Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-09-12 / 37. szám

Beszélgetés a Keresztyén Békekonferencia budapesti ülésének előkészületeiről A magyarországi egyházi sajtó képviselői felkeresték a református Zsinati Iroda Külügyi Osztályának vezetőjét, Tóth Károlyt, aki egyben a Prágai Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkárságának is tagja, hogy elbeszélgessenek vele a konferencia tanácsadói bizottsága október 13—17-ig Budapesten tartandó ülésének előkészületeiről. A beszélgetés tartalmát az alábbiakban közöljük: — Hogyan haladnak a Tanácsadó Bizottság ok­tóberi ülésének előkészü­letei? A Keresztyén Békekonfe­rencia Tanácsadó Bizottságá­nak és az azt megelőző más bizottsági üléseknek az ideje rohamosan közeledik. Mi, akik a szervezeti és technikai előkészületet végezzük, ver­senyt futunk az idővel, hogy minden előkészítve a legna­gyobb rendben várja vendé­geinket. Szoros kapcsolatban állunk a Keresztyén Béke- konferencia prágai központ­jával. Itt Magyarországon az Ökumenikus Irodával karölt­ve végezzük az előkészítő munkálatokat, amelyek az előre megállapított rendben, jól folynak. Minden remény­ségünk megvan arra, hogy a vendégek megérkezésének időpontjáig a tárgyalások minden előfeltételét biztosíta­ni tudjuk. — Kiket várnak és kö­zöttük milyen kiemelkedő személyiségeket? Mivel nemcsak a 150 tagú Tanácsadó Bizottság ülésezik, amelynek tagjai közel 50 or­szágból kerülnek ki, hanem időrendi sorrendben október 4-től a Nemzetközi Titkárság, a Gyarmati kérdések tanul­mányi bizottsága, a Tanulmá­nyi Osztály ás a Munkabi­zottság Is, azzal kell számol­nunk, hogy a bizottsági tagok, a megfigyelők, vendégek és újságírók együtt kb. 200 kül­földi vendéget jelentenek. Af­rikából éppúgy várunk ven­dégeket, mint a skandináv or­szágokból, Észak- és Dél- Amerikából, mint Ausztráliá­ból. A Keresztyén Békekon­ferencia valamennyi kiemel­kedő és ismert vezetője ellá­togat Magyarországra és résztvesz a tanácskozásokon. Ezek közül csak néhányat emelünk ki: Hromádka dé­kánt, Nyikodim metropolitát, Niemöller egyházelnököt és Heinz Kloppenburg egyházi főtanácsost, Georges Casalis párisi professzort, Andria- manjato madagaszkari lel­készt, A. Reeves afrikai püs­pököt, Wantula lengyel püs­pököt, stb. Az előadók között lesz Chandran indiai profesz- szor és Harry Sawyer sierra- leonei (Afriké) teológiai pro­fesszor, továbbá egy uruguayi lelkész, Dr. Santa Ana. Le­hetetlenség most felsorolni mindazokat, akik már külön­ben is ismertek az egyházak ökumenikus életében. A ke­resztyén világszervezetek megfigyelőket küldenek a bu­dapesti tanácskozásokra, az Egyházak Világtanácsa és a Konstantinápolyi ökumeni­kus Patriarchátus már kije­lölte megfigyelőit. A meghí­vók már régen kimentek, a bizottsági tagok többsége kedvezően válaszolt a megni- vásokra, alig néhányan jelen­tették be, hogy nem tudnak résztvenni. — Hol tudják elhelyezni a sok külföldi vendéget és a tanácskozás részére hol tudnak megfelelő he­lyet biztosítani? Sikerült megállapodni a Margitszigeti Nagyszálló ve­zetőségével és az ülések szín­helye ez a tárgyalások szem­pontjából igen kedvező elhe­lyezést biztosító szállodánk lesz. Eredetileg a szálló át­építése miatt október 1-ével bezárta volna kapuit, a Ta­nácsadó Bizottság ülése miatt azonban meghosszabbították munkaidejüket és számunkra előnyös feltételek mellett, jó­val olcsóbban, mint azt az idegenforgalom szabályai elő­írnák, biztosították a tárgya­láshoz szükséges helyiségeket, a vendégek elszállásolását és ellátását. Bár a Tanácsadó Bi­zottság ülésének anyagi vo­natkozása nemcsak a mi gon­dunk, hanem elsőrenden a Keresztyén Békekonferencia prágai központjáé — s a kül­földi vendégek többsége ma­ga fizeti részvételi költségéit, — mégis nagy megkönnyeb­bülés számunkra, hogy szép környezetben, nyugodt körül­mények között végezheti a Tanácsadó Bizottság munká­ját. — Milyen nyelven foly­nak majd a tárgyalások? A Keresztyén Békekonfe­renciának négy hivatalos nyelve, a német, angol, fran­cia és orosz. Ezek közül bár­melyiken bárki felszólalhat. A szervezőknek kell gondos- kodniok arról, hogy megfele­lő tolmácsolás segítségével a bizottság tagjai megérthessék egymást. A tolmácsolás két részre oszlik. Egyrészt tolmá­csoló készülékek felszerelésé­vel és működtetésével kell gondoskodni arról, hogy az ülés résztvevői fejhallgatók­kal a szükséges gomb meg­nyomása után a fenti nyel­vek egyikén követhessék a tárgyalásokat. Másrészt olyan tolmácsokról kell gondoskod­ni, akik képesek a fenti nyel­vek egyikéről a másik há­romra azonnal és pontosan fordítani az elhangzó beszé­deket. Reméljük, sikerül olyan magas képzettségű és nagy gyakorlattal rendelkező tolmácsgárdát biztosítani, amely megfelel a követelmé­nyeknek. Valóban egész tol- mácsgárdára lesz szükségünk, hiszen egy-egy tolmács 20—30 percnél tovább nem ülhet a fordító fülkében, mert figyel­me lankad és ezért a tolmá­csoknak egymást váltogatniolc kell. — Látnak-e a vendégek valamit az országból és lesz-e alkalmuk találkoz­ni gyülekezeteinkkel? A bizottsági tagok egy ré­sze nagyon elfoglalt ember, idejük szűkre szabott. Ezek a tanácskozások befejezése után azonnal elutaznak hazánkból. Azoknak, akik maradni tud­nak, természetesen változa­tos programot igyekszünk biztosítani. Mindenekelőtt le­hetővé tesszük, hogy főváro­sunkkal megismerkedjenek. Annyival is inkább, mert ezt már többen kérték tőlünk. Azt is tervezi a szervező bi­zottság, hogy október 10-én, és 17-én a vendégek közül felkér néhányat, hogy végez­zenek igehirdetési szolgálatot egyes gyülekezeteinkben. Több gyülekezet kérte már, hogy a bizottsági ülések ide­jén vendégigehirdetőt kö­szönthessenek maguk között. Valószínű, hogy minden ilyen kérésnek nem tudunk eleget tenni a tanácskozások zsúfolt programja miatt. Azonban bi­zonyos, hogy számos gyüleke­zet tapasztalhatja majd a vendéglátás örömét. Ezek a találkozások, igehirdetések szoktak lenni a legmaradan­dóbb élmények a vendégek számára és a gyülekezetek számára is. — Hogyan készül fel egy­házunk és hogyan ké­szülnek fel lelkészeink erre a jelentős ökumeni­kus alkalomra? ökumenikus Tanácsunk minden tagegyháza lépéseket tett a vendégek méltó foga­dására. Szeptember folyamán valamennyi protestáns egy­házban lelkészértekezleteken foglalkoznak a Keresztyén Békekonferencia jelentőségé­vel, október 10-én, vasárnap pe­dig az igehirdetés a keresz­tyén békeszolgálat feladatai­ról szól. Ugyanakkor kérjük gyülekezeti tagjaink áldozat- vállalását és segítségét a Ke­resztyén Békekonferencia anyagi terheinek hordozásá­ban. Egyházi sajtónk folya­matosan közöl majd híreket és ismertetéseket a Tanács­adó Bizottság ülésének ese­ményeiről. Nemcsak egyhá­zunk, hanem a külföldi ven­dégek és a Keresztyén Bé­kekonferencia mozgalma is nagyon várja a gyülekezetek imádságát, szeretetét és áldo­zatkészségét, hiszen a gyüle­kezetek segítsége nélkül tar­talmatlanná és üressé válna az egész vállalkozás. — Milyen előkészületi munkálatok folytak nem­zetközi szinten a Tanács­adó Bizottság ülésére? Az előkészületek régóta folynak már. A terveket vég­legesen a mozgalom legfőbb vezetőtestülete, a Munkabi­zottság ez év márciusában tartott szófiai ülésén alakí­totta ki. De a teológiai alap­vetésen is munkálkodnak a konferencia teológusai. Ez év áprilisában Leningrádban ülésezett a mozgalom teoló­giai bizottsága; a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tanul­mányi bizottság májusban Bécsben, az ifjúság békeszol- gálatának bizottsága pedig Nyugat-Németországban jú­niusban ülésezett. A budapes­ti tanácskozást még két ta­nulmányi ülés előzi meg: szeptember hóban az NDK- ban az ökumenikus kérdések tanulmányi bizottsága, a bu­dapesti ülést közvetlenül megelőzően szintén Budapes­ten a gyarmati kérdésekkel foglalkozó tanulmányi bizott­ság készít még tárgyalási ala­pul anyagot. — Mi tesz a központi té­mája és mi a jelentősége a Tanácsadó Bizottság budapesti ülésének? Az ülések fő témája „Szo­lidaritás és együttműködés az igazságosságért és a békéért” lesz. Az emberi szolidaritás kérdése régóta napirenden szerepel a Keresztyén Béke- konferencia tanácskozásain, de ilyen központi helyen még sohasem került tárgyalás alá. Mindenki előtt világos, hogy korunk, amikor a világ oly kicsi lett, megköveteli az egy vérből teremtett emberi nem­zetség együvétartozása érzé­sének fokozását. Az a nagy veszély pedig, amely a mór dern tömegpusztító fegyverek létrejöttével fenyegeti egy há­ború esetén az emberiséget, minden ember összefogását követeli meg, fajra, bőrszínre, felekezetre és világnézetre való tekintet nélkül, hogy az emberiség életét biztosítsuk és a világ katasztrófáját elke­rüljük. A vietnami háború véres eseményei és a kis do­minikai köztársaság sorsa in­tő példa kell fiogy legyen er­re. A tóma felvetésével és tárgyalásával egy olyan világ­közvélemény kialakításához igyekszik hozzájárulni a Ke­resztyén Békekonferencia, amelyben az emberi szolida­ritás és együttműködés egyre inkább megvalósulhat. Nagy örömünkre szolgál, hogy en­nek a témának a megtárgya­lására éppen a magyarorszá­gi ülésen kerül sor. A „Jehova tanúi” ellen A bázeli református lelkész­egyesület felhívást intézett a gyülekezetek tagjaihoz, amely­ben figyelmeztetik őket a Ba­selban gyűlésező Jehova ta­núinak a tévtanításaira. „Ön­kényes írásmagyarázatuk nem a Biblia üzenetére való igazi odahallgatás, hanem az azzal való visszaélés. Ezért nem azt emelik ki, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk és Üd­vözítőnk, hanem megcsonkít­ják küldetésének a nagyságát. Ezért kapcsolják össze az Is­ten országáról szóló tanítást egészen tarthatatlan számítga- tásokkal az időre vonatkozó­lag. Az Isten kegyelméről szóló igéjét ezért hamisítják meg és vonatkoztatják az Ígé­reteket csak a Jehova tanúira és azt tanítják, hogy minden­ki más elkárhozik. Ezért ta­nításukban szeretetlenség, ön­igazság és gőg található csak, ami ellenkezik Jézus Krisztus Leikével. Ezért aki a Jehova tanúihoz csatlakozik, nem megkapja, hanem elveszti az evangéliumot” — BUNDÁK! átszabása,' irha tisztítás, festés Somogyi szűcs­nél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — TORONYÓRÁK JAVÍTÁSÁT. karbantartását vidéken is válal- juk. Órások KTSZ Bp. VL, Le­nin krt. 61. A NAGY ELHATÁROZÁS „Mikor Párisból szétküldött leveleimből köztudomásúvá lett az a tervem, hogy Egyen­lítői Afrikában végzendő em­beriességi szolgálatra hatá­roztam el magam, nehéz har­cokat kellett megvívnom ro­konaimmal és ismerőseimmel. Különösen azt hányták a sze­memre, hogy előzőleg nem be­széltem meg velük a dolgot. Ily mellékes dolgokkal kínoz­tak azokban a nehéz hetekben. Teológus barátaim kitűntek ebben a magatartásban, pedig mindnyájan prédikáltak már Pál apostolnak arról a Galata Levélben található szaváról, hogy amit ő Jézusért tenni akart, nem tanácskozta meg előbb a testtel és vérrel. Elém tárták vállalkozásom értelmetlenségét. Én vagyok az, aki elássa a rábízott talen­tumot és hamissal akar üzér­kedni. a „vadak“ közti mun­kálkodást azokra kellene hagy­nom, akiknek nem kell emiatt tudományos és művészi adott­ságokat és ismereteket parla­gon hagyniok. Widor (híres párizsi orgonista) aki úgy sze­retett, mintha fia lettem vol­na, azzal gáncsolt, hogy olyan vagyok, mint az a tábornok, aki egy flintával kimegy a raj­vonalba. Egy modern lelkületű dáma bebizonyította, hogy elő­adások tartásával többet hasz­nálhatnék a benszülöttek or­vosi ellátottságán. A „kezdet­Mint a Lutheránus Világ- szövetség sajtószolgálata köz­li, Strassburgban sor került augusztus 25—27-ig a római katolikus egyház és a Luthe­ránus Világszövetség képvise­lőinek első ökumenikus kon­zultációjára, amely „testvéri, tárgyszerű és ökumenikus légkörben folyt le”. A találkozáson úgy katoli­kus részről, mint a Lutherá­nus Világszövetség részéről hét-hét teljes jogú képviselő vett részt. Megfigyelőként je­len volt az Egyházak Világ­tanácsa Tanulmányi Osztá­lyának igazgatója dr. Victor Hayward és a Lutheránus Missuri Egyház Zsinatának képviselője dr. Oswald Hoff- mann (St. Louis (USA). A konzultáció katolikus résztvevői: dr. Hermann Volk mainzi püspök, dr. Johannes G. N. Willebrands. a Keresz­tyén Egység Vatikáni Titkár­ságának titkára (Róma), Hans Martensen koppenhágai püs­pök, Monsignore William Baum (USA), Páter Yves M. J. Congar OP (Strassburg), páter Johannes L. Witte SJ professzor (Róma) és páter Dr. Peter Blaese professzor MSC (Paterhorn). A lutheránus delegáció tag­jai: D. Hermann Dietzfelbin- ger tartományi püspök (München), dr. Kurt Schmidt- Clausen, a Lutheránus Világ- szövetség főtitkára (Genf), dr, Kristen-Ejnar Skydsgaard professzor (Koppenhága), dr. Vajta Vilmos professzor (Strassburg), dr. Warren A. Quanbeck professzor (St. Paul/ Minn), dr. Jerald C. Brauer professzor, dékán (Chicago) ég a Lutheránus Világszövet­ség helyettes főtitkára Carl H. Mau lelkész (Genf). A köri­ben vala a tett” fausti tétel a modern időkben nem érvé­nyes. Azokban a vitákban, amit keresztyén gondolkodású em­berekkel folytattam, különösen az érintett furcsán, hogy mi­lyen távol állott tőlük a gon­dolat, hogy a Jézus által hir­detett szeretet szolgálatára való törekvés megváltoztat­hatja valakinek az életpályá­ját. Pedig mindnyájan olvas­ták az Újszövetséget, s ott ezt egészen rendben levőnek tar­tották. Azt vettem volna ter­mészetesnek, ha a Jézus sza­vaival való ismeretség őket még mélyebb belátásra vezette volna, mint engem. S meny­nyit szenvedtem attól, hogy mindenki jogot formált arra, hogy bensőm minden fiókját és rekeszét felnyitogassa. S az sem használt, ha arra kény­szerítettem magam, hogy be­tekintést engedjek gondo­lataimba. Találgatták, hogy csalódásnak, vagy valami ilyesminek kell mögötte lennie, pedig ilyesmiről szó sem volt. Szinte jótéteményt jelentettek számomra azok, akik kicsit bolondos fiúnak tartottak és kedves gúnyorossággal bántak velem.” ♦ „1912 tavaszán feladtam egyetemi előadói működése­met és egyházközségi hivatalo­zultáció elnökei dr. Volk püs­pök és dr. Dietzfelbinger tar­tományi püspök. A tárgyalások kiinduló pontja az a négy előadás volt, amelyet a két tárgyalócsoport képviselői tartottak. Schmidt- Clausen főtitkár és Wille­brands püspök, titkár „A le­hetséges érintkezés és együtt­működés tartalma, célja és feladatköre — visszatekintés és reménység” címen, Skyd- sagaard professzor és Volk püspök „Melyek legyenek a római katolikus egyház és az evangélikus lutheri egyház vi­szonyát érintő központi teoló­giai kérdések az elkövetke­zendő párbeszédben?” témá­val tartottak előadást. Az előadások és az azt kö­vető hozzászólások részlete­sen foglalkoztak azokkal a teológiai problémákkal és kü­lönbségekkel, amely a két egyházban jelentkeznek. A háromnapos megbeszélést az­zal zárták be, hogy a konzul­tációt a következő év tava­szán folytatják, és az eddigi megbeszélésekről az illetékes egyházakat részletesen tájé­koztatják. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon; 342—423. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. vni„ Üllői Ut 24. Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 124—074 10 000 példányban nyomatott Csekkszámla: 20412,—vili. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.2856/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. F. v.: Bolgár L mat. Utolsó téli szemesztert előadásaimban a vallásos vi­lágnézetnek a történeti kuta­tásokhoz és a természettudo­mányokhoz való viszonyát tár­gyaltam. A Szent Miklós egyházköz­ségben tartott utolsó prédiká­ciómban Pál apostolnak a Fi- lippiekhez írott levelében ta­lálható áldg mondásáról be­széltem, amellyel évek óta minden istentiszteletet befe­jeztem: „Az Isten békessége, amely minden értelemnek fe­lette van, őrizze meg a ti szí­veteket é$ gondolataitokat » Jézus Krisztusban.’’ Hogy ne prédikáljak és ne tartsak többé előadást az egyetemen, ez a legnehezebb lemondást jelentette a szá­momra. Egészen Afrikába való elutazásomig lehetőleg elke­rültem, hogy a Szent Miklós templom, vagy az egyetem kö­zelében elmenjek, ahol nem működhetem soha többé. Ezeknek a helyeknek a meg­pillantása nagyon fájdatmas volt a számomra. Még ma sem tudok az egyetemi épület ke­leti ablakaira nézni — ahol az­előtt előadásaimat tartani szok­tam. Utoljára tamásparii la­kásunkat is elhagytuk — ahol feleségemmel laktunk. Hogy a vállalkozáshoz szük­séges eszközöket előteremtsem, párisi ismerőseim körében ké- regető körutat tettem. Erez­tem a nehézséget, amit az je­lentett, hogy olyan ügy szá­mára kellett megnyernem őket, aminek reális voltát teljesít­ményeimmel még nem mu­tathattam meg, mert terv volt még csupán. A legtöbb bará­tom és ismerősöm átsegített zavaromon azzal, hogy kije­lentette, valamivel ő is hozzá­járul a szóban forgó dologhoz, De természetesen azt is sok­szor megtapasztaltam, hogy változott meg a hangnem, mi­helyt kitűnt, hogy nem láto­gató, hanem kérelmező érke­zett. A megtapasztalt szeretet mégis százszorosán felért a ta­pasztalt megalázásokkal.’’ Schweitzer: „Életem és Gon­dolataim.” c. írásából. AUSZTRIA D. G. May bécsi evangélikus püspök megbeszélést folytatott Bartholomej Gonderowsky bé­csi orthodox püspökkel; aki február óta képviseli Bécsben a moszkvai pátriarchátust. A megbeszélésen részt vett Sak- rausky egyházfőtanácsos is. A különböző keresztyén egyhá­zak viszonya egymáshoz és annak az új helyzetnek a meg­beszélése szerepelt a tárgyalá­sokon; amely abból adódott; hogy Ausztria különböző orto­dox egyházai is csatlakoztak; az Osztrák ökumenikus Ta­nácshoz, LELKÉSZHIÁNY FINNORSZÁGBAN A finn evangélikus egyház északi kerületében a legna­gyobb a lelkészhiány. A lel- készi szolgálat különösen is nehéz ebben a kerületben, hi­szen nem kevés gyülekezet több mint 800 négyzetkilomé­ter területen fekszik. A FRANCIA EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZÖVETSÉG ÜJ ELNÖKE Franciaországban 1949-ben tömörült szövetségbe az elzá­szi és lotharingiai ágostai hit­vallású evangélikus egyház és Franciaország evangélikus­lutheránus egyháza, amelyek egyúttal a Lutheránus Világ- szövetségnek is tagegyházai, A szövetség új elnökévé most választották meg Mau­rice Sweeting lelkészt. EICHET E NYUGATNÉMET PÜSPÖK SZLOVÁKIÁBAN D. Dr. Eichele Württemberg! püspök tíznapos látogatást tett a szlovákiai gyülekezetekben. D. Jan Chabada szlovákiai evangélikus egyetemes püspök meghívására. Üdvözlő beszé­det tartott Eichele püspök azon a Husz-ünnepélyen is, amelyet a prágai Bethlen ká­polnában tartott a Csehszlová­kiai Egyházak ökumenikus Tanácsa Húsz János halálának az 550. évfordulóján. Dr. Carl E. Lund-Quist 1908—1965. Hosszú és súlyos szenvedés után augusztus 26-án Minnea- polisban 56 éves korában elhunyt a Lutheránus Világszövetség volt egyetemes főtitkára dr. Carl E. Lund-Quist amerikai lel­kész. Augusztus 30-án temették el nagy részvét mellett. Genfben az Ökumenikus centrum kápolnájában augusztus 31-én dr. Kurt Schmidt-Clausen lelkész, Lund-Quist utóda a Lutheránus Világszövetség főtitkári tisztségében, emlékezett meg az elhunytról, és fejezte ki az elhunyt testvéreinek a Lutheránus Világszövetség őszinte részvétét. A nekik küldött táviratban dr. Fredrik A. Schiotz-t a Lutheránus Világszövetség elnökét kérték fel, hogy a genfi világszövetségi központ mun­katársainak részvétét személyesen fejezze ki Carl Lund-Quist hozzátartozóinak. Carl Lund-Quist 1936-ban lett lelkész. 1936—<1941-ig a chicagói Concordia nevű evangélikus egyházban tevékenyke­dett, 1941—1946-ig a minneapolisi és St. Paul-i Lutheránus Egyetemi Hallgatók Szövetségének igazgatója, valamint a min­neapolisi egyetem és más különböző kollégiumok egyetemi lelkésze volt. 1946-tól sajtóigazgatóként működött és a Luthe­ránus Világszövetség első nagygyűlésén, Lundban ő vezette a sajtómunkát. A sajtónál betöltött állása megtartásával egy­idejűleg helyettes ügyvezető igazgatója lett az Egyesült Álla- mok-beli Nemzeti Lutheránus Tanácsnak. Ebből a pozíciójából hívták el 1951-ben Genfbe a Lutheránus Világszövetség főtit­kárául. Vele a világ-lutheranizmusnak egy markáns alakja távozott el az élők sorából. Az első katolikus-lutheránus konzultáció * j i I

Next

/
Thumbnails
Contents