Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-08-22 / 34. szám

Példa a szolgálatra 225 éve halt meg Krmann Dániel Felejthetetlen városok — felejthetetlen emberek VII. Rokonaink között Tallinnban 1672 július 14-én Turolu- kára érkezett Bársony György nagyváradi katolikus püspök, hogy a császári katonák se­gítségével elvegye a turolukai (Nyitra m) evangélikus gyüle­kezet templomát, elűzze lelké­szét, Krmann Dánielt, a híve­ket pedijf katolizálásra kény­szerítse. Zehener Márton, a szomszédos gyülekezet lelké­sze előre értesítette turolukai lekésztársát, hogy Bársony György érkezésére felkészül­hessen. A püspök egyenesen a pa­rochia elé hajtatott, és az ott sétálgató egyházfitól a temp­lom kulcsát követelte. Az egy­házfi nem engedelmeskedett, és Bársony püspök rálőtt. A lövés nem talált, de a bok­rokból, árkokból és a környe­ző jobbágykunyhókból előro­hanó emberek botokkal, csép- lőhadarókkal, baltákkal, vil­lákkal megtámadták a püs­pököt és a kíséretében levő császári zsoldosokat. Egyikük agyonlőtte a püspök öccsét Bársony János ítélőmestert. A zsoldosok elmenekültek, és Krmann Dániel lelkésznek csak nehezen sikerült kisza­badítani Bársony pöspököt a népharag elől. Krmann lel­kész annak az életét mentette meg, aki gyülekezetére és pa- rochiájára támadott, őt pedig földönfutóvá akarta tenni. A lelkész és félesége gyógyítgat- ta és vigasztalgatta Bársony püspököt. A templom- és pa- róchiafoglalásból akkor nem lett semmi. Ennek a szomorú esemény­nek tanúja volt Krmann Dá­niel lelkész 9 éves kisfia, Dá­niel is. KRMANN DÁNIEL ÉLETE A kis Krmann Dániel apja parochiáján láthatta a Habs- burg-katolikus elnyomás alatt élt evangélikus lelkészek és gyülekezetek szomorú sorsát. Tanulmányait Szobotistón, Illaván, Trencsénben, Divék- újfalúba, majd 4 évig a bo­roszlói gimnáziumban végez­te. 1681 őszén a lipcsei, majd 1682 nyarán a wittenbergi egyetem teológiai karának a hallgatója volt. 1683 őszén visz- szatért hazájába. Rövid ideig illavai tanító volt, majd val­lása és hazafias magatartása miatt kénytelen elmenekülni. Ezalatt a katolikus klérus­sal szövetkezett a bécsi reak­ció, felfüggesztette az ország alkotmányát, és a katonának is tehetségtelen Ampringer Gáspárt nevezte ki katonai kormányzóvá, diktátori hata­lommal. Szelepcsényi érsek megkísérelte a hazai protes­tantizmust lelkészein keresz­tül megsemmisíteni, az ún. „rendkívüli törvényszékek” felháborító működésével. Nem rajta múlt, hogy sötét célját nem tudta elérni. A fiatal Krmann Dániel édesapját is megidézte a po­zsonyi rendkívüli törvényszék. A meghurcoltatást elkerülte, de eklézsiáját és parochiáját a „hálás” Bársony György zsoldosai feldúlták, nagy érté­kű könyvtárát pedig feléget­ték. Thököly szabadságharca kis­sé felbátorította a hazafias erőket. Az ifjú Krmann Dá­niel, félévi bujdosás után, 1684 végén, a mosóci iskola igazgatója („rektora”) lett. Né­ha igehirdetői szolgálatot is végzett. Tarnóczy Márton szu­perintendens felett is ő tar­totta a temetési igehirdetést. Egyre többen ismerték meg tehetségét. 1687-ben beteg édesapja mellett segédlelkész, majd halála után utóda, turo­lukai lelkész lett. A lelkészi szolgálatra Zähler Jakab szu­perintendens bocsátotta ki, alapos vizsgálat után. A KIÚJULÓ PROTESTÁNS- ÜLDÖZÉSEK következtében Turolukáról 1688 őszén elűzték, de a hely­tartótanács védőlevelével visz- szatérhetett. 1690 őszén a mia- vai gyülekezet lelkésze lett. Miksith János, a csejtei ura­dalom kincstári provizora — aki már évek óta ellensége volt —, elfogatta és Csejte vá­rába záratta. Rövid fogsága után sikerült elmenekülnie. Lausitzban, Drezdában, Wit- tenbergben tartózkodott. Ezt a Szovjetunióbeli látogatásunknak utolsó állomása Tallinn volt. Nagy örömmel készUltiink erre az útra, mert az észt rokonnép fővárosa volt az utunk célja. Köztudomású, hogy az észtek azok közé tartoznak, akiket rokonainknak mond­hatunk. A finneken kívül ők állnak legközelebb hozzánk az európai népek között. Nyelvük inkább a finnhez hasonlít, de azért, ha magyar fül hallgatja az észt beszédet, annak hang­lejtésében, illetőleg „zenéjé”-ben felismeri nyelvünkkel való rokonságot. Ezt ők is tudják és örömmel emlegetik. Az egyik fogadás alkalmával találkoztunk az Észt—Magyar Társaság elnökével, aki két év alatt tanult meg olyan szépen magyarul, hogy öröm volt hallgatni. Az észtek a mi evangélikus egy­házunkhoz is közel állnak, hiszen túlnyomó részük ma is evangélikus. 1524-től kezdve a reformáció meghódította ezt a népet is és az elmúlt több mint 400 év folyamán is meg­tartották evangélikus hitüket. Az észt evangélikusok testvéri közösségben élnek az ortodoxokkal, akik az evangélikus val­lás mellett számarányban a második helyen vannak. kényszerű időszakot is tanul­mányai folytatására, és ta­pasztalatszerzésre fordította. 1701 végén hazatérhetett Mia- vára. Három év múlva már a zsolnai gyülekezet lelkésze 1706 tavaszán a bittsei egy­házkerület és a bajmóci egy­házkerület megmaradt gyüle­kezetei választották meg szu­perintendenssé. Zsolnai gyülekezetéből 1711- ben elűzette a katolikus föl­desúr. Régebbi gyülekezete, a tekintélyes miavai gyülekezet, örömmel fogadta vissza lelki- pásztorául a szuperintendenst. A Rákóczi szabadságharc Után a császári udvar teljesen s katolikus klérus befolyása alá került és várva-várták az alkalmat, hogy Krmann Dá­niellel leszámolhassanak. Erre jó ürügy volt egy Mlinárik Vencel nevű katolikus ember­nek és családjának áttérése. Krmann Dánielt meghurcol­ták, perbefogták. Egy évnél tovább sínylődött a pozsonyi börtönben, amíg 1731. január 8-án megkezdték tárgyalni az ügyét. Alaptalanul és igazság­talanul. életfogytiglani börtön­re ítélték. Hiába járt közben ügyében maga Frigyes Vilmos, a porosz király is. Krmann szuperintendens 1740. szep­tember 17-én bekövetkezett haláláig nem szabadult ki a börtönből. Halála után azt az alapta­lan hírt terjesztették róla, hogy halálos ágyán állítólag áttért katolikusnak. Ez a rosszindulatú beállítás nélkü­löz minden történelmi alapot. Így akarták ellenségei életmű­vét beárnyékolni. EGYHÁZI SZOLGÁLATA Irodalmi téren. Krmann szu­perintendens legfontosabb mű­vei: Novorocni..'. (1700). Újévi ajándék Baltazár János neve- napjára. Biblia (Halle, 1722). Szlovák bibliafordítás, amelynek az elkészítésében Bél Mátyás és Ambrózy György lelkészek te­vékenyen közreműködtek. Agenda ... (1734). A rózsa­hegyi zsinat után a szertartá­soknak bizonyos fokú egysége­sítésére törekedtek. Ennek jegyében adták ki, Krmann — ekkor már fogságban volt —, Ambrózy György és Zabojnik György agendáját a szlovák gyülekezetek számára. Nábozné arie (Besztercebá­nya). Énekgyűjtemény. Jelen­tősek a szlovákra fordított énekei. A Tranoszciusz-ének- gyűjtemény is őrzi énekfordí­tásait. Dvoji Katechismus . i. (1738). A keresztyén tanítás kettős kátéja. Ezenkívül üdvözlő versek, egy elégia, kéziratok, számos levél és körlevél, jegyzékek, kivonatok őrzik gazdag mun­kásságát. Síriratát latin ver­sekben előre megírta börtöné- | ben, és levél kíséretében meg­küldte Bél Mátyásnak. Nagy­szabású egyháztörténete kéz­iratban maradt. Egyházkormányzati téren. Beutazta a gyülekezeteket, egyházkerületi gyűléseket tar­tott. 1707. április 3-tól 10-ig tar­tották a rózsahegyi zsinatot. A zsinatról hiányoztak a dunán­túli gyülekezetek képviselői, és a felvidékiek közül is töb­ben távolmaradtak. Petróczy István megnyitójában egyet­értésre és együttmunkálkodás- ra hívta fel a zsinati tagok fi­gyelmét. A zsinaton Krmann harcolt a pietisták ellen, de nem vette észre, hogy a pie- tizmus irányzata abban az időszakban Spener és Francke nyomán építő jellegű volt, egy­házi és nemzeti vonatkozás­ban egyaránt. A zsinat Krmannt választotta a XII. Károly svéd királyhoz indí­tandó küldöttség egyik tag­jául. Sürgette az agenda ügyét, amelyet később ő valósított meg. Részt vett a felügyelők nek szánt utasítás elkészítésé­ben, és az egyházigazgatás munkájának megjavításában. 1717. október 7-én, a refor­máció kétszázéves évforduló­jára körlevelet adott ki, rész­letes utasításokkal. Egyházkormányzó munkáját a bölcsesség és a célszerűség jellemezte, hazafias szellem­ben. POLITIKAI SZEREPE A rózsahegyi zsinat előtt történt, hogy a zsolnai evan­gélikus templomban Krmann Dániel 1707 március 8-án fel­szentelte a kuruc Czelder Or­bán új csapatának 8 zászlóját, hazafiságra buzdító igehirde­téssel. Részben ennek a funk­ciójának a következménye volt, hogy földesura, Erdödy György üldözni kezdte evan­gélikus jobbágyait. II. Rákóczi Ferenc bizalma­sa volt. Amikor XII. Károly svéd királyt felkereste, politi­kai funkciót is teljesített. összhangban tudta és látta a hazai protestantizmus és a nemzet sorsát. TANULSÁGOK: örülünk, hogy azoic a poli­tikai-társadalmi célkitűzések, amelyekért Krmann Dániel szuperintendensünk is mun­kálkodott, és életét adta, meg­valósulnak, mind a magyar, mind pedig a csehszlovák né­pek életében. Magyar és csehszlovák lu­theránus egyházaink közös múltjában fénylő példa Krmann Dániel, közös jelene és közös jövője számára pedig figyelmeztetés: az önfeláldozó, hűséges szolgálat kapcsolja lelkészeinket, egyházainkat népeinkhez, és a haladáshoz! Barcza Béla A BALTI-TENGER PART­JÁN épült Tallinn, nagyon szép város. Lakóinak száma jelen­leg 300 ezer körül van. A vá­rost 1219-ben Waldemár dán király alapította és abban az időben Révainak hívták. A történelem folyamán a mai Észtországnak sokféle gazdája volt. A XI. században a dá­nok terjesztették ki fennható­ságukat erre a területre, 1347­ben a marienburgi szerződés értelmében a német lovag­rend birtokába került és hosz- szú időn keresztül a németek tartották kezükben. Majd a XVII. század második felében a svédek uralták, a XVIII. század első évtizedeiben pe­dig Oroszországhoz csatolták. Jelenleg a Szovjetunión belül önálló köztársaságot alkot. TALLINN CSUPA SZÉPSÉG és csupa hangulat! A város tulajdonképpen két részből áll, a felső és az alsó város­ból. A felső város meredek dombon áll, tornyos falak ve­szik körül, utcái szűkek és görbék, házai régiesek, job­bára középkori külsejűek. Ha ezeken a szűk utcákon sétál­gat az ember, valóban a kö­zépkorban érzi magát. De ez csak az utcák és a házak stí­lusára vonatkozik, mert a szűk utcákon a mai divat szerint öltözött szökés észt asszonyok és férfiak sietnek a modern gyárakba és modernül beren­dezett otthonaikba. Az alsó városban már szélesebb utcák vannak, nagy üzletekkel, ipari központokkal, modern isko­lákkal. Tallinn az elmúlt 25 esztendőben különösen is so­kat fejlődött. A legmoder- nabban épített lakóházak és új gyárak jelzik a nagy fejlő­dést. A NEVEZETESEBB ÉPÜ­LETEK közül megemlítem a sok évszázados Várat, bástya­tornyaival. A világhírű gó­tikus városháza nagyszerű épületét legalább képekről sokfelé ismerik az öt konti­nensen. Ugyancsak ilyen jól ismert Szent Olaus gótstílű temploma 145 méter magas tornyával. Tallinnban igen szép templomok is vannak. Az evangélikus Dóm-templom még a XIII. században épült. Ez a templom tele van mú­zeumi kincsekkel, régi sírem­lékekkel. Amikor ebbe a temp­lomba az evangélikusok beül­nek, az első pillanatban a régmúltban érezhetik magu­kat, de amikor Kiivit evangé­likus érsek és lelkésztársai aj­kán megszólal az evangélium mai nyelven és a mai problé­mákat felölelő módon, akkor a középkori templomba is be­tör az evangélium friss leve­gője és egyszerre a mában ér­zi magát az evangélikus gyü­lekezet. Megnéztük az evan­gélikus Károly-templomot is, amelynek érdekessége nem­csak az, hogy itt van az észt evangélikus egyház legna­gyobb orgonája, hanem az is, hogy a templom bármelyik részéből egyformán rá lehet látni az oltárra. Ebben a templomban Kaidé Rátsep lelkész fogadott bennünket, akivel több nemzetközi egy­házi konferencián találkoz­hattam már. Az ortodox egy­háznak is több szép temploma van az észt fővárosban. A Nevskij-katedrális Alexij orto­dox érsek temploma. Megnéz­tük a Kazán ortodox templo­mot is, amelyben valamikor Alexij érsek édesapja végezte a lelkészi szolgálatot. A város és a templomok megtekintése után kimentünk a tengerpart­ra is és elgyönyörködtünk a tenger végtelenjében. A par­tok mellett a tengerből hatal­mas gránitsziklák emelked­nek ki. Amikor ezeket lát­tam. eszembe jutott a velünk szemben levő finn főváros, Helsinki, amely ugyancsak ezeken a gránit sziklákon épült. TALLINNBAN AZONBAN nemcsak a középkori és mo­dern házakkal, szép templo­mokkal és a tengerrel volt ta­lálkozásunk, hanem az embe­rekkel is. Elsősorban Alexij érseknek voltunk a vendégei, aki Tallinnban székel. Ottho­nában fogadott bennünket és megintcsak kifejezésre juttat­ta irántunk való szeretetét és megbecsülését. Számunkra gazdagon megterített asztal mellett felszólalásomban el­mondhattam meleg köszöne- tiinket azért a sok gondosko­dásért és szeretetért, amely­ben az ortodox egyház veze­tői részéről egész Szovjetunió­beli utunk alatt részünk volt. NAGY ÖRÖM VOLT SZA­MUNKRA, hogy Kiivit evan­gélikus érsek is meghívott bennünket hivatalába és mun­katársai élén fogadott ben­nünket. Ezen a fogadáson je­len volt még Salumaa teoló­giai professzor is, aki a szliá- csi Kisebbségi Lutheránus Egyházak Konferenciáján a tavasszal olyan jó előadást tartott. Ebben a kedves kör­nyezetben újra átélhettük az észt és a magyar evangélikus egyházak testvéri közösségét. Öröm volt az is számomra, hogy ezen a fogadáson átad­hattam az észt evangélikus egyháznak a Magyarországi Evangélikus Egyház testvéri köszöntését. Azzal váltunk el Kiivit érsektől, hogy ez év őszén várjuk őt Budapestre a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottságának ülé­sére. A tíznapos Szovjetunióban tett látogatásunk drága emlé­künk marad és hiszem, hogy annak jó gyümölcsei be fognak érni a szovjetunióbeli ortodox és evangélikus egyházak, to­vábbá a Magyarországi Evangélikus Egyház életében és né­peink életében is. D. Káldy Zoltán (Vége) Tallinni várrészlet CSALÓDÁS Evangélikus egyházi napok Kölnben üdvözlő beszédében többek Egy beteg gyermeket indu­lok meglátogatni. A bejelentés szerint a fiú fél évet mulasz­tott az iskolából, kétszer kór­házba is vitték. A megadott cím nagy jó­zsefvárosi bérház. Amint a la­kók névjegyzékét böngészem, odaszalad egy 10—12 éves sá­padt gyerek. „Ugye, Kovácsékat tetszik keresni?! ...Mi vagyunk!” Boldogan ragadja meg akta­táskám szélét és húz befelé, át az udvaron. „Olyan jó, hogy el tetszett jönni! Anyukám is rögtön itt­hon lesz. Csak kiszaladt a Kö­zértbe vásárolni.” A küszöbnél jártunk, ami­kor a gyerek visszairamodott a kapualjból előtűnő anyjához. Lelkendezve újságolja, alig tud szólni a linegéstől: „Itt van ..; a bácsi.” Jóleső érzés jár át. Ügy lát­szik, ismernek már engem, az új káplánt is a templomból, pedig nemrégen kerültem ide a józsefvárosi gyülekezetbe. Bemuttkozom. A gyermek elkomorul, elengedi a táskám és csalódott képpel kullog utá­nunk a szobába. Nem tudom mire vélni a dolgot. Elmon­dom jövetelem célját, és hall­gatom az édesanya beszámoló­ját kis betegéről, aki közben meggyógyult. A fiú hol rám néz, hol az anyjára. Végre megszólal: „Hát nem a tv-szerelő bácsi tetszik lenni?” i. H. B. Július 28-tól augusztus 1-ig Kölnben rendezték meg az 1965. évi evangélikus egyházi napokat. A megnyitó istentisz­teleteket neves igehirdetők tartották, többek között dr. Niemöller Márton nyugalrna- zot püspök és dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtaná­csa főtitkára. A konferenciát előkészítő bi­zottság elnöke, D. Klaus von Bismarck az egyházi napokat D Noth, szász tartományi püspök ..tévútnak” nevezte azt a kicsinyes tartományi egy­házban gondolkodást, amely a reformáció után Németország­között a következőket mond­ta: világosan látnia kell min­denkinek, hogy a német nép még nem birkózott meg a nemzeti szocialista eszmékkel és a német evangélikus egy­háznak nem szabad éppen ezért megrekednie a stuttgarti bűnvallásnál. Az egyházi napok bővebb ismertetésére lapunk hasáb­jain még visszatérünk. ban kialakult. Az egyház lé­nyege szerint kezdettől fogva ökumenikus volt. Krisztus nem a népegyházakra, hanem a vi­lág egyházára gondolt. Nem baj, ha Isten felé mentünkben elakadunk egy em­bernél. Emlékezzünk a Hegyi Beszéd tanítására: Amikor el­indulsz Isten felé és eszedbe jut, hogy rendezetlen ügyed van egy emberrel, hagyd ott az oltárt és intézd el az ügyedet a te atyádfiával. D. KRUMMACHER GREIFSWALDI PÜSPÖK A SZOVJETUNIÓBAN A TARTOMÁNYI EGYHÁZBAN GONDOLKODÁS — TÉVÚT Istennek tetsző dolog a hit és bizonyságtétel együtt. * Istentől rendszerint filléreket és alamizsnát kérünk és ö sokkal többet és nagyobbat ad, mint amit vártunk. Ez azt is jelenti, hogy Istennel kapcsolatosan megszürkültek a gondo­lataink és beszűkült a reménységünk. D. Kiivit és D. Turs evan­gélikus érsekek mgehívására, felesége kíséretében a Szovjet­unióba utazott D. Krumma- cher greifswaldi evangélikus püspök, hogy meglátogassa az észt és lett evangélikus egy­házakat. Nikodim metropolita meghívására Moszkvába és Lennigrádba is ellátogat Krummacher püspök, az orosz ortodox egyházhoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents