Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-07-18 / 29. szám

Bőség kegyelem Lukács 5,1—11. Szomorú reggelre ébredtek a názáreti halászok. Keserűség­gel és bánkódással figyelték a hajnal pirkadását. Szótlanul mosogatták hálóikat a parton. Eredménytelen volt egész éjsza­kai fáradozásuk, nem fogtak semmit. Szemükben kialudt a fény s szívük elégedetlen volt. Talán még zúgolódtak is maguk­ban, hogy kenyér nélkül lesznek a felvirradt új napon. Csüg­gedten azt gondolták, ez az Isten büntetése rajtuk. Pedig Isten éppen ekkor és éppen ezzel készítette részükre a megáldatást és az örömöt. Az ö útjai csodálatosak s kegyelme bőséges. Isten tudja, hogy a siker igen sokszor elbizakodottá teszi az embert. S a gőgös ember hamar indul az öndicsőítés útjára. Ezen az úton pedig nem lát senkit, csak önmagát. Elvárja, hogy mindenki meghajoljon az ő sikerekben gazdag élete előtt. A sikertelenség józanságra nevel, újrakezdésre indít és odaadó küzdelemre sarkall. Nem vetted észre ezt még a magad életé­ben? Óh, mennyi panaszkodás, sőt zúgolódás vegyül beszé­dedbe, mert munkád eredményei nem érik utói álmaidat. Légy józan, mértékletes és hűségesen munkálkodó tanítvány. Hall­gasd meg az Úr szavát és cselekedd meg parancsolatát! Amint biztatta a názáreti halászokat, úgy biztat téged is. A könnyű siker ne tévesszen meg, a sikertelenség ne tegyen tétlenné. Kedves énekünk is így int: „Kislelkűen míg én této­vázok, megindulnak, el is hagynak mások; megszégyenülve öntöm bánatomat sűrű könnybe.” „Evezz a mélyre...” szól a Mester. Ne a könnyű sikerele után fuss, hanem mélyedj bele élethivatásodba. S ha a sikertelenség csüggedtté tenne, mint engedelmes tanítvány, naponként mondd el: „de azért a Te parancsodra bevetem a hálót”. Így lett Péter életének gazdá­jává Jézus. Így tette sikertelen emberi küszködését bőséges kegyelemmel eredményekben gazdaggá az Ür. Oly nagy volt az eredmény, hogy maguk meg sem tudtak birkózni vele. Segítségül kellett hívni a másik hajót. Nemcsak egyik, hanem mindkét hajó megtelt roskadásig. Örömük határ­talan volt. Ilyen sikerre nem számítottak. A csodás halfogás zavarba hozta őket. Elfogta őket az átéltek hatása alatt a féle­lem és bűnös voltuknak leverő érzése. Mert Isten nem azzal alázza meg az embert legjobban, hogy haragjában az ítéletet mennydörgi feléje, hanem azzal, hogy kegyelmének bőségét árasztja rá. így tett Jézus által Simonnal és így tesz igéje által a mai tanítványával is. Simont — de a mai tanítványt is — így nevelte az Űr mások szolgálatára. „Emberek halászására.” Menni az emberek közé és szeretettel élni és munkálkodni közöttük és velük. Nem a magasból érkezők gőgjével, hanem az együttmunkálkodók testvéri készségével. Készséges örömmel és bizakodó remény­séggel, mint aki bőséges kegyelemből lehet tanítvány, boldog élethivatás birtokosa. Tóth Sándor evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja , Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 343—423 KJaouhivata! és Sajtóosztály: 142—074 10 U00 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.2279/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. V.: Bolgár I. — TEMPLOMSZENTELÉSI JUBILEUM. A somogyszili leányegyházközség nemrég ünnepelte meg temploma fel­szentelésének 125. évforduló­ját. A jubileumi istentisztelet szolgálatát Lágler Béla espe­res végezte. Istentisztelet után díszközgyűlésen Szerdahelyi Pál, a gyülekezet lelkésze ol­vasta fel a somogyszili leány­egyházközség egy és negyed- százados történetét. A jubi­leum alkalmára a kis gyüle­kezet templomát kívül-belül megújította. HÍREK — Szentháromság utáni 5. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pét 3, 8—15; az igehirdetés alap­igéje: Lk 5, 1—11, a délutáni istentisztelet alapigéje: 1 Pét 2, 9—10. — EGYHÁZMEGYEI KÖZ­GYŰLÉS. A somogy-zalai egy­házmegye június 29-én Gye- nesdiáson tartotta 1964—65. évi rendes közgyűlését, Szimon János megnyitó igehirdetésé­vel. Lágler Béla esperes jelen­tésében a két év alatt megtett út tapasztalatairól, nemzetkö­zi kérdésekről, népünket és egyházunkat érintő aktuális kérdésekről számolt be és elő­retekintő gondolatokkal érin­tette készülő zsinatunk mun­káját. Bándi István számvevő- széki elnök, az egyházközsé­gek zárszámadásairól és költ­ségvetéseiről tartott beszá­molót. A Gyülekezeti Segély két évi munkáját Hegyháti Já­nos előadó ismertette. Javas­latára a közgyűlés egyhangú határozattal 1000 forint se­gélyt szavazott meg az árvíz- károsult mohácsi testvérgyüle­kezetnek. Dr. Pusztay László lelkészi munkaközösségi veze­tő és Dubovay Géza pénztá­ros jelentését hallgatta meg végül a közgyűlés. — segéd-lelkesz ki­küldés. Bozorády Zoltán segédlelkészt Kővágóőrsre, Sághy Ildikó segédlelkészt a budapest-csepeli egyházköz­ségbe osztotta be szolgálatté­telre dr. Vető Lajos püspök. Egyszobás komfortos, központi fűtéses lakásomat megosztanám diáklánnyal. Cím a kiadóban. Te­lefon: 410—483. — LELKÉSZIKTATÁS. A Szarvas-ótemplomi egyházköz­ség egyhangúlag meghívott lelkészét, KOVÁCS PÁLT, jú­lius 11-én, Szentháromság ün­nepe utáni 4. vasárnapon ik­tatta hivatalába KOSZORÚS OSZKÁR nyugat-békési espe­res. — PRESBITER IKTATÁS FELSÖPETÉNYBEN. Az egy­házközség új presbitereit Bri- nyicky Jánost, Kovács Jánost, Paulovits Andrást, Súlyán Andrást, Sztrapka Jánost és Trsztyánszky Jánost június 27-én iktatta hivatalába Zá- borszky Csaba, a gyülekezet lelkésze. Isten áldása legyen szolgálatukon. — HALÁLOZÁS. Dr. Ma- tolay Miklós, a szentesi egy­házközség köztiszteletben állt volt felügyelője rövid szenve­dés után július 1-én, 73 éves korában elhunyt. Szentesen temették el a gyülekezet, a barátok és ismerősök nagy részvéte mellett. Az igaznak emlékezete áldott! — özv. dr. Wöfel Gyuláné szül. Kadlicskó Margit, a volt somogydöröcskei evangélikus lelkész özvegye június hó 25- én hosszas fájdalmas, de tü­relemmel viselt szenvedés után 61 éves korában Tabon elhunyt. Temetése június 26- án volt. Feltámadunk! Eladó az „Evangélikus templo­mok” c. könyv teljes jó állapot­ban, 90,— Ft-ért. Varga Etelka ny. tanár, Pécs, Kiss Ernő u. 29. özvegy papné otthonába fogad­na egy Budapesten tanuló kis­lányt. Algőver Andorné, Bp. VL Szondy u. 90. III. 5. Bundák átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965 július 18-án Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Horváth Lajos Rákosfalva de. 8. id. Harmati Béla Gyarmat u. de. fél 10. Szlovák Pál Fóti u. de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Gerencsér Zs. Sasha­lom de. 9. Gerencsér Zs. Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de.10. (német, úrv) Várady La­jos de. 11. este 7. Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. id. Harmati Béla de. 11. id. Har­mati Béla este fél 7. Ruttkay Ele­mér Budakeszi de. 8. Ruttkay Ele­mér Pesthidegkút de. fél 11. Rutt­kay Elemér Kelenföld de. 8. Kür­tösi Kálmán de. 11. (úrv) dr. Re- zessy Zoltán du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de 11. HÉTRŐE—HÉTRE Keresztyén öntudat I. Péter, 2,9—10. Alig van visszataszítóbb kísértése a keresztyéneknek, mint az, ha hitükkel, istenfélelmükkel, vallásosságukkal kérkednek a világ előtt. Isten kötelez hitünk megváltására. Ez azonban mint fölényes „keresztyén öntudat”, sokszor torz formákat ölt. Talán éppen csak abban nyilvánul meg — és semmi más­ban—, hogy a keresztyének ferde szemmel, jól vagy rosszul leplezett gőggel néznek azokra, akik másként gondolkoznak, mint ők. De nem kisebb az a kísértés sem, amely abból áll, hogy a keresztyének félszeg ügyetlenséggel élnek a világban, öntudat nélkül. Félrehúzódva és elzárkózva. Van-e keresztyén öntudat? Igénkben az apostol erről ad tanítást a gyülekezeteknek. Üzenete kettős. 1. A keresztyén öntudat alapja Isten kiválasztó szeretete. A keresztyének nem a maguk kiválósága, jósága, becsületes­sége vagy igazságossága következtében Isten gyermekei. Jósá­guk, becsületességük vagy igazságosságuk Isten ajándéka és elkötelezése. Az egyház népe — mint igénkben olvassuk — királyi papság valóban. De királyuk trónja a kereszt és koro­nája tövisből font. Főpapjuk maga áldozta fel önmagát, hogy, kiket népének kiválasztott, készek legyenek bűneiket; aggódó kicsinyességüket, személyválogató önzésüket feláldozni a szere­tet új és új hétköznapi oltárain . 2. A keresztyén öntudat szolgálatra kötelez. Valóságos, tet­tekben testetöltő szolgálatra. Olyan szolgálatra, amely világos­ságban jár és így képes megtalálni a szolgálat olyan formáit, amelyekre szüksége van a világnak, az embertársaknak, min-, denkinek. A keresztyén öntudat a szolgálat öntudata. Tudjuk, hogy Isten szereti az embert és ezt a szeretetet kell tovább-- adnunk személyválogatás nélkül. Erre segítsen bennünket Isten, Aki Jézus Krisztusban Kirái lyunk és Főpapunk lett, népévé és gyülekezetévé tett bennün-s két ingyen kegyelméből. Schreiner Vilmos NAPRÓU—NAPRÄ HÉTFŐ: JEREMIAS 31,9; II. KORINTUS 7,10. — Az ember csak akkor mondja ki a „nem bántam meg”-et, amikor már tudja, hogy munkája nem volt hiábavaló. A megtérés követ-? kezménye az örökélet, s erre az a garancia, aki adja: Jézu$ Krisztus. Lukács 9,57—62; Apostolok Cselekedetei 13,13—25, KEDD: ZSOLTÁROK 61,5; RÓMA 5,1. — A nyári táborozá-? sok ideje van. Mindenki tudja, hogy ez csak átmenet, szóra-? kozás. Ott van az állandó helyünk, ahol lakunk. Lakozzék min-?' den gyülekezet az Űr „sátorában”, I. Királyok 19,15—21; Após?- tolok Cselekedetei 13,26—31. , SZERDA: I. MÓZES 26,3; I. JÄNOS 2,15. — Nagy értéke éle­tünknek, hogy örülni tudunk. Az emberi örömnek fokozatai vannak. „Hiszen ez csak hangulat!” Az Istenbe vetett hit és a keresztyén öröm nem érzelem és hangulat, hanem bizodalom abban, Aki nekem is megbocsát. Lukács 9, 51—57; Apostolok Cselekedetei 13,42—52. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 138,2; JÄNOS 12,28. — A cél mindig meghatározza az utat. A sportoló bajnok akar lenni. Ezért történik minden az életében. Ez pedig meghatározza hétköznapjainak is a programját. Jézus Krisztus teszi a ke­resztyén embert a „keskeny út” vándorává, mert csak ez az út vezet a „cél”-ig. II. Timóteus 4,1—5; Apostolok Cselekedetéi 14,1—7. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 71,17; II. TIMÖTEUS 1,5. — Nent vagyunk „lelenc-gyermekei” Istettnek, akik csak felnőttebb kor­ban „kerültünk” hozzá. Ö születésünktől kezdve Atyánk. Lu­kács 9,18—26; Apostolok Cselekédetei 14,8—20. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 30,6,- ROMA 5,10. — A Jó Pász­tort sohasem kell keresni, mert ott van juhai között. Nemcsak napos időben tart ki nyája mellett, hanem viharban is. Ekkor van a legnagyobb szükség a közelségére. „Itt az Isten köztünk!’ Lukács 14,25—35; Apostolok Cselekedetei 14,20—28. Káposzta Lajos (Folytatás) A ZILÁLT KÖRÜLMÉ­NYEK KÖZÖTT LEHETET­LEN VOLT megtenni a szük­séges lépéseket Húsz egyre duzzadó mozgalmával szem­ben. Sőt Húsz egyre izgatóbb prédikációkat tart a Bethle- hem-kápolnában és az ügyé­vel megbízott érsek intő sza­va lepereg róla. Sbinkó érsek, megalkuvásra hajló, tenetet- len ellenfele végül is arra ra­gadtatja magát, hogy elégeti .Wiklef kétszáz kötetnyi ira­tait. , Az események mögött hol titokban, hol nyíltan ott áll a cseh király, Vencel is. Vencel nagy hozzáértéssel támogatja Húsz ügyét, hiszen annak né­pi-nemzeti vonása az országra nehezedő német nyomás ellen a legfőbb fegyver. Csak akkor avatkozott be szerencsétlensé­gére, amikor a vallásos kérdé­sekben amúgy is felfokozott izgalmú városban nyilvános­ságra hozták a pápa búcsút hirdető bulláját. A bullát nyil­vánosan elégették. Húsz és Prágai Jeromos kigúnyolták a. búcsúhirdetőket, gyalázták a pápát és a püspököket. Vencel, hogy a további zavargásnak elejét vegye, halálos büntetés terhe mellett megtiltotta a pá­pa gyalázását. Késő volt. A gyalázkodás még a templo­mokban is folyt. Ekkor Vencel három ifjút kivégeztetett. Az izgatott nép a Bethlehem-ká- polnában temette el és mint vértanúkat tisztelte őket. A mozgalomnak tehát már vol­tak vértanúi. Ez történt 1412- ben. Ekkor Húsznak magának is el kellett hagynia Prágát. De mialatt barátainál tartóz­kodik, megírja főművét: „Az egyházról”. ILYEN VISZONYOK URAL­KODTAK akkor, amikor még egy fogaskerék kapcsolódott a gépezetbe, nem kisebb valaki, . mint a magyar király, Zsig- mond személyében, akit 1410­ben német császárrá is válasz­tottak. Lelkes képviselője lesz az egyházszakadás megszünte­tése ügyének. Látván a pisa-i zsinat nevetséges eredményét, először rábeszélésekkel pró­bálja a három pápát lemon­dásra késztetni. Fáradozásá­nak eredménye a Konstanzba összehívott zsinat (1414) volt. A zsinat iránti érdeklődés oly nagy, hogy közel százezerén érkeztek Konstanzba. (Zsig- mond kíséretében Hunyadi János is ott volt.) A zsinat fő célja az egyház- szakadás megszüntetése vagy­is az ellenpápák lemondatása volt, de nem tévesztették szem elől a régi célt sem, Húsz ta­nainak megítélését. Húsz a császár menlevelével érkezik a zsinatra és jelentkezik a pá­pánál. A pápa felfüggeszti ki­közösítését, egyházi tilalmát és így lehetővé tette, hogy bárkivel érintkezzék. De tilos volt prédikálnia és az ünnep­ségeken megjelennie. Amikor a vádiratot felolvasták ellene, Húsz kijelentette: egyetlenegy tételben sem érzi bűnösnek magát, ha egyről is meggyő­zik, visszavonja, egyebekben hajlandó megszenvedni hitéért. E válasza jó hatást keltett. Húsz a tilalom ellenére na­ponként misézett és a hozzá- sereglett tömeghez beszédeket intézett. Hogy ennek elejét vegyék, börtönbe záratták. EKÖZBEN EGY BIZOTT­SÁG FOGLALKOZOTT TA­NAIVAL, s június 24-én el­égetik iratait. Húsz a maga iratait Jeremiás könyvéhez és más szent könyvekhez hason­lította, amelyeket ugyanaz a sors ért és kikelt az Antikrisz- tus gonoszsága és a zsinat el­len. Erre a 15. ülés őt eretnek­nek, tanait tévesnek ítélte. Megfosztották papi tisztségé­től és világi hatóságnak adták át. Az események innen drá­mai gyorsasággal peregtek. Még aznap, tehát július 6-án máglyahalálra ítélték, Húsz Húsz János és a cseh reformáció erős lélekkel szenvedte el a halált. A következő évben ugyanaz a sors érte tanítvá­nyát, Prágai Jeromost. A konstanzi zsinat résztve­vői, amikor Huszt máglyaha­lálra juttatták, egy egész nem­zet lelkét ébresztették fel. A cseh nemesek összeálltak a prédikálás szabadságának vé­delmére. A kehely szerepe az áldozásban olyan csatakiáltás- sá vált, amely mögött falsora­kozott az egész ország. Az a heves érzés, hogy a papság rosszindulatú féltékenysége megfosztotta a keresztyéneket a szentségek felvételének jo­gától, összekeveredett a papi gazdagság ellen emelt vádak­kal. 1419-ben azután megkez­dődött az első vallásháború, amely hosszú, véres és kegyet­len volt. A PÁPASÁGGAL ÉS A NÉ­MET VILÁGGAL SZEMBEN egységes frontot alkottak a husziták. Azt kívánták, hogy Isten igéjét szabadon lehessen prédikálni, az úrvacsorát két szín alatt szolgáltassák ki, a pápa világi hatalmát töröljék el, a papokat térítsék vissza az apostoli életmódhoz, a pap­ság bűneiért világi büntetést kapjon {A Hegy Prágai Cik­kely, 1420.) De a közös prog­ram mögött erős, vélekedés­beli eltérések voltak. Az utra- quisták, vagy kelyhesek mér­sékeltek, a táboriták (katonai központjukat biblikus nyelven Tábor Hegyének nevezték) szélsőségesek voltak. De a kö­zös ellenféllel szívós egység­ben harcoltak. Így a csehek magukrautaltságukban öt ke­resztes hadjáratot álltak ki és egyik fegyelmezetlen császári hadsereget a másik után ver­ték meg. A háború abban az eszten­dőben kezdődött, amikor meg­halt Vencel, a jóindulatú ural­kodó (1419). Zislca János, egy a király udvarából való nemes, született hadvezér, állt a se­reg élére. Ennek a szigorú és önzetlen parancsnoknak a ri­deg fegyelme Európában idáig ismeretlen hadsereget terem­tett meg. Ziska követői vallási és faji rajongók voltak. Ami­kor harcba indultak hatalmas cséphadaróikkal, Ziska zsoltá­rát harsogva a kelyhes zász­lók alatt, rémület töltötte el az ellenség hadseregét. Történelmi drámánk szín­padáról levonulnak lassan a fáradt szereplők. Ziska 1424- ben meghal. Csehországot megbénítja a belső egyenet­lenség. De két esztendővel Zis­ka halála után a táboriták so­rából kiemelkedett egy egyé­niség, akiben éppen annyi ve­leszületett katonai tudás és szervező tehetség volt, mint Ziskában: Nagy Prokop. Pap volt, aki maga tettleg nem vett részt a harcokban, de meg tudta szervezni a győzel­met. 1431-ben a táboriták olyan alaposan megverték a pápai hadakat, hogy Cezarrai pápai követ belátta, a cseh kér­dést csak megegyezéssel lehet elintézni. Hosszú és heves vi­ták után aláírták az igloui megegyezést, amelyben az egy­ház elismerte az utraquistákat. Ezzel Róma kénytelen volt .rendszerében helyet engedni egy evangéliumi egyháznak, amelynek alapja a Szentírás szabad prédikálása volt. A KONSTANZI MÁGLYA TEHÁT BEVILÁGÍTOTT egy másfél évtizedes valláshábo­rút. Húsz mozgalma a környe­ző országokra is kihatott. Ná­lunk a XV. században igen nagy népszerűségnek örven­dett, főleg a Felvidéken. Tu­lajdonképpen Mátyás kirá­lyunk az, aki enged a pápai felhívásnak, és töri meg a „fegyverszünetet”, majd ráveti magát Csehországra, hogy a2 „eretnekséget” felszámolja. De a „népszerűség” mögött a középkori feudalizmus elvi­selhetetlen rendje elleni for­radalom lappang. Láttuk, hogy Wiklef mozgalma is paraszt­forradalomba torkollott. A huszitizmusnak is megvoltaik a maga társadalmi következ­ményei. Mindkét mozgalom* nak kommunisztikus színezeté volt társadalmi vonatkozás­ban. A testvériséget és egyen­lőséget csak egyféleképpen tudták értelmezni a kisemmi­zett, nyomorgó parasztok. Plusz személye, tanítása nem volt ellobbanó szalmaláng-. Igaz, túl nagy volt még a kö­zépkor ereje, hogy el tudja szigetelni, de nem telik bele egy évszázad és szinte azonos módon harsan újra a kürtszó Németország egy jelentékte­len városkájában, Wittenberg- ben. A harci riadó most máf visszatarthatatlanul megmoz­dítja a lelkekben szunnyadó elégedetlenséget és a Plusz ál­tal előkészített talajon egy szerencsésebb történelmi kor­szakban bőséges aratás lesz Luther eredménye. A cseh re­formáció így lett előzménye a nagy német reformációnak. Rédey Pál

Next

/
Thumbnails
Contents