Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-03-29 / 13. szám

KP. BERM. BP. 72.

HOGYAN?

A KORINTHU SBELI KERESZTYÉNEK Pál apostollal való vitájuk során — többek között — ezt a kérdést is felvetették: De hát hogyan támadnak fel a halottak? Ugyan vajon milyen testtel jönnek elő? — És ez a kérdés nem egyszerűen egy a sok közül, ami az apostol és gyülekezete között a lelkipásztori beszélgetés közben előkerült, hanem ez a kérdés valóban keresztyén hitünk közepébe talál. Pál apostol ko- rinthusbeliekhez írott első levelében a 15. fejezet nemcsak ennek a levélnek a közepe, ahol összefoglalja mondanivalójának velejét, hanem amiről itt szó van, az a hitünk fundamentumát érinti.

Ügy látszik Korinthusban akadtak keresztyének, akik azt mondották: elfogadom az apostol prédikációját arról, hogy Krisztus feltámadott. Hittel meghajtom a fejemet az előtt a híradás előtt, amely szerint Jézus tanítványai és hívei, Mária és a többi asszonyok azon az emlékezetes reggelen, harmadnapon mngfeszíttetése után, üresen találták a sírt Arimáthiai József jeruzsálemi kertjében. Engedelmes szívvel hallgatom azokat a tudósításokat is, amik arról szálának, hogyan jelent meg az Ür feltó,madása után sokszor sok tanítványának. Igen, ennek így kellett lennie: Isten szentjét nem zárhatta magába végleg a sir. Aki hatalmas szóval gyógyított betegeket, irgalmas szeretettel megbocsátotta a bűnöket, sőt visszahívta a halálból Lázárt s a naini ifjút — az nyilvánvalóan nem maradhatott a halál martaléka.

Mindez azonban — így okoskodtak tovább némely ko- rinthusbeliek — reánk, közönséges'földi halandókra nem vonatkozik. Krisztus feltámadott, — mi azonban nem reménykedhetünk abban, hogy egyszer mi is fel fogunk támadni. Mi gyarló, bűnös emberek vagyunk. Porból vétettünk s porrá kell lennünk. S nincs tovább.

EZZEL A CSÜGGEDT LEMONDASSÁL, ezzel a fél-hittel száll szembe igehirdetésének minden forróságával Pál apostol. Ez a, fél-hit rosszabb, mint a semmi hit — hirdeti lángoló szavakkal! Ha Krisztus csak ebben a földi életben jelent valamit. a számunkra, — akkor önáltatás az egész keresztyénsé- ségünk. Akkor „minden embernél nyomorultabbak vagyunk”! Ha Jézus nem több a számunkra, mint bölcs tanítómester, ragyogó példakép, aki előttünk jár e földi ösvényeken. — akkor akár ma választhatunk magunknak tatás tanítót és más példaképet. Mert bölcsességben és jó példában nincsen hiány az emberek között. Mit ér azonban nekünk az a Jézus, aki éppen az életünk legsötétebb órájában hagy magunkra? Aki csak a sirpartig kisér el bennünket mint hü útitárs, akkor azanbqn elengedi a kezünket. Ez a Jézus — érvel Pál apostol — nem az igazi, az élő, feltámadott, halált meggyőző Jézus volna. Aki nem hisz a saját feltámadásának a lehetőségében, az nem, veszi komolyan Krisztus feltámadását sem. „Ha a. halottaknak nincsen feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel!” S ha ez így lenne — folytatja Pál a gondolatsort —, akkor hiábavaló a hitünk, akkor értelmetlen a prédikálásunk. Mint egy fogaskeréksor kerékfogai, olyan következetesen és acélos keménységgel illeszkednek egybe ezek a gondolatok. Egyik a másikból következik. Ha Krisztus feltámadott, akkor feltámadnak a halottak is. Sőt akkor éppen ebben az örömhírben van a hitünk közepe, veleje: Krisztus nemcsak már most és itt a földi életben erő és tanács, öröm és békesség, példa és útmutató, hanem megtartó és szabadító a halál hatalmából is! Nem a semmibe, a megsemmisülésbe hullunk, amikor átlépünk ezen a sötét kapun, hanem az ő irgalmas és hatalmas keze fog fel s takar be mindannyiunkat. S az ö szava, fog egyszer új életre elöszólítani. Krisztus, a feltámadott Ür, feltámasztja a halottakat.

IGEN, DE — HOGYAN? Hiszen a halál valóban véget vet az ember életének. Valóban beteljesedik az írás szava: porrá leszel. .. Néhány évtized, s marék hamu sincsen Isten remekművéből, az emberi testből. S vigasz-e az, hogy az ember „alkotásaiban s a hálás utódok emlékezetében” él tovább? Az alkotások is elenyésznek idővel — „pár ezredév gúláidat elássa” — inti a Tragédiában Madách a Fáraót. S az utódok emlékezete is csak addig tart, ameddig ők maguk. A történelem néhány jelesének emléke ideig-óráig fennmarad, de ki tud már a névtelen milliókról? — Feltámadás, ez azt jelentené: valóságos, teljes, új testben való új élet, igazi, emberi élet a halál után, tehát valóságos és teljes győzelem a halál hatalma felett. Hogyan lehetséges ez?

Pál a tépelödőknek egy képpel felel. A földbe elvetett gabonamag s a belőle kikelő palánta képével. Jól ügyeljünk azonban arra: mit akar mondani ezzel a képpel. Ez a kép ugyanis nem mindenben szemléltetheti az ember halálát és feltámadását. Hiszen a gabonamag a földben nem semmisül meg, csak szétesik s belőle azonnal kibomlik a csíra. Az ember pedig a halálban szemmelláthatóan megsemmisül. Azután a gabonamag magában hordozza az új élet csíráját, — a megholt emberben ilyennek nyoma sincsen. Amit azonban a kép mutatni akar, az a gabonamag és a belőle kikelt palánta azonossága. Abból az egy magból az az egy palánta lesz. Ügyanaz az ember támad majd fel, akit eltemettek. Más lesz — a palánta is másforma mint a mag —, de nem egy másik lesz, hanem ugyanaz az ember. Én támadok fel, személy szerint. A feltárfiadás nem ember-cseppek feloldódása az öröklét óceánjában, hanem Isten gyermekeinek valóságos új élete az Atyával való zavartalan közösségben. Ezt mutatja a gabonamag képe — nem többet, de nem is kevesebbet.

AMI EZEN TŰL VAN, azt semmiféle képpel nem lehet már szemléltetni. Mert az már Isten újjáteremtö cselekedetének a csodája és a titka. Aki a Krisztusban van, új teremtés az, — mondja más helyen az apostol. Valóban így van: akiket Isten Krisztus szavával új életre előhív, azokat úgy teremti, vagyis mintegy a semmiből alkotja meg. Mégis — s ez éppen a csoda — nem másik embert teremt, hanem azt, aki volt. Csak nem úgy, ahogyan volt'. S ezt a másképpen-t az Apostol ismét képpel fejezi ki: „Nem minden test ugyanaz a test... vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek fényessége, más a földieké. Más a napnak fényessége ... és más a csillagoké. ..” Test lesz a feltámasztott ember is, tehát igazi ember — nem szellem, kósza lélek —, mert csak testben lehet emberi életet élni. Azonban ez az újjáteremtett test — Pál szavaival élve — romolhatatlan, erős és dicsőséges lesz. Vagyis nem lesz hatalma rajta a bűnnek, betegségnek, halálnak, — mert mindezek nem lesznek többé (Jelenések 21, 4). Ennél többet nem mond nekünk a Szentírás a

Ijoldöc] liiLwUi iiruif pf ket kiváltunk kedvFLS OLvaA-áinkuak

Húsvét reménységével és bizodalmával, a feltámadott Krisztusba vetett hittel járunk életünk tavaszában. Hiszen ahol velünk jár az élő Jézus Krisztus, ott fény, meleg, öröm és élet van.

Az élet és öröm hassa át hitünket, lelkünket éppúgy, mint életünk szolgálatát, munkánkat a kenyérért és erőfeszítéseinket a népek békéjéért.

Boldog ünnepeket, békés életet és gyümölcsöző munkát kíván a SZERKESZTŐSÉG

A Feltámadott és az emmausi tanítványok (Dürer)

IMÁDKOZZUNK

Dicsőség Neked, Feltámadott’ Ö Jézusunk, Te értünk jöttél a földre az örökkévalóságból, a mi bűneinkért szenvedtél és haltál meg, s nekünk nyitottál utat feltámadásoddal az örökkévalóságba. Nem Neked volt szükséged erre az útra, hanem nekünk. Köszönjük, hogy megtetted értünk.

Imádattal tekintünk bele feltámadásod titkába. Ami Veled a sírban történt, túl van a tér és idő eseményein. Feltámadásod rejtett homályát nem törheti át emberi elme. De köszönjük Neked, hogy nem hagytál bennünket bizonytalanságban holléted felől, s feltámadott lényeddel ismételten megjelentél az ősi tanúknak, apostoloknak és másoknak, Jeruzsálemben és túl Jeruzsálemen.

Magasztalunk Téged, hogy ezekben a megjelenéseidben emberként mutattad magadat, felismerhetően, régi, sebhelyes testedben és jólismert arcoddal. És magasztalunk, hogy ugyanakkor megmutattad, Téged mar nem köt semmi földi korlát, zárt ajtó, helyhez kötöttség és időhöz rögzítettség. Köszönjük Neked a húsvéti napok kóstolóját istenséged lehetőségeiből.

Kérünk Téged, add meg nekünk is a feltámadás reménységét. Cselekedd meg minden, a múlandóság terhe alatt járó emberrel, gyászolókkal, haldoklókkal, hogy feltámadásod fénye bevilágítsa a halál ismeretlen sötétjét, s megmutassa a sír felpattanó zárját.

Terjeszd ki feltámadásod erejét az egész világra. Erősíts ás áldj meg minden erőfeszítést a földön az életért. Tedd eredményessé a küzdelmet a betegségek ellen, a korai halál ellen, és a tömeghalál, a háború ellen. Őrizd meg az emberiséget a földi élet legnagyobb veszedelmétől, az atomháborútól, s add, hogy mi és utódaink békében élhessük az életet. Élet Fejedelme, könyörülj rajtunk! Ámen.

feltámadás titkairól. Értelmetlen dolog is volna képzeletünk erőltetésével „kitalálni” akarni azt, amit — Pál apostol egyik mondása szerint — szem nem látott, fül nem hallott... amiket Isten készített az őt szeretőknek (1. Korinthus 2, 9).

DE NEM MOND ENNÉL KEVESEBBET SEM! A „hogyan” nehéz és tépelődő kérdésére Pál egyenes és világos választ ad. Isten teremtő hatalmának végtelen gazdagságára mutat: aki testet, életet, formát adott a természet szemmel láthatatlan apró lényeinek, virágszálnak és sudár tölgynek, távoli ,égitesteknek s teremtése koronájának az embernek is, — ugyanaz az Ür új, csodálatos, dicsőséges testet, életet adhat a halál után is. Előhívatja a teljes pusztulásból, a porból, gyermekét, akit el nem feled, akinek neve nála — igazán csak ott! — fel van jegyezve. Arra a gyötrő kérdésre: Hol vannak most halottaink, s általában a holtak a feltámadásig, csak ezt felelhetjük — s ennél vigasztalóbbat nem is lehetne mondani — az első zsoltár záróversével: Isten emlékezetében vannak! Az Ürban vannak s ezért pihennek békén —, s o „hogyan” minden többi dolgát bízvást rábízhatjuk a bűnből, halálból megszabadító Isten hűségére.

Groó Gy«Ja

Hűsvét és a békemenetek

A HÚSVÉTI BÉKEMENETEK AZ IDÉN még nagyobb arányúak, mint az előző években voltak. A béke érdekében, ilyen megmozdulásokat rendeznek Európán kívül Amerikában, Üj-Zélandon, Ausztráliában. Az európai országok közül békemenetek lesznek Nyugat-Németországban, Hollandiábani Ausztriában, Dániában, Svédországban.

A legnagyobb szabású rendezvény Angliában készül. A megelőző napok ifjúsági megmozdulásai után a békemenet két ágban ér húsvéthétfőn London szívébe. Az autós és gyalogos felvonulás célja a Trafalgar tér, a brit főváros legjelentősebb központi helye. Itt hatalmas arányú nagygyűlés lesz, amelyen előreláthatólag részt vesz többek között Martin Luther King, az Egyesült Államok-beli néger protestáns lelkész, a néger egyenjogúsági mozgalom kiemelkedő vezetője.

Az előzetes becslések szerint ezekbe a húsvéti megmoz« dulásokba egymillió ember kapcsolódik bele. Ez a szám önmagában igen nagy: millió különböző nemzetiségű, világnézetű, hasájú ember kész erre a fáradságra a békéért. A nevezett területek lakosságához képest persze ez a szám nem kiugró. De a húsvéti békemenetekben nem a tömegek nagysága és arányszáma fonto-s, bár e tekintetben is jelentős az előrehaladás az elmúlt húsvét óta. Az idén jóval több ember áll be a~menetekbe, mint egy esztendeje.

A döntő azonban,- hogy egyre szélesebb földrajzi területeket érint meg ez a gondolat. S még inkább az, hogy ezeken a megmozdulásokon az általános békevágy egyre konkrétabb formát ölt. Az idei húsvéti beketüntetések úgy alakulnak, hogy a hangsúly nem annyira a szótlan meneten lesz, hanem a. menetek minden esetben gyűlésbe torkollnak, s ezeken a felszólalók határozott kifejezést adnak a béke érdekében teendő legsürgősebb lépéseknek.

A HÜ SVÉTI BÉKEMENETEK NAGYGYŰLÉSEI követelik a béke érdekében az atomfegyverek megsemmisítését, a katonai költségvetések csökkentését, atomf egy vérmentes övezetek létesítését. Sőt mindezen túl már szociális jelszavak is vegyülnek az idei húsvéti békemegmozdulásokba, jeléül: annak, hogy tartós béke csak a belső társadalmi és gazdasági kérdések megoldásával érhető el.

Mi örömmel figyeljük a nyugati országokban cs szerte a világon ti lakosság békeakaratának növekedését, amely sok jelből következtethető: így a húsvéti békemenctck arányainak növekedéséből, jellegének formálódásából is. Találkozik ez a vágy a mi népünk és a velünk barátságban élő szocialista országok l/ikossá.gána.k mély békcakaratával és politikai vezetőink köpetkezetes békatörckvésével. Amikor az újságok majd hírt adnak a. húsvéti békemenetek lefolyásáról, szivünk együtt dobban azokkal a jószándékú emberekkel, akik ezekben részt vettek.

De mi köze az emberiség békevágyának húsvéthoz? A békemenetek húsvéti időpontjának a benne résztvevő egyének legnagyobb része számára nincs más jelentősége, minthogy a közeledő tavasz és a munkaszüneti napok alkalmassá teszik ezt az időt a békemenetek megrendezésére. Mi keresztyének azonban éppen ezeken a napokon ünnepeljük húsvét ünnepét Van-e szál, ami húsvéti ünnepünket és a világi békemeneteket összefűzi? Gondolhat-e jó lélekkel a hivő keresztyén húsvét egyházi megünneplésén az emberiség békéjéért ugyanezekben a napokban megmozduló menetekre?

Ne húzzuk meg túl gyorsan a kapcsolatot, mert egyházi és világi kérdések rövidzárlatos kapcsolása egyik ügyének sem hasznát

HÜSVÉT AZ EGYHÁZBAN JÉZUS FELTÁMADÁSÁNAK EMLÉKNAPJA. Jézus feltámadása pecsét megváltói halálán, a halál számunkra is történt legyőzése és az örök élet látóhatárának megnyitása. Húsvét vígasztalás a bűnös, múlandó és gyászoló embereknek a végső feltámadás eljövendő tavaszának első virágával, Jézus feltámadásával. Ugyanakkor húsvét a hivő ember bizonyosságának örök forrása: Jézus él, ma. is, Ö a történelem Ura és a mai tanítványoknak is élő Mestere. „íme, veletek vagyok minden napon a világ végezetéig ...”

Húsvétnak ez a földi élet felett álló, az örökkévalóság síkján végbemenő valósága azonban nemcsak azon a ponton tör be a mai életbe, hogy a történelem itt zajlik és a mai tanítványok is ebben a világban élnek. A történelem Ura és a tanítványok Mestere sem lehet távol innen. De húsvétből fény hull a földi élet egész területére: a halálon való végső győzelem megacéloz mindenfajta erőfeszítést a halál visszaszorításáért, s értelmet ad a földi élet védésének, emelésének. Hútvét után már nem lehet azt mondani, hogy hiábavaló az ember küzdelme a halállal. Mert nem az!

az Örökkévalóság perspektívájában kap a

számunkra mérhetetlen intenzitást a halál ellen vívott emberi küzdelem. S e küzdelemnek a betegségek, éhség, ragályok leküzdésén kívül ma sajnos legidőszerűbb és legnagyobb szabású válfaja az atomhalál elleni védekezés. Mivel egy új háború a tények vaslogikájával vezet a nukleáris fegyverek bevetéséhez, a halál elleni legdöntőbb „menet” ma a „békemenet.” Az emberiség tömeghalála vagy a béke — ez ma a válaszút, s a béke melletti döntésben millióknak és millióknak kell segíteniük. Mi húsvéti lélekkel és reménységgel állunk lélekben mindazok mellé, akik a tömeghalállal szemben a békés jövendőért dolgoznak. A szál, ami húsvétből a meginduló békemenetekhez vezet: Jézusnak a halálon aratott végső győzelme, kötelez és erősít bennünket a küzdelemre a halál földi erejével, egyének esetében is, hát még az emberiség méretében, amelynek élő és eljövendő nemzedékeit fenyegeti az atomhalál.

A húsvéti békemenetek így lesznek a mi szemünkben húsvéti békemenetekké. Sőt ezen túlmenően a húsvéti örömhírt — Jézus feltámadott! — hirdető minden keresztyén templomban fakadjon imádság, elszánás, cselekvés, reményséd a békéért, az élet diadaláért'