Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-11-22 / 47. szám
Felelős élet Dániel 12, 2—3. Sem igehirdetés, sem igehallgató nem vonhatja ki magát az egyházi esztendő utolsó vasárnapjának hangulata alól. Ezen a vasárnapon az igehirdető is megilletődöttebben lép szószékre és ilyen gondolatok kergetőznek benne: vájjon nem ez-e életemnek utolsó esztendeje. Vajon megérem-e a következő egyházi esztendő végét. A gyülekezet népét is — amikor énekli a vasárnap ősi és veretes énekét a „Mintha szárnyon szállna az én időm”-et — megcsapja a múlandóság és halál gondolata. A gyülekezet is eltöpreng éneklés közben az emberi élet végső, nagy kérdésein. A múlandóságnak ezt a hangulatát oldja fel igénk bizonyossága: lesz feltámadás! Igénk elsősorban vigasztalás akar lenni. Vigasztalni akarja azt az ismerősömet, kinek édesapját halála után elhamvasztották és miután az urnában megkapta a maréknyi hamut, I aggódva kérdezte: lesz-e egyszer még ebből édesapa? De igénk vigasztalni akar mindnyájunkat, akik ezen a vasárnapon, vagy az elmúlt vasárnapok valamelyikén csüggedten álltunk meg szeretteink sírja előtt: lesz feltámadás. Dániel prófétától kezdve Isten igéje egyre erőteljesebben tesz bizonyságot a feltámadás reménységéről. Ami még Dánielnél csak egy- szólamú ének, az a korintusi levélben és a Jelenések könyvében hatalmas győzelmi himnusszá lesz. Az ige tanítása szerint a feltámadás nem folyamatosan, egyenként megy végbe, hanem egyszerre. Mindenki egyszerre nyeri el az új testet. A feltámadásnak meghatározott időpontja lesz. Ez az időpont még az Isten titka. Nem is az időpont ismerete a lényeges, hanem maga a tény, hogy a halál legyőzetett, és ezt egyszer az egész világ megtudja. Amit ma még csak a hit tud, azt mindenki látni fogja. A győzelem kivívása Jézus feladata volt. A mi első feladatunk nem lehet más, mint hálát adni érte Istennek. Igénk nemcsak vigasztalás, hanem intés is. Figyelmeztet arra a tényre, hogy a- feltámadás nem egyenlő az üdvösséggel. Az ige szerint egyesek feltámadnak örök életre, mások örök kárhozatra. A fetámadás hite nagyon kijózanító és felelősséget ébresztő hit. Kijózanít ez a hit minden hamis ábrándból és könnyelmű életszemléletből, mely azt tartja, hogy a halál mindennek végét jelenti. De kijózanít abból a tévhitből is, mely a görög "filozófia tanításából adódik, hogy a bűnös test a halálban megsemmisül, de a „halhatatlan lélek” felszabadulva tovább él. A feltámadás hitéhez szervesen hozzátartozik annak a hite is, hogy utána kétfelé válnék az emberi utak: az egyik életre, azaz üdvösségre, a másik veszedelemre, azaz kárhozatra visz. A keresztyén igazság, melyre a feltámadásról vallott hitünk épül. azt tanítja, hogy a feltámadás után számot ad az ember mindarról, amit cselekedett e földi testben és eszerint nyer boldog örök életet vagy kárhozatot. Ez a reménység tanít meg bennünket felelősen sáfárkodni életünkkel. A felelős élet Máté evangéliumának 24. fejezete szerint azt jelenti, hogy életünk irgalmat nyert és irgalmat gyakorló élet, mely mindig kész az engedelmességre, megbocsátásra és a szolgálatra. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján necsak az ige vigasztalását, de kötelezését is fogadjuk el. Mainz László ISTENTISZTELETI REND Budapesten. 1964. november 22-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Tra>^r Gábor Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél' 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. ifj. Hegedűs Lajos Kőbánya de. 10. Szlovák Pál Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugió de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfai va de 8 Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos du. 5. Szeretetvendégség Váci úfr de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Festúi- hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 10. (német, úrv) dr. Joó Sándor de. H. várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos , Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rutíkay Elemér du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Csengőjiy László Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Nagytétény de. 8. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 5. Szeretetvendégség. (Sárkány Tibor). — BUNDÁK átszabása, prémezé- sek, szőrmekucsmák. Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos utca 1. udvarban. — NYUGALMAZOTT TANÁRNŐ bútorozott szobát keres két személyre. Gyermekek gondozását* esetleg korrepetálásit is vállalja. Cím a kiadóban. HÍREK. — Szentháromság ünnepe utáni 22, utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltár! és délutáni alapigéje: Mt 24, 37—51 v. Mt 25, 1—13; délelőtti alapigéje: Dán 12, 2—3. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. November 22-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Blázy Lajos újpesti lelkész. — A PUTNOKI GYÜLEKEZET november 8-án ünnepelte temploma felszentelésének 25. évfordulóját. A gyülekezet tagjai a reformátusokkal együtt zsúfolásig megtöltötték a templomot. Az istentiszteletet Virágh Gyula esperes végezte. A díszközgyűlésen a gyülekezeti felügyelő Vida Frigyes, a miskolci gyülekezet nevében pedig dr. Vida Vilma köszöntötte az ünneplőket. Igehirdetéssel és megemlékezéssel szolgáltak még Molnár Miklós helybeli | református lelkész, Marcsek János nyugalmazott lelkész, Solymár András sajókazai lelkész. Pásztor Pál miskolci és Völgyes Pál helybeli lelkész. — Ezen az ünnepen emlékezett meg a gyülekezet Várkoly Irén kántor 25 éves szolgálatáról. — AMBRÖZFALVA november 22-én ünnepli temploma felszentelésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból D. Káldy Zoltán püspök hirdeti az igét a délelőtti istentiszteleten. — EZÜSTMENYEGZŐ. Csipkay Imre, az Északi Egyházkerület helyettes felügyelője és neje Szelényi Rózsa folyó hó 8-án tartották ezüstmenny egzőjükét a család és a gyülekezet szeretető tői körülvéve a kelenföldi evangélikus templomban. — A NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA Szimoni- desz Lajos nyugalmazott evangélikus táborj püspök vezérőrnagynak érdemei elismeréséül 80. születésnapja alkalmából a Munkaérdemrend aranyfokozata kitüntetést adományozta. — A DÉLI EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKE Aradi Andrást szolgálattételre átengedte az Északi Egyházkerületnek és D. dr. Vető Lajos püspök Debrecenbe osztotta be szolgálatra. Kovács Etelka segédlelkészt Debrecenből Celldömölkre helyezte szolgálattételre D. dr. Vető Lajos püspök. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Csongrád-szolnoki egyházmegye lelkészi munkaközössége november 4-én tartotta értekezletét Mezőtúron. A Hajdú-szabolcsi egyházmegye lelkészi munkaközösségé november 17-én Nyíregyházán ülésezett. Endreffy János reggeli áhítata után „Élet és béke” címen előadást tartott Tarján Béla a II. Keresztyén Béke-Világgyűlésről, Ben- kóczy Dániel: „Egyházunk teológiai felismerései a II. Világháború óta” és Szabó Gyula: Ámos próféta szolgálata címen tartottak előadásokat. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarorszagi Evangélikus Egyetemes Egytláz Sajtóosztályának tápja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: Budapest. VUL, üllői űt 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VUL Árusítja a Magyar Posta 10 ooo példányban nyomatott 64.4933/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L IMÁDKOZZUNK . Dániel 12,2—2 Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján magasztalunk, Urunk, az örök jövendőért, amelyet készítettél nekünk Jézus Krisztus, a mi Megváltónk által. Köszönjük Neked ősi ádventi ígéreteidet, Jézus születését, életét, szenvedését, halálát, feltámadását, Hozzád menetelét, további földi munkáját a Szentlélek által és visszajövetelének reménységét. Hálát adunk Neked, hogy üdvözítő munkád teljességre jut az örökkévalóságban. Kérünk Téged, add, hogy amikor elhozod a feltámadás napját, azok között találtassunk, akikben megkönyöriilsz, és meg nem érdemelt irgalmadból, Jézus Krisztus kihullott véréért megajándékozod őket az örök élet örömével. Áldd meg szeretteinket és minden embert, élőket, holtakat, ezután születőket, hogy minél többen ragadhassuk meg a halál záró pillanatáig kegyelmes szeretetedet a Jézus Krisztusban. Ne engedd, hogy hiába múljék el sokak felett kegyelmed ideje az életben. Köszönjük Neked azokat, akik fénylő csillagokként másokat Hozzád vezettek. Jézus Krisztusról szóló tanúbizonyságuk, igéd továbbadása sokak szívében ragyogtatta fel Jézus Krisztus ismeretét, a bűnbocsánat és az örök élet igazságát. Áldd meg azoknak emlékezetét, akik közülük már évszázadok vagy évtizedek óta a földben pihennek, hogy hátramaradt szavuk és életpéldájuk elevenen hasson. És áldd meg az élő bizonyságtevőket, egyszerű hívőket és igehirdetőket a föld minden részén, hogy Jézus Krisztus világosságát tovább adják az embereknek a hit és szeretet növekedésére, és a feltámadás reménységének bizonyosságára. Ámen. HÉTRŐL—HÉTRE Az örök élet öröme Lukács 12, 35—46. Az igazán hivő embereknek az arcán mindig látható valami az öröm különös ragyogásából, az elrendezett élet nyugalmából, a reménység szép holnapjának biztató békességéből. Az igazán hivő emberek mindig megajándékozott emberek, ezért tudnak jók lenni, megérteni és megbocsátani, segíteni és szolgálni. Jól mondotta valaki, hogy az igazán hivő ember napfényben él és napfénytől fényes körülötte a levegő. Szentháromság ünnepe után az utolsó vasárnap, ez a mai, az örök élet vasárnapja. Ez is örömünnep. Hiszen nem a halálról van szó, hanem az Életről. Ez a mai vasárnap hulló falevelek között is Isten atyai szívének szeretetéről beszél. Nem a temetők árnyai suhannak végig az oltár fölött, hanem az élet reménységétől vidám a szívdobbanás. Hivő emberek vallomásától szép ez az ünnep, amint elhangzik az oltár előtt: — „Hiszem az örök életet!’’ Az első, amit ma meg kell hallanunk az, hogy az örök élet — a hit vallomása. Az életünkről azt mondja az Isten: van örök élet! A Szentírás szavaiból az a fény kíséri végig földi életünket, hogy a keresztyén elet gégén nem a sárga halálfej, hanem az örökszép Krisztusarc tündöklik át. — Mi keresztyének hiszünk Isten szavának és ígéretének, mert minden ígérete igaznak találtatott. A második, amit meg kell hallanunk az, hogy az örök élet nem más, mint Istennel való élet. Vele való örök egyiitt- lét. Vele való közösség, vele való otthon. Teljes megvalósulása annak, amit emberi szavaink szótára így fejez ki: otthon, szeretet, békesség és hazaérkezés. A boldogságunknak egy olyan „új” állapota ez, amit Isten teremt, Ő ad, 6 ajándékoz azzal, hogy láthatóan gyermekeivel lakozik, velük él, nekik adja közelségét. A harmadik, amit meg kell hallanunk az. hogy Isten az örök életben is megmarad olyannak, amilyennek megismertük. Ugyanaz az Isten, Akivel végigjártuk a földi életet, ugyanaz az Isten hajol fölénk a örök életben is, hogy szivére szorítson. Valaki egyszer ebben a szép mondatban írta le ezt: — a két könyvnek, a földinek és az örökkévalónak egy a címe: „Én vagyok az Élet!” De Istenhez csak emberek közt lehet elérkezni! Ezért Isten minket is megkérdez majd: merre jöttél, mit tettél, mit segítettél, kit emeltél fel, vagy lát hagytál ott elhagyott utad porában?! Készen lenni mindig annyit jelent, mint közel lenni az emberekhez, mert itt derül ki, milyen közel vagyunk Krisztushoz. Az igazán hivő embernek ez az örömé, reménysége, hogy nyílt szívvel minden pillanatban készen van és készséggel van a földi szeretet útjára, hogy nyugodt szívvel léphessen át az örök szeretet küszöbén. (f. !.) NAPRÖL—NAPRA VÄSÄRNAP: ÉZSAlAS 63,16: I. PÉTER 1,3. — Temetések után az emlékezés szíve kezd dobogni az emberben, örökélet vasárnapján ne az emlékezésre essék a hangsúly, hanem arra, hogy Jézus Krisztus által élő reménységben éljünk. II-s Péter 3,3—14; Zsoltárok 150. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 43,3; JÁNOS 4,42. — Jézus Krisztus tanítása nem egy eszme, amiről vitatkozunk, hanem élet. Útjelző tábla, amelynek útmutatását betartva jutunk el életünk céljához — Isten országába. I. Tesszalonika 9,1—11; II. Péter 1.1— 15. KEDD: ZSOLTÁROK 119,111; I. PÉTER 1,23. — Az egyházi év végéhez érkezett az Isten népe. Ez az időszak, a leltározás ideje. Ilyenkor látjuk azt, hogy milyen munkát végeztünk ebben az esztendőben. Zsidók 12,12—17; II. Péter 1,16—2L SZERDA: ÉZSAIÁS 38,14; MÁTÉ 4,24. — Az iskolaév végén levő vizsgák sikere az egész évi munkától függ. Nem elég azt mondani — készültem. A felelet dönt. Az Isten előtti számadásnál pótvizsga kizárva. Márk 13,33—37; II. Pétéi 2.1— 12. CSÜTÖRTÖK: V. MÓZES 4,29; JÁNOS 12,45. — Életünk legnagyobb feladata: keresni az Istent. Az elveszített fizetést állhatatosan keressük, mert a holnapunk függ attól. Keressük az Istent, mert az örök életünk forog kockán. Máté 25,14—30'; II. Péter 2,13—22. PÉNTEK: I. SÁMUEL 10,6; APOSTOLOK CSELEKEDETEI 2,4. — Vétkeink következménye, hogy bizonytalanságban élünk: megbocsát-e nékem az Isten? Aki bízik Jézus Krisztusban, annak bizonytalansága magabiztossá változik — aki hisz, az üd- vözül. Zsidók 10,32—39; II. Péter 3,1—10. SZOMBAT: JEREMIÁS 30.20; I. PÉTER 1,5. — „Titeket az Isten hu talma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvaló legyen.” Zsidók 12,22--® 29; II. Péter 3,11—13. Káposzta Lajos DCidiímp az, (íizpj'eJAzébait Kesernyés, ködös novemberi délután van. A szél kellemetlen, kínos ölelésében meg- borzonganak az utcán az emberek. Sok helyen most van vége a munkaidőnek. Ilyenkor egyszerre telnek meg az utcák, az autóbuszok, a villamosok. Mindenki siet, mindenki rohan. Ez a csúcsforgalom ideje, amiről találóan mondta egyszer valaki, hogy ilyenkor egész Budapest „haza szalad”. Persze ez a „haza szaladás” nem egészen pontos kifejezés. Hiszen ebben nagyon sokszor benne van a bevásárlás, a beugrás a kedves eszpresszóba, belépés a moziba, vagy éppen sietés valahová, ahol éppen valaki vár valakire. Sokak számára ez a legfontosabb és legsürgősebb ügy, amit nem lehet elmulasztani, mert novemberben is, hulló falevelek között is forró lehet a szív. A pesti ember mindennapjának érdekes színe és szórakozása az eszpresszó. Munka után jólesik még egy kis „lazítás”. Jókedvű beszélgetés a munkatársakkal, barátokkal a zsongó meleg kis „presszó”-ban. Egy kávé. egy új vicc, egy kis csevegés, és aztán jobb kedvvel köszönt be az ember az otthoni küszöbön. Most is 'így van. Jólesik az őszi ködbő! szeles őszből belépni a kis budai „Babszem” presszóba. Ez amolyan csendesebb hely. Mindössze néhány asztalka van benne. Mégis meghitt, meleg és modern. , „Telt ház” van itt is, de ennek ellenére nagyon halk, finom és csendesen zsongit.ó a levegő. A friss kávé gőze illatosán száll az asztalok között és különös hangulatot ad e néhány perc otthonának. Itt ülök én is a barátommal és amíg beszélgetünk, eszembe jut, hogy valaki nemrégen az egész „presszózást” a felnőttek gyerekszobá”-jának nevezte. Hát persze, hogy az! És milyen jó, hogy igy van! Hogy szabadon és szertelenül, vidáman és szórakozva, színes szavak gyöngyeivel boldogan és békésen játszhat itt az örök gyermek — az ember! És ekkor, hirtelen, egy pillanat alatt megállnak a gondolataim. Megállnak, mert valaki a bejárat boltíve alatt megáll a küszöbön. Fiatal kislány. Lehet vagy tizennégy éves. Magas, csinos, jól öltözött. Kéziében nagyobb táska. Körülnéz a kis termen, aztán biztos légetekkel odamegy egy üres asztalkához. Most látom, hogy van még egy hely ott, abban a nyugodt sarokban, a lámpa alatt. A barátom gyorsan meglöki a karomat és összehúzott szemöldökkel odabiccent a lány felé. — Látod, ilyenek ezek a mai fiatalok! Ahelyett, hogy a holnapi dolgozatát írná, vagy a leckéjét tanulná, itt várja a féldecit, meg a barátját. Felháborító! Ránézek a barátomra és nyugtatom. — Nem tudom, kicsoda. Nem tudom, hogy került ide, de nézd, olyan rendes, tiszta arca van, Várjuk meg a végét. Közben poharat és egy üveg Bambit tesz. ne ka kislány asztalára. — Látod, látod — mondom a barátomnak — Bambit iszik! Rendes kislány! — Rendes?! — Na várj csak! Két percen belül megjön a borzas fejű fiúja, és akkor kiviheted az emberismeretedet az Ecserire. Elhallgattam. Szótlanul ültünk néhány percig és úgy figyeltük a kislányt, mintha valami izgalmas mérkőzés nézői lennénk. Mi lesz a folytatás?! Ami ezután következett, nagyszerű, ritka pillanat volt. A kislány felemelte a székről a táskáját, és kivett belőle egy kék papírba kötött iskolakönyvet. Aztán egy másik, nagyobb kék papírba kötött füzetet. A könyvet maga elé tette, a füzetet kinyitotta. Már ceruza volt a kezében és néhány pillanat múlva két háromszögű vonalzóval rajzolni kezdett a füzetben. Fel sem nézve az egész idő alatt — mintha egyedül lenne otthon — dolgozott, gondolkodott, rajzolt, számított. — Brávó, brávó! — súgtam a barátom felé. Látod, igazam volt, nem csalhat ilyen tiszta arc, ilyen tiszta tekintet! Látod, dolgozik, tanul!!! — De itt?! — mondta kételkedve, de már engedékenyebben a barátom. —• Istenem, hát ki tudja, miért itt. Hátha még nem fűtenek otthon. Hátha vendégek vannak, vagy veszekednek otthon a szülők. Ki tudja miért? Hát nem az a fontos, hogy hol. hanem az. hogy dolgozik! Sőt. itt dolgozik, ahol mindenki csak szórakozik. Milyen rendes, komoly valaki! Most már egyenesen a barátomhoz beszéltem, és nagyon komolyan mondtam. — Látod, nem szabad messziről megítélni másokat! A munkát kell megbecsülni! A komolyságot, a becsületességet, a belső tartást! Látod, ez a szép a mi fiatalságunkban, hogy minden helyen tud hős lenni, ha kell! Lelkesedtem és tele volt a lelkem e ritka látvány bűvöletével. Szerettem volna ide- hívni a tanárját és megmondani neki. látja, nem hiába tanított, nevelt. Van értelme a munkájának, amelyik ilyen munkára késztet másokat, fiatal, induló életeket. Most a barátom hallgatott el. Mit is mondhatott volna?! Örök kételkedése, előítélete látta a valóságot. Két órát töltöttünk még a presszóban. A kislány megállás nélkül dolgozott. Fel sem nézett. Csak egyszer láttam, mintha az örömtől fényesebb lett volna az arca. Biztosan megoldotta a feladványt. Aztán visszarakta a könyvet, füzetet, ceruzát. Felállt, felvette a kabátját. Lassan elindult a kijárat felé. — Na látod, — mondta a barátom — a te rendes kislányod fizetés nélkül távozik!! Nem értettem. Közben a kislány a presszógép elé ért. és vidáman odaszólt a fehérbóbitás főzőnőnek: — Csókolom Anyukám! — mire hazajön — majd betűtök otthon a szobába. Nemsokára kilőttünk mi is. A sarkon elváltunk. Én pedig jókedvűen mentem hazafelé. Az emberek mellettem furcsán néztek rám, pedig én csak ünnepeltem és köszöntem az ősznek, hogy erre a né~ hány órára a „Babszem’’-be sodort. Friedrich Lajos
