Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-19 / 16. szám
9 Szolgáljunk az Úrnak örvendezéssel L Péter 1, í—9. Jubilate vasárnapján az ige különösen tudatosítani akarja számunkra, hogy a keresztyén élet örvendező élet. Ezt máskor is, de ezen a húsvét utáni vasárnapon nagyon a szívünkre helyezi az ige Ura. A keresztyén élet örvendező és az öröm aktivitásában kiteljesedő élet. Szemben áll ez azzal a téves keresztyén magatartással, amelyik felismerve a bennünket gyötrő bűn tényét és hatalmát, világfájdalmas, gyümölcstelen önzésbe menekül. A keresztyén öröm alapja a hálaadás. Isten jóvoltából van miért hálát adnunk, amikor naponta felismerhetjük életünkön a gondviselő Isten áldásait. Közülünk legtöbben ebben is találják olykor az örömük forrását. Bár ismertem olyan embert, akit egy életen át főként az Isten gondviselő szeretetének felismerése és az érette való hálaadás tett örvendezővé és ebben alázatosan szolgálóvá, mégis tény, hogy erre mindennél jobban az Atya üdvözítő szeretete vezethet el a Jézus Krisztusban. Szívünkben akkor lesz igazán eluralkodóvá az öröm — annyira, hogy egész életünket meghatározza az apostoléhoz hasonlóan —, amikor a húsvét áldott tényét felismerjük és többé nem felejtjük el. Az, hogy Isten, a Jézus Krisztus Atyja, Piát értem halálra adta, de értem a sírból fel is támasztotta. Lz az életet és üdvösséget ajándékozó Isten irántam való ir- r almasságának a legnagyobb cselekedete. Az ugyanis, hogy Krisztus meghalt bűneimért, feltámadott megigazulásomra, hogy Ö bűnt, halált, poklot legyőzve él, azt jelenti, hogy általa az életre, az üdvösséges örökéletre mehetek. Az örökéletre mentőnk lett tehát Jézus az Atya jóvoltából. Ha az Örvényből kimentett ember szíve — amikor a sötéten kavargó vízre tekint, ahonnan erre az életre kimentették — megtelik hálával és örömmel megmentője iránt annyira, hogy lekötelezettjévé lesz, mennyivel inkább kell ennek bekövetkeznie Krisztus által az Atya iránt, aki a kárhozatból az üdvösségre mentett meg. Kimondhatatlanul nagy irgalmasságának ezzel a cselekedetével az Atya Krisztussal már most arra az életútra vezet, amelyen környezetünk itt és most boldogan ismerheti fel a javát munkáló szolgálatunkban és szeretetünkben. hogy Istennek megváltott, üdvösséget nyert örvendező gyermekei vagyunk. Visontai Róbert itaüminTriaiiitiiiiitiitriiiitiiiMiiwiiiniiiülliflHinfiiiMtHiíKffiiHmiiiittiititintiitiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiirtaMrtimiiiiiiiiii'miiiitiiiajKs ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964; április 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Kosa László teol. de. 11. (úrv.) dr. Nie- möller Márton du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Harmati Béla de. 11. Harmati Béla du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11 Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. de. 11. du. 6. Kőbánya de. 10. (konf.) Veöreös Imre du. 5. Szeretetvendégség: Hafenscher Károly Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat ii. de. fél 10. Boros Károly Zugló de. 11. (konf.) 7Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Káposzta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota Isis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 10. (német) Várady Lajos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de, fél 9. Schreiner Vilmos Óbudá dé. 9. Csákó Gyula de. 10. (úrv.) Csákó Gyula XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7 Csengődy László Budakeszi de 8. Rutt- kay Elemér Pesíhidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) Uzon László de. 11. (konf. úrv.) Uzon László du. 6. dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csepel de. 11. Csillaghegy de. fel 10. HALÁLOZÁS Bojsza János lovászpatonai lelkész április hó 13-án a pápai kórházban elhunyt. „Aki hisz énben- nem, ha meghal is, él!” — Megvételre keresem tetszés szerinti áron Fabó Monumenta Evangelícorum I--IV. és Codex Evangelicorum, valamint Hnr- nyánszky Beiträge című műveit. Egyes köteteket is veszek. Ajánlatokat a kiadóba. — Képes bibliát, magyar nyelvűt, lehetőleg az apokrifus iratokkal veszek. Cím: Bakony cser- nye, Evangélikus Lelkészi Hivatal. — Egy szoba, konyha beköltözéssel kis családi ház .120 négyszögöl gyümölcsössel eladó. Érdeklődés: Budapest, XVI. Rákosszentmihály, Gusztáv u. 100. — Bundák divatos átszabása, használt szőrmék vétele Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — Márkás pianínó, orgonaművész tulajdona volt, kitűnő állapotban eladó. Érdeklöds telefonon barmikor: 130—351. — Eladó négyrészes Lingel- könyvszekrény. Cim a 'kiadóhivatalban. — Harmonium javítás, rossz felújítása, zongora hangolás, javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly Üjpest, Rózsa u. 59. Egy év telt el azóta, hogy Szögi Molnár Istvánnal az autó befordult a Szociális Otthon kapuján. Azóta a világ sokat változott, de az öreg Szögi már nem sokat változhatott. I-Iajlot- tabbá már a Teremtő sem tudja formálni, vakabb már akkor sem lehetne, ha hiányozna mind a két szeme. Valamiben azonban ő is változott ez alatt az esztendő alatt: megismerte az emberi szeretetet. Amikor az autóból kiemelték, a régi lakók közrefogták. Mindig szenzációt jelent az öregek közösségében, ha új tag érkezik. Napokig elcsemegéznek azon, hogy milyen arccal, mekkora pakkal, kinek a kíséretében érkezett az új lakó. A legelső, amit Szögi Molnár Istvánból megláttak, az a botja volt. Az a bot, amit maga faragott a letört meggyfa görcsös ágából. Ez akkor történt, amikor már érezte, hogy bizonytalanná válik a menés. Hamarosan . barátkozni is kezdett. Egyik szobatársával, az öreg Halmaival hamar ösz- szebarátkozott. Halmai valamikor tanító volt, de elhalt mellőle mindenki. Egyedül maradt, mint a magányos fa a vihartépte erdőben. Az embert őrlő sors addig rázogatta, min idepottyant a többi magányos közé. Egyik lábát erősen húzta, de még mindig a személyzet jobbkeze volt. Rendezkedett, intézett, segített és szervezett. Szemei jók voltak és még most is szemüveg nélkül tudott olvasni. Amikor meglátta Szögit, azonnal elhatározta, hogy segít neki az olvasásban. És néhány hét után már mindennap felolvasta neki az újságot. Szegény öreg Szögi, bizony nem nagyon sokat értett abból, amiről az újságok írtak. De nem merte visszautasítani Halmai segítségét. Különben is úgy vágyott emberek után, mint a kiszáradt föld a langyos májusi eső után. így aztán hetvennégyedik évében ilyen kérdésekről elmélkedhetett pipaszívás közben, rjiint az űrhajózás, olimpia, leszerelés és atomháború. A napok és hetek gyorsan rohantak az Otthon falai között. Itt már nem órával mérik az időt, hanem ünnepi ebédekkel. Mert ha már elveszti az ember az érdeklődését a világ kérdései iránt, akkor még mindig megmarad a létfenntartási ösztönnek a vágya. A tavaszi nap előhívta a kiszikkadt arcú öregeket a teraszra. Fázósan magukra húzták legmelegebb holmijukat, de már keresték a napot. Hiányzott nekik a fény. Az egyik szögletben ott ült Halmai öreg barátjával, Szögivel. Beszélgettek. Nem a tanító az alkalmi munkással, hanem két HÍREK — Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári és délutáni igéje: Jn. 16, 16— 23a; délelőtti alapigéje: I. Pét. 1, 3—9. MARTIN NIEMÖLLER PRÉDIKÁL április 19-én, vasárnap, délelőtt 11 órai kezdettel a Deák téri evangélikus templomban. Erre az ökumenikus istentiszteletre szeretettel hívjuk és várjuk a budapesti protestánsokat. EGYETEMES SAJTÖT AN ÁCS Április 10-én D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével az Egyetemes Egyház székházában ülésezett Egyházegyete- münk Sajtótanácsa. Megtárgyalta és jóváhagyta az 1964. évi zárszámadást és az 1964. évi költségvetést. Tárgyalta az 1965. évi kiadói tervet és azt jóváhagyta. Az ülés dr. Vető Lajos püspök zárószavával és imádságával fejeződött be. KITÜNTETETT EVANGÉLIKUS LELKÉSZ Loós János, pusztaszentlász- lói lelkészünket vöröskeresztes tanfolyamok szervezése ügyében kifejtett tevékenységének elismeréseképan a Magyar Vöröskereszt „kiváló dolgozója” kitüntetésben részesítették. A kitüntetést a Magyar Vöröskereszt országos főtitkára, Rostás István, Zalaegerszegen tartott megyei értekezlet alkalmával adta át:- LELKÉSZIKTATÁS. A Mucsfa—Izmény társegyházközség lelkészévé, miután az egyházközség lelkészválasztó jogáról lemondott, Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke Szentgyörgyi Ferencet küldötte ki. Lätare vasárnapján, március 8-án, Krühling Dániel bonyhádi esperes iktatta be Szentgyörgyi Ferenc lelkészt új egyházi hivatalába. Szentgyörgyi Ferenc legutóbb Bakonyszentlászlón szolgált, ahol 15 évig volt a gyülekezet lelkésze. Isten gazdag áldását kérjük a Mucsfa—Izmény társegyházközségre, új lelkészére, Szentgyörgyi Ferencre és további szolgálatára. + AZ ATOMMENTES SVÁJCÉRT A lausanni svájci országos kiállítással és árumintavásárral egyidőben nyílik meg Lau- sanneban a „Svájci atomfegyver-ellenes mozgalom” kiállítása is ezen a címen „A holnap Svájca — atomfegyverek nélkül”. A mozgalom célja, hogy megakadályozza Svájcnak atomfegyverekkel való ellátását és hogy általában küzdjön a leszerelés és a béke mellett. A kiállítást létrehívó és támogató bizottságban számos ismert egyházi személyiség is szerepel. így többek között Barth Károly bázeli teológiai professzor és Walter Lüthi berni lelkész is. KIS TÜKÖR Egyik kis tükrünkben már foglalkoztunk a Bírák könyvével. Most Ruth könyvéről mondunk el pár szót. Ez a könyv az Öt.estámentumban a Bírák könyve és Sámuel két könyve között foglal helyet. Többféle szempontból érdekes ez az írás. Egyrészt azért, mert a héber Bibliában annak az öt tekercsnek egyike (megillóth), amelyeket a zsidó nagy ünnepek díszes szertartásai között olvastak fel. Érdekes azért is, mert a főszereplő Ruth, mint idegen került Izraelbe, ott felesége lesz Boáznak és ebből a házasságból származott Obed, lsai atyja, tehát a dicsőséges király, Dávid nagyatyja. A könyvben foglalt történet kissé regényszerű. Arról szól, hogy Élimélek és Naómi két fiával az éhínség elől idegenbe menekülnek, Moáb mezejére és ott találnak új hazát. Az új hazában a két fiú moabita lányt vesz feleségül. Oprát és Ruthot. A két fiú és az édesapa váratlanul meghalnak. Naómi hazaindul az őshazába. Menyei közül Ruth kíséri el. Bethlehemben Ruth kimegy a mezőre, hogy a gazdag rokon, Boáz földjén kalászt szedjen. Ruth Boáz felesége lesz. Már említettük, hogy ebből a házasságból származott Dávid király egyik őse. Bibliatudósok szerint a könyv Dávid uralkodása után íródott. Olyan valaki írta (szerzőjét vem ismerjük), aki a Bírák korának szokásait, jogi viszonyait pontosan ismerte. Ma azt mondhatnánk, hogy írója olvasmányosan, érdekfeszítően, mégis bájosan írta meg művét. A szerzőről így utólag még azt is elmondhatjuk, hogy minden bizonnyal nem volt soviniszta, hiszen azt bizonyította, hogy Izrael legnagyobb királya pogány asszonytól származott. Még valamit. Ha valaki Izrael sajátos birtokpolitikai és házassági viszonyairól akar valamit megtudni, ezt a könyvet el kell olvasnia. Csak megemlítjük a sógorházasságot, mert itt arról van szó. Emlékezzünk csak, Jézust egy alkalommal éppen a sógorházasság intézményére való utalással akarták tőrbe csalni. A könyvben vonzó az a kép is, amely Izrael földművelő életéről beszél színesen és szépen. Vannak, akik a könyv legnagyobb értékének azt tartják, hogy a Bibliában itt van először szó arról, hogy Isten országába nem csak a zsidók voltak hivatalosak, hanem a pogányok is. Fülöp Dezső HÉTRÓt—HÉTRE Új teremtések Krisztusban L Kor 5, 17. Több mint negyven éves emlék mozdul bennem, amikor heti igénket értelmezem. Konfirmandusként álltam a szombat- helyi templom oltára előtt. Áldott emlékű konfirmáló papom a Krisztusban kapott új élet szépségét bontogatta előttünk. A parókia kertje virágzó barackfájának képét idézte elénk. Tavaszi meleg jöttén kipattantak a rügyek és gazdag termést ígérő virágzásba borult a fa. Ilyen lehet Krisztusban a mi életünk is — mondotta. Kifejező kép, de fennáll a veszély, hogy félreértjük vele Krisztus munkájának jelentőségét. Az apostol nem valami bennünk szunnyadó erők kibontakozásáról beszél, hanem új teremtésről. Ez a kifejezés nála nem frázis, hanem az Isten Krisztusban véghez vitt tettének egyedül helyes értékelése. Mi nem alvó rügyek vagyunk az élet fáján, hanem száraz ágak. Nem elnézésre van szükségünk, hanem kegyelemre, nem ébresztésre, hanem feltámasztásra. Semmiből nem lesz semmi, — vallja az emberi bölcsesség. S ez így igaz köztünk. De éppen abban mutatkozik meg Isten irgalma, hogy ebből a semmiből támaszt fiakat magának teremtő hatalmával. A halálból életei. Kárhozatból üdvösséget. Félelemből bizalmat, önzésből örömmel szolgáló életet. Gyűlöletből szeretetet. Szennyből tisztaságot. Istennek ez a munkája kozmikus jelentőségű: az egész világot átfogja minden vonatkozásban. Számunkra hit által közelebbről Krisztusban lesz megtapasztalt valóság. Benne múlik a régi és bontakozik az új. Minél inkább Benne élünk, annál több vonás rajzolód ki'Belőle rajtunk is. Az oltár előtt térdelnek konf irma nd saink. Könyörgünk: a,ki elkezdette bennük az újat, ingye te jességre. Az 'örök örömben legyen ez is a mi örömünk. Szalay Sándor-1 íjiimiiiiiiiiii'rimiiiiniüiiii'KimmHiiiiwiiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiniilímtiiiiünmiittiiiiiiiiimHiiiiiüiiiiiiiiitiiMiMHiiiiiiiiiiii ij NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: ÉZSAIÁS 53, 12, LUKACS 23, 34. Jézus minden szavával és cselekedetével Isten bűnbocsátó szeretetet hirdette. Ennek legnagyszerűbb példája volt az, hogy a kereszten még ki végzőinek is megbocsátott. I. Péter 2, 11—20, Zsoltárok 36, 6—11. , HÉTFŐ: PÉLDABESZÉDEK 16. 8. FILIPPI 2, 5—7. Aki keresztyén, tehát Krisztus követője, annak úgy kell szólnia és cselekednie, ahogy Jézus tette azt. Jézus példája a szolgáló szeretetve tanít minket. Efezus 4, 17—24, Példabeszédek 1,1—10. (János 8, 31—32.) KEDD: ZSOLTÁROK 118. 22—23, APOSTOLOK CSELEKEDETEI 5, 30—31. Krisztus az a biztos szegeletkő, amelyre bátran lehet, építeni. Reá épül az egyház, de Reá kell épülni egyéni és gyülekezeti életünknek is. így válik minden életterületünk megváltójává Krisztus. Efezus 4, 25—32, Példabeszédek 2, 1—10. (Jakab 1,5.) SZERDA: ZSOLTÁROK 16, 10, I. KOF.INTUS 6, 14. Aki Őrá építi az életét, annak örök élete lesz. Isten szeretete, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá, erősebb még a halálnál is. Aki hisz ebben, s éli ezt, annak örök életet ígér Isten. I. János 4, 7—14, Példabeszédek 3, 1—2. (Korinthus 1, 27—31.) CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIÁS 63,8, RÓMA 5,8. A bűnbocsánat, az. örök élet ígérete, Krisztus halála és feltámadása, mindmind Isten szeretetének és megbocsátásának bizonysága. Isten szeretete nyilvánvalóvá lett előttünk, a mi szeretetünknek is így kell megbizonyosodni. Apostolok cselekedetei 17, 22—33, Példabeszédek 4, 20—27. (Zsidók 13,9.) PÉNTEK: ZSOLTÁROK 22,12, II. TESSZ ALONIKA 2, 16—17. Isten szeretetének nem önmagában van a célja, hanem értünk történt minden, ami „elvégeztetett”. Indítson hálára minket Isten végtelen szeretete. II. Korintus 5, 16—21, Példabeszédek 6, 6—10. (II. Tesszalonika 3, 10—12.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 84, 13, II. KORINTUS 1, 3—L Vannak életünkben holtpontok, sokszor kilátástalannak talál- lunk mindent. Isten szeretetével megvigasztal minden próbatételben. Róma 1, 18—25, Példabeszédek 8, 12—32. (János 1, 1—5.) Ruttkay Levente I’l!lllllllllllill|ll!lll!l!lll!l1jl|tl!ll!í|ll,lllll!lllllllll,ll|l|l|||||||!l!l!|lll|!|!|i!l|l|!l!|!lí|!|||[|[|!|l|:l!li|:|:|!|;|:ri Ii:il!|j|||T!íli|!!:; I" EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egytiáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64 1710 '2 — Zrínyi Nyomda. Bpest F. v.: Bolgár Imre igazgató INDEX 25211 :iu~:iTr.:v.;n! Hinr liHHiiiuiirmmmmiTTnrnT n RiiHmiii.xUuuiuLU.TT ö Hétköznapi passió 3. Hulló rögök szárnyát vesztett, megdermedt madár. — Volt nekem egy komám — merült az emlékezés tengerének a mélyébe Szögi —, aki nem félt a legnagyobb golyózáportól sem. Az olasz fronton jártunk akkor, amikor egyik ütközetben előtték a karját. Egy nagyot káromkodott, aztán tovább harcolt. Nem is törődött a sebével. Kapott is érte ezüst vitézségit. — Nálunk is volt egy hadnagy — vette át a szót a hajdani tanító —, aki nem bírt az erejével. Azt mondta egyszer bent a laktanyában, hogy majd ő megmutatja, mit kell egy önkéntesnek elbírni. Fogta magát és nekirontott egy oszlopnak, ami ott állt a laktanya egyik sarkában. Betonkaró volt. Kirántotta és elkezdte emelgetni. Kidagadtak az erek a homlokán. Aztán nevetve ledobta. Bement a kantinba és megivott egy korsó hideg sört. Negyednapra tüdőgyulladásban meghalt. Minket akkor vittek az olasz frontra. A közös emlék összekovácsolja az embereket. Még az öregeket is. Húsvét reggele csodálatos napsütéssel köszöntött a városra. a duzzadt orgonarügyek pattanásig feszültek. A fakon madarak énekeltek a tavaszról. Az Otthon konyhájában ünnepi ebéd készült. A harangok versenyt kongtak a konyha edényeivel. Szögi egész délelőtt kint ült a teraszon. Egyedül. Most nem kellett az-új barát. Kezét, amelyet örökre görcsbe rántott a megromlott ízület, bekecse zsebébe süllyesztette. — Vége a böjtnek. Húsvét van — mondogatta fogatlan ajkával, de úgy, hogy csak ö hallotta. — Vége az én böjtömnek is. Elég volt belőle. A gyerekek miatt tartott ilyen soká. Hogy emberek legyenek. Tanult, okos emberek. Hogy ne kelljen nekik hajnaltól késő estig az agyaggödör mellett vályogot vetni. Ki is tanult mind a kettő. Közben anyjuk is elpusztult. Igen. Nem halt meg, hanem elpusztult. Ügy, mint az állat. Nem tudta, hogy mi az élet. Dolgozott, míg lány volt, aztán dolgozott, amikor asz- szony lett. De még mennyit és milyen munkát! Aztán szült és virrasztott. Mosott és varrt. Villany sose került a házba, de tornanadrág és matrózblúz mindig száradt az udvaron. Érdemes volt? Egy éve vagyok itt, de még egyszer se volt itt a fiam? Egyáltalán, él-e még? Istenem, mit vétettem ellened, hogy ezt érdemiem? Hát kocs- más voltam talán, aki elitta gyerekei szájától az ennivalót? Vagy vertem őket? A közeli református templom nagyharangja 'mélyet kondv.lt. Ez visszahozta az Otthon teraszára. Felkelt és megkereste pipáját. Botjával végigbotorkált a folyosón. Ledőlt ágyára. Fáradt volt. Érezte lábában a táncos lépteket, ahogyan keverte és dagasztotta a sarat. Kezének kérges bütykében ott érezte a formázóláda minden szálkáját. Derekában megjaj- dult a lakás feltörő nedvessége. És érezte lassan verő szívében a büszkeséget, amikor fia kitüntetéssel végezte a gimnáziumot. A húsvéti ebédből nem bírt enni. A gyomra émelygett. Talán az emlékezéstől. Délután látogatója érkezett. Az otthoni szomszéd. — Hogy érzed magad, Pista? — kérdezte Szögit. — Jól. Nem is olyan rossz itt, mint azt gondoltam. — A koszt milyen? — Jó az is. Minden nagyon jó. Órákon át beszélgettek, ö az ágy szélén iüt, összegörnyedve, fázósan. A szomszéd egy székre telepedett. Mindenről kerítettek szót, csak a gyerekekről nem. Amikor a szomszéd búcsúzni kezdett, megszólalt Szögi. — A házzal mi van? Nem mondta melyik házzal. de a szomszéd tudta, hogy az otthoniról érdeklődik. — Lebontották. Már alapozzák az újat. — Az is elment. — Az örökké szortyogó pipa nem füstölt már. Másnap reggel Szögi Molnár István már nem kelt fel. A~ éjjel, húsvét éjjelén átaludta magát az örökkévalóságba. Az Otthon lakói mind kikísérték. Szerették az öregei. A sírnál Halmai tartott gyászbeszédet. A helybéli pap félreállt, hogy jobban szemügyre vehesse az öreg gyülekezetét. Nem ismerte a halottat. Most is csak annyit látott, hogy a sok öreg közül az egyik szakadozott könyvet tart a kezében és valami ismeretlen imát mormolt. Tegnap kint jártam a temetőben. Szögi Molnár István sírja beszakadt az elmúlt télen. Böjttől kiszáradt teste, fájdalmaktól megtört szíve örökre elpihent. A fejfa még áll. Virág és emléktábla nélkül. Egyszer még a jeltelen sírok is megnyílnak. Az övé is... Karner Ágoston i
