Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-09-26 / 39. szám

Isién tettei nyomában nadott megjelenései A Feltál Maga a feltámadás Jézus földi életfolyamatában nem egyszerűen életrajzi kérdés. Legalábbis nem úgy, ahogyan járása-kelése, vitái és tettei beszédei és csodái, érzésmeg­nyilvánulásai és magtartása. A feltámadás eseményének történeti lefolyását homály fedi. Eltemetéséről szólnak az evangélisták — és az üres sír­ról. Meg mindarról, ami az üres sír körül történt. A feltámadás több, mint életrajzi kérdés. Döntő módon hit-kérdés. Sőt ehhez fűződik, mint feltételhez az egész hit s az egyház minden funkció­ja, léte, élete. „Ha fel nem tá­madott, hiábavaló a mi pré- dikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” — hangzik az apostoli mondat. Az evangé­listák is tudatában voltak en­nek, mégsem vállalkoztak ar­ra, hogy „léírják” a feltáma­dás folyamatát. Nem is tehet­ték volna, hiszen az előttük is titok maradt. De széles bizonyságtétellel írtak arról, hogy találkoztak a Feltámadottal. Ez a bizonyságtétel arról szól, hogy a Feltámadott nem fantom. Az akkori emberek, még a tanítványok is, hajla­mosak voltak arra, hogy ezt higyjék. Jézus előbb is talál­kozott ezzel a rémült révület­tel tanítványainál, amikor a tengeren járva közelített hoz­zájuk. A tanítványok akkor azt hitték, hogy kísértetet lát­nak. Meg kellett tapasztal- niok, hogy Jézus nem kísér­tet, nem fantom, hanem élő valóság. Hogyne lett volna ez újra kérdés feltámadása után! Mindegyik evangélista szól a Feltámadott megjelenéseiről s szinte mindegyik küzd ez el­len a fantom-hiedelem ellen. Máté szerint az üres sírtól elmenőben a két Máriával „szembe jött” Jézus, ők pe­dig leborultak előtte és „meg­ragadták az ő lábát” (Mt 28,9). Lukács szerint amikor az emmausi tanítványok elbeszé­lésének a többiek nem hisz­nek, a Feltámadott megjele­nik közöttük, azokon pedig is­mét a fantom-hiedelem lesz úrrá, mire Jézus így szól: „a léleknek nincs húsa, csontja, de amint látjátok, nekem van” — és velük eszik. (Lk 24,39.) Jánosnál a jól ismert Ta­más-jelenetet olvassuk: „nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba...” (Ján. 20, 27). ­Ezek a bizonyságok csak el­ső szikrái annak a fénynek, amely elárasztja az egyház kétezer éves történelmét, min­den botladozása, gyarlósága, árulása súlyos bűnei ellenére’, feltámadott, élő Ura van. A Feltámadott megjelené­sei a bizonytalankodó, lanka­dó hit félelmével szemben a reménység és bizonyosság gó­cai. Minden történetben ez sugárzik: Mária, Tamás, az emmausiak, Péter, valameny- nyien a megbizonyosodás ere­jével gazdagodnak. Két Is­mertető jele van ezeken a ta­lálkozásokon s visszatérőben ezekből a jelekből él azóta is Krisztus népe a földön: a se­bei, s a kenyér megtörése. Ta­másnak s a tanítványoknak sebeit mutatja bizonyságul, az emmausi vándorok pedig a kenyér megtöréséről ismernek rá. Ez a kulcs Jézus élete tit­kának feltárásához: halála váltságot hozó erejének, más szóval az evangéliumnak meghallása, s az úrvacsorában a közösségvállalás vele. Ahol prédikálják ezt az evangéliu­mot s közösségben vannak ve­le, ott nyilvánvalóvá válik, hogy Isten népének a Feltá- madottban élő Ura van. Ez a tény, a felismerés jelei vezetnek el annak megértésé­re, hogy miért nem a farizeu­sok és főpapok színe elé ment az elsöprő bizonysággal, hogy íme feltámadott. A sebei ál­tal gyógyuló hit, s testének és vérének vállalt közössége tartja fenn a kapcsolatot ve­le, aki feltámadott. Itt minő­sül át az érkezését jelentő prófécia: az övéi közé jőve... De külön íze van annak a történetnek, amelyet János hangsúlyt adó toldaléknak csatolt evangéliumához. A 20. rész 30,31 verseivel az evan­gélista egyszer már befejezte művét, amikor egy fejezetet még hozzácsatolt: Jézus Tibé­riás tengere melletti megjele­nését azoknál a legbensőbb tanítványoknál, akik ennyi bizonyság ellenére otthagyták az ügyet s visszakanyarodtak régi megélhetésükhöz, a ha­lászathoz. Az eredménytelen halászat után a hajnali deren­gésben megáll Jézus a parton. Itt már nincs szó fantom-hie­delemről. Ismét egy csodás halfogás, Jézus a parton együtt eszik a tűznél velük s elhangzik a háromszori kér­dés megrendítő története. (Ján. 21,1—19). A számonkérő Feltámadott a váltság ténye s az úrvacsora közössége mel­lé odateszi az emberi felelős­séget: szeretsz-e engem? Alig van líraibb, de alig van lel­kiismeretet markolóbb, szívbe vágóbb története az evangé­liumoknak, mint ez. Már csak egy pillantás a mennybemenetel előtti sza­vakra, a keresztelés parancsá­ra, hogy elénk emelkedjenek A Nemzetközi Megbékélés Szövetségének Tanácsa a dá­niai Aarhusban tartott konfe­renciáján arra szólította föl az egész világ jóakaratú embe­reit, hogy tegyenek meg min­dent a vietnami háború befe­jezéséért. „Olyan dolgokról van szó Vietnamban — mond­ja a felhívás —, amikkel min­den keresztyén embernek fog­lalkoznia kell, ha fontosnak tartja a békét. Földreformról, kizsákmányolásról, a kormány korrupciójáról és a vietnami népnek arról a jogáról van szó, hogy külső beavatkozás nélkül választhasson magának kormányt... A felsorolt dol­gok közül egyik sem teszi jo­gosulttá a háborút." Fölszólítja a vietnami kor­mányt és az Egyesült Államok kormányát, hogy ismerjék el a Nemzeti Felszabadulási Front legitim jogát Délviet- namban ahhoz, hogy a háború az Isten népét, az egyházat tartó oszlopok a Feltámadott megjelenéseinek történetében: rámutatás a váltságszerző mű­re, a kereszten szenvedett, de feltámadott és élő Jézus Krisztusra, valamint az úrva­csora s a keresztség tényeire. Ezek mellett az emberhez csak két mondat, ill. kérdés: ne légy hitetlen... — és: sze­retsz-e engem? , íme: „Ezeknek az ő szenve­dése után sok jel által meg is mutatta, hogy él, mert negyven napon át megjelent nekik és szólt az Isten orszá­gára tartozó dogokról.” (Csel. 1,3). Csoda-e, ha Luther önma­gának vigasztalásául és erő­sítéséül fogódzott egyetlen szó­ba, amit néha krétával felírt az asztallapra, vagy a falra: vivit! Ö él. S ebben fölma­gasodtak hitének tartó oszlo­pai. Koren Emil befejezésére szorgalmazott tár­gyalásokon mértékadó part­nerként vegyen részt. A Tanács fenti ülésén 16 or­szág, köztük az Egyesült Ál­lamok, Kanada, Üjzéland, Ja­pán, Délamerika és Nyugat- Európa képviselői vettek részt. SPANYOLORSZÁG KATOLIKUS AKCIÓJA A MÁSVALLÁSÜAK HÁTTÉRBE SZORÍTÁSA ELLEN Spanyolországban a Katoli­kus Akció üzenetet intézett a spanyol katolikusokhoz és nemkatolikusokhoz, amelyben határozottan állást foglalt az ellen, hogy a nemkatolikus „hitbeli közösségeket” az ed­digi módon háttérbe szorítsák. Az üzenet hangsúlyozza, hogy valódi egységet erőszakkal sohasem lehet teremteni. Lelkésziktatás Komáromban SZEPTEMBER 19-ÉN, BORONGÖS VASÁRNAP délelőtt a komáromi egyházközség gyülekezeti termét, mely egyúttal istentiszteleti célokat szolgál, nagy várakozással és örömmel keresték fel az ottani hittestvérek. Ezen a vasárnapon történt meg a nyugdíjazás folytán megüresedett lelkészi állás ünne­pélyes betöltése, a gyülekezet egyhangúan meghívott új lelké­szének, Szebik Imrének a beiktatása. A budapest—bécsi műút mellett emelkedő emeletes egyházi épület virágokkal díszített bejáratánál az ünnepségre érkező dr. Vető Lajos püspököt és feleségét Selmeczi János esperes s a gyülekezet nevében dr. Pazár László presbiter köszöntötte. A népes gyülekezetnek a püspök hirdette Isten igéjét. Máté 9,35—38 alapján rámutatott arra, hogy a Jó Pásztornak a szeretete nyilatkozik meg abban, hogy munkásokat állít az ő „aratásába”, ebben a gyülekezetben is. De kik az aratni va­lók? Emberek, akik érettekké váltak az evangélium befogadá­sára! A lelkésznek az a feladata, hogy előmozdítsa a lelki érle- lődést, hogy a rábízottak megismerjék és szeressék Istent, meg­ízleljék és tapasztalják a hit örömét, szépségét és boldogságát, Isten országa javait. Mindig vannak és lesznek olyanok, akik­nek a lelke megérik Isten országa titkainak befogadására. A szenvedés és a nyomorúság előbbre segítheti a lelki érlelődést, de hátráltathatja is. Sokszor éppen azok vágyakoznak mennyei kincsek után, akiknek az élet mindent megadott. A nyomorú­ságból származó vallásosság alacsony színvonalú. Ne féltsük a magasabb életszínvonaltól, a békétől és a szocializmustól a keresztyénséget! A hitnek, a lelki érettségnek, az egészséges keresztyén- ségnek csak kedvez a béke, a magasabb műveltség és a jobb anyagi helyzet. Mi ezért is szívesen támogatjuk a békét, né­pünk javát, s az emberiség szebb jövőjét előmozdító törekvése­ket. A lelkésznek tisztán kell látnia a feladatát a mai helyzet­ben. Értenie kell az ember és a lélek titkaihoz, hogy az érettek­nek valóban jó táplálékot nyújtson, az éretlenekhez türelmes legyen, s tudjon várni, remélni, szeretni, s így pásztorolja, segítse, szolgálja a gyülekezetei és embertársait. Megfelelő-e erre a szolgálatra a mai lelkésznemzedék? Jézus arra biztat, kérjük az aratás Urát, hogy küldjöh munkásokat az ő aratá­sába. Ezt cselekedje ez a gyülekezet most is és mindig, egész egyházunkkal együtt. Az iktatás szertartását Selmeczi János esperes végezte a jelenlevő lelkészek segédletével. Szebik Imre beiktatott lelkész I. Kor. 3,11 alapján mon­dotta el ilyen minőségében első prédikációját, s bizonyságot tett Jézus Krisztusról, mint szolgálata egyetlen fundamentu­máról, akihez ragaszkodva szolgálja gyülekezetét, egyházát, népét és a békeszerető emberiséget. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN dr. Vető Lajos püspök az egyházegyetem nevében köszöntötte az új lelkészt és a gyüle­kezetét, s egész egyházunk hazai és határokon túli ökumenikus szolgálatának összefüggésébe állította bele az új lelkész szolgá­latát. Csipkay Imre egyházmegyei felügyelő, kerületi felügyelő­helyettes, Gyulai Imre református lelkipásztor, Ács András baptista lelkipásztor, dr. Péntek Kálmán római katolikus es­peres-plébános, az egyházmegyei lelkészi munkaközösség nevé­ben Magyar László szendi lelkész, a miskolci gyülekezet ne­vében, ahol Szebik Imre legutóbb segédlelkészi szolgálatot vég­zett, dr. Fabinyi Tibor lelkész, a miskolci bibliakör nevében Pajzs Endréné, az új lelkész szülőfaluja nevében Szabó Kál­mán lébényi lelkész, a komáromi gyülekezet nevében Szabó László gondnok és dr. Pazár László, az egyházmegye nevében pedig Selmeczi János esperes köszöntötte a beiktatott új lel­készt. A komáromi gyülekezet történetében az új lelkész beikta­tása nyilván új és jó kezdetet jelent. Nemzetközi Megbékélés Szövetsége Négyszáznyolcvan millió AZ EGYESÜLT NEMZE­TEK SZERVEZETE (ENSZ) statisztikai adatai szerint az utolsó 10 esztendő alatt a Föld lakosainak száma 480 millióval nőtt. Ez azt ered­ményezte, hogy 1964-beri 3 milliárd 220 millió volt a Föld lakossága. A 10 év alat­ti növekedés lélekszámban kb. annyit jelent, mint amennyi ember él az egész Európában vezetek foglalkoznak. A gyors szaporodás ilyen nagy kérdé­seket vet fel: hogyan lehet ennyi embert élelemmel el­látni, miképpen lehet az élel­met igazságosan elosztani, le­het-e ennyi embernek munkát biztosítani, lakásokat, iskolá­kat, egészségügyi intézménye­ket számukra építeni? Sza­bad-e születéskorlátozásokat igazságosság kérdését. Azt so» káig már nem tűrheti az em» beriség, hogy a világ egyes részein tengerbe öntsék az élelmet, másutt éhen halja­nak. — Arra is gondolni kell, hogy szerte a világon óriási meg nem művelt területek vannak nemcsak ún. „szűz­földek”, hanem sivatagok is< Ügy látszik itt az ideje an­nak, hogy a technika áldásait a két Németország lakosságá­nak leszámításával. A statisztikusok azt jöven­dölik, hogy a szaporodás ilyen arányának tartása mellett 40—50 év alatt a Föld lakos­sága megkétszereződik, vagy­is a 2000-ik év körül 6 mil­liárd ember él majd a föl­dön. Vajon reális-e az a számí­tás, amely szerint mintegy negyven esztendő alatt meg­kétszereződik a Föld lakóinak száma? A helyzet felmérésé­hez szükséges régebbi statisz­tikai adatokat is megnézni. 1895-ben a statisztikai adatok megközelítő pontossága sze­rint — 1 milliárd 500 millió volt a föld lakóinak száma. Vagyis nem egészen 70 esz­tendő alatt következett be a megkétszereződés, illetőleg annál nagyobb létszám-növe­kedés. Az utolsó 10 évben azonban a növekedés gyorsult. Ez a gyorsulás nyilván össze­függ azzal, hogy a világ egyes területein megszűnt a kolera, a himlő, a tífusz és általában a jobb egészségügyi körülmé­nyek következtében több he­lyen csökkent a halálozási arányszám. Miután remélhe­tőleg a világ más részeiben is javulnak majd a szociális és egészségügyi körülmények, egyáltalán nem lehet valószí­nűtlennek mondani azt, hogy 40—50 év múlva 6 milliárd ember él majd a Földön. Még közelebb jön hozzánk a lakosság növekedésével já­ró probléma, ha felfigyelünk arra, hogy a növekvő lakos­ság nem egyenletesen helyez­kedik el a Földön, hanem vannak egyes területek, ame­lyeket különösképpen is érint ez a növekedés, első sorban Ázsiát, (különösen is Japánt), továbbá Afrika egyes orszá­gait és Latin-Amerikát. Ve­gyünk két szemléltető példát: az Egyesült Arab Köztársaság (EAK) lakosainak száma 1960- ban 26 millió volt. A statisz­tikusok szerint ha megmarad a jelenlegi szaporodási ütem, 1985-ben 52 millió lesz az EAK lakossága. Ha ez a la­kosság az EAK egész terüle­tén helyezkedhetne el, nem jelentene egyelőre nagyobb problémát, mert egész terü­lete megközelíti az 1 millió (!) négyzetkilométert. Viszont a valóság az, hogy mindössze 35 000 négyzetkilométer terü­let művelhető (tehát mint a mi Dunántúlunk), a többi si­vatag! (Ez azt jelenti, hogy az EAK-ban jelenleg minden lakható négyzetkilométerre 862(!) ember esik. — Nézzünk egy másik példát. Latin-Ame- rikában 1925-ben 90 millió ember élt, 1961-ben már több mint 200 millió (!). A megkét­szereződéshez a számítások szerint itt 30 év elég. Tehát ezen a területen — ahol több országban igen elmaradottak a gazdasági viszonyok — har­minc év múlva 400 millió em­ber él majd. Ugyanakkor a 9 millió négyzetkilométer terü­leten Brazíliában valamivel több mint 60 millió ember él, vagyis százszor akkora terü­leten, mint hazánk, mindössze hatszor annyi ember él, mint Magyarországon. A FÖLD SZAPORODÖ LA­KOSSÁGÁNAK PROBLÉMÁ­JÁVAL különböző világszer­Sokan vagyunk a Földön ajánlani, vagy bevezetni a népszaporodás mérséklése cél­jából. Ezekkel a problémák­kal és feladatokkal szerte a világon kiváló gazdasági és egészségügyi szakemberek to­vábbá politikusok foglalkoz­nak. Eddig megfelelő megol­dást nem találtak. Mit szóljunk a kérdéshez az egyház oldaláról? Az első amit mondanunk kell az, hogy a keresztyén egyháznak és azon belül az egyes felekeze­teknek meg kell tanulniuk globálisan, vagyis világtávla­tokban gondolkodniuk. Az egyházak nem „húzhatják” ki magukat a megoldás keresés fáradságos munkájából azzal a megokolással, hogy „ez nem tartozik rájuk”. Azzal a lát­szólagosan „hivő magatartás­sal” sem intézhetik el az egy­házak a kérdést, hogy „eddig is megéltek az emberek, a jövőben is meg fognak élni Isten kegyelméből”. Az igaz­ság ugyanis az, hogy eddig sem „élt meg” mindenki, hi­szen százezrek haltak éhen. Az sem felelet a kérdésre, hogy „a gyermekáldás Isten dolga, ebbe csak bűnös enge­detlenséggel lehet beleszólni”. Ilyen érvelések helyett az a helyes, ha az egyházak és an­nak képviselői is Isten tör­vénye és evangéliuma által megvilágosított értelemmel végiggondolják a fennálló problémát és a nem-egyházi szervezetekkel együtt igye­keznek megodás felé segíteni a kérdést. , A megoldás nagyon határo­zott, szinte radikális lépések megtétele felé vezet. Nem vi­tás, hogy ez a probléma első sorban bátor gazdasági intéz­kedéseket igényel az egész vi­lágon. Olyan szociális intéz­kedéseket —, ha úgy tetszik forradalmi lépéseket — kell tennie az emberiségnek, amelynek nyomán biztosítani lehet a gyorsan szaporodó emberiségnek a kenyerét. Van bőven kenyér ezen a földön, de jelenleg egyenlőtlenül van az elosztva. A kisebbségnek óriási előnyei vannak a több­séggel szemben! Ezért komo­lyan végig kell gondolnia az emberiségnek a társadalmi felhasználva az emberiség ter­mékennyé tegye a sivatago­kat. — A szükséges lépések sorába tartozik a műveltség terjesztése az elmaradott or­szágokban. A nagyobb mű­veltség magával hozza a „csa­ládtervezés” végiggondolását. Ez viszont kétségtelenül érin­ti a „születéskorlátozás” prob­lémáját. Akárhogy is szeret­nék egyes keresztyén és teo­lógiai irányok annak kimon­dását, hogy a „születéskorlá­tozás önmagában is bűn”, ezt ilyen egyértelműen nem le­het állítani. Hamis az az ál­láspont, mely szerint ha vala­ki ilyen irányú javaslatot tesz bizonyos helyzetekben, az „feltétlenül Isten rendje ellen vét”. Kétségtelen, hogy a „születéskorlátozás” lehet bűnné is, amit Isten szigo­rúan büntet. Ebben a nehéz és kényes kérdésben a „fele­lős családtervezés” a megol­dás. Ennek tartalmáról és módjáról azonban még igen sokat kell Isten előtt gondol­kodnia az egyházi emberek­nek is. Bármilyen irányú könnyelműség , engedetlenség Isten iránt. SAJNOS MAGYARORSZÁ­GON NAPJAINKBAN nem a túlnépesedés a probléma, ha­nem annak ellenkezője: a szü­letések számának a csökke­nése. A mi népünknek — amely a történelem folyamán annyi vérveszteséget szenve­dett'. — nem szabad úgy „se­gítenie” a világ túlnépesedé­sének problémáját megoldani, hogy önmagát pusztítja el Népünk sajátos színére, tehet­ségére és kultúrájára — meg­győződésünk szerint —- szük­sége van az emberiség nagy családjának. A föld lakossá­gának ugrásszerű szaporodása bennünket éppen arra figyel­meztet, hogy vétkes könnyel­műségek helyett „felelős csa- ládtervezés”-sel éljünk, ha más népek között élni aka­runk. Ugyanakkor „felelősen” vegyünk részt úgyis mint nép és úgy is, mint evangélikus keresztyének a Föld lakossá­ga gyors szaporodásával ösz- szefüggŐ sok probléma meg­oldásában. , D. Káldy Zoltán A béke eszméje volt utolsó gondolata Schweitzer Albert néhány héttel halála előtt írta egyik barátjának: „Bocsáss meg nekem — Kedves Barátom —, hogy olyan ré­gen nem írtam Neked. Legfőbb oka, hogy egyre inkább ne­hezemre esik az írás, mert görcs áll írás közben a kezembe. -. Amit csak tudok, mindent megteszek azért, hogy győzelemre vigyem a világon a béke eszméjét... A könyved megrendí­tett, nem is sejtettem, hogy Nyugatnémetországban még min­dig annyi hitler-csatlós van vezető állásban, amikor Nálatok már semmi szerepük sincsen.” fiz amerikai egyházak Vietnam-Bizotísága Az Északamerikai Egyházak Tanácsa neves egyházi embe­rekből bizottságot hozott létre, amelynek az lesz a feladata, hogy megvizsgálja a vietnami problémát és javaslatokat te­gyen a béke helyreállítására j Vietnamban. A bizottság elnö­ke Dr. Arthur S. Fleming, az oregoni egyetem elnöke és az Egyházi Tanács első alelnöke. A bizottságot számos a nem­zetközi kérdésekben járatos szakértő segíti munkájában, * Á I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents