Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-10-17 / 42. szám

KP. BÉRM. BP. 72. VENDÉGEINK Hit által és Krisztus által Dr. J. L. Hromádka, a Keresztyén Békekonferencia elnöke D. Martin Niemöller, a hessen—nassaui egyház ny. elnöke Dr. Andrzej Wantula lengyel püspök D. Heinrich Vogel, berlini professzor Dr. Luther Márton: A Római levélről c. műve 450 éves Elöljáróban pár szót szólunk a Római levélről. A Római le­vél nem a konkrét római gyü­lekezet problémáival foglalko­zik. Pál a levél megírása után több esztendő elteltével érke­zett Rómába. A levél inkább elméleti jellegű és ez a mű előnyére válik. Ha az egyház­ban a hit és erkölcs ellaposo­dott, mindig e levélhez tértek vissza tanításért. Luther e le­vél alapján lesz reformátorrá! A levél központjában ugyanis a megigazulásról szóló boldog örömhír áll. rés könyvéről szóló rövid is­mertetésünkre. A nagy refor­mátor 1515 őszén kezdte ma­gyarázni a Római levelet wit­tenbergi tanítványai előtt. Ezek az előadások az evangé­lium örömhíre felismerésének és a nagy harc előtti csendes időszak gyümölcsei. Ez a mű egyben tudományos teljesítmény is a szó igazi ér­telmében. Luther ismeretei, de a reformáció keletkezése szempontjából is nagy jelen­tőséggel bír. És ez a munka évszázadokig ismeretlen ma­I MÁD KOZZUNK Mindenható Atyánk! Az ősz utolsó, gyümölcs-érlelő ra­gyogása is feléd vonja szívünket; mert hálát érzünk jóságo­dért, mely táplál és mindennel megajándékoz, de emlékeztet arra is, hogy Örök napunk és életünk el nem múló fénye Te vagy. Áldunk, hogy Krisztusban mindennel megajándékoztál amire életünkben szükségünk van, bűnbocsánatod békességé­vel és örök reménységgel vettél körül. Jóságod felüdít, múló gondjaink fölé emel, mert tudjuk, hogy erőd mindenre elég­séges nekünk. Köszönjük, hogy megmutatod az utat, amelyen járjunk, mert elhívtál, hogy Fiadhoz legyünk hasonlók, s ehhez erőt is adsz. Szeretnénk eggyé lenni vele emberszerctetben, meg­bocsátásban, türelemben, testvéri szolgálatban. Légy segítsé­günkre, hogy felöltözzük őt s legyünk jóságosak egymás iránt. Egyesítsd szerétéiben azokat, akik követni szeretnék őt és keresnek téged. Indítsd fel egyházadat, hogy minden ember iránt tevékeny szeretetben szolgáljon. Könyörgünk a békéért tusakodó, tanácskozó és érte imádkozó híveid együttlétéért. Áldd meg azt a konferenciát, amely a béke munkálására jött össze fővárosunkban, s ajándékozd meg résztvevőit azzal, hogy munkájuk erőteljes és eredményes legyen. Tudják megmutatni a keresztyén sze- retetet egymás iránt a megértésben és érezzék mindnyájan, hogy felelősek a világért, a fenyegetettekért, elhagyottakért és szegényekért. Segíts eloltani a háború tüzeit, és adj békes­séget minden népnek. Végezd el, aki kezedből táplálsz úgy, hogy semmi nélkül sem szűkölködünk, hogy mi is jóakaratod eszközeiül adjuk magunkat. Ámen A levél második részében radt. Először a századforduló különböző erkölcsi tanításokat idején ébredt új életre. Ami­olvasunk. kor az elsárgult oldalak újra És most áttérünk Luther hí­beszélni kezdtek, azt elsősor­A KOT MARAD Ma is látom még ... Cuppog a föld már hajlott hátú vén nehéz az ásó, s ahol megáll átázott agyag a „varázsvessző” próbálja élét lassan hajlik meg mígnem a mélyből előtörnek a ujjai hegyén vízsugarak a föld felé, — s hisz már a lélek jelezve azt, hogy a kétkedők is forrást rejt a mély. és hisz a vak, Szólna s néma, csak mert szemet nyitó kék szeme ragyog szent tudomány s a leszúrt vessző a friss víz adás inti parancsát s áldott a kéz, a vén Sámánnak, mi vesszőt tart „e helyt ássatok!” és a ragyogás S hitet ébreszt a szemek tükrében szem. a mozdulat, öntudatlan is — s ássák a kutat. mély hálaadás. A vén tovább megy, át az időn is, de a kút ­— marad! így add szolgálnom nékem is Uram képmásaidat. Igéd, szent vessződ mögött tűnjek el s maradj Te — Magad! Jakus Imre Szlovákiai evangélikusok állami kitüntetése Csehszlovákia fölszabaduló­ház főtitkára és Dr. J. Michal­sának a 20. évfordulóján két ko professzor, a Pozsonyi szlovákiai evangélikus vezető Evangélikus Teológiai Fakul­személyiség is magas kitünte­tás dékánja. A nálunk is jól tésben részesült. A Nemzetápí­ismert két evangélikus egy­tés Érdemrendje kitüntetést házi vezető magas állami ki­kapta Bartho László lelkész, a tüntetése örömmel tölt el ben­Szlovákiai Evangélikus Egy­nünket. ban Johannes Ficker profesz- szor fáradhatatlan kutató munkájának köszönhetjük, aki ismét megnyitotta előttünk az utat a reformáció forrásának területéhez. Hogyan fedezték fel ezt a művet? Ficker professzor úgy mondja el, hogy Melanchton „Loci communes” c. művében, amelynek kézirata Gothában van, idézi a Római levél egy ismeretlen magyarázatának részletét, amelynek szerzőjét nem tudták felismerni. A vati­káni könyvtárban találták meg később, Luther Márton többi kézirata között a levél magyarázatát, de nem Luther írásával, hanem valaki más által készített, gondos máso­latban. Az irat eredetileg Fug­ger Ulrich birtokában lehetett, aki a .reformáció iratainak hűséges mecénása volt, és kü­lönösen Luther kéziratait gyűjtötte. Később a heidelber gi könyvtárba került ez é gyűjtemény, amelyet I. Miksa császár XV. Gergely pápának ajándékozott. Később Ficker professzor Luther eredeti kéziratát is megtalálta a berlini állami könyvtárban. Díszes, aranyo­zott kötésű a könyv, a szász választó fejedelem címerét vi­seli és latin nyelven tartal­mazza az előadások szövegét, amely 123 oldalon keresztül csatlakozik a könyv elején le­vő latin nyelvű Római levél hez, sorai között és margóin szintén látható Luther eredeti kézírásos jegyzete. Csaknem 400 év telt el az előadások után, amikor Ficker profesz- szor kiadásában, nyomtatás ban is megjelent Luther latin nyelvű előadásainak szövege. A Római levél német fordí­tását Eduard Ellwein készítet­te, Luther elvei szerint, nem a szóhoz való szolgai ragaszko­dással, de vigyázva, nehogy szükségtelenül eltávolodjék a pontos fordítástól. A fordító megjegyezte, hogy reméli mi­szerint munkája jó szolgálatot végez mindazok között, akik szeretik egyházukat és hozzá­teszi, hogy semmi sem olyan fontos számunkra, mint követ­ni azt az irányt, amelyet Luther mutatott! A további ismertetés he lyett, most egy rövid részletet közlünk a könyvből: 5, 2: „...a nap lenyugtával a napsugarak és a fényesség is eltűnnek. De, aki bölcs, nem értékeli a fényt annyira, hogy akár nélkülözni is tudná a na­pot, sőt a napot, fényt, világos­ságot egyszerre kívánja bírni. Tehát, hacsak a hit által, de nem egyúttal Jézus által köze­lednek Istenhez, akkor helye­sen kifejezve, eltávolodnak tőle. Másodszor azok ellen fordul az apostol, akik magabiztosan közelednek Istenhez Jézus ne vében, de nem hit által, mint­ha bizony olyképpen is üdvö­zölhetnének Jézus által, hogy nekik semmi bizonyságát nem kellene felmutatniuk hitükről. Ezeknek túlságosan is nagy a hitük, vagyis, jobbanmondva: nincs is igazi hitük! Ezért mindkettőre szükség van: a hit által és Krisztus által!... Mindezek mellett csak haszontalan szolgáknak ismerjük magunkat és csak arra építhetünk, abban bízha­tunk, hogy egyedül Krisztus által vagyunk érdemesek arra, hogy Isten elé járulhassunk. A hit minden munkálkodása ar­ra irányul, hogy Krisztusban találjunk menedéket és oltal­mat és ez az ő megigazítása!” Közli: Fülöp Dezső A KÉT PARANCSOLAT Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat! Ez a keresztyén erkölcstan summája. Ezt kell Urunktól, Jézus Krisztustól megtanulnunk és eszerint kell élnünk. Aki nem tud fenntar­tás nélkül szeretni, annak hite merő képmutatás. A láthatat­lan Istent látható gyermekei­ben kell szeretni! Istenhez való viszonyunk próbaköve és mérővesszeje a felebarát iránti szeretet. Ezt Jézus Krisztustól kell megtanulnunk. Jézus Krisztus szeretete, amellyel bennünket szeretett, nemcsak szó, vagy puszta érzelem. Szeretetcnek áldozatos, világra szóló bizony­sága a golgotái kereszt, amely- lyen meghalt értünk. Az Ő szeretete sugárzik abban a sze-_ retelben, amelyben a. tevékeny hit testvéri szolgálatnak . te­kinti azt, amit a világ áldozat­ként emleget. A keresztyén ember felebarátjában, akit lát, szereti azt az Istent, akit nem lát. Azt az Istent, aki őt Jézus Krisztusban mindennél jobban szereti. A mai vasárnap szentigéit olvasva, vagy hallva, sze­münkbe ötlik, és az alázatos- szívű ember számára egyre in­kább nyilvánvalóvá lesz az, hogy a Jézus Krisztus adta nagy parancsolat és a Krisz­tus-kérdés, Isten és a feleba­rát szeretete és a keresztyén ember személyes viszonya Jé­zus Krisztushoz, szorosan ösz- szetartoznak, szervesen össze­függnek. Krisztusban hinni és a felebarátot szeretni, annak boldogulására áldozatot hoz­ni, szolgálatot vállalni, nem két különböző dolog, hanem egy és ugyanaz. Mert, amikor egy ilyen helyzetben és prob­lémával megkérdezték Jézust, akkor Ö a kérdésre nemcsak a közismert ószövetségi igével felelt, hanem keresztfáig tartó engedelmességével is megbizor nyitotta, hogy hogyan is kell tökéletesen e kettőt betölteni; szeretni az Atyát és szerétéi­ből szolgálni a felebarátnak. Tanulni senkinek sem szé­gyen. Isten igéjéből tanulni pedig nemcsak feladatunk, ha­nem hitünk elkötelező paran­csa is, Isten kegyelme. És Ö arra akar bennünket megtaní­tani, hogy egyszerre kell sze- retetünkkel hozzá és ember­társainkhoz fordulni. Ennek a kettős „arcú” keresztyén élet­folytatásnak és helytállásnak az éltetője Ö maga, aki min­dennél jobban és mindenkinél előbb szeretett bennünket. Az Ö Szentlelke legyen ve­lünk, hogy be tudjuk tölteni parancsolatait. Varga Árpád r

Next

/
Thumbnails
Contents