Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-08-08 / 32. szám
MEGMENEKÜLTÜNK moli ácsi tudósítás a i A mohácsi szőlőhegyek aljában, a Csele-patak torkolatánál kezdődő és az országhatár felé egyre szélesülő sík térség már sok veszélyt látott a letűnt évszázadok folyamán. Hisz e síkságon zajlott le az emlékezetes mohácsi vész is 1526-ban, mely véres betűkkel íródott be történetünk lapjaira és a további évszázadokra oly sorsdöntő módon határozta meg népünk életét. De látott ez a szemközti szigeti oldalon még inkább táguló térség egyéb vészt is nemegyszer. A hatalmas folyam, Közép- Európa legnagyobb vízgyűjtője, mely békés nyári és őszi hónapokban szelíden és lustán szállítja lomha vizét a Feketetenger irányába, néha napján tomboló óriássá változik, megpróbálva szétszaggatni a medre köré épített mesterséges gátjait. Pedig a múlt században készült és azóta sokszor erősített töltések, melyek a dunántúli oldalon, itt Mohács környékén közvetlen a folyam mentén, a szigeti oldalon azonban többnyire egy keskeny ártértől magasodnak fel, azt a látszatot keltik a gyanútlan szemlélőben, hogy végleg láncra verték, megfékezték az időnként lázadó óriássá dagadó folyamot és biztosították a mögöttük élő ezrek és tízezrek békés életét, szántóvető munkáját, a dús legelőkön kólóm póló nyáj gyarapodását. De ez az idillikus kép nem zavartalan, mert a békés folyam, mint e mostani árhullám során is történt, időnként 9—10 méter magasságig duzzasztja szintjét és olyan hetekig, hónapokig tartó ostrommal próbál hol itt, hol ott, kitörni medréből, hogy csak tízezrek megfeszített munkája és a technika fejlett eszközei tudják ezt a tartós ostromot leküzdeni. A múl századbeli mohácsi árvíz még úgy elöntötte az utcákat, hogy csak csónakkal lehetett rajtuk közlekedni, öregek elbeszéléseiből tudjuk, hogy a házak ablakain át hömpölygött akkor a víz és a folyam partján, ahol most kemény betonfal védi a várost az ár hullámai ellen, egész házsorok tűntek el a hullámok között. Az ember kénytelen volt még meghajolni az elemek pusztító hatalma előtt, s ami az enyészeté volt, azt átadni az enyészetnek. A város pedig kelletlenül egy utcával beljebb vonult a part mentéről. Az 1956-os jeges árvíz azután, melyet a várostól délre, víz alatti jégtori aszok idéztek elő, a part menti betonfal mellvédjének felső pereméig duzzasztotta ismét a vizet. A hatalmas jégtuskókat és táblákat hömpölyögtető megáradt folyam iszonyatos nyomása végül is játékszerként emelte föl a töltés egy darabját a szigeti oldalon, a várostól északra és a jeges áradat menthetetlenül elborította Mohácssziget országhatáron is túlnyúló, 58 000 kát. haldat kitevő tágas térségét. Az emberi erőfeszítés pedig 9 évvel ezelőtt is csodát művelt a megáradt folyó féken- tartásával, majd amikor ez már tovább nem ment, a sziget tervszerű kiürítésével és az állataik miatt otthon maradt, árvíztől meglepett lakosság mentésével. Ennek köszönhető, hogy a szörnyű téli jeges ár mindössze két emberáldozatot követelt. A honvédségi rohamcsónak-mentőosztagának egyik őrmestere volt az egyik és egy szigeti evangélikus asz- szony a másik áldozata a jeges árnak. Az akkori nagy összefogás és erőbevetés nemcsak a veszély elhárításában bizonyult nagynak, de az újjáépítés munkájában is, melyet az ugyanazon év őszén lezajlott ellenforradalom sem tudott hátráltatni. A sziget csodálatos gyorsasággal újjáépült, a szétszórt tanyák és romok helyén virágzó új falvak keletkeztek. Az idei áradásnál, melyet a víz minden eddiginél magasabb tetőzése miatt „az évszázad áradásaiként emlegetünk, a városi oldalon már egy erősebb vasbeton mellvédfal, a szigeti oldalon pedig egy felerősített töltés várta és állta a hosszú hetek, hónapok vízár- ostromát. Városunk is két hónap óta szinte egy háborús iegszelídített ^Dunáról ostromállapot képét mutatta. Az ország minden részéből ide összpontosított gépkocsi alakulatok szünet nélkül szállították a környékről dolgozó népünk ezreit a védelmi munkálatokhoz. Dömperek és billenő tehergépkocsik százai éjjel-nappal hordták a földet a veszélyeztetett töltésszaszokra, vagy az új védelmi vonalakra. Földkiemelő gépek zakatoltak megállás nélkül a református temető déli falán túl és vájták, markolták, emelték ki a nemrég még búzavetést ringató anyaföldet a helyéről. Még a temetőben nyugvó holtak füle is majd bele nem csendült ebbe a lázas, szünet nélküli zakatolásba, dübörgésbe. Hihetetlen gyorsasággal készült el a várost déli oldalról védő, mintegy másfél km hosszú, több méter szélességű és magasságú, ún. lokalizációs gát. A várostól délre fekvő Kölked községet és a sziget északi térségében fekvő Szeremle községet ugyanilyen hirtelenében készült töltésgyűrű védte az ostromló árral szemben. De nemcsak a nyers emberi erőfeszítés, hanem ész, leleményesség és a fejlett technika minden más vívmánya is hozzásegítette a védőket a lankadatlanul folyó védekezés sikeréhez. Könnyű búvárok még televíziós kamerával is alá- szállottak a buzgárok krátereibe és így derítették föl a veszélyes gócokat. Bebizonyult e nehéz napokban, hogy Isten ősi rendelkezése, mellyel felruházta a képére teremtett embert, hogy uralma alá hajtsa a földet, immár az ilyen nagy árveszéllyel szembeni védekezéshez is hatalmat és képességet adott teremtményeinek. De az emberi tudás és képesség mögött ott állt — s ezt nem szabad elfelejtenünk — egy szervezett társadalom hatalmas, összefogó ereje, államunk és a megfelelő szervek, intézmények semmi áldozatot nem kímélő gondoskodása. Külön is ki kell emelnünk honvédségünk hősies helytállását. Népünk arra készíti föl fiait, honvédeinket, hogy adott pillanatban külső támadással szemben védjék hazánk földjét, népünk békés életét. Ne adja Isten, hogy erre sor kerüljön. Most azonban a belső fronton, áradó folyóink mentén vívtak kemény csatákat fiaink a fenyegetett lakosság védelmében. És be kell vallanunk: győztek! Ha a szomorú emlékű mohácsi vész idején is ilyen nagy lett volna a nemzeti ösz- szefogás, sose lett volna a törökkel vívott élethalálharcból „mohácsi vész”. De akkor széthúzó, saját pecsenyéjüket sütögető uraink lehetetlenné tették az összefogást. A nép fiait pedig a mohácsi vész előtt lezajlott parasztlázadás nyomán jogaiktól még jobban megfosztották, és kisemmizték. Luther arról ír egyik művében, hogy a felsőbbség tiszte, hivatása a „Vateramt", az apai hivatal. A mostani árvíz fenyegetése közben újból megtapasztaltuk államunk megfelelő szerveinek apai gondoskodását és védelmét. És a jelek szerint érezni fogjuk ezután is, hogy a veszély elmúlt, az összedőlt és megrongálódott házak újjáépítésénél, a kárt- vallottak megsegítésénél. Köztük van mellesleg mohácsi gyülekezetünk beteg, nyugdíjba készülő felügyelője is, kinek Duna menti kis családi otthona roskadozóban van. Gyülekezeteink adakoztak a kártszenvedettek támogatására. Hogy a segítő szeretet és felelősség lelke nem alszik Egyházunk népében, bizonyítja, hogy a szomszédos somogy- zalai egyházmegyénk nemrég lezajlott gyűlése 1000 forintos gyülekezeti segélyt szavazott meg és küldött azóta az „évszázad árvizét” megsínylett mohácsi gyülekezet részére. Megmenekültünk! Nem szeretnék e közben megfeledkezni arról a hatalmas Űrről sem, aki minden emberi segítségen keresztül védett, óvott bennünket. Gyülekezetünk július 18-án hálaadó istentisztelet keretében rótta le háláját megmeneküléséért. Ormos Elek „Egyesítsük erőfeszítéseinket...” (A Békevilágkongresszuson résztvevő lelkészek felhívása) „SZIVÁRVÁNY HELSINKI FELETT” című cikkünkben már hírül adtuk, hogy a július 10—15 között Helsinkiben tartott Békevilágkongresszuson számos protestáns, róm. katolikus és ortodox lelkész vett részt. A nyugati és keleti országokból érkező lelkészek száma megközelítette a hatvanat. Többek között ott volt Kirill, a Bulgár Ortodox egyház patriarchája, Pimen, Krutyica és Kolomna metropolitája, Filaret püspök Zagorszkból, Jusztin metropolita Romániából, Niphon metropolita Libanonból, Kiivit észt evangélikus érsek, Rätsep észt evangélikus lelkész, Mitzenheim evangélikus püspök Eisenachból, Bassarak lelkész Berlinből, Endicott lelkész Kanadából, Káldy Zoltán evangélikus püspök Budapestről, Breza- nóczy Pál róm. katolikus püspök Egerből, Männinen evangélikus lelkész Finnországból, rajtuk kívül több lelkész Franciaországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Argentínából. Ott volt Zsiak, a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes felügyelője, Lotz egyházfőtanácsos a Német Demokratikus Köztársaságból. De voltak mohamedán, buddhista és más nem-keresztyén vallási vezetők is. A Békevilágkongresszuson résztvevő lelkészek igen aktív munkát végeztek a különböző bizottságokban. Különösen is kivették részüket a 7. számú bizottság munkájából, amely „a béke számára kedvező légkör kialakítása” témáját tárgyalta. Itt a lelkészek közül nagyon sokan szólaltak fel. Nagy feltűnést keltett Mitzenheim püspök felszólalása, aki az egyházait aktívabb szolgálatát sürgette a béke érdekében. A Békevilágkongresszuson résztvevő lelkészeket fogadta Lauha helsinki evangélikus püspök. A nagyon szép Lauttasaari templomban üdvözölte őket. Majd szeretet- vendégséget adott számukra. A fogadáson résztvett Ah ti Auranen esperes, Voittio Viro és Mártii Voipio lelkész Is. A Békevilágkongresszuson résztvevő lelkészek úgy határoztak, hogy felhívással fordulnak „minden hívőhöz, minden egyházhoz, vallási szervezethez, minden fóakaratú emberhez”. A felhívást Kirill patriarcha vezetésével egy szerkesztő bizottság készítette el, melyben az evangélikusokat Mitzenheim püspök, a róm. katolikusokat pedig Brezanóczy Pál püspök képviselte. A szöveget úgy kellett elkészíteni, hogy az a keresztyén egyházakon kívül a nem-keresztyén vallásos embereket, pl. buddhistákat és mohamedánokat is megszólítsa. így készült el az alábbi felhívás, amelyet végül a lelkészek csoportja teljes egyhangúsággal fogadott el: Tisztelt és szeretett testvéreink! Mi, akik a világ minden sarkából jöttünk össze, és különböző vallások követői vagyunk, el vagyunk telve azzal a közös vággyal, hogy megmentsük az emberiséget a háborús katasztrófától. Résztvettünk a Béke Világ- tanács konferenciáján, amelyet július 10-től július 15-ig tartottak Helsinkiben, Finnország fővárosában. Egyöntetűen elítéltük az erőszaknak minden formáját, különösen is a testvérháborúkat és a rájuk való előkészület bármely formáját, mert ez erőszaktétel Isten akaratán. Az Űrtől megvilágosítva és ihletve arra gondoltunk, hogy szükséges egy külön felhívást elfogadni nekünk, a kongresszuson résztvevő vallásos vezetőknek, felhívást hozzátok és mindazokhoz, akik az ember méltóságát, mint az Űr teremtését értékelik és azt tartják, hogy most ez van a halál szakadékának szélén, ezt fenyegeti a pusztulás veszélye a halálos fegyverek által. Testvérek, teljes tudatában vagyunk annak a közvetlen veszélynek, hogy az emberi rosszakarat ezt a földet, amelyet a Teremtő az ember boldogságára szán, a halál, szenvedés, nyomorúság mezejévé változtatja. Vallásos felelősségünk az emberiség sorsáért és útjaiért mai világunkban arra kényszerített bennünket, akik különböző országot, népet és számos vallási felekezetet képviselünk, hogy mindazokkal közös törekvésekre egyesüljünk, akiknek drága a béke és akik életüket fele bárdijaik szolgálatára és védelmére szentelik. Isten nevében és az ö emberi faj iránti szeretetére kérünk titeket, emeljétek fel szavatokat és egyesüljetek azért, hogy távoltartsátok a halált és a világ pusztulását. Távolságok, különböző megkötözöttségek és politikai határok választanak el bennünket, de hála szívünk legbensőbb kívánságának, Isten mindenható segítségével egyek lehetünk az emberek szolgálatában. Évszázados elidegenedés és vallási megosztottság még mindig fennáll közöttünk, mégis mindnyájan az egy Isten gyermekei vagyunk és testvérek, akik különösen ebben az időben kell, hogy egymás felé kinyújtsuk kezünket Isten nevében és az ö szeretetének szellemében. Amikor ártatlan vér hullik és mi nem akarunk tudni az emberiség szenvedéseiről, akkor imádságaink sem tetszenek az Úrnak, mert tétlenségünk és hallgatásunk halálos fegyvert ad a háborús uszitók kezébe. Ezért, miközben buzgó imádságot küldünk Istenhez, hogy békéltesse meg az emberiséget, mi, mint a föld polgárai, megteszünk mindent, ami hatalmunkban áll, hogy megfékezzük az ellenségeskedést, a gyűlöletet és a testvér-gyilkos háborúkat kiiktassuk az emberi életből. Sürgetünk titeket, hogy tegyetek aktív lépéseket a gyilkos háború azonnali befejezésére a sokat szenvedett Vietnam földjén, a Dominikai Köztársaságban és a világ más részein, ahol a háború veszélyes melegágyai fészkelnek. Sürgetünk titeket, ismerjétek fel a testvéri kapcsolatokat, melyek egyesítenek bennünket, mint emberi lényeket azért, hogy megvédjük és biztosítsuk minden ember jogát az életre és arra, hogy fenntarthassa méltóságát. Nem tudunk megbékülni azzal a ténnyel, hogy a nációnál izmust, amely erősen befolyásolja a kolonializmust, a faji megkülönböztetést, az apartheid politikát, a társadalmi igazságtalanságot, még mindig nem sikerült kiirtani a népek közül. El vagyunk teljesen szánva, hogy egyesítsük erőfeszítéseinket mindazokkal a békeszerető erőkkel és nemzetközi szervezetekkel, amelyek a múltnak ezeket a szégyen- teljes örökségeit fel akarják számolni. Világméretű válság félelmében élünk, ez parancsolja nekünk, hogy felemeljük szavunkat a nukleáris fegyverek beszüntetéséért, elpusztításáért, korlátozásáért. Isten ezt a világot az ember számára teremtette, az ö nevében kérünk titeket, hogy szolgáljátok az emberek világát, boldogságát és testvériségét. Nem szűnünk meg felhívni a békére, nem fáradunk el a béke nevében folytatott törekvéseinkben, állandóan imádkozni fogunk Istenhez, hogy állítsa helyre a békét földünkön. Felejthetetlen városok felejthetetlen emberek V. A száz szigeten épült város ZAGORSZKBÓL MOSZKVÁN KERESZTÜL, Leningrad- ba vezetett az utunk. A „Vörös nyíl” nevű híres gyorsvonat éjféltől reggelig egy- ütemben rohanta le a közel 700 km-es utat. Nem először jártam ebben a városban. Kétszer is volt alkalmam megcsodálni szépségét és nagyszerűségét. Most, hogy harmadszor is láttam, újra meggyőződtem róla: ez a világ egyik legszebb városa. Igazán „felejthetetlen város”! Nyilván ezt mások is jól tudják, ezért keresik fel a turisták ezrei az év minden szakában. Most is tele volt a város idegenekkel : amerikaiakkal, finnekkel. Az amerikai turisták kabátjának gomblyukában ott díszelgett egy jelvény, ezzel a felírással: „Goodwill ambassador” (A „jóakarat követe”). Ha azok a turisták, akik ezt a jelvényt viselik, valóban saját hazájukban is a „jóakarat követei” maradnak és annak megfelelően cselekszenek, sok apró kis hidat tudnának felverni Nyugat és Kelet közötti Csodálatosan szép klasszicista arca van ennek a városnak. Az érett klasszicizmus hatalmas, szinte monumentális és mégis igen egyszerű formáival tele az egész város. Ezeket a „leningrádi ará- nyok”-at és az építészetben, mutatkozó nagyszerűségeket Puskin mellett, annyi más költő is megénekelte. Az épületek csodálatos szépségét még csak gazdagítják a díszítő szobrászat remekei: Martosz, Scserdin és Pimenov alkotásai. Leningrád több mint száz szigeten épült. Óriási erőfeszítések, munka és bámulatos fantázia együtt alkotta meg ezt a várost. A tengerből és a mocsarakból nőtt ki. 1703- ban Nagy Péter cár alapította. Ö álmodta meg ezt a várost, I és ő maga is résztvett annak építésében. Az az egyszerű ház, amelyet ő maga épített és ahonnét irányította a város építését, máig is áll. Eredetileg nem egy várost, hanem csak egy várat akart építeni a svédek ellen, de később elhatározta, hogy a vár mellé egy nagy várost is építtet. 1750-ben a városnak már 80 000 lakosa volt. Sokat tett a város kibővítéséért és szépítéséért II. Katalin cárnő, majd I. Sándor cár, aki a várost körülvevő mocsarakat szárittatta ki és a szigeteket hidakkal köttette össze. NAGY PÉTER CÄR SZÉKHELYÉT 1712-ben Moszkvából Leningrádba (a régi Szentpétervárba) tette át és ettől kezdve ez a város volt a cárok székhelye. Erről beszélnek a cárok szarkofágjai a Péter- Pál templomban. Ez a város nemcsak a cároknak a városa volt, hanem a forradalomé is. Erről beszél a történelemben olyan nevessé lett Szmolni épülete, a meg- ostromlott Téli palota (a mai Ermitázs), az Auróra cirkáló, amelyről eldördülő ágyúlövés jelezte a forradalom kezdetét. Leningrád nemcsak a szépségek, hanem a szenvedések városa is. A második világháborúban a fasiszta német hadsereg 900 napon keresztül tartotta ostrom alatt, és miután másképpen nem boldogult, ki- éheztetéssel akarta bevenni a várost. Hitler annyira biztos volt a győzelmében, hogy már a meghívó kártyákat is kibocsátotta, melyekkel az Asztó- ria szálló termeibe hívta „győzelmi ünnep”-re a címzetteket ... Közben 670 000 ember elpusztult ugyan, de Leningrád nem adta meg magát. A városban az éhező emberek felásták a legszebb tereket, és bevetették azokat, hogy így is valami élelemhez jussanak. Sokan a könyvek mézgás kötéseit ették meg és úgy akartak az éhhalál elől menekülni... Mégis 500 000-en haltak éhen... De a város nem adta meg magát. A fasiszta hadseregnek el kellett menekülnie a város alól. Ez a város valóban „hősi város”! De nézzünk csak egy kicsit körül a „száz szigeten épült városban”-ban! Ha elindulunk az állomás épületétől a város középpontja felé, a világhíres Nevszkij-Proszpekt-en (sugárr úton) kell mennünk. Ez a sugárút több mint 5 km hosszú, és 35 méter széles. De nem is ezek a nagy arányok tették nevezetessé, hanem klasz- szicista stüusú épületei. Az egész út klasszicista arca a megragadó. Az út baloldalán csak csodálattal lehet megállni a Voronyihin tervei szerint épített Kazáni székesegyház 132 korinthusi oszloppal díszített épülete előtt. De ezen a sugárúton van a híres Antcs- kov-híd is, amelynek pillérein Klodt szobrászművész által készített szobrok vannak. Ezek a szobrok a ló megszelídítésének különböző formáit ábrázolják szinte művészi tökéletességgel. A klasszikus szigorúságot és monumentalitást igyekezett egyesíteni a művész. Elhagyva a Nevszkij- sugárutat, közeledjünk a Néva partja felé. Egy nagyszerű boltíves kapu alatt a Palotatéren vagyunk, ahol a tér közepén áll I. Sándor emlékét hirdető 25 méter magas oszlop, körülötte pedig a neves építőművész Rossi által tervezett épületek. Aztán hirtelen Rasztrelli nagy műve, a zöldfehérre mázolt Téli Palota tűnik elénk, amely 1755—1762 között épült. Régen ez volt a cárok palotája, ma pedig az állami Ermitázs óriási kép- gyűjteményének ad helyet. Ennek a képgyűjteménynek a megtekintéséhez nem napokra és hetekre, de hónapokra van szükség. Ettől nem messze a Dekabrista téren áll Falkone híres szobra a „Rézlovas”,, amelynek talapzatába vésve ott áll a rövid mondat: II. Katalin, Péternek”. A cárnő Nagy Péter emlékére állíttatta ezt a szobrot. A Néva túlsó partjáról elénk komorlik a „Péter- Pál erőd”, amelyben egykor Gorkij is szenvedett... De nincs helyünk arra, hogy ennek a városnak minden szépségét megemlítsük. LENINGRÁDBÓL KEDVES EMLÉKÜNK marad az Ortodox Teológiai Akadémia évzáró ünnepélyén való részvételünk. Itt Nikodim metropolita köszöntött bennünket meleg szavakkal. A tanévzáró ünnepen a rektor bejelentette, hogy az idén 25 teológus végzett és azután névszerint kiszólította őket maga elé, a tanulmányi eredmény sorrendjében! Tizedes pontosságig olvasta fel a végzett hallgatók vizsgaeredményeit- (Közben arra gondoltam, hogy ez nálunk sem volna haszontalan dolog!) Jelen lehettünk a Teológiai Akadémia templomában egy most végzett hallgató pappá szentelésén. A szolgálatot Nikodim metropolita végezte. Amikor a felszentelt pap „be- öltöztetése” folyt, a metropolita minden ruha darab átadásánál hangosan mondotta gö- „axios!” „Méltó!” A jelen levő magyar püspökök és lelkészek szívből kívánták: Ez a fiatal pap bárcsak méltó volna élete végéig a szent szolgálathoz... Megnéztük még a Szentháromság katedrálist is, amely közel 10 000 embert tud magába fogadni. A hívek önkéntes adakozásából 7 millió rubelért hozatták rendbe! Stílusa „római” — ahogy egyik lelkész mondta — „de az orosz lélek számára”. Éppem temetés is folyt az egyik oldalhajóban ... Késő este a „fehér éjszakákéban gyönyörködtünk, amelyet ugyancsak nem lehet elfelejteni... D. Káldy Zoltán Az ÖKUMENIKUS KÖZPONT ÉPÜLETÉNEK FELAVATÄSA GENFBEN Genf elővárosában felavatták július 11-én az ökumenikus központ új épületét, amelyben az Egyházak Világtanácsán kívül a Lutheránus Világszövetség, a Református Világszövetség és más egyházi szervezetek is új otthont kaptak. Az ünnepélyes felavatás legfontosabb része az az isten- tisztelet volt, amelyet több európai televízió is közvetítet*« rögül:
