélikus lelkész, hogy tiltakoz­zék a faji megkülönböztetés ellen az iskolákban. Hóban, esőben és tűző napon 114 na­Elsősorban Adenauert és Strausst tartja a kereszteshad­járat ideológiája zászlóvivői­nek, akiknek a szemére veti, hogy „politikai céljaik érde­kében visszaélnek az egyház­zal és a keresztyénséggel”. Ha­tározottan kiállt viszont Deh­ler a bajorországi Független Demokrata Párt emlékiratá­nak a tartalma mellett, amely atommentes övezetet és reális német politikát követel. pig állt Carter lelkész nyaká­ban tiltakozó plakáttal a faji megkülönböztetés ellen. Tilta­kozása eredménnyel járt: A kormányzó aláírta azt a tör­vényt, amely megtiltja a nem­fehérek hátrányban részesíté­sét az iskolákban. Nyugat-európai lelkészek az NDK-ban Angol, francia, belga, hol­land és dán evangélikus lel­készek egy csoportja tartóz­kodott nemrégen a Német Demokratikus Köztársaság­ban. Beszélgetéseket folytat­tak a német evangélikus lel­készekkel és vezető egyházi emberekkel. Meglátogatták többek között a sachsenhau­Abessziniai érsek az NDK-ban Petrosz abesszíniái érsek szeptemberben látogatást tett a Német Demokratikus Köz­társaságban a Keresztyén Bé­kekonferencia regionális bi­zottságának a meghívására. Petrosz érsek mindkét Keresz­tyén Béke-Világgyűlésen kép­viselte egyházát Prágában. I Németországi tartózkodása seni volt gyűjtőtábort is. Nem­csak arra van szükség, hogy leszámoljunk a múlttal, ha­nem ennél sokkal fontosabb, hogy a jövő megteremtéséért dolgozzunk — jelentette ki egyik beszélgetés alkalmával Glenthoj lelkész, az ismert dán Bonhoeffer—kutató. alatt tárgyalásokat folytatott német teológiai professzorok­kal, meglátogatott több egy­házi intézményt, ahol beszá­molt egyházának az életéről, majd útja végén látogatást tett a türingiai evangélikus egyház püspökénél, dr. Mit- zenheimnél is. Négy hónapos „szabadságőrség” Könyvek könyve, a Biblia Csodálatos könyv a Szent­írás. Bárhol üti is fel az em­ber, a nyomtatott betűn ke­resztül mindig átfénylik és szemünkbe ötlik Isten szercte- te. Az egyes ember élettörté­netén éppenúgy, mint a népek felemelkedésében és elbukásá­ban. Amikor a kegyelmes Is­tenről olvasunk és hallunk, akkor ott láthatjuk magunk előtt az Ő felénk forduló sze­retetét. De akkor is ez a sze­retet ragyog felénk, amikor az ítélő Úr sújt le a bűnös emberre. Isten törvényéből és evangéliumából egyformán a szeretet fénye villan felénk. Amikor a Szentírásról gon­dolkodunk és elmélkedünk, nehezen találunk szavakat ar­ra, hogy tulajdonképpen mi is a mi számunkra a Könyvek könyve. Nehéz megfogalmazni mindazt, amit ebből a könyv­ből olvas és hall, üzenetként kap és figyelmeztető szóként hall meg a keresztyén ember. Minden gyarló és tartalmá­ban is csak dadogó válasz adás helyett álljon itt előt­tünk ezen a mai vasárnapon, Biblia vasárnapján, az a szent­ige, amelyben az egész Szent- írás üzenetét egyetlen igében lehet összefoglalni, és amelyet éppen ezért Kisbibliának is szoktunk mondani. János evangéliumának a X. fejezet 16. versében ezt olvas­suk: „Ügy szerette Isten a vi­lágot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Valóban ebben az igében sű­rítve mindazt megtaláljuk tar­talmilag, amit a Szentírásban nekünk adott az Isten. Isten szeretetét nem lehet le­szűkíteni. Sem egy egyházi szervezetre, egy felekezeti kö­zösségre. országra, népje vagy éppen földrészre. Az O szere- tete mindezekben és mindeze­ken túl van. Átfogja és be­födi az egész világot. Isten szeretete egyetemleges! Sze­retetének egyetemes volta az. amely a keresztyén ember hi­tét megfosztja minden olyan kísértéstől, amely korlátot ”kar állítani Isten szeretete köré. Jézus Krisztusban meg­jelent kegyelmét, mindenki­nek egyforma szeretettel nyújtja üdvösségre, örök élet­re. Isten igéjének könyyét a Bibliát, csak alázattal lehet olvasni. Hiszen az szól belőle felénk, aki „így” szerette ezt a világot. Az ilyen alázat azon­ban nem zárja ki azt, hogy az arra hivatott és kiválasz­tott teológusok, Isten ügyeivel a tudomány síkján foglalkozó emberek, ne vizsgálhassák a legújabb tudományos eredmé­nyek felhasználásával ezt a könyvet. Hiszen az ő munká­juk segít bennünket, hogy még jobban és még tisztábban 'rísük meg belőle Isten üze­netét. —r —ni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents