Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-02-23 / 8. szám
kP. BÉRM. BP. ii. y v A N G É L t K U S H E T I L A P XXIX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1964. február 23. Ara: 1,40 forint A böjti magatartás A BÖJTI IGÉK Jézus Krisztus érettünk való szenvedésére mutatnak, hogy ebben az időszakban elkísérjük őt a megváltás útján. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mintegy páholyból végignézzük az önmagát odaáldozó Jézus Krisztus történetét, hanem tőlünk is azt kívánja, hogy a hit hálájával odaszenteljük magunkat Őneki, aki magát adta értünk váltságul. Helytelen az a könnyelmű magatartás, amely úgy véli, hogy az életfölytatásra nincs kihatással a Krisztus követésének útja. Evangélikusnak lenni nem azt jelenti, hogy mentesek ^ vagyunk az evangéliumi erkölcs alól, hanem éppen ellenkezőleg: Istennek azt az ajándékát, amit Jézus Krisztusban adott, életünk odaszánásával, erkölcsi tisztasággal háláljuk meg. JÉZUS KRISZTUS szembeszállt a farizeusok magatartásával, akik hetenkint kétszer is, hétfőn és csütörtökön, böjtöltek (Uh. IS, 12; Mt 9, 14), hogy ezzel Isten előtt is érvényes érdemeket szerezzenek maguknak. Amíg belevesztek emberi szabályok megtartásába, étrencli problémákba, addig a legfontosabbat nem vették észre, hogy Jézus Krisztusban ott van közöttük az Isten országa. Amikor a farizeusok -tanítványai böjtöltek, s Jézus Krisztustól számonkérték, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek (Mk 2, 18, kk), Jézus válasza az vólt, elérkezett a messiási örömidőszak, amíg a vőlegény a násznéppel van, nem böjtölhetnek. Ezzel intette a farizeusokat annak a meglátására, hogy a böjtnek, a szombatnak az ura van jelen, Ó a fontos, benne tárul ki az üdvösség lehetősége, nélküle pedig a böjt sem ér semmit. ■ A TANÍTVÁNYOK is fognak böjtölni Jézus Krisztus jövendölése szerint (Mk 2, 20). Különösen hasznos a böjt a bűnök elleni küzdelemben (Mt 17, 21; 4, 2). Jézus Krisztus tehát egyáltalában nem ítélte el a böjtölést, hanem azt a maga helyére tette. A farizeusok képmutató böjti szokásai helyett az Isten színe előtti böjtöt kívánta meg (Mt 6, 16—18.). Ez pedig nemcsak étrendi szabályok megtartásából áll, hanem az egész élet Jézus felé fordulásából, a szív odaáldozásából. A szántóföldben elrejtett kincsről és a drágagyöngyök megtalálásáról szóló példázatok (Mt 13, 44—46) világosan tükrözik, hogy Jézus Krisztus tanítványának semmi sem drága, hogy elnyerje az örökéletet. Ehhez természetszerűleg tartozik hozzá a test meg- fegyelmezése, az egész életfolytatásnak Isten akarata alá rendelése. Ennek a nagy egésznek csupán egyik részlete a böjtölés, ami azonba/n sohasem önmagában értékes, hanem mindig csak akkor, ha az Jézus Krisztussal kapcsol Össze. A KÖZÉPKOR folyamán újra előkerült a böjt érdem- szerző jellege. A böjttel, az önsanyargatás különféle módszereivel érhette el az ember a magasabb szintű kegyességet, amit különösen a kolostori életformában lehetett megvalósítani. A szerzetesi aszkézis, a lemondás az élet különféle örömeiről, az erkölcsiség csúcspontját jelentették. De nemcsak az ilyen ,,szent emberekre”, hanem az egyszerű hívőkre is érvényes volt a böjtnek s az ehhez hasonló fegyelmező eszközöknek a kötelező jellege. Aprólékosan meghatározta az egyházjog azokat a napokat, amelyeken szigorúbb, vagy enyhébb böjtöt kellett tartani. A szigorúbb böjtöt a 21. és a 60. életév között kellett megtartani úgy, hogy az illető napjában csak egyszer lakott jól. Az enyhébb böjt pedig a melegvérű állatok húsából készült ételektől való tartózkodásból állt, ennek betartása a 7. életévtől volt kötelező. A nagyböjti időszakban a vasárnapot kivéve, 40 napon át kellett böjtölni. A böjti szabályok egész sora szólt arról, mikor, hogyan, miért kellett betartani az előírásokat. LUTHER ÉS A REFORMÁCIÓ a böjt kérdésében is az Isten igéjéhez tartotta magát. Az emberek által kitalált szabályok nem szoríthatják háttérbe Jézus Krisztus igéjét. Ezért szállt szembe Luther a kolostori életforma világtól elzárkózó magatartásával. De nemcsak a szerzetesek és apácák életrendjét támadta, hanem az egyszerű híveket is felvilágosította, hogy semmiféle érdemszerző jelleget sem lehet tulajdonítani a böjtnek és más aszketikus eszköznek, amivel az ember Isten kegyelmét kiharcolhatná a maga számára, mert ezzel meg- szegényítené és fölöslegessé tenné Jézus Krisztus golgothai halálának érettünk történt áldozatát. HITVALLÁSI IRATAINK szerint a böjt célja a tesf féken- tartása, de sohasem az, hogy ez „megigazulásszerző istentiszteleti cselekmény” lenne, amellyel az ember önmaga érdemét hizlalná. Az Ágostai Hitvallás Apológiája erről így ír: „Krisztus azt• mondja: Vigyázzatok, hogy meg ne nehezedjék szívetek dobzódás és részegség miatt (Lk 21, 34). Pál pedig ezt mondja: Megsanyargatom testemet és szolgává teszem (1 Kor 9, 27). Ezeket a gyakorlatokat vállalni kell, persze nem azért, mintha megigazulást szerző istentiszteleti cselekmények volnának, hanem hogy féken tartsák a testet, nehogy az önelégültség ejtsen meg minket, és biztonságba és tétlenségbe ringasson, aminek aztán az a következménye, hogy az emberek szabadjára engedik a testi indulatokat s azoknak engedelmeskednek. Ennek az önfegyelmezésnek soha sem szabad megszűnnie, mert Isten parancsa szüntelenül megköveteli.” (Az emberi hagyományok az egyházban. XV. cikk.) Luther a Kiskátéban az Úrvacsoráról szóló szakaszban a böjtölést és a testi készülést szép külső rendnek nevezi, de rögtön kiemeli, hogy „ igazán méltó és jólkészült csak az, aki hisz ebben az igében: Érettetek adatott és kiontatott bűnök bocsánatára.” A BÖJTI MAGATARTÁS tehát sohasem merülhet ki külsőségekben, szabályok megtartásában, hanem mindig része Jézus Krisztus követése egészének. Aki Jézus Krisztus tanítványa, az a Mester lába nyomába lép, utána jár, hozzá alkalmazkodik. A test öldöklése azt is jelenti, hogy a tanítvány szembeszáll a saját maga önzésével, s odafordul a felebarát, a másik ember felé. Amit a tanítvány ingyen, kegyelemből megkapott Jézus Krisztustól, azt a felebarátban hálálja meg. A Krisztusban való hit így termi meg a szeretet jócselekedeteit. AZ EVANGÉLIUMI BÖJTNEK és aszkézisnek az a lényege, hogy a Jézus Krisztus követője nem keresi a maga hasznát, nem táplálja önzését, hanem Mesterét követi, aki életét adta váltságul sokakért. Az ö követésében az jár, aki igazi felebarátnak bizonyul embertársa iránt. Ez a szolgáló szeretet a betöltése Isten minden parancsolatának. Ez az igazi evangéliumi böjti magatartás! Dr. Ottlyk Ernő Napilapjaink hírül adták, hogy az Országos Béketanács elnöksége február 11-én ülést tartott Budapesten. Az újságok azt is megírták, hogy a tanácskozás során felszólalt Káldy Zoltán püspök is, aki tagja az Országos Béketanács elnökségének. Lapunk munkatársa felkereste a püspököt és megkérte, hogy adjon tájékoztatást az Evangélikus Élet népes olvasótáborának a Béketanács üléséről. Milyen kérdések körül folytak a tanácskozások a Béketanács ülésén? — tettük fel a kérdést. A tanácskozások középpontjában az április 10—május 9 között megrendezendő „leszerelési hónap” ügye állott. Ennek keretében az ország egész területén gyűlések és összejövetelek lesznek. Talán arról ma már nem szükséges beszélnem, hogy amikor az emberiség életéről van szó, akkor az egyházaknak is mindent el kell követniük. azért, hogy minél előbb megvalósuljon a teljes és általános leszerelés. Hála Isten napjainkban már kevés olyan hivő van egyházunkban, aki azt hiszi, hogy akkor vagyunk „igaz egyház”, ha ilyen „politikai kérdések”-be, mint a leszerelés, nem avatkozunk, mert az „másoknak a dolga”. Az Isten előtt felelősséggel élő keresztyén embernek tudnia kell, hogy az „ő dolga is” nemcsak imádkozni a leszerelésért, hanem tevékenykedni is érte, mint minden józan és jóakaratú embernek. Furcsa „keresz- tyénség” volna az, amely csak „nézné”, hogy az embeEz a kérdés az Országos Béketanács ülésén is előkerült. Nem kell hozzá semmiféle optimizmus, hogy megállapítsuk: igenis volt eredménye a munkának! Nem kívánok most részletesen foglalkozni azzal, hogy miképpen oldódott meg annak idején a szuezi, — a koreai, a kubai válság, de arra nagyon- is gondolok, hogy a Moszkvai Atomcsend Egyezményt több mint 100 nemzet írta alá! Most pedig igen nagy erőfeszítések történnek azért, hogy ennek az egyezménynek a hatálya kiterjedjen a földalatti robbantásokra is. Az egyezmény aláírása nem egyAz Országos Béketanács elnökségi ülésén jól mutattak rá az előadók arra, hogy bár a Moszkvai Atomcsend Egyezmény nagy lépés a leszereléshez vezető úton, de vannak a nemzetközi életben olyan csoportok, akik újabb és újabb tüzeket gyújtanak, amelyekből világégés is származhat. Gondolnunk kell most pl. Ciprusra, vagy a Kuba körüli újabb provokációs cselekedetekre (a kubai halászok elfogására). De azt sem felejthetjük el, hogy Franciaország tovább akarja örömmel hallottunk arról, hogy „Európa biztonságáért” elnevezéssel, nemzetközi konferencia előkészítése folyik, amely első sorban az ún. „német-kérdés” megoldását akarja dűlőre juttatni. Az első tanácskozás Bécsben lenne. amelyeken az előadók beszélnek az emberiség nagy családjának életét és jövendőjét érintő leszerelésről. A leszerelési hónap munkájába belekapcsolódik majd szinte egész népünk, a különböző társadalmi és kultúrális szervek, a Hazafias- Népfront. riség sorsáért felelősséget érző emberek milyen hatalmas erőfeszítéseket tesznek a leszerelésért, ő pedig, mintaki „felette áll az ilyen e világi dolgok” -nak, legfeljebb arról szónokolna, hogy „mind addig nem lesz leszerelés, míg mindenki meg nem tér.". Egyházunk jó szívvel, nemcsak népünk, hanem az Isten előtt való felelősség tudatában, kíván résztvenni a „leszerelési hónap” programjában. Csak örülhetünk annak, hogy az Országos Béketanács valamennyi megyében előadások tartását tervezi a lel- készek számára. Bízunk benne, hogy lelkészeink saját gyülekezetükben szintén munkálkodnak ezért a jó ügyért. Egyházi sajtónk is kiveszi majd részét az idevonatkozó szolgálatból. szerűen azért történt 100 nemzet részéről mert a különböző kormányok ilyen „bölcsek” voltak, hanem azért is, mert ma a népek akarják a békét és a leszerelést és szinte kényszerítik vezetőiket a béke megőrzésére. A népek pedig úgy jutottak el idáig, hogy az emberiség sorsáért aggódók igyekeztek lelkiismeretüket megmozgatni. Ezeket a tényeket az egyház sem kicsinyelheti le, mondván, hogy „ez még semmi, mert az igazi béke csak az eschatonban valósul meg". Az egyház részéről nem fölényeskedésre, hanem munkára van szükség! fejleszteni atomerejét és újabb kísérletekre készül a Csendes-óceánon, Nyugat- Németország is harcot folytat az atomerő megszerzéséért, a NATO csoportosulás a sokoldalú atomfegyver kiépítését akarja elérni stb. Lehetne ezt még folytatni. A népeknek egyetlen pillanatra sem szabad abbahagyniuk a leszerelésért való harcot, mert akkor a lelkiismeretlen emberek kerekednek felül. Ebben a harcban kell segíteniük a népeket az egyházaknak is. Annyi bizonyos, hogy a „német-kérdés” megoldása egyre sürgetőbb, mert ez a fennálló probléma erőket köt le, feszültséget tart fenn, állandó súrlódási felületet ad a népek és a két Németország között. Valamennyien jó reménységgel nézünk az „Európa biztonságáért” konferencia munkája elé. Ha nincs is arra hivatva, hogy „felszámolja” a német-kérdést, de arra igen, hogy segítse a feltételek megteremtését, többek közöt't a megfelelő légkör kialakítását. Ügy tudjuk, hogy a nyugati országokban szokásos húsvéti békemenetek ügye is szóba került. Valóban tárgyaltunk erről a kérdésről is. Több nyugati országban húsvét körül „békemeneteket" szerveznek az atombomba elleni tiltakozás kifejezésre juttatására és a leszerelésért való küzdelem erősítésére. Úgy tudjuk, hogy a belga ifjúság, a svájci atomfegyverkezés elleni mozgalom, az ausztráliai Hirosima Bizottság, továbbá a nyugatnémet, holland, osztrák, skandináv húsvéti-menetbi- zottságok készülnek az akciókra. Velük kapcsolatban az a dolgunk, hogy juttassuk kifejezésre együttérzésünket, nyilatkozatokkal, táviratokkal stb. A húsvéti békemenetek jó szolgálatot tesznek a közömbösök és a felelőtlen emberek lelkiismeretének megmozgatására. Azt is jó tiktni, hogy a békemenetek élén sókfelé protestáns lelkészek állnak. Az is kötelességünk. hogy biztosítsuk őket szolidaritásunkról. Lehet, hogy vannak keresztyén emberek, akik a húsvéti békemeneteket is „hiábavaló do- log”-nak tartják. Ezeknek a keresztyéneknek jó volna figyelniük az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának rochesteri határozatára, amelyben a Központi Bizottság megdicsérte azokat a keresztyéneket, keresztyén csoportokat, amelyek pl. a faji megkülönböztetés elleni harcban „még az utcára is kimentek és a tömegek élére álltak”. Természetesen ez érvényes a leszerelésért folyó harcra is — fejezte be nyilatkozatát a püspök. A leszerelési konferencia és az egyházak hangja A genfi leszerelési konferencia képviselőihez eljuttatták az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának azt a nyilatkozatát, amelyet a Központi Bizottság legutóbbi ülésén fogalmaztak (1963. augusztus) a moszkvai atomcsend szerződéssel kapcsolatban. A nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság illetékesei a nyilatkozathoz mellékelt kisérő iratban arra. hívják fel a figyelmet, hogy a Központi Bizottság a szerződést az adott helyzetben mint „konstruktív megállapodást” üdvözli, mégis ez csupán az első lépés lehet. A Központi Bizottság a leszerelési konferenciához eljuttatott iratában szót emelt azért, hogy kössenek nemzetközi szerződést a föld alatti kísérletek tárgyában is. Állapodjanak meg a meglepetésszerű támadások kiküszöbölésének, atomfegyvermentes zónák létesítésének kérdésében, kössenek meg nem támadási szerződést és állapodjanak meg abban, hogy a világűrkutatásban kiküszöbölik a katonai konkurens törekvéseket. Az iratot a Bizottság igazgatója dr. O. Frederik Nolde és európai helyettese dr. Elfan Rees írták alá. Korlátlan szeretet Mi az egyház feladata? Az egyház feladata, hogy hirdesse az evangéliumot, kiszolgáltassa a szentségeket és szolgáljon szeretettel minden embernek. Szolgálatra adta Isten az egyházat. Teljesítenie kell az egyháznak, a tanítványoknak, tehát teljesítenünk kell nekünk feladatainkat, legfőképpen a szeretet szolgálatát minden ember felé. Hitünk gyümölcse ez és ezért nem ismer válogatást» Jézus küldetése Izrael népére vonatkozott ugyan, de szeretete áttörte a korlátokat, eltörölte a faji határokat. Ö nem tagadta meg hatalmát és szeretetét senkitől sem. A kananeus asszony lányát épp úgy meggyógyította, mint a kapern aumi pogány százados szolgáját, s a samáriai bél- poklos beteget. Isten népe is Jézus korlátlan szeretetével szeret és szolgál minden embert. Nem járhat a megtévedt tanítványok nyomdokán, akik hallották ugyan a kananeus asz- szony segélykérő szavát, de segíteni nem akartak, sőt szabadulni igyekeztek tőle. Szerették volna, ha Jézus gyorsan lerázza az asszonyt, tán egyszerűen elküldi őt. Nem volt bennük szemernyi együttérzés, csak türelmetlenség és szívtelen önzés. Jézus tanítványának nyitott fülre van szüksége és szolgálatkészségre. Nem lehet a világon olyan kérés, amelyet meghallgatatlanul hagyna. Nem lehet a világon olyan baj, amit meg ne látna, észre ne venne az egyház népe. Nem lehet a világon olyan gond, amely mellett nyugodt lélekkel mehetne el. Kell, hogy nyugtalanítsa minden fájdalom, mindenféle igazságtalanság. Bármely nép, faj, vagy nemzet sínylődik is miatta, mellettük a helye. A szolgáló szeretet korlátlansága melléjük állítja, szóra és imádságra nyitja ajkát és cselekvő lépésre lendíti. Ezért az egyház nem nézheti tétlenül, amikor négerek tömegeit zárják ki a mindenkit m<gillető szabadságból:’ ott kell lennie a földrengések, árvizek, vagy éhségek pusztításainál, hogy segítséget adjon. De Jézus tanítványainak egyenként is van feladata, hiszen testvére nemcsak a távolban élő néger, hanem az utcájában lakó cigány is, és szeretetére szorul a magányossággal, a betegséggel, az öregséggel küzdő embertársa is. A kereszten önmagát mindenkiért feláldozó Krisztus korlátlan szeretete erőt adhat nekünk, hogy betöltsük feladatunkat: szolgáljunk szeretettel minden embernek, Bencze Imre Hogy vesznek részt az egyházak, közelebbről a mi evangélikus egyházunk, a leszerelési hónap munkájában? Püspök űr megítélése szerint volt-e már eddig is valami eredménye a jóakaratú emberek békéért és leszerelésért folyó küzdelmének? Mi teszi jelenleg szükségessé a leszerelésért folyó harc erősítését és gyorsítását, így pl. a „leszerelési hónap” megrendezését is, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is? Miről tárgyaltak még az Országos Béketanács ülésén?
