Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-25 / 43. szám

Isten tettel nyomában

A láthatatlan kéz

Nagy érdeklődéssel

ISTEN ÜDVÖZÍTŐ tervének első megvalósuló szakasza a teremtés. Erről is csak nagyon alázatosan és józanul szólhat az egyház.

A bibliai teremtéstörténetben (1 Mózes 1—2) különböző korból származó hagyomány került feldolgozásra. A hagyományanyag egyes részei idegen eredetűek, többek között egy babiloni eposz hatása alatt állnak. A teremtési elbeszélés irodalom kritikai elemző vizsgálata most nem tartozik ide; ezt a legkülönbözőbb tudósok, elsősorban a teológia művelői nagy alapossággal és lelkiismeretességgel végezték s végzik.

Számunkra mégis isten igéjét tartalmazza a teremtésről ez a két fejezet, mert a különböző származású szöveganyagot a teremtő Istenről való bizonyságtételre használták fel a bibliai írók. Nem a festék előállítási módja lényeges egy festmény szemlélőjének, hanem maga a kép.

DE ÍGY SEM egyszerű a dolgunk, mert a bibliai teremtéstörténet által megrajzolt képen olyan vonásokat találunk, amelyek a régi korok embereinek primitív, meseszerű felfogását tükrözik a Föld és az ember keletkezéséről. Ilyen például az, hogy hatszor huszonnégy óra alatt folyt le az élet kialakulása a Földön. Vagy, hogy az embert mintegy agyagból gyúrta az Isten. Ezeken a már régóta meghaladott elképzeléseken túl kell néznünk, s az egész képnek a döntő mondanivalóját kell meglátnunk. Ez pedig ennyi; a teremtés Isten műve.

A MAI HfVÖ ember természetesen nem elégedhetik meg ennek a ténynek puszta kijelentésével. Gondolatai között hordozza mindazt, sünit a tudomány eddig már felderített a világmindenség és a Föld keletkezéséről, rajta az élet kibontakozásáról és az ember létrejöveteléről. A tudományos megállapításokat a keresztyén ember magáénak vallja, saját meggyőződésévé teszi;,. _ Viszont ebben a hosszú, millió és millió évet magában foglaló folyamatban, amely a csillagvilágok és a Földünk kialakulását mutatja, Isten láthatatlan kezének munkáját ismeri fel. Ez kizárólag a hitnek mozdulata, mert a világ keletkezésének részben már megvan, részben majd meglesz a tudományos magyarázata. De a tudományosan leírható fizikai és biológiai folyamatokban felfedezi hitünk Isten rejtett teremtő működését.

I HA DÖNTÖ MÖDON így

I nézzük a Szentírás első lapjait, és nem akarjuk az ott található, több vonatkozásban mitológiai jellegű leírásokat a tudomány megállapításaival szembeállítani és azokban hinni, — akkor már nyugodtan fordulhatunk a részletekhez, mert azok is magukban rejtik a mélyükön Isten igéjét a teremtésről. Csak le kell fejteni róluk a túlságosan is emberi, naiv, mitikus burkot. A bibliai teremtéstörténet fő mondanivalója mellett — Istennek láthatatlan keze dolgozott mindenek keletkezésében —, lássunk most néhányat a részletekből.

1. A Szentírás első fejezete világosan megkülönbözteti az ős-kháoszt a világ kialakulásától. Az előbbiről csak annyit mond, hogy Isten teremtette (1 Mózes 1, 1—2). A világmindenség, a Föld és az élet kialakulásának folyamatát — ismételjük: teljesen primitív elképzeléssel — ez után írja le (3. verstől). Mai fogalmainkkal: az anyagnak, ill. energiának megteremtése a semmiből tehát nincs leírva, csak a meglevőnek további alakulása, azaz a folyamatos fejlődés. Ez a megkülönböztetés segíthet nekünk valamit annak elfogadásában, hogy „kezdetre,” hitünkkel sem tudunk visszanyúlni,

2. Isten teremtő akaratához tartozik a férfi és a nő egymáshoz vonzódása, s a munka. Így a két alapvető ösztön, az „önfenntartás” és a „fajfenntartás” belülről fakadó ösztöne lesz Isten rendelése szerint az emberi élet leghatalmasabb hajtóerejévé. A férfi és a nő kapcsolatából, s a munkából születnek az élet legszebb élAz Egyetemes Kántorképesítő Bizottság 1964. november

16-tól 1965. március 19-ig négy hónapos előkészítő, alapfokú és továbbképző kántori tan folyamot rendez teljesen kezdőknek és alapfokot végzetteknek, továbbá azoknak, akik kántori szolgálatban állnak, de meg akarják szerezni a kántori ofc levelet.

A tanfolyam bennlakásos. Jelentkezhetnek 16—42 év közötti férfiak és nők. A jelentkezést írásban a következő

ményei és legnagyobb alkotásai. Az elsőből származik a család, s épül fel az emberi közösség. Ez a forrása a legtöbb művészi ihletésnek. A másodikból hajt ki a természetet meghódító technika is.

3. Az embert nem lehet testre és lélekre osztani a bibliai teremtéstörténet alapján. Az embert származása a természet világához köti. (2,7-ben nem arról van szó, hogy Isten az emberbe lelket lehelt, hanem egyszerűn arról, hogy életet adott neki.) Másrészről azonban az ember „Isten képére” teremtetett; tehát Isten által megszólítható, Vele való közösségre teremtett lény.

4. A Földön az ember ártatlanságának és hiánytalan ' boldogságának kora soha nem létezett. A Szentírás első két fejezetétől elválaszthatatlan a harmadik, a bűnről szóló. Az Éden-kert története Isten célját fejezi ki a teremtéssel, ami így, bűn nélkül, zavartalan emberi közösségben és Istennel közösségben csak a jövendőben valósul meg. Ezért elválaszthatatlan a teremtéstörténettől a megváltás és a végső teljesség. Az Ószövetségnek egyik mély ismerője (Otto Weber) mondotta: „A teremtéstörténet

utalás arra, amit az egyház remél”.

A VILÁGMINDENSÉG, a

Föld, az emberek és az élet, mindaz, ahová mai ismeretünk elér, Isten teremtő hatalmának és szeretetének folytatódó műve a hitünk szerint, de csak a végső reménység látványával együtt egész és teljes. Addig Isten „láthatatlan keze” szüntelenül munkálkodik a természet erőin és törvényein keresztül.

címre kell beküldeni: Egyetemes Kántorképesitő Bizottság, Budapest VIII. Puskin u. 12. Mellékelendő: rövid életrajz, hatósági orvosi bizonyítvány, lelkészi ajánlólevél. Jelentkezési határidő: november 2.

Részvételi díj; havi 350,— Ft, melyben benne van a tandíj, és teljes ellátás. Jelentkezőknek, felvétel esetén részletes tájékoztatást küldünk.

Egyetemes Kántorképesitő Bizottság

olvastuk az MTI közlését, hogy kormányunk és a Vatikán több fontos kérdésben tisztázta egymáshoz való viszonyát. Ennek megfelelően rendezték a magyarországi római katolikus egyházban több, eddig csak helyettesítéssel ellátott püspöki állás betöltését. Az állások betöltésénél a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 22. sz. törvényerejű rendeletének előírásai érvényesültek. Eszerint a püspöki tiszt betöltéséhez, illetve az abból való felmentéshez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulása szükséges.

Ilyen előzmények után ritka, a magyarországi katolicizmus életében eddig egyedül álló ünnepség megtartására kerül sor. öt új püspököt szentelnek fel Budapest legnagyobb római katolikus templomában, a Bazilikában.

Ez az esemény nagy jelentőségű a magyarországi római katolikus egyház belső élete szempontjából. Túl ezen néhány megjegyzést szeretnénk csupán fűzni az eddigi fejleményekhez.

Elsősorban azt kell észrevennünk, hogy mindezekben a Magyar Népköztársaság nemzetközi súlya és tekintélye megnövekedésének ténye tükröződik. Olyan tény ez, amely bennünket magyarországi evangélikusokat is őszinte örömmel tölt el, hiszen hazánk felvirágozását, jóhírnevét szivünk ügyének tartjuk. Örömmel kísértük figyelemmel évről évre, mint növekszik és tágul a nemzetközi életben azoknak a köre, akik számot vetnek hazánkban a szocialista fejlődés eredményeivel s azokat elismerik. Erről a józan számvetésről tanúskodik több nemzetközi egyházi szervezet, mint például az Egyházak Vilógtaná- csa, a Lutheránus Világszövetség magatartásában bekövetkezett változás és most legújabban a Vatikán kedvező,- bölcs belátása.

Ü.tabb beszédes jel arról, hogy a nemzetközi életben nem a hidegháborús módszerek, hanem a türelmes, odaadó tárgyalások hoznak megoldásokat. Bizonyságul szolgál amellett is, hogy lehetséges a különböző politikai rendszerek békés egymás mellett élése, ha a figyelem a béke feladataira, az emberiség előhala- dását szolgáló célokra irányul. A Vatikánnak nem kellett semmit sem feladnia vallási meggyőződéséből, mint ahogyan a magyar kormány sem tett engedményeket szocialista alapelvekből.

A létrejött megegyezés

újabb ténnyel erősíti meg a magyar alkotmánynak azt az

alapelvét, amely szerint a hazánkban élő egyházak között jogegyenlőség áll fenn. Nem élvezhet az egyik egyház előjogokat a közéletben a másikkal szemben. A magasabb egyházi tisztségek betöltése esetén államunk, a római katolikus egyházra vonatkozóan ugyanazokat a törvényerejű rendelkezéseket tekinti érvényeseknek., mint, amelyek például a mi egyházunkra is vonatkoznak.

Végül meg kell említeni

még. hogy mindez nem máról holnapra született meg. Sok-sok évi állhatatos munka eredménye. Ebben a munkában és az elért

AZ AMERIKAI NÉGER LELKÉSZ az elmúlt héten a Nobel-díjasok sorába lépett, ö az első, aki „fekete” létére e magas kitüntetéshez jutott és mint lelkész, gazdagítja azok sorát, akik hivatásuknak megfelelően küzdenek az emberi élet megbecsüléséért, méltóságáért. MARTIN LUTHER KING baptista lelkész küzdelme annál is gazdagabb és sokoldalúbb, mivel elnyomott fajtájáért, a négerek egyenjogúságáért száll síkra.

Lapunk olvasói előtt nem kell öt külön bemutatnunk. Évek óta kísérjük figyelemmel munkásságát és erőfeszítéseit Egyházunk és népünk meleg

eredményben nem bizonyaik

lényegtelennek a magyarországi egyházak békemunkája sem. Különös örömmel és elismeréssel kell fordulnunk azoK felé a római katolikus lelkészek felé, akik mint béke-papok következetesen évek óta félreértések, meg nem értések akadályaival küzdöttek azért, hogy a római katolikus egyház, félretéve a politikai katolicizmus és az uralkodó egyház eszményének kísértő képét, a szolgáló egyház Jézus Krisztus rendelte útját járja a mi mai nagy feladataiban elfoglalt népünk körében.

szolidaritással szemlélte mindenkor hősiességét. Meg voltunk győződve, hogy az igazság, melyet King lelkész képviselt, diadalra jut. A Nobel- dij elnyerése egyik ünnepélyes jele Martin Luther King igazságos küzdelme diadalra jutásának. Söderblom svéd érseki Schweitzer lelkész-orvos és King néger lelkész Nobel-dif- jal fémjelzett nevei az igazság- keresés, a lankadatlan küzdelem és a békéért fáradni meg nem szűnők előtt állnak. Példák, amelyek bennünket mindenkor ösztönözni fognak.

King lelkész munkájára és további küzdelmére Isten áldását kérjük.

Jelentkezés kántori tanfolyamra

Reformációi emlékünnepély a fasori evangélikas templomban

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa 1964.

október 31-én, szombaton este 6 órakor a Gorkij fasori evangélikus templomban (Gorkij fasor 17.) a tagegyházak közreműködésével

REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT

tart.

Az emlékünnepély sorrendje".

1. „Erőt vár a mi Istenünk..Énekli a gyülekezet.

2. Imádkozik: DR. BERKI FERtZ, a Magyar Ortodox Egyház esperes adminisztrátora.

3. Igét hirdet: DR. BODONHELY1 JÓZSEF, a Budapesti Református Teológiai Akadémia pródékánja.

4. Énekel a KÁLVIN KÓRUS. Ákom: 150. Zsoltár. Vezényel: PUNGUR JÓZSEF.

5. Ünnepi beszédet mond: GROO GYULA, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja.

6. Énekel a HELYI GYÜLEKEZET ENNEKKARA. Sulyok: 92. Zsoltár. Vezényel: VALTfNYI GÁBOR.

7. Befejező imát mond: NAGY JÓZSEF, a Baptista Egyház elnöke.

8. 90. Zsoltár; „Te benned bíztunk eleitől fogva..Énekli a gyülekezet.

Martin Luther King elnyerte az idei Béke Nobel-díjat

Folyamatos beszámolónk során a zsinati ülésszak szeptember végi, október eleji eseményeiről adunk ös*~ szefoglaló kritikai tájékoztatót.

Vatikáni jelentésünk

A PÜSPÖKI TISZTRŐL

Az első vatikáni zsinat (1869—70) kimondta a pápa primátusát, teljes és legfelsőbb hatalmát az egyházban, valamint csalatkozhatatlansó- gát tanbeli döntésekben. Ezt a határozatot nem mérsékelte, hanem inkább kiegészítette most a második vatikáni zsi- nát. A nagy többséggel megszavazott részletek fő kijelentése így hangzik: „A püspökök kollégiuma, amely a tanító és pásztori hivatalban utódja az apostoli kollégiumnak, ... fejével, a római pápával együtt, és sohasem e nélkül a fő nélkül, hordozója a legmagasabb és teljes hatalomnak az egész egyház fölött”.

Azt mondják a megfigyelők,, hogy a pápa egész eddigi működése alatt sohasem látszott annyira megkönnyebbültnek, mint a vonatkozó fejezetek fölött végbement zsinati szavazás után.

A szóban forgó kérdés tulajdonképpen belső római katolikus ügy. A püspökök az apostolok utódai — ez húzódik meg a sémában, amelynek új szövege összességükben nézi őket. mint a püspöki testület tagjait. A vezetés továbbra is a pápa kezében marad, de a püspökök jelentőségének fokozása erősíti a római hierarchiát. A pápa és a püspökök hatalmát egyszerre növeli ez a határozat. Mivel pedig a döntő szó a pápáé.

tőle függ majd, hogy a gyakorlatban mennyire támaszkodik a jövőben a világtól és élettől elzártabb vatikáni kúria helyett az egyház mindennapi életével közelebbi kapcsolatban levő, a Föld különböző tájain élő püspöki kollégiumra. S ha lesz benne ilyen irányú törekvés, kérdés, hogy ezt a nagy testületet gyakorlatilag miként vonhatja be egyházkormányzásába.

NYILATKOZAT A VALLASSZABADSAGROL

A tervezetet Bea bíboros titkársága dolgozta ki. A tendenciáját táléin a következő mondatai fejezik ki legjobban: „Senkit sem szabad a hit elfogadására kényszeríteni. Bárkit akarata ellenére katolikus hitre kényszeríteni — ez ellentmond az egyház hagyományos előírásainak és a hit természetének, amely Isten kegyelmének hatására szabad döntésben születik.”

A nyilatkozat igen jelentős előrelépést jelentene a római egyház részéről, mert történelme során a római egyház a kényszer különböző eszközeit igénybe vette és még ma is igénybe veszi, hogy másokat a római katolikus hit elfogadására ösztökéljen. Viszont annyira új és merész ez a türelmes felfogás a római egyházban, hogy éles ellentmondást is kiváltott a zsinaton. Megállapítható volt,

hogy a római egyház tanaiból sokkal többet lehetett felhozni ellene, mint mellette. De

úgy látszik, hogy a római tanok merevségét és türelmetlenségét is keresztültöri számos főpapban az evangéliumi hit természetéből és az emberi szabadság megbecsüléséből fakadó új meggyőződés. Ennek szép példája a fentebb idézett lényeges részlet is.

A nyilatkozat mellett többen szólaltak fel. Ritter amerikai kardinális kifejezte azt a véleményét, hogy ez a nyilatkozat eloszlathatja azt a vádat, ami szerint a római egyház másképpen kezeli a szabadság elvét, ott, ahol felekezeti többségben van, és ott, ahol kisebbségben él. Hasonlóképpen nyilatkozott egy chilei bíboros is. Hurley délafrikai érsek azért helyeselte a nyilatkozatot, mert nem lehet ideálisnak tekinteni az államegyház helyzetét. Hiba lenne, ha az államot arra akarnánk kötelezni, hogy gondot viseljen a hitről; erre Isten az egyházat rendelte.

Elutasítólag szólaltak fel a vitában főképpen az olasz és spanyol zsinati tagok. Elsősorban azzal a két névvel találkozunk újra a nyilatkozat szövegét támadók között, akiket eddig is a második vatikáni zsinaton a megújulás ellenzőinek. a konzervatív irány fő embereinek ismertünk meg. Ruffini palermói bíboros nagy hévvel szállt síkra az államvallás mellett. Ottaxnani kifogásolta, hogy a tervezet szövege azt a benyomást kelti, mintha — mondta — a tévedés- is megbecsülendő lenne. Más felszólaló szerint, mivel a nyilatkozat azt állítja, hogy a téves vallásoknak hasonló jogaiknak kell lenniük, mint az igazinak (ti. a római katolikus vallásnak) —, a tervezetet teljesen át kell dolgozni. A spanyol dominikánus Fernandes kijelentette: nem tudja felfogni, hogy minden egyháznak és vallási közösségnek ugyanolyan joga lehetne tanai terjesztésére.

Ez a vita szeptember 25-én folyt le. Az azóta eltelt időben, úgy látszik, a katolikus vallási türelmetlenséget és más felekezetek, vallások azonos jogainak elismerését helytelenítő zsinati szárny — látva a zsinat hangulatának ellenük fordulását — megpróbálta levetetni a nyilatkozatot a napirendről, ill. el akarta érni a szöveg megváltoztatását. Erre mutat mindenesetre Frings kölni bíborosnak 10 kardinális társával együtt a pápánál benyújtott tiltakozása. Fare vonatkozólag a pápa október 13-án Frings bíborosnak megnyugtató kijelentést tett, amely más kérdésekben is az ún. konzervatív irányzat által követelt módosítások elutasítását helyezte kilátásba.

örülnénk, ha a zsinat többségének józan, türelmes, a római katolikus egyház története folyamán első ízben megnyilatkozó felfogása más felekezetek és vallások joga iránt végül is érvényre jutna. Természetesen ez nem járhatna további fontos következmények nélkül. Nierman hollandiai püspök felhívta a zsinat figyelmét, hogy ennek a nyilatkozatnak kihatással kell lennie a római egyházjog felülvizsgálására is, különösen is a vegyesházasságok kérdésében, amennyiben a nem-katolikus félnék is teljes lelki- ismereti szabadságot kellene adni.

NYILATKOZAT A ZSIDÓKRÓL ÉS A NEM- KERESZTYÉNEKRÖL

Az előző ülésszakon erről a tervezetről végbement heves viták nyomán most új szöveg került a zsinat elé. Az egyház nem felejtheti el, hogy az Ószövetség népének folytatása

— mondja a tervezet. — Krisztus, Mária, az apostolok ebből a népből származtak. A zsidó nép az egyházzal együtt része a keresztyén reménységnek. Nem szabad róluk prédikációban, tanításban úgy beszélni, mint Isten által elvetett népről, sem Krisztus szenvedését nem lehet a mai zsidók számlájára írni.

Isten minden ember atyja

— mondja továbbá a nyilatkozat —, ezért a testvéri magatartást nem lehet megvonnunk bizonyos emberektől. Emberek megkülönböztetése fajuk, színük, vagy vallásuk miatt helytelen.

A vita során Cushing bostoni bíboros annak nyílt megváltásét kívánta, „hogy mi nem viselkedtünk mindig igaz keresztyénekként a zsidókkal szemben”. König bécsi bíboros annak a véleményének adott kifejezést, hogy a nyilatkozat ne csak a mohamedánok, hanem Ázsia és Afrika minden monotheista vallására vonatkoztassa azt a kijelentését; tanításuk annak az igazságnak egy sugarát mutatja, amely mindéin embert megvilágosít.

Ellene mondott a nyilatkozatnak — ismét — Ruffini palermói bíboros, de néhányart mások is. Az arab világban élő két zsinati tag, Antiochiá* ból és Damaskusból, azért kifogásolta a szöveget, mert bántani fogja a több százezer arab menekültet, akiknek ei kellett hagyni otthonukat a mai Izrael államnak megalakulása után.

Viszont a szöveg valóban nem tartalmaz politikai állás- foglalást Izrael mellett, hanem a római egyház tagjaiban akarja elmélyíteni a helyes keresztyén érzületet, amelyet a német püspökök zsinati beadványa kifejez: „Mi. német püspökök, üdvözöljük a nyilatkozatot, különösen azért* mert tudatában vagyunk annak a súlyos jogtalanságnak* amelyet népünk nevében a zsidókkal elkövettek”.

A nyilatkozat sorsa még nem lezárt. A tizenegy bíboros tiltakozó irata és a pápának Frings ködni bíboros előtt tett megnyugtató kijelentése e kérdésben is mutatja a zsinaton folyó belső küzdelmet

*

i

4