Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-20 / 51. szám
Egy fejezet az egyház történetéhői ...Amikor Síridban Cirénius volt ably tartó... Amikor e sorokat írni kezdem, eszembe jut az a fejkendős, öreg, bütykös kezű asz- szony, akivel három évvel ezelőtt Óbudán, a Bojtár utcai buszmegállónál ismerkedtem meg. Kopott szatyor volt a kezében és a Kórház utcai piacra igyekezett pár szem zöldségért. Beszélgetés közben elmondta, hogy három felnőtt fia van, mindegyiknek háza, családja. Két éve nem látogatták meg: „Nem érnek rá, sok a gondjuk, dolguk” —■ mondta. Szinte mentegette a gyermekeit! Nemrégen egy ismerősöm emlegette, hogy több figyelmességgel kellene az öregekre gondolnunk. Azt értette ezen, hogy többet kellene foglalkoznunk velük és törődnünk az életükkel. Időt kellene szakítanunk, hogy leüljünk velük beszélgetni, meg kellene hallgatni panaszaikat, bajaikat. Hiszen az is nagy dolog, ha valaki elmondhatja a panaszait, azt, ami fáj. Persze ehhez partner kell, aki hallgatja a panaszkodót. Mindezt azért mondjuk el, hogy pár szót szóljunk az öregek karácsonyáról. Erre pedig azért van szükség, hogy legyen időnk karácsony este az öregeknek is boldog karácsonyi örömöt szerezni. Amennyi időnk lesz arra, hogy karácsony este leüljünk a gyermekeink mellé, kezükbe adjuk a megtakarított pénzünkön szerzett ajándékokat, legalább ugyanannyi időt fordítsunk öregjeink megörvendez- tetésére is. Legyen időnk elmenni hozzájuk, ha messzire laknak is. Ne siessünk el tőlük, ne ugorjunk fel, hogy jaj, várnak otthon, nincs időm! Ha pedig együtt lakunk öregeinkkel, ne küldjük ki őket a családi közösségből, mert sajnos ilyen is van: „Édesanyám, menjen ki a konyhába, ne köhögjön itt közöttünk, magának már jobb, ha egyedül van.” Legalább karácsony este engedjük, hogy az öregek együtt legyenek velünk. Ügy szeretnek ők velünk lenni, hangunkat hallani. Ha nagyon messzire laknak szüléink, öregjeink, írjunk nékik, mégpedig hosszan, részletesen mindenről. Ne csapjuk össze a levelet valahogy így: „Mindnyájan jól vagyunk és igen boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk.” Mert egyszerűen nem igaz, hogy nincs időnk hosszú levelet írni. Van, inkább kevesebbet aludjunk ezekben a napokban, de öregjeinknek hosszú levelet írjunk! Vegyünk nekik is tisztességes ajándékot! Higgyük el, hogy többet érdemelnek, mint egy stanecli cukrot. Osszuk be a pénzünket. Amilyen ajándékot kapnak a gyermekeink, legalább olyan értékű ajándékot kapjanak ők is. Ök ugyan mondják, hogy nekik ne vegyünk semmit, az az igazság, hogy ők éppenúgy örülnek az ajándéknak, mint mi. Valahol spóroljuk meg az ő ajándékaikra is a pénzt. S ha tudunk egy öregről, akinek nincs hozzátartozója, akkor szervezzünk kis örömszerző csapatokat. Kopogtasson karácsony szent estéjén minden öreghez valaki valamilyen ajándékkal, boldog ünnepkívánással. Isten előtt e kis örömszerző csapatoknak minden tagja angyalnak számít. A magánosság és egyedüllét gyötrelem és kín. Vegyük számba, hogy hazánkban hány öreg lehet, akik karácsony este elsírják magukat és zokogva mondogatják, hogy ők már senkinek sem kellenek. Valamelyik gyár vezetősége összeíratta, hogy hány nyugdíjasa van és megszervezte, hogy karácsony este mindegyik nyugdíjashoz bekopogott valaki és vitte a gyár fenyögalyas ajándékát, Akik az ajándékokat vitték, örvendezve számoltak be arról az örömről, örömkönnyekről, amit láttak. De necsak karácsonykor, hanem az esztendő minden napján forduljunk szolgáló szeretettel az öregek felé. Szépítsük meg hétköznapjaikat és ünnepnapjaikat egyaránt. Ha valaki megérdemli a szeretetet, *ők biztosan! Hiszen gyermekeket neveltek, kenyeret kerestek, betegeket ápoltak, ök azok, akik hegytetőre érkeztek és az út, amelyet megtettek, meredek volt és nehéz! Az öregek felé forduló szeretetünk legyen őszinte és igaz, hogy annak átélése után egyetlen idős ember se mondja, hogy én nem kellek senkinek! Fülöp Dezső NEHÉZ MEGPRÓBÁLTATÁSOKON kellett keresztülvergődnie Izrael népének, míg Isten a megígért Messiást, Jézust elküldötte. A nép keserves megpróbáltatása, a politikai zűrzavar számos ellentmondása festi meg a Jézus-korabeli idők hátterét. Súlyosan befolyásolja egész Izrael messiásvárását ' és messiásképét Izrael népének politikai helyzete. Túlfűtött, szenvedélyes keresés vibrál a személyek körül: ki lesz az, aki megszabadítja Izraelt Jézusnak magának is hallatlan erőfeszítésébe került lehámozni önmagáról a Messiás személyére aggatott hamis képzeteket. Az evangéliumokból elő-előbukkannak az illúziók és az, amint Urunk helyes mederbe tereli a várakozást és reménységet. Még a szűk tanítványi kör sem mentes a nacionalista feszül■■ ség befolyásától. Átsüt rajtuk a boldogtalanság és hazafiul bánat ai keresztre feszített kudarcában: „Pedig mi azt reméltük, hogy Ö az, aki meg fogja váltani Izraelt.. (Lk. 24, 21.) De bennünket közelebbről most az érdekel, milyen történelmi fordulatokon keresztül jutott Izrael abba a helyzetbe, amely messiásvárakozását ilyen végzetes irányba sodorta. Egy-két rövid fejezet az egyház történetéből már ízelítőt adott abból, hogy Izrael törrténete valamiféleképpen kapcsolatba került Róma történetével. Kísérjük figyelemmel azt, hogy miképpen! KÉT DÖNTÖ MEGPRÓBÁLTATÁST NEM tudott a zsidóság sohasem kiheverni. A sok évszázaddal Krisztus születése előtt történt száműzetéseket (722. Asszír, 586. Babiloni). A második után hetven évvel ugyan Cirus, perzsa király hazaengedi a népet, de ezidőtől megkezdődik a zsidók tömeges kivándorlása. A perzsa uralmat felváltja Nagy Sándor világ- birodalma, amely Palesztinát is magában foglalja. Nagy Sándor rövid tündöklése után utód nélkül hal meg, birodalmán pedig a hadvezérek osztozkodnak. Izrael a Ptoleme- us és Seleukida birodalom határán fekszik. Egyiptom a ptolemeusokhoz, Szíria északon a Seleukidákhoz tartozik. Kr. e. 300 táján Izráel Egyiptomhoz kerül. És amikor győznek a. szírek az egyiptomiak felett, Palesztinát a győztes Seleukidákhoz csatolják. A csere szomorúbb és kedvezőtlenebb állapotokat teremtett. IV. Antiochus alatt Jeruzsálem pl. görög városhoz hasonlít. A templomot Zeusnak szentelik és véres üldözés kezdődik. (Kr. 176.) A zsidók megelégelték üldözésüket és fellázadtak a zsarnokság ellen. 165-ben sikerült Jeruzsálemet is felszabadítani és megkezdődött a szírek által is elismert függetlenségi szakaszuk (Makka- beus-kor). Ez a közel 80 esztendős korszak, amilyen hősiesen és szépen kezdődött, ugyanolyan csúfosan végződött. A zsidóság egységét mélyen aláásták a pártharcok, a farizeusok és szadduceusok küzdelme. Ezek a pártharcok adtak alkalmat Rómának arra, hogy kiterjessze hatalmát Palesztina fölé. Pompejus éppen a szír és Kis-ázsiai viszonyokat rendezte, amikor az ellentétes felek döntésre kérték. Pompejus döntésének elismertetéséhez a három hónapi jeruzsálemi ostrom is hozzá tartozott. És miután megtörte a zsidóság ellenállását, Hirkanust, a farizeusi párt vezetőjét elismerte főpapnak, Aristobulust, a szadduceus-párt vezetőjét pedig fogolyként Rómáha hurcolta. Hirkanus vazallusa lett Rómának. Ezzel megszűnt a zsidóság politikai önállósága és független királysága, és megkezdődött római elnyomatása. (Kr. e. 63.) EKÖZBEN EGY MÁSIK NÉV IS felbukkant az ismeretlenség homályából: Antipater neve. Viselője idumeus. Sok köze nincs Izraelhez, annál több Rómához. Caesar keleti háborúiban fel-fel tűnik. Lelkes híve a diktatúrára törő tehetséges hadvezérnek. Az egyiptomi hadjáratban jelentősen megsegíti Caesart, a jutalom ezért Antipater pro- kurátorsága (helytartó) Júdea felett. Izrael nehezen tudja elviselni, hogy önállóságát olyan olcsón dobta oda. A nemzetközi helyzet is olykor megcsillogtatja a Rómától szabaI dulás reményét. Az országba törő párthusok, akik már Szíriát elorozták Rómától, a zsidók számára is új jövendőt tartogatnak. A zsidók nagy része csatlakozott is a párthusok által támogatott utolsó Makkabeushoz, Anti gon oshoz. Antigonos elsöpörte Hirkanust. a rómaiak kegyencét, sói Antigonos az előtte térdre- borult Hirkanusnak „személyesen harapta le a füléi* hogyha bármiféle fordulat történik, ne viselhesse a főpapi tisztet” — Írja Flavius a Zsidó Háborúban. Antipater közben gyilkosság áldozata lett. A római szenátus hűségét akkor Rómában tartózkodó Heródes fiában jutalmazta meg és kinevezte zsidó királynak. Országa még nem volt, hiszen azt Antigonus és a párthusok tartották kezükben. A királyságért most ádáz harc indult meg. Kr. e. 37-ben tudta csak birtokába venni Palesztinát. Ékkor már Róma ura Augustus, aki még nem császár, de befolyása szinte korlátlan. Heródes, akit a történelem „nagy” jelzővel látott el, rendkívül nehéz helyzetben kapta megbízatását. A „Kelet”, mint izzó vulkán, minden rést megkeresve próbált kitömi a római igából. Mintha éreznék Kelet országai, ha most behódolnak, századokra megszűnik önállóságuk. ANTONIUSRA, a triumvirek egyikére várt a feladat: Kelet megfékezése és a „római rend” helyreállítása. A politikai élet színpadán azonban megjelent egy asszony, akinek elgondolása, majd- hogy fel nem borította a római birodalom vérmes reményeit. Kleopatra, egyiptomi királyné szeriepe kihatással volt Izraelre is. Az „ígéret földjét” Antonius, Kleopatra kívánságára neki ígéri, sőt „például a Jerikó melletti pálmaerdőt, ahol a balzsamot nyerik, továbbá az Eleu» theros-folyón innen minden várost, Tyros és Sidon kivételével ...” neki ajándékozza, — amint Flávius írja. Ez volt az ára annak, hogy Egyiptom királynője szerelmével és a párthusok elillan katonai segítséggel megajándékozta a római légiók vezérét. Heródes király birodalma tehát szüntelen veszélyben forgott. Antonius sorsa Actiumnál megpecsételődött. Augusztus császár lett. Heródes pedig berendezkedhetett Izraelben. Róma kegyence volt. S bár a művészeteket szerette, borzalmas kegyetlenséggel irtotta ki egész családját. Flávius leírása szerint a legvéresebb Shakespeare-drámákra emlékeztet. Rettegés és félelem volt a nép élete is, hiszen a féltékeny és gyűlölködő király haragja a palotán túlra is csapkodott, és sok-sok ártatlan ember lelte halálát. Mindamellett szenvedélyes „építő-király” volt. Sok tönkrement várost épített újra fel, Jeruzsálemet helyreállította a többszöri lerombolás után. Sőt, magát a templomot is újra kezdte építeni. A zsidók nem tudtak megbarátkozni a göirög műveltségű idimeussal. Gyűlölték és megvetésüknek mindannyiszor kifejezést adtak. A nép átkai közepette halt meg Kr. e. 4-ben. Uralkodásának utolsó éveiben született a judeai Betlehemben, tehát Kr. e. 4. előtti időben Jézus. A betlehemi gyermekgyilkosság iól összevág kegyetlen természetével, és nincs okunk kételkedni benne Heródes „királysága” Róma egyik tartományát jelentette. Augustus császár a hódításokat befejezte, Keleten is rendet teremtett. Palesztina északi szomszédságában, Szíriában Cirénius, teljes nevén Publius Sulpicius Quirinius volt a helytartó. Kelet még néhányszor fellázadt Róma zsarnoksága ellen, de mindannyiszor megismerkedett a római légiók kegyetlen vas- öikléveL 1 -í Rédey Pál J QLÓRIA Ott fekszik Ő, a lágy, meleg alomba rejtve És nézi vidoran, hogy az öreg tehén 3 Párát fú csöndesen a néma téli estbe EE S szőke szénán topog szelíden, feketén. 1 A boldog bambino, a názáreti gyermek, = December gyermeke hallgatja vidoran A csordapásztorok milyen dalt énekelnek Az éji delelő nyugodt óráiban. Az isteni gyermek szétnéz e vak világon, Mely Földnek hivatik, bús csillag, ó de szép, S ahogy leszáll reá ég harmatja, az álom, == Tovább hallgatja a szférák víg énekét. 9 Nem messze tőle már a szomorú olajfák £2 — A hold a táj felett ma is épp úgy lebeg — 1 Mint azon éjszakán, hogy hitványul eladják ~E S kiissza egymagán a szörnyű serleget. i És mégis menni fog és harminchárom évet ■— Bolyong, míg az egek kárpitja meghasad. ... Most boldog csillagok biztos tüzei égnek § S a béke éve szánt a csillagok alatt! i Juhász Gyula 1 1 1 i Jóakarat „DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK ..Ki tudja hányszor hangozott el az első karácsony óta az angyaloknak ez az éneke, és hogyan töltötte meg istentiszteleteinket vasárnapról vasárnapra karácsonyi tartalommal és hangulattal! Hány írásmagyarázó és igehirdető elemezte és magyarázta minden szavát! Mégis, amikor most újra végighallgatom az angyalok énekét, felragyog belőle és világítani kezd előttem egy szó, amellyel eddig talán egy kicsit mostohán bántunk. Figyelmünk a két nagy csúcs: Isten dicsősége és az ember békessége felé szokott fordulni, de kimerül, mire a zárószóhoz ér. Igaz, nem kis nehézséget okoz ennek megértése. Ez a részlet is azok közé a szövegek közé tartozik, amelyeket a különböző felekezetű keresztyének nem tudnak egyformán mondani. „Jóakaratú emberek” vagy „az emberekhez jóakarat”: melyiknek van igaza? Előkeressük az Újszövetség legrégibb kéziratait: a szöveg nagyobb része valamennyiben pontosan egyezik, de éppen az utolsó szónál kétféle, bár alig eltérő változatot találunk. Nyilvánvalóan már a legrégibb időben is nehéznek érezték, különféleképpen magyarázták és ezért javítgatták a szöveget ezen a helyen. De éppen ezért érdemes vele foglalkozni. Ahogyan sok más igénél tapasztaljuk, úgy itt is remélhetjük, hogy a kemény héj feltörésével jutunk el az íráshely teljesebb megértéséhez. FELKERESSÜK A GÖRÖG SZÓTÁRBAN a megfelelő szót. A Szentíráson kívül elvétve, és akkor is a Szentírás nyomán fordul elő, tehát jellegzetesen bibliai szó. És még egy: az eredeti szövegben található szó majdnem mindig Isten akaratát, jótetszését, kegyelmes elhatározását jelenti, és ha az ember jóakaratáról vagy szándékáról beszéltek, akkor más szót használtak. A kérdést végleg eldöntötték a Holt-tenger mellett talált tekercsek, amelyekben többször fordul elő egy hasonló kifejezés. Igazolódott, hogy az angyalok énekében nem a jóakaratú emberekről van szó, hanem Isten jóakaratáról, amely az emberek felé fordul. A karácsonyi szózat tehát maradéktalanul és korlátozás nélkül evangélium. Nem azt mondja, hogy ha az ember törekszik a jóra, akkor megtalálja Isten jótetszését, és jutalmul kapja békéjét. Hanem azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus születésével Isten kereste és találta meg az embert, és így van békesség a földön. Isten cselekedetének pedig egyetlen oka és alapja az ő kegyelmes elhatározása, jóakarata vagy jótetszése, amely szerint „akarja, hogy minden ember üdvözöljön”. (1 Tim 2,2) Azonos tartalommal, de szélesebben áradó mondatokkal így tesz erről bizonyságot Pál apostol: „Megismertette velünk akarata titkát jótetszése szerint, amelyet előre elhatározott magában az Idők teljességének rendjére nézve, hogy egybefoglal Krisztusban mindent, ami a mennyben és a földön van.” (Ef 1,1—9k) A jótetszés, ill. a jóakarat helyett itt Károlyi Isten jókedvéről beszél, és ez is jó kifejezés. Mintha azt mondaná, hogy Isten rátekintett a jászolban fekvő Gyermekre, és rámosolygott az emberre. Gyönyörködött abban, amit cselekedett, mint a teremtéskor: látta, hogy íme igen jó! (lMóz 1,31) A teljes evangélium: Isten felénk forduló jóakarata és az ezen érzett atyai öröme szólal meg az eredeti kifejezésben. DE KIK AZOK, akik felé Isten jóakarata fordul? A szöveg betűszerinti fordítása: ,„ .. a földön békesség az (isteni) jóakarat vagy jótetszés embereinek.” Kik azok, akiken Isten jótetszése van? Ismét a Holt-tenger mellett talált tekercsek segítenek tovább. Az a szekta, amely kivonult a pusztába a Holt-tenger közelébe, és a Kumráni telepen szigorú önfegyelmezéssel készült a Messiás jövetelére, önmagát „az (isteni) jótetszés fiainak” nevezte. Ez felelt meg a várakozásnak: a Messiás majd Izráel vallásos elitjét, a tisztákat és igazakat veszi maga köré. A karácsonyi történet viszont azt mondja, hogy az angyali ének első hallgatói pásztorok voltak: a „jótetszés emberei” először rájuk vonatkozott. Ehhez pedig tudnunk kell, hogy az akkori zsidó felfogás szerint a pásztorkodás megvetett, vallási szempontból gyanús foglalkozásnak számított, mert nem tette lehetővé a törvény pontos megtartását. Ezért a pásztorokat a „bűnösök” közé sorolták. A MAI SZEMMEL IDILLIKUSNAK LÁTSZÓ karácsonyi pásztorjelenet tehát nem kevesebbet mond. mint azt, hogy Isten Jézus Krisztusban úgy jön, ahogyan azt „szem nem látta, fül nem halottá, emberi szív el sem gondolta”. Nem a tisztákhoz és igazakhoz jött el, hanem a megvetettekhez és megalázottak- hoz. a megfáradtakhoz és megterheltekhez, a bűnösökhöz és a vámszedőkhöz, a tékozló fiúkhoz, a bűnös asszonyokhoz és a Zákeusok- hoz. Jézus útja már ebben az első pillanatban, karácsony fényében is világosan kirajzolódik. Vádolni fogják, hogy a bűnösök barátja, csúfolják, hogy másokat megtart, önmagát pedig nem tudja megtartani, de tékozló fiúk hozzá találnak, elesettek a bűnbocsánat által talpra állnak, Zákeusok új életet kezdenek, a megalázottak és megfáradtak maguk mellett tudják őt, és új erőt merítenek. Alapja pedig mindennek egyetlen egy jóakarat: Isten jóakarata, amely ezen a nem várt módon fordul a világ felé. Ez az, amiért az első karácsony óta öröm van a mennyben, és dicsérik Istent. Ez az, amely jóakaratot és békességet teremt a földön. Pröhle Károly Öregek karácsonya
