Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-07 / 23. szám

ÉLET ÉS BÉKE

nsramimimromu

!WII>PimffiimW!WaiH!MllTO

Szövetség: ismeret

— elkötelesés

Zsid. 8,6—13.

AZ ISMERET ÖNMAGÁBAN MEG CSELEKVÉSKÉPTELEN: olyan, mint egy ládafiában heverő kalapács, vagy „elíekvő” precíziós gép — érhet pár forintot, vagy milliókat, de tétlenségre kárhoztatva krajcámyi haszna sincs, sőt merő kár, mert eltemette a beléje fektetett értéket és reménységet.

Lehet-e a keresztyén isten- ismeretet ilyen csenevész, idült mozgásképtelenségbén szenvedő kegyes elméletnek tekinteni?

Olyan jó lenne, ha erről gzót sem kellene ejtenünk. Nemegyszer keltette vallásosságunk azt a látszatot, mintha oltárhoz láncolt Krisztusunk volna, akire rá lehet zárni a templomajtót, hiszen nem óhajt, de nem is tud kijönni hétköznapjainkba, s hangja esak la szent hajlék küszöbéig ér. Hogy mást ne említsünk: az emberiségnek olyan létkérdésében, mint a háború, vagy béke problémája, „keresztyén” részről nem egy fronton inkább csak finnyás begombol- kozást, vagy általános szólamokba burkolózó önféltést lehetett tapasztalni, semmint nyílt szolgálatkészséget, mely nem a tett helyett, hanem az agyidejű cselekvés jegyében beszél, úgy, hogy az ilyen szó már kész nekigyürkőzés, s éppen ezért hiteles.

A ZSIDÓKHOZ IRT LEVÉL flent jelzett szakaszának néhány főbb vonását igyekszünk kiemelni, hogy azok kifejtésével szemléltessük: Miből ■táplálkozik a keresztyén embernek ez az önfeledt Krisz- tos-követése, hiszen lényegéhez tartozik, hogy Urától eltanult szeretőiével az embertársat „veszi célba”, akár mint egyént, akár mint közösséget ((Ez esetiben persze inkább «többit hangsúlyozzuk, annál ás inkább, mivel a korábbi évtizedekben, ha jócselekedetek- «fä esett szó az egyházban, szinte kizárólag egyéni nekibuzdulásokra gondoltak híveink, s az emberiségért értett egyetemes felelősségérzet (többnyire elég halvány volt, ha ugyan el nem sikkadt) „Mindnyájan megismernek, enoerm!” A Bibliában a megis- aoenés fogalma nem korlátozódik az ész, illetve a gyakorlati ismeretszerzés területére, hanem közösségváüalást, egytálételt jelent Krisztust megismerni: szívemben, hitemben, életem gyakorlatában Vele engedelmesen összefonódni; ügy is mondhatnám: ©t élni. („Élek pedig többé nem én, hanem él bennem * Krisztus.” Gál 2,20.) így aztán miinél mélyebb az isteniemére tűm:, annál jobban ismerjük feladatainkat, mert »ki Krisztussal „ismeretséget köt", minél többre halad ebben, annál jobban felnyílik a szeme olyan szolgálatok meglátására, amelyeket azelőtt észre sem vett, vagy „Nem az én asztalom” jelszóval elment mellettük.

KRISZTUS SZERETETTE .MEGMUTATJA, mi is a szolgálat. Ebben nem az az „érdekes”, hogy mi lesz velem, •mnt egyénnel, vagy közösséggel, (mondjuk, mint egyházzal), hanem egyetlenegy izgalmas? kérdés létezik csupán: hogyan élhetem valósággá minél teljesebben ezt a mindent átfogó szereteted S

hogy ez így is legyen, azért ; kell vívnunk naponta „ama I nemes harcot” magunk ellen, a szolgálat diadaláért. A hit ilyeténképpen tehát úgy fogalmazható meg következményeire nézve, hogy szent egységben vagyunk Urunkkal, s így Ö szolgál bennünk, általunk, Egyebek között a Prágai Keresztyén Békekonferencia szolgálatának is ez az alapja, s mint minden más téren, e tekintetben is azt kell keresnünk: hogyan lehet mind teljesebb felelős cselekvésünknek ez az egybeesése a bennünk lakozó Krisztus szeretette mozgósító akaratával. Mert ez az Ismeret ellenállhatatlan erővel dob bele a szolgálat sodrába!

„Törvényemet adom elmé- jükbe?’ Az igazi szolgálat tehát ott kezdődik, hogy Istenvalami merőben újat cselekszik velünk (ha nem állunk ellene akaratának): belső emberünket átalakítja. Ügy is mondhatnánk: elkezdi a jó munkálását (Fii 1,6) — a tökéletesség ugyanis csak Nála vár ránk. A lényeg azonban az, hogy ez az átalakulás nem amúgy varázsütésre megy véghez bennünk, hanem amellett, hogy teljességgel Isten kegyelmének a műve, bennünket is egészünkben, testi-lelki valóságunkkal, képességeinkkel- lehetőségeinkkel együtt ragad meg s állít csatasorba, s megköveteli komoly engedelmességünket, hiszen Jézus igéjének isteni voltát csak az ismerheti fel, aki cselekedni akarja az Ö akaratát. (Jn 7, 17) Önössé- günk rabszolgaságából így szar badít fel, s ejt foglyul a szolgálat boldog szabadságára.

ISTEN TÖRVÉNYÉNEK, TANÍTÁSÁNAK, engedelmességet teremtő s megtartó igéjénél: befogadott ereje hallatlanul új s erőtől duzzadó légkört teremt bensőnkben. Elgondolni is képtelenség, hogy ez a szent feszültség megmaradhatna a keresztyén ember lelkivilágába szaruban, s ne hatna ki életének minden területére. Az az egyház életképes, amelyik tud és akar szolgálni, nem önmagáért, hanem azokért, akiknek javára- üdvére Isten létrehívta.

„Istenükké leszek és ők népemmé lesznek!" A hit voltaképpen nem más, mint Isten komolyan vétele. Egy hittudós így fogalmazta meg a reformáció lényegét: Tekintsük Istent valóban Istennek! -» azaz ne címzetes Urunk legyen, hanem életünk átfogó programját az engedelmesség képezze. Legyünk népévé, engedjük s akarjuk, hogy az önmegtagadás és odaadás kohójában népévé alakuljunk: olyanokká* akik feltétel nélkül rendelkezésére állnak Urunknak. Állandó készültségben! Isten áldozatos irgalmát jellemzi, hogy hajlandó rajtunk,' esendő gyermekein ábrázolni ki sze- retetét a világ iránt, s ezzel — nagyon emberileg szólva — kiteszi magát annak a veszélynek, hogy tökéletlen illusztrációi leszünk az ö tökéletes szeretetének. Isten nem önmagát félti, hanem gyermekeit, s ezért küld naponta az imádság, az igehirdetés s a bátor és bölcs cselekvés engedelmességébe, hogy minden emberi képességet meghaladó ismerete szüntelenül mozgósítson a felelősségünkre bízottak szolgálatára.

Bodrog Miklós

A békesség embere

Schmauch professzorra emlékezünk

LAPUNK LEGUTÓBBI SZÁMÁBAN már megírtuk

röviden, hogy május 24-én meghalt dr. Werner Schmauch, a greifswaldi evangélikus teológiai fakultás újszövetségi tanszékének a professzora. Az utóbbi időben egyre aggasztóbb hírek érkeztek hozzánk egészségi állapotáról. Hallottuk, hogy meg is operálták és még egy operációra volna szükség, hogy fölépülésében reménykedhessünk. Most mégis váratlanul ért bennünket halálának a híre, mert titokban bíztunk abban, hogy találkozhatunk vele Prágában a Második Keresztyén Béke-Világgyűlésen. Nem így történt. Megnyugszunk Isten akaratában és gyászoljuk benne nemcsak a német evangélikus teológiának egyik kiváló művelőjét, hanem hazánknak és protestáns egyházainknak egyik hű barátját.

D»y l&tjukt

Távolkeleten: Vietnam

MEGJELENT

Groó Gyula:

Jakab levelének magyarázata

Külsőleg is szép formában hagyta el a nyomdát az Egyetemes Sajtóosztály kiadásában megjelent „Jakab levelé"-nek magyarázata című könyv, melyet Groó Gyula professzor irt. Az Egyetemes Sajtóosztály több bibliai könyv magyarázatának kiadását tervezi és ennek keretében jelent most meg a Jakab levele. A könyv elsősorban tudományos jellegű és versről versre alapos exegetikai munkával magyarázza Jakab levelét. A magyarázat azonban nem marad száraz exegézis, hanem a szerző minen nagyobb szakasz után „kitekintés” címen eljut az egyház és a világ mai problémáihoz és rávilágít a jó megoldásokra. Elsősorban a lelkészek tudják jól használni teológiai önképzésükre, de ezen túlmenőleg a könyv kitűnően felhasználható bibliaórai sorozatok tartására, és áltálában az igehirdetés meggazdagítására. Jól tudják olvasni azok a gyülekezeti tagok is, akik alaposabb ismeretekhez akarnak jutni általában az Űjszövetséggel, különösen pedig Jakab levelével kapcsolatban. A nagyon szép borító lapot Dénes Pál rajzolta. A könyv több mint 170 oldalon jelent meg. Kapható az Egye- tentcs Sajtóosztályon (Budapest, Puskin u. Z2J Ám; 33

forint.

Az 59. évét betöltött professzor 18 esztendeig volt lelkészi szolgálatban és tevénykedett, mint egyháztanácsos egyházában. Részt vett azokban a teológiai és egyházi harcokban, amiket a német hitvalló egyház folytatott a német fasizmus ellen. Professzori működését Berlinben kezdte el 1952-ben, majd két esztendő múlva Greifswaldba hívták meg. Könyveivel és cikkeivel már a harmincas esztendőkben fölhívta magára a figyelmet De akkor kezdtek reá hallgatni elsősorban a fiatal teológusok és lelkészek, amikor 1949-ben megjelent a reakcióról és a hitvalló egyházról irt tanulmánya. Ettől fogva pályája egyre fölfelé ívelt és csak természetes, hogy ott volt 1958-ban Prágában, amikor az akkor olyan feszült nemzetközi helyzetben elindult toborzó útjára a Keresztyén Békekonferencia. S ettől kezdve professzori, igehirdetői és egész egyházi tevékenysége szorosan összenőtt ezzel a békemozgalommal. Csendes tudós típus volt. Keveset beszélt. De ha megszólalt, minden mondata „ült”.

A BÉKÉVEL ÉS AZ ÉLET MINDEN AKTUÁLIS KÉRDÉSÉVEL kapcsolatos álláspontja mélyen a Szentírásban gyökerezik. Ezért fogalmazta meg magatartását teológiailag a következő mondatban: „Jézusnak az igehirdetése Máté 4,17 szerint ebben a mondatban foglalható össze: .Térjetek meg, mert elközelített a meny- nyek országa’. A Hegyi Beszéd ennek az evangéliumnak, ennek az örömhírnek az alkalmazása az ember egész földi életére.’’ A békesség megteremtése — szerinte — nem alkalmi feladata a keresztyén embernek, hanem a Jézus Krisztus követésében járó embernek lényeges ismertető jegye. Schmauch professzor így foglalta pontokba felfogását ebben a kérdésben:

L A keresztyének semmiképpen sem vehetnek részt olyan akciókban, amelyek a világ ördögi vonásait szolgálják. Nem állhatnak úgy valamelyik oldalra, hogy annak folytán bezárul előttük a másik oldalon álló testvérhez vezető út. Az evangélium fölszabadít bennünket arra, hogy „minden emberrel együtt dolgozzunk, aki a józan ész alapján és politikai eszközökkel törekszik a békére”.

2. Az igazi keresztyéneknek kell megtenniük ezen a téren az első lépést és ezzel a magatartásukkal a politikai vezetőket is arra indítaniok, hogy a békéhez vezető útra elsőnek lépni nem gyávaság, hanem a legnagyobb bátorság.

FELFOGÁSA ÉS MAGATARTÁSA azonban sohasem rekedt meg az általános elvi síkon. Volt bátorsága és mondanivalója az egészen konkrét teendőkre nézve is. Csak néhányat említek meg ezek közül, amelyekben éppen a hazájáért is nagy felelősséget vállaló és hordozó keresztyén emberként áll előttünk.

„Nyugat-Németország katonai fölfegyverzését és bekapcsolását az atomfegyver-bázisok övezetébe keresztyén és politikai szempontból egyaránt felelőtlen lépésnek tartjuk. Politikailag egyenesen elképzelhetetlen, hogy hogyan lehetne megvalósítani Németország újraegyesítését, ha mi németek magunk nem teszünk meg mindent annak a félelemnek a megszüntetésére, amit a német militarizmus keltett a világon.”

Ha a közép-európai atommentes övezet kérdése sok és többször megtárgyalt okból értelmes és célravezető dolog, „akkor nekünk németeknek kell jó példát mutatnunk, akik a többi népekkel szemben oly sokat vétkeztünk és mindent megtennünk azért, hogy ilyen módon a feszültség feloldódjék. Es higgye el a világ, ezt nem azért tesszük, mert valamilyen keleti ideológiának és koncepciónak ,adjuk el magunkat’, mint keresztyének, hanem mert legjobb belátásunk szerint ezt cselekedteti velünk keresztyén felelősségünk”!

FOLYTATHATNÁNK A SORT, hiszen Schmauch professzor soha sem maradt adós a Válasszal, ha az emberiség holnapjáról és az egyházak mai küldetéséről volt szó. Többször járt nálunk Magyarországon. 1958-ban prédikált Is a debreceni evangélikus templomban s ugyanakkor előadást tartott Akadémiánkon az egyház prófétái szolgálatáról. Legutóbb pedig német evangélikus teológiai hallgatóknak egy csoportját hozta el hozzánk, hogy azok is megismerjenek bennünket és gyakorlattá váljék majd lelkészi szolgálatukban ez a kijelentése: „... az evangélium fölszabadít bennünket arra is, hogy a függönyöket elhúzzuk, a határfalakat lebontsuk és mindig mi tegyük meg az első lépést a megértés érdekében.”

Schmauch professzor nem lesz közöttünk Prágában és nem szoríthatjuk meg többé a kezét. De amit mondott és amit tett életében, az feladatként és küldetésként mindig és elválaszthatatlanul összeköt bennünket vele* a békesség felejthetetlen emberével.

Dr. Páify Miklós

EURÓPAI ESEMÉNYEKHEZ SZOKOTT történelmi szemléletünk úgy tekint erre a szóra: Vietnam, mint amely- lyel exotikus világ kapuját nyitjuk meg, s mögötte ismeretlen és szokatlan események és összefüggések láncolata tárul elénk.

Valójában azonban rideg történelmi és társadalmi törvényszerűségnek tanúi lehetünk, s döbbenten vesszük észre, mennyire közelivé vált ez a föld hozzánk. Nemcsak azért, mert korunkban kicsivé és közelvalóvá lett a széles világ, hanem, mert történelmében és jelenében döbbenetes összefüggések tesznek érdekeltté mindnyájunkat azokban az eseményekben, amelyek lefolytak s folynak ezen a távolkeleti földön.

A nép történelme az önállóságért és szabadságért vívott harcok történelme. A maga földjén mintegy háromezeréves múltra visszatekintő nép eredetileg Nam Viet néven önálló állami életet élt, majd, hosszú időre a császári Kína fennhatósága alá került. A X—XI; században elszakadtak s Daj Viet néven igen erős királyságot alakítottak. A XVI—XVIII. századok alatt

ezt az erőt a feudális anarchia nagyon legyengítette, s tartományi urak kiskirályko- dó önkényuralmává süllyesztette. A XVIII. században nagy erejű parasztmozgalom bontakozott ki, több jelentős felkeléssel. A múlt század I elején Gia Lang vezetésével i helyreállt az egység. Azóta I nevezik az országot Vietnam- ; nak (Dél országa).

A MŰLT SZÁZAD MÁSO : DIK FELÉNEK TÖRTÉNEL; ME a franciák gyarmatosító i tevékenységétől hangos, akik í megszállták az országot, há- ! rom részre osztották (Kokin- : kína, Annám, Tonkin), majd i beolvasztották az Indokínai ; Szövetségbe. A gyarmatosító ; előretörést északon mintegy ! másfél évszázaddal megelőzte I a katolikus misszió, délen ■ csupán mintegy másfél évti- | zeddri. (Ma harmadfélszáz I ezer római katolikus él mind'

\ két Vietnamban, 17 püspök- : sóg és 3 érsekség keretében, I mintegy 600 lelkésszel, a har- 1 mincmilliós, tömegében kon- I fuciánus nép között.)

I A nép ellenállása a francia 1 gyarmatosítókkal szemben 1 szinte folyamatos volt, egyre 1 tudatosabbá érett, s a két vi- ! lágháború között népfelkelé- ! sek váltották egymást a föl- I dért harcoló parasztság toll megerejével s a proletariátus I egyre érettebb vezetésével. 1 Közben a francia elnyomó I hatalmat japán' váltotta fel, 1 amely kétmillió ember éh- ! halálához vezetett.

m A népi erők a Vietnami g Függetlenségi Ligában (Viet g Minh) tömörültek, amely sok B politikai és háborús banyoda- gj lom után, amiket a megszálló tj hatalmak intonáltak, végül is = 1945-ben a Vietnami Demok- jf ratikus Köztársaság megszüle- g téséhez vezetett A francia B gyarmatosító politika mindent jjg megtett ennek a megdöntéséin re, de végül is 1954-ben kény- H télének voltak elfogadni a s nemzetközi tárgyalások során M létrejött genfi egyezményt, s amely demarkációs vonallal s kettéosztotta az országot an- Ü nak elkötelezésével, hogy az jg egység helyreállítása érdeké- g ben két éven bélül általános g népszavazást kell tartani.

1 ÉSZAKON. A VIETNAMI § DEMOKRATIKUS KÖZTÄR- s SASAGBAN békés építőmun- B ka indult, délen azonban, a B Vietnami Köztársaságban (Délig Vietnam), egyre inkább az gg Amerikai Egyesült Államokra fg támaszkodva, végleges szét1 szakadási politikát kezdtek. Az általános népszavazást nem tartatták meg 1956-ban a franciák kivonultak s 1962 óta

mintegy tízezer főnyi ameri- kai katonai „tanácsadó” irá* nyitja ezt a politikát. Délen 1959 óta nagy erejű népmoz-, galom bontakozott ki s a velük szemben elkövetett vére» mészárlások ellenére az ország jelentős része a partizánok el-; lenőrzése alá került

Ez a nép tehát, amely leg* újabbkori történelme során francia, japán s amerikai gyarmatosítást, megszállásig agressziót, „irányítást” szenvedett el, most a déli részében folyó szívós harcában meghall-* haltja egy amerikai szénától? javaslatát: vessék be az amerikai katonák velük szemben az atombombát, használjanak atomfegyvereket.

Ezen a ponton kell megáll* nőm s ezért a pontért kellett leírnom ezt a történelmi áttekintést. Mert itt lett rendid«; vül közeli és égetően izgat* más ez a távol-keleti, hátsó*; indiai „egzotikus” ország.

Maga az a tény izgalmas* hogy a „forró drót” megszületésének éveiben, az egyre épü* lő kapcsolatok, tárgyalások, békés versengések világában itt is, ott is tűzfészkek lob— bánnák fel, háborús gyújtóm, pontok izzanak s teszik kocJ- kára mindannyiunk nagy ügyét, a békét, sőt immár aa életet. Vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy szerencsém Goldwater amerikai szenátornak nincs kezeügyében az a gomb. amellyel mozgásba lehet hozni az általa javasolt fegyvereiket, sőt ezeket a vi» lágviszonyiatban kicsiny tűzfészkeket nem lehet atom- szintre lángaltatni, mert a» nemzetközi erőviszonyok esti mindegyre lehetetlenebbé teszik, de bármennyire így i*> van, ezekkel az érvekkel nerht lehet elaltatni a keresztyéni lelkiismeretet, amelynek élénk és érzékeny szeizmográfként kell mozdulnia erre a szórási atombomba. Most ez a szí magát a vietnami háborút is közel hozta s megszólaltatta bennünk a lélkiismeret tiltakozó . szavát ezzel a háború» agresszióval s a Goldwater» féle embertelen és lelkiismeretlen politikával szemben.

AZ EGYHÁZAK VILÄGT ANÁCS A amerikai tagegy— házainak Buck Hiíl Falls-bext tartott gyűlése híranyagából; veszem Nolde dr. előadásának ezt a mondatát: „Azt a mítoszt* hogy a hidegháború tartamában határtalan összegeket kett készenlétben tartani katonai költségekre, el kell oszlatni, s helyette sürgetővé kell tenni a lefegyverzésre irányuló intézkedéseket.” Nem tudom, milyen mértékben figyeltek fel a keresztyének Amerikában a televízióban elhangzott Goldwater-nyilatkozat mellett erre az idézetre, s ki tudja milyen körökben terjesztett mondatra —, mi mindenesetre azon a véleményen vagyunk, hogy a vietnamiak döntsék «4 maguk, hogy mit akarnak, mert a népek önrendelkezési joga mellett vagyunk, a békés egymásmelleit élést javall juk, a békés építőmunkát látjuk járható útnak s kétségtelenül jobban örülünk annak, hogy. Vietnamban északon húsz ént alatt 95 százalékról 5 százalék-* ra csökkent az analfabétái» száma, mint annak, ha Dél-* Vietnamban tízezer katonai „tanácsadó” atomtöltetű fegy-* verek használatára tanítja as ottaniakat, vagy éppen atombombát dob le a halál fészek* rakásaként A tűzfészkeket, te háborús gyújtópontokat pedig — Vietnamban s másutt is — többnek látjuk, mint mítosz* nak, de annál inkább meg* szüntetendőnek és felszántó-' landónak tartjuk, de nem atombombával, hanem úgy, hogy bizony „sürgetővé kell tenni a lefegyverzésre irányuld intézkedéseket”.

Koren Emil

Ü Budapest-Kőbánya, A gyű- J Ü lekezet közgyűlésen búcsúzott' g el Honti János felügyelőtől, B aki nyolc évi hűséges felügyelj lói szolgálat után vidékre kőiig tözött Ugyanakkor köszcjníöt- Ü te a hivatalba lépő Pred- g merszky Gusztáv új felügyelőt fg és Latinak István új másod- g felügyelőt. Az ünnepi istengi tiszteletet Korén Emii espe- g rés, a felügyelők beiktatását iS * gyülekezeti lelkész végezte.

— CSEPEL. A XXI. kerü*

let protestáns gyülekezetei kö* zös csendeshetet tartottak a» evangélikus templomban május 25—31-ig. „Az élet szolgá* lata” összefoglaló cím alatt tartott igehirdetések a gyülekezeti tagok figyelmét az a hónap végén kezdődő IL Keresztyén Béke-Világgyülé» munkájára és eseményei®* irányították^

r

4