Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-07-11 / 28. szám

KP. BERM. BP. 72.

ARATUNK!

Az emberiség jövője

TZ~esőbben, mint szoktunk, fáradságosabban és rosszabb kö- rülmények között, mint reméltük, de mégis aratunk! Szemünk hetek óta fürkészte a határt, hogy mikor szűkül a búza, a rozs, hogy mikor állhatnak „csatasorba" az aratógépek, kombájnok, vagy a kaszások. Mostoha volt hozzánk idén a természet. Verte az eső, tépte a szél, döntötte a vihar kalászosainkat. A Miatyánk harmadik kérése: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” ritkán fakadt ilyen mélyről, ilyen forrón és őszintén, mint ezekben a napokban.

Három hónap óta emberemlékezetet meghaladó csapadék hullott hazánkban és a Duna vízgyűjtő medencéjében. Az átázott töltések, az eddigi áradásokat meghaladó vízmennyiségek levezetését és nyomását nem bírták ki és sok helyütt léptek ki a folyók a medrükből, elpusztítva a hajlékokkal együtt a mezők termését. Kezdődött a Dunántúlon, a Kisalföldön, folytatódott a Bodrog-közben, s most utoljára a Duna nyugtalanítja mindvégig álmainkat. Közel 200 ezer hold szántó szenvedett az ártól, vagy a magas vízállás következtében támadt belvizektől..

Eközben a hazánkat jellemző és gabonánkat érlelő áldott napsugár is hiányzott. Hűvös, szeles napok és a szakadatlan záporok, esők sora késleltették az érést. Megsínylették az időjárás viszontagságát a gabonafélék és kapások egyaránt. Ezek a könyörtelen tények. Vagy ezekben lehetne összefoglalni röviden mindazt, amiről a napisajtó és a rádió tájékoztat bennünket.

Tje mi volt még a hírek mögött? Mert ugye olvastuk, hogy csupán a Dunánál a gátakat ostromló áradattal szemben rendszeresen 20—25 ezer ember vette fel a küzdelmet. Hogy a gátak mentén a hősiességnek egy egészen új formája bontakozott ki. Hogy Bajáért, Mohácsért és a déli Duna-szakasz partmentjéért, de a lábon álló termésért is ezrek és ezrek kockáztatták életüket, és mégtöbben áldozták erejüket. Sőt arról is, hogy egyszerű nyugdíjasok, különböző szervek és egyesületek, gyárak, üzemek dolgozói és szerencsésebb körülmények között levő TSz-ek miként ajánlják fel munkájukat, fizetésük egy részét vagy termésüket az árvízkárosultaknak. Hogy megmozdult az ország és osztatlan a segítségnyújtás vágya. Hogy ifjúságunk a nyári pihenés rovására építeni segít, vagy legalábbis rendbehozni a feldúlt hajlékokat, a megrongált gátakat. Ezek a spontán áldozathozatalok valami szoros belső együvétartozásból fakadnak, a közösségtudat ragyogó példái és követendő formái.

Amikor e sorokat rovom, még tart az erőfeszítés a Duna déli szakaszán. Még éjjel-nappal emberfeletti munkával dolgoznak tízezrek, hogy az elgyengült gátak a Duna utolsó dühét és rohamát kibírják. Bizakodó reménységünk kíséri munkájukat, hogy sikerülni fog a védekezés és nem megy kárba az eddigi áldozathozatal. De még be sem fejeződött a nagy erőpróba és máris jelentkezik a következő: — az aratás.

A z aratás ezidén fokozott küzdelem minden szál kalászért, minden szem búzáért. Régen volt olyan nehéz és minden erőt igénybevevő, mint ebben az évben. A gépek, az ember hűséges segítőtársai kedvező feltételekhez vannak szabva. De a mostoha időjárás, a természetellenes feltételek a segítőtársakat nagyon sok helyen tétlenségre ítélték, és a gátakról hazatérő emberekre újabb megpróbáltatás vár. Az eldőlt, a szélvihartól és felhőszakadásoktól összezilált gabonatáblákat csak a kaszások fáradságos munkája juttathatja a cséplőkig. Az újabb erőfeszítés már a mindennapi kenyérért folytatott szívós küzdelem jegyében fog zajlani. És nem lehet különbséget tenni, melyik nehezebb, vagy melyik fontosabb feladat. Csak egymás mellett lehet látni a két problémát.

És itt ugyanúgy „hősökre” van szükség. Sőt a hősöknek sok tízezres seregére. Mert egy egészen rendkívüli helyzettel állunk szemben. És mert érvényét vesztette az, hogy „régen is igy végezte parasztságunk az aratást". Igaz, így! Csakhogy a munkaerőt illetően legalább 25%-kal előnyösebb arányban, vagy kedvezőbb időjárási feltételek mellett. De ma kevesebben, rosszabb feltételek mellett a nagyobb munkát kell elvégezni.

TJgy tekintünk most minden aratóra, mint a mindennapi ^ kenyerünk egy-egy hősére. Legyen paraszti népünk dolgos munkáján, erőfeszítésén Isten áldása! Az Isten áldjon meg minden verejtékcseppet, áldja meg a rendeket, kévéket és kereszteket, és áldja azt a kenyeret, amelyet asztalunkon majd meg fogunk szegni.

R. P.

az emberszeretet törvényének betöltésétől függ

Pénteken, július 2-án a Parlamentben kibővített ülést tartott az Országos Béketanács.

D. DEZSÉRY LÁSZLÓ, az Országos Béketanács főtitkára terjesztett elő referátumot a július 10-én összeülő Helsinki béke-világkongresszus hazai és nemzetközi előkészületeiről, programjáról, valamint a magyar békemozgalom hagyományos tavaszi békedemonstrációjának eredményeiről.

Az előterjesztést követő véleménycserében többek között felszólalt DR. BARTHA TIBOR református püspök, a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Felszólalását az alábbiakban ismertetjük:

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI egyhazak közös SZERVEZETÉNEK, az

Ökumenikus Tanácsnak elnökeként és képviseletében szeretném — a főtitkári jelentéshez kapcsolódva — azt a tényt aláhúzni, hogy a református, lutheránus, baptista, metho- dista, ortodox és az úgynevezett szabad egyházakat képviselő Magyarországi Egyháziak Ökumenikus Tanácsa, a Magyar Béketanács célkitűzéseivel egyetért és a magyar népnek a béke megőrzése érdekében kifejtett tevékenységét támogatja.

Ügy vélem, ennek a világos és határozott állásfoglalásnak az elvi gyökereit nem kell részleteiben ismertetnem: a magyarországi evangéliumi egyházak a Biblia Istenének engedelmeskednek, Akinek törvénye a szeretet. Az emberszeretet törvényének betöltésétől függ — akár keresztyén interpretációban, akár humanista terminológiával beszéljünk róla — az emberiség jövője. A világ népei előtt, theis- ták és anti-theisták előtt egyaránt nyilvánvalóvá vált, hogy a világnak csak akkor van jövője, ha az emberiség magáévá teszi az emberszeretet, az egymás iránti megbecsülés és szolidaritás szabályait. Az atomkorszak embere számára ez a megállapítás nem általánosság, hanem kérlelhetetlen realitás.

Mi, vallásos emberek örömmel vesszük tudomásul, hogy az emberiség legjobbjai és a szocializmus világrendszere a békesség és az élet védelmének nagy ügye mellett foglaltak állást. Boldogan vesszük tudomásul, hogy társadalmunk megbecsül minden pozitív törekvést, világnézeti különbözőségekre való tekintet nélkül, — amely az emberi élet szolgálatában áll. Így tapasztaljuk, hogy megbecsülés veszi körül egyházaink ilyén irányú törekvéseit is. Igen nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a helsinki békevilág- gyűlés küldötteinek sorában egyházi emberek is vannak, akik joggal hivatkozhatnak arra, hogy mögöttük áll a magyar egyházak egyeteme. Szeretném azoknak az egyházaknak nevében, amelyeknek képviseletében szólok — megköszönni ezt a megbecsülést és támogatást. A Hazafias Népfront szervezésében rendszeresen tartott papi békegyűléseket lelkészeink hálával és köszönettel fogadják. A magyar nép törekvéseit és a nemzetközi békeharcot elemző értékes előadások igen nagy mértékben segítik egyházainkat abban, hogy felismerjék azokat a konkrét feladatokat, melyekkel kapcsolatban állás- foglalásra, imádságainkra és munkánkra van szükség. Köszönetét kívánok mondani a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács vezetőségének azért, hogy egyházainknak helyet ad a hazafias és egyetemes emberi érdekeket szolgáló közös front vonalában, — továbbá: hogy segítenek és támogatnak bennünket abban, hogy a mi frontszakaszunkon

ránkváró munkát elvégezzük. Engedjék meg, hogy a továbbiakban néhány mondattal arról a munkáról adhassak számot, ami egyházaink körében folyik a béke ügyének szolgálatában.

1. Felismertük tennivalóinkat itthon, népünk családjának körében.

JOGGAL ÁLLÍTHATOM, HOGY EGYHÁZAINK NÉPE FELISMERTE a hazánk társadalmi átalakulása, és az egyetemes emberi érdekek szolgálata közötti összefüggéseket. Egyek vagyunk a magyar társadalommal abban a meggyőződésben, hogy társadalmi rendünk megszilárdulása, népünk erejének, tekintélyének növekedése azt a tábort erősíti, amely a haladás és a béke megóvása ügyének, — emberileg szólva — egyetlen biztosítéka. Egyházainkban világos és konkrét keresztyén tanítás hangzik arról, hogy az ember- szeretetet elsőrenden népünkkel szemben kell gyakoroljuk, és úgy kell gyakoroljuk, hogy kiki a maga munkahelyén végzett odaadó munkájával járuljon hozzá a nagy család, a nemzet felvirágoztatásához, és ezzel az emberi haladás ügyének támogatásához.

Ebben az esztendőben szolgálati beosztásom kötelességemmé tette, hogy hosszabb időt töltsék külföldön. Én is tanúsíthatom, hogy az ellenforradalom után hazánkban kibontakozott fejlődés és a megszilárdult nemzeti egység a világ közvéleménye előtt ismert tény, — én is tapasztalhattam, hogy az a fejlődés, amely hazánkban végbement, milyen nagy mértékben gyengíti a hidegháború erőit, és erősíti a haladás, a békés egymás mellett élés törekvéseit. Megfordultam — többek között — három nyugat-afrikai állam területén. Még ahol a legkevésbé voltak tájékozottak Magyarországról, ott is tudtak például sporteredményeinkről, és tudtak — hogy mást ne említsek — a magyar gyógyszer- ipar világszínvonaláról. Helyes következtetéseket vontak le ezekből az eredményekből a magyar társadalmi rend megítélése tekintetében, és kételyeiket fejezték ki az anti- kommunista ideológiai front félrevezető állításaival szemben.

2. Felismertük tennivalóinkat a nemzetközi egyházi élet területén

EGYHÁZAINK KÜLÖNÖSEN IS KÖTELESSÉGÜKNEK TUDJAK, hogy a nemzetközi egyházi életben tegyenek meg mindent, hogy az egyházak és a nemzetközi egyházi szervezetek az emberiség súlyos szociáletikai kérdéseiben a keresztyén hitelvek, az emberszeretet törvényeinek megfelelően foglaljanak állást. Országos Béketanácsunk mélyrehatóan és folyamatosan elemzi a nemzetközi élet alakulását. Ilyen elemzésen alapult az elhangzott két referátum is. Szükségtelennek tartom, hogy az elhangzott megállapításokat ismételjem. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy a társadalmi igazságosság ellen, és az erőszak alkalmazása mellett felsorakozó erők fokozottabban hivatkoznak — törekvéseik leplezésére — vallásos érdekek védelmére, Szükségképpen van ez így. A szocialista világrendszer ered-? ményei kulturális, gazdasági és katona-politikai téren, egyre kilátástalanabbá teszik a demagóg hidegháborús propán ganda esélyeit. Sok esetben valóban nem marad más hát? ra, mint a vallási téren foly-r tatott hidegháború. Tudatában vagyunk annak, hogy a vallá-r sós érzésekkel, a keresztyén* séggel való ilyen visszaélés élt len elsőrendűen nekünk, egyt házi embereknek kell fellépt nünk.

Bizonyára ismeretes az Igen Tisztelt Béketanács előtt a magyarországi protestáns és ortodox egyházak nemzetközi egyházi béketevékenysége, melynek egyetlen nagyobb vállalkozását szeretném most kiemelni. Részben, — és nem jelentéktelen részben — a magyarországi protestantizmus hozzájárulásával alakult meg 1958-ban a Keresztyén Béke- konferencia néven ismert keresztyén békemozgalom, amely elindulása óta világmozgalommá növekedett és azokat a keresztyén erőket tömöríti, amelyek az igazságos és békés emberi együttélés ügyéért felelősséget éreznek. Ez a keresztyén békemozgalom világos útmutatást ad az egyházaknak és hivő embereknek a tekintetben hogy a béke ügyét kik, hol, hogyan veszélyeztetik, és a béke védelmezőinek hol, mikor és hogyan kell védekezniük a békét veszélyeztető erőkkel szemben.

Így vagyunk egyek a magyar nép, a szocialista tábor, a Béke-V ilágtanács béke harcával, így vagyunk teljes meg-j győződéssel egyek a dél-vietnami gyarmati háború, a faji megkülönböztetések, a neoko- lonializmus elítélésében, és a gyarmati sorból nagykorúvá növekedett népek függetlenségi törekvéseinek támogatásában.

örömmel adok hírt arról, hogy a Keresztyén Békekonferencia mozgalmának legátfogóbb vezetőtestüíete, amely kb. 130 tagot számlál, s amelyben képviselve van valameny- nyi kontinens csaknem minden egyháza, — októberben Magyarországon, Budapesten ülésezik. Amilyen mértékben át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy az emberiség jövendőjét, békességét védő minden jóakaratú törekvést támogatni tartozunk, ugyanolyan öröm számunkra annak megtapasztalása, hogy társadalmi rendünk jóakarattal támogatja — világnézeti és vallási különbözőségre való tekintet nélkül ama törekvéseinket, melyek a humánum védelmére, az ember-testvériség tudatának elmélyítésére irányulnak. Ebben a meggyőződésben kérem egyházaink békemunkájához, közelebbről a Keresztyén Békekonferencia októberi, magyarországi ülésszakához érdeklődésüket és támogatásukat. S ilyen meggyőződéssel tolmácsolhatom az Igen Tisztelt Béketanács előtt a magyarországi evangéliumi egyházak érzéseit és jókívánságait:

Istentől áldást, sikert kívánunk a Béketanács további munkájára;

— áldást és sikert kívánnak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa egyházai a Béke-V ilágtanács helsinki ülésszakára.

I MÁD KOZZUNK

Igéd újra meggyőzött arról, szerető mennyei Atyánk, hogy nagyobb a te szereteted és irgalmad, mintsem azt mi véges emberi eszünkkel és értelmünkkel felfogni képesek volnánk. Köszönjük, hogy te ajándékaidat sohsem szűkíted le és nem korlátozod emberre vagy felekezetre, hanem előtted mindenki személyválogatás nélkül egyformán drága, s így ajándékaidat tékozló bőséggel osztod szét az egész világon minden embernek. Köszönjük, hogy így vagy te a „Mi Atyánk”, hogy ilyennek ismerhettünk meg téged szereteted és irgalmad meghirdetőjében és bevégzőjében a te Egyetlenedben, a mi Urunkban, a Jézus Krisztusban, akiben magadat adtad, hogy Benne mi is a tieid lehessünk.

Igédre figyelve azt is megváltjuk előtted bűnbánattal, hogy bizony a mi életünk nincs összhangban a te szereteteddel és irgalmaddal. Nemcsak hálátlanok vagyunk, hanem tele van bűnös szívünk embertársaink iránti keserűséggel, ítélettel és rangsorolással. Pedig már réges régen meg kelletett volna értenünk a te türelmes szeretetednek és irgalmadnak mélységét és szélességét. Bánjuk szívünk keménységét, s kérjük a te Lelked erejét,_ hogy magunk mélyebb megismerésében s ezzel embertársaink jobb megértésében és megbecsülésében juthassunk tovább.

Téged kérünk, munkáld bennünk a te válogatásnélküli szeretetedet és irgalmadat úgy, hogy mindennapi munkánk, feladataink végzése és hivatásunk teljesítése nyomán hozza meg szép gyümölcsét a te dicsőségedre. Óvj meg fölényes bí- rálgatástól és ítélgetéstől! Állíts helyünkre a valóságos életben, hogy minden emberrel együtt végezzük azt a jót, amely mindannyiunk földi életét akarja boldogabbá tenni. Áldd meg azokat, akikre a vezetés és irányítás felelősségteljes szolgálatát bíztad. Különösen is kérünk arra, hogy ebben a mi drága magyar hazánkban vedd a te gondviselő oltalmadba azokat az embereket, akiket otthonukból kiűzött a pusztító ár, bennünket pedig indíts áldozatra. Áldd meg azt a munkát, amely ezekben a napokban földjeinken és mezőinken folyik a min- I dennapi kenyérért. Indíts irgalmasságra, amelyet teljességgel I elénk éltél a mi Urunk a Jézus Krisztusban Ámen.

i

\

1