Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-08-01 / 31. szám

Életünk táplálója Márk 8:1—9. A négyezer megelégítésének története életfenntartásunk kérdésének megoldására nem csodareceptet, mesés ábrándot rajzol elénk. Ami Jézus körül történt, az Isten életfenntartó hatalmának hatalmas megmutatása Olyan törvényekkel dolgozik, amelye­ket még ma sem ismerünk. Olyan bőséget teremt, amely ha­talma lehetőségének lenyűgöző méreteit mutatja. Ezt látva, magától értetődő számunkra, hogy földünk Isten terve szerint képes az emberiség sokaságának eltartására! — De a történet eleje is fontos. Emberek tömege családostul hallgatta, kérdez­gette Jézust Isten dolgairól és Ö napokig tanította őket. Művel­tek és egyszerűek, kicsinyek és felnőttek döbbentek rá, hogy Isten előbb szerette őket és szeretete nagyobb minden bűnük miatti ítéleténél. Egy ember járt közöttük, beszélt velük, aki­nek minden szavából és mozdulatából a Hatalmasnak, a sej- tettnek óhajtott szeretete áradt — Hányán hittek benne? Há­nyán dicsérték nevét? Hányán kérték, hogy szívük Isten Lel­kének ajándékaival teljék meg? — Nem tudjuk. Jézus látta, hogy testük igénye is kínzó és arról sem feled­kezett meg. — Testünk és lelkünk táplálása tehát szorosan összetartozik; Jézus körül egymásért felelősséget vállaló, kevéssel jobban megelégedő gyűrű alakul. — A szivünk önző, habzsoló, hol­napot féltő igénye elcsitul. Jézust, a szív és lélek forrását be­fogadva, nem lehetünk közömbösek testvérünk, embertársunk testi nyomorúsága iránt sem. Jézus körül ki-ki megtalálja helyét és rendben szolgál. Á mindennapi kenyér megszerzése és kiosztása modern éle­tünk sokféle szakmájának, hivatásának együttműködésével tör­ténik. Megtaláltam-e helyemet ott, ahol vagyok? Necsak a sa­ját hasznom érdekeljen, hanem a másik gondja is! Segítem-e a mellettem levőt, hogy értse, szeresse azt, amit végez? Foglal­kozom-e a másik életének keresete szempontjából sem mellé­kes belső változásaival? — A tanítványoknak, az ige szolgái­nak nem a mindennapi kenyér tervezése, elosztása a feladata. Ók Jézus igéjének, életének és italának, tanításának munka­erői. Ez a szolgálat is segít a kenyérkereső ember életkérdé­seiben; Végezzük ezt a szolgálatot a magunk helyén. Alaphang a hálaadó imádság, gyümölcs és áldás Istentől a tartós öröm és megelégedés harmóniája. Bödecs Barnabás ISTENTISZTELETI REND Budapestéiig 1965. augusztus 1-én Deák tér de, fl. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kekea András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Z. du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. n. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Horváth La­jos Rákosfalva de. 8. id. Harmati Béla Gyarmat u. de. fél 10. Szlo­vák Pál Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta La­jos Frangepán u. de. fél 10. Ká­poszta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 20. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 1L Gerencsér Zsigmond Sashalom de. 9. Gerencsér Zsigmond Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Csákó Gyula este 7. Várady Lajos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Csákó Gyula Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10, (úrv.) Fülöp Dezső X1L Tarcsay Vilmos u. de. 9. Filippinyi János de. 11. Filippinyi János du. fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11. Csákó Gyula Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. Uzon László de. 1L (úrv.) Uzon László du. 6. Űzőn László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Vi- sontai Róbert Budafok de. 1L Vi- sontai Róbert Nagytétény de. 8 Al­bertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L HÍREK, — Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentiszteleten az ol­tár! ige: Rm 6, 19—23; az ige­hirdetés alapigéje: Mk 8, 1—9; a délutáni istentisztelet alap­igéje: 1 Jn 5,20. > — ARANYDIPLOMA. A keszthelyi Agrártudományi Főiskola Széchey Bélának, a budahegyvidéki gyülekezet felügyelőjének aranydiplomát adományozott. Mi is Isten ál­dását kérjük a kitüntetett aranydiplomásra. — KIFOGÁSTALAN, több- játékú, lehetőleg 2 manuálos harmóniumot vennék. Ajánla­tokat Prónafalvi Árpád, Tá- piószele kérek. — ORGONAHARMÓNIUM, kétmanuálos motorral eladó. Cím a kiadóhivatalban. — VIDÉKI LELKIPÁSZ­TOR leánya részére lehetőleg Belváros közelében albérleti szobát keres. Cím a kiadóban. — BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcs­nél Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Augusztus 8-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet: Szabó Lajos kissomlyói esperes. — HALÁLOZÁS. Pótzy Gyula, a székesfehérvári egy­házközség buzgó presbitere folyó 12-én közlekedési balesetl következtében tragikusan el- hnnyt 17-ém temették el Szé­kesfehérvárott. Feltámadunk! — Nedeczky Griebsch Vik­tor, okleveles mezőgazda, a székesfehérvári gyülekezetnek hosszú időn keresztül volt fel­ügyelője, 81 éves korában el­hunyt. Szabadegyházán temet­ték el a családi sírboltba. Az igaznak emlékezete áldott! —Dr. Simon László, nyugal­mazott tankerületi főigazgató, a ceglédi egyházközség volt felügyelője Budapesten el­hunyt. Tanártársai, volt tanít­ványai és a ceglédi gyülekezet nagy részvéte mellett temették el a Farkasréti temetőben. Hit­ből élünk. Szimonidesz Lajos búcsúztatása a Farkasréti temetőben Július 23-án, pénteken délután, a Farkasréti temetőben nagy gyászoló gyülekezet jelenlétében mély részvéttel búcsúz­tatták a július 18-án, 81 éves korában elhunyt SZIMONIDESZ LAJOS nyugalmazott táboH püspök, vezérőrnagyot, a törté­nettudományok kandidátusát. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében az elhuny­tat KOREN EMIL püspökhelyettes búcsúztatta, akivel együtt VÁRADY LAJOS budai esperes és FÜLÖP DEZSŐ lelkész, egyetemes egyházi főjegyző végezték a lelkészt szolgálatot. A magyar néphadsereg képviseletében OTTA ISTVÁN vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka méltatta búcsúbeszédében Szimonidesz Lajos, a haladó gondol­kodású tudós életét, munkásságát. A hamvasztás előtti búcsúztatáson részt vett PRANTNER JÓZSEF, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. MARTIN BUBER A magyarországi protestánsok közül inkább csak a kül­földet járt teológusok és a bibliafordítás kérdéseivel foglal­kozó lelkészek ismerték művein keresztül Martin Búbért, aki 87 éves korában június 13-án hunyt el. Bécsben született és először a frankfurti, majd a jeruzsálemi héber egyetemnek lett a professzora. Legfontosabb műve az Ótestámentom teljes fordítása né­met nyelvre, amely nem annyira a keresztyéneket, mint in­kább a zsidókat akarja elvezetni az Ószövetség szent iratai­nak a titkaiba. Cionista volt, de nem a régi politikai érte­lemben, hiszen élete végéig a zsidók és arabok koexiszten- ciájának harcosa volt. Ezért kapta meg 1953-ban a német- országi könyvkereskedők békedíját is. HÉTRŐL—HÉTRE Valóság L János 5,20 Egy különös és érdekes fejezet végéről való ez az ige. 4 fejezet címei ezek: A hit, amely legyőzi a világot. A lélek: bizonyságtételei. Az egymásért való imádkozás ereje. Igénket így is fordíthatnánk: De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük « valóságot... A Jézus Krisztus érzéket és értelmet adott, hogy ne féljünk a valóságtól. Attól a valóságtól, amely körülöt-. tünk van és amelyben vagyunk. Hitünk, egyházunk nem. valóságellenes. Nincs tehát igaza azoknak, akik azt hiszik, hogy történ-, hét a világgal akármi, az minket nem érdekel. Az így gondol-, kozó „hivő" emberek legfeljebb annyit mondanak másoknaks Fuss ki a világból, vagy fordíts hátat a világnak. Hitünk szerint az egyház örök, de amikor ezt a mondat tot leírjuk, nem akármilyen egyházra gondolunk. Az az egy-, ház van a szemünk előtt, amelyik nem önmagának él, ha* nem a világért él. Ismeri a világ valóságos problémáit, fél* adatait A valóság megismerése nem vezetheti a világot arra «*. útra, amelyen világhatalmi törekvései lehetnek. Jézus sok-, szór hangoztatta, hogy ő nem uralkodni jött, hanem hogy „szolgáljon és életét adja másokért." Jézus valóságos Krisztus volt. Valóságosan meghalt, éle* tét adta értünk. Ránk árad Jézus szeretete, hogy belőlünk, tovább áradjon a valóságos életre, emberekre és az egész, világra. Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 16,8; I. PÉTER 3,14. — Csak 3 helyes szögben álló tükör képes továbbítani a Nap sugarait. A tudomány ezt a fizikai törvényt az emberiség szolgálatába állította. Mi haszna annak, hogy „az Űrra néztem szüntelen!”? Róma 6,19—23; Zsoltárok 144. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 107,10; 3,15 H. TIMÖTEUS 4,17. —• Lehet önző módon sütkérezni a napfényben. A keresztyénség feladata nem sütkérezés, hanem Isten hűségének és szereteté- nek „sugarait” tükrözni az embertárs felé. Márk 8,13—21; Fű lippi 1,1—6. KEDD: n. MÓZES 35,2; RÓMA 10,17. — A tükör nem ön- álló fényforrás, csak továbbítja a „beeső” fényt. Hosszabb ideje nem vagyunk képesek továbbítani Isten szeretetét? Rossz sző-, get zárunk be a fényforrással: „Hat napon át munkálkodjatok* a hetedik nap szent legyen előttetek.” Jakab 3,1—10; Filippi 1,7—11. SZERDA: ZSOLTÁROK 127,1; JAKAB 4,15. — A lend­kerék egy nagyobb gépcsoport egyenletes munkavégzését biz­tosítja. Lehetnek kisebb hibák, de komoly üzemzavar kelet­kezik, amikor eltörik a főtengely. Egyéni életünkben az „üzem­zavarok” oka — „tengelytörés” Istennel! L Korintus 6,19—20; Filippi 1,12—26. CSÜTÖRTÖK: II. SÁMUEL 6,22; JÁNOS 3,30. — Tökéle­tességre törekszünk, de mindig becsúszik egy-két hiba mun­kánkba. Csak az az ember hibázik, aki dolgozik. Végezzük a ránk bízott munkát hűséggel. Márk 9,45—50; Filippi 1,27—2,4. PÉNTEK: I. MÓZES 17,1; RÓMA 13,14. — A keskeny út nem a korlátozott lehetőségek útja. Nem olyan autóút, ahol megvan határozva a legkisebb „utazósebesség”, hanem olyan* ahol észre kell venni az útszélén „defektet szerelő” ember­társat. Róma 12,1—2; Filippi 2,5—11. SZOMBAT: V. MÓZES 30,20; FILIPPI 2,12—13. — Kevés az, ha csak észreveszek valakit, mert az még nem cselekedet. De az sem az, ha odakiáltom — lélekben veled vagyok! Meg kell állni! Oda kell menni! S ott cselekedni, segíteni és orvo­solni, mert ezt jelenti; „Öltözzétek fel a Jézus Krisztust!’1 I, Korintus 9,24—27; Filippi 2,12—18. Káposzta Lajos GYAKRAN TÖRTÉNIK MEG EGYHÁZI EMBEREK­KEL, hogy olyan mértékben köti le őket olvasmányaik, ki­válogatásánál saját „szak­tárgyunk, a teológia, hogy nem fordítanak kellő figyel­met olvasmányaik szélesebb körből való összeválogatásá- ra. Ez az egyoldalúság rész­ben megmagyarázható azzal, hogy az ökumenizmus jegyé­ben az utóbbi időben igen meggazdagodott a teológiai irodalom és ennek nyomán *,alig marad idő más könyvek olvasására”, annyi azonban biztos, hogy kizárólag teoló­giai könyvek olvasása a meg- szegényedés útjára vezet, mert kikapcsol az emberiség és ezen belül saját népünk kulturális életéből. Így aztán a papi szolgálatunk is csonka marad. A sok külföldi és hazai szolgálat közben magam is lemaradásban vagyok a köny­vek olvasásában. Különösen is bántott, hogy még nem tud­tam kezembe venni „A Ma­gyar Irodalom Története” cí­men megjelent sorozat köte­teit, amelynek első két kötete már a múlt évben megjelent, nemrég pedig a harmadik és negyedik kötet is napvilágot látott. Most azonban kézbe Vettem a hatalmas köteteket; mivel más összefüggésben is a 17. század érdekelt, a II. kö­tetnél kezdtem amely 1600- tól 1772-ig tárgyalja a magyar irodalom történetét. A könyv folytatólagos olvasása a szó igazi értelmében „élményt” jelentett számomra. De mi­előtt erre rátérnék hadd mondjak el a sorozatról né­hány szót. „A Magyar Irodalom Tör­ténete” kötetei a Magyar Tu­dományos Akadémia Iroda­lomtörténeti Intézetében ké­szülnek és azokat az Akadé­miai Kiadó adja ki. A sorozat főszerkesztője Sőtér István Kossuth-díjas egyetemi tanár. Az első kötetet amely 1600-ig és a második kötetet amely 1772-ig tárgyalja a magyar irodalom történetét Klaniczay Tibor, az Irodalomtörténeti Intézet igazgatója szerkesztet­te. A szóbanforgó második kötetet a következők írták: Bán Imre, Hopp Lapos, Kla­niczay Tibor, Pirnát Antal, Stoü Béla, Tárnái Andor és Varga Imre. Lektorok voltak: Makkal László, Szauder Jó­zsef, Tolnai Gábor. A kötet egyes részeit átnézték: Esze Tamás és Keserű Bálint. Nem kétséges, hogy a „Ma­gyar Irodalom Történet”-et nem valamiféle írói kör szer­keszti és írja „magánvállal- kozás”-ban, hanem azt a Ma­gyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében azok a történészek írják, akik kiváló egyéni képességeik, nagy felkészültségük és tárgyi tudásuk révén a leghivatot- tabbak arra, hogy egy ilyen nagy vállalkozásba kezdjenek és azt végre is hajtsák. Az sem lehet uiíá.% hogy ezek a tudósok marxista világnéze-, tűek és ebből folyó történe­lemszemléletet érvényesítik, amikor a magyar irodalom történetét elemzik és érté­kelik. Mind ennek a tudatában vettem kézbe a IL kötetet. Ez a kötet tárgyalja a „késő-re- neszansz irodalmá”-t (kb. 1600— kb. 1640), aztán a „ba­rokk irodalom kezdetei”-t és „hőskorá”-t (kb. 1640— kb. 1690), majd a „barokk rendi­ség válságának és újraerősö- désének irodalmá”-t (1690— 1740) végül a „késő barokk irodalma”-t (kb. 1740— kb. 1772). A KÖTET OLVASÁSÁ­NÁL AZONNAL NYILVÁN­VALÓVÁ LETT előttem, hogy a könyv írói óriási „anyag”-ot ölelnek fel, igen jó szempontok szerint érté­kelnek, nagyszerűen áttekint­hető felosztásokat eszközöl­ni magyar protestantizmus irodalmi szolgálata (Jegyzetek „A magyar irodalom története” U. kötetéhez) nek és olyan következtetése­ket vonnak le amelyeket igazságként kell elfogadnunk. Csak néhányszor volt az az érzésem, hogy egy-egy neves íróról való ismereteink ugyan sokszor majdnem teljesnek mondhatók, de a „körülöttük állók”, tehát a „második vagy harmadik rendbe soroltak” életműveire vonatkozólag to­vábbi kutatásra szorulunk. Ez azonban „itt és most” nem von le semmit az óriási vál­lalkozás értékéből, csupán to­vábbi folyamatos kutatásra ösztönöz. Senki sem veheti tőlem rossz néven, ha a kötet olva­sása közben különösen is fi­gyeltem arra, hogy mit mon­danak az Irodalomtörténeti Intézet tudósai a magyar pro­testantizmus irodalmi munká­járól és szolgálatáról. Az 1600-tól 1772-ig terjedő idő­szak ugyanis tele voit_protes- táns vonatkozásokkal az iro­dalmi életben is. Izgalommal figyeltem, hogy a marxista világnézet és történetszem­lélet mérlegén hogyan mé­retik meg az az irodalmi munkásság, amit ebben a korban protestáns írók, köl­tők és tudósok végeztek és egyáltalában amit a protes­tantizmus a maga mondani­valójával és állásfoglalásaival jelentett ott én akkor. Őszinte örömmel kell meg­mondanom, hogy az egész kö­tet olvasása közben — de egyes részeknél különösen is — az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a kötet írói a protestantizmus szolgálatát érintő értékeléseknél is a tu­dományos pontosságra és tel­jességre törekedtek. Világos és egyértelmű, pozitív értéke­léseket mondtak ki sok eset­ben a protestantizmus irodal­mi szolgálatára vonatkozólag és nyomát sem lehet találni a kötetben annak, hogy va­lamiféle elfogultságból letér­tek volna a tudományos pon­tosság és teljességre törekvés útjáról, amikor a protestan­tizmus munkáját kellett érté­kelniük. Ügy gondolom, hogy a kötet íróinak ezt a maga­tartását meg kell köszön­nünk, tudjuk, hogy részükről mindez nem jelent enged­ményt a vallás, mint „olyan” felé, de igenis jelenti a té­nyek ismeretét, azok helyes értékelését és a protestantiz­mus irodalmi szolgálatának nem pusztán tudomásul véte­lét, hanem annak elismerését is. A kötet szerkesztőinek a teljességre való törekvésére jellemző az is, hogy egyes részek átnézésére — amely részek éppen a protestantiz­mus munkásságával foglal­koznak — egy olyan tudóst is megkértek, aki nem marxista világnézetű. A TOVÁBBIAKBAN FI­GYELJÜNK A KÖTET NÉ­HÁNY OLYAN RÉSZLETÉ­RE, amely a magyar protes­tantizmus irodalmi szolgála­tával foglalkozik. Ezek ter­mészetesen kiragadott részle­tek amelyek nem tudják visz- szaadni az egészet, mégis be­tekintést engednek a kötet szellemiségébe és a tudomá­nyos pontosságra való törek­vésére: A protestáns hitvitázó- teológiai irodalom a 17. század első évtizedei­ben igen népszerű volt — írja a könyv. „Nem irodalmi szín­vonala, hanem ama pozitív politikai funkciója révén, amely az előretörő ellenrefor­mációval polemizáló művek­nek akaratlanul is osztályré­szül jutott. A protestáns pré­dikátori réteg képviselői Bocskay és Bethlen politikája mellett mozgósítottak, még látszólag teljesen elvont teo­lógiai műveikkel is... Az el­lenreformációval karöltve je­lentkező Habsburg terjeszke­dés ellen a protestáns polé­mia nagy erejű kezdete Ma­gyart István lutheránus pré­dikátor nevéhez fűződik”. Utalnak a könyv szerzői az írásmagyarázati munkákra is és többek között ezt írják: „A bibliamagyarázó exegeti- kai munkákkal a szerzők a bibliai textus tanulságait igyekeznek koruk társadalmi viszonyaira, politikai törekvé­seire vonatkoztatni”. A poritanus vallásos próza ugyancsak megfelelő mélta­tást kap a könyvben. (A „pu­ritán” megjelölés a 16. szá­zad végéről az angliai kálvi­nisták köréből ered, akik Kálvin tanításának megfele­lően egyházi reformokat kí­vántak az egyház eredeti for­májának és rendjének irá­nyában.) — A kötet írói szem­be állítják a puritanus írókat a katolikus írókkal. Míg ez utóbbiak figyelmének közép­pontjában a „nagy végső do­log” állt (tehát az eschatoló- gia) addig „ a puritanus írók célja az életben való helyes magatartásra, a kegyesség gyakorlására való nevelés. Ezt pedig nem misztikus, ir­racionális eszközökkel, érzéki hatásokkal, hanem kegyes ér­zelmek keltésével, a népnek az egyházi életbe való men­nél aktívabb bevonásával és ennek érdekében az általános műveltség emelésével kíván­ták elérni. A túlvilági életre való felkészülés helyett a puritanus művekben a földi munkára való nevelés áll a középpontban: a feudális szemlélet helyett a polgári igények tükröződnek ben­nük” — olvassuk a kötetben. Megjegyzik a könyv szerkesz­tői, hogy a puritanizmus „a parasztság képviselőit be akarta vinni az egyházközsé­gek kormányzó testületébe”. Szól a kötet a protestáns il­letőleg az evangélikus iskolák (17. sz.) színjátszása kapcsán a protestáns iskoladrámá-ról is és megjegyzi, hogy a többi protestáns felekezethez viszo­nyítva az evangélikus iskola­drámák „pompázatosabbak, díszesebbek voltak. Több volt ■bennük a politikum, az ak­tualitás. Míg az erdélyi isko­ladrámák a polgári gondolko­dás kifejezői voltak, az evan­gélikus darabok egy része a felvidéki ellenzéki nemesség igényeit igyekezett kielégíte­ni. Ez főként a századvégi eperjesi és a századfordulót követő rozsnyói előadásokra jellemző. Minthogy az evan­gélikusok a királyi Magyar- ország területén csak a kuruc nemzeti mozgalmak győzel­métől remélhették fennmara­dásukat s az ellenreformációs harc megszűnését, iskoladrá­máik is ezt a mozgalmat, a függetlenségi harcot szolgál­ták" — olvassuk. Végül figyeljünk erre a megállapításra: „A független­ségi törekvések ideológiájá­nak a korai megfogalmazói szinte kizárólag prédikátorok voltak" (Magyari István, Szenei Molnár Albert, Alvin- ci Péter.) (Folyta juk) J3. Káldy Zoltán 41 ni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents