Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-12-20 / 51. szám

...és leborulva imádók Öt

AZ IGE TESTTÉ LETT

„És az Ige testté lett és lakozott miközöttünk — és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. Ezekkel a szavakkal fejezi ki János evangélista Karácsony eseményét. Rövidebben, tömörebben aligha lehetne megfogalmazni a karácsonyi történet értelmét, mondanivalóját. Amit Lukács és Máté evangélista színesen, szemléletesen beszél el Jézus születésének történetéről, azt

János egy magvas mondatba foglalja össze. Mintha azt akarná olvasóinak mondani: a történetet ismeritek. Józsefről, Máriáról, angyalok megjelenéséről, pásztorok ijedelméről, napkeleti bölcsek hódolatáról, Heródes ármányáról nem írok. Azt fogom marokra, amit mindez jelent. A költő, Rományik Sándor, találóan jellemzi az első három evangélista és János igehirdetésének sajátosságát :

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,

Es összedugják töndöklő fejük

Bölcső körül, mint a háromkirályok.

Rajok a Gyermek glóriája süt...

... De János messze áll és egyedül.

Külön áll világ végén valahol,

Vagy világ kezdetén.

Feszül némán a mélységek fölé,

Míg lényéből a szikla-szó kipattan.

Kezdetben vala az Ige.

S az Ige testté lön.

Az ige lett testté, — ez tör- I minden gondjából és örömé- tént karácsonykor, mondja Já- bői, a munkából is, a terhei- nos evangélista. Az ige: Isten bői is, hétköznapjaiból és ün- szava. Az egész Szentíráson népéiből is. Dolgozott József végigvonul az a bizonyosság, ácsműhelyében s leült a kánai hogy Isten, az egy igaz Isten beszélő Isten. A bibliai elbeszélés szerint a világ kezdetén Isten teremtő szava hangzik el: „Akkor azt mondotta Isten” ... János evangélista ezt így fejezi ki: „Kezdetben volt az Ige ... minden általa lett.” A mi Istenünk nem néma, mint a bálványok — hirdetik Izrael prófétái nyomatékosan. Éppen az a jellemző reá, hogy szól, közli akaratát, tilt és parancsol, ígér és vígasztal, szóba áll az emberrel és feleletet kíván tőle, meghallgatja az embert és válaszol neki. Az egész Szentírás egyetlen hatalmas tanúságtétel Isten beszédéről.

, Karácsony eseményében, Jézus születésében, a megígért Megváltó eljövetelében Isten szólt hozzánk, félreérthetetlenül és úgy, hogy szavát nem tehetjük többé hallatlanná.

Ezért üzenet a karácsony, amit toválób lehet és tovább is kell mondani, szájról szájra adni. Jó hír, örömüzenet, evangélium: Megszületett nektek ma a Megtartó! Békehír:

Isten megbékélt az emberrel és békességet akar a földön, az emberek között.

Isten szava, az ige — lett.

Megtörtént, a karácsony esemény, aminek története van.

Elkezdődött, végbement, időben és térben, Bethlehemben,

Júdeábán, Augusztus császár idejében. Különös kifejezés ez, hogy Isten beszéde meglett, megtörtént, i Az egész Szentírás azonban ismét nagy egyértelműséggel tanúsítja, hogy Isten beszédére éppen ez a jellemző: megtörténik, valósággá válik. Isten beszéde nem elhangzó szó, mely elszáll mint a füst és pára, hanem cselekedet, aminek van láttatja. Amit Isten mond, az tüstént megtörténik, valóra válik. Ha azt mondja: „legyen”, akkor lesz, — világosság, élet.

Isten igéje teremtő hatalom.

S különösképpen az evangéliumról, az Isten szereteténak örömüzenetéről mondja Pál apostol egy helyen, hogy az Istennek hatalma minden ember megmentésére.

Isten szava — testté lett.

Isten beszéde itt hangzott el és valósult meg e földi tére- ken. Egy élő emberi személyben, egy emberi életben, a názáreti Jézusban lett cselekedetté. Kézzelfoghatóvá és hallhatóvá, láthatóvá és tapint- hatóvá lett Jézusban Isten beszéde. Isten Jézus szájával szólalt meg és Jézus kezével cselekedett. S aki őt látta, az látta az Atyát, — mondja egy ízben ő maga. Isten egészen közel jött hozzánk, ez karácsony nagy üzenete: emberré lett. Különös módon, — vagy talán nagyon is érthetően — épp ezen ütköztek meg sokszor Jézus kortársai. Ez Jézus,

József fia, ismerjük atyját és anyját, — így háborogtak a názáretbeliek, honfitársai.

Eszik és iszik, mint más közönséges ember, rótták fel neki nem egyszer. Íme az ember, mondotta róla Pilátus.

Isten testté lett szava, a názáreti Jézus közöttünk lakozott. Pontos fordítás szerint: sátorozott. Szállást vett ez emberek között. Nem kívülről és felülről szemlélte ezt az emberi életet, hanem részt kért és részt is vett annak

éppen ebben az emberi életben, a názáreti Jézusban lett nyilvánvalóvá a tanítványok előtt. Emberségében —, s nem mellette, fölötte, vagy mögötte vált láthatóvá az Atya dicsőséges arca. Ebben az emberi életben szólalt meg Isten és szól hozzánk ma is. Emberi szóval, emberi módon szól az Isten Jézusban. Nem meny- nyei és nem angyali nyelven. Jézus nem viselt glóriát, csak kegyes festők képzelete

rajzolt égi dicsfényt,

aranykarikát a feje fölé. Isten egyszülöttje egészen ember volt s így mutatta meg az Atya dicsőségét. Láttuk - vallják a tanítványok. Nem a szemükkel látták azonban, hanem a hitükkel. Jézust sokan látták földi életében kortársai közül, azonban a legtöbben nem látták meg benne az egyszülött Fiú dicsőségét. Ezt csak a hit láthatta meg. Ma is csak hitben ismerhetjük föl benne Isten élő beszédét, a hozzánk szóló s bennünket megragadó Igét. Ezt a „látást” kortársainak is úgy kellett

lakodalmasok asztalához. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk — hirdeti a Zsidókhoz írt levél szerzője. A szomszédunkká lett; Kapemaumban egy ház ajtaján ott volt a neve. Űtitársunkká lett s ígérete szerint az is marad a világ végéig.

Isten dicsősége éppen így,

I megkapniuk, amint nekünk is ajándékba kell megkapnunk.

Karácsonyunk akkor lesz igazán, ha eljutunk a tanítványok vallomására: Isten megszólított és megragadott a Jézus Krisztusban s ezért most látom az ő dicsőségét.

Groó Gyula

................................................................................Illllllliillllllll.....

1 Á

DVENTI VERS [

Képzeletem szárnyán elröpülök messze,

1 Túl a tengereken, távol Napkeletre.

Pásztorok és bölcsek együtt vannak velem,

= Csalogat bennünket ez a szó: Betlehem, =

Melyről a próféták jövendölést mondtak,

Ü Ihletett ajakkal emberekhez szóltak: g

Itt fog majd meghalni az embergyűlölet,

Itt fog megszületni az örök szeretet...

S míg szemünk tétován a várost kereste, =

E Kicsi Betlehemre ráborult az este. s

Hát most hová menjünk, hol szállunk meg éjjel? j Tűnődve bolyongtunk az utcákon széllyel...

S ím egy fényes csillag megállóit felettünk,

Mi is megállottunk, tovább nem is mentünk, j§ Néztük a csillagot, amelynek sugára Ü Rávilágított egy kis ház ajtajára. =

= Odacsalt bennünket. Kinyílott egy ajtó.

= lm az istállóban, szelid barmok között,

E A jászolban feküdt Jézus a Megváltó.

Ü Glóriás fejénél leborultunk minden,

S imádkozva tértünk otthonunkba innen... §1

És most itthon vagyunk. Itthon vagyok én is.

Sok kétségim között boldog vagyok mégis.

Gondolatban most is Betlehemben vagyok,

= Az a csillag most is fejem fölött ragyog.

Ám, de az a jászol nincs már Betlehemben,

Elhoztam magammal, itt van a szívemben.

Mert szívem a jászol, itten kapott helyet j§

g Világ megváltója: Jézus, aSzeretetÜ Sándor Pál §j

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiimtimiiiiiiiiiHiiiiiimiiimHtiiiiiiiiiiiiuiiíií.

A NAPKELETI BÖLCSEK TÖRTÉNETE

nem tartozik ugyan a szorosan vett karácsony ünnepéhez, mégis elválaszthatatlanul egybefonódott vele. Vagyis Jézus születésének története nem teljes, ha az ezzel összefüggő események közül kihagyjuk a napkeleti bölcsek látogatását. Így egész az a kép, amelyet a Szentírás ad Jézus születéséről. Ezért szólunk most a kisgyermeket felkereső napkeleti bölcsekről, mágusokról.

A mágusok csillagászattal, az akkori kor legmagasabb tudományával foglalkozó bölcsek, papok voltak, valamelyik keleti országból. Melyikből? A legvalószínűbb, hogy Babilonból, mert a Jézus születése előtti időkben, de még akkor is, amikor Urunk született, a babiloni bölcsek voltak e területen a legismertebbek és leghíresebbek. E mágusok nem egyszer papi tisztük mellett királyai, uralkodói is voltak annak az országnak, ahol éltek

De vajon miért jöttek ezek a pogány bölcsek a gyermek Jézushoz tiszteletet adni?

A MESSIÄSVÄRÄS nem volt a zsidó nép sajátossága. Nem csupán ők várták a Messiást, a Szabaditól Babilonban is élt ez a reménység, talán éppen azáltal, hogy a zsidók szétszórtságban éltek s így valószínűleg tőlük terjedt el más népekben is a messiásvárás. így például Zarathustra (Jézus születése előtt a VII. században), az apokrif — nem hiteles, ismeretlen szerzőjű iratok — arab evangélium szerint megjövendölte, hogy eljön a Messiás. A Jézus születése előtti I. században élő Vergilius is jövendöl egy gyermek születéséről, aki majd megváltja a világot. A Messiás jöveteléről szóló híradások tehát nem voltak ismeretlenek a zsidóságon kívüli népek között sem. Babilonból származó ékírásos szövegek tanúsítják, hogy az ottani csillagászok számítottak arra, hogy nyugaton — Babilonhoz viszonyítva Izrael földje is nyugat — egy megváltó király születik majd. Az a hit, hogy a csillagok mozgása az emberek sorsát kijelöli, hatással van az emberek életére, akkoriban majdnem mindenütt el volt terjedve. A bölcsek csillaga valószínűleg egy rendkívüli égi jelenség volt. Minden bizonnyal a Jupiter és a Saturnus hármas találkozásáról van szó a Halak csillagképében. Jupitert királyi csillagnak tartották, a Saturnust pedig a zsidók csillagának. A Halak csillagképe jelentette a nyugati országokat, Szíriát és Palesztinát. Mindezeket tudták a bölcsek s ezért írja róluk Máté, hogy „amikor meglátták a csillagot,

igen nagy örömmel örvendezének”, hiszen a csillag ill. a szokatlan égi jelenség megjelenésével igazolva látták számításaikat az eljövendő Messiás, a nagy király felől. Ezért mentek el Betlehembe. Ezért tisztelegtek a gyermek Jézus előtt letérdelve, az akkori keleti szokások szerint. Ez a tiszteletadás csak nagy királyokat illette meg.

A BÖLCSEK MAGATARTÁSA, hite igen tiszteletre méltó és példamutató. Bármiképpen vélekedünk az őket vezérlő csillag felől az kétségtelen, hogy az égi jel, talán szabad így is mondani, a kozmikus jel által indíttatva mindenképpen Istennek engedelmeskedtek, amikor útnak indultak. Ök ennek a jelnek még akkor is hiszik, hogy jó hírt, örömhírt jelent nekik, amikor a látszat ez ellen szól. Rég várt beteljesedést látnak ezáltal. Eljött az, akit vártak. Vagy talán nem tehették volna azt, mikor első pillantásuk Jézus szegényes hajlékára és környezetére esett, hogy visszafordulnak e szavakkal: „Bocsánat, eltévesztettük az ajtót. Sajnáljuk. A nagy király ilyen környezetben nem lehet.” Mert bizony ott a gyermek Jézus körül semmi királyit, semmi nagyra mutatót nem láthattak. Csak egy szegény családot, amilyen ezrivel volt található. Glória sincs a gyermek feje fölött, ahogy a festők ábrázolják.

A bölcsek mégis elhiszik, sőt tudják, hogy az eljövendő megváltó király van előttük. Ezért hódolnak a Gyermek előtt és megajándékozzák tiszteletük jeléül úgy, ahogy csak a hatalmas királyokat szokás, igen értékes ajándékokkal. Mert csakis ez méltó hozzájuk.

MI IS LEBORULUNK ÉS IMÁDKOZUNK

a Gyermek születésének mai jelképe, otthonaink karácsonyfája, valamint a karácsonyi oltár előtt, arra emlékezve, hogy született né- künk Megtartó, ki az Űr Krisztus a Dávid városában. Betlehemben. Amit látunk, nem sok. De amit hiszünk, az több, mint a bölcsek hite, akik talán nem látták Jézusban az Isten Fiát, csak egy leendő nagy királyt. Mi hisszük és tudjuk: az aki Betlehemben született, Mária gyermeke, az Isten Fia, a mi Megváltónk. Ezzel a bensőséges hittel boruljunk le mind a Gyermek előtt, mint tették egykor a napkeleti bölcsek.

„Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat,”

Boros Károly

DICSŐSÉG

A KARÁCSONYI TÖRTÉNETBEN többször szó esik a dicsőségről. Jézus születésekor angyalok éneke tölti be a levegőt és arról a dicsőségről zeng, amely egyedül az Istené. János evangélista így tesz bizonyságot Krisztus megjelenéséről: „Mi láttuk az ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.’’ Lukács evangéliumában pedig az agg Simeon így szól: „Világosságul adtad a pogányoknak és a te népednek dicsőségére.” Beszél tehát a karácsonyi történet az Isten, a Krisztus és az ő népének dicsőségéről. Félek azonban, hogy ennek a szónak a legtöbb ember előtt alig van ma valami határozott értelme, ezért a következőkben kíséreljük meg elmondani, hogy mit is jelent?

ABBAN AZ IDŐBEN különböző népcsoportok éltek együtt Jézus hazájában és mindegyiknek határozott fogalmai voltak a dicsőségről. Szülőföldjén görög települések váltakoztak zsidó városokkal, s ezek között még élt a hellén dicsőség emléke. Olimpiai győzők és koszorús költők dicsőségétől volt visszhangos a görög föld. Ez volt az a nép, amely a szépség és a művészet hőseit övezte a dicsőség babérjával.

S a jeruzsálemi templomhoz nőve ott magaslott az Antónia fellegvár, s benne a fényes- páncélú római helyőrség. Az országban szerte a dicsőséges római légiók meneteltek, s győztes hadjárataik után káprázatos diadalmeneteket tartottak. A babérkoszorús győző felvonultatta Róma diadalívei alatt a rablott kincseket, s a szíjrafüzött rabszolgákat. A római nép tudta, hogy mit jelent az uralkodás dicsősége.

ÉS JÉZUS HAZÁJÁBAN ott éltek a föld ősi gazdái, a szegény zsidók és a drágaköves templomi ruhákba öltözött főpapok. Áhítattal és csodálattal néztek föl a hegyen épült templom ciklopszi márványkövekből összerakott falaira és égbenyúló fényes oszlopaira. Mögöttük a szentek szentében ott trónolt a kérubimok fölött az tJr dicsősége, övé minden dicsőség egyedül mennyen és földön. A zsidó népnek volt érzéke a vallási, a szentséges iránt és dicsőségesnek tartotta Ura törvényeinek a szolgálatát. Ennek az Istennek a dicsőségéről énekeltek az angyalok, mikor a gyermek születését hírül adták a pásztoroknak. És most vizsgáljuk meg, hogyan lett látható és kézzelfogható Isten dicsősége a gyermek életében.

Törődés és szegénység között kezdődik ez az élet. Mikor a templomban bemutatják, szülei csak a szegények számára előírt két galambfiat viszik áldozatul. A pásztorok és bölcsek látogatása csak múló epizód, a menekülés nyugtalansága után az ácsműhely évei következnek. Azután tanítja a szegényeket, s betegek fölé hajol gyógyító kézzel. Volt egyszer egy diadalmas bevonulása is Jeruzsálembe, de ma sem lehet bizonyosan eldönteni, hogy diadalmenet volt-e igazán a szamárháton történt bevonulás, vagy annak árnyéka csupán? S ezután történt, hogy görögök keresték fel. Eljött a dicsőség népe, mert látni akarta őt. Ö a kereszthalálára gondolt, s így szólott: jókor jöttök. „Most di- csőíttetik meg az embernek fia.” És elindult csendesen a Golgota felé. Dicsősége a keresztfán ragyogott föl a legvakítóbban: a mindvégig megmaradó szeretet volt ez.

ÉLETÉBEN EGYETLEN DOLOG VOLT NAGY: híven tükrözte Isten szeretetét. Élete arról beszél, hogy művészet, tuA Keresztyén Békekonferencia munkatársai és barátai az NDK-ban ez évi területi konferenciájukat Berlinben december elején tartották. Megemlékeztek a fél éve elhuryt Schmauch professzorról, aki e munka úttörői között vett részt a béke szolgálatában. A II. Keresztyén Békevilággyűlés

dás, hatalom csak annyiban ét valamit, amennyiben az emberért van és a szeretet szolgálatában áll. Az égig érő nagy hegyek és a Libanon cédrusai fennségesek, s a csillagok végtelen világa előtt az ember pa- rány. Isten előtt mégis csak egy nagyság van: amit a Fiú élete megmutatott. A templom kövei ragyogóak, s vallási körmenetei felemelőek, de Isten előtt csak a fiú embersége a dicsőséges. Hogy ö szegénységében nekünk társunk volt. Barátja a koldusnak és mentsvára a Magdolnáknak. Hogy szeretete csalódások által sem csökkent.

MEGMUTATTA, HOGY AZ EMBER Életében csak egy dolog lehet dicsőséges: nem az, ami kívül van az emberen, hanem ami bent van az emberben. S ehhez a nagysághoz a bűnbocsánat és megújulás által minden ember fölemelked- hetik. Nem. a másik fölé emelkedés teszi az embert naggyá, hanem a másikhoz való lehajlás. Nem az uralkodás, hanem egyedül a szívből jövő önkéntes, szabad szolgálat. Egyedül a szeretet, amely a Krisztusban megjelent és követésre hív, ez az Ö dicsősége.

Isten angyalai akkor fújják meg a diadalkürtöket, ha a tékozló fiú hazatér és akkor örülnek, mikor az ember az uralkodás tévelygéséből visz- szatalál a szeretethez. Isten dicsősége akkor ragyog, mikor a szegény elveszett ember Isten asztalához újra leül. Isten akarta így. Ez az ő dicsősége, hogy ö ilyen, és az a Krisztus dicsősége, hogy az Atya szeretetét felöltözte és megmutatta. S népe dicsősége csak abban állhat, ha ezt a szeretetet megérti, felöltözi és követésére indul. Uzon László

megmutatta •*- mondotta D. Schönherr egyetemes szuperintendens —, hogy a Keresztyén Békekonferencia munka-, ját, különösen Csehszlovákiában és Magyarországon, a gyülekezetek hordozzák A békeszolgálatnak nálunk is — folytatta — a gyülekezetek ügyévé kell válnia.

A Keresztyén Békekonferencia a gyülekezetek ügye