Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-20 / 51. szám
Az igazi biinbánat nem reménytelenséget, hanem élő reménységet munkál bennünk. Sokan azt képzelik, hogy a bűnbánat mélységéhez hozzátartozik, hogy reménytelennek lássák a bűnt. Ezzel szemben Jézus azt hirdeti: van gyógyulás! Karácsony a Brody utcában November utolsó napjaiban Öcsi betegen jött haza az iskolából. Két osztálytársa kísérte a sápadt kisfiút, akiknek karjaira bízta a beteget az anyák szemével szerető Tanító Néni. A fiúk, akik küldetést kaptak, felnőtt felelősséggel hozták haza és adták át barátjukat az édesanyjának. — Rosszul lett az Öcsi az iskolában —■ mondták — tessék kihivatni hozzá a doktor bácsit. Aztán köszöntek és elmentek. Anyuka úgy megijedt, hogy csak a gyors telefonálás után csókolta meg a kisfiát. Sietve megvetette az ágyat, aztán fölibe hajolt, a betakart gyermeknek. Öcsi pedig csak feküdt mozdulatlanul, fehéren a fehér párnák között félig lehunyt szemekkel. Percek teltek el és csak ez a két mondat szaladt át a megriadt szobán: — Anyukám!... — Hol fáj, kisfiam?! Aztán megjött az orvos. Lassú mozdulatokkal végig vizsgálta a kisfiút. Injekciót adott, mire öcsi elaludt. Az előszobában már sírva hallgatta Anyuka a doktor szavait: — Ne tessék megijedni, de a kisfiút be kell vinni a kórházba. Egy kicsit rossz a szíve. Hosszabb kezelésre van szüksége. Majd küldeni fogom a mentőket. Anyuka sírva készítgette a kórházi útra a kisfiát. Megjöttek a mentők. A kórházban már várta új vendégét a fehér ágy, a fehérruhás orvos és Vera nővér, a kedves arcú ápolónő. Még egy anyai csók, még egy letörölt könnycsepp, még egy izgatott kérdés a folyosón az orvoshoz és aztán nehéz szívvel visszaindult Anyuka a Bródy utcába. Haza, ahová nemsokára megérkezik a kislánya és a munkából hazatérő férje. A hirtelen megárvult otthonban, a szótlan szobában nagyon szomorú volt a vacsora. öcsi első estéjét átaludta. Mire másnap felébredt, már Vera nővér kedves arca mosolygott rá. Ö szólt hozzá először simogató, otthonos hangon. — Nincs semmi baj, öcsike! Egy darabig most itt kell feküdni, aztán meggyógyulsz és hazamégy! Különben is ma délután már bejön meglátogatni az Anyuka. Öcsi elcsendesedett és kezdett megbarátkozni a számára ismeretlen új világgal. Pár órai ismerkedés után csakugyan nyílt az ajtó és belépett Anyuka, Apuka és Kati, a nővére. Most, hogy újra együtt voltak, minden jónak és elviselhetőnek látszott. Múltak a napok és sorra jöttek a barátok, osztálytársak és millió mindent meséltek. Iskoláról, a közeledő vakációról, a közeledő karácsonyról. — Majd meglátod —' mondták a fiúk — addigra te is meggyógyulsz. Mi majd elmegyünk hozzátok és addig rendbehozzuk a szánkódat. Mire hazajössz, meglátod, milyen jót játszunk! Öcsi kezdte „kibirnü a kórházat, csak a mozdulatlan fekvés fárasztotta. De ezt is engedelmesen betartotta, hogy mielőbb meggyógyuljon és hazamehessen Karácsony előtt három nappal az esti vizit után Vera nővér leült az ágyára. — Nézd öcsike, te okos kisfiú vagy ■. — kezdte mondani. öcsi szája ekkor már kezdett sírásra görbülni. Tudta, hogy valahányszor ezzel kezdik a beszélgetést, ebből már jó nem lesz. Vera nővér folytatta: — Nézd öcsikém, beszéltem a doktor bácsival és ő azt mondta, hogy még egy darabig itt kell maradnod, hogy teljesen meggyógyulj. Biztosan meg fogsz gyógyulni, de ehhez bizony még néhány hét szükséges. Ugye jó kisfiú leszel és te is segítesz, hogy mielőbb meg tudjunk gyógyítani téged. Ugye nem fogsz sírni?! öcsi férfiason mindent megígért. De azon az éjszakán keserves sírás volt a párnája. Másnap még szomorú volt, de amikor a doktor bácsi megsimogatta az arcát, már elcsendesedett. A „rossz szívű” kisfiú jó kisfiú volt! Sőt ettől az órától kezdve mintha megváltozott volna. Mintha készülődött volna valamire. Aztán eljött karácsony délutánja. Kipirult arccal jöttek a látogatók. Mindenki csomagot szorongatott a kezében. Látogatók és ajándékok, meglepetések izgalma zsongott a kórteremben. öcsi olyan izgatott volt ezen a délutánon, hogy Vera nővér kétszer is megállt az ágya mellett és megértőén végig simogatta az arcát. — Biztos te is kapsz ma valami szép ajándékot! Valami meglepetést! — Igen, felelte Öcsi, biztosan hozzám is bejönnek Anyukáék! Be is jöttek. Anyuka, Apuka, Katika. Igyekeztek nem sírni. Igyekeztek jókedvűnek lenni, hogy felvidítsák öcsi kórházi karácsonyát. Aztán átadták a hozott ajándékokat, öcsi átvette, megköszönte. Majd eljött az idő, amikor búcsúzni kell. öcsi egyre izgatottabb lett. Még látta, amikor Anyuka a mosdó mellett gyorsan letörölt egy könnyet. Es akkor mosolyogva és vidáman elővett a párnája elől egy kis rózsaszín papírba csomagolt ajándékot. — Ez a ti karácsonyotok — tőlem! De csak otthon szabad kibontani, a karácsonyfa alatt! Amikor elmentek, Öcsi mosolyogva integetett utánuk. Jókedvű volt. Érezte, milyen nagyszerű dolog, jónak lenni! Milyen nagyszerű dolog valamin át megmutatni, hogy valakit szeretünk. Milyen nagyszerű dolog, hogy egy egyszerű ajándékon át valaki után elküldhetjük a szívünket. Nem is annak örült, amit kapott, hanem annak, amit adoft! Amit ő adhatott! És boldogan, mosolyogva aludt el karácsony éjszakáján... Otthon pedig a Bródy utcában ugt/anebben az időben Katika kezdte meggyújtani a gyertyákat a karácsonyfán. Az első csomag, amit felbontottak, öcsi rózsaszínű kis csomagja volt. A csomagban —■ egy injekciós doboz volt és a dobozon rárajzolva színes caruzával egy kis karácsonyfa. A szobában hirtelen olyan erős lett a fény, hogy egyszerre fényesedtek ki a szemek a karácsonyfa alatt a Bródy utcában. Friedrich Lajos Móri néni karácsonya i Tavaly, éppen ez idő tájban betegedett meg Márt néni. Nem volt halálos a betegsége, de ágyban kellett maradnia. Igaz, az orvosnak többször is emlegette, hogy nincs senkije, aki gondját viselné, ha ágyban kell feküdnie, a háziaknak pedig nem lehet olyan hosszú ideig a terhűkre. De a fájdalom nem ismer ilyen kifogásokat. Egy-két napig még fölkelt, begyújtott és megfőzött, de aztán a szaggatás mind erősebb lett. Ágyban maradt. Nem bírt fölkelni... Az első vasárnap senki sem vette észre, hogy Mári néni hiányzik megszokott helyéről. De amikor a következő vasárnap sem jelentkezett, hétközben bibliaórára sem jött el, a lelkész rosszat gyanított. Fagyos levegő fogadta, amikor belépett Mári néni_szobá- jába. A kályha némán pihent, szenet már napok óta nem látott. Az asztalon szanaszéjjel mosatlan edények. Mári néni igen resteilte a rendetlenséget, de még a beszéd is nehezére esett. A másnapi bibliaóra csendes hallgatósága tevékeny haditanáccsá alakult át. Egymás után szólaltak meg az asszonyok. Az egyik vállalta, hogy minden másnap megfőz Mári néninek, a másik a mosást, a harmadik a mosogatást vállalta. A gyülekezet gondnoka megígérte, hogy minden reggel arrafelé veszi útját és befűt a kis szoba rozsdás kályhájába. A tavalyi karácsony még ágyban találta Mári nénit. De már nem volt egyedül. A kályhában békességet hirdetve duruzsolt a tűz, az asztalon beigli és habcsók kínálta magát. Az éjjeliszekrényen a pirosló narancs mellett kis karácsonyfa zöldellt. Karácsony délutánján vendégjárás fárasztotta Mári nénit. Eljött a gyülekezet felügyelője is és elhozta a lelkész karácsonyi prédikációját. Amikor mély hangján felolvasta, Mári néni halkan megtörölte szemét. Azóta Mári néni ott ül ismét a templomban a többi asz- szony között megszokott helyén. Mintha semmi sem történt volna ... Nem kell nagyítóval járni a gyülekezetnek, hogy meglássa, hol is kell- gyakorolnia a szeretetszolgálatot. Szä/ejj meq bfiuiiink DCvis/Jus Te roppant vajúdó idő, ne szülj, ne szülj több rémet. Sok reménnyel, boldog örömmel legyen megáldva méhed. Szülj halva minden szevedélyt, vad átkot, véres harcot, fújtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Méhedből többé romboló, vad vihar ki ne törjön. Békére szomjazik a nép már mindenütt a Földön. Te véres, vergődő szívünk, ne szülj te sem több átkot, öleld magadhoz boldogan az embert s a világot. Szüless meg bennünk Tisztaság, szüless meg bennünk Béke, s tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére. Szüless meg bennünk Szeretet, te legszebb lelki virtus, még sok szív szomorú, beteg, teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk Krisztus! Bódág János ílllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllll KARÁCSONY Vannak szép igék, amelyek díszítménnyé, cirádává, falitáblákká lettek előttünk. Fe- dig ezeket Isten az életünk fundamentumának szánta. Ezek a szép igék egy kicsit dallamokká lettek, anélkül, hogy tudnánk igazi értelmüket! A világ nemcsak akkora, amekkorát mi egy nagy körzővel megrajzolunk. Az ún. vallásos ember erre a maga világára kéri Isten áldását. A hivő ember az egész világért könyörög. Bárcsak megadatnék nekem, hogy meglássam azt a bölcsőt, amelyben az ÜR feküdt egykor! Ma éltáv ontottuk tiszteletből az agyagból készült bölcsőt és ezüsttel helyettesítjük. De nekem értékesebb az az eltávolított! A pogányok meggazdagodhatnak ezüstben és aranyban, de a keresztyén hitnek arra az agyagbölcsőre van szüksége. Hieronymus Luther és a karácsony KARÁCSONY SOK MINDENT JELENTHET a mai embernek: pihenési alkalmat, a családi otthon melegét, a megajándékozás örömét, a szeretet ünnepét. Kétségtelen, valamit ezek a vonások is megmutatnak az ünnep gazdag tartalmából, kincseiből. De távolról sem mindent, és nem is a legfontosabbat. Válasszuk most vezetőnknek Luthert, az ige és benne a karácsonyi evangélium nagy ismerőjét! Próbáljuk vele megtalálni ennek az ünnepnek igazi, mély keresztyén üzenetét! KARÁCSONY SZÍVE: ISTEN EMBERRÉ LETT! Ez az a végtelen, ésszel felfoghatatlan, imádandó csoda melyet a betlehemi jászolbölcső egyszerre eltakar és föltár a világ előtt. „Az Isten, ki alkot, teremt, mint gyermek köztünk megjelent” (Luther karácsonyi énekéből). A reformátor csodálkozó örömmel ismételgeti a titkot: a Teremtő itt teremtmény, a Gyermek ott a bölcsőben a világot kormányozza, s a Mária keblén fekvő csecsemő maga a felséges Isten! „Isten emberré lett” — ez egyházunk tanításának és igehirdetésünknek a sarkpontja ma is. Vele mondunk ellent mindenféle misztikus és spiritualista vallásosságnak. Isten nem az a „túlvilági lény”, aki nem vegyül bele ebbe a világba, s akihez az ész spekulációival kell feltornásznunk magunkat. De nem is a „lét mélye”, akihez misztikus önma- gunkba-elmerüléssel kell alászállnunk. Nem, Isten itt található meg ebben a Gyermekben, a Názáreti Jézusban! Sehol másutt igazán, de itt közel van hozzánk! S a titok itt kezdi kibontani magát burkaiból. KARÁCSONY ÉRTELME: ISTEN LEJÖTT KÖZÉNK, HOGY MEGISMERHESSÜK. Luther szerint az első lépcső a karácsony titkához: megérteni, hogy Istent csak akkor ismerhetjük meg, ha emberi módon közeledik hozzánk. Ha úgy nyilatkoztatja ki magát, hogy egyúttal „elrejtőzik”. Ha bűnöst megemésztő, félelmes isteni dicsőségét és szentségét beburkolja Jézus emberségének palástjába. „Könyörült rajtunk, alkalmazkodott gyengeségünkhöz; mint ember jött el hozzánk, elrejtve istenségét, s eltávolítva ezzel minden rettegést: felhővel takarta el az égető napot.” Ami karácsonykor történt, az történik állandóan: így rejti el magát és jön el ugyanakkor hozzánk az igében, a kereszt- ségben és az úrvacsorában. Isten csak testbe rejtve van jelen ebben a világban, s ez a test nagy megbecsülése! így árad fény a karácsonyból nemcsak az egyház életére, hanem az egész emberi életre és a világra. Krisztus inkarnációja mintegy „megszentelte” ezt a világot. Isten belépett ide testben, hogy megszabadítsa a bűn romboló hatalmából, átjárja szent világosságával. Karácsony — Isten emberré létele — új fénybe öltözteti számunkra az embert és világát: Isten jelenlétének, Isten szeretetének fényébe. KARÁCSONY ÉRTELME: A GAZDAG ISTEN „MEG- ÜRESlTETTE MAGÁT”, HOGY A BŰNÖSÖKET MEG- GAZDAGlTSA. „Ügy jött a földre mint szegény, híveit gazdaggá tevén.” Luther megrendítően átérzi ezt a másik nagy karácsonyi titkot: Isten a Krisztusban leveti magáról isteni dicsőségét, megalázza magát, hogy minket viszont felöltöztessen szeretete és igazsága gazdagságába. Nemcsak a karácsonyi történet hallatlan ellentmondására — Isten a gyermekben — gondol itt. Nem, Jézus egész földi élete is annak a folytatása volt, ami ott a betlehemi istállóban kezdődött. Isten Fia fokozatosan „kiüresíti magát”, koldusszegénnyé lesz értünk. Ennek a megalázkodásnak a golgotái keresztfa a mélypontja. Isten ott viszi egészen véghez, amit karácsonykor elkezdett: a halálban minden dicsőségétől megfosztja magát, hogy minden tisztasága, szentsége és szeretete a mienk lehessen! Igen, a karácsonyi bölcsőt és a kereszt fáját egyazon fából faragták. „Isten tette mindezeket, hogy lássák, mennyire szeret.” Luther szerint nem a „történeti hit”, a karácsonyi történet puszta ismerete, hanem a „személyes hit” a döntő. Látni és hinni erősen, hogy mindez énértem történt! „Azt akarja a Gyermek, hogy mi hordozzuk” — tehát hogy necsak Betlehemben, hanem a hit által szívünkben is megszülethessék. S itt érkezünk el — útban a karácsonyi titokhoz — az utolsó lépcsőfokra. KARÁCSONY ÉRTELME: ISTEN ÖNMAGÁT MEGÜRE- SlTŰ SZERETETE TEGYEN BENNÜNKET IS A SZERETET EMBEREIVÉ! Isten karácsonyi nagy, csodálatos tettének Luther szerint a keresztyének és az egyház mindennapi életében kell folytatódnia. Krisztust követve nekik is oda kell adniok a „sajátjukat”: erejüket, szeretetüket, életüket másokért! így tett Krisztus is. Ez az igazi keresztyén szeretet. ..Ezért hívják a mi Urunk Krisztust a béke fejedelmének... mert békét ad nekünk. Belsőleg, lelkiismeretünkben Istennel, ama hit által, mely Öreá épít. És külsőleg, az emberek felé a szeretet által, mely a földi életfolytatásban valósul meg.” A karácsonynak — tanuljuk meg jól a reformátortól — nemcsak a hitünkhöz, hanem a mindennapi életünkhöz is közvetlen köze van. Hogy Krisztus „belsőleg megszületett-e bennünk”, annak a szeretetben, szolgáló életünkön kell mindennap döntően megmutatkoznia! A karácsonyi világosságnak, mely az emberré lett Istenben jött el ebbe a világba, a keresztyének életén ót kell tovább sugároznia: hűségükben, szeretetükben, szolgálatukban. ÍGY VEZET LUTHER négyszáz év után is egészen közel bennünket a karácsony mély, keresztyén értelméhez, igazi titkához. Isten adjon egyházunknak, személy szerint mindegyikünknek ilyen karácsonyt! Dr. Nagy Gyula
