Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-19 / 16. szám
Az óceán kis gyöngye SZABAD-E JUBILATE I miatt, mikor nem váltja be a VASÁRNAPJÁN a földi örö- [ hozzá fűzött reményeket, mimökről is beszélni? Azt hiszem nemcsak szabad, hanem szükséges. Most egy sajátos földi örömre gondolok azonban — a gyermekre. Beszélhetnék a magam négy gyermekéről is, de barátom hároméves kislánya, Eszterke, jutott eszembe. Napokban voltam náluk. Kényelmes fotelba süppedve beszélgettünk. Eszterke vidáman futkosott ide-oda a szobában. Nem félt, nem húzódott el a vendég elől, de nem is zavarta beszélgetésünket. Néha odajött s megmutatta mesekönyvét. Megkínált keksszel. Kérdezett valamit. Huncutkodott. Természetes, jól nevelt gyermek. Légkört teremtett vidámságával közöttünk. Nem valami szívesen, de a botrányt mellőzve tért aludni. Szülei kedvesen beszélgettek róla. Művész emberek. Köny- nyen élik bele magukat a gyermek lelkivilágába. Megpróbáltad már szemedet abba a magasságba helyezni, ahol a gyermek szeme van s beleélni magadat, hogyan látja ő a szobát s benne a tárgyakat, meg téged is? — Kérdezi az édesapa. Erről beszélgettünk aztán. Látom, mennyire érdekli a gyermek térélménye. Ihleti. Nem cső- fla. Képzőművész. Eszterke második gyermek. Az első nem maradt életben. ;,A bánat? — egy nagy óceán S az öröm, az óceán kis gyöngye .. .” írja Petőfi. Eszterke és Jubiláte vasárnap egyaránt Petőfi négysoros epigrammáját idézi emlékezetembe, ö mondja az örömről: az óceán kis gyöngye. SCHILLER IS ÍRT VERSET AZ ÖRÖMRÖL, nyolc- strófás ódát. „Égi szikra lángjának”, „ég leányának” nevezi. Ilyen lelkesült sorokat ír róla: ,Ö a rugó, ö az élet ösztökéje: az öröm; tőle, tőle jár a létnek Araműve bölcs körön.. Rónay György szép fordítósa a „Világirodalom gyöngyszemei” c. sorozat égyik kis kötetében jelent meg. A kötetet gyermekeim adták ajándékul karácsonyra második édesanyjuknak: Laci, Andris, Erzsi. Mártika akkor még csak négyéves volt. Nem tudta beleírni nevét. Szeretem ezt a Schiller verset. Ünnepi mámorát Beethoven IX. Szimfóniája hozza közel szívünkhöz. Az égi, az elysiumi, a túlvilági öröm lelkesültsége hatja át. Néha „ tűi” túlviláginak és túl mámorosnak érzi az ember. Angyalok közt áll istenségként ez az öröm. Az óda hallatán talán szenvedélyesen tárul ki szívem a benne megszólított, de megfoghatatlan „milliók” felé. Eszterkéhez azonban nem magasbaszár- nyalni kell. Hozzá le kell guggolni, vagy mélységeket kell keresni, mint a gyöngyhalásznak. Tulajdonképpen Schiller is csak a földi örömről énekelt. És jól tette, hogy így énekelt. Hiszen a földi örömnek van egy, az értelmet meghaladó mérete, szinte megfoghatatlan, kikutatha- tatlan dimenziója is. De éppen ezeknek a méreteknek az érzékelésénél, a felismerés mámorában hajlandó a költő, az ember, kirúgni lába alól a földet és összekeverni az „égit” az „istenit” azzal az Istennel, akinek a nevét nagybetűvel írjuk. Amikor Eszterke fut hozzám, amikor gyermekeimre nézek, reálisabbnak érzem, emberibbnek Petőfi négy sorát. Mind a négyre, tehát a némi pesszimizmust (?) vagy inkább szorongást kifejező utolsó két sorra is gondolok. Tehát az egész költeményre! „A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán Mire fölhozom, össze is töröm.” A BÁNAT BIZONY ÓCEÁNNÁ TUD NŐNI NÉHA, a gyermekkel kapcsolatban is. Ne csak azokra az esetekre gondoljunk, mint aminő Eszterke idősebb testvéréé volt: ne csak a betegségek idejére, vagy az otthontól távolszakadt gyermekre. Bánatunk néha — még indokolatlanul is — óceánná tud nőni, mikor úgy érezzük, szé- vvenkezni kell gyermekünk kor megszomorít, megbánt bennünket. Bármily nagy az óceán, a gyöngy benne van, megtalálható és felhozható. Felhozható? Itt szólal meg Petőfi kétsége: hátha összetörik? Szerintem ez a szorongó kétség nem pesszimizmus terméke. Valóságlátás gyümölcse. A földi, az emberi örömről szólna epigrammája, ha töretlennek és törhetetlennek mondaná? A földi ölöm, a gyermekeinkkel kapcsolatos öröm is és minden ami földi, tönkremehet, elpusztulhat semmivé válhat. Sőt ebben magam is részessé válhatok. A gyöngyöt én is összetörhetem. Aki még nem érzett szorongást, akinek a szivét még nem szorította össze a félelem amiatt, hogy a földi öröm tönkremehet, múlandó — az nem tudja igazán, milyen drága kincs kezében az „óceán kis gyöngye’. Sok egyéb mellett meg kell említeni, aki még nem gondolt arra, hogy egy felvillanó robbanás fényében minden odaveszhet s gyermekeiből talán egy falomladékra vetített árnyfolt maradhat — mint ahogyan Hirosimában történt — az nem szereti eléggé gyermekét. „Talán mire felhozom, össze is töröm” — a szorongó kérdés megszólaltatásával nem révült reménytelenséget akar felidézni szívünkben a költő, öntudatunkat kívánja világosabbá, felelősségünket elevenebbé tenni. Most jutottunk el ahhoz a ponthoz, ahol a keresztyének, noha másokkal együtt teljes mértékben átérzik a földi öröm széttörhetősége miatti szorongást, valami szép, erősítő, bizalmat támasztó meglátásra hívhatnak meg minden embert. Erre utai Jubi- late-vasárnap témája is. VAN TÖRHETETLEN, ELPUSZTÍTHATATLAN, ellenállhatatlan hatalmú öröm is. Hozzáképest a mi óceánjaink csak esőcseppek. így nevezném: tárgyilagos öröm. Nem függ hangulatunktól, nem függ attól a helyzettől sem, amelyben éppen vagyunk. Minden elképzelhető problémán túl van. Nem azért, mert hidegen hagyják, hanem azért mert átvágta magát rajtuk és legyőzte valamennyit Ez az az öröm, amit Jézus szerzett. Ez az öröm ő maga. Ez az öröm nagyobb mint a mi szívünk, erősebb a halál bilincsénél, a pokol fullánkja is tehetetlen vele szemben. Erről az örömről ad klasszikus összefoglalást az Apostoli Hitvallás második, Jézusról szóló hitágazata. De a harmadikban is ennek az örömnek a visszhangja cseng: hiszem a bűnök bocsánatát, a testnek feltámadását és az örök életet. Ennek az örömnek igazi méreteit mi még nem is ismerjük. Csak az angyalok látják. Nagyok a méretek, bőven beleférek magam is. „Örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén”. A megtérés gazdag tartalmú. Jelenti a gyermekhez való lehajolást is. A kétség, a félelem béklyóiból való szabadulást és a felelősség új, egészen széleskörű megtapasztalását és gyakorlását is. JUBILATE EZT JELENTI: ÖRÜLJETEK! ujjongjatok! Ami Isten színe előtt, a mennyben, vitán felül álló, aminek a méretei ott átláthatók, abból valamit én is meg- izlelek akkor, amikor meghallom és megértem az evangéliumot. Jubilate első sorban nem parancs, hanem meghívás ehhez az örömhöz, részt- venni ebben az örömben. Jubilate vasárnapja arra szólít fel, hogy ne gyanúsítsuk ezt a nem helyzetünkből és nem is lelkiállapotunkból, hanem magából Isten szerete- téből. Jézusból áradó örömöt. Ne gyanúsítsuk azzal, mintha irigyelné a mi földi örömünket. Mintha félnünk kellene az örömtől, vagy szégyenlenünk kellene azt. Az az öröm, amelyet megpróbáltam az előbb „tárgyilagos”-nak nevezni, nem töri össze, hanem körülfogja, védi, átvilágítja, tisztítja, megszenteli és egyszer tökéletességre viszi a földi örömöt, az óceánnak azt a kis gvönevét amit kezembe tarthatok. Biztat, hogy talán mégsem töröm össze, mire felhozom a mélyből. Elkötelez, hogy vigyázzak rá, drágagyöngynek tartsam. A Jelenések könyvében, amikor János apostol az örök életet a mennyei Jeruzsálem megragadó látomásában írja le, megemlíti, hogy a város kapui gyöngyszemekkel vannak kirakva. Az én örömömnek, földi örömömnek is készíttetett ott hely. Máris oda tartozik. Kívíivn szívből, hogy Eszterkét szülei de én is és minden szülő a maga gyermekét azzal a bizalommal nevelhesse, hogy a földi örömöt ilyen jó, ilyen szép és ilyen biztos helyen, lássák. Benczúr László A leszerelés és a keresztyén lelkiismeret ii. 1. Ahhoz, hogy felmérhessük közös emberi és külön keresztyéni felelősségünket a leszerelés kérdésében, először ismernünk kell, hol áll ma a leszerelés ügye. A leszerelés kérdése ma már túljutott azon a stádiumon, hogy pusztán csak beszéljenek róla. Az 1963-as év meghozta az első nagy eredményeket. Ezek: (1) a „forró drót’’ — a közvetlen összeköttetés — Moszkva és Washington között, (2) a moszkvai atom- csend-egyezmény, (3) megegyezés az ENSZ-ben a nukleáris fegyvereknek a világűrbe való felbocsátása tilalmáról, végül (4) a szovjet és |^HIWIIrtlHWIIIIIIHnHUHHillHHIHiHIIIIIHIIilllilllllllWIIIUIIIllllBrt!IHIIIIIHIIIIIII!llllllMllilUU|ltlWI|l|ÍilUllllllt*!|llíl|iilW|Hlill,'|| j Memöller egyházi elnök | Magyarországon Kedves vendéget fogadott április 13-án este a Feri- g 1 hegyi repülőtéren dr. Bartha Tibor református, D. dr. ^ 1 Vető Lajos, Káldy Zoltán evangélikus püspök és Tóth g 1 Károly, a református Egyetemes Konvent külügyi g I osztályának vezetője: D. dr. Martin Niemöller, a hes- m 1 sen-nassaui egyház elnöke trkezett ökumenikus Taná- § 1 esünk meghívására egyhetes látogatásra hazánkba, g i Utoljára 1958-ban járt nálunk. j Kedden, 14-én délelőtt Niemöller elnök felkereste L I hivatalában D. dr. Vető Lajos püspököt, aki dr. Pálfy g I Miklós teológiai tanár, Harkányi László egyetemes g I főtitkár és Gádor András lelkész, szerkesztő társasá- g i gában szívélyes eszmecserét folytatott a kedves ven- g H déggel. Ez alkalomból Niemöller elnök az alábbi g 1 sorokat írta az egyetemes egyház vendégkönyvébe: | „Sok esztendő után látogatom meg újra magyaror- g g szági keresztyén testvéreimet és hálás vagyok a test- g g véri fogadtatásért az evangélikus egyházban, itt Buda- g B pesten. Adja Isten az ő segítségét, hogy végezhessük g 1 azt a szolgálatot, amelyet Ö tőlünk Jézusért elvár! Budapest, 1964. ápirils 14. I MARTIN NIEMÖLLER” | Ezután a Teológiai Akadémiát látogatta meg Martin g g Niemöller, s az Akadémia professzoraival beszélgetett g s munkájukról, s a magyarországi lelkészképzésről. Délután D. dr. Vető Lajos otthonában látta vendé- % § gül a hessen-nassaui egyház elnökét. Szerdán és csütörtökön Niemöller elnök a refor- 1 g mátus egyház és dr. Bartha Tibor püspök vendége- § § ként Debrecenben tartózkodott. Pénteken délután a református Teológiai Akadémia § 1 Ráday utcai nagytermében ökumenikus nagygyűlés j g keretében tart Martin Niemöller elnök előadást. Vasárnap délelőtt 11 órakor Niemöller elnök a Deák | £ téri evangélikus templomban ökumenikus istentiszte- E g létén hirdeti az igét. Ezekre az alkalmakra Budapest £ i protestánsait ezúton is szerettei hívjuk. Szép törvényei vannak a visszhangnak. Már maga az is nagy dolog, ami a visszhang alaptörvénye, hogy a kimondott szó hallhatóan visszatér. De még ennél is szebb törvény az, amelyik szerint van olyan visszhang is, amikor a halkan elsuttogott szó felerősödve ér- kézik meg hozzánk. Persze, ennél a természeti tüneménynél is szebb az a másik visszhang, amelyik emberi szívekben él és ott visszhangzik tovább. Gondoljunk csak itt arra a gyönyörű visszhangra, amit az édesanyánk indított el bennünk, amikor először megcsókolt és magához ölelt. Csitító, csendes szava ott hangzik el először a bölcsőnk felett, mégis az a szeretet, amivel kimondta, egy egész emberi életen át boldog kísérője, visszhangja marad az életünknek. Vagy gondoljunk a tanítónk, a mesterünk szavára. Sokszor mi már messze megyünk tőlük, mégis, amire megtanítottak, amit jó és bölcs szívvel megmondták, annak a visszhangja megmarad a mesterségünkben, a tudásunkban, a kenyerünkben és az örömünkben. Gondoljunk csak a boldogságunk csendes szavaira, amit egyszer valakitől ajándékba kaptunk, hogy lett ezekből cél és erő. vidá- mítő varázslat, visszatérő visszhang mindennapi munkánkban. hétköznapok hajnalán, vagy munkanapok hazasiető alkonyán. Ilyen varázslatos visszhangja van az örömnek is. Amikor húsvét után a tanítványok találkoznak Jézussal, azt olvassuk róluk, hogy „örültek, mert látták az Urat!” Számukra ez a látás mindent jelentett. Jelentette az örök élet bizonyosságát és ugyanakkor a földi életük útjának biztos és nyugodt szépségét. Nyugodtan mondhatjuk így: jelentette számukra az élet elrendezését, helyét és értelmét, célját és reményét. Természetes, hogy amikor elindultak a világba, küldetésük, szolgálatuk és hivatásuk útjára, ez az öröm visszhangzott végig az életükben, a szívükben, a szavaikban. Ma, az öröm vasárnapján, mi is magunkénak valljuk az Istentől kapott öröm szép törvényét. Mindennap valljuk és visszük magunkkal és magunkon örömünk, békénk és boldogságunk visszhangját. Ezért van az, hogy a hivő emberen a húsvéti öröm ömlik el mindennapi útján, minden találkozásán és minden munkáján. Valaki így fogalmazta meg egyszer nagyon szépen ezt a törvényt: — Amikor Isten megszólít valakit az ünnep igehirdetésében, vagy az imádság csöndjében, akkor ennek a megszólításnak kétféle visszhangja van. Az egyik függőleges: visszaszáll Istenhez hitben, hűségben, hálában. A másik vízszintes visszhang: ez visszaszáll valakire, mindig egy emberre, aki éppen szembe jön vele a visszhang vonalán. Ez a vízszintes visszhang a hivő ember továbbadott öröme, készsége és szolgálata. Lehet úgy is mondani, hogy ez a vízszintes visszhang a hivő ember örök ajándéka mezőn és műhelyben, otthon és templomban, mindnyájunk örömének megőrzésére és meg- gazdagítására. Friedrich Lajos amerikai katonai költségvetés csökkentése. Ezek közül a legfontosabb a moszkvai atom- csend-egyezmény, az első „áttörés” és előrelépés ‘ a leszerelés fáradságos, hosszú útján. Bizonyíték arra, hogy a tárgyalások útján való megegyezés nem utópia, hanem járható út a világ számára. „A moszkvai szerződés megkötése az atomfegyver-kísérletek korlátozásáról jó kezdet és látható bizonyítéka annak, a ténynek, hogy a tényleges világhelyzet realisztikus felmérésével teljességgel elérhető a kormányok együttműködése a sürgős nemzetközi kérdések megoldására és kölcsönösen . kielégítő megegyezések elérésére” — írja Hruscsov miniszterelnök az amerikai államfőhöz intézett újévi táviratában. 2. Milyen feladatok állnak ma a leszerelés ügyében a tárgyaló felek előtt? A szovjet kormányfő újévi távirata megjelöli ezeket a feladatokat: együttműködés, a sürgős nemzetközi kérdések megoldása, kölcsönösen kielégítő . megegyezések elérése. Ennek az együttműködési készségnek a jeleként az év elején a szovjet miniszterelnök eljuttatta a világ kormányaihoz javaslatát a területi kérdések rendezéséről az erőszak kizárásával. Napvilágot látott a keleti terv a meglepetésszerű támadás elhárítására ellenőrző állomások berendezéséről mindkét német államban. A január 21-én újra megkezdődött genfi tizennyolchatalmi tárgyalásokon a Szovjetunió és a többi szocialista állam a javaslatok egész sorát terjesztette elő a leszerelés és ellenőrzés kérdéseiben. Végül legújabban ismertté vált a Go- mulka-terv az atomfegyverkezés „befagyasztására” a legveszélyesebb válság-gócot (Berlin, német-kérdés) jelentő Közép-Európában: józan, reális javaslat a feszültség további növelésének elkerülésére és a békés tárgyalások elősegítésére a német kérdésben. 3. Látnunk kell, hogy a már elért eredmények és a tárgyalásra bocsátott új javaslatok a nemzetközi helyzet jelentős megváltozását mutatják. A minden eddiginél súlyosabb „kubai válság” elhárítása 1902 őszén mozgásba hozta a hidegháborútól megbénított nemzetközi életet. A nagy veszély mintha még Nyugaton is felébresztette volna az addig a „háborús megoldás” és a „szakadék-politika” pártján állók lelkiismeretét. A hidegháború frontjai a múlt évben meginogtak. Megkezdődött nyugati részről az eddigi pozíciók felülvizsgálása. Ennek a változásnak első, fontos eredményeiről már szó- lottunk. A genfi leszerelési értekezlet tárgyalásai ugyan eddig még jelentős újabb előrehaladást nem értek el. És bizonyos, hogy további nehézségek, akadályok is lesznek még a tárgyalások útjában. De az előttünk álló egyetlen józan és értelmes út — az „együttműködés kölcsönösen kielégítő. megegyezések elérésére” — végül is el kell, hogy vezessen lépésről-lépésre haladó, fáradságos tárgyalásokban a világ előtt álló, következő leszerelési lépések megtételére: a további nukleáris és hagyományos fegyverkezés fokozatos, ellenőrzött megállítására, s legvégül a nukleáris és hagyományos fegyverek ellenőrzött megsemmisítésére, a „fegyver nélküli világba”. 4. A közös emberi felelősség ma világszerte annak a tvr datosítása mindenki lelkiis- méretében, hogy világunk vagy elpusztul, vagy megtalálja a békés együttélés útját. Még a mai világot megosztó legnagyobb ellentét, a szocialista és a kapitalista világ- rendszer ellentéte, sem oldható meg másképpen, csak a békés gazdasági verseny útján, Ebben a békés versenyben az a fél győz, amelyik a saját hatókörében a legnagyobb tár-» sadalmi előrehaladást, legtöbb ember és nép anyagi-szellemi felemelkedését tudja elérni, A szocialista világ — igaza és ereje tudatában — ismételten ezt a békés megoldást ajánlotta a másik oldalnak, s a gyengeség jele lenne, ha a másik fél nem vállalná ezt a békés „kihívást” a jövő igazságos gazdasági és társadalmi rendjének kialakítására. Látásunk szerint a jövő világának rendje szocialista világrend lesz, ez az új világrend azonban nem a háborús világpusztulás romjain, hanem a béke útján érendő el. 5. Nem valljuk azt, hogy a keresztyének valami egészen más elgondolásokra jutnak el a világbéke és a leszerelés dolgában, mint a nemkeresztyének. Rájuk is érvényes, hogy minden jóakaraté emberrel együtt józan értelmük és valóságérzékük segítségével keressék, támogassák a jó, lépésről lépésre előresegítő megoldásokat a leszerelés és a békés együttélés útján. De valljuk azt, hogy a keresztyéneknek a közös emberi összetartozás és józan értelem mellett még külön indításuk is van ezen a területen a morális felelősségre: Isten iránti szeretetüket, a kegyelmes bűnbocsánatért való hálájukat a felebarát iránti jót-cselekvés- ben kell megmutatniok; ennek pedig a Hiroshima óta az atomhalál árnyékában élő világban elsőrendű területe a keresztyének morális felelőssége a leszerelés támogatásáért és a békés együttélés megvalósításáért. A keresztyéneknek ma világszerte gyakorolniok kell ezt a lelkiismereti felelősségüket tetteikkel, életükkel: alakítsanak ki mindenütt olyan légkört, hogy a békés tárgyalások és a békés verseny világfeltétele, a kölcsönös bizalom és megértés kialakulhasson. Gyakorolják ezt a felelősséget szavukkal: ne hallgassanak ezekben a kérdésekben valamilyen tévesen értett „semlegességből”, ne elégedjenek meg az „elvi magaslatokkal”, hanerfi igyekezzenek konkrét segítséget, jótanácsot adni, morális felelősségre indítani mindenütt. Mindkét téren nagyon sokat tett eddig és még több feladat előtt áll a Prágai Kereszyén Békemozgalom, de sokat tehetnek, súlyos felelősséget viselnek a nagy keresztyén egyházi világszervezetek és egyes keresztyén egyházak is. Végül ebből a felelősségből fakad az imádság szolgálata is ezen a területen, a gyülekezetben és a „belső kamrában”: az a legbelső „motor”, amelyből él és táplálkozik Isten előtt való felelősségünk, és ahonnan erő árad szavunkba és cselekvésünkbe. Bárcsak minden keresztyén egyház és minden keresztyén ember felismerné sürgető lelkiismereti felelősségét ebben a kérdésben, és minden jóaka- ratú emberrel együtt megtenné a világ jövőjéért, amit itt emberi és keresztyén lelkiismerete követel! Dr. Nagy Gyula BÉKE írok. s háta mögött az özönvíz Nem apró rokokó mozdulat réme világolt. viszi a toliam, S ha kőoltáron a szavak selymes áldozott finom szűrője tegnap sohasem voltam. messzi elődöm, és az utóda, Sziklákat vések, ma gyújtok mint bányák mélyén tüzet a hegytetőkön az izzadt vájár, s roppant oltáron mert kell a szén áldozok néked és kell a szó, éltető béke. mint a szivárvány hogy nyiss örökké holnapjainknak Kellett régen mikor az ember szent menedéket térdig 1951. iszapban gázolt Jakus lm
