Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-22 / 47. szám

KP. BERM. BP. 78.

„Hiszem a test feltámadását”

AZ APOSTOLI HITVALLÁSSAL minden vasárnapi istentiszteleten elmondjuk a keresztyén feltámadáshit nagy vallás- tételét. De vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy egész életünkre kiható, döntő fontosságú igazságról van itt szó?

A MÚLTAT, A JELENT ÉS A JÖVŐT együtt és egyszerre fogja át a keresztyén feltámadáshit. Hiszen az evangélium a múltban gyökerezik, mert Jézus Krisztus egyszeri megváltó cselekvéséről szól. De az a régi esemény a jelenre kiható erővé válik, amely ma itt és most formálja keresztyén hitünket és magatartásunkat. Még sem áll meg a jelennél, hanem a jövendő felé irányít, ahol majd teljessé^fog válni mindaz, amit. Jézus Krisztus ígért. Mindez arra indit, hogy — mint az evangélium egészét — úgy a feltámadás örömhírét is a múlt, jelen és jövő hármas összefüggésében lássuk.

A MÚLTRA szegeződik a keresztyén ember tekintete, amikor azt tudatosítja, hogy Jézus Krisztus volt Isten utolsó szava az emberhez. Ennél többet és jobbat nem mondhatott. Benne összefoglaltan mutatta meg irgalmas akaratát. Jézus Krisztus vállalta Isten tervét, bűneinket felvitte a fára és meghalt értünk a keresztem Engesztelő áldozatával bűnbocsánatot szerzett, feltámadásával megtörte a halál hatalmát, és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak. (1 Kor 15,20.) A keresztyén feltámadáshit Jézus Krisztusra tekint, a Feltárna, dottra, őbenne tárul ki üdvösségünk. „Az pedig az örökélet, hogy megismerjék Jézus Krisztust” (Ján 17,3).

A Krisztus feltámadásának múltbeli eseménye azonban nem engedi meg, hogy tekintetünk csupán a régi dolgok felé forduljon. A Feltámadott nyitott sírja nemcsak akkor volt világraszóló esemény, hanem az most is, a jelenben is.

JELEN IDEJŰVÉ, ma is ható erővé válik a keresztyén feltámadásba. Maga Jézus Krisztus akarja ezt így. Mikor Jézus biztatja a Lázárt gyászoló Mártát, hogy fel fog támadni a testvére, akkor Márta a bizonytalan jövőbe nézők csüggedésé- vel mondja: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” (Jn 11,24.) Döntő fontosságú, hogy Jézus itt kijavítja Márta vallástételét, mégpedig azzal javítja ki, hogy a távoli jövőből a jelenbe utal és magára mutat: „Én vagyok a feltámadás és az élet. aki hisz énbennem, ha meghal is él” (Jn 11,25 kk.). Jézus Krisztus Szentleikével ma is jelen idejűleg munkálkodik. Az a keresztyén ember, aki a feltámadás örömhírét ma hallja, erőre kap tőle, megvígasztalódik a múlandóság és a halál minden rettentésével szemben és saját jelene és jövője biztonságának tudatában él és cselekszik.

Nem véletlen, hogy Pál apostol a Tesszalonikai levelekben 'nagy nyomatékkai tárja fel a keresztyén reménység jövőre irányuló perspektíváját és ugyanakkor keményen inti azokat, akik elhanyagolták a jelenben földi kötelességeiket. Akik abbahagyták a munkát és kételkedtek, arra hivatkozva, hogy úgyis közeli a Krisztus visszajövetele, azokat rendetleneknek nevezte. A gazdag tartalmú görög kifejezés egyrészt arra a katonára utal, aki nem áll be a sorban levő helyére vagy nem lép taktusra a többivel (1 Tessz 5,14), másrészt azokat az alkalmatlanokat jelöli meg, akik nincsenek a helyükön (2 Tessz 3, 2.).Ezekről mondja, hogy inteni kell őket, vagy pedig, ha •semmi sem használ, meg kell tőlük szabadulni.

Pál apostol nemhiába beszél a feltámadás erejéről. Aki tudja, hogy Jézus Krisztus feltámadásában zálogot nyert a halottak és köztük saját magának és szeretteinek a feltámadására nézve, az jó kedvvel, életre szóló biztonsággal lát munkához, és nem kíméli önmagát, hogy embertársainak a javát keresse és munkálja. A keresztyén feltámadáshit nem vonhat el minket valami világ feletti várakozásba, hanem éppen erőforrást nyújt mindennapi kötelességeink teljesítéséhez. Aki Jézus Krisztus által mindent megkap Istentől, annak önmagát kell odaszánnia az embertársak, a világ életének gazdagítására.

A JÖVÖ TÁVLATA bontakozik ki a keresztyén feltámadás- hitben. Jézus Krisztus által mi is feltámadunk. Ö nem tartja meg a halál felett aratott győzelmét önmagának, hanem minket is részesít benne: „Amint Adumban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor 15, 22). Krisztus úgy győzött a halál felett, hogy annak eredményét ránk is kiterjeszti.

De hogyan lesz mindez? Hogyan is megy végbe a halottak feltámadása? Valóban sokféle nézet terjedt el erről a keresz- tyénségen belül is. A görög filozófia hatása mutatkozik meg azokban az elképzelésekben, amelyek úgy vélekednek, hogy a halál után az ember lelke a tisztítótűzbe kerül, s csak az utolsó napon nyeri el a test feltámadását. A Szentírás nem tud erről az elméletről.

Pál apostol szerint: „A zsenge a Krisztus, azután következnek, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor’'. (1 Kor 15,23.) Ez azt jelenti, hogy akik meghalnak, a sírban pihennek a Krisztus szavának felcsendüléséig. Luther szerint a halál és a fel. támadás közötti időben a keresztyén ember Krisztus ölében alussza síri álmát. Mindegy, hogy tegnap, ma, vagy holnap hal-e meg az ember, nincs idő a halálban, egyformán várják a holtak a test feltámadását addig, amíg el nem hangzik Jézus Krisztusnak a halálból az életre előhívó szava.

Luther a maga szemléletes módján ezt így fejezi ki: „Mindnyájan alszunk, amíg Ö el nem jön és nem kopogtat a síron és ezt nem mondja: Márton doktor, kelj fel! és akkor én egy szempillantás alatt feltámadok és Krisztussal örök boldogságban élek.”

FELTÁMADÁSHITÜNK a Krisztus egykor, régen történt

feltámadásában gyökerezik; a jelenben’“és a mában válik cselekedetre indító erővé; és a jövőben lesz végső kiteljesedéssé, Krisztusban való örökéletté! Ezt valljuk az ősi Apostoli Hitvallásban, amikor minden vasárnap mondjuk a gyülekezettel. „Hiszem a test feltámadását”.

Dr. Ottlyk Ernő

í Áldjad én lelkem az Urat!

Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, O. Dr.

Vető Lajos október 17-én töltötte be 60. születési évét. Azon a napon éppen a Német Demokratikus Köztársaságban volt, s így most nyílt alkalmuk munkatársainak, hogy ebből az alkalomból köszöntsék.

Az egyetemes székház tanácstermében gyűltek össze tisztelői november 11-én. Ott volt Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, D. Káldy Zoltán püspök, Prantner József miniszter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Veres Pál főosztályvezető kíséretében, Szamosközi' István református püspök a református testvéregyház képviseletében, Groó Gyula dékánnal az élen az Evangélikus Teológiai Akadémia összes professzorai és tanárai, a két budapesti esperes vezetésével lelkészek szép számban, valamint az egyetemes egyház vezető tisztviselői.

Az elhangzott üdvözlő szavakból nemcsak a szeretet és megbecsülés hangja csendült ki, hanem minden egyes köszöntő szó egyúttal nagyon fontos elvi kérdéseket is érintett, s ezért szívesen adjuk azok tartalmát olvasóinknak tovább.

D. dr. Vető Lajos püspök köszöntés«

Az üdvözletek sorát Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő nyitotta meg. Arról szólt, hogy a 60. születésnap nem is olyan régen még azt jelentette, hogy az ember elvégezte feladatát, munkáját, és most megpihenhet. Ä 60. születésnapnak ez a jellege ma már nincsen meg. Csúcsot jelent ez a dátum, de csak azért hogy újabb csúcsokra és újabb célokra készüljön föl az ember. Ezért a legszélesebb családi kör, az evangélikus egyház népe nevében további sok sikert; szép munkát és feladatokat kívánt az egyetemes felügyelő.

Prantner József miniszter nemcsak a maga, hanem munkatársai nevében is köszöntötte az ünnepeltet. Majd így folytatta: „Mi püspök úrban tiszteljük és becsüljük azt az egyházi vezetőt, aki az evangélikus egyházban az elsők között ismerte föl azt az utat, amelyet minden jóakaratú emberrel együtt az egyház végigjárhatott: a békéért való küzdelem útját.”

A munkatársak és a Déli Egyházkerület nevében D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte az ünnepeltet. „Maga az a tény, hogy kik ülik körül ezt az asztalt, jelzi azt, hogy milyen széles az a skála, amely tiszteli és követi püspök urat” — mondotta, majd arról az útról beszélt, amely Kondorostól a 60. születésnaphoz vezetett. 1929—31: Berlinben, a Collegium Hungaricumban, ahová a teológiai tudomány művelésének a vágya vitte. 1932—37: Szolnoki szórványpap, aki templomot épít Szolnokon és imaházat Jászberényben. És közben — a szórványpap sok és nehéz szolgálata mellett 1935-ben teológiai doktorátust szerez. 1937: Diósgyőrben a , munkásgyülekezet papja. Itteni munkájáról később, amikor püspölcké lesz, így nyilatkozik: „Nagyjai szeretem a kétkezi munkást. De nemcsak hangulatból, hanem szabadság utáni vágyával együtt szeretem azt a munkást, aki előre tör.” 194S: Nyíregyházán beiktatják püspöki

tisztébe, amikor beiktató beszédében ezt mondta többek között: „Az örömhírt, az evangéliumot kell hirdetnünk. De nem olyant, ami az embereket elbúsítja, hanem ami örömet okoz és örömöt hirdet... Az egyháznak életközösséggé kell lennie Életté és nem múzeummá”. A protestantizmusról pedig megállapította, hogy akkor volt mindig igazán protestáns, ha a haladás oldalán állott. És ezt akkor mondta ki, amikor nem volt olyan egyszerű kimondani. „Azóta is ebben az irányban halad maga is és ebben az irányban igyekezett mindig vezetni az egyházat. 1949: Virágvasárnap. A magyar protestáns püspöki kar közös körlevelet ad ki, amelyet aláírt Vető püspök is. „Azóta beszélhetünk egyházi békemunkáról. 1949: Párizs. Egy repülőgép viszi Bereczky Alberttal és Mihályfi Ernővel az első békekonferenciára. 1952: Hannover, a Lutheránus Világszövetség világgyűlésén, ahol kimondja az azóta híressé vált mondatát: „Magyarországon az

ÖK IS FELSORAKOZNAK

A Berlin—Brandenburgi

Tartományi Egyház D. Günter Jacob püspöki helynök elnökletével tartotta meg ülését a berlini Béketemplomban, amelyet csak nemrégen renováltak. Jacob felolvasta jelentését, amelyben beszélt az ökumenikus kapcsolatok rendkívül pozitív hatásairól és az evangélikus gyülekezetek szerepéről a Kelet és Nyugat között ma is meglevő feszültség gyengítésében. A Német Demokratikus Köztársaság társadalmi és politikai szerveivel megjavult az evangélikus egyház i kapcsolata és Rám 13 érteimé- I

be vetített egyház. Ügy kell egyháznak lennünk, hogy példát tudjunk mutatni azoknak, akik törvényszerűen erre az útra fognak majd lépni”. Hogy mindez így történt, annak nagyon örülünk, és ezért szeretjük benne az egyháza vezetőt, a teológust, de az embert is, aki a püspöki székben sem lett más, mint ami volt — mondotta Káldy püspök.

Szamosközi István a történelmi református egyház, annak zsinata és elnöksége nevében köszöntötte meleg szavakkal a püspököt. „Egyházam és a magam nevében mondom, hogy sok ajándékot kaptunk tőle. Különösen is olyan területeken, ahol a saját erőnk kevés: az ökumené és ezen túl népünknek az egész világért végzett békemunkája területén.’’

Groó Gyula dókán az Evangélikus Teológiai Akadémia nevében a teológiai tudományok szorgalmas művelőjét köszöntötte a püspökben.

Vető Laj'os püspök megha- tottan köszönte meg a feléje áradó bizalmat és szeretetet, és beszélt arról, hogy milyen hatással volt rá az első világháború kitörése, a háborút követő forradalmak és amikor érettségi bizonyítvánnyal a zsebében az elé a választás elé került, hogy most milyen pályát válasszon, úgy gondolta, lelkész lesz, mert „... szabad nekünk a világ, az emberek szabadságvágyában, a szebb, a jobb élet utáni töreíkvésük- ben keresztyének módjára részt vállalni.’’

Amikor befejeződött a második világháború, egyetlen problémája volt: mi lesz az egyházzal? „Hogyan tud majd az egyház ebben a változásban egyház maradni és megállni? Sokszor kételkedtem ebben és sokszor elcsüggedtem. Erre meg is volt minden okom, mert a reakció mindent megtett, hogy ne tudja az egyház vállalni az új utat.” Örömét fejezte ki, hogy egyházunk és a magyar állam jó együttműködése zavartalan, és köszönetét mondott munkatársainak az eddigi sok-sok segítségért.

„Ami pedig a jövőt illeti — mondotta — örülök annak, hogy ma már nem vagyunk kevesen, hiszen az országban mindenütt vannak folytatói annak a munkának, amit egykor mi elkezdtünk. Ezért legyen Istennek hála! Azt kérem Istentől, hogy a megtalált jó utat, mint evangélikus egyház, mint protestánsok és mint magyarok tovább járhassuk és végig járhassuk.”

ben felsőbbségének fogadja el az NDK kormányát.

EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI FAKULTÁS MÜNCHENBEN

Hosszas huzavona és tanácskozások után végre úgy határozott a Bajorországi Evangélikus Egyház országos zsinata, hogy hozzájárul egy teológiai fakultás felállításához a müncheni egyetemen. A bajor evangélikusok szempontjából rendkívül fontos ennek a lelkész- képző intézménynek a fölállítása, hiszen a túlnyomóan katolikus Bajorországban eddig erre nem kerülhetett sor.

egyház egy, aj' jövőből a jelenAz Evangélikus Élet szerkesztőbizottsága és olvasói pedig most ezekben a sorokban köszöntik D. Dr. Vető Lajosban nemcsak a püspököt, hanem az Evangélikus Élet főszerkesztőjét is, aki többször siet segítségére a szerkesztőnek és szerkesztőbizottságnak is, hogy küldetését az evangélikus sajtó terén felelősen és hűséggel betölthese.

Lágy készen

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja a feltámadásról és az örökéletről beszél. Ezért szokták örökélet vasárnapjának is nevezni. A vasárnap evangéliuma így szól: „Mindig legyetek készen” arra« hogy Jézus visszajön és az ószövetségi szakasz arról beszél, hogy az igazak az örökkévalóságban fényleni fognak, mint a csillagok. így tehát első pillanatra úgy látszik, hogy ez a vasárnap a figyelmünket egészen a túlvilágra, távoli dolgokra irányítja. De azt hiszem, ez csaknem ellenkezőleg van. Az ige fénye éppen életünk kellős közepére, mindennapunkra hull, de különös súlyt ad ennek azáltal, hogy ezt a mát az örökkévalóság hátterébe helyezi el. Mint mikor a színházban egy szobában játszódik a cselekmény és a színpadon kinyitnak egy ablakot, s azon át feltűnik egy messzi táj. Mindjárt tudjuk, hogy hol játszódik a cselekmény és mi a jelentősége annak, ami itt történik.

Egy társaságban valaki fölvetette ezt a kérdést: meg szabad-e mondani egy gyógyíthatatlan betegnek, hogy állapota menthetetlen? Radikális keresztyének azt vallják, hogy feltétlenül. Ne nyugtassunk illúziókkal, és ne gyógyítsunk hazugsággal. Adjunk alkalmat neki a felkészülésre. Csakhogy ennek ellentmond az a gyógyító szempont, amely tiltja, hogy valakit elcsüggcsz- szünk és így szinte rábeszéljünk arra, hogy lemondjon a küzdelemről az életért. Hiszen ritkán egészen biztos egy diagnózis és meglepetések mindig vannak a betegség lefolyásában. Egy ilyen hír az utolsó pillanatban a lesújtó ítélet keménységével hat éppen a felkészületlenre, holott mi örömhírt szeretnénk neki mondani. A mai ige üzenete így szól: nem az utolsó pillanat, a mai nap a felkészülés ideje.

A vallásos ember hajlamos arra, hogy azt gondolja, ahol betegség, ahol veszély van, ott illik beszélni az Istenről. Mintha csak ez volna az ő birodalma. Száműzni akarjuk őt a túlvilágra. A mai evangélium megfordítja a dolgot. Amikor süt a nap, mikor úton vagyunk a felebarátunkkal, őrölünk a malomban, és dolgozunk a mezőn; amikor teljesen körülvesz a hétköznapok világa, a dunk-veszünk és házasodunk, Istennek éppen akkor van mondanivalója hozzánk. „A túlvilágot nem a végtelenben, az elérhetetlen feladatokban, hanem mindig a közelünkben levő felebarátban találjuk meg” —* mondta egy nagy keresztyén. Vajon észrevessziik-e, ha munkánk közben, felehaírá- tunkban Isten közelít hozzánk?

Uzon László