Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
Ä megújított győri „öregtemplom’ UNOKÁINK HOLNAPJÁÉRT Amint Budapest felől a bécsi országúton Győr közelébe értünk, kibontakozott előttünk az egyre épülő és szépülő város képe hatalmas gyárkéményeivel, a Vagongyárral és a többi nagy üzemmel. Születőben levő egyetemi város Győr. A közeli években itt épül fel az új egyetemi város, hogy az egyetemén tanuló fiatalok, tanulmányaik befejezése után, itt és szerte az országban építhessék országunkat és népünket. Ebbe a városba látogatott el D. dr. Vető Lajos püspök, november 15-én, hogy megáldja a gyülekezet „Öregtemplomát”, amelyet szorgos kezek több éven keresztül tartó munkával kívül és belül teljesen megújítottak. Azért jött, hogy együtt örüljön a győri gyülekezettel, s hogy a tatarozás után a gyülekezet ismét használatba vegye, közel 180 esztendős templomát. A püspököt az egyházközség vezetősége fogadta, élén Böjtös Sándor igazgató-lelkésszel és Plachy Lajos lelkésszel. Vető Lajos püspök Ezékiel 34, 17—22. versei alapján hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében többek között a következőket mondta: Nehéz és szokatlan ez az ige az ilyen ünnepre. Valami szebbet, kedvesebbet várnánk és szeretnénk. De az egyházi esztendő vége felé Isten igéje mindig az ítéletről tanít miniket. Akkor vesszük komolyan a templom szolgálatát, akkor vesszük komolyan magát Istent, ha félretesszük a saját gondolatainkat és arra figyelünk, amit Isten mond ... Sokféle ember él együtt egy ilyen nagy városban, egy ilyen nagy gyülekezetben. De csak úgy lehetséges a helyes, a jó együttélés, ha az embereket egymás szolgálata köti ösz- sze. A szeretet szolgálatában maga Jézus Krisztus járt elől. Ha nagyok és elsők akarunk lenni az emberek között, akkor nekünk is a szeretetben és a szolgálatban kell elöljár- nunk. Jézus Krisztus életének célja az ember felé irányult. Életünk céljául nekünk is el kell fogadnunk Istentől a másik ember szolgálatát és bol- dogítását... A felolvasott igében benne van az evangélium. Isten nem hagyta egyedül az embert, hanem mindent érte cselekszik. Ezért adta ezt a templomot, ezért adott szolgálatkész szíveket. Ügy tölti be szolgálatát ez az „öregtemplom”, ha olyanok űrnek benne, akik hallgatják az igét és engedelmeskednek az embert szolgálatba állító Istennek. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte, arftelyen dr. Solt Zoltán egyházközségi felügyelőhelyettes köszöntötte a püspököt. Sári Jenő számvevőszéki elnök beszámolt a felújítás lefolyásáról és költségeiről, majd Böjtös Sándor igazgató-lelkész felolvasta az egyházközség ünnepi nyilatkozatát, amelyben ez olvasható: „Megújított öregtemplomunk megnyitásának napján Isten iránti hálával tekintünk vissza az eddig megtett útra. Nemcsak a 180 éve fennálló kedves templomra emlékezünk, hanem az úgyszólván a reformáció kezdete óta fennálló győri evangélikus gyülekezetre, — nemcsak a sok kemény küzdelemre és viszontagságra, amelyen elődeink és mi magunk is keresztülmentünk, de a sok meghitt, erőt adó ünnepre is, amelynek e falak voltak tanúi, — és ajkunkra tolul a megtartó Isten iránti hálaadás szava: Mindeddig megsegített minket az Űr!... Az újból megértett evangélium szolgálatra indít bennünket minden ember iránt, — arra ösztönöz, hogy kivegyük részünket az emberiség nagy kérdéseinek gondjából és mindent megtegyünk az egyetértés és a békés jövendő megteremtése érdekében. Megtanultuk, hogy Isten embereken keresztül és emberek javára munkálkodik. Amint eszközei voltunk a templom megújításában, eszközei kívánunk lenni embertársainkhoz, szerető szolgálatra küldő parancsa teljesítésében is, — és ebben az ünnepi órában azért imádkozunk, hogy álljon sokáig ez a templom és virágozzék a gyülekezet emberek javára és üdvösségére, és az Isten szent nevének dicsőségére.” Megható volt. a gyülekezet kis filiái gondnokainak felszólalása és a filiák adományainak átadása. A gyülekezet kis filiái komoly összegekkel siettek az anyagyülekezet segítségére az „öregtemplom” ta- tarozási költségeinek fedezésében. Az adományok átadása után Kovács Géza lelkész olvasott fel szemelvényeket az „öregBécs egykor kétharmadában evangélikus volt A bécsi egyetem új intézeti épületében egy Becs városának történetével foglalkozó előadássorozat keretében dr. Rudolf Till főlevéltáros előadást tartott ezen a címen: A lutheri tanok Becsben — megjelenésük, terjedésük és hatásuk. Az előadás nemcsak azt mutatta be, hogy milyen utakon érkezett meg viszonylag elég korán a lutheri reformáció Bécsbe, hanem néhány korabeli számadat segítségével bemutatni igyekezett azt is, hogy milyen mértékben terjedt el. 1559-ben, még Ferdinand idején, alig érte el az 1000-t a katolikus üldözők száma. 1560-ban a jezsuiták mindössze 700 gyónót számolhattak meg. Miksa császár uralkodása idején még jobban növekedett a protestantizmus hatása. Ekkor Dr. Till becslése szerint elérte az evangélikusok száma a város összlakosságának kétharmadát. Miksa császár halála után az állam a maga eszközeivel kezdett a római katolicizmus hatalmának visszaállításához. Apadni kezd az evangélikusok száma. A fehérhegyi csata után (1620) mind több evangélikus kényszerült menekülni Bécsből. A menekülök hulláma 1625-ben csap a legmagasabbra. Ez az év személyi értékek és gazdasági vonatkozások szempontjából is nagy vérveszteséget jelentett Becs városának. Csak azok maradhattak meg a protestánsok közül a császári városban, akik hitüket eltitkolták. 1781-ben, mikor 11. József kiadta türelmi rendeletét, kiderült, hogy még mindig szép számmal találhatók evangélikusok Bécsben. A lakosság 1 százalékát jelentették. Ma az osztrák főváros lakosságának 8 százaléka evangélikus. KÖNYVESPOLC 1. Ghimesan: Joliot-Curie élete (Móra Ferenc Könyvkiadó). Nagy emberek életét ismertető könyvek népszerűek a fiatalok körében. De hasznos olvasmányok a felnőtteknek is. Kevés azoknak a száma, akik ne hallottak volna Frédéric Joliot-Curie nevéről. Hiszen munkálkodása, amely az atomkutatásban követi Pierre és Marie Curie (apósa és anyósa) munkásságát, századunk korszakalkotó tudományos eredményei közé tartozik. Joliot-Curie élete azonban példakép arra nézve is, hogy amikor a szabadságról és népének a jövőjéről volt szó, akkor ez a nagyhírű tudós kész volt harcolni is egyszerű munkásokkal, sőt tanítványaival együtt. Ebben a kis könyvben mindezekről olvashatunk és követhetjük ennek a kiemelkedő tudományos és a békéért vívott harcos személyiségnek az élettörténetét. k. á. A Pugwas—Konferencia két képviselője Berlinben templom” történetéből. Az „öregtemplom” 180 esztendeje elevenedett meg a gyülekezet lelki szemei előtt. Magunk előtt láttuk Ráth Mátyást, az első magyar nyelvű újságírót, amint éppen templomszentelő imádságát mondja. I-áttuk a gyülekezet régi konventjét (presbitériumát), amint éppen a templomépítés ügyét és más, a templommal kapcsolatos ügyeket. tárgyal. Láttuk azokat a régi egyházi férfi alva t, akik felelősséggel hordozták a gyülekezet és a templom minden kérdését. Láttuk azokat, akik áldozat- készségükkel mindenkor a gyülekezet segítségére siettek. Láttuk azokat a kemény katonaarcokat, akik a francia háború idején elrendelték a templom lebontását, de láttuk azokat is, akiknek jóindulata következtében mégsem kellett lebontania templomát a gyülekezetnek. A nagyon érdekes ismertetés után Weltler Rezső esperes üdvözölte a gyülekezetét az egyházmegye nevében. Vető Lajos püspök az egyházkerület és az egész magyarországi evangélikus egyház nevében köszöntötte a gyülekezetét és aktuális kérdésekről tartott tájékoztatót. Száznyolcvan esztendő múlt el a győri gyülekezet és a győri „öregtemplom” történetében. Ez az eltelt idő is Isten dicsőségét hirdeti. Harkányi László Pugwash egy kicsiny helyiség Kanadában. 1957. júniusában, főként természettudósok konferenciát tartottak itt. Tíz ország 22 tudósa volt jelen ezen az első konferencián. Amikor 1955-ben szinte a csúcspontját érte el az atom- fölíegyverkezés és a nyilatkozatok már elégtelennek bizonyultak, Bertrand Russell angol matematikus és filozófus, valamint neves fizikusok és Nobel-díjasok felhívására létrejött 1957-ben Pugwashban az első összejövetel. Már ezen az első összejövetelen maguk a természettudósok fordultak szembe a földi életet fenyegető atomáris fölfegyverkezéssel. Azóta 12 ilyen konferenciát tartottak a föld különböző országaiban: Kanadában, többször Ausztriában, a Szovjetunióban, az USA-ban, többször Angliában, Jugoszláviában, Indiában és Csehszlovákiában. A résztvevők száma egyre nőtt. Egyre több olyan tudós vett részt a konferenciákon, akiknek szoros kapcsolatuk van saját kormányukkal is. A résztvevők számát korlátozták, hogy a komoly munkalehetőséget biztosítsák és szándékosan kerülik nyilatkozatok közlését is, de alkalmas időben és helyen nem hallgatnak. A természettudósak mellett szociológusok és jogászok is ott vannak a konferenciákon és bár világnézetileg a legkülönbözőbb államok polgárai, elfogultság nélkül igyekeznek megérteni egymást és így magában véve eszközei lettek ezek a konferenciák a hidegháború ellen folytatott harcnak. Eddig a biológiai és fizikai hadviselés kérdései, a leszerelés lehetőségeinek a megvizsgálása és a fejlődésben levő országoknak nyújtandó segítség foglalkoztatta őket. Ezeknek a Pugwash-Konfe- renciáknak két fontos munkatársa tartott előadást a berlini Evangélikus Akadémián október utolsó napjaiban, ahogyan erről Solymár Péter Berlinben tartózkodó ösztöndíjas segédlelkészünk értesített benCottbusban tanulmányi konferenciát rendezett a honi egyház meghívására az Egyházak Világtanácsa. Résztvett ezen mintegy 30 lelkész és egyházi vezető az NDK-ból, továbbá vendégek Angliából, Hollandiából, Svájcból és az Egyesült Államokból. A konferencia középpontjában a gyülekezet megújulásának kérdénünket. Dr. Gerd Burkhardt hannoveri fizikaprofesszor a természettudomány és a politika, Dr. Max Steenbeck jénai fizika-professzor pedig az együttélésre nevelésről tartott előadást. Aki ma arról beszél, hogy felelősséget érez a világért, annak a holnapra, unokáinak a jövőjére kell gondolnia és az emberi élet megtartását kell szem előtt tartania. A holnap etikájának a technikai együttműködésnek az elveit kell magáévá tennie, le kell mondania egyéni hatalmi igényeiről, mert csak így lehet a föld lakosságának az élelmét és energiaszükségletét biztosítani — mondták a professzorok. Dr. Pálíy Miklós sei voltak. A megbeszéléseken nyilvánvalóvá lett, hogy a hagyományos gyülekezeti formák bizonyos változásokra szorulnak, másképpen nem tudnak megfelelni a gyülekezet maradandó és új feladatainak a mai helyzetben. Foglalkoztak az egyház és világ viszonya teológiái kérdéseivel is. , Tanulmányi konferencia Gótikusban Az egyház diakőniai munkájától a diakóniai egyházig Az a diakónla, amit egyhá- I zunk az elmúlt két évszázadból örökségként vett át, ma is ható erő a világ evangéli- kusságának az életében. Az egyházak mindenütt fontos munkának tekintik és a magukénak vallják ugyan, de ha az ember jobban megvizsgálja a helyzetet, kitűnik, hogy a diaikónia — az evangélikus külföldről van szó — valamilyen formában munkájával, intézményeivel és munkásaival nem az egyházban, hanem az egyház mellett él, sem szervezetileg, sem működésében nem kapcsolódik magához az egyházhoz. Mintha az egyház a diakóniát tagjainak egy csoportjára bízta volna, külön szervre, és így az egyház maga mentesül a diakónia alól. Az ilyen megoldás, sőt néha elvi döntés mögött nem áll teológiai meggondolás, csupán az örökség egyszerű átvétele, melyben a hagyomány működik. A tradícióban azonban a diákoménak szűkebb fogalma érvényesül. A diakónia szűkebb megfogalmazás szerint az egyháznak az a munkája, melyet a szegények, betegek, nyomorultak és ínségesek között végez, a Jézus Krisztusba vetett hittel és szeretetben. Az egyház tanítói ma elégedetlenek ezzel a szűkebb meghatározással és a diakónia fogalmát az egyház egész életére kívánják kiterjeszteni. A diakónia értéket és minőséget jelző bélyegként kell, hogy minden egyházi életmegnyilvánuláson rajta legyen. Az egyházban minden hivatal csak diakóniaként fogható fel és tölthető be helyesen. Az igehirdetés tisztén kezdve az egyház anyagi támogatásáig mindennek a diakónia, a szolgálat jegyében kell történnie. Továbbá: az egyház egészének a világban való minden élet- megnyilvánulását is ennek a diakóniának kell áthatnia. Krisztus követésében minden keresztyén ember az általános szolgálat kötelezettség alá tartozik. Az egyház így lényegében, feladatvégzésében, magatartásában maga a diakónia. Magyarországi egyházunk hazánk felszabadulása óta a diakónia-egyházának útján jár. A továbbiakban pár pontban szeretném összefoglalni utunk eddigi tapasztalatait és reménységeinket. A diakónia egyháza fölismeri időszerű és konkrét feladatait és vállalja azokat. Feladatait elsősorban a környező világban találja meg. E világban kell szolgálnia és e világért kell élnie. A diakónia egyháza feladatait lendületes és jókedvű munkával igyekszik teljesíteni. Tevékenységét az az öröm hatja át, hogy szolgálhat a világban felebarátainak. Tudja, hogy szolgálata révén a jó valósul meg s ez is biztatja, sarkallja, lendíti munkáját. Szolgálatában a felebarátnak a legnagyobbat nyújtja azzal, hogy testvérévé lesz. Testvéri módon vállalja az életben adóPILLANATKÉP ecjij szeretetotfhon ételéI)őt Minden otthonnak sajátos hangulata van. Az átfutó vendég ritkán érzékelheti, de jól ismerik azok, akik ott élnek vagy dolgoznak. A reggeli áhítat után dolgozószobám felé indultam, mikor megállít egyik idős gondozottunk, az otthon jól ismert személye. Olvasott, müveit ember, aki jól bele tudott illeszkedni az otthon környezetébe, második családjába. — Tessék, Feri bácsi — mondom, s megállók. — Megtudja-e mondani nekem, ki volt Petőfi Sándor feleségének a második férjei Hm. Valamikor talán tud- tará, s most csak halványan emlékezem arra, hogy Szend- rey Júlia szürke ügyvédemberhez ment férjhez másodszor, de a neve?!... — Most nem tudom megmondani Feri bácsi — mondom sajnálkozva — talán majd otthon utánanézek. — Mikor tudja megmondani? — kérdezi mohón. Istenem, gondolom magamban, biztos, hogy meg fogok feledkezni, hiszen annyi a gondom-bajom. De megnyugtatom, hogy igyekszem minél Gondozónő gyermekkel — Majd ezt is megnézem Feri bácsi — nyugtatom meg, mert persze erre sem tudok kapásból felelni. Kissé rosszalólag bocsát utamra. Én pedig elgondolkozom. Kinek könnyebb a sora: nekem, aki családom körében élek tengernyi munka és sok Két gondozónő, ölükben kicsinyek előbb. És abban a naiv elkép- gond közepette, vagy neki, zelésben élek, hogy a dialó- akinek mindez nem terhe, aki gus ezzel befejeződött, mehe- csendesen éli mindennapi életek dolgozni. Feri bácsi azon- f. Q2 otthonhan és egyetten, mi? Ä“ 02 ” l^föbb gondja az. hogy ki — Mondja csak. Mikor öl- volt Petőfmé második férje ték meg Wallensteint és ho- és mikor, kik ölték meg a gyan hívták azt a három harmincéves háború híres ve- tisztet, akik megölték? , zérét dó nehézségeiket, kész együttműködni minden jóakaratú emberrel a nehézségeik leküzdésében. Azon a poszton áll* ahol a legnagyobb szükség van a testvéri szívre, a segítő kezekre. Legközelebbi testvéreknek tekinti a leginkább segítségre szoruló felebarátokat. A diakónia egyháza szolgálatának helyességét nem csupán a megszokott és általános normák határozzák meg. Nem pusztán a Világ elismerése és megbecsülése egyetlen jele szolgálata értékének. A szolgálatot döntő módon csak az tudja értékelni, aki a megbízást adta hozzá: Jézus Krisztus. Az ő kezében van a jutalom is, ami a szolgáló egyháznak jár. A szolgáló egyház Jézus Krisztus igéjéből él. Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aiki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok: és aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyein: mert az embernek' fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért”. Az egyház tudja, hogy minden szolgálatának kezdete Jézus Krisztus, aki szolgai formát öltött, hogy segítségére legyen a világnak. Amit ő tett értünk, elég segítség egész életünkre és szolgálatunkra. Ezek a gondolatok egyházunkban különösen ádvent második vasárnapján időszerűek, mert ez a nap a diakónia vasárnapja gyülekezeteinkben. Kérjük Istent, erősítse meg egyházunkban a diakónia, a szolgálat lelkét. Muncz Frigyes ELLENPÁPA Dél-Németországban „ellenpápa'’ lépett föl. Egy Michel Coliin nevű francia páter „XV. Kelemen pápa” néven elfoglalta pápai trónját és néhány hívet is szerzett már magának. Sőt Allgäuban az első püspököt is kinevezte már. — Kíváncsian várjuk az „ellenpápa” úiabb ténykedését és arra is kiváncsiak lennénk, hogy mi indította a katolikus pátert erre a „merész lépésre”? FAKERESZTET A brazíliai Recife város újonnan kinevezett katolikus érseke, Dom Helder Camara, fölszólította Rómában a zsinati atyákat, hogy az egyház „méltóságai” fakeresztet hordjanak az aranykereszt helyett és mondjanak le az egyházi pompáról minden olyan templomban, ahol szegény emberek is »«^fordulnak.
