Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-05 / 1. szám
Hűséggel szolgáljunk Józs. 24,14—18. Sokszor egy-egy apró szócska teHk meg összekapcsoló tartalommal, hogy jobban értsük Isten mondanivalóját. „Azért hát...” — emögött ott van Isten szeretetének, megőrző munkájának a ténye, amellyel népét vezeti, gondot visel az övéire. Ma már tudjuk, hogy ehhez a gondviselő munkához hozzátartozik, sőt abban válik megfoghatóvá, hogy Jézus Krisztusban végezte el az övéit megmentő munkát, a vált- Eágot. & mert Krisztusban felismertük Istennek oly mérhetetlen szeretetét, azért hát... — hűségben járunk. A szeretetre szeretet visszhangzik ez emberi szívben, s aki felismerte Isten szeretetét és hűségét, az tud csak igazán hű lenni őhozzá. Nem a környezetem a hibás, ha elfordulok tőle, csak magamban kereshetem a hűség meglétét, vagy hiányának okát. — szolgálunk az Ümak. Szolgálatunknak forrása ő. Nem úgy, hogy neki adjuk vissza, amit tőle kaptunk, sem úgy, hogy viszonozni próbáljuk a hozzánk való jóságát, hanem úgy, hogy a Krisztusban nekünk szolgáló Isten szeretetének erejétől megforrósodik a szív s nem tehet mást, minthogy ő Js szolgáljon másoknak. Isten a szívünk hűségét nem bennünk méri le, hanem másokban, akiket szeretünk, akiknek Savára élnünk kell „Mert ő a mi Istenünk” — ezt csupán vallani nem lehet. Csak megbizonyítani, egy egész élettel tanúsítani. K. E. Robert r Hatéves korában megvakult 'egy amerikai kisfiú. Kevéssel előbb még látott. Az édesanyja arcvonásai tisztán vésődtek az emlékezetébe, nem mosódtak el az idők folyamán sem. Hirtelen elsötétült minden előtte. Egyszer s mindenkorra megszűnt számára a külvilág látványossága. De ugyanekkor, 'különös, egész életére kiható élményben részesült. Első mozdulata az volt, hogy kinyújtotta a kezét. Nem azért, hogy oltalmat keressen, hogy meneküljön egy rászabaduló, ismeretlen rossz elől, hanem hogy megragadjon valamit. Akármit, amit azonnal elérhet, mert a tettvágy, az életösztön, a cselekvés ingere hajtotta. És ekkor, úgy érezte, megérteni nem tudta, sem akkor, se később, hogy megérintette a Kegyelem. Valóban fogott valamit, Belekapaszkodott az Angyalba — így számol be maga róla f—, aki íme. belészállt és söha többé el nem hagyta. Imakönyv Ára: 12,— Ft Kapható a Sajtóosztályon, Budapest, VIII. Puskin u. 12. Russel Nem bántotta egy pillanatig se, hogy elvesztette a szeme- viíágát. Tudomásul vette, hogy nem lát, de ez mit se változtat az életében. Normális fiú egyébként, mint látókorában volt még röviddel előbb, és amilyen sok más pajtása. Természetesen alakul körűié minden és semmi kivételezésnek nincsen helye irányában. Nem is kímélte magát sohasem. A Gondviselés jelének vette, hogy a szülei sem éreztették vele, hogy gyámolításra szorulhatna. Megszidták, ha elvétett valamit és ha ügyetlenkedett, vagy elbotlott, akárhányszor még meg is ütötte magát el- estében. Inkább nyersen, mint elnézően figyelmeztették, hogy jobban ügyeljen ezentúl magára. Részt vett a sportéletben, úszott, csónakázott és versenyre kelt a többiekkel. Le- bírhatatlan akaraterő vitte mindig előre. Kitűnő eredménnyel Yale-ben és Oxford- ban végezte az iskoláit és sodr akadály leküzdése után, miután meggyőzte a kételkedőket, hogy tudja fegyelmezni nagy tudásával, tekintélyével és szívjóságával a legrakoncátlanabb tanulókat is, kinevezték egy nyilvános kollégiumba az irodalomtörténet tanárává. Robert Russel a neve és most megjelent önéletrajza megszerezte számára a világhírt. Nemcsak Amerikában, hanem a kontinensen is, egyre nő a hatása. Egyszerű, tárHÍREK. HÉTRÓE—HÉTRE „A világosság fényük66 — Újév utáni 1. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: Mt 2, 13—23; szószéki ige: Józs. 24, 14—18 (19— 24.) — VfZKERESZT ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az ünnep oltári és délutáni igéje: Ezs. 60, 1—6; szószéki igéje: Mt. 4, 12-17. — GÁDOROS. A gyülekezet templomszentelési emlékünnepén, december 8-án rendezett szeretetvendégség bevételét a 75 éve épült templom külső megújítására fordítják. — DI0SGYÖRVASGYÄR. Az egyházközség ádventi sze- retetvendégségen emlékezett meg kántorának Filadelfi Bélának 30 éves jubileumáról. Ünnepi műsor keretében Pásztor Pál lelkész adta át a jubiláló kántornak a gyülekezet ajándékát. Hétrő! — hétre címen kapható az Evangélikus Egyház áhítatoskönyve Kötve; 12 — Ft Kapható a Sajtóosztályon, Budapest VIII. Puskin u. 12. gyilagos hangú könyvében feltárult élete, és hősi példája rávilágít a vakokkal való helyes, igaz és humánus bánásmódra. Okulhatnak belőlük pedagógusok és tanulók, vakok és látók. De életsorsa fényt derít az embernek, az emberhez való észszerű, megértő, együttérző kapcsolatára is. Természetes és mesterkélt megnyilvánulási módja szerint bírálandó el — ez példájának a tanulsága — a bajtársiasság, a gyöngédség, a szánalom, a segítőkészség, az önfeláldozás. Ártalmas, merőben önző azoknak a magatartása, akik üres szánalmat mutatnak, mihelyt vakpt látnak maguk előtt, mert megriadnak, hogy beleéljék magukat a vakok helyzetébe. Pedig csak a beleérzés, az együttműködés őszinte igénye a döntő tényező, hogy az emberek ne iszonyodjanak, és kényelemszeretetből el ne különüljenek egymástól azért, mert mások, különbözők. Ez a különbözőség, ez a mesterkélt elzárkózás nevetséges gát — amit egy gyermek elfújhat —, ha bizalommal közeledik az ember az emberhez. Nem volna annyi, szerencsétlen, boldogtalan lény a világon és az erősek, meg a gyengék, a vakok és a látók, a fehérek és a színesek egymás kiegészítői lennének, ha hinni mernének abban, hogy mindaddig vakok, amíg nem kapaszkodnak az angyalba, aki mdndannyiun'kat megérint, ha elkezdünk látni belülről... Haits Géza — HALÁLOZÁS. Rí. Molnár János hittestvérünk, december 14-én, 78 éves korában Sobo- ron csendesen elhunyt; „Én vagyak a feltámadás és az élet,’’ — Maröion István, lapunk hűséges olvasója november 21- én, 82 éves korában Szendén elhunyt. „Az igaznak emlékezete áldott.” ÚJPEST. Advent 3. vasárnapján, december 15-én, ünnepelte a gyülekezet az egyház- község megalakulásának 80. éves jubileumát. A hálaadó istentiszteleten KÁLDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen megemlékeztek az egyházközség 80 esztendős történetéről. — HARMONIUM kitűnő állapotban eladó. Bp. VIII. Práter u. 73. Neumann. • — HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly Bp. Újpest, Rózsa u. 59. — BUNDÁK divatos átszabása, szőrmekuesmák Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. L udvarban. — NŐI KALAPOK; kucsmák, kendők, sálak nagy választékban kaphatók Poltz Gyuláné kalaposnál, Győr, Arany János tu 35. Agenda címen megjelent az EvangfiB- kus Egyház szertartáskönyve Kötve: 128— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon. Budapest, VIII. Puskin u. 12; Gondolatok Vergilius — Harc áldást nem hoz: a világ békét követeli * Lucianos — Nincs hűség s kegyesség abban, ki a harcra uszít. * Tibullus — Ki volt az első, aki ret- tentésül kardot rántott? Mily fenevad lehetett, vadság járt vele bizonnyal. Iuvenaüs — Éhséget hoz a harc s Ínség dögvészt a világra: Átok a háború, rosszak közt a legrosszabb. L János 2,8. Amit a prófétáik nem tudtak megadni, azt a földre érkezett Király, Jézus Krisztus hozta el az emberiségnek. Igénk összefoglalóan ezt így mondja: „a világosság már fénylikT, Itt van, megérkezett! A próféták szolgálata kudarccal végződött. Isten prófétái egybehangzóan így vallanak: „Hiába fáradoztunk.* De ők egyben meghirdették azt is, hogy kell valakinek jönniei aki a legnagyobb ajándékot hozza el az emberiségnek. Jézus megérkezett és hozta a világosság, bűnbocsánat, szeretet ajándékait. Jézus nemcsak a zsidóknak, de a földkerekség minden népének hozta ajándékait. A pogány világ képviselői, a három bölcs is etrnduI megkeresni a jászolbölcsöt és benne az Üdvözítőt. A pogány világ népei is vágytak a fény, a világosság után. A bibliában nincs megjelölve a hely, ahonnan elinduU tak, csak annyit tudunk róluk, hogy valamelyik keleti országból jöttek. Vágytak valamire, többre, mint amiben voltak. Útközben sok küzdelmen és nehézségen mentek át. Nem volt vezetőjük. Ismeretlen vidékre indultak vezető nélkül. De Isten adott nékik vezetőt1. Az ég fényes csillaga lett számukra a kalauz. A napkeleti bölcsek történetében legszebb a világossághoz — való megérkezés. Amikor ott álltak a bölcső előtt, szemük megtelt könnyel, szívük örömmel, mert a sötétségből világosságra jutottak. Karácsony után ez a fény vezessen mindnyájunkat az előttünk levő esztendő minden napján. Már útközben vagyunk. Isten vezessen át minket minden bajon és akadályon, hogy legyen boldog megérkezésünk, Fülöp Dezső NÁPRÓE—NAPRA VASÁRNAP: V. MÓZES 28,10; JELENÉSEK 22,S—5. Kicsoda az, aki megállhat a saját erejéből Öelőtte? Az ünnepi hangulat után olyan hirtelen belecsöppentünk ismét a hétköznapok szürkeségébe. Ebben a szürkeségben is lássuk a karácsonyi fényt, amely világít, hogy megállhassunk. I, Péter 4,12—19; Zsoltárok 9. HÉTFŐ: MALAKIÁS 3,2; JÁNOS 2,2. — „Jézus Krisztus engeszteld a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért) hanem az egész világ bűneiért is.” Ézsaiás 60,1—6; Zsoltárok 117. KEDD: JÖZSUÉ 5,14; JÄNOS 6,68. — Mindig izgalmas dolog a dolgozatjavítás, mert akkor dől el, hogy feljebbvalóink hogyan bírálják el munkánkat; Vajon mit szól a mi Urunk a mi munkánkhoz? Efezus 5,8—14; Márk 1,21—28. SZERDA: ZSOLTÁROK 119,59; MÁTÉ 7,14. — A botla- dozások és megingások között is • odafordulunk Tehozzád: „Uram, kihez mehetnénk? örök életnek beszéde van tená- lad.” I. János 2,7—11; Márk 1,29—39. CSÜTÖRTÖK: JÖNÄS 2,9—10; I. KORINTHUS 1,30. —> „Jézus Krisztusban vagytok!” Ő nem tesz rabbá, nem tart fogva, hanem éppen szabaddá tesz minkét a jó cselekvésére úgy, hogy nemcsak ünnepeken lehet szeretni és adni, hanem máskor is! I. János 1,5—10; Márk 1,40—45. FENTEK: V. MÖZES 5,21; MÁTÉ 5,42. — „Ne kívánd a te felebarátodnak házát.” Ne nézzük azt, hogy a másiktól mit lehetne pegszerezni, mert az nekem is jó lenne, hanem inkább segítsük, hogy mindenét megtarthassa. János 3,16— 21; Márk 2,1—12. SZOMBAT: H0SEÄS 12,6; I. JÄNOS 3,23. — Aki állandóan a másikat figyeli, a másikról beszél, bírálja embertársát szüntelen, az elfeledkezik Istenre tekinteni. Felcserél— Ítéld meg: jogos-é tőr vétkét tőrrel torolni: Harcra ragadsz fegyvert s megtagadsz minden jogot! tűk Istent az emberrel. „Térj bízzál szüntelen Istenedben.” —17; hát vissza a te Istenedhez és I. János 2,12—17; Márk 2,13 Káposzta Lajos FÉLIX TIMMERMANNS: A menekülés Egyiptomba (3. folytatás) Hiába beszélt azonban, a szamár velük tartott. Ezután József egy kis prédikációt tartott neki a hűtlenségről és a csökönyösségről, amikor azonban ez sem használt, így szólt.: ■JNo jó, ha mindenáron velünk akarsz maradni, nem bánom, én nem tehetek róla. Ha majd egyszer visszatérhetünk, megbeszélem a dolgot a gazdáddal.” Máriának meg ezt mondta: „Isten küldte nekünk ezt a derék állatot, ülj csak fel a hátára.” S milyen különös: a szamár térdre ereszkedett, hogy a felszállást megkönnyítse. Azután olyan élénken lépegetett szent terhével, hogy József alig tudott lépést tartani vele. A derék ember azonban örült, ennek s magában ezt gondolta: „Most már nem ér utói minket Herodes!” Közben azonban az őrangyal is résen volt, s ámint ismét a távolba tekintett, észrevette Heródes közelgő katonáit. Egy darabig ide-oda röpködött, mint egy megsebzett madár, s nem tudta, mitévő legyen. így találkozott egy másik angyallal, akinek az volt a feladata, hogy jó ötleteket adjon. Tudnivaló, hogy az angyalok úgy röpködnek a levegőben, mint pillangók a rét felett, s mindegyiknek megvan a neve és a maga feladata. „Kegyes Világosság”! kiáltotta az őrangyal, „a mi Urunk veszedelemben van. Heródes üldözi! Mitévő legyek?” „Hívd segítségül a hószórökat, Ezüst őrangyal”, mondotta a Kegyes Világosság és sietve tovább repült, talán valamely költőhöz, vagy prófétához. Ezüst Őrangyal erre a kürtjébe fújt. A hószórók, akik éppen azzal foglalatoskodtak, hogy kristálycsillagocskákat készítsenek, mindjárt meghallották a hívást, s tudták, hogy nekik szól. Néhányan lefelé szállingóztak, s pár szót váltottak az őrangyallal, majd ismét a magasba szálltak. Egy csapásra fekete felhő kerekedett észak felől. Elbújt a nap, szürke lett az ég és sűrű pelyhekben kezdett hullani a hó. Elképzelhetjük, hogyan szitkozódott az üldöző csapat kapitánya. A hó eltüntette a nyomokat, s mire egy keresztúthoz értek, tanácstalanul kellett megállniok. Végre, is a katonákat szétosztották, s szétküldték a négy égtáj felé, maga a kapitány, egy kis csapattal a menekülők nyomába eredt. Mikor az őrangyal ezt észrevette, ismét izgatottan kezdett ide-oda röpködni. Már most mitévő legyen? Ekkor észrevette, hogy az út mentén egy nagy fa állt, hatalmas odvas üreggel a törzsében, s a tetején egy szarkafészek. Talán elrejthetné a fa odvábán a szent családot s a bejárat elé pókhálót szőhetne, amint ezt néha régi történetekben olvasni lehet? Igen ám, de hátha a kapitány is olvasta ezeket a történeteket s akkor nem hagyja rászedni magát. „Fácska, fácska, ugyan segíts már nekünk!” — kiáltotta Ezüst Őrangyal. Hirtelen nagy szél kerekedett, úgy, hogy a fa földig hajolt. így is maradt, mert az angyal. teljes erővel belekapaszkodott, s a földre húzta. A Kegyes Világosság pedig megsúgta Józsefnek, hogyan menekülhetnének meg. „Mária, lépj csak ebbe a fészekbe!” A fészek egyszerre kitágult, s olyan lett, mint egy karosszék. Mária a kis Jézussal a karján beleült és József melléjük állott. „Gyere Szürke”, mondta az angyal, „van itt hely neked is.” „Hogyisne”, mondta a szamár. Persze, majd kinevettetem magam. Ha már nem lehetek ló, azért még nem akarok fára ülni, mint egy madár.” Ekkor elengedte az angyal a fa ágát, s az szép lassan megint fölegyenesedett. Nem sok időbe telt, s a katonák a fa elé érkeztek. „Nyeregből szállni!” vezényelte a kapitány. „Vizsgáljátok meg a fa odvát, akkor .is, ha pókháló van előtte.” „Nincs benne senki!’’ jelentette az altiszt, ’’csak egy szamár, amelyik a farkát lógatja.” „Ördög vigye a szamarat”, szitkozódott a kapitány. Az altiszt a szarkafészekre mutatott a fa ' tetején. „Ördögbe is azzal a fészekkel” — morgott a kapitány. A csapat nyeregbe szállt, s tovább ügetett. A havazás elállt. A felhők felszakadtak, s mint vörös golyó, nyugaton lement a nap. „Mária”, mondta József, s a láthatáron feltűnő kék csíkra mutatott. „ott van a tenger! Holnap talán találunk valami hajót...” Eljött ismét az éj csillagköpenyével, s ct csillagok úgy ragyogtak, mint még soha. József és Mária békén pihentek a fészek melegében. A szamár pedig azzal töltötte az időt, hogy hol a fejét, hol a farát dugta a faoduba, hogy mindegyik oldala felmelegedjen. Reggelre kelve, a fa ismét földig hajolt s keskeny mellékutakon hamar elérték a tengert ... A tenger fehér habja olyan volt a parti fövenyen, mint a legszebb brüsszeli -csipke. Mint megannyi tarka, virágon, ezer színes kagyló hevert szerteszét. Hajócska várakozott az öbölben, s a hajós, bár ugyancsak cserzett arcú és szakállas volt, ki tudja, talán egy álruhás angyal lehetett! Magától ajánlkozott, hogy átviszi őket a túlsó partra. A sajka vitorlát bontott s kisiklott a nyílt vízre... Meg voltak mentve! A csacsi a partról nézett utánuk, mert se- hogysem akart a hajóba szállani. A végén mégiscsak megmakacsolta magát — hiszen azúrt volt szamár. Így hát csak utánuk nézett, s farkcsóválva intett búcsút nekik. Ford. Groó Gyula A
