Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-08-08 / 32. szám

A csak „látszat”

Mt 7, 15—23.

A próféta Isten szószólója. Látszólag a hamis próféta is az. Hisz az Úr nevében beszél s Reá is hivatkozik! Nevében még „sok hatalmas dolgot” is tehet. Hát akkor miért van ítélet alatt? Mert a hamis próféta csak látszat szerint Isten prófétája. Csak nevében és csak forma szerint. Nem Isten dicsőségét szolgálja, hanem titokban, vagy alattomban a magáét; istenes lepel alatt istentelen dolgot művel. Jézus báránybőrbe bújt farkasoknak nevezi az ilyeneket, akiktől, — emelt hangon mondja —, őrizkedjetek!

De ki a bíró ebben, s mi a mérce, amellyel megállapítható a hamis pfófétaság? Emberek szívébe bele nem láthatunk, de az ember cselekedete vall az ember szívéről, magáról az emberről, mint ahogyan a gyümölcs is legfőbb ismertetőjele a fának. A bennünk munkálkodó Szentiéleknek is megvannak a jó gyümölcsei, ha ugyan nem adtuk el magunkat másnak. E gyümölcsöket nem lehet mind felsorolni, de ízelitőt ad belőlük Gál. 5:22; ...szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség... Akinek a szolgálata, vagy élete nem ilyen gyümölcsöket terem, az a hamis prófétákhoz tartozik. A fügefa is, a bojtorján is, meg minden fa és növény szükségképpen termi a „maga gyümölcsét”, olyat, amilyenre való termő erő van benne. Akiben Isten Lelke van, annak szinte az élet törvénye szerint kell teremnie, a jó gyümölcsöket.

Őrizkedjetek a hamis tanítványságtól is! A baj itt is a mennyei Atya akaratának való engedetlenségben van. A beszédben, a látszatban itt sincs hiba. Az kegyes, hemzseg az Űr nevétől, De; „Nem minden, aki ezt mondja nékem; Uram, Uram! — megyen be a Mennyek országába, hanem, aki cse- lekszi az én Mennyei Atyám akaratát!”

Isten az Ö szent nevét nem arra adta, hogy ráhazudjuk életünkre a kegyesség leplét, hanem, hogy szent nevéből erő áradjon reánk új és megszentelt életre. A megszentelődés, — félre ne értsük az igealakot! — a Lélektől való megszentelte- tés. Nem az én munkám. Isten ajándéka, a Krisztusban gyökerező hitnek a gyümölcse.

Bizony, Ő mindent megtett és megtesz, hogy ne hamis prófétáknak és hamis tanítványoknak találtassunk, akiktől őrizkedni kell, hnem hogy hitünk, s e hitünkből folyó életünk messze világítson. Ahogy az övéihez illik... mint akiket megváltó életével a sötétségből világosságra hívott el! Megszentelő akaratára az életünk mondjon igazi „ámen”-t!

Síkos Lajos

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1965. augusztus 8-án

Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Kertész Géza teol. Fasor de. 11 Koren Emil, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 Horváth Lajos. Rákosfalva de. 8 id. Harmati Béla. Gyarmat u. de. fél 10 Szlovák Pál. Fóti út de. 11 Káposzta Lajos. Váci út de. 8 Káposzta Lajos. Frangepán u. de fél 10 Káposzta Lajos. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10 Kütörsi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de 10. Rákospalota kis- tcmplom du. 3. Rákosszentmihály de fél 11 Gerencsér Zsigmond. Sashalom de. 9 Gerencsér Zsigmond. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de fél 11. du. fél 3.

Bécsikapu tér de. 9 Csákó Gyula, de. 10 (német, úrv) Vá- rady Lajos, de. 11 Schreiner Vilmos, este 7 Csákó Gyula. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos, Óbuda de. 9 Fü- löp Dezső, de 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Csengődy László. Rest- hidegkút de. fél 11 Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, du. 6 Uzon László. Németövlgyi út de. 9 Ruzicska László. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Vi- sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

HÍREK.

— Szentháromság ünnepe ntáni 8. vasárnapon az oltárterítő színe; zöld. A vasárnap délelőtti istentiszteleten az ol- tári ige: Rm 8, 12—17; az igehirdetés alapigéje: Mt 7, 15— 23; a délutáni istentisztelet alapigéje; 1 Kor 8, lb—6 (7— 13).

AZ OSZTRÁK EVANGÉLIKUS SAJTÓ- SZOLGÄLAT ÚJ VEZETŐI

Az osztrák evangélikus sajtószolgálat vezetését G. Traar szuperintendens, az Evangélikus Sajtószövetség elnöke vette át július 1-én. Dr. K. Schaedel eddigi felelős szerkesztő munkáját pedig Use Köhler vette át.

— Házasság. Dura László és Fónyad Márta július 22-én a nagykanizsai templomban tartották esküvőjüket. Az eske- tést a menyasszony keresztapja, dr. Kékén András és édesapja, Fónyad Pál lelkészek végezték.

— HALÁLOZÁS. Mély együttérzéssel vettük a hírt, hogy Harkányi József hittestvérünk, a fasori gyülekezet felügyelője 1965. július 31-én, váratlanul meghalt. Az elhunytban Harkányi László lelkész, egyetemes főtitkár, lapunk szerkesztőbizottságának tagja, édesapját gyászolja. A gyászoló családnak és munkatársunknak, Harkányi Lászlónak szerkesztőbizottságunk ezúton is igaz és őszinte együttérzését fejezi ki. „Aki énben- nem hisz, ha meghal is él.”

— özv. Ferenczi Mihályné, szül. Margócsy Erzsébet 56

éves korában rövid szenvedés után Miskolcon, július 20-án csendesen elhunyt. Koporsója felett július 24-én hirdették az örök élet evangéliumát. „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg.”

KONZERVATÍV RABBIK DIALÓGUST JAVASOLNAK A KERESZTYÉNEKKEL

A konzervatív zsidó rabbik nemzetközi testületé azt javasolta a New York mellett megtartott konferenciáján, hogy hatékonyabb dialógust kell folytatniok a zsidóknak a keresztyénekkel a kölcsönös megértés és egymás megbecsü- I lése érdekében.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN.

Augusztus 8-án, vasárnap reggel, fél 8 órakor, evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe- tőfi-rádió. Igét hirdet: Szabó Lajos kissomlyói espereslelkész.

A 4. LATIN-AMERIKAI LUTHERÁNUS KONFERENCIA

Július 12—15-ig tartották meg Limaban (Peru) a negyedik dél-amerikai lutheránus konferenciát, amelyen 13 dél-amerikai ország küldöttei, valamint Észak-Amerika, Nyugat- Németország, Svédország és Norvégia evangélikus egyházi vezető férfiai vettek részt.

A Lutheránus Világszövetség Latin-Amerika Bizottságárak rendezésében megtartott konferenciát a Világszövetség elnöke, dr. Schiotz nyitotta meg, hangsúlyozva a lutheri reformáció örökségének szolgálatát a kereken egymillió evangélikust számláló Dél- Amerikában.

A dél-amerikai lutheránus egyházak szorosabb együttműködése érdekében Állandó Tanácsadó Bizottság létesült.

Bundák átszabása, Irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos utca 1. az udvarban.

Harmóniumok speciális javítása garanciával. Adós-vétel. Pokorny Pál, Bp. IV., Üjpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017.

— Ipari tanuló fiú albérleti szobát keres Váci út vagy környékén, szeptember 1-ére. Cím: Vincze János, Bp. XIII. Kővirág sor 27.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőségi telefon: 342—423. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 124—074

10 000 példányban nyomatott Csekkszámla: 20412.—VIII. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211

65.2498/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. F. v.: Bolgár I.

IIETRÜL-HÉTRE

A szeretet épít...

I. Kor. 8,1 b.—6.

Századunk elején nagy reménységben élt az emberiség. Már látható volt az egyre jobban fejlődő gépesítésnek, az ember tudásának mind nagyobb hatása életünkre. A gépkorszak kezdete a termelésben, a munka megkönnyítésében, a több áruban is egyre jobban mutatkozott. Most kezdődik az igazi aranykor! A gép, az emberi ismeret, a tudás soha nem sejtett boldog világot teremt számunkra! Lesz minden bőven és olcsón!

Így reménykedett az akkori ember. Az emberi ismeret, tudás legyőz minden akadályt. Újjáépül a világ.

Mi keresztyének, csak igenelni tudjuk mindezt. Azért mert isteni parancsra törekednünk kell mind több és több ismeret szerzésére, hogy teljesíthessük Teremtönk parancsát, amely összegezve ez: hajtsátok, uralmatok alá a Földet, uralkodjatok minden élőlény felett, használjátok a Föld minden kincsét. Ez lehetetlen ismeret, tudás, tudomány nélkül. Ezért nagy az örömünk, ha az emberi tudás, tudomány fejlődik, ismereteink bővülnek. De annál szomorúbban vesszük, ha mindezek ellenére reményeinkben csalódnunk kell. Mint ahogy csalódtak apáink, nagyapáink. Mert jött a várt jólét, széPi gazdag, fejlődő élet helyett az első és második világháború. Építés helyett pusztítás. De milyen!! Bőséges kenyér helyett gazdasági krízisek, éhínségek, milliók éhhalála.

Szeretet nélkül csak a köztünk levő természetes különbségeket látjuk éles eszünkkel, de a szeretet által még a felismert különbségek ellenére, sőt annál inkább építjük egymás jobb életét. Tudásunk a szeretet által lesz építő, szolgáló eszközzé mindenki javára. S ha így élünk tudásunkkal, ismereteinkkel, akkor leszünk kedvesek Isten előtt, aki gondviselő szeretetének munkájába éppenúgy be akar vonni bennünket, mint az evangélium hirdetésének szolgálatába.

Boros Károly

NAPRÖL-NAPRA

VASÁRNAP: ÉZSAIÁS 2.3; RÖMA 11,32. — Érdekes eredményt kapnánk, ha közvéleménykutatás után összegeznénk a keresztyén ember imáinak tárgyát. Az egyenlőség: jel után ezt olvashatnánk — kérések. Róma 8,12—17; Zsoltárok 48.

HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 116,15; JÁNOS 10,17. — Imádságunk nem több, mint egy listának az előterjesztése Isten elé — jóváhagyás végett. Hol marad imádságunkból ez a kérés: „taníts minket a te útaidra.” Máté 5,13—16; Filippi 2,19—23.

KEDD: I. KIRÁLYOK 8,23; II. TIMÖTEUS 2,13. — Van, amikor nem teljesíti Isten kérésünket. Ilyenkor magatartásunk nem haladja meg a koldus magatartását; átkozódunk, mert nem kaptunk semmit. Galata 6,7—13; Filippi 3,1—11.

SZERDA: II. KRÓNIKA 34,27; I. JÁNOS 2,1. — Keresztyén gyakorlatunk után az lenne a logikus, hogy Isten felbontaná velünk szövetségét, mert méltatlanok vagyunk rá. Túl az emberi logikán, megerősíti szövetségét Jézus Krisztusban, mert gyönyörködik a bűnös ember halálában. Jakab

2,14—17; Filippi 3.12—16.

CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIÁS 52,11; FILIPPI 2,15. — „Tisztítsátok meg magatokat!” Nem megy ez olyan egyszerűen, mint a ruhacsere, vagy az ebéd utáni mosogatás. Lehet, hogy rossz „szert” használtunk eddig? I. Korintus 12,12—26; Filippi 3,17—4,1.

PÉNTEK: ZSOLTÁROK 62,3; FILIPPI 1,9. — Imádságunknak van „privát” része is, amikor magunk ügyét visz- szük Isten elé. Pál apostol imádkozott a gyülekezet hitéért is. Filippi 1,6—11; Filippi 4,2—9.

SZOMBAT: I. MÓZES 1,28; I. KORINTUS 3222—23. — Mindenki tartozik valakihez. Ha nincs már rokon, akkor van egy barát. Rokonban, barátban és ismerősben egyaránt csalódni lehet, s akkor kezdődhet a keresés elölről. „Ti pedig Krisztusé” vagytok. Az Ö hűsége mindörökre ugyanaz. Máté 21,18—22; Filippi 4,10—23. Káposzta Lajos

A magyar protestantizmus irodalmi szolgálata

(Jegyzetek „A magyar irodalom története” II. kötetéhez)

Előző számunkban irt cikkemben a „Magyar irodalom története” c. mű II. kötetének azokkal a részeivel foglalkoztam, amelyek elemzik a protestáns hitvitázó irodalmat, a puritánus vallásos prózát és a protestáns iskoladrámát. A most következő cikk azt vizsgálja, hogy a fentebb említett mű a magyar protestantizmusnak milyen további irodalmi szolgálatát veszi szemügyre.

T X MŰBEN JELENTŐS MÉLTATÁST kap az ún. „gályarab irodalom”. Többek között ezt olvashatjuk: „Az elnyomó hatalom, amely tisztában volt a prédikátori rend politikai szerepének fontosságával, a lelkészek nagy tömegét idézte 1671-ben és 1674- ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé. Több száz prédikátort, akiket nem sikerült hitük elhagyására bírni, száműzetésre, börtönre, a legállha- tatosabbakat pedig gályarabságra ítélték.” A gályarabok szenvedéseiről legtöbbször idegen nyelvű írások jelentek meg. A gályarab-irodalom méltatásánál kiemeli a könyv, hogy a gályaraboknál a vallási eszme mellé a hazafias eszme is társul. Nagyon szépen méltatja a mű Kocsi Csergő Bálint (1647—1700) munkáját, aki megírta a pozsonyi perek és a gályarabság történetét.

„A barokk nemesi irodalom kialakulása” fejezetben tárgyalják a szerzők

a vallásos-hazafias buzdító iratokat.

Többek között ezt olvassuk: „A kuruc harcokban jelentékeny szerepet töltöttek be a tábori prédikátorok, akik a protestáns hit ápolása mellett korszerű nemzeti tartalmat is adtak imádságaiknak és prédikációiknak.” A kuruc imádságos irodalomból kiemeli Nagyszőllősi Mihály bujdosó prédikátor írásait „A kor légkörét a legjellemzőbben »Az Űrért s hazájokért elszéledett és számkivetett bujdosó magyarok füstölgő csepüje« c. imakönyv tükrözi” — mondja a könyv. „A prédikátor lelkét, mint a bibliai »csontokba rekesztett tűz«, teljesen eltölti a hazafiság érzése, a nemesi nemzet dicső múltjának, áldozat vállalásának és a jelen bűnei miatt méltán kiérdemelt büntetésének átélése.” „Vallásosságát nem tudja, de nem is akarja elválasztani hazafisá- gától” — olvassuk. A könyv szerzőinek igaz megállapítása ez is: „A kuruc mozgalomban tevékeny részt vállaló papi toliforgatók, fontos szerepet játszottak a kuruc hazafiság eszméinek kidolgozásában.”

A pietista vallásos irodalomról

nagyon részletes jellemzést ad „A magyar irodalom története” II. kötete. Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy a pietiz- mus akkori szolgálatában mennyi hasznos motívumot és milyen sok pozitívumot talál. Ez az újfajta érzelmesség és kegyesség összegezője volt mindazon áramlatoknak, amelyek a 17. század folyamán Európában a jezsuitizmus és protestáns ortodoxia uralmával szemben egy bensőségesebb, polgáriasabb vallásosságnak igyekeztek érvényt szerezni. „A 17. század végén Németországban fellépő pie- tizmus az irodalomban is fontos szerepet játszott.” Kiemeli a könyv, hogy a pietizmus (más katolikus irányokkal együtt) szembe szállt a dog- matizmussal, a skolasztikával és a tekintély elvvel. „A hittételek bizonygatása helyett a vallás érzelmi átélését, az ember és Isten közvetlen misztikus egymásra találását és

ezek érdekében az Üjszövétség állandó olvasásának a szívből fakadó imádkozásnak, az augusztinuszi önvallomásnak, a lélek vizsgálatának szükségességét hirdették” — írja nagyon szépen a könyv. Majd így folytatja: „A századforduló zavaros viszonyai között, az üldöztetések és megpróbáltatások közepette a magyar szellemi élet legjobbjai ezekben a személyesebb, nagyobb emberi függetlenséget biztosító és erősebb lelki vigaszt nyújtó új eszmékben kerestek támaszt maguknak”. — A pie- tizmust (a janzenizmussal és más megújulási törekvésekkel együtt) úgy értékeli a könyv, mint „polgári oppozíció”-t a mereven rendi kötöttségekkel szemben és a vallási ortodoxiával szemben.

Nagyszerűen állapítják meg a könyv írói, hogy o pieHáláknak volt érzékük a társadalmi problémák iránt is. Ezt olyan nagyszerűen mondják el az írók, hogy szószerint ide kívánkozik: „Nem véletlen, hogy akik a dogmatikus, szkolaszti- kus, felekezetieskedő egyházi szemlélettel szembefordultak, azok a társadalom merev s elavult rendi szisztémájával is ellentétbe kerültek; valamint, hogy akik a keresztyénséget a lelki élet elmélyítésében, a személyes érzelem kibontakoztatásában és a kegyesség gyakorlásában keresték, azoknak érzékük volt a társadalom gyakorlati szükségletei iránt is s a spirituális reformok mellett a materiálisokról sem feledkeztek meg. Innen érthető a vallásos megújhodásnak a nemzeti törekvések

új irányával való# szoros ösz>- szefonódása (Bethlen Miklós, Petrőczi Kata Szidónia, Ráday Pál.)”

A KÖNYV ÍRÓI ÉRDEMÉÜL hozzák fel a pietiz- musnak, hogy rajta keresztül a korabeli haladóbb német kulturális és tudományos irányzatok elég gyorsan megérkeztek Magyarországra (a német pietista irodalom lefordítása révén!). Az volt ugyanis a helyzet, hogy a 17. század végén a német szellemi élet ugyan elmaradott volt a nyugat-európai viszonyokhoz képest, de még mindig haladottabb volt a magyarországi viszonyokhoz képest, „ahol a konzervatív jezsuita-nemesi műveltség túlsúlyban volt”, így a német pietista irodalom haladó eszméket hozott Magyarországra.

„Magyarországon — olvassuk — a szorosabban vett pietista mozgalom igazi bázisa az evangélikus felekezetű városi polgárság lett. A kor nevesebb lutheránus prédikátorai, írói és tudósai csaknem mind Halle és személyesen Francke tanítványai voltak”.

Részletesen foglalkozik a könyv a pietista prózával és költészettel, imádságos könyvekkel, kegyességi kiadványokkal. Külön beszél id. Acs Mihály, Torkos András munkásságáról. „A legszebb evangélikus imádságos könyvet a hányatott életű, Rákóczi által is támogatott Hegy falusi György dunántúli prédikátor írta. Könyve a Centifolia, azaz Százlevelű rózsa a pietista érzületet ihletettséggal tolmácsoló könyörgéseket és hálaadásokat, »egeket hatható« imádságokat tartalmaz”.

A könyv szerzői egy feltűnő megjegyzést is tesznek: „A magyarországi pietista, prédikátor szerzők prózai és verses munkáival zárul azoknak a fejezeteknek a sora, amelyekkel a protestáns vallásos irányzatok a magyar irodalom történetét gazdagították”.

Meg kell még említenünk, hogy a könyv részletesen beszél a protestáns iskolák, nyomdák és a külföldről hazajövő protestáns diákok jelentős nemzeti szolgálatáról is. ♦

Helyszűke miatt a „A magyar irodalom története” II. kötetével nem tudunk tovább foglalkozni. De néhány megjegyzést az elmondottak után mégis kell tennünk:

1. Fejezzük ki még egyszer örömünket a felett, hogy a könyv írói éles szemmel észrevették a magyar protestantizmus pozitív szolgálatait a magyar irodalomban és annak értékelésében valóban a tudományos pontosságra és teljességre törekedtek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar protestantizmusnak nemcsak pozitív, de negatív hatásai is voltak az irodalomban azonban amikor ez a magyar protestantizmus egészséges volt, akkor pozitív irányban hatott. Köszönjük, hogy a könyv írói ezt meglátták, és meg is írták.

2. A kötet olvasása közben arra gondoltam, hogy milyen jó volna eljutni odáig, hogy a magyar protestantizmus szolgálatának pozitív értékelése, vagy még helyesebben: a tudományos pontosságra és teljességre való törekvés a protestantizmus szolgálatával kapcsolatban érvényesülhetne nem csak a magyar irodalom területén, hanem a magyar történettudomány és társadalomtudomány területén is. A nélkül, hogy a hibáinkról el akarnánk feledkezni, néha az az érzésünk, hogy a magyar protestantizmus értékelése a történettudomány és a társadalomtudomány oldaláról nem tükrözi azt a tudományos pontosságra és teljességre való törekvést, amit örömmel tapasztaltunk „A magyar irodalom történeté”-bsn. Talán lehetne e tekintetben az illetékeseknek valamit tenniük.

3. Magunk felé irányzott kérdés: A magyar protestantizmus ma tudja-e a maga pozitív erőit olyan mértékben népünk szolgálatába állítani, mint azt a múltban nem egy szer megtette? Egyes „protes táns teológiai irányzatok” ner. akarják-e valamiképpen éle sen elválasztani egymástól a „egyház” szolgálatát és „nemzet” szolgálatát? Ami ke a protestantizmus helyes útc járt, a múltban ezt a ket-tí mindig együtt látta!

4. Sokszor sablonosán ha lünk arra, hogy a „pietizmus' ról csaik negative tudjunk b: szélni, pedig volt idő, amik»- az „haladó irány”-ban ható’. Nem keJlene-e a sematizmus tói ilyen vonatkozásban i. megszabadulnunk?

5. Még izgalmasabb azonbar ez; mi lett a pietizmussa, hogy a mi időnkben szinte kizárólag visszahúzó erőkén' hatott egyházunkban és népünk között? Hogy lehet az, hogy „befelé fordulás”-t eredményezett és nem „kifelé for- dulás”-1: a népünk és társadalmunk felé? Pedig egy olyan „lelki elmélyülésére valóban szüksége volna a magyar protestantizmusnak, amelynek eredményeképpen nemcsak Istenhez kerülünk közelebb, de vele együtt magyar népünkhöz és annak minden problémájához is.

D. Káldy Zoltán