Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-12 / 2. szám
i fp. BÉRM BP. 72. H keresztyén reménység teremjen gyiimötcsöket az emberiség javára! Kommüniké a Munkabizottság üléséről Budapest, 1964. január 6. Jd remdnysdggel es Örömmel A budapesti egyházmegyék küldöttei köszöntötték az egyházi vezetőséget A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTTSÁGA a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának a meghívására 1964-ben első ülésére a mozgalom elnökének, DR. HROMÁDKA professzornak az elnöklete alatt, január 5-én ült össze Budapesten. A Munkabizottság ülését január 2-töl 4-ig II. Keresztyén Békevilággyűlést előkészítő bizottság ülése előzte meg, amelyen BARTHA püspök elnöklete alatt számos országból különböző felekezetek képviselői vettek részt: Bulgáriából, az NSZK-ból, az NDK-ból, Franciaországból, Nagy- Britanniából, Hollandiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Romániából, Svájcból, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Magyarországról. AZ ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG megbeszélte azokat a legfontosabb nemzetközi problémákat, amelyekkel a 11. Keresztyén Békevilággyűlésnek foglalkoznia kell majd. Ennek során hangsúlyozták, hogy a leszerelés és a koexisztencia alapvető fontosságú a világbéke szempontjából, és szorosan összetartozik, továbbá, hogy a keresztyén békemozgalom kötelessége, hogy ebben az ügyben erejéhez képest konstruktív javaslatok- , kai támogassa az államférfiakat fáradozásaikban. Az Előkészítő Bizottság a II. Keresztyén Békevilággyűlés szervezési és pénzügyi előkészítésével is foglalkozott. A Munkabizottság megvizsgálta és jóváhagyta az Előkészítő Bizottság által előterjesztett munkaeredményeket. A Munkabizottság tagjai folytatták vitájukat a mozgalom teleológiai alapjairól. Kiemelték, hogy a keresztyén ember ess- kalhologikus reménysége gyümölcsöket kell, hogy teremjen embertársaiért és az emberiségért végzett szolgálata számára. A Munkabizottság tagjainak véleménye szerint ezt a célt kell szolgálnia a II. Keresztyén Békevilággyűlés főtémájának: hSzövetségem: élet és béke” (Mai. 2,5) beható megvitatása. A JELENLEGI VILÁGPOLITIKAI HELYZET jellegzetes Tonásainak tárgyalásánál a Munkabizottság megelégedéssel állapította meg, hogy e téren egy sor bíztató jelenséget lehet számbavenni. Ezek közé tartozik az ENSZ-Naggyűlés 18. ülésszakának az a határozata, amelyben minden államot felszólítanak, hogy csatlakozzék a moszkvai egyezményhez, annak szellemében cselekedjenek, egyes pontjait hajtsák végre, valamint folytassák a tárgyalásokat abból a célból, hogy a földalatti nukleáris fegyverkísérleteket is eltiltsák. Ide tartozik az a határozat is, amely ünnepélyesen felhív minden államot, hogy nukleáris fegyvereket hordozó rakétákat, vagy más tömegpusztító eszközöket ne lőjjenek ki a világűrbe. Ugyanez érvényes arra a határozatra is, amely ajánlja a 18-hatalmi bizottságnak, hogy haladéktalanul vitassa meg egy nemzetközi konferencia egybehívásának a kérdését egy olyan egyezmény aláírása végett, amely eltiltja a nukleáris fegyvereket. A Munkabizottság kifejezte azt a meggyőződését, hogy előbbre kell vinni a világfeszültség enyhítésének folyamatát, a Földnek éppen azokon a részein, amelyeken feszültségi gócok mutatkoznak. Ez érvényes többek között Kelet-Ázsia, Dél- Áfrika, Latin-Amerika problémáira és a német kérdésre. Ezzel kapcsolatbari örömmel köszöntötte a Munkabizottság a berlini határátlépési engedélyre vonatkozó egyezményt, amely mind az emberiesség követelményeit, mind a feszültség enyhítése politikájának szükségességét figyelembe veszi, és reméli, hogy az emberiességnek emez egyezményben kifejezésre jutott elsődleges fontossága politikai megoldások mintájává válik a feszültségi gócokon. A Munkabizottság utal arra, hogy ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak a párbeszédnek, amelyet a Keresztyén Békekonferencia újból és újból döntő segítségnek jelölt meg a politikai problémák tisztázásához. SZÁMOS ORSZÁG KÖZVÉLEMÉNYÉNEK részvétele az amerikai nép fájdalmában JOHN F. KENNEDYNEK az Egyesült Államok elnökének tragikus halála miatt, a népek egyöntetű béketörekvéséről tanúskodik. Ugyanakkor mindenesetre növekszik az a félelem, hogy egyes országokban foko- zódhatik olyan szélsőséges körök tevékenysége, amelyek a népeket a hidegháború állapotába kísérlik meg visszavenni, sőt még egy thermonukleáris háború kirobbantásától sem riadnak vissza. A Munkabizottság mégis kifejezi azt a reménységét, hogy a nagyhatalmak kormányai folytatni fogják a feszültség enyhítésének és a békés egymásmelleit élésnek a politikáját. Ezt a reménységet megerősíti az a távirat-váltás, amely N. Sz. HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és L. B. JOHNSON, az Egyesült Államok elnöke között történt az új esztendő alkalmával. A Munkabizottságot mégis komoly aggodalommal tölti el a ciprusi feszültség, amely veszélyeztetheti az állam egységét, szabadságát és függetlenségét és súlyos következményekkel járhat a világbéke szempontjából. A Munkabizottságnak szilárd reménysége, hogy hamarosan helyreáll a békesség a világnak ezen a területén. Minden békeszerető ember kötelessége, hogy ehhez erőteljes segítséget nyújtson. A világbéke problémáinak megvitatása során a Munka- bizottság tagjai tudatában voltak annak, hogy a béke biztosítása és fenntartása attól függ, hogy a népek milyen aktívan szállnak síkra a megbékélés érdekében. Ezért válik ma egyre nagyobb jelentőségűvé a Keresztyén Békemozgalomban részt vevő egyházak, egyházi közösségek és csoportok szolgálata, az a szolgálat, amelyet minden megjelenési formájában ki kell szélesíteni és el kell mélyíteni. Ezért a Keresztyén Békekonferencia legfontosabb feladata továbbra is az, hogy a keresztyén békemozgalomban való részvételre vonja be azokat az egyházakat és keresztyén köröket, amelyek még mindig nem csatlakoztak, valamint, hogy egyesítse a keresztyénségnek a megbékélés érdekében kifejtett fáradozásait és előmozdítsa az együttmunkálkodást. A MUNKABIZOTTSÁG BUDAPESTI ÜLÉSÉT a magyar- országi egyházak gyülekezeteinek imádságaiért hálás szívvel, minden keresztyénnek a II. Keresztyén Békevilággyűlés sikerére mondott imádságait kérve, Isten mindenható segítsége iránti bizodalomban fejezte be. Reménységét Istenbe veti. Aki velünk emberekkel örök és rendíthetetlen szövetségét életre és békességre kötötte meg a Jézus Krisztusban. Sok esztendős szép és kedves hagyomány, hogy a budapesti gyülekezetek küldöttei az esztendő indulásakor köszöntik az egyházi vezetőséget, visszatekintenek az elmúlt esztendő megtett útjára és az egyházi vezetőség mögé felsorakozva indulnak tovább az új esztendő útján. Káldy Zoltánt, a Déli Egyházkerület püspökét, újév napján a délelőtti istentiszteletek befejeztével köszöntötték hivatalában a pesti egyházmegye gyülekezeteinek lelkészei, felügyelői és presbiterei. Közös ének és imádság után dr. Mihály Dezső jogtanácsos, egyházmegyei felügyelő, újpesti presbiter, tolmácsolta az egybegyűltek jókívánságait. Megállapította, hogy az elmúlt, öt esztendőben az addig belső ellentmondásokkal telt egyházi közélet megnyugodott, helyreállt a belső rend. Az egyház belső rendjének megszilárdulása elmélyítette az egyházunk iránti bizalmat hazánkban és emelte tekintélyét a külföldi, nyugati egyházak és egyházi világszervezetek előtt. Örömmel emlékezett meg dr. Mihály Dezső arról, hogy a H. Keresztyén Békevilággyűlés Előkészítő Bizottsága Budapesten tanácskozik. „Nagyon jól tudjuk valameny- nyien — mondotta —, hogy egyházunk elsőrendű feladatai közé tartozik a béke megteremtéséért és megszilárdításáért folyó munka, a népek barátságáért való fáradozás és ebben a fáradozásban az egyházak kölcsönös megbecsülése és együttműködése. Éppen ezért imádságainkba belefoglaljuk a Prágai Keresztyén Békekonferenciáért való kérésünket is.” Egyházunk belső életének további megszilárdulását készíti elő az új esztendő. Ebben a vonatkozásban szólott arról a törvényelőkészítő munkáról, amely 1964-ben megindul, hogy a konszolidált egyházi életünket jogilag is megszilárdítsa. Ezután olyan tényekről és eredményekről emlékezett meg egyházunkban, amelyek mind azt mutatják, hogy egyházunk igyekszik jól betölteni szolgálatát hazánkban. Mindehhez jelentősen járult hozzá Káldy Zoltán püspök jó vezetése, önmagát nem kímélő munkája és fáradozása. Mindebben erősítse és segítse Isten a püspököt az új esztendőben is — fejezte ki az egybegyűltek jó kívánságát dr. Mihály Dezső. Káldy Zoltán püspök válaszában kijelentette, hogy jó reménységgel és örömmel néz előre és visszafelé is. Mert nem a megoldhatatlan problémák, hanem a megoldások felől nézi az 1964-es esztendőt. Erre feljogosít bennünket az az Isten, aki annyi jó megoldást adott 1963-ban is. A megoldások felől, tehát Isten felől tekintünk az új esztendőre. Visszatekintve egyházunk útjára, Káldy Zoltán püspök megemlékezett a 15 éves Egyezmény jelentőségéről. Ma mar mindenki előtt világos, hogy annak idején az egyház vezetősége felelősséggel és előrelátással kötötte az Egyezményt. A 15 évvel ezelőtti döntés helyes volt, s azokat igazolja, akik a demokráciát 15 évvel ezelőtt nem tekintették ideiglenes államformának. Az Egyezmény fennállása óta és ma is nagyban járul hozzá ahhoz, hogy egyházunk biztonságérzetben, zavartalanul végezheti szolgálatát, A továbbiakban szólott a püspök arról a figyelemre méltó tényről, hogy egyházunk tekintélye milyen jelentékeny mértékben emelkedett külföldi hittestvéreink és a külföldi egyházak szemében. „Külföldi hitestvéreink is egyre jobban látják,' hogy helyes az az út, amelyen egyházunk jár.” Természetesen mindkét részről van még kritika, kifogásainkat azonban testvéri szeretet- ben kell megtárgyalni egymással. A párbeszédből csak jó származhat. így illik az egyházban. Gyülekezeti életünk kiegyensúlyozottságáról beszélt ezután a püspök. Megemlítette az elmúlt esztendőben egyházunk közkincsévé lett Agen- dát, amely a gyülekezetek egy úton járását segíti elő. Szólott az egyetemes énekeskönyv tervéről. Ez távolabbi terv. Ezekben a napokban kerül híveink kezébe a kis formátumú új Énekeskönyv, amely az új Agenda szerinti istentiszteleti és temetési rendet is tartalmazza. 15 éve folyik a bibliafordítás, Tervünk, hogy 1967-re a teljes új bibliafordítás eljusson híveinkhez. A prédikációkra való alaposabb teológiai felkészültséghez nyújtanak segítséget Groó Gyula: Jakab levele, dr. Pálfy Miklós: Zsoltárok könyve magyarázata. Mindkét mű sajtó alatt. Az I. és a XI. világháború évfordulójára emlékezve méltatta a püspök a Prágai Keresztyén Békekonferencia jelentőségét. Befejezőül megállapította a püspök, hogy 1964-re és az egyház 1964-ben végzendő munkájára az ige perspektívájában kell tekintenünk. így kívánt boldog új esztendőt a gyülekezeteknek, a gyülekezetek vezetőinek és népének. Az együttlét a püspök imádságával fejeződött be. Dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőt és D. dr. Vető Bajost, egyházunk püspök-elnökét, az egyetemes elnökséget, január 2-án, az esztendő első munkanapján köszöntötték a pesti lelkészek és a munkatársak. Az üdvözlő szavakat Káldy Zoltán püspök tolmácsolta. Örömének adott kifejezést, hogy egyre szélesebb körű bizalom övezi az egyházi vezetőséget, amely egyre szélesebb bázisra támaszkodva végzi felelősségteljes munkáját. A két világháborúról megemlékezve, szükségesnek tartotta, hogy a békemunkában megfrissülve, annak szépségét látva, a hit szenvedélyével és a szeretet forróságával munkálkodjunk e téren tovább. A II. Keresztyén Békevilággyűlés legyen bizonysága annak, hogy a szent ügyért a keresz- tyénség össze tud fogni egymással és más világnézetűek- kel is. Meg kell újulnia e téren az igehirdetésnek is. 'Frázismentessé, mélyrehatóbbá kell lennie, hogy híveink is teljes számban álljanak oda a béke nagyszerű ügye mellé, Szólott az 1614. évi szepes- váraljai zsinat (350 év) és az 1934. évi budapesti zsinat (30 év) jubileumairól. Egyházunk jó rendje érdekében ebben a jubileumi esztendőben készülünk mi is zsinatunkra. Nem a jogért magáért, hanem az egyház szolgálata jobb betöltése érdekében. És itt számítunk valamennyi evangélikus lelkész munkájára. Kitűnő teológusokra, kitűnő jogászokra és kitűnő egyházpolitikusokra van szükségünk, mert az egyházi törvényeink a szocializmusban szolgáló magyar evangélikus egyház számára készülnek. A 30 éves Barmeni Nyilatkozat, amely annak idején a fasizmussal szemben védekezve mondta ki az egyház állás- foglalását, késztessen minket arra, hogy elmélyítsük egyházunkban a teológiai munkát, mert az egyház nem kerülheti ki az állásfoglalást. Ma az emberiség nagy kérdéseiben köteles állást foglalni az egyház. Ezt a célt szolgálja az 1964. évre tervezett országos teológiai konferencia. Végül megemlékezett a püspök arról, hogy 10 éves a Gyülekezeti Segély. Az 1964-es év legyen a diakóniai szolgálat elmélyítése intézményesen is, de tága'ob értelemben az egész emberiség jó ügyének szerétéiből való szolgálatában is. A mögöttünk levő években oly sok szép dolog történt ebben a mi hazánkban, hogy jó reménységgel tudunk csak előre nézni. Legyen elhatározásunk, hogy 1964-ben még jobban igyekszünk végezni munkánkat. Határozottabb cselekedetekkel és melegebb szívvel! — fejezte be szavait Káldy Zoltán püspök. Dr. Vető Lajos püspök válaszolt Káldy püspök szavaira. A múlt esztendő sok jó dolgot hozott egyházunkban — mondotta Vető püspök — ezekért legyen hála Istennek, emberileg pedig közvetlen munkatársainknak, a felügyelőknek, a lelkészeknek, a presbitereknek és gyülekezeteknek. 1964- ben ugyanazokon a vágányokon haladunk tovább, amelyeken eddig jártunk. Nem újat kezdünk, hanem folytatjuk azt, amit eddig jónak felismertünk. Tisztán látjuk, merre halad hazánk és merre visz benne egyházunk útja. Ezen az úton haladunk tovább, de új feladatoknak nekifeszülve. Legyen jelszavunk: még jobban! Minőségileg még jobban! Igyekezzünk a kicsinyen való hűségre. Foglalkozzunk lelki- ismeretesebben a mindennapok dolgával, nem feledkezve meg az igéről: Minden napnak elég a maga baja, — ne aggodalmaskodjatok! Erre az elhatározásunkra kérjük Isten áldását. És kérjük Isten áldását egyházunkra,- gyülekezeteinkre, az esperesekre és lelkészekre, a felügyelőkre és presbiterekre, és egyházunk egész népére — fejezte be szavait Vető Lajos püspök. Ezután Mihályfi Ernő felügyelő és dr. Vető Lajos püspök baráti, szívélyes beszélgetést folytatott az egybegyűltekkel. Hit és ULvatás A hivő ember számára dön-' tő dolog annak a megtapasztalása, hogy életében a hit és a hivatás összetartozik. A hit belső ereje, titka, tartása. Ügy is lehet mondani, hogy a forrás, amiből mindennap merít, kenyér, amiből mindennap táplálkozik, szív, amelynek szeréíetétől mindennap megszépül. Viszont a hivatása mindaz, ami ebből a belső, boldog békességből természetszerűleg következik: a munka,, amit mindennap vidáman végez, a felelősség, amit mindennap mindenki iránt érez, a viselkedés, amivel mindennap’ mindenki felé forró szeretettel közeledik. Amikor a Vízkereszt vasárnapjai ezt a vallomást adják: Jézus Krisztus a hivő élet Világossága, akkor ez valójában annyit jelent, hogy Jézus Krisztus társa lett az embernek. Közelsége könnyebbé* világosabbá teszi az ember útjának céljait, kérdéseit és feladatait. Amikor az Ö szava szói, a hivő ember érzi,- hogy nincs egyedül, hanem a hatalmas Szeretet karjai között halad előre, erős szívvel, derűs bizakodással és megelevenítő reménységgel. A Vízkereszt világossága azonban nemcsak azt jelenti, hogy Jézus Krisztus társává lesz a hivő embernek, hanem azt is, hogy ugyanakkor minket testvérekké tesz. Nemcsak Krisztus arcát látjuk meg egyre jobban és tisztábban, nemcsak az utat, amelyen végighalad az életünk, de egyre jobban és tisztábban látjuk emberek arcvonásait is. A hitünkből akkor, abban a nagyszerű pillanatban lesz igazán hivatás, amikor felfedezzük egymás arcán a testvér szép arcvonásait. Lehet, hogy eddig ezeket nem láttuk jól. Lehet, hogy voltak előttünk idegen és közönyös arcok, kedves és kellemetlen „benyomások”. Most az a boldog meglepetésünk, hogy közeli és távoli arcok megelevenednek, megszépülnek. Ez a Vízkereszt világossága: meglátni és megszeretni mindenkin azt a tcst- vérarcot, akivel valóban egy testvérnek, egy családnak születtünk. Végül csak annyit, hogy bitünk szerint a Vízkereszt Világossága nemcsak arra való, hogy benne tisztábban tündököljenek az arcok, hanem arra is, hogy egymásnak világítsanak! Mindenkinek más a lámpása, más a szíve. De miuden szív tele van szeretettel. Ne sajnáljuk magunkat, a szívünket odatartani a mások élete elé! Sokszor egy jó szó, egy kedves mozdulat, egy mosoly már világosság: valakinek otthonná melegítheti az életét. Szemünk és szívünk fényét ne sajnáljuk soha senkitől: legyünk világosság! Fény, amelyik melegít és otthont ad, mint amikor a hazaérkező hozzátartozók az est küszöbén meggyújtják az otthoni lámpát. (f.) i A í i
