Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-27 / 52. szám
Emlékezés Jár ősi Andorra Húsz évvel ezelőtt, 1944. december 26-án, abban az időben, amikor a főváros körül bezárult az ostromló seregek gyűrűje, s huzamosabb tartózkodásra vonultunk le a pincébe, távol szeretett városától — Kolozsvártól — eltemették Járosi Andor volt kolozsvári lelkészt, teológiai tanárt. Nem rendkívüli emberek hősi halálával távozott, hanem a háborús idők sok-sok ezer emberének szürke halálával- Lágerban halt meg, tífuszban. Nem csodálkozott volna senki azon, ha a nyilasok végezték volna ki, vagy ha őt is bepréselték volna egy marhavágómba azokkal a nyomorult áldozatokkal együtt, akiknek az ügyében annyiszor emelt szót igehirdetéseiben és hatóságok előtt, akikért sokszor kockáztatta életét, s akik igazi testvérre és lelkipásztorra találtak benne. Ha így hal meg, mártírként emlegetik. De sírját se tudjuk. Találkoztam gúnyolódó emberekkel, akiknek nem tetszett annak idején Járosi Andor mindig aggódó szeretettel, de prófétai hévvel mondott soksok figyelmeztetése. Azt mondták: látod, mi értelme volt Járosi Andornak kiállania az üldözöttek mellett, szenvedélyes harcot indítania egyházban és a szellemi életben a fasizmus minden formájú megjelenése ellen? Mi értelme volt várnia a felszabadulásra, ha végül egy fogolytábor priccsén kellett lehúnynia szemét? Találkoztam azonban olyan emberekkel is, akik azt mondták: ha valakinek túl kellett volna élnie a második világháború szörnyűségeit és megérdemelte volna, hogy életben maradjon, ő feltétlenül ezek közé tartozott. Egyáltalán nem mutatós és hősies halála mégis tanúskodik valamiről. Járosi Andor nem. a maga hasznát kereste, amikor elébe ment a jövőnek, nem önmagát akarta biztosítani, mikor a fasizmus nak ellenállt. Az Oroszország elleni haídüzenet idején, amikor püspöki körlevélben kiadott rendelkezés szerint kellett imádkozni szószékeinken az „isten telenség ellen küzdő' magyar fegyverek sikeréért, Járosi Andor a szilveszteri istentisztelet alkalmával a zsúfolt kolozsvári templomban megrázó imát mondott a fasizmus áldozataiért. Beidézték a hadbíróságra. Meghurcolták a nyilas lapok. Egyházközségében is hajszát indítottak ellene. Sokan emlékeznek az 1944. nyarán Nyíregyházán tartott lelkészkonferenciára. Tisztelettel püspöke iránt és lelkésztársai iránt szeretetét meg nem tagadva, de a legkeményebb szavakkal küzdött ott azért, hogy szűnjék az elvakultság, amely végül az általa is meghirdetett katasztrófába vitte népünket és egyházunkat. Járosi Andornak személy szerint — sokakkal együtt — rengeteget köszönhetek. A tanítvány és a barát háláját a Lelkipásztor 1949-es Járosi emlékszámában róttam le. Most éppen ezért nem a személyesre kívánom tenni a hangsúlyt. Mai jelentőségére szeretnék rámutatni- Ezt abban látom, hogy prófétai szellemben munkálkodó lelkipásztor, humanista és nevelő volt Járosi Andor. Prófétai szellemen elsősorban nem az ösztönösen jó politikai tájékozódási képességet értem, ami különben fontos és értékes tulajdonság, hanem azt, ha valaki műveltségét és józan eszét arra tud ja használni, hogy a dolgokat mély összefüggésekben lássa meg és olyankor tudjon már állásifoglalni, amikor a heIMÁDKOZZWNK Gál 3,23—29 Dicsőítünk téged, örök Isten, mennyei Atyánk, hogy kegyelmedben bízva fejezhetjük be az óeszíendőt, és Jézus nevében kezdhetjük az újat. Öt, aki veled együtt örök Isten, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, elküldted hozzánk az idők teljességében, hogy ő legyen mindenek kezdete, közepe és vége. Általa teremtettél mindent, reá nézve vezetsz el a hitre, és Őbenne viszed teljességre üdvözítő akaratodat. Hálát adunk, hogy akeresztség által minket is belevontál Jézus Krisztus üdvözítő szeretetébe, elvezettél az üdvözítő hitre, és valósággal gyermekeiddé tettél. Kérünk, növeld hitünket őáltala, és tégy minket bizonyossá bűneink bocsánata felől, hogy magunk mögött hagyhassuk mindazt, ami a múltból terhei, és célegyenest törekedjünk előre az igazabb, emberibb és neked tetsző úton. Áldunk téged, örök Isten, hogy Jézus Krisztusban egységet teremtesz nemcsak a menny és a föld, hanem az emberek között is. Nincs olyan különbség és nincs olyan ellentét, amelyet Jézus Krisztusban megjelent szereteted egységbe ne foglalhatna. Köszönjük, hogy ezzel a hittel tekinthetünk sokféle egyenetlenséggel küzdő egyházadra és az egész emberiségre. Kérünk, gyújtsd össze híveidet Jézusban, hogy egyek legyenek a hitben, egyetértsenek a szerétéiben, és összefogjanak az egész emberiség javára. Tégy minket is az egységet munkáló szereteted eszközévé. Magasztalunk téged, Atyánk, azért a reménységért is, amelyet Jézus Krisztusban adtál. Megígérted, hogy aki hű marad mindvégig, az részese az örök életnek. Kérünk, állj mellénk és maradj velünk, hogy hívek legyünk az üdvösség döntő kérdéseiben ugyanúgy, mint a mindennapi élet feladataiban és emberi kötelességeink teljesítésében. Áldj meg minden igehirdető munkát az emberiség üdvösségére, és áldj meg minden törekvést, amely az emberek életét szebbé, boldogabbá és békésebbé teszi. Add úgy élveznünk a földi élet ajándékait, hogy embertársaink javára legyünk, és el ne veszítsük az örök élet ígéretét. Jézus nevében kérünk, hallgass meg és áldj meg bennünket az új esztendő küszöbén. Ámen. lyes állásfoglalás sokak számára még érthetetlen. Járosi Andorban meg volt ez a készség. Ezért tudott szembefordulni a középosztály (noha ő is ehhez tartozott) konzervatívizmusával is, de a népies- kedők álradikálizmwsával is. Ez a két magatartás a sovinizmus, az antiszemitizmus és az antikommunizmus jegyében talált egymásra a két világháború közötti időben. Kettőjük frigyéből született az ún. „keresztyén-magyar világnézet”. Voltak hívek és lelkészek, sajnos nem túlságosan nagy számmal, akiket nyugtalanított a keresztyénségnek és ennek a végzetesen hazúg, sokakat megejtő ál-keresztyén- ségnek az összekeverése, de olyan mélyrehatóan, sokolda lúan, saját személyének olyan odaszánásával tudomásom szerint senki sem küzdött evangélikus egyházunkban az ál- keresztyénség leleplezéséért, visszaszorítíásáért, mint Járosi Andor, Emléke, tanítása, életének kisugárzó hatása sokak szívében él. Jelenünket gazdagítjuk, ha nem engedjük feledni. Benczúr László ^ßauL CfaUixtut i HA KRISZTUS HOLNAP AJTÖDON KOPOQNA Vagyonom, vagyonod, vagyonunk: az enyém, a tiéd, az enyém, a tiéd ... Ezüstöm, aranyod, a pénzünk: az enyém, a tiéd, az enyém, a tiéd..« Szófián, süket és sötét világban élünk és senki nem kerülhet elém, vagy eléd... Időnk szeretni nincsen! Hajléktalan még millió szegény és kenyérfélén és elhagyott. Vagyonom, vagyonod, ezüstöm, aranyod az enyém, a tiéd, az enyém, a tiéd..; Kétezred óta az időt keresztyén módra számítod és én is, de most kérdezem mégis: mikor kezdünk már keresztyén módra élni? Ford. Várady Lajos Az egri gyülekezetben SOK KÜLÖNÖS MÜLTTAL rendelkező városunk van. De Eger múltja szinte egyedülálló. A tudósok azt mondják, hogy környékén ősidők óta voltak települések. E város földjén halt meg Imre király. Sejbán tatárcsapatai csakúgy jártak itt, mint a Csehországból menekülő husziták, valamint a jogaikat kereső jobbágyok. 1552-ben Ali budai pasa seregeivel vette fel a döntő küzdelmet Dobó István 2000 harcosával és győzött. E harcokban az egri nők is kitüntették magukat. Később III. Mohamed szultán vette be a várat. A XVIII. század Egerje minaretjeivel és mecsetjeivel egy keleti város képét mutatta. 1704—1710-ig a nagy szabadsághős, Rákóczi Ferenc birtoka volt Eger földje és a fejedelem is többször időzött a város falai között. A Bebek bástyán Gárdonyi Géza, az „Egri csillagok” írójának sírja hirdeti, hogy voltak, akik e várost nagyon szerették. És most is sokan keresik fel az Eger folyó két partján épült és emlékekben olyan gazdag várost 1964-ben 300 000 turista, többségében magyar, gyönyörködött a sok műemléket őrző szép városban. Egerben már a reformációt követő időszakban éltek evangélikusok. A városvédők sorában is volt jó egynéhány evangéliumi hitű, a reformáció alapján álló vitéz. Több száz éves síremlékek a tanúit, hogy Egerben már a 16. és 17. században is éltek evangélikusok. Egri templomunk 1940-ben épült. E templomhoz 470 evangélikus tartozik, EGRI GYÜLEKEZETÜNKET 1964. december 6-án látogatta meg dr. Vető Lajos püspök, akit Újhelyi Aladár, 3 gyülekezet lelkésze a presbitérium élén várt és köszöntött. A 10 órakor kezdődő istentiszteletre a kicsiny templom megtelt hívőkkel. A püspök az aznapi evangéliumi igéről, Lk 21, 25—28. tartott igehirdetést. A püspök igehirdetése után díszközgyűlést tartott a gyülekezet, amelynek elején Fülöp Dezső püspöki titkár bibliamagyarázattal szolgált* majd Borovszky Pál gyülekezeti felügyelő mondott megnyitót és köszöntötte a püspököt. Űj helyi Aladár gyülekezet! lelkész beszélt színesen és érdekesen a gyülekezet múltjáról, jelenéről és a gyülekezet ádventjéről. Azért van szükségünk^ templomra, hangsúlyozta a gyülekezet lelkésze, hogy legyen helyiségünk ahova erőgyűjtésre, belső gyógyulásra, az igéve4 való táplálkozásra összegyűlékez* hetünk, hogy innen megerősödve, szeretettel megtolva mehessünk otthonunkba^ munkahelyünkre és végezzük feladatainkat örömmel, jókedvvel, szolgálva kölcsönök sen egymásnak. Komjáthy Aladár, a Hevesi Református Egyházmegye esperese köszöntötte az ünneplő egyházközséget Köszöntőjében rámutatott hogy a gyülekezetét Isten azért ad-: ta, hogy általa boldogan szolgálhassuk az embert Végül az egyházkerület püspöke tájékoztatást adott az egyház életéről és szolgálatáról. Dr. Isó Andor, az egyház község más odf elügyelő je mondott zárószót, és köszönte meg a szolgálatokat Fülöp Dezső AJÁNDÉK UTÁN Az ünnep hangulata vesz még körül bennünket a mai vasárnapon. Asztalainkra még jut az ünnepi ételből, szívünkben még visszhangzanak a karácsonyi igék. Az ajándékok, amelyekkel egymás-' nak kedveskedtünk, még túlzottan újak ahhoz, hogy megHúsz évvel a nagy esemény után (Folytatás az 1. oldalról összegyűjtött „ adományoknál, amelyekből templomaink, parókiáink és gyülekezeti házaink karbantartása, illetve újjáépítése történik. A gyülekezeti lelkészi állások .mind be vannak töltve és átlagban magyarországi evangélikus egyházunk minden ezer hívére jut egy lelkész. Az utánpótlás biztosítottnak tekinthető, mert évről-évre jelentkeznek kellő számban olyan fiatalok, akik a lelkészi szolgálatot választják élethivatásul. A gyülekezetek ellátása bibliával, konfirmációs ká,té- val, énekeskönyvvel, hittankönyvekkel, hetilappal és egyéb olvasmányokkal folyamatosan történik. De magukat a lelkészeket is ellátjuk a szükséges szakirodalommal. EGYETEMES INTÉZMÉNYEINK Jelentésének ebben a részében szólt a püspök a Teológiai Akadémia oktató és nevelő munkájáról, a központi könyvtár jelentőségéről, a Nyugdíj osztály működéséről, valamint üdülőink állapotáról és azok tervezett korszerűsítéséről. Hangsúlyozta, hogy a törvényességet fontos feladatnak és kötelességnek tartja az egyházban, és örömmel jelentette. hogy a zsinatot előkészítő bizottság erőteljesen dolgozik azon, hogy új törvény- könyvet dolgozzon ki az ösz- szehivandó zsinat elé. AZ EVANGÉLIKUS KERESZTYÉNEK Állampolgárok Miután elmondta a püspök jelentésében, hogy a magyar- országi református egyházzal, valamint a Magyarországi ökumenikus Tanácsban egyesült többi egyházzal is testvéri kapcsolataink vannak, hangsúlyozta, hogy mi mint evangélikusok államunk hűséges és teljesjogú polgárainak tartjuk magunkat és semmiképpen sem vagyunk hajlandók a kettőt szembeállítani egymással. A szocializmust építő Magyar Népköztársaságunk a mi államunk is, mi is dolgozunk, munkálkodunk benne, érte és egyházi szolgálatunkban is igyekszünk elősegíteni jobb és szebb jövendőjének a megvalósítását. Hazánk és népünk békéje szolgálatunk és imádságunk lényeges evilági rendeltetése. Egyházunk lelkészei a külöriféle társadalmi mozgalmakban szívesen vállalnak és végeznek szolgálatot. „örömmel jelenthetem, hogy lelkészeink túlnyomó többsége államunkhoz lojális és mi azon leszünk, hogy a jövőben is mindenképpen erősítsük és támogassuk őket. Ugyanakkor nem vesszük le tekintetünket arról az egyre szűkülő csoportról, mely egyházunkban még mindig visz- szahúzó erőt jelent és akadályozni igyekszik egyházunk és államunk jó viszonyát, valamint egyházunk jó szolgálatát.” HITTEL ÉS ÉSSZEL Azokon a teológiai megbeszéléseken, amelyeket szolgálatunk tisztázása céljából rendeztünk és folytattunk, valamint a lelkészi munkaközösségekben és az egyházi sajtóban általánosan elfogadott az a régi lutheri tétel, hogy nem keverjük össze a világra és a hitre vonatkozó dolgokat. Világi kérdésekben, tehát politikai kérdésekben is, mi az Isten igéjétől, illetve a hitünk által megvilágított eszünkkel és tudásunkkal foglalunk állást. Az igében közölt kinyilatkoztatást hitünk fogadja el és sajátítja el. Szolgálatunk végső erőforrása az Isten igéjéből táplálkozó hitünk. Szolgálatunkat azért tudjuk vállalni és végezni, mert hitünk Isten igéjéből nyert erőt, világosságot, bűnbocsánatot és reménységet az üdvösségre. Evangélikus egyházunknak ez a bibliai igazsága lebeg szemünk előtt akkor is, amikor a világnak, a dolgaival foglalkoznunk, és benne szolgálunk. Ez a bibliai igazság határozza meg az új esztendőben végzendő munkánkat is. unjuk őket. De már túl vagyunk az ajándékozás örömein. Az ünnepeken elhangzott igék is ajándékról szóltak hozzánk. Hirdették Isten vég- hetetlen szeretetét, amely abban mutatkozott meg, hogy elküldte egyszülött Fiát. Ennek az örömhírnek az ajándéka hangzott nyomatékosan hozzánk a karácsonyi üzenetben. Csak a hálátlan megajándékozott jeledkezik el ajándékáról és az ajándékozóról! Aki hálás az ajándékozónak az érte hozott áldozatért, az soha nem dobja szemétre a kapott ajándékot és nem jeledkezik el róla. Az ünnepi igék Istenről, a nagy ajándékozóról szóltak. Aki cselekedetével, azzal, hogy Emberré lett. örökössé tett bennünket. A karácsonyi evangélium örökségről szólt. Arról a sze- retetről, amely Jézus Krisztusban megjelent minden ember számára üdvösségül és örök életül. Ez a mi örökségünk. Annak a reménysége hogy a karácsonyi Gyermekért, a megtérést hirdető Mesterért, a kereszthalált szenvedett Szabadítóért, a feltámadt Ür Jézus Krisztusért mi már m.ost Isten fiai nak neveztetünk. Fiák vagyunk, tehát örökösök. És máris magunkra vehetjük a fiúság ismertető jeleit: a sze- retetet, alázatosságot, irgalmasságot, könyörületességet, józanságot, hűséget és szolgálatot. Istennek nekünk szóló karácsonyi ajándéka mindezI És, ha valóban várjuk Isten országát, akkor erről az ajándékról sohasem feledkezhetünk meg. K. A. OCoLzonű leo ét ALBERT SCHWEITZER ÍRJA gyermekkori visszaemlékezéseiben: „Gyermekkoromban apám dolgozószobája szinte misztikus félelemmel töltött el. Csak akkor íéptem át a küszöbét, ha feltétlenül szükséges volt. A könyvek szétterülő szaga szinte fojtogatta a lélegzetemet. El sem tudtam képzelni, hogy tudja elviselni apám ezt az íróasztal melletti életmódot. Elhatároztam, hogy én sohase fogok ilyen életet választani. Mindamellett évenként egyszer, karácsony és újév között mégis közelebbről meg kellett ismerkednem ezzel a dolgozó- szobával. Ilyentájt történt, hogy egy reggeli után apám kijelentette: „Ma levélírás lesz! Az ajándékot szeretitek elfogadni, de lusták vagytok, ha köszönő levelet kell írni? Munkára fel! Nem akarok kelletlen arcokat látni!” Oh, ezek a hosszú órák! Ott ültem nővéreimmel apám szobájában, és hallgattam tollának sercegését. Gondolataim pajtásaimnál kalandoztak, akik úgy siklottak a szánkón a templom mögötti dombról lefelé, mint a nyíl! Nekem pedig köszönő leveleket kellett fogalmaznom nagybácsiknak, nagynéniknek, keresztanyáknak és egyéb ajándékozóknak. És micsoda leveleket! Soha nehezebb feladatot toliam nem kapott! MINDEN LEVÉL három fejezetből állt. 1. Köszönet az ajándékért, miközben kifejeztem, hogy mindig éppen ilyen ajándékra vágyakoztam. 2. Beszámoló az egyéb ajándékokról. 3. Jókívánságok az új esztendőre. Habár lényegileg minden levél hasonló volt, mégis különbözniük kellett egymástól. És mindegyikben meg kellett találni a szép átmenetet az ajándékok felsorolásától a jókívánságok felé. Nem is szólva a befejező üdvözlet nehézségeiről, amelyik természetesen esetről esetre különbözött, attól függően, hogy kinek szólt. Minden levelet először piszkozatban kellett elkészíteni, azután ki kellett javíttatni apámmal, és végül átírni hiba és paca nélkül egy szép papírra. Gyakran megtörtént, hogy megszólalt az ebédre hívó szó, és a hat-hét levélből még egy sem volt készen. Éveken keresztül könnyeimmel áztattam el a karácsony és újév közötti időt, sőt egyszer megtörtént velem, hogy karácsony este sírva fakadtam az ajándékosztás után, az elkerülhetetlen levélírásra gondolva. SOKÁIG NEM TUDTAM jószíwel gondolni erre a doleozó^obára. Életem mégis úgy fordult, hogy igen széles körben kiterjedt széles levelezést folytatok. De szép gratuláló leveleket azóta sem tudok írni. S ha ajándékot küldök vala- melyik keresztgyermekemnek, mindig kikötöm: nem szabad köszönő levelet írni! Nem akarom, hogy egy gyermek is köny- nyeivel áztassa ebédjét ünnep után.” . , Kedves a nagy író kissé cinkos gyöngédsége a kicsik iránt. De azért azt hiszem, életének késői eredményeiben a hajdan volt szülői ház fegyelme .is benne van. Uzon László A SZLOVÁK EGYETEMES PÜSPÖK BÉCSBEN Dr. Jan Chabada, a közelmúlt hetekben feleségével együtt meglátogatta a Protestáns Egyházi Főtanácsot, amely alkalommal May püspökkel és a tanács tagjaival szívélyes beszélgetést folytatott a szlovák és az osztrák evangélikus egyház szomszédi kapcsolatairól. WANTULA PÜSPÖK AZ NDK-BAN D. Wantula, varsói evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség egyik alelnö- ke láiogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban, a Világszövetség tagegyházai- j nál.
