Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-06-27 / 26. szám

Meg ne vessétek azt, aki szól! Lk. 14,16—24 1. Csak egy szolga szól, aki a házigazda üzenetét viszi a három emberhez: „Gyere el a vacsorára, már minden kész, uram hív!” Ám hogyan is mehetnék, mikor ökreimet kell ki­próbálnom, szántóföldemet kell megnéznem, s csak éppen az imént házasodtam?! Teljesen érthető, ha kimentem magamat. Persze, kínos volna, ha a gazda személyesen hívogatna, akkor tán lehetetlenné is válnék a visszautasítás. De így? Jó, hogy csak egy szolga szól. Nem volt még olyan idő az igehirdetés történetében, amikor ne kísértettek volna ilyen gondolatok. Mert ami közvetlenül érzékelhető, mind olyan „emberi”. Emberek szólnak csupán. Egy tékoai pásztor: Ámos; a názáreti ács jólismert fia: Jézus; egy tanulatlan halász: Péter; egy fanatikus farizeus, ki gyű­lölködve üldözte az első gyülekezeteket: Pál; s az Anyaszent- egyház végtelen sorú igehirdetője, kik — sajnos — sokszor borították már árnyékba Urunk dicsőségét Igaz: csak egy szolga szól. Ráadásul korok és helyek szerint más és más; személyük csaknem jelentéktelen. De nem jelen­téktelen az ajkukon megszólaló hívás tartalma, amely a hall­gatók figyelmét elküldőjük terveire és tetteire irányítja. 2. A szolga hívása párhuzamos a földi dolgok hívásával. A példázat egyik legfeltűnőbb mozzanata, hogy a kimen­tések mindegyike komoly ok, a meghívottak egyike sem él olcsó kifogással. Miért haragszik meg hát mégis a gazda? Azért, mert figyelmüket teljesen lekötötték a „földi javak”. Ügy gondolták, hogy egyedül ezek fontosak, a „lakoma” el­hanyagolható. Megfeledkeztek arról, hogy „mindennek rendelt ideje van” (Préd. 3, 1—14!), s arról is, hogy az élet gazdagabb a test táplálásánál és az anyagi előmenetelnél. A földi dolgok szüntelen hívásával párhuzamosan meg­szólaló „lakomára-hívás” az időknek és alkalmaknak bölcs ér­tékelésére hív. Amint igaz, hogy Isten ítélete alá kerül mindaz, aki evilági tennivalói helyett is „felfelé figyel”, úgy igaz az is, hogy nem jut el a „lakomára” az, akinél a földi dolgok hívogató hangja mindegyre elnyomja a „lakomára-hívás” szavát. 3. A hívő szó nem ismétlődik. Tény, hogy az egyszeri hívás és az elutasítás nyomán be­következő végleges lemaradás „szélső eset”. Maga Jézus is mondott — hasonló tárgykörben — olyan példázatot, ahol a hívás ismétlődik. Az is tény, hogy Isten a valóságban sokkal türelmesebb hozzánk, mint volt a példázatbeli gazda a meg­hívottakhoz. A hangsúly itt nem a számon van, hanem azon, hogy „semmi sem tart örökké”, egyszer a hívásnak, és az el­menetel lehetőségének vége szakad. Sok forog tehát kockán. A megterített asztal mellé leül­nek — mások; nem marad hely gazdátlanul. A kérdés az, hogy én, akit Isten az ő követe által — ó nem egyszeri — hívott és hív, ott leszek-e? Isten mindenesetre akarja még, hiszen most is hív. Ezért: meg ne vessétek azt, aki száll Magassy Sándor — bejárónő gyermekgon- DOZONOT keresek két kisfiam mellé (az egyik 2 és fél éves, a másik 4 és fél) reggel 7-től este 6-ig. Cím a kiadóhivatalban. — PÉNZBESZEDÖT KERES a Budapest-angyalföldi egyházköz­ség. Cím: XIH. Fóti út 22. Tele­fon: 208—207. — KERESEM Pállanék Aran­ka 41 éves „beteges” szociális gondozottat. Kérem a lelkésze­ket és a testvéreket^ akiknek közelükben Szociális Otthon van, segítsenek megtalálni. Aki bármit tudna róla, kérem ír­janak. Címem: Mester Lász- lóné, Gyömrő, Eskü a. 14. Lelkész és gyülekezet? A PAPNÉ „ÜJ LELKÉSZ KERÜLT A GYÜLEKEZETBE. A lelkész Család hamar megnyerte köz­vetlen modorával a gyüleke­zet szeretetét — egészen be­iktatás után az első vasárna­pi istentiszteletig. A gyüleke­zet temploma műemlék temp­lom. Az oltár két pad között van, egyik a lelkész ülőhelye, a másik a papné padja. Ebben a padban ült az előző lelkész •felesége, majd vele együtt a gyerekei is. És most minden megváltozott. A beiktatás utá­ni első vasárnap délelőtt a lelkész felesége gyerekével együtt beült az asszonyok ol­dalán az egyik üres pad szé­lére. Nem a papnék-padja, számára fenntartott helyére. Az előlülő asszonyok keres­ték a papnét és zavartan fe­szengtek helyeiken. A hátul- ülők fejüket csóválták. Isten- tisztelet után meg is mondták a papnénak, hogy mi fáj ne­kik. Az csak nevetett és va­lami ilyesmifélével ütötte el a papné padján esett csorbát: Miért ülnék én oda? Itt a templomban én is csak hivő vagyok. Olyan mint maguk.». Azóta már megszüntették a papnék-pad j át” NAGYON KEVESET ÍRUNK rA LELKÉSZ FELESÉGEK­RŐL. (Igaz, sokszor még a lel­készekről is elfelejtkezünk!) Pedig nem könnyű az ő éle­tük Megszoktuk ma már, hogy az asszonyoknak két műsza­kot „engedélyezünk”. A lel­készfeleségek részére nyugod­tan engedélyezhetünk három műszakot. Hiszen ma már mind kevesebb az olyan pap­né, aki egész heti munkáját össze tudná foglalni a még sok templomban ma is látható papnék-padj ának az elfoglalá­sával. Hiszen a legtöbb asz­szony ma már nemcsak fele­ség és anya, hanem a társa­dalmunknak teljes jogú és tel­jes erejű munkása, dolgozó asszony. És mint ilyen a .sor­suk” éppen az, mint a többi dolgozó asszonyé: MINDEZEKEN KÍVÜL, AZONBAN van a lelkész fe­leségeknek egy harmadik mű­szakjuk is, amire szintén kell, hogy idő jusson. És ez abban rejlik, hogy a lelkész felesége — úgy lehetne mondani —, a lelkész legközvetlenebb mun­katársa. Sokszor ez nem vala­mi tevékeny gyülekezeti mun­kában mutatkozik meg, mert ehhez sok lelkész feleségnek ma már sem ideje, sem ereje nincsen. De megmutatkozik ez abban, hogy esténként a lel­kész vele beszéli meg mind­azokat a gyülekezeti és egyé­ni problémákat, amelyek túl­nőnek egy ember teherhordo- zásának a határán és valaki­vel meg kell osztani a kérdé­sek nehézségeit. És erre hív­ta el a mai lelkészfeleségeket az Isten: Arra, hogy megértői ás segítőtársai legyenek fér­jüknek abban a munkában, amelyet közösen vállaltak és amelyben mindketten forgo­lódnak. Ma már nem igénylik a lel­készfeleségek a papnék-pad- ját! (Bár ahol ez még szokás­ban van, ott természetesen nem kell megszüntetni. Majd megszünteti az élet a maga kegyetlen és sokszor igazságos ítéletével.) Valamikor — nem is olyan régen, — még roman­tikus lelkeknek ábrázolták a papnékat, akik kiszakadva a világ zajából és boldogságot jelentő szórakozásaiból, elvo­nulnak férjükkel az ódonleve­gőjű templomok mellé, hogy HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Jn 3, 14—18, az ige­hirdetés alapigéje: Lk 14, 16— 24; a délutáni istentisztelet alapigéje: 1 Kor 15, 32—34. — A LELKÉSZl MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A kelet-békési egyházmegye lelkészi munkaközössége jú­nius 19-én Békéscsabán tar­totta ez évi IV. munkaülését. Fábry István, Miklósi Endre, Nagybocskay Vilmos, Zsembe- rovszky János lelkészek és Mekis Ádám esperes szolgála­tával. — EGYHÁZMEGYEI KÖZ­GYŰLÉS. A veszprémi egy­házmegye július 7-én Pápán tartja rendes közgyűlését. A közgyűlés keretében választás útján betöltik a megüresedett tisztségeket és az egyházköz­ségek beküldött szavazatai alapján zsinati tagokat válasz­tanak a zsinat legközelebbi ülésszakára. — A BÁCS-KISKUN egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége június 23-án Hartán ülésezett. Seben István, Po- nicsán Imre, Cserháti Sándor, Hulej Alfréd. Görög Tibor és Tóth-Szőllős Mihály szolgála­tával. — TANEVZARÖ A TEOLÓ­GIAI AKADÉMIÁN. Az evan­gélikus Teológiai Akadémia június 25-én délelőtt fél 10 óra­kor tartotta tanévzáró isten- tiszteletét az Egyházegyetem székházában, ezt követően pe­dig ugyanott 10 órai kezdettel tanévzáró ünnepi ülését. Az ünnepi ülésen a gyülekezet éneke után dr. Prőhle Károly prodékán bibliát olvasott és imádkozott. Dr. Groó Gyula dékán terjesztette elő jelenté­sét az 1964—65. tanévről, ez­után a végzett hallgatók bú­csúztak el az Akadémiától. Az ünnepi ülés a Himnusz el- éneklésével ért véget. — RABCAKAPI. Az egy­házközség megújított tisztika­rát és presbitériumát Biczó Ferenc, a gyülekezet lelkésze pünkösd vasárnapján iktatta hivatalába. Gondnok: Németh János, pénztáros Káldy István lett. Nyugodjék Isten áldása az új egyházi tisztviselők éle­tén és munkáján. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — HOFFMANN (Cari) rövid kP- reszthúros bécsi zongora jó álla­potban olcsón eladó. Cím a kiadó- hivatalban. — ROZSATOVEK őszi előjegyzé­se cím és faj megjelölésével, vá­laszbélyeggel. Zana R. Gádoros, Békés m. SVÁJCI VÉLEMÉNY A vegyeshAzassAgokröl A svájci francianyelvű pro­testánsok bizottságot alakítot­tak a vegyesházasság kérdésé­nek tanulmányozására, amely most levelet intézett a lelké­szekhez és ebben „fenntartás nélkül” üdvözli a Vatikáni Zsinat teremtette új helyzetet. Rámutat azonban arra Is, hogy sokak túlzott reményeket fűz­tek a zsinathoz. Számolni kell azzal, hogy a jelenleg érvényes házasságjog még sokáig megmarad a kato­likus egyházban, — hangsú­lyozza a bizottság. Ez pedig azt jelenti, hogy a református templomban kötött vegyeshá­zasságot nem ismeri el érvé­nyesnek, a katolikus házasfe­let pedig exkommunikálja. egy^zersrrfTnffcrlftorra eTf&Iéjt­sék, hogy mi is háborog kö­rülöttük a világban. Ügyhi­szem ma már valóban csak a megsárgult lapú regényekben ismerjük ezt a típust: A mai lelkész-feleségek tantermek­ben, íróasztalok és munkagé­pek mellett dolgoznak, otthon családot nevelnek és megértő munkatársai férjüknek. NEM KÖNNYŰ ENNYIT JÓL és kielégítően betölteni. És ne felejtsük el, hogy nekik nincs szabadnapjuk. Mert, amikor a munkájuk után meg­kapnák a jól megérdemelt szabadnapot, akkor ők a har­madik műszakban foglalatos­kodnak és résztvesznek a gyü­lekezeti munkában. És amikor mások délutánonként sétálni mennek, akkor ők meleg étel­lel várják a munkájukból holtfáradtan hazatérő emberü­ket. És mindez már régen nem a romantika világába tartozik, hanem abba, amit mi így szok­tunk mondani, hogy szolgála­tot vállaltak és ők így töl­tik be azt, amit az Isten reá­juk bízott. Azt hiszem a fentiekben megszólaló lelkészfeleség na­gyon helyesen mondta: a templomban nem a kivételező hely elfoglalása jelenti az ő tisztének a maradéktalan be­töltését, hanem az, hogy hiá­nyosság nélkül töltse be szol­gálatát a hétköznapi munká­ban éppenúgy, mint abban, amit vállalt magára, amikor életét egy lelkészhez kötötte. Értsük meg a lelkészfelesé­gek nem könnyű hivatását és segítsünk nekik Megérdemlik, hiszen ők is ott vannak abban a szolgálatban, amelyet mi lel­készek jól vagy rosszul vég­zünk. fc á. A FRANCIA EGYHÁZI SZÖVETSÉG LÉPÉSE A Franciaországi Protestáns Egyházi Szövetség tanácsa föl­szólította a francia kormányt, hogy szüntesse be a fegyver- szállításokat a Dél-afrikai Köz­társaságnak. Hangsúlyozza a határozat, hogy a Dél-afrikai Köztársa­ság faji politikája összeegyez­tethetetlen a keresztyén lelki­ismerettel. Az Egyházak Vi­lágtanácsának és az angol egy­házi tanácsnak hasonló határo­zataira hivatkozva fölszólítja a francia kormányt, hogy szün­tesse be azoknak a fegyverek­nek és repülőgépeknek a szál­lítását, amiket Anglia helyett kellene eljuttatnia a Délafri­kai Köztársaság részére, ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965 június 27-én Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher ’ Károly de. 11. (úrv) D. Káldy Zol­tán du- 6. dr. Kékén András Fa­sor de. 11. Vető Béla du. 5. S'zere- ■ tetvendégség: Vető Béla Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zol­tán Üllői út 24. de. fél 11. Karácso­nyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) de. 12. (ma­gyar) Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál du. 6, ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. K>. Nagy János teol. (szuppl.) Utász u. de. 9. Nagy János teol. (szuppl.) Vajda Péter u. de. fél 12. Nagy János teol. (szuppl.) Zugló (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Takács József Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Ká­poszta Lajos Frangepán u. de. fél’ 10. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sörökár újtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sas­halom de. 9. Kamer Ágoston Rá­koscsaba de. 9. Békés József Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél M. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este X. Schreiner Vilmos Tö- röckó tér de. fél 9 Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef de. 10. (úrv) Vámos Józseí XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. (úrv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHL, Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 10 000 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta ________INDEX 25 211 Fv .: Bolgár I. 65.2069/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. HÉTRŐL—HÉTRE Serkenjünk fel igazán! I. Kor. 15,32—34. Pál apostol a hívek és az egész gyülekezet becsülete, élete és üdvössége s a világban való jószolgálata iránt érzett igazi felelősségérzettel szólja a korintusiak felé a kemény impera­tívuszokat: „Serkenjetek fel igazán!” „Ne tévelyegjetek!. — Ne vétkezzetek!” Még a megszégyenítéstől sem tartózkodik. Vajon mi történhetett? Mi van Korintusban? Korintusban baj van az istenismerettel. A római levél 1,19—25 bizonysága szerint Isten bizonyos fokú megismerése lehetséges a természeti vallásokban is, de ott is „menthetetlen” és Isten ítéletes haragját maga után vonó, ha nem ennek az ismeretnek megfelelően formálódik az élet. Jézus Krisztus a főpapi imájában így jellemzi szolgálatát: „Igazságos Atyám!... megismertettem nevedet és... meg fo­gom ismertetni... „Ebben már jellemzően utal az egyházban folyó szolgálatára is. Bizony, szégyennek és kihatásaiban is súlyosnak kell lát­nunk, ha az Ö gyülekezetéhez tartozóknak nincs helyes isten­ismerete, mert ez az Ő szolgálata megvetésére, hiábavalóvá- tételére mutat, egyben lehetetleníti, hogy Isten jóakarata sze­rint formálódjon áldásossá, üdvössé az élet. Sokszor egyetlen embernek a jómunkából való kiesése is behozhatatlan lemaradást, súlyos kárt jelenthet, de mennyivel többet jelent, ha többen hiányoznak, vagy akár menetközben állanak ki a versenyből. Az apostol többekről tud. sőt társaságokat is említ. De azt is tudja és megszégyenítésükre mondja: némelyek nem is­merik Istent.” Ha szétnézünk a gyülekezeteinkben, vagy akár a házunk táján, szomorúan kell látnunk, hogy a korintusi Istent-nem- ismeröknek mennyi kartársa van mindenütt. S még fájóbb, hogy keresztyén életünk sok kudarca vérszegénysége, erőtlen­sége minket is elmarasztal. A szégyentől úgy szabadulunk, ha jobb tanulók leszünk a Szentlélek iskolájában és ha hűségesebb és engedelmesebb szolgálattevők az Isten nevét megismertető Krisztus munkájá­ban. Növekednünk kell abban a testvérekért Isten előtt felelős szeretetben, amely mindent megtesz azért, hogy valaki boldog birtokosa, áldott hordozója lehessen a teljesebb életnek, mire a Krisztus gyülekezetének tagjaként elhívást és felszentelést kapott. Erre az életre mutat az Űr: „Az pedig az örökéleti hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit el­küldöttél, a Jézus Krisztust.” Ján. 17,3. Serkenjünk fel igazánI A legegyszerűbb hivő is sokat tehet azért, hogy a helyes Isten­ismeret csodaforrásából tisztuljon, gyógyuljon, erősödjék a ke­resztyén élet, s hogy így mind kevesebb és kevesebb szégyene legyen a keresztyén embernek és szégyelnivalója az egy­háznak. 2. Korintusban baj van a hittel és így az erkölcsíséggel is. A helyes istenismeret a hitet táplálja a fejezet tanúsága szerint a feltámadás-hitében igazolódik. Az Istent nem ismerőknek nincs feltámadás-hitük. Nem tudnak a bűn, ördög, halál feletti diadalról. Nem tudják, hogy Krisztus feltámadott s ezzel valami csodálatos új kezdődött el s új lehetőségek nyíltak: Van örökélet, sőt van egy új világ, amelyből kiszorult a bűn, nincsenek erőszakoskodások, leom­lottak az embert Istentől s egymástól elválasztó falak, amely- ben Isten rendje: igazság, békesség, szeretet uralkodik. Szir­mukra csak ez a világ van: Itt lehet mindent megnyerni, min­den „jóval” eltelni. Az arasznyi lét nem más, mint erre való eléggé szűk alkalom. A társadalmat is a kihasználhatóság szempontjából nézik s értékelik. Tartásuk a kísértések és bű­nök ellen, felelősségérzetük, erkölcsi készségük s erejük másokért való cselekvésre, nemes harora nincsen. Elvük: „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!” Ez a felfogás és életgyakorlat méltatlan a keresztyén em- "berhez. Valóban az, aminek az apostol bélyegezte: tévelygés, vétkezés. Serkenfünkfél' igazát# Minél többen boldogabban és céltudatosabban éljük a fel­támadás győzelmes hitét, annál több fény, igazság békesség valósul meg itt a földön az új világ értékeiből, s annál több felelősségérzettől áthatott, irgalmas szeretetet, bűnökből, ba­jokból, nyomorúságokból szabadító, üdvös-életet munkáló jó­akaratot tapasztalunk meg Isten irgalmas atyai szívéből. Boros Lajos NÄPRÖB—NAPRA VASÁRNAP: V. MÖZES 24,14; I. JÄNOS 3,18. — Ilyenek is vannak: nagyhangúak, szájhősök. Nem „szónoklatokban” megfogalmazott szeretetne hív fel Isten — nincs is erre szük­ségünk —, hanem a cselekedetekben megmutatkozóra, mert ennek van értelme és haszna az életünkben: L János 3,13—18:; Zsoltárok 18,31—51, HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 106,5; TESSZALONIKA 2,13. — Leszűkítettük a szószék szónak a fogalmát a templomira. Pe­dig a legnagyobb szószék az otthonunk, a munkahelyünk, egyszóval az életterületünk. Itt pedig nem a szavaké az el­sődleges hely, hanem a tetteké. Apostolok Cselekedetei 6,1— 7; Apostolok Cselekedetei 7,1—16. KEDD: ÉZSAIAS 44,2; FILIPPI 3,21. — Ezt tettem és így cselekedtem. Sokat hangoztatott szavak. Elfelejtkeztünk a re­formátort mondatról: „egyedül Istené a dicsőség.’’ Azért is. hogy tehettem, azért is, hogy cselekedhettem. Prédikátor 4,17 —5,6; Apostolok Cselekedetei 7,17—29. SZERDA: ÉZSAIAS 62,6; KOLOSSÉ 4,3. — A keresztyén- ség nem „mostoha-gyereke” Istennek, sem pedig magára ha­gyatott népe. Nem csupán őrizőt állított mellénk Isten, hanem olyan Pásztort, aki nemcsak utánamegy az elveszettnek, ha­nem életét is adja a juhokért. Máté 11,25—30; Apostolok Cse­lekedetei 7,30—35. CSÜTÖRTÖK: JEREMIAS 2,28; I. JÄNOS 5,20. — Istent nem az emberi képzelet „szülte”, illetve hozta létre, hanem Isten alkotta az embert, aki meg tudja szólítani Alkotóját a biztos segítség reményében. Lukács 14,12—15; Apostolok Csele­kedetei 7,54—8,4; PÉNTEK: JEREMIAS 1,18; I. KORINTUS 1,23. — Az ige­hirdetés nem tananyag „leadás”, vagy Istenről és Jézus Krisz­tusról szóló beszéd. Az igehirdetésben Istent és Jézus Krisz­tust prédikálom, ill. úgy teszek róla bizonyságot, hogy ö az én Uram és Megváltóm I. Korintus 1,20—25; Apostolok Cse­lekedetei 8,5—25. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 5,12; II. KORINTUS 13,11. — Isten az iskolai szünet kezdetekor nem tart vakációt, sem „nyá­ri szünetet”. Most is igaz valóság az, hogy „meg-meg újul minden reggel az ö nagy irgalma.” Ezért a hálaadásunk is szakadtlan legyen, Jakab 2,1—9; Apostolok Cselekedetéi I 8,26—4Cfc Káposzta Lajos ’

Next

/
Thumbnails
Contents