Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-29 / 13. szám
Jézus nyomdokain A Feltámadott dicsősége Isién-, a haza- és az emberszeretet parancsából Bartha Tibor püspök felszólalása a Hazafias Népfront III. kongresszusán Fii 2, 9. A VÉGÉRE ÉRTÜNK AZOKNAK A SOROKNAK, amelyek ebben a böjtben Jézus nyomdokain vezettek. Hétről hétre beszélgettünk ezeken a hasábokon arról a Jézusról, aki az alázatot és a szolgálatot öltötte magára és lehajolt az emberhez. Most ugyanez az ige a húsvét fényébe lendül át, és a diadalmas Jézusról szól. „Azért Isten is felmagasztalta őt és adott néki olyan nevet, mely minden név fölött való ...” Az egyháztörténészek azt mondják, hogy a verseket záró három szó: „Jézus Krisztus Űr”, a legősibb keresztyén hitvallás. Luther Márton ugyan így tesz vallást a Kis Kátéban: „ő nékem Uram!” És ez a hitvallás a húsvéti kiáltásból született: „Jézus feltámadott!” Jézus alázatos állapotában is mindig urunk volt. Nem szűnt meg az lenni, soha egy pillanatra sem. Hatalommal megbocsátotta a bűnöket és megszabadította a Sátán bilincseiben vergődőket. Szentsége mindig igényt jelentett az ember felé! A sokaság így köszönti: „Hozsánna a Dávid fiának!” Pilátushoz bilincsekben is így szól: „Te mondtad, hogy én király vagyok.” A keresztfa rettenetes elhagyatottságában is mentő hatalom a felé fordulónak. Uralkodó igénye és a kicsinyekhez hajló alázatos szolgálata nem ellentétes, hanem összetartozó fogalmak. 5,Aki közületek első akar Ien- íli, legyen mindenek szolgája.” Istensége azonban el van rejtve alázatos állapota és felvállalt keresztje mögé, s csak néha tűnik ki, mint felhők résein át az ég kéksége. Dicsősége a feltámadásban lett teljesen nyilvánvalóvá, amikor a Cselekedetek Könyve szavai Szerint: Ürrá és Krisztussá tette őt az Isten! NEM VALAMI ÜJ SAJÁTSÁGKÉNT kapta ezt a dicsőséget. Kinyilvánítása ez valaminek, ami benn volt személyiségében és tetteiben! Éppen ezt a másokért élő, szeretetheti magát odaáldozót, ezt az engedelmes életet dicsőítette meg az Atya. Feltámadása azt jelenti, hogy Isten elfogadta ezt az életet, s művére ráüti hatalma jóváhagyását. Mögéje áll és a bűn és elmúlás hatalmával szemben kiteljesedésre segíti. A húsvéti fényben válik azután igazán világossá minden, amit eddig tett. Hogy alázatossága nem kicsinyesség volt, hanem a lehajló erő. Szolgálata nem szolgaiság, hanem a részvét nagylelkűsége. Veresége nem gyengeség, hanem a szeretet legnagyobb erőfeszítése. megváltás. Az emmausi tanítványok történetében láthatjuk, mint jár együtt feltámadásának megtapasztalásával szenvedésének és halálának megértése. Most már nyilvánvaló, hogy felénkforduló igénye nem egy ember igénye, hanem Istené magáé. A feltámadás nem befejezése mindannak, amit Krisztus az emberért és a világért tett, A pálmafák alá vonult A Mester és a kis csapat >— Hol hűs árnyat ereszt a lomb Pihenni fáradalmukat. S míg őket álom ringatá. Susogni kezd a kis liget: Mozdul a fa, virág, fűszál, Vonaglottak a tövisek. A Pálma kezdi: — Én vagyok A fák között, kit ő szeret. Ha fáradt volt, levélernyőm Föléje hűs árnyat vetett. S midőn hozsannát zeng neki A szent városban ifjú, agg, Üt.jára lombom ezrei S legszebb virágaim hullanak. Sápadtan az Olajfa, mond: — A nap leszáll, s eljő az éj: S lappangva lombjaim alatt Az áruló már lesre kél. És eljő az Űr, s én hallgatom Gyötrődő lelke mint sóhajt: Két karja az éghez remeg: És rája villan a dárda, kard: A tó színén (eljő a nád. Fürtös feje búsan zizeg: hanem valósulásának eseménye. Mentő munkáját új létformában, mint az egyház megdicsőült ura folytatja. Dicsőségében továbbra is szolgál. A feltámadás titka boldog üzenet az egyház számára is, hogy szolgáljon: „előttetek megyek...” Amikor Krisztus emberré lett, egy nép fia lett. Most már minden népé és mindenkit magához vonz. Egy kis tanítványi köre volt, most ha ketten vagy hárman összejönnek bárhol a világon, ott van velük. Három évig járt az emberek között, s most velünk van minden időkön át, életben és halálban, az idők végezetéig. Mint az anyaszentegyház élő Ura, jelen van az evangéliumban és a szentségekben kormányozza azt. Emberi gondok között, a bűnnel és halállal való nagypénteki nyomasztó találkozás után az Ür feltámadása boldog reggel, Isten szeretetének és a győzhetetlen életnek a napfényével. Mint amikor az ember a napba néz és utána bármerre fordítja a tekintetét, nagy színes foltokat lát a fákon, házakon és az embereken; bárhova nézünk életben és halálban, a feltámadás óta ott ragyog Krisztus biztató arca. A mentő szeretetbe, az igaz emberiességbe, az emberiség szolgálatába, a világ jó rendjéért folytatott harcba sohasem fáradhatunk el, mert látjuk őt és ő szolgálatra küld. Jézus neve ott van világunk felett. JÉZUS DICSŐSÉGE NEM ABBAN VAN, hogy triumfál ellenségein; még kevésbé, hogy a tanítványok triumfálnak általa. A Zebedeus fiák anyjának kísértése sokszor volt az egyház kísértése a történelem folyamán, mikor uralkodni akart ezen a címen. Krisztus azért Or, hogy egyháza folytassa, amiért ő meghalt. Mentő szeretetének szolgálatára és folytatására küldi ki tanítványait és biztatásával, oltalmával és küldő hatalmával ott áll övéi mögött. Nem lett volna érdemes a böjt folyamán az ő követéséről beszélgetni, ha nem állana e beszélgetések mögött a feltámadott és élő Űr, aki megújítja a szívet, elküldi Szent- leikét, megerősíti az imádságot és megújítja az akaratot, hogy példáját, amellyel az embert szerette és felemelte, magunkra vegyük. Ha a Feltáma- dottban hiszünk, akkor lehet csak igazán követni az alázatos és engedelmes Jézust. A tanítványokat állandóan arra a szellemre biztatta, ami benne volt, de egyetlen döntő tettükről sem tudunk feltámadása előtt. A szelídség és másokat hordozó megbocsátó szeretet akkor válik könnyűvé, mikor a tanítvány a Megdicsőültre néz és őt közel tudja. Benne szemléli Isten győzelmét a bűn. a halál és minden gonosz hatalom fölött. JÉZUS FELTÁMADÁSÁVAL NEM VESZÍTI TEHÁT ÉRVÉNYÉT, hogy követésére hív. Abban dicsőíttetik az Embernek Fia. mondotta, ha sok gyümölcsöt teremtek és — Királyi pálca én leszek. Miért is szültek a vizek? A Tüske szúrós ágait Magához nyomva így zokog: — Átok reám e tőrökért Én érzem a szent homlokot. A Tölgy megborzong, s felsóhajt: — Holnap kivágnak engemet, Holnapután a Golgotán A hóhér rajtam öli meg. A zöld Borostyán így rebeg: — Sírjához innen kúszom én S ezer karommal ölelem Ki legjobb volt a föld színén. A kis liget virágai Susognak erre sírva mind: — Oh, elmegyünk ráomlani. Sírján kiadni lelkeink! Főikéi az Ür, s a kis csapat Indul a szent-város felé. Az Ür előbb mindkét kezét Aldásadóan fölemelé: — Nézzétek — szól — a harmatot: Mint könnyek ezre úgy ragyog. úgy lesztek tanítványaim. Az anyaszentegyház ismeri szavát, leborul előtte hódolattal és engedi, hogy az Űr lénye hassa át és a szolgálat tetteire tanítsa. Az engedelmesség nincs az egyháznak kényére és tetszésére bízva. Mert Jézus Krisztus Űr, meg kell hajolnia előtte és tennie kell, amit Ura mond és amit megmutatott. Uzon László Tisztelt Kongresszus! Hajdú-Bihar megye közönségének bizalma folytán vehetek részt népünk összefogásának ezen a szép és ünnepélyes demonstrációján. Mégis ez alkalommal — s bízva a tisztelt Kongresszus és Hajdú- Bihar megyei barátaim megértésében — egyházam, a Magyarországi Református Egyház nevében és képviseletében jelentkezem szólásra annyival is inkább, mert a magyar- országi evangélikus, baptista és methodista egyházak is (tehát a magyarországi protestantizmus egyházai) megbíztak azzal, hogy a Kongresszus előtt áldáskívánásukat tolmácsoljam és állásfoglalásukat ismertessem. A tényeknek megfelelően számolhatok be arról a tisztelt Kongresszus színe előtt, hogy a magyarországi protestantizmus egyházai őszinte örömet éreznek a felett, hogy társadalmi rendünk felépítésének ügyében összefogott az egész nemzet. Köztudomású tényről számolok be akkor, amikor elmondom, hogy egyházaink vezető testületéi, lelkészei és hívő tömegei meggyőződéssel és aktívan vesznek részt ebben az összefogásban. Ezt a tényt megállapította az elnöki beszámoló és erre a tényre utalt — minket igen megtisztelő módon — a kormány elnöke is a mai napon. Szükségesnek tartom, hogy röviden utaljak egyházaink ilyen állásfoglalásának és magatartásának motívumaira, legmélyebb gyökereire. Evangéliumi hitünk szerint az egyháznak az a hivatása, hogy betöltse azt a parancsolatot, amelyet Krisztus Urunk nagy parancsolatnak nevez: a szeretet parancsolatát. Ez a hivatásunk kötelez el bennünket Isten szerete- tére és az ember szerete- tére oly módon, hogy a mi hitünkben ez a kétirányú szeretet soha egymással ellentétbe nem kerülhet. Isten az önmaga iránti szeretet megbizonyítását abban és az által követeli tőlünk, hogy az embert és a teremtett világot — Krisztushoz hasonlóan — önzetlenül szeressük és hűségesen szolgáljunk minden törekvést, amely az ember javára irányul. Felszabadulásunk óta, az új társadalmi rend ölén, az emberszeretet és a hazaszeretet gyakorlásának új útja, valóságos lehetősége tárult ki előttünk. Felismertük, hogy az új társadalmi rend a nép javát szolgálja: pótolta, behozta évszázadok mulasztását; boldogabb és emberibb életet teremtett sokat szenvedett népünk Számára. Az egyház népe is felismerte, hogy ez az út jó út, ez az ügy jó ügy. Annyival is inkább, mert ezen az ütőn járva nem más népek rovására szeretjük hazánkat, hanem miközben népünk boldogulását munkáljuk, egyben munkáljuk a körülöttünk élő népek és a földkerekség népeinek javát, békességes jövendőjét is. Egyházainkat végső fokon tehát a haza- és az emberszeretet parancsa kötelezi el arra, hogy a Hazafias Népfront célkitűzéseit teljes odaadással szolgálják. Ez az állásfoglalás hitünkből következik és megegyezik egyházaink történetének megszentelt hagyományaival. E mellett el kell mondanom azt is, hogy egyházaink teljes szívvel részt vesznek e nemzeti összefogásban azért is, mert bíznak abban a vezetésben, amely a hazánk felvirágoztatásáért folyó munkát irányítja. A mögöttünk levő esztendők fejlődése mindennél szemléltetőbben igazolja ezt a bizalmat. Egyházaink kötelességüknek tudják, hogy kifejezésre juttassák ezt az elismerést és hálát, amellyel az ország egész népével közösségben adósoknak tudjuk magunkat. Hálásak vagyunk Istennek az olyan vezetésért, amely egyetlen célkitűzést ismer: a nép javát. A kormány elnöke a múltban is és a mai napon is ezt mondotta: „A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen. Ez a legfőbb kötelességünk”. Ez a szó eljutott az ország minden lakosának a szívéig annyival is inkább, mert népünk, amelyet a történelem egyáltalán nem kényeztetett el ilyen vonatkozásban, meggyőződött arról, hogy ezek a szavak pontosan egybeesnek a tettekkel. Összefoglalva azt mondhatom, hogy egyházainkat, egyházaink szívét a bizalom hozta a magyar nép egységes táborába: bízunk az ügyben és bízunk a vezetésben. De a bizalom hozta egyházainkat a Hazafias Népfront közösségébe a szónak amaz értelmében is, hogy társadalmunk vezetése mert bízni az ország népében, szövetségre hívta a haza minden fiát és leányát, így az istenhivő embereket is. Ilyen módon nemcsak arról szeretnék beszámolni, hogy egyházaink ncpe hűségesen részt vesz a nemzetet egybekovácsoló nagy szövetségben, de hálát és köszönetét is kell tolmácsolnom azért a bizalomért, amely a Hazafias Népfront szervezetében megtisztelő helyet biztosít a hivő és vallásos embereknek is arra, hogy a haza javáért való fáradozásból kivehessék részüket. Tisztelt Kongresszus, arról vagyunk meggyőződve, hogy ez az örvendetes fejlődés, amely egységbe kovácsolta népünket, amelynek tiszteletet parancsoló eredményei vannak, — komoly tanulságok levonására nyújt alkalmat* Többek között komoly tanulságnak tekintjük azt a tényt, hogy íme, a haza javának és az emberiség boldogulásának a szolgálatában lehetséges az összefogás és az egység olyanok között is, akiket világnézeti különbözőségek egy vagy más kérdésben elválasztanak egymástól. Az az egység és összefogás, amelynek ünnepélyes megnyilatkozása ez a nagygyűlés, így jött létre. A mi evangéliumi egyházaink nem olyan módon vesznek részt ebben a nemzeti összefogásban, hogy hűtlenekké váltak volna hitükhöz. Nem elv- telenség vagy az elvi irányvonalak összekúszá- lása tette lehetővé a nemzeti egység kialakulását, hanem az a világos, reális felismerés, hogy a haza .java és az emberiség boldogulása ügyében lehetséges az együttmunkál- kodás a jóakaratú emberek között. Ez a feltételezés az alapja a békés egymás mellett élés nagy világtörténelmi jelentőségű koncepciójának. A mi egyházaink a nemzetközi egyházi élet fórumain arra törekednek, hogy ezt a tanulságot felmutassák és hirdessék. Befejezésül engedjék meg, hogy eleget tegyek megbízatásomnak és elmondjam: Feltámadt a halálból „Krisztus feltámadt...66 J^jféli órán az ablakfüggöny mögött álltam s néz- * tem, hogyan szoronganak lent a .téren a templomkapun kívül az emberek. Kezükben gyertyát tartottak s a lángot gyertyáról-gyertyára adták tovább. Kü- : lönös, ütemes moraj zsongott lent s megkérdeztem szobatársamat, mi ez? — Az ortodoxok húsvét-éjszakája ez s most köszöntik húsvét vasárnap első perceit. Krisztus feltámadott — Bizonnyal feltámadott — így köszönnek egymásnak. Marosvásárhelyen történt ez, ahol a kolozsvári református teológia hallgatójaként legátus voltam 1936 tavaszán. Ámulva néztem a jelenetet s a köszöntés szíven ragadott. Mintha az őskeresztyének hangja búgott volna fel régmúlt idők mélyéből. Hiszen az ős- keresztyének első, egyetlen nagyünnepe húsvét volt, sőt a feltámadás nagy élménye elnyomta a sabbatot, a szombatnapot is s a keresztyén hit veleje, a húsvéti üzenet a vasárnapokban szétáradt az egész esztendőre. Évekkel a vásárhelyi élmény után, a kiegyenlített templomi .énekléshez s a dunba-mollba nyomorított egy- I házi dallamokhoz szokott fülemet megfogta egy melódia, amely szövegével együtt ugyanezt az élményt 1 keltette fel bennem. „Krisztus feltánjadt... Halleluja!” A 736 énekünk volt. Akkor még nem volt benne az énekeskönyvünkben. Mert ez az ének hosszú időre ki- > szorult az egyházi közhasználatból, noha egykor mélyen a hívek szívében zsongott. J-l úsvéti matutinum — ez a neve. A legrégibb né- | met egyházi ének. A XII. század közepén kelet- j kezett s fél évszázad múlva már mindenütt élt a val- | lásos népéneklésben. : Igen, a népéneklésben. A templomokba jó ideig nem { engedték be. A papok ellenezték. Bizonnyal ez volt az j ének hőskora. j Valóban szép lehetett, amikor nem templompadok j merev tartásában harsogott. Húsvét ragyogó reggelén I kicsapódtak a zsalutáblák s amikor a virágos ablako- | kon beomlott a játszi napsugár, feleletül kiszökött az i ének: „Krisztus feltámadt...” Még fonatlan, lengő } hajjal mentek a leányok kora reggel a kútra s ajkukon S kibuggyant a dallam: „Krisztus feltámadt...” Szerető j tekintetek mosolyogtak egymásra tavaszi meleggel s ! a szívekben felzsongott: „Krisztus feltámadt...” Ha- 5 jukban hosszú szalaggal s rozmaringgal, harangként j lengő szoknyákkal mentek a leányok kéz a kézben, { mögöttük a legények feszes mellénnyel s fényes csíz- • mákban a templom felé s úgy énekelték: „Krisztus feltámadt..Ez volt az ének hőskora. Húsvéti matutinum: reggeli ének. A ztán addig-addig énekelték templomba menet, míg nem maradt abba akkor sem, amikor már bent lépdeltek a hűvös boltívek alatt. így tört be az ének papok ellenére a templomba s helyet kért magának a latin énekek mellett. Helyet kért az otthonokban is. Busch János, egy Halle melletti ágostonos kolostor szerzetesének közlése érdekes. 1419-ben meghívták II. Frigyes brandenburgi tartománygróf udvarába a húsvéti ünnepekre. Étkezés előtt az egész udvar állva énekelte ezt a népéneket s nem mozdult senki, míg a falak vissza nem verték az utolsó halleluját is. „Leise”-nek nevezte a nép. A „Kurie eleison” görög szavak (Uram irgalmazz) elnépiesített német alakja ez, mint ahogyan a magyar ugyanebből a kifejezésből csinálta a „kirjelejzum”-ot, vagy a karácsonyi népének elejét: „Kirje-kirje kisdedecske ...” A reformáció azonnal melegen átvette. Először az 1529-ben megjelent ún. Klug-féle énekeskönyvben található. Luther is nagyon szerette és értékelte. Így nyilatkozott róla: „Idővel minden éneket megununk, de ezt minden évben újra el kell énekelnünk.” Koren Emil — o magyarországi protestantizmus egyházai a Hazafias Népfront munkájára, új társadalmi rendünk teljes kibontakoztatására, az ország vezetőire, hazánk boldogulására és az emberiség békéjére Isten áldását kérik; — a magyarországi protestantizmus egyházai tiszta szívvel készségüket nyilvánítják: a szocializmus építésének, a béke védelmének munkájában a jövőben is szertenének részt venni a Hazafias Népfront közösségében, a magyar nép családjában, egybeforrott szívvel — még odaadóbban és még hűségesebben. Könyörgés A feltámadás hajnalának fényét szememnek, húsvét hevét, új mértékét szívemnek, végtelen távolok igaz beszédét nyelvemnek, újulás lendítő hatalmát kezemnek, megelevenedés forrongó erejét hétköznapjaimnak — gazdag Magadat koldus magamnak add meg, Uram. Bodrog Miklós ini<(!|ll!ri!irfll!ll!!l!1!l!l!l!lllll!lllll'l!l!líl!ill!tiiiMillllltl!l!ll1{l1Miniílimíiil!lmM!hl!lllh>íill!m!|[lllil!tihl!im[)tmhtltlUti!l!K[!BI Gárdonyi Géza: JCüjztiu álma Legenda virágvasámapra
