Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
fc>. BÉRM Rí*, m Á bölcsesség és kijelentés Lelke NAGY KEDVEM VOLNA AHHOZ, hogy ennek a felolvasott két versnek (Ef. 1, 16—17.) szinte minden szavát magyarázzam és minden üzenetét szóról-szóra kihallgassam és Nektek tovább adjam. Most azonban csak két dolgot fogok belőle kiemelni: Miért imádkozott Pál apostol azért, hogy Isten adja a bölcsességnek és a kijelentésnek Lelkét az efezusiak- nak és mindazoknak, akik ezt a levelet olvassák? Hiszen azt kérdezhetné valaki: Hát ezek az efezusiak még nem vették Isten Szentleikét, hogy Pálnak könyörögnie kell azért, hogy Isten a bölcsesség és kijelentés Lelkét adja nekik? Hiszen ezek az efezusiak megkeresztelt emberek, akik hitünk és meggyőződésünk szerint elnyerték már Isten Lelkét a ke- resztség szentségében. Sőt ugyanez a Lélek végzi szívükben és életükben a maga munkáját, mert hallgatják és olvassák az evangéliumot. Pál apostol könyörgése tehát arra vonatkozik, hogy a már kapott Szentlélek a bölcsesség és kijelentés irányában dolgozzék bennük. De még többről van itt szó. A görög szövegben a szófia sző szerepel a bölcsesség megjelölésére, ami a Bibliában az Istentől kapott bölcsességet jelenti és nem az ember természetes okosságát. És Pál azért könyörög, hogy ennek a bölcsességnek a birtokában egyre mélyebben hatoljanak bele Isten igéjének a megértésébe. A hallott evangéliumot kell egyre mélyebben és igazabban megérteniök a bölcsesség birtokában. Egy bizonyos igét mindig egy bizonyos helyzetben hall és olvas az ember. Egy évvel később azonban már más körülmények között olvasom és hallom ugyanazt az igét. És Pál azt akarja, hogy ebben a más helyzetben még mélyebben értsem meg ugyanazt az igét. A tavalyi helyzetben megértett igét mindig a mostani helyzetemre kell alkalmaznom. Azaz engednem kell, hogy Isten jobban megértesse velem az igét az új helyzetben. A mi őseink 450 esztendőn át olvasták a Szentírást. Egyes mondanivalóját különösen is kiemelték és nagyra értékelték. De mi nem akkor járunk el helyesen, ha az ő bibliamagyarázatukat minden további nélkül á mi új helyzetünkben egyszerűen tovább adjuk. Akkor cselekszünk helyesen, ha azt mondjuk: ök akkor és ott Isten Szentleikének a megvilágításában úgy értették az igét. Mi pedig ebben az új helyzetben ugyancsak Isten Szentlelkének a bölcsességet ajándékozó vezetésével ebben a mi új helyzetünkben olvassuk és nézzük az igét. Ki akarja tagadni, hogy Isten Szentlelke nekünk még mást is ajándékozhat, mint amit atyáinknak ajándékozott?! Így derül ki, hogy az evangéliom nem tantételek összessége, hanem élő valami, amin keresztül Jézus Krisztus újra meg újra szól hozzánk az adott helyzetben. Amikor a mi magyarországi evangélikus egyházunk új útját járja, akkor ezt csak úgy tudja tenni, hogy kéri Isten Szentleikét: Értesse meg velünk az igét az adott helyzetben még jobban, mint őseinkkel. A MÁSIK FONTOS DOLOG, amiről Pál beszél, a kijelentés Lelke. Tudjuk, hogy a kijelentés, azaz a kinyilatkoztatás Jézusban lezárult, teljes és tökéletes. Ezért Pál apostol arra gondol, hogy a már kapott kinyilatkoztatást egyre nagyobb összefüggésekben ismerjék meg az efezusiak és egyre többet értsenek meg belőle. A kijelentés Lelkét kapni azt jelenti, hogy egyre szélesebb területen ismerjük meg és ismerjük föl Isten akaratát. Pál azért könyörög, hogy ne csak a belső lelki életre, hanem életük egész összefüggésére és a világ dolgaira nézve is megértsék az efezusiak Isten akaratát. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy Isten akaratát ne csak egy kis körre, hanem széles összefüggéseiben ismerjük föl. Ebben rejlik az igazi teológia gyökere is. Mert ha a teológia csak azt jelenti, hogy jól megtanuljuk és jól vizsgázzunk abból, amit Luther vagy más teológusok korábban megírtak, akkor célját tévesztette a mi teológiánk. A teológusnak éppen az a feladata, hogy a bölcsesség és a kijelentés Lelkének a vezetésével újra meg újra neki kell feszülni a mai problémáknak és egyre mélyebbre kell ásnia az evangéliom igazságában. Nem elég a mai nemzedéknek 30 évvel ezelőtt írt teológiai könyveket megtanulnia. Könyörögnie kell azért, hogy a Szentlélek mélyítse el bennünk Isten kinyilatkoztatását azokkal a dolgokkal összefüggésben, amelyekben benne vagyunk. Luther korában jelentős levél volt a Római levél, mert akkor a cselekedetekbe belevesző és azokkal az üdvösség szempontjából is érdemeket gyűjtögető egyházat és keresztyéneket kellett fölrázni annak az igazságnak a fölismerésére, hogy az embert nem cselekedetei teszik igazzá Isten előtt, hanem hit által, ingyen, kegyelemből igazul meg, kap bűnbocsánatot a keresztyén ember. Ma Jakab levelére esik egy bizonyos hangsúly, hiszen a csak szemlélődő élet kísértésével szemben a cselekvő életre kell mozgósítani á keresztyéneket. Azt kérem tőletek, hogy ne egyszerűen régi tételeken rágódjatok, hanem engedjétek, hogy Isten a mi időnk problémáira nézve adja nektek akaratát. Ügy használjátok a régi igét, hogy az új problémákra is megtaláljátok a feleletet éppen a Szentlélek által. Mert a diakónia útján járó egyháznak mindig szüksége van a kijelentés és bölcsesség Lelkére! D. Káldy Zoltán A fenti igehirdetés a Teológus Otthon esti áhítatán hangzott el november 26-án. KÉSZÍTSETEK AZ UTAT! Márk evangéliumának ez a néhány verse keresztyén életünk legszemélyesebb kérdése elé állít bennünket: Akarsz-e adventét? Akarsz-e Krisztust? Hiszed-e, hogy akiről Keresztelő János Juda pusztájában prédikált és jövendölt, az el akar jönni hozzánk is, de nem „szerelmes mennyei Vőlegényként”, hanem életünk Uraként, megítélőjeként? Hiszed-e, hogy a keresztyén élet ott kezdődik, hogy megismerjük az élő Istent és akit ő elküldött, ä Jézus Krisztust? A fenti kérdésekre a választ mindig hitünk tapasztalata adja meg. A választ az adja meg, hogy milyen Messiást vársz. Mert e tekintetben nagyon eltérők voltak akkor is és ma is a. vélemények. A fenti ige arról beszél, hogy Keresztelő János igehirdetésére hatalmas tömegek mentek ki a Jordán vízéhez, hogy megkeresztelkedjenek annak jeléül, hogy várják a Messiást. Jézus születése előtt ugyanis óriási méretű megtérési hullám mozgatta meg egész Palesztina és általában az akkori Kelet lakosságát. Hatalmas bűnbánati hangulat ülte meg az embereket és csak arra vártak, hogy valaki feloldja ezt a feszültséget, -élére álljon ennek a Messiást váró mozgalomnak. Ezért nevezi a Biblia az idők teljességének ezt a korszakot. Isten Keresztelő Jánost küldte el erre a szolgálatra és szavára ezrek meg ezrek ke- resztelkedték meg a Jordán vizében annak jeléül, hogy „készítik az. Urnák útját”. Azok a társadalmi nehézsé gek, politikai feszültségek, amelyek akkor annyira jellemezték magának a választott népnek is az életét, mind arra intenek bennünket, hogy a Messiást váró felbuzdulást abból a szempontból is megvizsgáljuk, hogy mennyire volt őszinte ez a várakozás és azután vonatkoztassuk a mi ádventi várakozásunkra is. Hatalmas ébredést mozgalom az igaz. Megtért és meg- keresztelkedett emberek százai, akik mind vártak valamit és valakit. De inkább a saját reménységeik útját egyengették ezzel is. Hatalmas tömeg megtért ember, de a maguk beszűkült politikai reménységeit dédelgető farizeusok. Hatalmas tömeg mellét verő és meakulpázó ember, de hátsó gondolatokkal: Ki tudja mire lesz még jó ez is egyszer?! Hatalmas tömeg alámerítkező ember, de mintha nem Krisztus országára, hanem a maguk terveinek a megvalósulására várnának. Sok „büszke” megtért, de nem az életre, nem a munkához, nem a hivatáshoz, nem a családjához, nem a gyermekeihez, nem a szeretethez, nem a békességet munkálás- ra! Hatalmas tömeg ájtatatos ember, bűnbánó „lélek”, de „szirupos” Messiást várók, akik ezen a Messiáson kérész tül akarnak besurranni emberi várakozásaiknak annyi művészi érzékkel kiszínezett és kihímzett fellegvárába. Emberek, Krisztust-várók. vallásttévők, de nem őszintén, nem a messiási Király elé vonulók, hanem csalódottak, mert szamárháton és nem fe. hér paripán érkezik az „igazi Messiás”! Isten kiválasztott gyüleke zete is benne van azonban ebben a tömegben. A próféták köré gyűlt szent mag, a csendesek, az alázatosak, az igaza Messiás-várók. Hatalmas tömeg megkeresztelke dett ember és benne van már Krisztus egyháza is. Benne vannak az emberek, akik nem a bűnről, hanem a saját bűneikről tudnak vallani. Benne vannak, akik mernek a saját eddigi embertelenségükről is vallani. Benne vannak azok az imádkozok is, akik nem írják elő imádságaikban, hogy mit cselekedjék az Isten, hanem cselekszik, amit az Isten mond és parancsol nekik! Benne vannak, akik gyülekezetei és egyházat építenek Isten kegyelmének a megtapasztalása után, de nem a saját, hanem az Isten képére. Benne vannak azok az emberek, akik tusakodnak azért, hogy szerethessék embertársaikat és boldogok, ha szerethetik őket, ha szerethetik az emberben az embert, bűnösben a kegyelemre szorulót, a megtörtben a támaszt keresőt! Hatalmas tömeg alámerítkező ember, színből és szív bői megtért ember, akik mind azért mentek a Jordánhoz és azért mennek a templomba, mert ádventet akarnak, akár. az igazit, akár a hamisat, pedig, akiknek egyféle ádventre van szükségük. Értelmes és rendezett életre! De ahhoz hozzátartozik az is, hogy va laki lerombolja hamis álom- várainkat és odaállítson bennünket az élet és halál mes- gyéjére és föltegye a nyugtalanító és mégis megnyugtató kérdést: Készíted az utat és te magad készen vagy ennek az Úrnak, ennek a Valakinek a fogadására? Pálfy Miklós Az Északi Evangélikus Egyházkerület Tanácsülésén Az Északi Evangélikus Egyházkerület Tanácsa november 24-én tartotta ez évi rendes ülését, amelyen D. dr. Vető Lajos püspök terjesztette elő jelentését az 1963. és 1964. esztendőről. Minthogy a december 7-én tartandó Egyetemes Tanácsülésen fog átfogó és részletes tájékoztatót adni egész evangélikus egyházunk életéről és szolgálatáról, jelentésében csak közvetlenül az Északi Egyházkerületet érintő kérdésekről tájékoztatta a kerületi tanácsot. Tartalmazza a püspöki jelentés a kerület statisztikai adatait, szól anyagi helyzetéről, a püspök gyülekezeti látogatásairól, a lelkészutánpótlás kérdéseiről, a püspök külföldi útjairól és külföldi vndégeink látogatásairól, a kerület gyülekezeteiben. Megállapítja, hogy milyen zavartalanul testvéri az együttműködés egyházunk két kerülete között a lelkészi állások betöltése, a segédlelkészek elhelyezése, stb. terén. Tapasztalatainál-: summájaként megállapítja a jelentés, hogy „gyülekezeteink rendben és korszerűen végzik szolgálatukat”. A kerületi tanács tudomásul vette, hogy az egyházkerület elnöksége püspöki titkárként Fülöp Dezső óbudai lelkészt alkalmazta másodállásban. Ugyancsak tudomásul vette KÉSZÜL AZ ENUGU-I TANÁCSKOZÁS Mint már jelentettük, az Egyházak Világtanácsa legközelebbi központi bizottsági ülését Afrika földjén, Enugu-ban, Nigéria keleti tartományának fővárosában tartja. Az ülés jan. 12—21-ig tart. A tanácskozások középpontjában a faji kérdés, a vallásszabadság, a római katolikus egyházhoz való viszony, az atomfegyverkísérletek megszüntetése és a leszerelés kérdései lesznek. A közbeeső vasárnap ökumenikus istentiszteletén dr. Niles (Ceylon) prédikál. A megelőző munkabizottsági ülések sora dec. 27-én kezdődik. Ezek közül egyik legfontosabb Afrika mai helyzetének keresztyén megítélésével foglalkozik. Ezen több mint 60 afrikai teológus, vezető egyházi személyiség és nem-lelkész vesz részt. LATIN-AMERIKAI SZAMOK Latin-Amerikában a protestánsok száma 1948 és 1960 köa tanácsülés, hogy a kerületi tanács Köszeghy Tamást helyettes kerületi lelkésznek kinevezte. millióra növekedett. A kontinensen 200 millió megkeresztelt római katolikus él, ezek közül azonban igen sok híjával van a legelemibb vallási és egyházi ismereteknek a rendkívül nagy paphiány miatt. A 200 mililó római katolikusra ugyanis csak 37 000 pap esik. AFRIKA LEGNAGYOBB EVANGÉLIKUS EGYHÁZA Tanganyikában hét evangélikus egyház egyesült és megtartotta első egyetemes zsinatát is. A majdnem félmillió evangélikust számláló egyház Afrika legnagyobb lutheránus egyháza. A KERESZTYÉN SZERETET JEGYÉBEN Az Észak-amerikai Egyesült Államok Mississippi államában 24 négertemplomot romboltak le az elmúlt esztendőben a faji megkülönböztetés zötti években 100 000-rőí 7,8 hívei. KÜLFÖLDI HÍREK Reménység Valahányszor ezzel a szóval találkozom, egy reményvesztett ember arca merül fel előttem. Nem volt beteg, munkában sikerei voltak, szépen berendezett lakás várta esténként és körülötte olyan szívek élesztették és tartották égve a családi tűzhely lángját, akikért hálát adhatott Istennek. Ennek ellenére mindent sötétnek és borúsnak látott. Kiégett vulkán volt a szíve helyén, és az emberek csak azért éltek, hogy neki szomorúságot okozzanak. Csendes estén beszélgettem vele s szerettem volna a szívére borult fátylat az élet szépségeinek megmutatásával fellebbenteni. De igyekezetem kudarcot vallott. Nemrégiben kaptam a hírt, hogy meghalt a remény nélkül élt ismerősöm. Vajon akkor is olyan reménytelenségben? Az életben gyors egymásután következnek a derűs és árnyas napok. Szinte egymásba karolva töltik ki életünket. Azonban minden ember életében előfordulhatnak olyan életszakaszok, napok vagy hetek, amikor csak a borús fellegeket látjuk és a világosságot adó nap olyan mélyen húzódik meg a felhők mögött, hogy melegét már alig érezzük. Betegség és kísértés* csalódás és megpróbáltatás, életveszély és sorsdöntő helyzetek szövik át életünket és jaj annak, aki összeroppan, ezek alatt. Pedig hány ketté- be tört élet jelzi ennek az útnak a valódiságát. Kórházi ágyón fekvő betegek közül csak az vigasztalhatja mellette fekvő betegtársát, aki reménykedik a saját gyógyulásában. Isten nemcsak arra tanította népét, hogy legyenek mindig reménykedők és bizakodók. Nem úgy beszélt a reménységről, mint amit el lehet sajátítani, meg lehet tanulni, gyakorlás után fejlődni lehelne benne. Nem elvont tanítást adott, hanem cselekedett. Elküldte Fiát, a Jézus Krisztust s azóta a Fiúra mutatva szól a reménységről. Jézus Krisztus a reménység megtestesítője, akiben Isten olyan Urat küldött a bűnös ember megváltására, aki engedelmes volt a kereszthalálig. Mert tudta, hogy Ura még a halálban sem hagyja el. Az apostol a „reménység Istenéről” beszél a mai igében. Ügy szól Uráról Pál, hogy egyedül annak hatalma és ereje tehet képessé minket arra, hogy bővőlködjünk a reménységben. Ez a bővőlködés a hitünk ereje, amellyel ád- ventből advent felé haladva tudunk szolgálni embertársainknak a reménység evangéliumával. De a felebarát felé forduló szeretetszolgálatunknak a gyökere sem az egyházi szervezetünk jó felépítésén nyugszik, hanem annak a felismerésén, hogy a minket megerősítő és meggyógyító Űr, a mi irgalmas Istenünk megerősít minket a hit- hen és megtölti szívünket a Szentlélek által reménységgel, K. A. I ‘ * I
