Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-23 / 8. szám

Emlékezés és emlékeztetés Ezsaiás 63, 7—14. 1- „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyel­medről, mert azok öröktől fogva vannak” — könyörög imád­ságában a 25. zsoltár írója. Tegnaptól máig hosszú az út. Le­het a tegnap, a múlt, évezredek kifejezője éppúgy, mint egy tovatűnő pillanaté. Az évezredek éppúgy magukban hor­dozzák a történelmet, mint a múló percek. De minden vissza­idézett pillanat kegyelemről beszél. Ezt napjaink nagy tör­ténelmi átalakulásában érezhetjük meg igazán. Pillanatokon múlhatik az egész emberiség jövője. Tegnapunk biztató tanul­sága: gondviselő Atyánk van, aki várakozó reménységgel néz a ma küzdelmében jövendőjét formáló emberre. Nem akarja, hogy csak egy is elvesszen. 2. Az ember olyan könnyen elfeledkezik Istenről. Ez bű­nünk. Tragédiánk akkor lenne,, ha Isten feledkezne el rólunk. De a múltba nézésünk mást mutat. Minden szenvedésünket Ö viselte el, hordozza a jelenben is, „szerelmében és kegyel­mében”. Ezért hangzik el minden prédikáció, bizonyságtevés, hogy a múlt tanulsága Isten Szentlelke által a jelen formáló erejévé váljék. Krisztus nemcsak felfedője a bűnnek, hanem megbocsá- tója is. Ö nagyobb, mint a világ összes bűne. Ezért is győz­hette le a golgotái keresztjén, s tett bennünket győzelme ré­szesévé. Tarzusi Saulként sokszor buzgólkodunk „Istenért”, be akar­juk építeni a magunk munkájába és elfeledjük, nekünk da­maszkuszi Pálnak kell lennünk, hogy a Szentlélek által Isten építhessen be a maga munkájába minket Innen van a sok­szor gigantikus küzdelmünk szánalmas kudarca A próféta bölcsen szemléli a múltat, meglátja benne azt, ami jó, de azt is, ami rossz. Látja az emberek cselekedetét, de az Istenét is. Bizalma nem azon alapszik, amit mi teszünk az Istenért, hanem, amit az Isten tesz miértünk. 3. Emlékezéseinkben kicsinyek, igényeinkben nagyok va­gyunk Isten a maga népének tart — ennek bizonyságát is adta •—, de kár, hogy erről mindig akkor feledkezünk el, amikor következményeiről kell bizonyságot tennünk Mintha szégyellnénk Isten „régi” barátságát. Isten ennek ellenére is magáénak tart, ha megszomorítottuk is szentségének lelkét. Az engedetlenségünk is azért fáj Istennek, mert ő előre látja az abból fakadó szenvedésünket. Ezért vállalta minden szen­vedésünket Krisztusban — szeretetből —, hogy mentesítsen a bűn következményeitől. De hogy részese legyek Krisztus megváltó kegyelmi ajándékának, ahhoz az a hit kell, mely mindörökre hozzá köt engemet. Legyen Isten irgalmára és kegyelmére való emlékezésünk *— emlékeztetés a kegyelmes és irgalmas Istenben bízó hitre! Piachy Lajos ISTENTISZTELETI REND HÍREK ** Böjt 2. vasárnapján as ól tárterítő színe lila. A Va­sárnap oltári és délutáni igé­je: Mt 15, 21—28; szószéki igé­je: Ezs 63, 7—14.- EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 23-án, vasárnap reg­gel fél 8 órai kezdettel evan­gélikus vallásos félórát közve­tít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: BÁRDOSI JENŐ dabronyi lel­kész.- LELKÉSZAVATÁS. A csákvári egyházközség eddigi segédlelkészét Simont ay Fe­rencet választotta lelkészéül. Simonfay Ferencet február 23-án, böjt 2. vasárnapján a délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepi istentisztelet keletében iktatja hivatalába Selmeczi János, a fejér—komáromi egy­házmegye esperese. „Ügy te­kintsenek minket, mint Krisz­tus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait” (L Kor. 4, 1.). 7 LACKNER ALADÁR ke- szőhidegkúti lelkészt a helyi Hazafias Népfront legutóbbi gyűlésén a Népfront-Bizottság elnökének és járási kiküldöt­tének választották meg.- HALÁLOZÁS. Gyarmati Ferenc evangélikus lelkész február 11-én életének 78. évé­ben hosszú, türelemmel viselt szenvedés után elhunyt. Feb­ruár 13-án temették ei a Far­kasréti temetőben. „Boldogok a halottak, akik az Űrban halnak meg.” RÁKOS PÁL nyugalmazott fővárosi adóügyi előadó, a bu­davári egyházközség presbite­re február 12-én 70. életévé­ben elhunyt. Február 18-án temették el a Farkasréti te­metőben. „Elég néked az én kegyelmem” (II. Kor. 12,9.)- PÉNZBESZEDÖT keres a Pesterzsébeti Egyházközség. Érdeklődés: Bp. XX. Ady u 89. számon, vagy 479—422-es telefonszáman. EGYHÁZI TISZTSÉGVISELŐK IKTATÁSA ANGYALFÖLDÖN Bötj 1. vasárnapján, február 16-án ünnepe volt az angyal­földi gyülekezetnek. A dél­előtt 11 órakor kezdődő isten- tisztelet befejező oltári szol­gálata keretében iktatta tiszt­ségébe a gyülekezeti lelkész, Gádor András, a gyülekezet új felügyelőjét: Fa Ferencet másodfelügyelőjét: Krayzell Kornélt, gondnokát: Kovr>g Mártont és azokat az egyház­tanácsosokat, akikkel kiegé­szült a presbitérium: Osipkay Károlyt, Darók Józsefet, Hor­váth Józsefet, Kari Bélát, Ke­mény Lászlót, Murinai Józse­fet, Nagy Dénesi, Porgányi Gyulát, Rocskár Gézát, Torna Bertalant, Tóth Lajost és Var- gyai Sándort. Az iktatás után az újonnan beiktatott tisztségviselők a presbitérium régi tagjaival családostól járultak a gyüle­kezettel együtt az úrvacsorá­hoz. A beiktatott tisztségviselők szolgálatára és életére ezúton is Isten áldását kérjük. — BUNDÁK divatos átszabása, használt szőrmék vétele Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhá* Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL, Üllői út 24- Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Pt Csekkszámla: 20412.—VTH. Árusítja a Magyar Posta tü 000 példányban nyomatott A. 1019/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest INDEX 25211 64.1019/2 Budapesten, 1961 február 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Ka­ken András de. 11. (úrv.) dr. Nagy Gyula du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fel 10. (úrv.) Koren Emil de. 11. Korén Emil du. 6. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői fit 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57;b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de 10. Szir­mai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6- Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10. Takács József. Utász u. de. 9. Ta­kács József Vajda Péter u. de. fél 2. Takács József. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Detre János. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti lit. fle. 11. Káposzta Lajos. Váci út. äe. 3. Káposzta Lajos. Frangepán B. de. fél 9. Gádor András. Üjpest le. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. ló. Soroksár újtelep de fél 9. Pestújhely de 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. M. Rákospalota kístemplom du. 3. .Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fel 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos du. I. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 1. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fü- löp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos n ie. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Csen- gödy László. Diana út de. fél 9. Filippinyi János. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld le. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. [urv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Virv.) Uzon László. Németvölgyi it de. 9. (úrv.) Uzon László du. 5. Szeretetvendégség Kelenvölgy le. 9. visontai Róbert Budafok le. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11. cÁ Lezáti ajtó Van egy rendelkezés, nem mindenki tadja, Csak két szobánk lehet s egyiknek nincs kulcsa. Nem lakhatjuk együtt, nem nyithatjuk össze, a két szobát csak egy ajtó köti össze. Ha egyiket lakod, zárva van a másik, ki a másikban van, az ebből nem látszik. Tegnap velünk voltál, édesapám, drága, s hogy ma átköltöztél a másik szobába, becsuktad ae ajtót, fáradt voltál nagyon, kabátod itt hagytad a régi pamlagon, nem tudunk bemenni, mert a szobád zárva, de tudjuk, hogy ott vagy, a másik szobába, oly sokat szenvedtél, pihenj, apánk, drága. GYARMATHY IRÉN HÉTRŐL—HÉTRE Reminiscere... 25. Zsoltár 6. v. Böjt jeles vasárnapjai zsoltárigékből kapták nevüket, s szá­zadok óta latinul is hallja őket templomjáró népünk. Pusztán az a tény, hogy zsoltárverseket emlegetünk a böjti vasárna­pokon, figyelmeztetés és buzdítás: böjt időszakában több imádsággal, a lélek mélyéről fakadó imádsággal forduljunk Istenhez! Ám, ha kis fáradsággal el is olvassuk a vasárnap zsoltárversét vagy az egész zsoltárt is, új színt, tartalmat nyer­hetnek imádságaink. „Reminiscere” — így kezdődik böjt második vasárnapjá­nak zsoltárverse — azaz: „Emlékezzél meg,” — s így folyta­tódik:^ „Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak”. Ha imádságunkkal Isten elé lépünkt szorongó, kétkedő, bizalmat vesztett szívünk mire is hivat­kozhatnék? Mi nyújthat biztosítékot arra, hogy Isten meghall­gat, hogy szívesen foglalkozik velem és ügyemmel? Emberileg szólva: meg tudom-e indítani szívét érdekemben? Nincs hat­hatós érvünk, nincs magyarázatunk, amelyet Isten elfogadni tartoznék, nincs egy sem, amit magunkban találhatnánk. Ez a zsoltár adja szánkba az egyetlen döntő érvet, amellyel Isten színe elé állhatunk. Előtte csupán az Ö irgalmára és kegyel­mére hivatkozhatunk. Ez az, ami számít Isten előtt, erről soha meg nem feledkezik. Jézus „böjti útja”, szenvedése és kereszthalála, a törté­nelmi tények szilárd valódiságával biztosítja számunkra, hogy Isten nem felejt el irgalmas és kegyelmes szívvel hozzánk fordulni. Sokkal inkább mi vagyunk ebben a vonatkozásban is feledékenyek. Irgalma és kegyelme helyett gyakran jutal­mat és elismerést vagy just és szolgáltatást akarunk kapni tőle. Mi feledkezünk meg a „drága árról”, Jézus Krisztusról* akiben minden szeretetét nekünk adta. Mikor a szoltár szavait imádkozzuk ezen a vasárnapon* hivatkozzunk bizalommal Isten előtt irgalmára és kegyelmére, a Jézus Krisztusra, hogy csupán Rá emlékezzék, amikor ránk tekint, akik könnyelműen és vétkesen elfeledkezünk Róla és Őérte kaphassunk bocsánatot Muncz Frigyes iifiirmtmiiiiiHiiitimiiiiiiiimiiiriiiiiiNiimfiniiiiiiiiiiiiniiiiiiMimiiniftntimiiimiiiiimiiiiiMiitiimunainiiiiiiiiiiiiMuiiuiMiiiMd NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 93, 5, L KORINTUS 3, «. Az egyház szó Isten házára utal. listen temploma szent”. Épüljünk tehát Isten templomává, hogy életünk Krisztus ál­tal megszentelt legyen. I. Tesszalonika 4, 1—7, Zsoltárok 5. HÉTFŐ: JEREMIÁS 14, 9, LUKÁCS 3, 8. Istennek csak annyiban van szüksége az egyházra — ránk keresztyénekre —, amennyiben az Ő ügyét szolgálja. Ha szem elől tóvesztenénk az emberek közötti szolgálat hivatását, Isten még a kövekből is támasztana követőket magának. János 7, 14—18, Márk 10, 17—24. KEDD: HÓSEÁS 4, 8—3, EFEZUS 5, 8—11. Isten népét újabb és újabb szolgálatok végzésére küldi. „A keresztyén- ségnek szüntelen imádkozásból, és cselekvésből kell állnia az emberek között.” Apostolok Cselekedetei 5, 17—29, Márk 10, 28—31. ' SZERDA: I. MÓZES 24, 27, I. KORINTUS 1, 9. Keresztyén életünk nem mindig tudja betölteni ezt a szent hivatását, Isten szeretete állandó újrakezdésre sarkal. „Hű az Isten” I. Sámuel 3, 1—10, Márk 10, 32—45. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 9, 14—15, APOSTOLOK CSELEKEDETEI 21, 19—20. Isten evangéliumának a hirdetése nagy és szent feladat. „Ügy tündököljön a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és di­csőítsék a ti mennyei Atyátokat” Jeremiás 20, 7—13, Márk 10, 46—52. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 8, 3b, MÁTÉ 18, 3. A gyermek teljes bizalommal ragaszkodik szüleihez. Isten a mi mennyei Atyánk. Gyermeki hűséggel bízzunk benne! Zsidók 5, 4—10, Márk 11, 1—11. SZOMBAT: HÖSEÁS 10, 12, n. KORINTUS 5, 17. Isten első teremtését szörnyű vonás húzta át: a bűn. Isten kegyel­me végtelen, a kereszt és a feltámadás csodájával új teremtést kezdett. Aki hisz ebben, az újjászületik. Szükség néktek újon­nan születni. Máté 21, 33—46, Márk 11, 12—14, 20—26. Ruttkay Levente A császár ügynöke Vulpius jelentése a júdeai eseményekről (Részlet) Tibérius császár! MEGBÍZATÁSOMNAK IGYEKEZTEM TELJES ERŐMBŐL ELEGET TENNI. Sze­mélyemet sikerült titokban tartani úgy Szí­riában, mint Egyiptomban és utoljára Júdeá­bán is. Senki nem tudja, Uram, hogy a Te megbízásodból keresem fel a tartományokat és hogy a legtitkosabb megbízatást kell elvé­geznem. Egyiptomi és Szíriái jelentésemet ed­dig kézhez kellett venned és mindkettőben azonos eredményű a nyomozásom. Sem egyik, sem másik tartományban az összeesküvésnek, valamint a zendülésnek nincs közös szála. Mindegyiket vitéz légióink jelenléte és ke­mény közbelépése azonnal elfojtotta. A biro­dalomra nézve egyik sem bír jelentőséggel, de ajánlom, Uram, a titoktartást az ügy felől, mert nem jó a népek között szertehordozni a hírét, miután kedvet kaphatnak hasonló kezdeményezésre. Nekünk egyebekben most Keleten van a legtöbb bajunk. Ezt a rakon­cátlan és sokfajta népet nehezen tudjuk meg­fékezni és rendhez szoktatni. Ezért nyomatékosan felhívom a figyelme­det, Uram, Júdeára, mert az az érzésem, hogy ez a tartomány még sok kellemetlenséget fog nekünk jelenteni és ha itt nem tudjuk meg­fékezni a rendbontókat, könnyen átharapózik az itt gyújtott tűz a birodalom egyéb tarto­mányaira s akkor Rómánk, meg az istenektől adományozott impérium újra darabokra hul­lik, s a barbárok áldozatai leszünk mindany- nyian. Amióta az isteni Caesar, Augustus, Egyip­tomot könnyen meghódította, Júdea is fékez­hető, de a párthusokkal való cinkosságuk még sok bajt keverhet. Nekem, Császári Uram, az a véleményem, hogy sokkal több megbízható légiót kellene itt Keleten tartanunk, mert a birodalom nem Galliában vagy Hispániában, sem Afrikában van veszélyben, hanem itt, Ázsiában. Vagy pedig alaposan meg kell lec­kéztetnünk ezeket a népeket és ha másként nem megy, keresnünk kell az okot, hogy né­melyiket közülük megtizedeljük. A JŰDEAIAKBAN SEMMI BIZALMUNK NEM LEHET. Ezt a népet Róma soha nem tudja megnyerni magának. Kétszínűsége visz­szataszító, fanatizmusa félelmetes. Az Általad idehelyezett procurator, Pilátus, jól végzi munkáját, de nehezen tud eligazodni e hazu- dozó és legkülönbözőbb érdekű pártok és cso­portok között. Néha úgy vettem észre, hogy szilárdságában megingott és kereste a hang­adók kedvét, miután ez. a nép képes arra, hogy háta megett felkeressen Téged, és be­vádolja idehelyezett emberünket. Néhány esetben példamutatóan járt el a helytartó s ezt azért jelentem magam is, hogy bizalmadat nem kell megvonni tőle. És most, Felséges Uram, rátérek jelentésem lényegére. Ideérkeztemkor először megfigyel­tem a zsidó nép szokásait és különösképpen vezetőit. Jártam néhány faluban, mert a la­kosság nagy része falun lakik. Nem úgy, mint nálunk, a gazdag Itáliában, városokban. A fa­lusi lakosság meglehetősen szegény. Nem cso­da, hiszen ezen a földön alig terem meg az árpa, vagy más gabona. A parasztok a gabona mellett az olajfák s a szőlő termését haszno­sítják. Némely módosabb parasztnak van csu­pán említésre méltó birkanyája. Ezek a pa­rasztok türelmesek, szó nélkül engedelmes­kednek az adóbehajtóknak és teljesítik köte­lességüket. Nyomorult viskókban laknak, piszkosak és nagyon sok keleti betegségben szenvedő van közöttük. Műveletlenek és alig tudnak valamit a világ dolgairól, főként ró­lunk. Községük határát sem hagyják el s ha olykor idegen téved közéjük, körülveszik, cso­dálják és hallgatják.- Ilyenkor megakad a munka, a kíváncsiságukat alig tudják kielé­gíteni. Rajongásig tisztelik azokat, akik kö­zöttük valamilyen nyavalyát meg tudnak gyógyítani, mert az orvostudományt egyálta­lán nem ismerik. Nem úgy, mint nálunk, Ró­mában. A VÁROSI LAKOSSÁGUK MAS. A zsi­dóknak több ősi városuk van. Ezek a városok azonban a sok háborúskodás alatt többször elpusztultak, de újra felépültek. Külön fel kell hívnom a figyelmedet, ó Caesar, egyik­másikra, mert némelyik felépítésében a zsidó ellenállás szelleme rejlik. Valóságos fellegvár példának okáért szent városuk, Jeruzsálem. És ha netán — az istenek mentsenek meg bennünket tőle — ellenállásra, zendülésre ke­rülne a sor, ezt a várost légióink aligha tud­nák bevenni. Rendeletet kellene kidolgozni ahhoz, hogy lebontassuk az ilyen hatalmas falakat és erődítményeket, mert ez az ural­munkat megkönnyítené. Egyebekben ezekben a városokban laknak a nép vezetői, hangadói. Főként itt, Jeruzsá­lemben húzódnak meg a lázításra kész ele­mek és gonosztevők, akik Róma uralmát nem akarják elismerni. Ezeknek a kifüstölése a város zeg-zugaiból a jelenlegi katonai lét­számmal lehetetlen. Én számtalan rendbontót juttattam rendőrkézre, de vigyáznom kellett, hogy fel ne fedjenek. A birodalom szempont-, jából azonban tudnunk kell, isteni Tibérius, hogy ez teljesen jelentéktelen eredmény. Ha tízet megfeszítettek közülük, támad helyettük száz! A városlakó polgárság pedig úgy elrejti őket, hogy alig lehet nyomukra akadni. Ezzel tanú jelét adják annak, hogy velük éreznek. A zsidók vezetőit illetően más véleményen vagyok, mint a helytartó. A helytartó megbí­zik bennük és hozzávetőlegesen szabad kezet ad nekik a cselekvéshez. Isteni Caesar, ezt a népet csak ilyen közelről lehet megismerni, és noha hónapok óta tartózkodom itt, még­sem merem mondani, hogy ismerem vallásu­kat,. pártjaikat, érdekeiket, mozgalmaikat tö­kéletesen. Mindenesetre sokkal több óvatos­ságra van szükségünk, mert csupán megjátsz- szák a hűséget irántunk, tarka köntösük azon­ban csalárd szívet takar. Náluk régi hagyomány az, hogy a törvény­kezést és az állami kérdéseket vallásuk veze­tői, vagyis a papjaik végzik. Azt tudnám ta­nácsolni, hogy válasszuk szét az ügyeket egy­mástól és vallásuk élére is a mi papjaink közül kellene megbízható embert ültetni. A jelenlegi helyzetben azonban ez kivihetetlen. Tudom, hogy tanácsomra a helytartó kísér­letet tett erre, de kudarc ért bennünket. Ta­pasztalatom szerint hűségüknél csak a kapzsi­ságuk nagyobb s ez ideig-óráig hozzánk lán­colja őket. Mert elképesztően meggazdagodtak a nép adományaiból, amely sötét vallásossá­gukból adódik. Ez a vagyon azonban kivá­lóan alkalmas lehet a pártütésre és az ellen­állás megszervezésére. HATALMUKAT KÉT OLDALRÓL FÉLTIK. Ez lemérhető magatartásukon. Tőlünk, mert mi nevezzük ki őket s a néptől, mely áruló­kat érez bennük. De mi lesz akkor, ha meg­szólal bennük fajtájuk vére és inkább dön­tenek honfitársaik érdekében, mint mellet­tünk? És most jelentést küldök arról az esemény­ről, amely az utóbbi napokban izgalomban tartotta szent városukat, Jeruzsálemet. Meg­győződésem, hogy a helytartó egy szóval sem fog említést tenni róla, miután úgy vettem észre, hogy számára ez az ügy nem bírt jelen­tőséggel. * ­Bátorkodtam megvizsgálni a dolgot, és elöl­járóban még annyit, hogy nyomozásaim ered­ményeképpen ez az ügy semmilyen kapcsolat­ban nem áll Egyiptom, Szíria tartományok ügyeivel, még kevésbé a párthusok bennün­ket fenyegető készülődéseivel. Semmiféle szál nem vezet Júdea tartományának határain túlra. És mégis rendkívül döntő jelentőségű­nek tartom annak ellenére, hogy vallásos köntösben jelentkezett az a mozgalom, amely az elmúlt napokban zendülést váltott ki. A következőkben leírom az eseményt úgy, ahogy én láttam s végül tanácsaimat fűzöm hozzá. Azt a személyt, akinek a nevéhez kapcsolódik az ügy, Jézusnak hívták. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents