Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-29 / 48. szám

Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Máté 21,1—11 Nem ismeretlen előttünk, hogy élnek ezen a földön em­berek, akikből valóban szinte árad valamilyen gazdagság, vagy valamilyen áldás. Vannak például okos és bölcs emberek, akiknek a köze­lében mintha világosabb és érthetőbb lenne az élet. Jól esik hallgatni őket, beszélgetni velük, megtudni tőlük azokat az eddig ismeretlen titkokat, amikért ők már megjárták a tudo­mány magasságait és mélységeit. Vannak azután olyan emberek, akikből szinte árad a gyó­gyítás. Milyen megnyugtató érzés a beteg számára eljutni egy olyan orvoshoz, aki már sokszáz ilyen beteget meggyógyított. A bizalomnak, a hitnek és a reménységnek micsoda tavaszi fellángolása csilloghat ilyenkor a beteg szemében. Vannak emberek, akikből szinte árad a becsületesség. Ko­molyak és megbízhatóak. Megfontoltak és nyugodtak. Milyen jó érzés ilyen emberek közelében lenni és élni. Velük beszélni, vagy dolgozni. Vagy éppen rájuk építeni kenyeret, tervet, vagy boldogságot Vannak emberek, akikből szinte árad a jóság. Micsoda áldás egy családban, gyülekezetben, műhelyben, vagy város­ban egy-egy ilyen napsugár-élet akinek a közelében elcsitul a háborgó szív. felszárad a könny, eltűnik az éhség, a szegény­ség és a nyomorúság. Akik mindig és mindenkit igazán sze­retnék. Akiknek a szíve az a napos oldal, ahol mindig meg­pihenhet a megfáradó ember. Akinek a társaságában meg­tisztulunk és rég elfelejtett jóság-tüzek gyúlnak fel bennünk. Az egyik temetőben ezt írta valaki a sírkőre: — „a közelében könnyebb volt jónak lenni!” Jézusból így áradt a legszebb és legboldogftóbb élet Az igazi élet. Örökkévaló szeretetének sugárzása. A tanítványai, az emberek tudták, hogy a közelében feltétlen történik majd valami jó és boldogító. Ezért várták a megérkezését ádventi vággyal a szívükhöz, a küszöbükhöz, az életükhöz. Tudták, hogy Jézus közelében az ádventi vágyból valóság, karácsonyi öröm születik. Ma, egy új egyházi esztendő küszöbén, ádvent első va­sárnapján ezért van annyi öröm a hivő emberek szívében. Jézust várják és Benne az életük szépségét, teljességét és igazi karácsonyi örömét. Templomi oltárok előtt és hivő emberek ajkán ezért olyan boldog ez a mondat: „Áldott, aki jő az Ürnak nevében!” Persze Jézus Krisztus azt akarja, hogy mi is ádventi em­berek legyünk. Olyanok, akikre ö rábízhatja evangéliumának örömhírét, szeretetének karácsonyi örömét. Azt akarja, hogy tni is vigyük, adjuk, ajándékozzuk tovább ádvent minden ál­dását. Akkor lenne igazi az új egyházi esztendőnk, akkor lenne szép az ádventünk. ha minden megérkezésünkkor felhanazana emberek ajkán ez a boldogító ádventi mondat: — „Áldott, aki jön az Ürnak, nevében!” Friedrich Lajos Katolikus papok a békéért Több napos tanácskozást tar­tott Berlinben 12 európai or­szág — köztük Magyarország — több, mint 140 katolikus egyházi és világi képviselője. A tanácskozáson elfogadott ^Berlini nyilatkozat” megál­lapítja, hogy a békéért fokoz­ni kell a katolikus aktivitást. Tiltakozik a sokoldalú NATO atomhaderő felállítása ellen és felhívja elsősorban a nyugat- németországi katolikus hi ve­ket, szegüljenék szembe min­den erejükkel ennék a vesze­delemnek. — BUNDÁK átszabása, prémezé- íck, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél, Bp. V,- Kossuth Lajos u. 2. udvarban. — HARMÖNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Po- komy Pál Bp. IV.- Újpest, Komját — KÉT KOMOLY DOLGOZÓ LÁNY belterületen különbejáratú albérleti szobát keres. Cím a ki­adóban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyttós Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL; UUői út 24. Szerkesztőségi telefon: S42—Í23 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetés! ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—'vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.5022/2 ■— Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÍREK — Advent első vasárnapján az oltáríeritő színe: lila. A va­sárnap oltári igéje: Km 13, 11—14; a délelőtti igehirdetés alapigéje: Mt. 21, 1—9, a dél­utáni istentisztelet alapigéje: Jel 2, 1—5 (6—7). — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 13-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — SZALATNAI REZSŐ a Déli Egyházkerület presbité­riumának tagja a napokban töltötte be 60. életévét. Az is­mert irodalomtörténészt, szép­írót olvasóink az Evangélikus Élet hasábjairól is ismerik. December folyamán megjelenő 1965. évi naptárunkban Dan­iéról írt kisebb tanulmányá­val fog szerepelni. Innen is szeretettel köszöntjük. — A XXI. KÁNTORI TAN­FOLYAM november 21-én szombaton délután nyílt meg a fóti Mandák Intézetben. A négyhónapos téli tanfolyamra tíz résztvevő jelentkezett. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. — A nógrádi evangélikus egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége november 26-án Ba­lassagyarmaton tartotta kilen­cedik munkaülését. Rónay Zoltán írásmagyarázatot, Ga­rami Lajos békemozgalmi be­számolót, Babka Tivadar pedig előadást tartott ezen a címen: Bibliai fogalmak tisztázása: kórügma, diakónia. — A BÁCS-KISKUN evan­gélikus egyházmegye lelkészi munkaközössége november 26-án Kiskőrösön tartotta munkaülését. Sikter András megnyitó áhítatán és Szentpé- teri Péter záróáhítatán kívül Sárkány Tibor a II. Keresz­tyén Béke-Világgyűlésről, Se­ben István pedig a bibliai fo­galmak tisztázásáról (kérügma, diakónia) tartott előadást. — A KELET-BÉKÉSI evan­gélikus egyházmegye lelkészi munkaközössége november 27-én tartotta nyolcadik mun­kaülését Békéscsabán, amelyen több előadás hangzott el. Dr. Gubcsó András „A krisztoló- gia univerzális távlata és a ke­resztyén felelősség a világért Kol. 1, 9—24” címen, Kop­pány János „A béke és a gyar­mati kérdés időszerű esemé­nyei” címen, Zászkgliczky Pé­ter pedig „A család lelkipász­tori szemmel” címen tartott előadást. Deme Károly beszá­molt az Országos Gyülekezeti Segély üléséről, Sáfár Lajos a homiletikai munkaközössé­get vezette, Mekis Ádám es­peres pedig a folyó ügyéket terjesztette elő. — A NYUGAT-BÉKÉSI evangélikus egyházmegye lel­készi munkaközössége nov. 6-án Orosházán ülésezett. Ga- bányi Géza Szentetornya- Rákóczitelepi lelkész bevezető áhítata után Táborszky László kondorosi lelkész ol­vasta fel tanulmányát: „A család lelkipásztori szemmel” címen. A termékeny eszme­cserét követően Koszorús Osz­kár esperes beszámolt az egy­házmegyei esperesi látogatá­sok és vizsgálatok eredmé- nyeirőL — A FEJÉR-KOMÁROMI egyházmegye lelkészi munka- közössége november 26-án tar­totta legutóbbi ülését. Buda­pesten. Az esperesi tájékozta­tót az alábbi előadások egészí­tették ki: „A krisztológia uni­verzális távlata és a keresztyén felelősség a világért Kol 1, 9— 24. alapján” (Nagy István), „Segítsük egymást a szolgá­latban” (Milán János), „Ismer­jük meg egymást közelebbről” (Bányai Sándor). ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. november 29-én Deák tér de. 9. (urv) Trajtler Gábor de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Ádventi est Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57, b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. ThaJy Kálmán u. de. 10. ifj. He­gedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. Szeretetvendégség: Uzon László Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Veöreös Imre Utász u. de. 9. dr. Benes Miklós Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Detre János Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Ká­poszta Laios Váci út de. 8. Ká­poszta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Soroksár újtélén de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kür­tösi Kálmán Rákospalota MÁV te­lep de. 3. Rákospalota nagytemp­lom de. 10. Rákospalota kistemn- lom tíu. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsa­ba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Várady Lajos Torockó tér de. 8. (urv) de. fél 9. Várady La­jos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Fülöp Dezső XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. l’l. Csengődy László du. 6. Szeretetvendégség Muncz Fri­gyes Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. (urv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. HÉTRÓE—HÉTRE Örülj nagyon! Zak, 9, C Heti igénk így kezdődik: „örülj nagyon!* Az ádvent Jé­zus hozzánkérkezésének, tehát az örömnek ideje. A közelgő karácsonykor mindnyájunknak lesz örömünk, hacsak nem va­gyunk teljesen árvák vagy egyedülvalók. Az az öröm azon­ban, amelyről szent igénk beszél, nagyobb és csodálatosabb minden emberadta örömnél! Karácsonykor mi szerzünk örömöt egymásnak, itt pedig arról az örömről van szó, amelyet Isten adott az egész világnak. Csodálatos ez az öröm azért is, mert ebből senki nincs kizárva, még az árvák és az egyedülmara- dottak sem. Miért örüljünk nagyon? Mert földre jött az Ige! Igénk ezt így mondja: „Imé, jön néked a te Királyod”. Az eljött Királyban, a Fiúban, az Igében maga az Isten szólalt meg. És amikor mi elfogadjuk az Igét, vele Istent fogadjuk be. Azt az Istent fogadjuk be, aki nem rabszolgasorsra akarja kár­hoztatni a világot, nem a világ kifosztása a szándéka, hanem meg akarja ajándékozni az embert! Mi ez az ajándék? Ez az ajándék az Élet! Isten az élet Istene és nem a halálé. Isten szépnek teremtette a földet. Isten életre rendelte a világot és életre helyezett el benne minden szépséget. Isten azt akarja, hogy gondolkozó értel­münk, színes képzeletünk, ügyes kezünk az élet, a szépség, az áldás, békesség szolgálatába álljon. Jézus azért jött, hogy a világ ne maradjon a halál világa, hanem békesség legyen a föld minden népei között. Heti igé után következő versben ilyen részek olvashatók: „Kiveszte• a harci kézívet és békességet hirdet a pogányoknak,” Nem üres forma, amit a próféta kér, hanem megvalósít­ható áldás. Aki megismeri a Fiút, megismeri azt az életet, amelyet ő hozott és amelyért önmagát áldozatul adta. örüljünk hát és örvendezzünk, mert jön a Fiú, aki igaz és szabadító! Ezenkívül pedig alázatos, hiszen nem ficánkold paripán, hanem szamárháton ül. Örülj nagyon, itt az ádvent! Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRÄ VASÁRNAP: ÉZSAIÁS 62,3; GALATA 4,4—5. — Ezen á napon senki sem kíván embertársának boldog újesztendőt. Ádvent első vasárnapja pedig kezdet, az új egyházi esztendő első napja. Róma 13,11—14; Zsoltárok 24. HÉTFŐ: JEREMIAS 30,11; I. JÁNOS 4,14. — A hegy­csúcsra felért ember először is visszatekint a megtett útra: Az egyház népe, amikor most visszanéz, láthatja, hogy az elmúlt esztendőben is több volt a bűn, a vétek, mint a hála­adás. II. Korintus 1,15—22; Ézsaiás 56,1—8 (Lukács 13,29—30.) KEDD: ZSOLTÁROK 111,7; JÄNOS 8,26. — Az Isten sza­vára hallgató ember bátran nézhet előre az új holnap felé; mert az Ö kezeinek cselekedetei az el jövendőben is hűség és igazság. Mikeás 2,1—2. 9.12—13; Ézsaiás 57,14—21; (Efezus 2,17.) SZERDA: JEREMIÁS SIRALMAI 3,26: ZSIDÓK 10,36—37. — A nagy út előtt állót mindig jótanácsokkal látjuk el. Az Isten tanácsa így hangzik az út kezdetén: „Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedhessetek és elnyerjétek az ígéretet.” II. Sámuel 7,4—9. 11—14.16; Ézsaiás 58,1—11; (Jakab 1,27.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 16,6; JANOS 6,47. — Ádvent nem a reménytelen várakozás, ideje. A prófétákon keresztül megígért Messiás megérkezett, aki Ura akar lenni a ma embe­rének életének is. Ö mondja: „Aki hisz énbennem, örökélete van annak.” Ézsaiás 64,1—3; Ézsaiás 59. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 38,16; APOSTOIX1K CSELEKE­DETEI 12,5. — Jézus így imádkozott Főpapi imájában: Atyám, őérettük könyörgök, akiket nékem adtál. Az ádventi gyüle­kezet könyörgése egybe kell hogy hangozzék ja zsoltáros -imá­jával: „Téged várlak Uram!” Zsidók 10,19—25; Ézsaiás 60,1— 11; (János 8,12.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 100,3; JÁNOS 10,16. — Isten te­remtése nem befejezett tény, hanem ma is tart. Állandóan teremt a teljességig. Ez akkor lesz, amikor „lesz egy nyáj, egy pásztor.” Jelenések 22,12—14. 16—17. 2021; Ézsaiás 61: (Lukács 4,20—21.) Káposzta Lajos Egy bizonyságtétel megismétlése Az Evangélikus Életben hírül adtuk, hogy DR. PÁLFY MIKLÓS TEOLÓGIAI PROFESSZOR, lapunk helyettes szer­kesztője, a Bonni Teológiai Fakultás és a Beienroder Kon­vent meghívására október 6-án feleségével együtt a Német Szövetségi Köztársaságba utazott előadások tartására. Dr. Pálfy Miklós október 27-én érkezett vissza útjáról. Munka­társunk most kereste fel, hogy érdeklődjék nyugat-németor- szágj útjának tapasztalatairól és ott végzett munkájáról. A bonni egyetem épülete :— Hogyan került sor arra, hogy Professzor Ür meghívást kapott a Bonni Teológiai Fa­kultásra és mi volt a meghívás célja? A Bonni Teológiai Fakultás rendszeres teológiai professzo­ra, Dr. G. Gloege néhány év­vel ezelőtt még a Jénai Teoló­giai Fakultás (NDK) profesz- szora volt. Életemben először 1956. október utolsó napjai­ban találkoztam vele, amikor előadókörúton voltam a Német Demokratikus Köztársaság evangélikus teológiai fakultá­sain és így jutottam el októ­ber 29-én Jénába. Zsúfolt volt egyetemi hallgatókkal az egye­tem nagy előadóterme. Már tudtam a magyarországi ellen- forradalmi eseményekről. De tudott a hallgatóság is! És én tudtam, hogy hallgatóságom is (több száz ember!) tud min­dent. így mentem az előadói emelvényhez, hogy előadást tartsak nekik a magyar evan­gélikus egyház életiről. Ma már nem tudnám elmondani, amit ott mondtam. Csak any- nyit tudok, hogy ott Jénában — miközben nem tudtam, hogy itthon mit csinálnak majd ve­lem — félretéve minden föl­jegyzésemet bizonyságéit tet­tem egész teológiai pályafu­tásomról és arról, ahogyan egy keresztyén ember — min­den közbejött politikai ese­mény ellenére — az egyház küldetését ma a világban és a világéi’t látja. Szűnni nem akaró taps volt a válasz. Gloege professzor ennyit mondott; „Erre én sem számítottam”. Később kitűnt, hogy egyesek féltek az ifjúság tüntetésétől és legszívesebben lemondták volna az egészet. Dr. Gloege érdeme, hogy nem így történt és nemcsak az én érdemem, hanem a nagyfokú teológiai és politikai érettséget tanúsító jénai hallgatóké is, hogy „rettegett” estéből „di­csért” este lett. Múlt évben, a helsinki lu­theránus világgyűlésen már úgy találkoztam Gloege pro­fesszorral, mint aki H. J. Iwand professzornak az öröké­be lépett Bonnban. Róla pedig tudnunk kell, hogy rendkívül fontosnak tartotta egyházi szempontból is Kelet és Nyu­gat kapcsolatának az ápolását. Gloege professzor átvette ezt az örökséget és így került sor arra, hogy meghívott 6 és a bonni Teológiai Fakultás dé­kánja előadás tartására. — Mi volt Professzor Ür előadásának a témája és ho­gyan fogadták a bonniak egy Keletről érkezett teológiai professzornak a gondolatait? Előadásom témája meglehe­tősen merész volt: „Mit jelent ma egyháznak lenni?” Október 21-én került sor előadásomra az első bonni evangélikus gyü­lekezet nagy előadótermében. Plakátokon hirdették meg az egyetemen, az összes gyüleke­zetekben és teológus otthonok­ban. Zsúfolt hallgatóság előtt beszéltem, amely teológiai hall­gatókból, az összes bonni gyü­lekezetek intelligensebb tag­jaiból, lelkészekből és pro­fesszorokból tevődött össze. Feleségem ismerte előadá­som tartalmát és egy kicsit aggódott, hogy mit szólnak majd a „bonniak” a merész gondolatokhoz. Nekem nem voltak ilyen aggodalmaim két okból. Egyrészt Gloege pro­fesszor barátom nagyon jól is-, merte teológiai és egyházi fel­fogásomat, ha tehát volt bá­torsága éppen engem meghívni elsőnek Magyarországról, ak­kor ő számolt az ottani hely­zettel. Másrészt már tavalyi nyugatnémetországi rövid uta­mon az volt a tapasztalatom, hogy sokkal több és őszintébb barátunk van ma Nyug'at-Né- metországban, mint gondoljuk. Az egyház valóságos kérdései mindenütt kérdések. Az embe­ri gondolkodás és életstílus elvilágiasodása, a folytonosan alakulóban levő világpolitikái helyzet, az emberi társadalma­kon belül érvényesülő erők feszülése a világon mindenütt azonos kérdések elé állítják az egyházakat, ha azok komolyan veszik küldetésüket a világban, a világiért és az egyes embe­rért. És ha ezt valahol a vi­lágon a keresztyének nem lát­ják, akkor meg kell nekik mondanunk! Ezekkel a gondo­latokkal léptem az előadói emelvényhez és az egyórás előadást követő taps arról győ­zött meg, hogy nem hullott köves talajra mindaz, amit el­mondtam. — Ezután a jő kezdet után várható-e, hogy szorosabb kap­csolat alakul ki a bonni Teoló­giai Fakultás és a mi Teoló­giai Akadémiánk között? Reménységem szerint igen. Többször találkoztam baráti körben bonni ottlétem alatt a Fakultás dékánjával és pro­fesszoraival. Jóleső érzéssel kellett nyugtáznom, hogy igen nagy az érdeklődés evangéli­kus egyházunk egésze és a ná­lunk folyó teológiai munka iránt. Talán — ha merészeb­ben akarnék fogalmazni — azt mondhatnám, hogy tapasz­latokat akarnak szerezni egy olyan egyháztól, amely megér­ti és vallja a mát, de tud hin­ni és dolgozni a holnapért hittel és reménységgel. Ok na­gyon akarják ápolni a kapcso­latokat és ugyanez a jószán­dék van meg bennünk is. Két testvérintézimény jó szándéká­ból csak jó születhetik. Én mindenesetre nagyon szeret­ném, ha Gloege professzor úr a jövő esztendőben itt lehetne közöttünk legalább egy hétig' és folytathatná azt a pozitív kapcsolatot, amit Iwand pro­fesszor elkezdett magyarorszá­gi látogatásakor. — Professzor Űr nemcsak Bonnban, hanem Beienrode- ban is tartott előadást és pré­dikált is. Mikor hallunk arról valamit és nyugat-németorszá­gi körútjáról? Most úgy gondolom elég volt erről. De Beiendroderól min­denképpen szeretnék részlete­sebben szólni legközelebb, mert a „Beienroder Konvent” nagyon közel áll hozzánk, ha­ladó gondolkodású teológusok­hoz és lelkészekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents