Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-07-11 / 28. szám

Legyetek irgalmasak Lukács ev. 6, 36—12. Krisztus igazságának egyik sarkalatos tétele ez; „Valamit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek azokkal.” Ha azt akarjuk, hogy minket szeres­senek, nekünk is szeretnünk kell másokat s ha azt akarjuk, hogy velünk szemben irgalmasak legyenek az emberek és irgalmas legyen Isten, akkor kell, hogy mi is irgalmasak le­gyünk embertársaink iránt. Ezekben az igékben Jézus az em­bertársainkhoz való viszonyunk kialakítására mutat rá s mindazok a cselekedetek, amelyek itt kívántatnak tőlünk, éle­tünk hétköznapjaiban embertársainkkal szemben tanúsított magatartásunkról tesznek bizonyságot. A keresztyén élet cse­lekvő élet s a keresztyén ember cselekedetei az ő hitének gyümölcsei s Istenhez való viszonyáról is bizonyságot tesz­nek. Sőt erről elsősorban. „Legyetek azért irgalmasak, mint a ti Atyátok is irgalmas!” Isten irgalmasságát naponként tapasztaljuk s mindannyian reá vagyunk szorulva erre az irgalmasságra. Minékünk is irgalmasnak kell lennünk embertásaink iránt. Az emberiség története beszél nagyon érthető módon arról, hogy milyen ir­galmatlan tud lenni az ember. Amikor szenvedésről, háború­ról, vérontásról, a gyengébb elnyomásáról beszél, mindig erről ad szemléltető tanítást. A ma élő emberiség jó része láthatta és tapasztalhatta, hogy hova vezet az irgalmatlanság. Megkérdezi azért tőlünk ez az ige, hogy tudunk e együtt érezni embertársainkkal? Tudunk e örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal? Az élet mindennapi, kicsi dolgaiban is tu­dunk nagyon kemény szí vűek és irgalmatlanok lenni. Hány­szor ítélgetünk rosszindulatúan másokat, hányszor mondunk rosszat embertársainkról? Magunkat különbnek gondoljuk má­soknál, azért hangzik el ajkunkról annyiszor a másokat ítél­hető és kárhoztató szó, amely megsebzi embertársaink szívét. Ha tiszta a szívünk és irgalmasság lakozik benne, megvéd bennünket ennek az olyan gyakori bűnünknek az elköveté­sétől. És akkor tudunk megbocsátani. A Miatyánkban naponként kérjük Istentől a bocsánatot és ígérjük, hogy mi is megbocsá­tunk az ellenünk vétőknek. És hányszor válik be nem vál­tott ígéretté a szavunk. Mert a szánk mondja a szavakat, de szívünkben haragtartóak, sértődöttek, neheztelők, bosszúállók vagyunk. Várhatjuk akkor a megbocsátást? Az irgalmasság adakozásra indít. Adjatok! — szól az ige és mikor ezt halljuk, gondoljunk itt is az élet mindennapi, kicsi dolgaira. Talán egy darab kenyér, egy darab ruha, egy pohár víz, vagy egy vigasztaló, jó szó az, amit várnak tőlünk. Hány­szor terhel bennünket mulasztás éppen ezekben a kicsi dol­gokban? Kicsi dolgoknak látszanak, Jézus ítélete szerint mégis .az üdvösségünk fordul meg rajta. Ma különösképpen is meg kell hallanunk e felhívást: adjatok! Az árvíz károsultjainak gondját, baját enyhíteni emberi és testvéri feladatnak kell felismernünk, s nemcsak együttérzésünkkel, de anyagi áldo­zatunkkal is segítségükre kell sietnünk. Embertársainkkal szemben legyünk őszinték és ne képmuta­tók. Ne keressük mások szemében a szálkát, amikor a ma­gunk szemében a gerendát nem akarjuk észrevenni. A keresz­tyén ember magatartása nyílt és őszinte embertársával szem­ben. Mindennek a megcselekvésére Jézus tesz képessé. Krisztust követőkké kell lennünk. Az Őbenne újjászületett élet meg­tenni a gyümölcseit, hogy életünk áldássá legyen embertár­saink javára. Kiss Gyula — SCHIDERMAYER 5 oktávos, 18 regiszteres, 6 hangsoros, láb- billentyűs villanyra működő, jó­karban levő harmonium eladó. Érdeklődni: Békéscsaba, Hatház u. 3. Várkonyi. — HOFFMANN (Carl) rövid, ke- reszthúros bécsi zongora jó álla­potban olcsón eladó. Cím a kiadó- hivatalban. — PÉNZBESZEDÖT KERES a Budapest-angyalföldi egyházköz­ség. Cím: Bp. XIII. Fóti út 22. Telefon: 208—207. — bejáró gyermekgondo- ZÖNÖT keresek két kisfiam mellé (az egyik 2 és fél. a másik 4 és fél éves) reggel 7-től este 6-ig. Cím a kiadóban. — EVANGÉLIKUS LELKÉSZ két Budapesten tanuló lánya részére albérleti szobát keres. Cím a kia­dóban. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az ud­varban. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 8, 18—23, az igehir­detés alapigéje: Lk 6, 36—42; a délutáni istentisztelet alapigé­je: Km 2, 17—24. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 11-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallá­sos félórát közvetít a Petőfi- rádió. Igét hirdet: Sólyom Ká­roly paksi lelkész. — A LELKESZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A somogy-zalai egyházmegye lelkészi munkaközössége jú­nius 29-én és 30-án tartotta kétnapos munkaülését Gyenes- diáson Vértesi Rudolf, Pintér János, Teke Zsigmondi, Varga Árpád, Loós János lelkészek és Lágler Béla esperes szolgá­latával. — LELKÉSZSZENTELÉS. Az Északi Egyházkerület püs­pöke D. dr. Vető Lajos 1965. július 4-én, délelőtt 11 órakor a budapest-csepeli evangé­likus templomban szentelte lelkésszé Bozorády Zoltán végzett teológust, illetve küld­te ki szolgálatra Sághy Ildikó szigorló teológust. A lelkész­szentelésről lapunk legköze­lebbi számában adunk beszá­molót. — A VASI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége július 19-én Szombathelyen tartja legközelebbi ülését Hódy Pál, Csizmazia Sándor, Fehér Károly, Kováts Béla és Ittzés Gábor szolgálatával. — SEGÉDLELKÉSZ-ÁTHE- LYEZÉSEK. Takács Józsefet a Déli Egyházkerülettől az Északi Egyházkerület átvette és kisegítő segédlelkészi szol­gálatra a budapest-budahegy- vidéki egyházközségbe osztot­ta be dr. Vető Lajos püspök. Kovács Etelka celldömölki segédlelkészt a veszprémi egy­házközségbe helyezte át dr. Vető Lajos püspök. — SZÜLETÉS. Bodrog Mik­lós gyulai lelkészéknek június 26-án második gyermekük született. Neve: Andrea. — HALÁLOZÁS, özv. Ko­vács Kálmánná szül. Pintér Karolin, az acsádi gyülekezet volt presbiterének özvegye jú­nius 27-én 66 éves korában hirtelen elhunyt. Június 29-én temették el nagy részvét mel­lett az acsádi temetőben. Az igaznak emlékezete áldott. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. július 11-én Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11 (úrv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. H. Koren Emil du. 6. dr. Benes Miklós Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u, de. 9. Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. ll. ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Horváth Lajos Rákosfalva de. 8 id. Harmati Béla Gyarmat u. de. fél 10. Szlovák Pál Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de 8. Ká­poszta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9 Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. de. 11. Vá­rady Lajos este 7. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Filippinyi Já­nos Pesthidegkút de. fél 11. Csen- gődy László Kelenföld de. 8. (úrv) Bogy a Géza de. 11. fúrv) Bogy a Géza du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTLL, Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiá3óhivatal és Sajtóosztály: 142—074 lOuOO példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.2209/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár L HÉTRŐL—HÉTRE Önigazultak Kőm. 2, 17—24. Pál apostol nagyon haragudott azokra a farizeusokra, akik a törvényből, a törvény parancsának betöltése által öniga- zultaknak tartották magukat. Egyébként a törvényről és a törvényeskedésről Péter apostollal nagy vitája is volt. Luther Pál tanításai nyomán, éppen a Római levél magyar rázatában így beszél erről a problémáról: „A cselekedetek törvénye szükségszerűen felfuvalkodik és ébren tartja a di- csekedést, mert aki igaz és betöltötte a törvényt, annak két­ségkívül van valamije, amivel dicsekedni tud és magát már sok fölé emeli. De az ilyen emberek csak gondolják maguk­ról, hogy igazak, mert csak külsőségesen cselekedtek a sze­rint, amit a törvény parancsol, vagy tilt. Ezért azután nem is alázzák meg magukat.” E magyarázatban két tétel érdemel megszívlelést. Az egyik: a törvényből igazult ember mások fölött tudja magát, a másik pedig ennek egyenes következr ménye: ezért nem is alázzák meg magukat/ A cselekedetek törvénye ez: Tedd meg, amit parancsolok! A hit törvénye így szól: Uram add meg nekem, amit paranr csalsz! Az előbbi magatartásban a gőg, az utóbbiban pedig az alázat szólal meg. Az apostol heti igénkben leleplezi az önigazultak gőgjét és így beszél: „És azt hiszed magadról, hogy te a vakok vezer tője, a sötétségben lévőknek világossága, a balgatagoknak tar nítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az isr meret és igazság formáját.” Ezeknek az embereknek kiáltja oda Pál: „Mert az Isten neve miattatok káromoltatik a pogányok között!” Van keresztyén gőg is! Ebből mindig valami rossz jön elő! Ha keresztyén gőgben élünk, taszítjuk az embereket magunk­tól is és Istentől isf Az alázatosság útján, a hit és az ige erejével kell az Isteti előtt járnunk és vezetnünk másokat is az egyetlen igazság­hoz, Jézushoz! Nem szerezhetünk magunk magunknak megváltást, mert azt Jézus szerezte meg és adja ingyen, ajándékképpen a hit útjára NÄPRÖB-NAPRÄ VASÁRNAP: L MÓZES 18,27; RÓMA 12,12. — Amikor szü­léink iskolába küldtek, ez volt az elbocsátás „szövege” — oda­figyeljetek. Kéznél volt erre a válasz mindig — igen. „Az imádkozásban állhatatosak legyetek!” Kevés az „iskolai” vá­lasz! Róma 8,18—23; Zsoltárok 15. HÉTFŐ: MIKEÄS 7,9; RÓMA 5,2. — A vizsgaeredmény mindig megmutatta, mennyire lett gyakorlattá a megszokott igen. Az emberek előtt hangoztathatjuk, sőt mutathatjuk is, hogy imádkozunk. A látszat még nem minden! Isten a szívek vizsgálója is. János 8,11; Apostolok Cselekedetei 10,34—48. KEDD: EZÉKIEL 14,23; RÓMA 5,6. — „Az előző lelkész ide­jében még jártam az istentiszteletekre”. Sok ilyen keresz­tyén” van. Templomos életünk ne emberekhez kötött legyen, hanem Jézus Krisztus személyéhez. II. Korintus 2,5—11; Apos­tolok Cselekedetei 11,1—8. SZERDA: ÉZSAlAS 66,13; RÓMA 8,18. — Ne kallódjék el a külsőségek mellett Isten igéjének, szeretetének és szövet­ségi hűségének gyülekezetformáló ereje. Máté 5,43—48; Apos­tolok Cselekedetei 11,19—30. CSÜTÖRTÖK: II. KRÓNIKÁK 30,9: II. KORINTUS 5,20. Amikor fontos közleményt olvasnak be a rádióban, mindenki felerősíti készülékét, mert közérdekű hírt közölnek, vagy fi­gyelmeztetést A mai közlemény: „Béküljetek meg az Isten­nel!” Máté 18,15—20; Apostolok Cselekedetei 12,1—17. PÉNTEK: EZSAIÁS 42,3; 1. KORINTUS 1,28. — Alkalmat­lan! Olyan sokszor kimondjuk ezt a könyörtelen szót, amivel valakit, vagy valakiket félreállítunk. Isten még a „megrepedt nád és a pislogó gyertyabél” szolgálatára is igényt tart. Róma 15,1—7; Apostolok Cselekedetei 12,18—25. SZOMBAT; DÁNIEL 9,14; RÓMA 3,25. — Isten parancso­latai nem korlátként állnak életutunk mellett, hanem útsze­gélyként, amelyek megóvnak a mélybezuhanástól, a balese­tektől. Galata 6,1—5; Apostolok Cselekedetei 13,1—12. Káposzta Lajos EZ ÉV JÚLIUS 6-ÁN VOLT 550 ESZTENDEJE ANNAK, hogy a cseh reformátort, Húsz Jánost, a svájci Konstanzban megégették. Húsz megégetése fényt vet a római egyház alapmagatartására, vagyis arra, ahogyan ő az „eretnek” mozgalmakat, a tőle független evangéliumi törekvéseket ke­zelte. Ha a fél évezred múlt­járól lerántjuk a leplet, ször­nyű igazságok kerülnek nap­világra és döbbenten állunk a szűklátókörű, a szenvedé­lyektől felkorbácsolt, fana­tikus „egyházi” eljárás előtt, mert hiszen az a római szer­vezet, amely akkor az üldö­zés élére állt, még arra is méltatlan, hogy „egyháznak” nevezzük. Húsz, alacsony származású pap, a cseh nép legnagyobb kincse. Mozgalma nem rekedt meg a szűk vallásreformáció területén, hanem népi, nem­zeti üggyé lett, és így kihatá­sában előkészítője lett az egy évszázad múlva bekövetkező nagy reformációnak csakúgy, mint a cseh nép szabadság- harcának. És noha az akkori erőviszonyok következtében felmorzsolták a cseh ellenál­lást, a nemzeti ügy szellemét a palackba visszaparancsolni már nem lehetett. HÚSZ 1369-BEN HUSI- NEC-BEN SZÜLETETT. 1398- ban a prágai egyetem ta­nára. 1402-ben a Bethle- hem-kápolna prédikátora. 1410-ben kiközösítik és eb­ben az évben lefordítja Wik- lef „Trialógus” c. művét. A pápa Bolognába rendeli ki­hallgatásra, Húsz megtagadja a megjelenést. 1411-ben a meghirdetett búcsú ellen emeli fel szavát. A követke­ző évben három mártírja van a mozgalomnak. 1412-ben a király felhívására távozik Prágából. Barátai váraiban tartózkodik, és így sorsa sok tekintetben hasonló Lutheré­hez. Ekkor írja meg főművét: „Az egyházról”. Az 1414-re összehívott konstanzi zsinatra Húsz császári menlevéllel je­lenik meg. A következő év jú­lius 6-án megégetik. Ezek a legfontosabb állomásai e rö­vid életnek. De bennünket sokkal inkább izgat az a kor­szak, amelyből Húsz kinőtt és mindaz, ami munkássága ré­vén történt. Húsz nem volt önálló egyé­niség. Az angol előreformá- , tor, Wiklef nyomdokain járt. Átvette tőle a bűnbánat és bűnbocsánat tanát, a szentek tiszteletének elvetését, az ol­tári szentség átlényegülésének tagadását, a papi erkölcs tisz­taságának a megkövetelését és mindenek felett a Szentírás tekintélyét, amely a hit leg­főbb zsinórmértéke volt. Mindezekben Wiklef volt az úttörő. Az angol teológus már 1360-ban Róma-ellenes néze­teket vallott és egy évtized múlva, mint Oxford-i egyete­mi tanár, nem kímélte a ró­mai egyház fejét, a pápát sem. A NAGY EGYHÁZSZA­KADÁS LEHETŐVÉ TETTE Wiklef számára, hogy nyíltan felléphessen Róma ellen. Is­teni intőjelként mutatott rá a pápák romlottságára, hogy a Húsz János és a hívek bizalmát megvonja tő­lük. 1380-ban lefordította a Vulgata-t angol nyelvre, hogy a nép kezébe adhassa. Ellen­felei azonban épp az úrvacso­ráról szóló tanai miatt meg­fosztották professzori állásá­tól. Ezek után rövid ideig még lelkész és 1384-ben agyvérzés­ben meghal. Hogy kerül Wiklef Angliá­ból Csehországba, Oxfordból Prágába? A cseh király, Ven­cel nővére, Anna, II. Richárd, angol király felesége lesz 1381-ben. Ettől kezdve a két ország, sőt a két egyetem egy ­re szorosabb kapcsolatot tart fenn. És míg Angliában Wik­lef tanainak eredményekép­pen az általános szabadság és az egyenlőség érdekében vé­res parasztforradalom tört ki (pontosan a házasságkötés évében, 1381), s a mozgalom, melyet közös ellenségnek tar­tottak, egymás karjaiba ker­gette az egyházat és a feudá­lis uralkodó rendet, hogy el­fojtsák; addig Wiklef tanítása új talajra talált Prágában és a cseh nép között. Húsz Já­nos egy évtized múlva (1393- ban) már a prágai egyetem diákja. Éppen akkor, amikor Wiklef tanai, iratai széltében- hosszában tárgyaltatnak a prágai egyetemen. A prágai egyetemet sem sokkal régebben alapították. 1348-ban, tehát csak fél évszá­zaddal korábban. És hogy mit cseh reformáció jelentett Húsz, valamint a mozgalom életében, azt köny- nyen megértjük Oxford, vagy Wittenberg esetében. Kétség­kívül ez az intézmény adta meg Csehországban is a val­lási reformmozgalomnak az erőt és állandóságot, amint Oxford Wiklefnek, vagy Wit­tenberg Luthernek. De Prága ennek a kivételesen tiszta, komoly jellemű, szorgalmas, hazafias és ékesszóló prédiká­tornak többet is jelentett. CSEHORSZÁG A HEGYEK KOSZORÜZTA kis szláv or­szág, a középkorban Európa „szélén” feküdt. És abban az időben, amikor nálunk az Anjou-dinasztia (Károly Ró­bert) került trónra, Csehor­szágban is új korszak kezdő­dik. A francia—német határ­vidékről jött Luxemburgi di­nasztia veti meg lábát és hoz­za magával a nyugati kultú­rát és a nyugati egyházi for­mát. Kiemelkedő uralkodókat is kapott ebből a házból Cseh­ország, például az egyetemet alapító Károlyt, vagy a Húsz életében jelentős szerepet ját­szó Vencelt Károly Párizsból és Német­országból hozat neves tanáro­kat az új intézménybe, viszont Vencelnek már rendelettel kell a prágai egyetem vezeté­sét kivenni a németek kezé­ből, és csehekre bízni. Ez utóbbi intézkedés a cseh pu­ritanizmust kiegészítette a nemzeti büszkeség és függet­lenség vonásával. Az 1409-ben kiadott rendelet eredménye­képpen a német professzorok és diákok sértett büszkeségük­ben testületileg kivándoroltak és egy év múlva megalapítot­ták a lipcsei egyetemet. Ez már Húsz politikai sike­rei közé tartozik — akit ek­kor választottak másodszor rektorrá —, s ez a siker to­vábbi reményekre jogosította fel a vallási reformáció terén. És miközben magáévá tette Wiklef tanításának javarészét, saját tanításának középponti kérdésévé az előre elrendelt- séget, a predestinációt helyez­te. Amikor pedig a Szentírást állította a hit tekintélyéül, már a nyüt „szakadás” útján járt. A Szentírás lesz a jövő­ben is minden reformátor el­ső számú fegyvere, de ugyan­csak a Szentírás válik a római egyház achillesi sarkává, ame­lyen keresztül mindannyiszor megsebesíthető. Húsz a Szent- irás alapján vallotta, hogy egyedül Krisztus az egyház feje, a kőszikla, amelyre az egyház épült és nem bizonyít­ható, hogy Krisztus látható főt rendelt volna a pápában, mert a pápaság eredete csá­szári hatalomban és kegyben gyökerezik (ő még nem tudott a „Nagy-Konstantinusi ado­mányozó levél” hamis voltá­ról). A pápai bulláknak is csak annyiban lehet hinni, amennyiben a Szentírással egyezik. S ha nem, jogunk van megbírálni. A Péternek adott kulcsok hatalmat jelen­tenek a predikálásra, a meg- intésre, a bűnök bocsánatánj, de a megkövetelt engedelmes­ség a hierarchia, a papuralom találmánya. A püspökök és a lelkészek egyenlőek, a meg­különböztető rangok a pénz és az uralomvágy szüleményei. Ezekkel a tanokkal és <a Szentírás tekintélyének han­goztatásával kihívta a római egyházat maga ellen. A RÓMAI EGYHÁZ RE­FORMJÁNAK SZÜKSÉGES­SÉGÉT Húsz vértanúhalála előtt sem tagadta egyetlen ér­telmes ember sem. A XV. szá­zad elején, megindított zsinati mozgalmak — noha felvetet­ték az „eretnekek” felszámo­lásának programját — mégis fő célul az egyházban uralko­dó áldatlan állapotok meg­szüntetését tűzték ki. A pá­pák majd hét évtizedes Avig- non-i tartózkodása (1309— 1378), majd pedig az ún. nagy egyházszakadás (1738—1417' keserű emlékei a római egy­háznak. Az utóbbi négy év­tizedre esik Húsz működés^, amikor is két pápája van egy­szerre az egyháznak. A re­formtörekvések eredménye­képpen hívták össze a pisád zsinatot (1409). A Pisa-ban összehívott bíborosi kollégium azonban még az egyházszaka­dásnak sem tudott véget vet­ni. Nemhogy üresedést terem­tett volna a pápai székekben, hanem két vetélkedő pápa he­lyett háromnak látványával szégyenítette meg az „egyhá­zat”. (Folytatjuk) Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents