Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-19 / 16. szám
Nyíregyháza hármas jubileuma A II. VATIKÁNI ZSINATRÓL BEFEJEZŐ ÖSSZEFOGLALÁSOK AZ 1964. ÉV TÖBB SZEMPONTBÓL is jubileumi esztendeje a nyíregyházi evangélikus gyülekezetnek. 1753. őszén Békés megyéből, Szarvas, Csaba, és Mezőberény községekből 300 földmíves evangélikus család indul útnak és telepedik le Nyíregyházán Károlyi Ferenc birtokán, aki megígéri nekik, hogy hitüket a maguk vallási felfogása szerint gyakorolhatják és lelkészt is tarthatnak. A hitbúzgó evangélikusok 1754-ben néhány hónapi itt tartózkodás után fából és nádból már imaházat építenek és lelkészt is választanak maguknak. Örömük azonban nagyon rövid ideig tartott, mert még ennek az évnek végén a római katolikus egyház türelmetlensége és a helytartótanács önkénye leromboltatja egyszerű irnahá- zukat és elűzi lelkészüket. Ezzel megkezdődött a nyíregyházi evangélikusok három évtizedig tartó erős zaklatása. Ezalatt verejtékezve dolgoznak a homokos, mocsaras és szikes nyíregyházi határ termékennyé tételéért és szenvedik a hitük miatti állandó zaklatásokat. Közben oskola-mester tartását engedélyezték számukra és egy urasági csűrben ősszegyüle- kezhettek könyörgésekre. A Türelmi Rendelet megjelenése után templorriépílési engedélyért folyamodik az akkor már mintegy 5000 főre szaporodott evangélikus gyülekezet. Az engedélyt hosszas utánjárás után megkapják és 1784. március 25-én leteszik a templom alapkövét. Példamutató áldozatkészséggel, megfeszített munkával a saját erejükből két év alatt építik fel s gyönyörű nagy barokk stílű templomot és 1786. október 22-én felszentelik. A nyíregyházi gyülekezet ma is nem a tempiomszentelés, hanem az alapkőletétel napját ünnepli, mint amely kezdetét jelentette három évtizedes Vágya valóraválásának. Ugyanez a gyülekezet siet lerakni a népoktatás alapköveit is. Alig volt túl a templomépítés áldozatán és fáradalmain. 1789-ben egyszerre három iskolát állít fel és később is mindig nagy gondot fordít a népoktatásra. 1824-ben ISMÉT KIEMELKEDŐ ESEMÉNY színhelye az akkor már 10 000 lelket számláló evangélikus gyülekezet temploma. Itt tartották azt a gyűlést, amelyen Nyíregyháza lakói az akkor hatalmas öszeggel, 730 000,— Forinttal megváltották maguknak a Károlyi család birtokát. 1964-ben tehát ez a gyülekezet, fából és nádból készült első imaháza építésének és lerombolásának 210, mai temploma alapkőletételének 180. és a földváltság 140 éves fordulóját ünnepli. Az egyházközség két évvel ezelőtt hozzákezdett temploma külső renoválásához és a saját áldozatkészségéből 150 ezer forintos áldozatkészséggel most fejezi be. Ebből az alkalomból a gyülekezet kérésére D. Dr. Vető Lajos püspök április 12-én Csákó Gyula püspöki titkár és Kőszegiig Tamás kerületi segédlelkész kíséretében ellátogatott Nyíregyházára, amely 1911-től 1952-ig püspöki székhely is volt és D. Dr. Vető Lajos püspök is szolgált Nyíregyházán. A délelőtti főistentiszteleten a templomot egészen megtöltő hálaadó gyülekezet előtt a püspök hirdette az igét. DR. VETŐ LAJOS PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉBEN rámutatott arra, hogy a szépen rendbehozott templom nem önmagáért van. Nem vagyunk rászorulva senkire és semmire ahhoz, hogy Istenhez fordulhassunk. A reformációnak ehhez a vívmányához ragaszkodunk. Nincs szükségünk emberi közbenjáróra. Isten önmagában, a Jézus Krisztusban nyitotta meg számunkra önmagához az utat. Krisztus keresztyén életünk mércéje. Aszerint ítéltetünk meg, hogy tudtuk-e és akartuk-e szeretni embertársainkat önzetlenül, ahogyan erre Krisztus, a jó Pásztor példát adott, ahogyan erre Isten országának az Ígérete és reménysége is kötelez bennünket. Az egyház és a templom arra való, hogy ezekre tanítson bennünket. végezte, az u. n. kis templomban pedig Kőszeghy Tamás kerületi segédlelkész szolgált. Istentiszteletek után az egyházközség képviselőtestülete tartott gyűlést., melyen Bal- czár István egyházközségi felügyelő és egyben a Hajdú- Szabolcsi egyházmegye felügyelője és E ndrefíy. Zoltán igazgató-lelkész köszöntötte a püspököt, mint a gyülekezet egykori püspök-lelkészét, aki mindjárt püspöki szolgálata kezdetén tisztánlátással jelölte meg az egyház helyét a szocialista társadalomban és azóta is bölcs megfontoltsággal kormányozza egyházkerületét és az ennek kebelébe tartozó gyülekezeteket. Majd az igazgató-lelkész az 1963, évről szóló lelkészi jelentését terjesztette elő. Az évenként 70 608,— Ft összegű kongruában, részesülnek. A felügyelő az egyházközség 1983. évi zárszámadásait, valamint a templomrenoválás költségeit és annak fedezetét ismertette. Gyurikovics Lajos számvevőszéki elnök a zárszámadásokhoz fűzött részletesebb magyarázatot. Joób Olivér lelkész a gyülekezet diakóniai munkájáról szólott és az egyházközség két sze- retetintézményéről adott bővebb tájékoztatást. Megyer Lajos esperes-lelkész pedig az egyházközség összképéről és a délszabolcsi gyülekezethez való viszonyáról szólott. A KÉPVISELŐTESTÜLET ÜLÉSÉN DR. VETŐ LAJOS püspök Isten iránti hálájának adott kifejezést, hogy a gyülekezet meghíváA római katolikus egyház új zsinatának első és második ülésszakáról tájékoztató és értékelő beszámolót adtunk cikksorozatunkban, amelyet a második ülésszak decemberi befejezése után, ez évi első számunkban kezdtünk el. Eddig megjelent 15 cikkünkben igyekeztünk tárgyilagosan áttekinteni a zsinat lényeges munkáját, megéreztetni belső képét, felvázolni irányzatainak küzdelmét. Célunk az volt, hogy minél hívebb képet adjunk olvasóinknak a zsinatról. Sorozatunk nagy érdeklődéssel találkozott, mert a zsinattal kapcsolatosan sok híresztelés keringett — főként a római egyház és a protestánsok kapcsolatát illetően. írásainknak külön nyomatékot adott a dokumentáció, amelyet felhasználtunk. Cikkeink közvetlenül Rómából, a helyszínről származó, a két ülésszakot napról napra végigkísérő megbízható és részletes híranyagra támaszkodtak, amelyek lehetővé tették beható tájékozódásunkat. Most cikksorozatunk végére értünk. A zsinat harmadik ülésszakának megnyitását ez év szeptember 14-re tervezik. Addig további előkészítő munka folyik: a különböző témák- : j hoz benyújthatják a püspökök : javaslataikat, ezenkívül a zsi- i nat bizottságai dolgoznak. A harmadik ülésszakról szintén készülünk olvasóinkat tájékoztatni. Addig is, ebben a két utolsó cikkünkben néhány ösz- szefoglaló megjegyzést adunk a zsinat eddigi munkájáról, nem ismételve meg január 5-i számunkban nyújtott általános zsinati mérlegünket, amelyet azonban újra olvasóink figyelmébe ajánlunk. A római egyház új zsinatá- nak egyik legfontosabb eredménye, hogy a világ különböző pontjairól jövő egyházfők megismerhették egymás véleményét, felfogását, még pedig az élő szó közvetlen hatásában. Még kicsiny munkaközösségnek is nagy jelentősége van a keresztyén egyház életében bárhol, mert az egyik látás indukálja, bővíti vagy korrigálja a másikat. Megbeszélésben, eszmecserén mindig több történik, mint vélemények felsorakozása. Függetlenül attól, hogy a jelenlevők tudatában ez mennyire lesz valóság, az állásfoglalások hatnak egymásra, s ezáltal valami új formálódik. A két ülésszak rengeteg elhangzott felszólalása — bármennyire is a fáradtság tünetei mutatkoztak egy bizonyos idő után a zsinati tagokon — olyan hullámzó, kavargó folyamatot tükröz, ami tovább viheti a gondolkodást a Föld legkülönbözőbb országaiba hazatért római katolikus főpapok körében. Nyilván van ilyen hatása a negatív, visszahúzó megnyilatkozásoknak is. De mi hiszünk abban, hogy az igazságnak, az emberségnek, a haladásnak és a tiszta evangéliumi gondolatnak nagyobb az ereje, s ezért hízunk abban, hogy a zsinat jóirányú felszólalásai végül is erősebb hullámokat vetnek a ielenlevők többségében, mint az ellenkezők. Nem sorolhatjuk fel — újra vagy először — a határozottan jó felszólalásokat. Ez egy új, részben ismétléseket is tartalmaró cikksorozatot jelentene. De ilyen összeállításban hamis képet is adna a zsinatról, mert egy-egy jó felszólalás még távolról sem jelentette, hogy annak eredménye is lett a zsinaton. Sokszor elmerült a felvetett gondolat a zsinat, hömpölygő folyamában. Viszont a mélyben tovább hathat, hacsak néhány résztvevőben is. Ilyen jó felismerés hangzott el például a második ülésszak folyamán, 1963. november 16-án a zsinati ülésen egy svájci bencés, Ammann misz- sziói püspök részéről. Felvetette a gondolatot, hogy a pápai nunciusok és követek intézménye az egyház arcának ..szeplőihez” tartozik. Ez az intézmény — mondotta — a mai világban még a hívőkben is azt a benyomást ébreszti, hogy az egyház is politikai hatalom. A nunciatúrák ezért nagy akadály az egyház igazi lényegének megértésében. A felszólaló később hozzáfűzte ehhez egy interjú kapcsán, hogy az egyház lelki, vallásos célját homályosítja el az ilyenfajta politikai intézménye. Ennek a felszólalásnak tudomásunk szerint nem volt folytatása a zsinaton, mégsem lényegtelen, hogy egy katolikus főpap — éppen missziói területen dolgozó társai nevében is — felveti a római egyház egyik legnagyobb történelmi és mai tehertételét, azt, hogy politikai hatalomként akar működni a világon, s ezzel meghamisítja a keresztyén egyház igazi lényegét és küldetését. Abban a reménységben vagyunk, hogy a vatikáni zsinaton jelentkező jó egyházi felismerések tovább hatnak a zsinati tagokon keresztül a világszerte a római egyházban. A másik lényeges eredmé- menye az új vatikáni zsinatnak, a pápai kúria hatalmának remélhető megtörése. A vatikáni intézmények olyan falat képeztek az elmúlt századokban, a máig belenyúlóan a római pápa körül, amelyen sok jó pápai szándék és helyes felismerés megakadt, ugyanakkor pedig a római egyház életének közvetlen hatását távol tartotta azoktól a pápáktól is, akiknek lett volna érzékük a püspökök által képviselt lelkész- kedö papság s rajtuk keresztül a hívek tapasztalatai, óhajai iránt. A zsinati tagoknak a vatikáni kúria ellen intézett kritikája, valamint a püspökök és a pápa közvetlenebb kapcsolatáért folyó erőfeszítése valószínűleg a jövőben új helyzetet teremt a pápa körül. Erre mi is reménységgel tekintünk, mert nem mindegy a keresztyénségnek, hogy a jelentős részét képező római katolicizmus feje rendelkezhet-e elegendő kitekintéssel egyházára,' s ugyanakkor cselekvési szabadsággal az egyháza mindennapi életéből érkező kívánságok tekintetében, — vagy pedig be van zárva pápai hivataloknak középkori szellemet őrző gyűrűjébe. 'T'ermészetesen ez mit sern változtat a pápa döntő központi szerepén a római egyházban, ft fentebb körvonalazott küzdelem egyáltalában nem tört a pápa hatalma, hamem csak a pápai udvar hatalma ellen, a püspökök befolyásának növekedéséért. A pápai hatalom változatlanul érvényben van a római egyházban, s ezért — ezt megmutatta a második vatikáni zsinat két ülésszaka napnál világosabban — a jelenben is, a jövőben is elsősorban a pápa személyén fordul meg a római egyház sorsa. A pápa személyének döntő jelentőségét — a két ülésszak után ez is világos —, nem befolyásolja a zsinat aktív szerephez juttatása, ami most végbement. Az első vatikáni zsinat után — amely a múlt században kinyilvánította a pápai csaiatkozhatatlanság dogmáját — erős volt az a vélemény, hogy nem is lesz több zsinat, hiszen a zsinati határozatok alá vannak verte a pápa döntésének; nincs szükség zsinatra a régebbi értelemben, amikor a zsinatok gyakorolták ténylegesen a legfőbb hatalmat az egyházban, így volt zsinat például, amely ä pápát, Honoriust. szakadár- nak nyilvánította. A középkori reformzsinatok is önálló álláspontot foglaltak el a pápával szemben. A pápa csalatkozha- tatlanságának és a zsinat fölé helyezésének kimondása után a zsinat elvesztette régebbi jelentőségét. Ez az új zsinat tükrözte, hogy a zsinati tagok erős aktivitása ellenére mégis a pápa kezében marad a döntő irányítás. így volt ez az első ülésszakon, amikor XXIII. János pápa erőteljesen vitte saját, újszerű és nemes vonalát, de így történt a második ülésszak folyamán, amikor egyre nyilvánvalóbban tűnt elő, hogy VI. Pál kezében lehanyatltk vagy megtörik ez a vonal, Hogy ebben a tényben, amelyre még visszatérünk következő számunkban, az új pápa saját elképzelése tör előre, vagy a visszahúzó erők gyakoroltak rá erős hatást, ez tulajdonképpen mindegy, mert akár így, akár úgy, de mutatja, hogy a pápa irányítólag hat a zsinat munkájára; Egyetlen személyen fordul meg végsősorban minden a római egyházban, s ha ed nem olyan kivételesen prófétai egyéniség, mint volt XXIII. János, akkor a jó kezdeményezések lefékeződnek és a zsinat útja is bizonytalanná válik. (Vége következik) Szerkesztői munkaközössé# A főistentiszteletet megelő- j véleménye szerint a korai ke- ző Js'"!»tiszteleten a szolgálatot i resztvéns^a idejéből származik Csákó Gyula püspöki titkár is eredetileg egy templomban A nyíregyházi templom belseje egyházi élet minden területét érintő jelentésében foglalkozott a templomrenoválással és a templom rendeltetésével. Hangsúlyozta, hogy a templom rendeltetése nem más, mint az , hogy benne Isten igéje erősíti pz embereket ás szolgálatra küldi a világba azzal a buzdításai, hogy becsületes és szeretetteljes élettel állják meg helyüket ési munkájukkal embertársaik javát és előremenetelét építsék. — Szólott az egyház és állam jó viszonyáról és hálásan emlékezett meg arról, hogy a nyíregyházi lelkészek OLASZORSZÁG Egy Péter apostolra vonatkozó feljegyzést találtak Osfia Antica mellett a Tiberis folyó medrének kotrási - munkálatainál. Itt volt a régi' Róma kikötője. A fehér márványtáblán levő felirat archeológusok 1 sa alapján a nyiregyházi gyülekezetét meglátogathatta. Örül, hogy a gyülekezet mun- Ikája zavartalan és anyagi bá- ! zisa is rendezett. Jelentős dolognak tartja, hogy az ország egyik legnépesebb evangéli- !:us gyülekezete, annak lelkészei, presbiterei helyeslik az egyházvezetőség iránymutatását. Jól esik tapasztalnia a szeretetmunka, a békeszolgálat és az egyházi sajtó iránti fokozódó érdeklődést. Majd rámutatott az egyházközség további teendőire és feladataira. Csákó Gyula lehetett, amely Ostiában épült és Péter apostolnak volt szentelve. A görög nyelvű felírás így hangzik: „Péter, aki az apostolok között az első helyet foglalja el”. Ezen kívül három görög kereszt és Jézus nevének görög kezdőbet" vannak a márvánnytáblán. May bécsi püspök új felekezetUEthosz kialakulását várja Az osztrák evangélikus egyház püspöke, D. Gerhard May, nemrégen körlevelet adott ki a félkészek számára. Körlevelében a II. Vatikáni Zsinat kérdéseivel foglalkozva ki/fej- ti, hogy új felekazetközi erkölcsi irányelvek érvényesítését tartja szükségesnek és megvalósíthatónak. „A zsinaton nem az újraegyesülésről volt szó. Az egyházak egyesülését nem is hozhatja létre a zsinat. E tekintetben a sajtó mesterségesen és raffináltan dobott fel egy nagy gondolatot és csak játszott vele, mert a vele kapcsolatos problémákat nem vette komolyan. Valóságos reményekkel és aggodalmakkal játszott, s ezzel jószándékú és tájékozatlan emberek között várakozást és csalódást keltett. A hangulatkeltés eszközeit is felhasználják majd a zsinat után várható csalódás fokozására. Azt alzonban tényként kell elfogadnunk, hogy a zsinat nem hozza meg az egyházak egyesítését”. Ha a felekezeti tagoltság megszüntetését nem is várhatjuk a zsinattól — hangoztatja tovább a körlevél —, többet várhatunk viszont a senkit semmire nem kötelező felekeGÖRÖGORSZÁG Az athéni német nyelvű evangélikus gyülekezet április 1-én ünnepelte templomának, a Krisztus-templomnak 30 éves fennállását. Az 1834-ben Athénben alakult gyülekezet 1913-ban lett önállóvá és 1932— 34-ben gyülekezeti házat és templomot épített a Gusztáv Adolf Művek és a Német Tartományi Egyházak támogatásából. Ma Athénen kívül Szazetközi „éghajlat változás”- nál. A pápa, mikor bocsánatkérő szavait juttatta kdfeje- zésre, tulajdonkénen nem erre, hanem egy „új felelős fe- lekezetközi erkölcsi magatartás” kialakítására tett elköte- letzést. Ez az új erkölcsi magatartás ne csupán egyesek jószándékú törekvéseként érvényesüljön, hanem intézményesen biztosítsa hétköznapi; konkrét dolgokban a keresztyén egyházak megváltozott viszonyát egymáshoz. Az új feleketzetközi erkölcsi magatartás kézzelfogható következményeit főleg az egyházjog és a lelkipásztorkodás területén szeretné látni May püspök pl. a keresztség kö’c-őoös tiszteletbentartásában, a vegyesházasságokra vonatkozó egyházi törvények megváltoztatásában. valamint a le’küs- meretszabadság érvényesítésénél és az áttérés szabályozásánál. Az új felekezetközi erkölcsi magatartásnak át kell formálnia Hz egyházaknak egymásról alkotott szemléletét is. Az a feladatunk, hogy „az évszázados, begyökerezett, sokszor öntudatlan indulatokat és ellenérzéseket a szeretet türelm ességével és lelkirrirz- tori bölcseséggel számoljuk fel”. lonikiben is és még más hat igehirdetési helyen gondozzák az evangélikus híveket. SVÉDORSZÁG Stockholmban, a pünkösd utáni vasárnapon avatja lelkésszé Helge L,jungberg püspök a nyolcadik svéd lelkésznőt, Kerstin Lundqvist végzett teológusnőt, aki Stockholmban született, de Finnországban nevelkedett. Abóban és Uppsalában tanult.
