Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-07 / 23. szám

KÉT ARC

Ezeket a sorokat azoknak a nevelőknek ajánlom, akik „a nemzet napszámosaiként” valamikor engem oktattak, és azoknak a megbecsült pedagógusoknak, akik gyermekeinket oktatják emberségre és tudásra.

lUéhány héttel ezelőtt nyolc véndiák ült egy pesti

1 ” étterem szűk asztala mellett. Tizenöt éves érettségi találkozóról beszélgettünk. Felelevenítettük a régi emlékeket, diákcsínyeket. Szó esett tanárainkról is. Különösképpen is megállapodtunk egy névnél. Marci bácsi nevénél. Az asztaltársaság eléggé vegyes volt foglalkozását tekintve. Kutató mérnök és tanár, fog- technikus és főmérnök, művész és pap. És mégis, mindnyájan egy akarattal és a hála soha el nem múló érzésével beszélgettünk Mard bácsiról, a hajdani matematika tanárunkról.

Ma is látom magam előtt ballagni meghajlott alakjával,^ amely olyan egyenes lett valahányszor azt kérték tőle, hogy valaki előtt hajoljon meg. Kopasz fejét sötétre barnította a nap és ócska ruháit szakadásig hordta. Nevetséges volt, ahogy hosszú ujjaival még az utcán is magyarázott magában, de soha senki ki nem nevette. Még a háta mögött sem. Nevetséges Karinthy- figura volt? Nem. Szivvel-lélekkel pedagógus. Nevelő, aki a legnehezebb tudományra nevelte tanítványait: az_ emberségre. Számtankönyvet írt s ebből a könyvből tanult sok-sok diák. Katedrát sosem kapott. Túl gerinces volt az a meggömyedt hát...

Nem volt beszédes ember, de nagyon örült ha egy diakja megszólította. Ma is emlékszem arra az útra, amelyet vele együtt tettem meg. Ráköszöntem az utcán. Visszaköszönt. Megkérdezte hová megyek. Egy felé vezetett utunk. Mellette mentem, míg egyik sarkon elköszöni. Egy szót sem váltottunk az úton. Azóta tudom, hogy mennyi erő van abban, ha valaki hallgatni is tud.

Az a sok Marci bácsi, aki életét a legdrágább hivatásra szentelte s egy hosszú életen keresztül ebben égett el, maradandót alkotott: a legnemesebb kinccsel ajándékozott meg bennünket, az emberség és becsületesség kincsével.

Ebben az évben is. pedagógusnapon, odahelyezzük az emlékezés koszorúit azoknak a sírjára, akik már régen elporladtak. Azoknak a tanítóknak és tanároknak a sírjára, akik életük végéig a nemzet napszámosai maradták. De ez a napszámosmunka dicsőségére vált egész nemzetünknek. A tanítványi szeretet el nem múló hálájával fordulunk azok felé a még élő nevelőink félé, akik csendes öregségben élik az alkony gyorsan leáldozó óráit.

D. ár. Hroraádk'a E. József 75 éves

m

ü

E-m

==.

3r

g (folytatás az L oldalról)

íj dítja reménységre, továbbke- §§ resésre, és fáradhatatlan aktiig vitásra-:

g§ iy... minél mélyebb és mire nél erősebb a Krisztusba vets tett hit, annál mélyebb és § felelősebb a keresztyén em- g bér és az egyház viszonya a m világhoz." s

g Jézus Krisztusra tekintve, m_ újra meg újra visszatér ah- Ü hoz a reménységhez, hogy a J Benne hivő keresztyénség tud g valamit tenni az emberiséin gért: „Minél mélyebben hato- g lünk az evangélium gyöke- g réig, és minél határozottab- jj ban állítjuk életünket az em- m bér szolgálatába, annál érzé- |§ kenyebben és fogékonyabban H értjük meg mások törekvését, Ü fájdalmát és szenvedését, re- gj ményeit és vágyait, akár hiti vők vagy hitetlenek, euró- g patak, ázsiaiak, vagy bármely g más világrészből származnak, H és annál világosabban ismer- Ü jük fel a helyes utakat az em- I bérért vívott harcban."

I A PRÁGÁI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA

élete munkájának méltó ösz- szefoglalása és megkoronázása. Nemcsak az Egyházak Világtanácsának keretében szorgalmazta, hogy a keresztyénség teljes figyelmével forduljon a mai világ legnagyobb kérdése, a béke ügye felé, de szükségesnek látta azt is, hogy megkeresse azokat a keresztyéneket, akikben felébredt a felelősség a világ életéért és békéjéért. így alakult meg a Keresztyén Békekonferencia mozgalma, amely e hónap végén már második világgyűléAz egyetemes közgyűlés határozata alapján a Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap offertóriuma a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és lelkészárvák támogatását célozza. Minél eredményesebb ennek a vasárnapnak offertóriuma, annál inkább támogathatjuk azokat az otthonokat, amelyekben a lelkészi nyugdíjasok élnek és azokat, akik tnem élnek egyházi intézmé- f nyerőkben.

Szeretettel kérjük azért htt- testvéreinket ezúton is, hogy

ezen a vasárnapon áldozatos szívvel helyezzék el adományaikat az istentiszteletek alkalmával a mozgóperselybe, hadd érezzék meg nyugdíjas lelkészeink, illetve azok hozzátartozói azoknak szeretetét és megbecsülését, akiknek oly hosszú esztendőkön át hirdették az evangéliumot.

Az ige üzenetére emlékeztetünk: „Ne keményítsd meg a te szivedet, be se zárd kezedet a te... atyádfia előtt”» L OE.MŐ* K, **

sét rendezi Prágában. A jelek azt mutatják, hogy sokan készülnek rá a világ minden részéből, a különböző egyházakból, és még többen figyelik érdeklődéssel a világgyűlés előkészületeit és várható eredményeit A mozgalom súlyát mutatja, hogy még azok is kénytelenek vele foglalkozni, akik nem tudják, vagy nem akarják legyőzni előítéleteiket. A gyűlés témáját bibliai szöveg fejezi ki: „Szövetségem élet és béke." (Mai. 2,5). Arra indít hogy újra végiggondoljuk békemunkánk krisztusi-evangéliumi alapjait, és újra felmutassuk, hogy maga Jézus Krisztus kötelez minket az élet és a béke szolgálatára. Ezen az alapon gondolatban végig kell járnunk az egész világot, és szembe kel] néznünk mindazokkal a kérdésekkel, amelyek az emberek életét és békéjét veszélyeztetik. Azután minden esetben szerényen, de nagyon határozottan fel kell termünk a kérdést: mit tehetünk, és mit kell tennünk nekünk, keresztyéneknek? Amikor Hromádka előkészítő előadásában végigtekint ezeken a feladatokon, alázatosságára és hitére jellemző módon így kiált fel: „Milyen óriási a munkánk, és milysn csekély az erőnk! De Isten kezébe tettük le!"

Példáját követve, mi is megfeszített erővel készülünk a gyűlés nagy feladatára, de mégis Isten kegyelmébe ajánljuk a keresztyén békemozga- lom ügyét és vele együtt a 75 éves Hromádka profesz- szort is azzal a kéréssel, hogy legyen rajta Isten áldása.

Pröhle Károly

<J)éeii aammafi

fljfard bácsi ráncos, megsárgult arcát márcsak em- lékezetemből tudom magam elé idézni. 0 az én nevelőm volt. Égy másik arcot nap mint nap látok. Az elsős tanítónénit. Azt, aki már nem mint a nemzet napszámosa oktatja kicsinyeit az élet szövevényes rejtelmei között, hanem mint megbecsült és elismert, mondhatom így is: kiemelt munkása társadalmunknak.

Ez a másik arc fiatal és mosolygós. Tele örömmel és jókedvvel. Vakító fehér köppenyben ül a szépen berendezett osztályban. A falakon virág, az ablakon függöny. A nagyszünetben csendes szortyogás: sok kis emberpalánta szívószálon szívja a tejet. És a tanítónéni ezen is mosolyog. Szinte látni rajta, hogy a sok kis tanítványával együtt örül.

A múltkor meglestem. Az egyik copfos kislány állt meg előtte a szünet után és boldogan újságolta, hogy a tízpercben kioldódott a copja és ő maga fonta be a haját. A tanítónéni megnézte, leellenőrizte, aztán finoman, hogy még a gyerek sem vette észre, megsimogatta a kis nebuló kócos fejét. Én észrevettem. És ebben a mozdulatban benne volt az a hivatástudat, amely fejfájás és idegesség, gond és magánügy mellett és helyett mindig tud tanítani és ami talán ennél is fontosabb: nevelni.

T/aiahányszor csak beszélek vele, a második mon- r dat már a gyerekeiről szól, arról a szerétéiről, amit a tanítványai iránt érez.

A minap azt mondta, hogy wem tudná életét gyerekek nélkül leélni. A sok-sok ismeretlen gyerek nélkül, akik úgy kerülnek keze alá, hogy nem ismernek egy betűt sem, de mire eljön az év vége, addigra már írni és olvasni tudnak. És ez művészet. Művészet úgy átadni ezeket az alapvető ismereteket, hogy azokat játszva megtanulják a gyerekek.

Ű már nem napszámos. Ő már az egész társadalom szeretetét élvezi. Ő már a ma pedagógusa.

A pedagógusnapon mi szülök is hálás szeretettel gondolunk azokra a nevelőkre, akik gyermekeinkkel foglalkoznak. A tanítókra és tanárokra, a napköziotthonos nevelőkre és az egyetemi tanárokra. Tudjuk, hogy az ő munkájuk döntően befolyásolja nemcsak gyermekeink egyéni boldogulását, hanem népünk jövőjét is. Viszont azt is tudjuk, hogy nem elég az ő munkájukért esztendőnként egyszer köszönetét mondani. Az egész esztendőben ott kell állnunk azok mellett, akik élethivatásul választották gyermekeink ne- j

vetését. Segítsük őket munkájukban, és becsüljük meg n

azt. g

JLfarci bácsi arca a múlt arca, And néni arca a E í ± máé. Az én szívemben most ez a két arc mégis || összeolvad. S kettőjükben megtalálom a közös vonást, amely minden nevelő arcán ott ragyog; s ez a hivatás- ü tudat, a hivatásszeretet. Köszönetét mondunk ma min- g

den pedagógusnak, aki ebben a szolgálatban fáradó- =

% zik. I

p Karner Ágoston g

ü J

8lll!l!IIIIIÍIII!ri!ll!IIIIII!lllil1lllilll!|llllil91llll!!llll)ll!l!!l!!IIIII!lllll!IIIIIIIllllill!!l!!!lll)in!l!l!Ilt!lllll!ltlll!lllllflli:ill!lll!lllilllll!lllllir^

Offertorium egyházi nyugdíjasaink részére

„Szégyellem, hogy fehér vagyok"

'■„Testvériség Hétéf* tartották Nümbergben. D. Heinrich Gräber berlini prépost felszólalásában a lakosság széles körét .bűnös hallgatással” vádolta a „Harmadik Birodalom” zsidóüldözéseivel kapcsolatban. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha akkor a németek ezrei — a gazdasági, a politikai, a szellemi élet és az egyházak képviselői — hangosan és nyilvánosan tiltakoztak volna a „testvér-tömeggyilkosság” ellen és az életüket is merték volna kockáztatni, ma nyilván nem kellene szembetalálkozni a több mint hatmillió megölt zsidó és ötvenmillió más háborús áldozat vádolásával. Gröber hangsúlyozta azonban, hogy akkor nemcsak maguk a németek hallgattak. Külföldön sem nyilatkoztak meg úgy a szívek, amint az egyáltalán lehetséges lett volna.-* Az

egész világon „formális jogi indokkal” elutasították a segítségnyújtást az üldözötteknek.

Utalva a zsidó vanásfilozó- fusra, Martin Buber re, Grü- ber prépost kijelentete: ő sem sokat tart a „múlt legyőzéséről” szónokló jelszavakról; sokkal fontosabb lenne legyőzni a jelent. Ebben az összefüggésben elítélő hangon szólt a „magát oly jámbornak mutató** Amerikáról, amely az egész világ előtt a szabadság védelmezőjeként lép fel, ugyanakkor saját hazájában azonban egyre újabb elszomorító példáját mutatja a faji gyűlölködésnek. Grüber kijelentette: „Azelőtt néha szégyelltem magamat, hogy német vagyok. Amióta megfordultam az Amerikai Egyesült Államokban, szégyellem, hogy fehér vagyok.**

Parókia-avatás Celldömölkön

MÁJUS 24-ÉN, SZENTHÁROMSÁG VASÄRNAPJÄN,

ünnepe volt a celldömölki egyházközségnek. D. dr. Vető Lajos püspök felavatta az újonnan épült lelkész-lakást.

A délelőtti istentiszteletein a püspök hirdette az igét. (Prédikációját rövidítve latani építés lefolyását ismertette.

Közgyűlés után a gyülekezet az új parókia elé vonult és a püspök felavatta az új épületet.

A celldömölki anyagyülekezet ma 1260 lelkes. A jelenleg is hozzá tartozó filiákban

A celldömölki parókia

punk múlt heti száma közöl-1 (Kemenesszentmárton, Mesteri,

te.) Az istentiszteletet követő közgyűlésen Berzsenyi J. Miklós felügyelő és Józsa Márton lelkész köszöntötte a püspököt, majd a lelkész a gyülekezet történetének keretében a dömölki parókiák történetét, a felügyelő pedig a nagy áldozatkészséggel véghezvitt mosTokorcs, Kemenessömjén, Mer seváü pedig 1450 evangélikus lélek jel.

A jSarókiaavatás napján este a templomban vallásos ünnepély volt, melyen Szabó Lajos vasi esperes „A zene istentisztelete” címen tartott előadást. Csákó Gyűl»

PÉCS - EGYIK LEGSZEBB MAGYAR VÁROSUNK evangélikus gyülekezete örömmel várta május 24-én, vasárnap a gyülekezet volt lelkészét, Káldy Zoltán püspökök Nem volt sem a gyülekezetnek, sem a templomnak jubileuma, hanem egyszerű vasárnapi istentisztelet szolgálatára és egy vallásos esten való előadásra hívta meg a püspököt régi gyülekezete. Már a megérkezéskor, majd az isten- tisztelet kezdetén meleg szeretettel köszöntötte a gyülekezet a püspököt, aki az istentiszteleten az egyház által rendelt textus — Máté 28, 16—20. — .alapján prédikált. Igehirdetésében, többek között, ezeket mondotta:

Jézus mennybemenetele előtt Galileában gyűjtötte össze mégegyszer tanítványait. Itt mondotta nékik azt: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Ott mondotta tehát Jézus ezeket a súlyos szavakat, ahol munkáját elkezdte, ahol igehirdetésével nyilvánvalóvá tette olyan sokszor, hogy „hatalommal beszél” és ahol szavára sánták szökélltek, vakok láttak, betegek meggyógyultak, az éhezők kenyérrel elégíttettek meg. és nemegyszer aratott győzelmet a halál felett. Mindezek a cselekedetek jelezték az itt maradt tanítványoknak, hogy „Néki adatott minden hatalom”. Ezen túlmenően úgy állt ott Jézus a tanítványok előtt, mint Feltámadott, Aki nemcsak mások életében győzte le a halált, hanem Aki maga is, mint Élő lépett ki Húsvét hajnalán a sírbólj

LUTHER NEMEGYSZER BESZÉL IGEHIRDETÉSEIBEN „bűnnek, halálnak, ördögnek hatalmáról”. Ez a hármas hatálom Jézussal szemben azt mondja: „nekünk adatott minden hatalom”. Kétségtelen, nagy hatalma van a bűnnek. Egyének és közösségek életében a bűn igen nagy rontást tud végezni. Szembe állít embereket egymással, békétlenséget és meg nem értést szít, a háború iszonyatos ördögét szabadítja el és dönt romlásba és halálba egyeseket. családokat és néptömegeket. A halál is nagy hatalom, mert elrabolja szeretteinket, életünket és tesz árvává sok embert. Hogy milyen nagy hatalom a halál, azt mutatja a második világháború borzalmas veszteséglistája is. Mégis, Jézusnak van igaza, amikor azt mondja: „Nékem adatott.. ” A golgothai kereszt és az üres húsvéti sír arról beszél, hogy Jézus Krisztus legyőzte a bűnnek és a halálnak hatalmát. Uralkodik felettük. Ma is adja az evangéliumon keresztül győzedelmes erejét az embereknek és arra hívja őket, hogy a tőle kapott erővel küzdjenek a bűn minden rontása és a halálnak minden hatalma ellen. Akik Benne hisznek, nem adhatják meg magukat tehetetlenül a bűnnek és a halálnak, hanem lankadatlanul kell küzdeniük mindig és mindenütt a bűn és a halál ellen, az életért, éspedig a megtisztult és békés életért. Jézus az Ő hatalmát nem arra használja fel, hogy pusztítson, hanem arra, hogy építsen. Hatalmát ma elsősorban a bűnbocsánat ajándékozásával teszi nyilvánvalóvá. Azt munkálja, hogy az emberek szívükben is felszabaduljanak és jó kedvvel munkálkodjanak egymás javán. Jézus a bűnbocsánat ajándékával az emberek egymás iránti ki- engesztelődését és egymásért való élését mozdítja elő.

JÉZUS NEM ARRA TANÍTJA ÖVÉIT, hogy a tőle kapott bűnbocsánat és új élet birtokában „összebújjanak” és csak egymással .törődjenek, hanem azt parancsolja nékik, hogy „menjenek el...” Vagyis a teremtett világra irányítja a figyelmüket. A világ iránti felelősséget helyezi a szívükre.

— Párizsban május 21-töl 24-ig tartották az Európai Egyházak lapszerkesztői és újságírói konferenciájukat, amelyen a héttagú elnökségbe megválasztották dr. Ottlyk Ernő teológiai professzort, a Lelkipásztor című lelkészi szakfolyóirat szerkesztőjén.

A tanítványok Küldötteik akik az evangélium birtokában szolgálatra hívattak. Sajnos, a keresztyénség nem mindenütt és nem egyformán érez felelősséget az egész világért é* annak valamennyi problémájáért Legtöbbször csak „evangelizációs" küldetést érez aM egyház a népek felé és elfeledkezik egyéb kötelezettségéről a világban. Pedig a „tani tványság”, amelyre Jézus az evangélium által elhív, azt ia jelenti, hogy ezeknek a tanítványoknak az „ö nyomában11 kell járniuk. Az evangéliumi hirdetésével párhuzamosan Jézus Krisztus életét kell láthatóvá tenni szolgálatukon keresztül a világban. A keresztyén gyülekezet az a közösségi amelyen keresztül Jézus Krisztusnak a világ iránti szere- tete és érte való szolgálata kifejezésre jut és napvilágra kerül. A gyülekezetnek Jézus Krisztus „utánzójának” kell lennie. Milyen magatartást tanúsított Jézus a világ iránt? Nem elfordult attól, hanem odafordult hozzá. Nem vetette meg azokat, akik nem tartoztak az ő tanítványai sorába* hanem leült egy asztalhoz nyitott szívvel azokkal, akik más felfogásúak voltak és máskép értelmezték szolgálatukat, mint az ő tanítványai; Nem kívánt „tüzet bocsátani1* arra a falura, amely Öt nem fogadta be és példaképpen állította az emberek elé azt a samaritánust, aki nem tartor zott bele a Vele való közös-: ségbe. Gondja volt az emberek anyagi szükségleteire, kenyerére, egészségére és jövőjére. Amikor Jézus azt mcmdjttt hogy „menjetek el...", akkor az evangéliumhvrdetés kötelezése mellett az ő életének „megélésére”, tékát az áldozat tos szeretet gyakorlására is. küldi tanítványait a világba. Nem csak „keresztelni” küldi őket* hanem arra is, hogy úgy éljenek, mint akik „meg vannak keresztelve”, vagyis, mint akik meghaltak a bűnnek ét feltámadtak Jézus Krisztussal egy új életre. Oj életre, tehál a Jézus Krisztus által ajándér kozott életre. Arra az életre* amely Jézus Krisztus életéből való. És végül, nemcsak arra küldi Jézus Krisztus tanítván nyait, hogy „tanítsák őket at Ö parancsolatainak megtartására”, hanem arra is, hogy ők maguk is tartsák meg az <5 parancsolatait. Tehát a keresztyén gyülekezet félreérti szolgálatát a világban, ha abban látja csupán hivatását» hogy „tanítsa” a világot, és elfeledkezik a „megtartásból* A parancsolatok megtartása pedig Jézus magyarázata szerint nem egyéb, mint „úgy szeretni, mint ahogy ö szeretetií- Mindent összevéve, az a Jézus» Akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön”, nem egyszerűen prédikálásra, hanem prédíkálásra és diakóná- ra küldte a világba az ö tanítványait. A mai gyülekezeteket is erre küldi és aki a diakóniát nem vállalja, elvesztette jogát ahhoz, hogy a* evangéliumot hirdesse. Ha pedig mégis hirdeti, nem hitelesen hirdeti és nem „hatalommal” szólja — fejezte be igehirdetését a püspök.

ESTE A TEMPLOMBAN NAGY GYÜLEKEZET előtt arról tartott előadást a püspök, hogy „merre halad ma a világ keresztyénsége”. összefoglalta azokat a főbb szempontokat; amelyek a különböző egyházi világszervezetek konferenciáin újra előtérbe kerültek. Itt is hangsúlyozta, hogy akkor haladnak jó irányban a különböző egyházi világszervezetek, ha nagy gondot fordítanak azoknak a problémáknak a megvitatására és megoldására, amelyek ma az egész emberiséget foglalkoztatják. Segíteni kell az egyházaknak abban, hogy a népek jobban megértsék egymást, legyőzzék mindenütt a világon a szegénységet, a járványokat és az éhséget.

— LELKÉSZIKTAT AS. A zalaegerszegi gyülekezet » nyugdíjazás folytán megüresedett lelkészi állásba egyhangú bizalommal Pintér János lelkészt hívta meg. Május 24-ép iktatta öt hivatalba Láglesf Béte «tperen.

t

f