Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-11-08 / 45. szám

Az ítélet felé! Amos 5:14—30. Az elmúlt héten meg, ahol nekünk a temetőket jártuk. Sírok mellett álltunk kedves emberek alusszák síri álmukat. A kegyelet virágait tettük le, az emlékezés gyertyáit gyújtot­tuk meg. De vajon gondolataink csak a múltnál, az emléke­zésnél rekedtek meg, vagy tudtunk előre is nézni, a magunk jövőjére is gondolni? Eszünkbe jutott-e, hogy minden lépé­sünkkel az ítélethez jutunk közelebb? Az egyházi esztendő utolsó vasárnapjain az előírt igék az ítélet, a feltámadás és az örök élet kérdéseivel foglalkoznak. Ha ma egy hete a te­metőkben, sírok mellett elmulasztottuk, ma ennek az. igének a fényében vizsgáljuk meg a magunk ítélet felé haladó életét. ^ Az ítélet kikerülhetetlen. Senki sem remélheti, hogy akár ügyességével, akár kegyességével elkerülheti. Még akkor sem kerülheti el, ha pillanatnyilag nem vesz tudomást róla. Ha elképzelhetetlennek tartja, hogy felette bárki is ítéletet tart­son, akkor is oda kell állnia mindnyájunknak Isten ítélőszéke plé. Amikor az ítéletre visszatérő Jézus Krisztus majd meg­jelenik, hogy — az Apostoli Hitvallás szavai szerint — ítél­jen élőket és holtakat, akkor mindenkinek eléje kell állnia. A sűrű erdő mélyén élő fa sem remélheti, hogy télen át is megőrizheti lombkoronáját, mert az erdő rengetegébe nem talál be a novemberi lombhullató nyirkosság és hideg. Minden levél lehullik. Ha egyet-kettőt még himbál is a novemberi Bzél, azok már szárazak, zörögnek, az elmúlást hirdetik akkor is, ha még nem estek le a fáról. Az ítélet igazságos lesz. Az ószövetség komorszavú t>rófé- tája, Ámos, különösen sötét színekkel festi a közelgő ítéletet. Siralom, jaj, gyász, sötétség. Ezeket a kifejezéseket használja igénkben. Vannak, akik az igének ezt az üzenetét tompítani szeretnék, de ez meghamisítása lenne a valóságnak. Az ószö­vetség szent emberei, Mózes, Ésaiás és a többiek, beleremeg­tek az istenközelségbe. Péter a csodálatos halfogás után arra kérte Jézust, hogy távozzék el tőle. A szent Isten közelében ráeszmélni a bűnünkre, Istentől való elszakadásunkra, hitet­lenségünkre csak megdöbbenéssel lehet. Ne szépítsük, hami­sítsuk az utolsó ítéletről szóló üzenetet, hanem hagyjuk meg teljes komorságában, mert jobb, ha most döbbenünk meg, mintha akkor esünk kétségbe. Mit tegyünk útközben? Az ítélet felé haladva fordítsunk hátat a bűnnek és szeressük a jót. Keressük Isten bocsánatát és rendezzük embertársainkkal való kapcsolatunkat. Miért? Hát érdemes? Mégsem vész el menthetetlenül az ember? Ezek az Isten ítéletétől rettegő ember kérdései. A próféta így vá­laszol: talán megkegyelmez az Űr... Mi az újszövetségből már tudjuk és boldogan valljuk, hogy akik bűnbánattal ke­resik, még útközben megtalálják azt a Jézus Krisztust, aki egyetlen Megváltója a bűnös embernek. Ne meneküljünk hát az ítélet gondolatától, ne szépítgessük annak komorságát és ne is reméljük, hogy elkerülhető. De keressük meg mielőbb a Megváltó Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot, amíg tart a kegyelmi idő. Menjünk vele az ítélet felé, hogy kegyeiméből üdvösségre jussunk. Jávor Pál — Koncsek Gábor, az ipolyszögi evangélikus leány­egyházközség egy évtizeden át hűséges gondnoka 1984. október 12-én, 59 éves korá­ban elhunyt. Október 14-én temették nagy részvét mel­lett. Feltámadunk! — Bundák, szőrmebélések, kucs­mák, átszabások Somogyi szűcs­nél, Bp. V., Kossuth L- u. 1., udvarban. — Harmóniumok speciális javítá­sa garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál, Bp. IV., Üjpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. — Nyugalmazott tanárnő bútoro­zott szobát keres két személyre, gyermekek gondozását, esetleg korrepetálását is vállalja. Cím a kiadóban. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 24. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári és délutáni igéje: Mt 24, 15—=28, délelőtti alapigéje: Am 5, 14—20. — SEGÉDLEI, KÉSZI KI­HELYEZÉS. Kutyej Pál se­gédlelkészt Orosházára ren­delte ki egyházmegyei segéd- lelkészi szolgálatra a Déli Egyházkerület püspöke no­vember 1-i hatállyal. — A VASI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZMEGYE lel- készi munkaközössége no­vember havj ülését 10-én tartja Szombathelyen. Az úr­vacsorái istentisztelet (Bu­ráik József) után Csizma­dia Sándor tart előadást „Egyházunk teológiai felis­merései a II. Világháború óta” címen és Balázs Béla „Az egyházi esztendő vége, mint homilétikai feladat” té­mát adja elő. Az esperesi be­jelentéseket Lehel Ferenc szemlerovata és a költségve­tés elkészítéséről folytatott vita egészíti ki. — A NAGYVELEGI EGY­HÁZKÖZSÉG október 25-én templomszentelési emlékün­nepén díszközgyűlés kereté­ben ünnepelte Karai Jenő nyugalmazott igazgató, kán­tortanítót abból az alkalom­ból, hogy ezelőtt 60 eszten­dővel, 1904 októberében kezd­te meg tanítói szolgálatát a nagyveiegi gyülekezet iskolá­jában. A gyülekezet kántori szolgálatát nyugdíjba vonu­lása után a legutóbbi évekig hűségesen végezte. A dísz- közgyűlést megelőző isten­tiszteleten Karai Jenő orgo­náit, akit a gyülekezet lelké­sze és volt tanítványai me­leg szavakkal köszöntöttek és átadták neki a gyülekezet ajándékát. A jubiláló igazga­tót államunk gyémánt okle­véllel tüntette ki. — HALÁLOZÁS, özv. Be- nyó Albinné, született Laukó Lenke, a volt kecskeméti evangélikus lelkész, Laukó Károly leánya, a kecskeméti gyülekezet áldott-lelkű, fe­lejthetetlen tagja, 84 éves korában elhunyt. A MOSZKVAI PATRIARCHÁTUS KÉPVISELŐI AZ NDK-BAN A Orosz Ortodox Egyház és az NDK-beli evangélikus egy­házak kapcsolatának további erősítését szolgálta az a látoga­tás, amelyet a közelmúltban a moszkvai patriarchátus kép­viselői Magdeburgban, Drez­dában és Eisenaehban tettek. A küldöttséget a moszkvai patriarchátus külügyi hivata­lának vezetője, Nikodim met- ropolita vezette. Eisenaehban D. Mitzenheim püspök kö­szöntötte őket. MAY OSZTRÁK EVANGÉLIKUS PÜSPÖK JUBILEUMA Püspöki szolgálatának húsz­éves fordulóján átadták D. Gerhard Maj/nak az osztrák evangélikus egyház lelkészei jókívánságait, ünnepi ajándék kíséretében. May 1944. szep­tember 1-én foglalta el a püs­pöki széket. Mint egyházának vezetője, sokat tett a háború után az egyház belső és külső újjáépítése terén. ANGOL EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG AZ NDK-BAN A Brit Egyháztanács kül­döttsége Dr. Hunter püspök vezetésével október 10—17-ig meglátogatta a Német Demok­ratikus Köztársaság protestáns egyházait. A látogatás viszon­zása volt annak az utazásnak, amelyet az elmúlt évben D. Krummacher püspök náluk tett. A hét vendég különböző brit egyházi közösségekhez tar­tozott. Az utazás kezdetén a greifswaldi dómban dr. Hun­ter püspök ökumenikus isten­tiszteleten prédikált. NOVEMBERI NAPFÉNY A zt mondják, hogy a halál sokszor meg- szépíti a kezébe került arcokat. Van ügy, hogy amikor hozzáérkezik egy megfá­radt utas és a halál ölébe ejti a fejét, a ha­lál kisimítja a megérkező arcvonásait. Ilyen­kor szokták mondani valakiről: — megszé­pült a halálban. Persze, ez csak a pillanat szépsége. Nem több egy szép, színes, őszi fa­levélnél, amelyik hervaátan hull a rozsdás avarba. A történet, amiről ez a kis írás szól, arról beszél, -hogy van néha úgy, amikor a halál élő arcokat szépít meg és magát az életet teszi szebbé, színesebbé. A történet két szereplője, két fiatal: Ta­más és Andrea. A nagy embererdőben úgy találtak egy­másra, mint ahogy ez általában történni szokott. Meglátták, megismerték és megsze­rették egymást. Találkozásaik az első sze­retet szép órái voltak, amelyeket boldogan töltöttek be színes álmok szövögetése a jö­vőről, az új otthonról, az új együttes útról. , Mindezt határtalannak és határtalanul szépnek látták. Ügy érezték, egymás számára születtek és mindazt, ami eddig szép volt az életükben, csak azért kapták az élettől, hogy ezt most boldogan egymásnak ajándékoz­zák. Az a boldogság — mondották —, ha egymás kezét megfoghatják és az lesz az élet legnagyobb öröme, ha egymás kezét soha sem fogják elengedni. . Így is történt. Nemcsak a kézfogáig és az új otthon küszöbéig szerették egymást. Esz­tendők múlásán is az volt a legboldogabb percük, ha a munkából jövet összetalálkoz­hattak. Egymás szemében és szívében min­dig megtalálták azt a szeretetet, amelyik napfényessé tudja tenni mindenki otthonát. Sokan csodálták, sokan irigyelték őket ezért a tiszta örömért, ezért a megtalált boldog­ságért. . Persze, ők sem kerülhették el azt a szo­morú törvényt, amit úgy hívnak: a szeretet szürkülete. Ügy is lehetne mondani, hogy a megszokás szürkülete. Sajnos, ilyeneknek születtünk. Lassan a legszebb ajándékok, a legszebb örömök, a legnagyobb szépségek is elvesztik az első iz­galmat, a megszerzés mámorát. Lassan meg­szokjuk minden kincsünket. Természetesnek és magától értetődőnek látjuk egészségünket és örömeinket, otthonunkat és szeretteinket, munkánkat és a mindennapok meglepetéseit. Bizony, a szeretet is sokszor megszürkül bennünk. Tamás és Andrea élete is egy napon szinte észrevétlenül belekerült ebbe a kezdődő szürkületbe. Nem történt semmi különös. Sem velük, sem köztük. Csak néha mintha már lassúbb lett volna a lobogás és mintha egy árnyalattal tompább a napsütés. Minden a régi volt, de minden már magától értetődő, természetes, olyan valami, amit már nem is veszünk észre, amit csak mindennap elfo­gadunk és élünk. A kkor történt, hogy Tamást és Andreát temetőbe hívta a halál. Egyik ismerő­süknek meghalt a testvére. Kemény, ködös novemberi délelőtt volt a temetés. Síró hozzátartozók meghajtott fejjel, összetörtén néztek a lassan leengedett kopor­sóra. Búcsúztak kedvesüktől: A novemberi köd szürkére szitálta a teme­tőt, sírokat, őszi virágokat és elkomolyodott emberi arcokat. Sivár és rideg volt minden. Andrea mereven és remegve nézte ezt a búcsúzást. Az agyán és a szívén hirtelen át­villant a valóság: nem is olyan egyszerű az élet, a szeretet, a mindennapok öröme és boldogsága. Hiszen a legszebb szeretetet, a legnagyobb örömöt, a legnagyobb boldogsá­got is el lehet veszíteni. A szeretetnek nem­csak megérkezése van, de búcsúja is. A halál rideg kertjében hirtelen belekarolt Tamásba. Szótlanul mentek vissza a temető- kapuhoz. Mielőtt beszálltak volna az autóba, Andrea megszólalt: — De jó, hogy te még itt vagy! De jó, hogy nem nekem kellett ott elbúcsúzni. De jó, hogy nem egyedül kellett most vissza­jönni ide! Beszálltak a kocsiba. Andrea odahúzódott Tamáshoz. Fejét ráhajtotta a férfi vállára. Kifényesedő szemmel súgva mondta: — Ugye újra kezdjük! Majd meglátod, mennyire foglak szeretni! Tamás megsimogatta Andrea arcát és mindketten újra érezték az első szeretet me­legét. Aztán egymásra mosolyogtak. A keserű ködben robogott vissza a kocsi a novemberi temetőből a meleg otthonba. De már benn a kocsiban is minden olyan szép volt és arcukat beragyogta a napsütés. A mindent megszépítő „novemberi.” napfény. Friedrich Lajos VISSZAÉRKEZETT TANULMÄNYÜTJÄR0L DR. PÁLFY MIKLÓS PROFESSZOR Dr. Pálfy Miklós teológiai professzor október 27-én visz- szaérkezett nyugatnémetor­szági útjáról. KÖZÖS BIBLIAFORDÍTÁS Most jelent meg New York- ^ ban az első két kötete annak az új bibliafordításnak, amely- neves protestáns, római kato­likus és zsidó tudósok munká­jaként figyelembe veszi az utolsó ötven esztendő archeoló­giái és nyelvészeti kutatásai­nak eredményét HÉTRÓE—HÉTRE Mindvégig Máté 24,13 Heti igénk mindvégig szava szentkönyvünk egy másik he­lyén rendkívül érdekes összefüggésben fordul elő. János apos­tol mondja Jézusról: mivelhogy szerette az övéit, mind­végig szerette őket. János apostol akkor írja le ezt a mon­datot, amikor már Jézus a keresztfa felé tart. Amikor Jézus­nak nem volt könnyű szeretni az övéit. Milyen is volt Jézus szeretete? Jézus szeretete meg nem szűnő, el nem fogyó sze­retet volt. Ezentúl'pedig áldozatos szeretettel, a keresztfa ha­láláig tartó szeretettel szerette övéit és szeret bennünket! Mi következik ebből? Igénk szerint az, hogy állhatatosak maradjunk, mégpedig mindvégig! Elsősorban Istenhez való viszonyunkban,' ezzel égy időben pedig az emberekhez való kapcsolatunkban. Miben maradjunk állhatatosak, hogyan értsük ezt? Induljunk ki a biblia két egyszerű nyelven mondott alap­tételéből. Az egyik így hangzik: Isten mégis csak szeret ben­nünket! A mégis arra utal, hogy nem könnyű minket embe­reket szeretni. Istennek is állhatatosságra van szüksége ebben. A másik tétel pedig ez: Mégiscsak szeretnünk kell egymást. Itt pedig a mégiscsak szó hangsúlyozza, hogy nem könnyű minket szeretni és nem könnyű nekünk sem másokat sze­retni. Mások is, mi is tele vagyunk önzéssel, féltékenységgel, irigységgel. Mások sem és mi sem vagyunk szeretetve méltók! Sokat tudunk arról beszélni, hogy milyen méltatlan az a má­sik ember a szeretetve és mások is sokat tudnak beszélni, hogy milyen méltatlanok vagyunk mi a szeretetve! Nem tud­juk szeretni egymást és mégis szeretnünk kell egymást, mert ez az Isten parancsa. Mindehhez állhatatosságra van szükség. Az állhatatosság feltétele pedfcg az a hit, amellyel Jézus aján­dékoz meg minket a Szentlélek által! így válik érthetővé a kilátásba helyezett jutalom: az üd­vösség. Vagyis, az üdvösség nem a mi állhatatosságunk ju­talma, hanem a Jézus Krisztustól kapott hit következménye, FUlöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: ÉZSAlAS 41,17; JÁNOS 4,14. — Nem azért járhatunk az Istennel, mert ez a mi akaratunk, hanem Ö mondotta ki a döntő szót mellettünk. I, Tesszalonika 4,13—18} Zsoltárok 125. HÉTFŐ: I. SÁMUEL 3,9: APOSTOLOK CSELEKEDETEI 13,44. — Csak az az Ö tanítványa, aki teljes szívből és lélek* bői szolgál néki. Isten egész életünket igényik Máté 24,1—3'; V. Mózes 30,1—10; János 6,37. KEDD: JÖB 5,11; II. KORINTUS 1,5. — A keresztyén hit alapköve Jézus Krisztus. Az első tanítványok hite sem nyu­godott más fundamentumon, mint a mienk. A gyülekezet szeretetközössége Krisztus-hitből fakad. Máté 24,9—14; V» Mózes 30,11—20 (Róma 10,6—19). SZERDA: ÉZSA1ÁS 55,7; I. JÁNOS 1,9. — Az Isten meg* ismeréséhez nem vezet más út, csak Jézus Krisztuson kérész* tül. Aki meg akarja ismerni Ot, az hagyja el a maga gonosz útját, vallja meg bűneit. Máté 24,36—42; V. Mózes 31,30—32i (II. Timóteus 2,19). CSÜTÖRTÖK: ZSIDÓK 13,14; I. KRÓNIKA 29,15. — Két országnak a polgárai vagyunk — a jelennek és az eljöven* dőnek. Keresztyén hitünk reménysége az örökélet. Az Atyái mindazoknak megadja ezt. akik hisznek a Fiúban. Máté 24,36—42; V. Mózes 32.19—43 (Róma 11,11—12). PÉNTEK: ZSOLTÁROK 126,3; IL KORINTUS 13,3. — Isten ismeri életünket. Látja cselekedeteinket, hitünket és hitetlen­ségünket. Ö megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Erői sebb Nála a megbocsátás, mint az ítélettartás. II. Tesszalo­nika 2,1—12; V. Mózes 33,1—3. 26,29; (I. Timóteus 6,15—16). SZOMBAT: I. SÁMUEL 1,27; MÁTÉ 7,8. — Az Űr szüntet len várja az elcsendesedő embert, aki alázatos szívvel tud imádkozni kegyelemért. Ö mindig' kész a megbocsátásra. Máté 24,43—51; V. Mózes 34; (Zsidók 3,5—6). Káposzta Lajos KÖNYVESPO LC Leonardo, Michelangelo, Raf- faello („Én Múzeumom 1. kö­tete). Ennek az esztendőnek első napjaiban jelent meg a könyvesboltokban a Képzőmű­vészeti Alap Kiadóvállalatának forintos árban. Minden festő kiadásában az „Én múzeu­mom” c. sorozat első kötete 8 rövid életrajzi adatai, valamint fejlődésének és művészeti irányvételének a közlése mel­lett. 6—6 színes reprodukciót is mellékelve találunk a kötet­ben. Így ebben az első kötet­ben többek között megtalál­juk Leonardo Mona Lisa-j át, Utolsó vacsorá-ját. Michelan­gelo alkotásai közül gyönyör­ködhetünk a sixtusi kápolna falfestményeiből Ádám és Je­remiás próféta alakjában. Raf- faello művei közül a Sixtusi Madonna, II. Gyula pápa híres alkotásai kerültek kis albu­munkba. Markó, Barabás, Munkácsy („Én Múzeumom”, 2.) A XIX. század képzőművészetének leg népszerűbb ága a festészet. E kornak leghíresebb magyar művészeit mutatja be a soro­zat 2. kötete. A reprodukciók közül megemlítjük: Markó. Alföldi táj gémeskúttal; Bara­bás: Önarcképét; Munkácsy: Köpülő asszonyá-t. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1964. NOVEMBER 8-ÄN Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 5. dr. Kékén András, du. 6. Szeretetvendégség. Fasor de. fél 10. Koren Emil, de. 11 Koren Emil, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos, de. 11. ifjú Hegedűs Lajos, du. 6. ifj. Hegedűs Lajos. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél. 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4. Szeretetvendégség. Rákos­falva de. 8. Detre János. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Káposzta Lajos. Váci út de. 8. Káposzta Lajos. Frangepán út de. fél 10 (úrv.) Káposzta Lajos. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du fél 3. Bécsikaputér de. 9. Bándi Sán­dor teoL szuppL, de. 11. Schreiner I Vilmos, este 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef, de. 10. (úrv.) Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Rutt­kay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, este fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. Uzon László, de. 11. (úrv.) Uzon László. Németvölgyi út de. 9. Uzon László. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.4738/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L I SVÁJCI EGYHÁZI LÁTOGATÓK" ROMÁNIÁBAN A Romániai Református Egyház meghívására dr. Hells­tem lelkész, a svájci protes­táns egyház segélyszolgálatá­nak vezetője két hetet töltött a romániai egyházaknál. Olyan ökumenikus jelenségek tanúja volt, amelyről az öröm hang­ján emlékezik meg a svájci protestáns sajtószolgálat. Az jradeaj (Nagyvárad) refor­mátus templomban a reformá­tus püspök magyarul, az or­todox püspök románul, Hell­stem lelkész franciául beszélt. \ látogatás alkalmából egy asztalnál találkozott az ortho- iiox, református, evangélikus agyházak, valamint a zsidó aitközösség képviselőivel. Az ardélyi protestantizmus és Svájc kapcsolatai a 16. század­ra nyúlnak vissza, amint e lá­togatás alkalmából arról meg- amlékeztek. 1533-ban az erdé­lyi első nyolc teológus Svájc­ban végezte tanulmányait. Az akkor felállított „Augusti- aum”-ban, a máj „Alumne- um”-ban laktak, Baselben. GRÜBER PRÉPOST IZRAELI ÚTJA D. Heinrich Grüber, az is­mert berlini evangélikus teoló­gus Rómában megszakította Izraelbe vivő útját. R-ómai nyi­latkozatában kijelentette, hogy a keresztyén egyházaknak nagy, közös feladatként kell tekinteniük a zsidók és arabok megbékélését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents