Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-09-05 / 36. szám

A közösség helyreállítása Márk 7,31—37, A süketnéma életében az volt a legfájdalmasabb, hogy betegsége következtében ki volt zárva az emberi közösségből. Nem hallotta az emberek szavát és így nem ismerhette érzé­seiket, gondolataikat. Nem tudott beszélni, nem tudta közölni az emberekkel sem örömét, sem bánatát. Magányos, árva em­ber volt. De jött Jézus, s meggyógyította őt és ezzel újra vissza­helyezte az emberi közösségbe. Jézus ma is szüntelenül végzi ezt a csodát azokon, akik akár saját hibájukból, akár önhibá­jukon kívül, magukra maradtak, magányosakká lettek. Mivel sok ilyen ember él közöttünk, érdemes megfigyelnünk, hogyan állítja helyre Jézus a megromlott emberi közösséget. 1. Bizalmat ébreszt az emberi szívben. A süketnéma azt hitte, hogy vele már senki sem törődik. S mikor jött Jézus, s kiemelte őt a sokaságból, s kizárólag vele foglalkozott, biza­lom és reménység gyulladt fel a szívében: Mégis van, aki szeret, aki törődik és foglalkozik velem! S ezzel a felismeréssel már meg is tette az első lépést a gyógyulás útján. Jézus lehajló szeretete ma is képes bizalmat ébreszteni nemcsak Isten, de az emberek iránt is azok szívében, akik elveszítették bizalmukat és kiestek az emberi közösségből. 2. Rámutat a baj gyökerére. Megérinti a beteg fület és nyelvet, s ezzel azt fejezi ki, hogy itt van a hiba, ezeket kell meggyógyítani. A magukra maradt, az emberi közösségből kiesett emberek — bármennyire is másokat okolnak — legtöbb­ször a saját hibájukból válnak magányosokká. Túl érzékenyek, fellegekben járnak, nem tudják reálisan megítélni az életet. S ha újra vissza akarnak kerülni az emberi közösségbe, nem szabad a hibát csupán másokban keresniök, hanem engedniük kell, hogy Jézus lelkűknek ezeket a beteg pontjait meggyó­gyítsa. • 3. Figyelmeztet arra, hogy a közösség teljes helyreállításá­hoz Isten kegyelmére van szükség. Ezért emelte tekintetét az égre és fohászkodott Istenhez. A szeretetet és bizalmat, amely az igazi közösség alapfeltétele, tőle kapjuk. Közösségi életün­kért, családi, társadalmi és emberi kapcsolatainkért szüntele­nül imádkoznunk kell. A süketnéma gyógyulása után nemcsak önmagát találta meg, hanem megtalálta helyét az emberek között, s ezzel nem­csak a maga számára lelt örömöt és boldogságot, hanem életé­vel munkálójává vált a körülötte élő emberek békességének és boldogságának is. És ez lett életében az igazi gyógyulásnak, a közösség helyreállításának a legbiztosabb jele. Selmeczi János ISTENTISZTELETI REND HÍREK. Budapesten, 1965. szeptember 5-én Deák tér de 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zol­tán, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán, Dózsa György út de. fél 10 (úrv.) Szirmai Zoltán, Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar), Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv.) Ré- dey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Utász ii. de. 9 (úrv.). Kőbánya de. 10 (úrv) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12, Veöreös Imre. Rákos­falva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Ta­más. Fóti út de. 11 Gádor András. Váci út de. 8 Gádor András. Fran- gepán u. de. fél 10 Gádor András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pest­újhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Schreiner Vilmos, esite 7 Várady Lajos. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9. Óbuda de. 9 Vámos Jó­zsef, de. 10 (úrv.) Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u. de._ 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 124—074 10 000 példányban nyomatott Csekkszámla: 20412.—VIII. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 652795 & — Zrínyi Nyomda, Bpest. F. v.: Bolgár L — Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon az oltár­terítő színe zöld. A vasárnap délelőtti istentiszteleten az ol- tári ige: 2 Kor 3,4—9; az ige­hirdetés alapigéje: Mk 7,31— 37; a délutáni istentisztelet alapigéje: Rm 11,25—32. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET lesz szeptember 5-én reggel fél 8 órakor a Pe­I töfi-rádióban. Igét hirdet SELMECZI JANOS tatabá­nyai esperes-lelkész. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉSEK. — D. Káldy Zoltán, a Déli egyházkerület püspöke szeptember 1-i ha­tállyal az alábbi segédlelké­szeket helyezte át, illetőleg nevezte ki: Kása Pált Pécsről Budapest-Üj pestre, Ruttkay Leventét egy évi külföldi ta­nulmányi szabadság után Pécsre, Hegedűs Lajost Bu- dapest-Ferencvárosból Tenge- licre (Tolna m), Bándi Sándor most felavatott segédlelkészt Budapest-Ferencvárosba, Solymár Pétert egy évi kül­földi tanulmányi szabadság után Budapest-Angyalföldre, Baranyai Tamást Mendéről Budapest-Zuglóra, Fenyvesi László most felavatott segéd­lelkészt Békéscsabára küldte ki. Zászkaliczky Pétert áten­gedte az Északi Egyházkerü­letbe. Az áthelyezett segéd­lelkészek új szolgálati helyén való munkálkodásra Isten áldását kérjük! sa KÖLCSE. A gyülekezet saját erőből megújította temp­lomának belső berendezését. A munka befejezésekor, júli­us 25-én hálaadó istentiszte­letet tartottak. Augusztus 15- én avatták fel a kölesei gyü­lekezetben a két világháború­ban elhaltak nevét őrző em­lékművet. — AZ ALBERTI GYÜLE­KEZET közgyűlése Vrabecs Károly presbitert választotta meg gondnokául, Csorba Ká­rolyt pedig temető-gondno­kául. — HALÁLOZÁS. Palotai József, gyémántdiplomás ny. tanító, a hartai gyülekezet kö­zel három és fél évtizeden volt kántor-tanítója, augusztus 19-én, 88 éves korában el­hunyt. Temetésén Ézs. 46,4 alapján szólalt meg Isten igé­je Kostyalik János az alberti gyülekezet gondnoka 75 éves korában rövid betegség után július 30-án, Budapesten el­hunyt. 15 éven át szolgálta gyülekezetét, A gyülekezet sa­ját halottjaként temettette el. A feltámadás evangéliumát Gálát György irsai lelkész vé­gezte a filippi levél 2,5—11 1 alapján. — DR. PÁLFY MIKLÓS DÉKÁN. — Az Evangélikus Teológiai Akadémia Tanári Kara az 1965/86. tanévre Dr. Pálfy Miklóst, az ószövetségi tanszék professzorát válasz­totta dékánná. Az új dékán folyó évi szeptember hó 1-én átvette hivatalát. AZ EVANGÉLIKUS TEO­LÓGIAI AKADÉMIA Felvé­teli Bizottsága augusztus 31-én | tartotta ülését D. Dr. Vető La­jos püspök elnökletével. Az 1965—66. tanévre az alábbia­kat vette föl a Felvételi Bi­zottság az első évfolyamba: Bartyik Péter, Eszlényi László, Fónyad Pál, Falusi Zoltán, Győr Sándor, Rezessy Miklós és Weltler Rezső. AZ EVANGÉLIKUS TEO­LÓGIAI AKADÉMIÁN szep­tember 9-től 15-ig tartanak a vizsgák, 16-án lesznek a be­iratkozások és 17-én tartják az 1965/66. tanév megnyitó ünne­pi ülését. A TEOLÓGUS OTTHON igazgatósága értesíti az Aka­démia hallgatóit, hogy mivel a tanéveleji kollokviumok szep­tember 9-én kezdődnek, az Otthon konyhája szeptember 8-tól biztosít kosztot azoknak a hallgatóknak, akiknek elma­radt kollokviumuk van és szeptember 8-ig jelentkeznek az igazgatónál étkezésre; — CELLDÖMÖLKÖN, au­gusztus 30-án tartotta augusz­tusi ülését a Vasi Egyházme­gye Lelkészi Munkaközössége. Az úrvacsorái istentisztelet után Kiss Gyula vezette a ho- miletikai előkészületet. A „Bibliai fogalmak tisztázá­sa” című megbeszélést vezet­ték Garam Zoltán és Rác Miklós. „Az egész látóhatár címen szemlerovatot muta­tott be Lehel Ferenc. — Dunaújváros mellett, Kisapos- tagon (Petőit u. 74.) beköltözhető, kétszobás családi ház mellékhelyi­ségekkel, 400 négyszögöl — kerté­szetre is alkalmas — telekkel el­adó. — Mátyásföldi nagy gyümölcsös­sel 4 szobás hóz eladó, ebből 2 szobás, komfortos főbérleti I. eme­letig belterületi cserével beköltöz­hető. Cím a kiadóban. — Bundák átszabása, irha tisztí­tás, festés SOMOGYI szűcsnél V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — Kapi-féle korálkönyv és nagy Képesbiblia Dóré Gusztáv képeivel 250—250 Ft-ért etedó. Dr. Bényai Béla, Várpalota. HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását új rend­szerűvé vállalja DUSÁK ISTVÁN harangöntő, örszentmik- lós, Dózsa György út 26. HÉTRŐL—HÉTRE A kegyelem független tőlünk! Róma, 11,25—32. Természetesnek tartjuk, hogy a bűnös bűnhődik. Ez igy igazságos. Aki vétkezik ellenünk, azt nem szeretjük. Sót! Egy kicsit Istentől is „elvárjuk”, hogy ilyesféleképpen cselekedjék. Isten azonban egészen másként néz bennünket, embereket. Nincs tehát senki, akit Isten ne szeretne. Nincs senki, akit ne akarna szeretetének minden ajándékával elárasztani. Nem büntetni, de áldani akar. Ha büntet is valakit, ez nem jelenti azt, hogy gyűlöl az Isten. Még ekkor is szeret, még ekkor is menteni akar. Isten ezzel a szándékával és tervével megdönt minden emberi bölcsességet és kegyességet úgy, hogy számunkra csak egyetlen út marad. Egyetlen cselekvési lehetőség. Ezen az úton azonban mindenki járhat. Szabad ez az út mindenki számára, különbség nélkül. Ez az Isten irgalmasságába vetett hitnek az útja. Az, hogy tudhatjuk, olyan Istenünk van, aki megbocsát, mert szeret ben­nünket. Szeretetéböl mindig nyitva tartja az ajtót mindenki számára, aki hozzá akar térni. Nem mi teszünk tehát valamit, amivel megnyerjük Őt magunknak. Mi nem tudunk olyanok lenni, hogy „kijárjon” nekünk Isten áldása, szeretete. Nem befolyásolhatjuk Istent, hogy jó legyen velünk szemben. Szeretetét, kegyelmét a Jézus Krisztusnak köszönhetjük. Jézus Krisztust pedig Istennek kell megköszönnünk. Köszönetünk, hálánk azonban csak akkor lesz igaz, ha mi ugyanúgy szeretjük azokat, akiket Isten szeret, mint ű. Vagyis nem azt nézzük, ki a bűnös, kit kell megbüntetni, kit kell elmarasztalni, kit kell kizárni közülünk, kit kell megfosztani valamitől, hanem mindenki felé a szeretet cselekedeteivel for­dulunk. Azt keressük, hogy miként lehet felmentem, felemelni, megsegíteni valakit. Ezzel szolgáljuk Isten üdvösségre juttató szándékát is, beleállva az ő terveibe. így érvényesül közöttünk Isten legnagyobb „törvénye” a kegyelem, a szeretet. Boros Károly NÄPRÖU—NAPRA VASÁRNAP: II. MÓZES 15,26; JAKAB 5,15. — Sokféle­képpen lehet imádkozni. Nemcsak tartalmilag van különbség ima és ima között: kérő, hálaadó stb., hanem lehet hitből és hit nélkül imádkozni. „A hitből való imádság megtartja a szen­vedőt és az Ür felsegíti őt.” II. Korintus 3,4—9; Zsoltárok 71,1—16. HÉTFŐ: I. KRÓNIKA 29,12; II. KORINTUS 3,5. — A gép, akkor képes munkát végezni, ha minden rendben van nála.’ Mérnökök figyelik munkáját, hogy hiba esetén gyors javítás után rendben folyjék tovább a munka. „A ml alkalmas vol­tunk az Istentől van.” Márk 1,21—28; Apostolok Cselekedetei 25,13—27. KEDD: JÓZSUÉ 24,24; JÁNOS 4,53. — A villanykörte akkor világít, ha az áramforrással jó az összeköttetése, a kap-; csolata. Az Úrnak, a mi Istenünknek csak úgy szolgálhatunk, ha hallgatunk az ö szavára. IL Királyok 20,1—7; Apostolo^ Cselekedetei 26,1—23. SZERDA: ZSOLTÁROK 126,1; II. KORINTUS 4,17—18. —, Isten nem maradt rejtve előttünk, mert Jézus Krisztusban megjelent, közellépett hozzánk; Sőt, szaván keresztül ma is közli velünk akaratát és útmutatásokat ad; Jakab 5,(13—18; Apostolok Cselekedetei 26,24—32. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 148,3.5; EFEZUS 5,8. _ Éle­tünkben sokszor megtapasztaltuk már Isten szeretetét. Az utolsó ítéletkor is ugyanaz az Isten vár bennünket, aki szere- tetből megváltotta a világot. Máté 9,35—38; Apostolok Csele-, kedetei 27,1—12; PÉNTEK: V. MÖZES 2,7; II. KORINTÜS 8,14. — „Meg­áldalak téged és áldás leszel.” Nem közömbös a sorrend, Csak akkor lehetünk áldás mindenki számára, ha előbb meg­áld minket Isten: munkánk is, életünk is; Márk. 5,22—43; Apostolok Cselekedetei 27,13—26. SZOMBAT: JEREMIAS 10,6; RÓMA 9,5. — A vallástörté­netben sokféle istenről olvasunk és hallunk. Az emberi ész és képzelet alkotta istenek ezek. Istent nem az emberi ész alkotta, hanem Ö alkotott minket; Azért tudunk Róla, mert megszólí­tott minket. Lukács 4,38—44; Apostolok Cselekedetei 27,27—44, Káposzta Lajos fllltll11l;|:||il,l!lllllilllllIliüllllll'Mll 1-111:14(11.1114lll!l,lIlii 1 lil.llllIII(lll'Ihl'HiHilíl’llililjH'llll:l'liH'l;ITl!lli|:|'- lllilfil'HtlIllHI'lliHtUtlIlllitl'Hüri'lt'USIlllitllt!Illtlt'IIIrl'trfSiltllllrHilStHIt-MnilTntt ltTItt jlifLHlliMiltllliflirMIIIllI'lllil-i!'fl:|!|til-ll!llIJ'ilililIiMtltllilitlililílilíPHItftlffdliS SUOMIBANJÁRTUNK UTIKÉPE K L . A Lutheránus Világszövetség Finn Nemzeti Bizottságának a meghívására július közepén Finnországba utazott négy magyar lelkész. Harkányi László egyetemes főtitkár fiával, Vámos József teológiai docens feleségével, Táborszky László kondorosi lelkész feleségé­vel, valamint e sorok írója és felesége. Nehéz lenne most elmondani olvasóinknak azokat az élményeket és találkozásokat, amelyekben Finnországban és a finn testvérek között ré­szünk volt. Ezért inkább azt mondjuk el, ami különösképpen is elevenen él bennünk haza­érkezésünk után néhány nappal. * A finn és magyar evangélikus egyház között áz elmúlt években normalizálódtak a kapcso­latok. Ennek eredményeképpen és kiépítésére magyar egyházi delegáció járt az elmúlt évek­ben Finnországban, majd ezt a látogatást vi­szonozta ennek az esztendőnek a tavaszán a Simojoki érsek vezetésével itt járt finn dele­gáció. A testvéri kapcsolat új állomásához érkezett el a finn és magyar evangélikus egy­ház, amikor lehetővé vált, hogy egyházi tiszt­viselők, teológiai tanárok és lelkészek ismer­kedhessenek meg kölcsönösen egyházaik éle­tével. Ennek a kapcsolatnak a mélyítésére utaz­tunk a finn testvérek meghívására Finnor­szágba és élveztük a finn lelkésztestvérek és gyülekezetek vendégszeretetét négy héten ke­resztül. • Amikor megtudtuk, hogy Finnországba uta­zunk, első dolgunk volt, hogy valami új, mai könyvet szerezzünk be az „Ezer tó országáról”. És mintha ránk gondolt volna a Gondolat Könyvkiadó, amikor ennek az esztendőnek a tavaszán közreadta Móricz Virág' Suomiban jártam című útijegyzeteit. Elindulásunk előtt ,,átrágtuk” magunkat ezen a könyvön, hogy a legfrissebb forrásból merítsünk tájékozódást utunkhoz. Nagyszerű ez a könyv, de mindazt személyesen átélni, amit az írónő a nyomtatott betűn keresztül az olvasó elé tár, ezerszeresen értékesebb és részben egészen más. (Ütijegy­zeteim címét némi módosítással Móricz Virág könyvének címéből vettem át.) Július 17-én, egy borongós szombat délelőtt ültünk vonatra, hogy elinduljunk a hosszú útra. Utunk kezdetben izgalommentes volt, hi­szen nem először utaztunk ezen az útvonalon. Azonban, amikor elhagytuk Csehszlovákiát és vonatunk Berlin felé robogott, erőt vett rajtunk valami belső izgalom. Hiszen delegá­ciónk tagjai közül eddig még senki sem uta­zott tengeren, amelyet most utunk során bő­ven lesz alkalmunk kipróbálni — és talán megszenvedni. A Német Demokratikus Köz­társaság egyik legnagyobb kikötőjében, Sass- nitzban hajóztunk be. Átéltük azt a nagyszerű élményt, ahogyan a hajó gyomrába vonatostul betoltak bennünket. Az élmény minden izgal­mával és várakozásával néztünk egymásra. Sassnitzból a hasonló nevű hajóval közel négy órát utaztunk, hogy átjussunk Trelleborgba, Svédország egyik kikötőjébe, hogy onnét újra vonattal utazzunk tovább Stockholmba. Saj­nos, azonban „Szélúrfi” nem volt a legkedve­sebb utitárs. Bemutatkozott, és mi nem örül­tünk a találkozásnak. Kezdetben csak moso­lyogtunk azon, hogy tántorogtunk a hajó fo­lyosóin, de aztán, amikor mind hevesebben kezdett hajónkba csimpaszkodni a szél és úgy hajigáit bennünket vonatostul, autóstul, mint­ha az óriás hajó csak könnyű papírcsónak lenne, akkor már éreztük, hogy ennek fele sem tréfa. És amikor asszonyainkon erőt vett a gyengeség, amit ők annak tudtak be, hogy a hajó gyomrában erős volt a halszag — akkor éreztük igazán, hogy tengeren járunk. A vihar elcsendesedett és különösebb baj nélkül, kárt nem okozva a hajótársaság zacskó­ellátásában, szerencsésen megérkeztünk svéd földre. Stockholmi rövid tartózkodásunk után újra hajóra ültünk, hogy az 1500 személyes Bore III. nevű hajón tizenkilencórás hajóút után kikössünk Helsinkiben, Finnország fő­városában. Amennyire megtépdeste száraz­földhöz szokott „életformánkat” az előző, eh­hez képest rövid tengeri út, annyira kegyes volt hozzánk az „igazi” tenger sík vizével, csendes szellőjével és sirályainak vijjogásával. És július 20-án reggel feltűnt előttünk a hel­sinki dóm fehér tornya, ahogyan ráborul a hatalmas zöld kupola. Így találkoztunk elő­ször Helsinkivel és itt léptünk először életünk­ben finn földre. • Helsinki nem nagy város. Könnyedén át lehet „sétálni”. Megvallom, mi kissé csalód­tunk benne. Többet vártunk tőle. Azonban csalódásunk csak addig volt helytálló, amíg meg nem tudtuk, hogy itt a lakosság nem a város belseje felé igyekszik települni, hanem a város köré építenek új lakótelepeket és városrészeket. Mi is jártunk egy ilyen erdők közé épített városrészben, Simo Talvitie, a Kotimaa című egyházi újság szerkesztőjének az otthonában. Simo Talvitie már többször járt hazánkban is, sőt annak idején Sopron­ban, a teológián is töltött néhány hónapot. Lakása egy fenyvesek fölé emelkedő ház leg­felső emeletén van, ahonnét csodálatos kilátás nyílik a szigetektől foltozott tengerre, amely a nap minden szakában más és más színekkel örvendezteti meg a szemlélőt. Helsinkibe érkezésünk után, még aznap dél­után motorcsónakba szálltunk és kihajóztunk a tengerre, hogy egyórás út után kikössünk Kivisaarin (amely magyarul kő- vagy szikla­szigetet jelent), hogy a helsinki János temp­lom gyülekezetének a vendégszeretetét él­vezzük. Itt estünk át az első finn „keresztségen”, a szaunán. Sokat olvastunk erről a speciális finn fürdőről, annak „borzalmairól” is hallot­tunk Finnországot járt magyaroktól, és most személyesen is átéltük és örömmel jelenthe­tem olvasóinknak, hogy mindnyájan szeren­csésen és egészségben hazaérkeztünk Finn­országból, pedig többször is élveztük ottlétünk alatt a szaunázás örömeit és „gyötrelmeit” is. Ki lehet bírni... A szauna tulajdonképpen egy több helyiségből álló épület vagy épület­rész, amelynek egyik szobáját faburkolattal veszik körül és egy kályha tetején követ me­legítenek. A forró, áttüzesedett kőre időnként vizet loccsantanak, amely azonnal forró gőzzé válik és általa a helyiség hőmérséklete pilla­natok alatt 10—15 vagy éppenséggel 20 fokkal emelkedik. A finnek szerint akkor a legjobb a szaunázás, amikor a hőmérséklet eléri a 120— 130 fokot. (Ezt a „jóságot” azonban mi már nem próbáltuk ki.) Amikor ebben a melegben az ember teste szinte átfő, akkor következik a szabadban való fürdés, ahol erre lehetőség van. Első fürdésünk a tenger vizében történt. Ügy éreztük magunkat a hideg vízben, mintha éles pengével hasogatnának. A szabadban való fürdést ezután igyekeztünk, elhagyni. Ezt gyer­mekkortól kell kezdeni, hogy az emberi szer­vezetre ne legyen káros a jéghideg víz. Amikor az esti órákban visszaérkeztünk Helsinkibe, akkor már túl voltunk az első szaunázáson és az első finn ebéden. Ittunk már tejet paradicsomhoz. Kibírtuk... ütünk további részéről a legközelebbi szá­munkban számolunk be olvasóinknak. Karner Ágoston v *■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents