Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-04-19 / 16. szám

KP. BERM. BF. TS.

Készek és nyitottak az új feladatok előtt

Miként: már hírül adtak; a különböző tagegyházaktól és

Szeretettel köszőntjiik Niemöller

Niemöller Márton, a hessen-nassaui (nyugatnémet) evangélikus tartományi egyház egyházi einöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a vendégeként újból hazánkban tartózkodik. Ebből az alkalomból közöljük Pálfy Miklós professzor cikkét Niemöller életútjáról, amely rövidsége ellenére is bepillantást enged ennek az egész világon ismert és tiszteli evangélikus keresztyén embernek a küzdelmes életébe.

keÉres vendégünket Mártont!

Keresztyén Békekonferencia teljes erővel készíti elő a június végén Prágában sorra kerülő II. Keresztyén Béke-Vi- lággyűlést. Legutóbb két fontos bizottsági tanácskozáson részletesen foglalkoztak az előkészületekkel. Az ezekről kiadott sajtónyilatkozat a következőképpen hangzik:

A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága és az Előkészítő Bizottság 1964. április 6—10. között Holandiá- ban, Driebergben, az „Egyház és világ’’ elnevezésű evangéliumi akadémián tartotta ülését. Alaposan megtárgyalták a június végén sorra kerülő II. Keresztyén Béke-Vi- lággyűlés előkészítése érdekében eddig tett intézkedéseket és a megvalósításra váró feladatokat. Tudatában voltunk annak, hogy a világhelyzet sok vonatkozásban megváltozott. A változás éberségre kötelez bennünket, mert részben veszélyes, a békét fenyegető fesemények, és fejlemények (Ciprus, Dél-Vietnam) jellemzik ezt a folyamatot. Sokkal inkább jelen vannak azonban a reményteljes jelek is, és ezeket különösképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni. A reményteljes és örvendetes jelek közé soroljuk: az atomfegyver ellen tiltakozó ez évi húsvéti békemeneteken meg- . növekedett részvételt és az ■éhség elleni küzdelem iránti érdeklődést sok országban; továbbá a 18 hatalmi leszerelési konferencia erőfeszítéseit, amelyektől az egész világ jó eredményeket vár; épp így a jelenleg ülésező világkereskedelmi konferencia munkáját, amely hozzájárulhat a szegény és gazdag országok közötti egyensúly kialakításához. Reményteljés az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának nyilatkozata is az általános és teljes leszerelésről és felhívása az egvházakhoz, hogy ..fokozzák béketörekvésüket és a többi jóakarata emberrel együtt olyan lépéseket követeljenek a kormányoktól”, melyek a világbékét elősegítik.

A Munkabizottság és az Előkészítő Bizottság gondosan megvitatta azt a gazdag és átfogó előkészítő anyagot, amely számos országból, a

regionális bizottságoktól, különösképpen pedig a tíz állandó tanulmányi bizottság részéről teológiai, nemzetközi és szervezeti tekintetben előterjesztésre került. Ez a munka újra alkalmát adott arra, hogy ismételten tudatosítsa azt a nagy felelősséget, amely a Keresztyén Békekonferencia munkatársain nyugszik.

Jóllehet, a Keresztyén Békekonferencia ügye az egyházi, sőt a világi közvélemény előtt is egyre nagyobb visszhangra és megértésre talál, ugyanakkor azonban egyes helyeken továbbra is meg nem értésre és ellenállásba ütközik. A kedvező visszhang bátorít bennünket a további munkára, a vádaskodások és gyanúsítások pedig nem tarthatnak bennünket vissza az Isten ígérete és parancsa iránti engedelmességtől,

amelyben számunkra világosan hangzik: Isten azt akarja, hogy az emberiségnek segítségére legyünk.

Ezért nem restülhetünk meg munkánkban és nem szűnünk meg továbbra is mozgósítani azokat a keresztyén erőket, amelyek Urunk iránti, hitbeli engedelmességtől vezettetve és az emberiség erősödő békevágyára hallgatva készek mindent elkövetni és magukra venni, ami a békét szolgálja.

így örülünk annak, hogy június végén P»ágában több mint ezer ■ testvérrel találkozunk, akiket á tagegyházak és a regionális bizottságok az egész világról résztvevőkként és megfigyelőkként kiküldőnek. A II. Keresztyén Béke- Világgyűléstől reméljük mozgalmunk új szakaszának kezdetét abban az értelemben, hogy a keresztyéneknek ez az együttléte valamennyi világrész népeinek békés egymás mellett élése problémáit és feladatait még világosabbá teszi majd előttünk és “ új szempontokat nyújt a ma élő és a jövendőbeli nemzedékek együttélése és felelőssége tekintetében. Örömmel vagyunk készek és nyitottak az új feladatok előtt, mert ezek olyan lehetőségek lesznek, amelyeket annak az Ürnak a szolgálatában állva kapunk, akinek szövetsége élet és békesség az egész emberiség számára.

KORÁNAK GYERMEKE

Niemöller Márton sem egyik napról a másikra lett azzá, akinek ma ismerjük: neki is végig kellett járnia Isten nevelő iskoláját és lépésről lépésre formálódott meg belőle az az ember, akire nemcsak a keresztyén világ, hanem a hit szémpontjából tőle távol álló emberek is csodálattal és tisztelettel tekintenek. Korának a gyermeke volt ő is, egy olyan evangélikus lelkésznek a fiaként, aki a hagyományos császár-tisztelet levegőjét alakította ki a parókián. A trón és oltár Szoros kapcsolatának a korát élte akkor a német evangélikus egyház és örült annak, hogy világbirodalommá növi ki magát Vilmos császár Németországa.

A KATONA NIEMÖLLER

A gyermekkorától fogva edzett és bátor Niemöller a haditengerészetnél .jelentkezett,, amikor 1910-ben letette érettségi vizsgáit. Az első világháborút tengeralattjáró kapitányként küzdötte végig s amikor összeomlott a császári Németország, a neveltetésénél fogva császárhű Niemöller egyenesen szembeszáll azzal a demokratikus Németországgal, amit a weímári rendszer kialakított. Kivándorlásra gondol, majd rokonai rábeszélésére egy parasztgazdaságnál tanulja ki feleségével együtt a paraszti élet csínját-bínját. Önállósulni akar, de az infláció elviszi megtakarított pénzüket és valami máshoz kell fogniok.

A LELKÉSZ

A helyi evangélikus lelkész tanácsára 1919-ben beiratkozik a münsteri teológiai fakultásra hallgatónak. A Kapp- puccs összeomlása után megint katonaruhába öltözött és a münsteri nacionalista diákezred tagjaként éppen a baloldali fölkelés leverésére vállalkozott. Leszerelt újból, elvégezte teológiai tanulmányait és miután .1924 nyarától hét évig a westfáliai tartományi egyház belmissziói ügyeinek az intézője volt, 1931 nyarán Berlin egyik legelőkelőbb gyülekezete, a dahlemi hívta meg harmadik számú lelkészének.

Ebben a berlini gyülekezetben már nyiladozott szeme a társadalmi kérdések megértésére. De amikor a nácik diadalittas fáklyásmenetüket tartották 1933. január 30-án este, az akkor már a kispolgári rétegek szemében „kommunistagyanús” Niemöller távolról sem tartozott Hitler „ideológiai” ellenségei közé. Ö is bízott Hin- denburgban és nem látta világosan, hogy a hivatalos egyház hogyan tűri a polgári demokrácia felszámolását, amely- lyel természetesen együtt járt a baloldali, majd a polgári képviselők, tudósok, művészek tömeges letartóztatás'a s végül a zsidóság likvidálása.

HITLER

„SZEMÉLYES FOGLYA”

Niemöller és társai az árjaparagrafus és az evangéliom tiszta hirdetésének a kérdésében kerültek összeütközésbe a fasizmussal. A „német keresztyének” ugyanis azt hirdették, hogy Isten igéje mellett a „Hitler megmozdította történelem” is Isten kinyilatkoztatása, amiből az igehirdetésnek merítenie kell. Hitlerék birodalmi püspökké teszik az égy- házáruió Müller tábori lelkészt, Niemöllerék tárgyalnak Hitlerrel a német keresztyének kiebrudalása végett a német evangélikus egyházból, amely végül is Niemöller és Hitler heves szóváltásává éleződött, amelyben Niemöller tudomására hozta Hitlernek, hogy az evangélikus egyház nem „kugli-egyesület”. 1934- ben megszületett a Barmeni nyilatkozat, amely kimondja: „Jézus Krisztus, ahogyan a- Szentírás bizonyságot tesz róla, egyetlen Igéje Istennek, akire hallgatnunk, akiben éltünkben és holtunkban bíznunk és akinek engedelmeskednünk kell”. Támadás volt ez teológiailag a „német keresztyének” ellen, és csírájában politikai hadüzenet volt Hitler fasizmusa ellen.

A Gestapo elkezdi tisztogató munkáját az evangélikus egyházban. (Közben korábban a Vatikán konkordátumot kötött Hitlerrel!) 1935 tavaszán 500 lelkésszel együtt Niemöller börtönbe kerül, kiengedik,, de 1937-ben végleg letartóztatják és Hitler „személyes foglyaként” először Sachsen- hausenba, majd Dachauba viszik gyűjtőtáborba. Csalódik az emberi becsületben, evangélikus egyháza embereiben, a hitvalló egyház tagjainak a többségében. Nyolcvanéves apja fölkeresi a táborban és a következőket mondja neki: „Édes fiam, ne félj1 Az eszkimók Észak-Kanadában, a baták Szumátrában üdvözletüket küldik neked és azt üzenik, imádkoznak érted...”

Közben „csodálatos! úton- módon” még azt is megkísérlik Hitlerék, hogy a katolikus hitre térítsék. Katolikus hittudósokat adnak melléje, mert Niemöller „rekatpüzálása” megtörte volna egy csapásra a német hitvalló egyház ellenállását. Niemöller azonban feleségének és barátainak a segítségével „magához tér” letargiájából, fölismeri, hogy nem a szervezett egyházban, hanem egyedül Istenben kell bíznia, aki eddig is életben tartotta.

Az a Niemöller, aki ablakából mindig csak az akasztófát

látta, megerősödik evangélio- mi hitében, és amikor 1945-ben először olasz, majd amerikai fogságba kerül, már erős. Amikor az amerikaiak is szöges- drót mögé zárják Wiesbaden- ban, keményen megmondja véleményét az amerikai parancsnoknak, majd éhségsztrájkba kezd. Kénytelenek hazabocsátani családjához.

BŰNÖSEK VAGYUNK

Közben már megmozdultak a német evangélikus egyházban a restauratív erők. A Hit- valló Egyház radikális szárnyára megint rossz napok köszöntöttek. Hiába született

Az egykori dachaui koncentrációs tábor területén München mellett a fasizmus valamennyi áldozatának emlékére templomot építenek. A németországi evangélikus egyház 1903. november 9-én. a „Kristály éjszaka” 25. évfordulója alkalmából hirdette meg a templom építését. Rövidesen belekezdenek — hírek szerint — az építkezésbe. A templom emlékeztetni akar mindazokra a borzalmakra, amelyeket bárhol is elszenvedtek emberek a Hitler-idő- ben, hitük, vagy fajuk, világnézeti meggyőződésük miatt,

meg éppen Niemöller és Barth

kezdeményezésére a Stuttgarti bűnvallás, amely hivatalosan is kimondotta az egyház felelősségét és mulasztását a világháborúért és a hitleri ‘Szörnyűségekért, s amely lehetővé tette, hogy a győztes hatalmak egyházai egyáltalában szóba álljanak a német keresztyén- seggel, Niemöller „kellemetlen” ember volt abban a történelmi szituációban. A „vigasztaló” prédikációk idején idegen hang volt Niemölleré, aki viszont így prédikált: „Bűnös vagyok, mert még 1933- ban is Hitlerre adtam, szavazatomat ..: még a koncentrációs táborban is bűnössé lettem, mert amikor azt a sok embert a krematóriumba hurcolták, én a sarokba húzódtam és nem szóltam semmit, nem ordítottam.”

Kiszabadulása után két évig barátai kegyelemkenyerén él, Dahlembe nem engedik vissza az egyház reakciós körei;

AZ „EGYHÁZI ELNÖK”

1950-ben megválasztják a Hessen—Nassau-i tartományi egyház vezetőjévé, de a püspöki címet és a keresztet nem fogadja el, hogy ezzel is tiltakozzék a nácizmus alatt csődöt mondott evangélikus püspökkel való közösség ellen; Életharca ezután is folytatódott. Mivel fölismerte és ki is mondta, hogy a nyugatnémet államot „Rómában nemzették és Washingtonban szülték”, csakhamar a „potenciális háborús bűnösök” közé sorolják. Külföldi útjai megerősítik véleménye helyességében. Találkozása Ghánáival, majd beszélgetése Hahn atomfizikussal (1954), moszkvai tartózkodása 1951-ben, megérlelik Nie- möllerben a békeharcost, aki emiatt összeütközésbe kerül Adenauerral és Straus's akkori hadügyminiszterrel. Eljárást indítanak ellene (1959), az egyházi vezető emberek megtagadják vele a közösséget, de a világkeresztyénség, benne a mi magyar evangélikus egyházunk is, szolidaritást vállal vele. Strauss följelentése rágalmazásnak bizonyul és Niemöller alakja tisztább és ragyogóbb lesz a világkeresztyénség szemében, mint valaha.

Ezután következik be nála a nagy családi tragédia. Autószerencsétlenség következtében elveszti hűséges élet- társát, ő maga élet- és halál között lebeg. De megmarad nekünk, minden bizonnyal azért, mert Istennek még céljai vannak ezzel az emberrel. Fogadjuk köztünk szeretettel és tisztelettel, mert igaz barátunk és testvérünk a Jézus Krisztusban!

emlékeztetni akar az áldozatokra, akiket megöltek, mert síkraszálltak a jog és emberiesség nevében. Nemcsak az evangélikus férfiak és nők tiszteletére épül az emléktemplom, hanem a nemzeti szocialista erőszakuralom minden áldozatáért az együttérzést akarja kifejezésre juttatni. az a hely akar lenni, ahol Jézus Krisztust hirdetik, azt a Jézus Krisztust, aki a szenvedők és meggyötörtek testvére és aki a keresztyéneket is szolidaritásra hívja fel minden elnyomott iránt

IMÁDKOZZUNK

János 16, 16—23a

Hálát adunk, Jézus Krisztusunk, azért az el nem múló örömért, amelyet feltámadásoddal szereztél a tieidnek. A tanítványaid nagypénteki szomorúságát a húsvéti örömhír és megjelenésed váltotta örömre. Nekünk, mai tanítványaidnak pedig egész életünket, sőt halálunkat átfényesíti annak tudata, hogy élsz és minket is az élet felé vezetsz.

Add meg nekünk a feltámadásodból fakadó örömet nemcsak bánatainkban, szenvedésben, gyászban, halálunk óráján, hanem munkánkban és az élet örömeiben is. Cselekedő, hogy necsak szomorúságainkat lengje át a Te valóságos, élő jelenlétednek és az örök életnek örömé, hanem ez az öröm beleivódjék kenyérkereső munkánkba, hivatásunk teljesítésébe, sőt bearanyozza földi örömeinket is.

Jöjj el hozzánk Jézusunk, valahányszor hitetlenségünk elveszíti közelségedet és a feltámadásunk távlatát. így ajándékozz meg minket újra meg újra az elvehetetlen örömmel, amin nem változtathat életsorsunk forgandósága és az emberélet terhei.

A Veled való közösségben nyisd meg szemünket korunk és az emberek felé. Add, hogy örvendező tekintettel nézhessünk rájuk. A Tőled nyert szeretet és reménység örömével közeledjünk az emberiség mai feladataihoz és kérdéseihez. Cselekedő, hogy élő valóságod tudata eloszlasson lelkűnkben minden borúlátást, s engedd, hogy húsvét örök öröme beleáradjon földi tájékozódásunkba és reménységgel töltse el fáradozásainkat.

Légy áldott. Jézus Krisztus, mi Urunk, a maradandó öröm kiapadhatatlan forrásáért: hogy Te élsz és uralkodsz örökké. ‘Ámen.

Dr. Pálfy Miklós

MegHék a dackai atidHcnpl« építését