Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-10-18 / 42. szám

taten tettei nyomában A teremtés „előtt” 17 zeken a hasábokon most a " „nagy történetről”, hitta- ni kifejezéssel „az üdvtörté­netről” szólunk, tehát mindar­ról. amit Isten cselekedett ve­lünk és értünu. Mai beszélge­tésünknek ezt a címet is le­hetne adni: „amit Isten tett értünk, mielőtt a világ lett volna”. Ehhez a mondathoz azonban mindjárt két meg­jegyzést kell fűzni, Lábujjhe­gyen, áhítattal és félve lépünk erre a területre, me,. a szen- tek-szentében állunk; az örök­kévalóságban, ahová nem ér­het el a fürkésző emberi ész, csak a kijelentés vet oda ne­hány sugárt. Itt más a súlya és értelme a szavaknak. A tör­ténelem — mondotta valaki — bibliai értelemben a bűneset­tel kezdődik. Mi csak ezen belül beszélhetünk valamiről, azon túl nem tudunk semmit. Tulajdonképpen mindig a je­lennel van dolgunk. A szent- írás is a jelenről tanít: „amit láttunk és hallottunk, arról leszünk bizonyságot”. Ha te­hát mi most mégis arról szó­lunk, amit „Isten tett” az örökkévalóságban, akkor ezt annak a fénysugárnak az alap­ján mondjuk, amely a kijelen-, tés jelenéről esik a- örökké­valóság felé. Csak megszorítá­sokkal nevezhetjük ezt törté­netnek. S azért beszélünk róla mégis, mert viszont Isten örökkévalóságából fénysugár esik jelenvaló életünkre. Az egyik ige, amelyik a te­remtés előttre világít így szól: „Krisztus előbb, már a világ teremtése előtt elrendelte­tett ...” hogy megjelenjen az idők végén, (I Pét 1,20.) „Min­denek ö általa, és Ö reá néz­ve teremtettek . ..” (Fii. 1,16.) Ez annyit jelent, hogy az apos­tolok kite szerint a megvál­tás nem a „rosszul sikerült- ség” kijavítása, nem a bukás reparálása, hanem Isten örök terve. Hogy az ember a földi élet változatos útjain és küz­delmein keresztül, mint Krisz­tus testvére, az ő áldozatán át Szept. 29-től okt. 2-ig tar­tották a gyakorlati teológia tudományágának művelői nemzetközi munkakonferenciá­jukat Jena-ban (NDK). A konferencián mintegy harminc teológiai professzor jött ösz- sze mindkét Németországból, Franciaországból, Svájcból, Csehszlovákiából, Svédország­ból és Magyarországból. Ha­zánkból dr. Bodonhelyi József, dr. Czeglédy Sándor reformá­tus teológiai tanárok és egy­házunk részéről Groó Gyula professzor vettek részt. A konferencia előadásai a gyakorlati teológia minden igát szóhoz juttatták. Az ige­hirdetés, a lelkigondozás, az tgyházi tanítás és az istentisz­telet szolgálatának kérdései egyaránt foglalkoztatták a résztvevőket. Az előadókat és 11 hozzászólókat áthatotta a gyülekezet szolgálatának fele­lősségtudata: a fáradozás ízért, hogy az evangéliumot Hogyan kell megszólaltatni mai nyelven. A lelkigondozás­ban, az egyházi tanításban hogyan lehet megközelíteni és elérni Isten üzenetével a mo­dern embert. A munkagyülés résztvevői egyetértettek abban, hogy ige­hirdetésünkkel, gyülekezeti szolgálatunkkal a valóságos embert kell célba venni és az egész emberi élet, a ma em­berét foglalkoztató fontos és döntő kérdések számára kell hathatósan segítséget nyújtani. A vélemények csak abban tér­tek el, hogy ezt a célt milyen módon lehetne a legjobban megközelíteni. Az előadók és résztvevők között megemlíthetjük dr. Alf­réd Dedo Müller lipcsei pro­fesszort, D. Georges Casalis párizsi professzort, aki mint a Prágai Keresztyén Békekonfe­rencia egyik vezető tagja többször is járt hazánkban, Dr. Heinz Wagner lipcsei pro­fesszort, a NDK-beli rádió- istentiszteletek közismert ve­zetőjét, Dr. Josef Jeschke prá­gai professzort, aki a politikai igehirdetés témájáról tartott érdekes előadást. A konferencia rendezője és házigazdája D, Erich Hertzsch találjon el Istenhez, ez az Atya örök akarata volt. Krisz­tus műve, Isten örök gondo­lata, amelynek a teremtésen át kellett jönnie. Eljövetele a teremtésbe már bele van ter­vezve. A világ rcppant mére­teiben mérhetetlen, mellette az ember és világa: porszem. Je­lentőségében az emberi élet mégis felette van annak, mert méltó arra, hogy benne Isten testet öltsön. A világ kiala­kulásában rettenetes erők üt­köznek. Félelmetes őslények, mint pusztító gépezetek szá­guldoznak a kialakul^ föld szí­nén; mégis helyet kell adniok egy gyengébb, de értelmesebb lénynek. Az erőszakosabb he­lyett eljön a jobb, hogy a vi­lág alkalmas legyen arra, hogy benne éljen Isten fia. Mivel hisszük, hogy Isten örök ter­vében benne volt Krisztus, ezért tudjuk, hogy megváltá­sunk és a teremtés, hitünk és a természet világa között nem lehet ellentét. Krisztus és gyer­mekei otthon vannak ebben a világban. Itt felvetődik egy kérdés, amelyről annyi spekuláció ke­letkezett már. Ha a megvál­tás Isten örök tervében benne volt, vajon benne szerepelt a bűn is? Hogy ebbe az üdvö­zítő tervbe miként jött közbe a bűn, ez azok közé az isteni titkok közé tartozik, amely majd csak az örök életben vi­lágosodik meg előttünk. Isten kijelentése ma nem ad rí em­beri értelmünknek felfogható választ. Mint rhogyan a földi, fizikai világban is vannak dol­gok, amelyek ma még egészen felfoghatatlanoknak és ellent­mondásosaknak látszanak, pe­dig a tudomány fejlődésével bizonyára meg fognak oldód­ni ezek. Az okoskodás nem a mi dolgunk. A másik fénysugár, amely ** az örökkévalóságból száll felénk, arról üzen, hogy por­szem életem törékeny és rö­vid, mégsincs odadobva a vé­letlen játékának. Nem tárgy, a jénai evangélikus teológiai | fakultás ezidei dékánja volt, aki nagy körültekintéssel és gondossággal szervezte meg és vezette a konferenciát, s meleg családi otthonában is vendé­gül látta annak résztvevőit. A jénai gyülekezet a háború által megrongált, de ismét helyreállított ősi templomában orgonábangversennyel kedves­kedett a vendégeknek. A kör­nyékbe: Naumbungba, Wei- marba, Erfurtba tett kirándu­lások színezték az együttlétet és tették azt még felejthetet­lenebbé. Jena ősi, ezeréves városkája sokat szenvedett a második vi­lágháborúban, belvárosa majd­nem teljesen elpusztult, góti­kus temploma leégett. Szinte csodával határos módon ma­radt meg a templom főhajójá­nak egyik pillérén a közel nyolcszáz esztendős, a sár­kányölő Mihály arkangyalt ábrázoló, megkapó szépségű faszobor. E szobor képe benne van a város címerében: a kö­zépkorban Szent Mihály volt Augusztus 25—28-ig ülése­zett a régi belga egyetemi vá­rosban, Louvainben az Űj- szövetségesek 19. Nemzetközi Kongresszusa. Ezen az újszö­vetségi írásmagyarázatnak mintegy 170 kiemelkedő kép­viselője vett részt az egész világról. A fő előadást „János evan­géliuma és az üdvtörténet” címén Oscar Cullmann baseli professzor tartotta, aki egyút­tal a találkozó ez idei elnöke. aug. 12—19-ig ülésezett Baut- zenban, az NDK'-ban. A Son- dershauseni Luther-Akadé- mia néven nálunk is ismert, évtizedek óta folyó munkaág ez évi gyűlésén foglalkozott többek között Rolf Hochhuth lapunkban is ismertetett színdarabjával, a Helytartó­személy vagyok. Atyám örök­től fogva tud rólam, gondola­tának megvalósulása vagyok; szivében ringatott, mikor még nem is voltam. „Áldott az Is­ten — mondja Pál apostol — aki kiválasztott minket magá­nak e világ teremtése előtt, hogy legyünk szentek és fedd­hetetlenek ő előtte. Szeretete által eleve elrendelte, hogy a maga fiaivá fogad a Jézus Krisztus által...” (Efez 1,4—5.) A mindenség színjátéka a szentírás szerint nagy fényes­séggel kezdődik. A teremtés előtti sötétségből Istennek az a szeretete ragyog felénk, amely most is hordozza éle­tünket. Nemcsak a megrettent ember vigasztalására szólal meg majd egyszer, hanem a világ élete mindenestől ebbe az óriási perspektívába van beágyazva; a teremtés előtti ismeretlenségtől a végső be­teljesedésig szeretete fog át mindent. És itt Luther Márton mód­szerét követjük és ezen túl nem lépünk a spekulációk te­rére. Olyan elmélet, amely szerint Isten egyeseket az üd- vösségx-e, másokat a kárhozat­ra eleve kiválasztott, szerin­tünk már bölcselkedés, amely a végesből akar valamit kije­lenteni a végtelenről. Pál apos­tol azt mondja, „senki se böl- cselkediék azon felül, amint Isten adta kinek kinek a hit­nek mértékét”. Minden titkok mögött, amivel tele a föld és az ég, ott lappang a „szeretet, amely — Dante , szerint — mozgat napot holdat és min­den csillagot”. Legyen ez ne­kem elég és vessem remény­ségemet egészen Istenbe, aki azt akarja „hogy minden em­ber üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”. Vétkez­tem és tévedhetek, de mindezt legyőzte megváltó akarata és szeretete, mely győz bűnön és halálon. Ez elmúlik, mint a felhő, de hűsége megáll mind végig. Benne nincs változás, vagy változásnak árnyéka. I a város védőszentje. Mintha ez a győzelmes és vigasztaló alak jelképe lenne annak, amit Jena-ban, az egész NDK-ban, s az ottani egyházi életben lépten-nyomon tapasz­taltunk: az újjáépítés és épí­tés az igazság és a béke erői­nek győzelmét, a rombolás, a háború, a gyűlölet szelleme felett. Nagyot lépett előre a háborús károk helyreállítása, a lakosság jólétének emelése dolgában a Német Demokrati­kus Köztársaság, ez volt a be­nyomásuk azoknak, akiknek alkalmuk volt az utóbbi idő­ben szinte évenként megfor­dulni ebben az országban. S az egyház is egyre inkább kez­di érteni szolgálatának útját a megváltozott körülmények között. Ezzel a jó benyomás­sal és sok tanulsággal megra­kodva, a testvéri együttlétb'en meggazdagodva, vettek búcsút a magyar résztvevők, s bizo­nyára a többiek is a vendég- szerető kedves országtól és Jéna városától. Groó Gyula Az egyetem rektora és a vá­ros polgármestere által rende­zett fogadáson Cullmann pro­fesszor kiemelte, hogy a kon­ferencia az emberi és tudo­mányos megértést a nyelvi és politikai határokon túl el­mélyítette. Utalt a találkozó ökumenikus jellegére is: az eredetileg protestáns egyesü­lés ma már az összes keresz­tyén felekezet vezető újszö­vetségi teológusait összefogja. val, irodalmi és teológiai szempontból egyaránt. Hang­zott el előadás Müntzer Ta­másról. Bornkamm professzor „Pál és a jeruzsálemi ősgyü­lekezet” címen beszélt. A konferencián a Luther-Akadé- mia elnöke, dr. Mitzenheim püspök is megjelent. KÉT RÉSZE VAN A VI­LÁGNAK, ahol a faji kérdés a legnagyobb feszültséget és a legtöbb szenvedést okozza. Sajnos, mindkettő ún. keresz­tyén ország: az Egyesült Álla­mok és a Dél-afrikai Köztár­saság. Vessünk most egy pil­lantást az elsőre, s nézzük meg közelebbről, milyen sze­repet játszanak itt a keresz­tyén egyházak a faji kérdés megoldásában! A MAI HELYZET MEG­ÉRTÉSÉHEZ tudnunk kell, hogy az emberi méltóságáért küzdő húszmillió észak-ameri­kai néger mögött több mint háromévszázados keserves múlt áll. 1619 nyarán vetett először horgonyt egy holland hajó Jamestown kikötőjében és húsz néger munkást adott el a déli dohányültetvényesek­nek. Ettől kezdve kétszázötven éven át a négerek millióit szál­lították Afrikából rabszolga­kereskedők szakadatlanul az óceánon túlra és a iegember- telenebb módon, a legember­telenebb sorsra (a kéthónapos hajóúton gyakran a „rako­mány” kétharmada is elpusz­tult!). A négerek vére és verí­téke hullott századokig, a fe­hér telepesek pedig gazdagod­tak. Ekkor születtek a megrá­zó néger spirituálék (vallásos énekek), a szenvedésnek ezek a kínból termett drágagyön­gyei. Mózes, Dániel, a meny- nyei Jeruzsálem •— mind a szabadulás utáni mélységes vágy, a szenvedések közt Is­tenhez menekülés kifejezői bennük. A RABSZOLGASÁG VÉGE száz évvel ezelőtt mégsem je­lentette még a teljes szabadu­lást. A déli államokban to­vábbra is ez maradt a jelszó: equal, but separate — egyen­lők, de elkülönítve. A volt rab­szolgák továbbra is nyomorú­ságos körülmények közt dol­goztak előbbi uraiknál, — s még jó, ha volt munkájuk. A négernegyedek a városoi. leg­szegényebb részei, zsúfoltak és barátságtalanok, Íróik megrá- zóan ecsetelik a négersorsot, mely nemcsak az anyagi hát­rányok, hanem még inkább a fehérek lenézése, megvetése, a kisebbrendűség maró mérge miatt olyan keserű. Az igazi egyenlőségért és emberibb életért ezután foly­tatott küzdelmükben nagy veze- I tőik támadnak. A századion-1 dűlőn Booker T. Washington, aki nagyszámú néger iskolát létesített, és megtanította ta­nulni népét. George Washing­ton Carver, a természettudós, aki megmutatta nekik, hogyan juthatnak el a tudomány leg­magasabb csúcsaira is. Paul Robeson, a lelkészcsalád fia, művészetével és fáradhatatlan küzdő szellemével mindenütt a világon ébreszti a lelkiismere­teket. Vagy a napjainkban oly sokat emlegetett Martin Lu­ther King lelkész, az amerikai négerek mai küzdelmének nagy harcosa. 1955 DECEMBERÉBEN TÖRTÉNT. Egy négerekkel és fehérekkel zsúfolt autóbusz száguldott végig Montgomery városán. A kocsi szokás sze­rint ketté volt osztva középen egy táblával, első része a fehé­reknek, hátsó része a feketék­nek. Parks asszony, egy áru­ház agyonfáradt, csendes, vé­konyka varrónője a nagy tö­megben is valahogy ülőhelyet kapott hazafelé menet. A kö­vetkező állomáson újabb fe­hérek szálltak fel, a „fehér szakasz” ülései azonban fog­laltak. „Négerek, kifelé az ülé­sekről!’ — hangzott a szokásos kiáltás. Ez a szegény, fáradt asszony azonban ülve maradt. Megállítják a kocsit, durván leráncigálják a kocsiból és a rendőrségre viszik. Másnap 50 ezer néger bojkottálja a vá­rosban az autóbuszokat: in­kább 2—3 órát is gyalogolnak munkahelyükre éj vissza. A mozgalom vezetője a fiatal King lelkész. Egy egész évig tart — mennyi gyaloglás, fá­radság, lemondás árán — míg kiharcolják ezzel a módszer­rel, hogy az autóbusztársaság megszünteti kocsijain az elkü­lönítést! Közben azonban az ügy eljut a legfelsőbb bírósá­gig, King nevét szárnyrakapja a világhír — s a házába bom­bát dobnak, mindene elpusz­tul. Hosszú lenne elmondani az egész történetet. King azóta tizenötször ült börtönben, egy­szer majdnem halálos késszú­rást kapott egy merénylőtől. De százezrek és milliók követ­ték ebben a békés harcban. Végül is elérték, hogy ebben az évben az amerikai törvény- hozás eltörölte a „faji elkülö­nítés” megalázó, szégyenletes törvényét. De amíg a törvény I a gyakorlatban és főleg az I emberek szívében is megválj sulhat, még sok nehéz küzdel­met kell megvívniok. A SZÍNESEK TELJES JOGÜ EMBERSÉGÉÉRT foly-> tott küzdelem m már olyan áradattá lett Észak-Ameriká- ban, amelyet semmilyen mó­don nem lehet többé feltar­tóztatni. De hog- ez a folya­mat mennyi ideig tart, és több vagy kevesebb szenvedéssel jár-e még, ebben a vonatko­zásban nagyon sok múlik az észak-amerikai keresztyén egy­házak magatartásán. Igaz, hogy nyilatkozataikban, teoló­giai állásfoglalásaikban szinte kivétel nélkül éleden elítélik a faji elkülönítést. De a gyakor­latban még ma is a négerek négyötöde külön „színes gyü­lekezetekben” és „színes egy­házakban” él. „Amerikában a faji kérdés a legnagyobb er­kölcsi dilemma. Az egyházak az elé a sürgető helyzet elé ke­rültek, hogy egyenes és egyér­telmű álláspontot képviselje­nek ebben a válságos kérdés­ben. A nagy felekezeteknek a faji kapcsolatok kérdésében hozott pozitív határozatai a helyi gyülekezetekben nehe­zen ültetődnek át a gyakorlati életbe... A legnagyobb tragé­dia ebben az átmeneti -erió- dusban nem az úgynevezett gonosz emberek kirívó lármá­ja, mint inkább az úgyneve­zett jó emberek meghökkentő hallgatása és csendje” — írja Martin Luther King egyik cik­kében. Magáévá teszi-e egé­szen az amerikai keresztyén- ség fekete testvéreinek igazát, és eltűnik-e végre ez a szé­gyenfolt korunk arculatáról? Dr. Nagy Gyula HŰSVÉT ÜNNEPÉNEK RÖGZÍTÉSÉÉRT A Református Világszövet­ség lapunkban már érintett nagygyűlése határozatot foga­dott el húsvét napjának rög­zítése érdekében. Határoza­tukban kérik az Egyházak Vi­lágtanácsát, az ENSZ-t és a különböző kormányokat, hogy valamennyi egyházzal törté­nő tanácskozás nyomán ve­zessék be a nemzetközi ál­landó naptárt, minden évben ugyanarra a napra eső húsvét ünnepével. A gyülekezet szolgálatában Paul Hansen látogatása Magyarországon EGYHÁZUNK MEGHÍVÁ­SÁRA október 1-én tíznapos látogatásra érkezett hazánkba Paul Hansen dán lelkész, a Lutheránus Világszövetség ki­sebbségi egyházak ügyeivel foglalkozó bizottságának titká­ra, aki most már harmadíz­ben tartózkodott körünkben. Paul Hansen lelkész több gyü­lekezetei látogatott meg a fő­városban és a vidéken. Két alkalommal prédikált és a Pesti Egyházmegye lelkészei­nek Zuglóban tartott ülésén igetanulmánnyal szolgált. Október 9-én látogatást tett az Állami Egyházügyi Hiva­talban. Itt-tartózkodása alkalmat biztosított arra, hogy tárgya­lásokat folytasson egyházunk vezetőségével, találkozzék több lelkésszel, presbiterekkel és gyülekezeti tagokkal is. „AZ A FELADATOM — mondotta a cinkotai gyüleke­zet, majd a hartai gyülekezet szószékéről is Paul Hansen —, hogy látogatásaimmal, szolgá­latommal elevenen tartsam az európai kisebbségi egyházak, valamint a nagy lélekszámmal rendelkező egyházak kapcsola­tait.” Megemlítette olaszorszá­gi, franciaországi, spanyolor­szági útjait. Ezekben az orszá­gokban az evangélikusok ki­sebbségben élnek. Beszámolt arról, hogy részt vett a Lu­theránus Világszövetség köz­ponti bizottságának Izland szi­getén, Rejkjavikban tartott ülésén. Hazánkban tett láto­gatása után Jugoszláviába, Ro­mániába és Csehszlovákiába utazik. Megérkezése utáni napon Dr. Vető Lajos püspök a Mát­rába vitte el vendégünket, hogy megmutassa egyházunk bagolyirtást és mátraszentist- váni üdülőit. Jelen voltak az egyházi üdülők ügyeivel fog­lalkozó egyetemes bizottság tagjai is. Több egyházi intéz­ményt keresett még fel Paul Hansen lelkész. Meglátogatta az özvegy papnék kistarcsai szeretetotthonát, a gyenesdiá- si nyugdíjas lelkészek ottho­nát, egyetemes kántorképzé­sünk hajlékát, a fóti Mandák Intézetet. Megfordult a zuglói szeretetotthonban is. Október 3-án, szombaton Aradi András és Kutyej Pál tanulmányukat befejező teoló­gusokat avatta lelkésszé dél­után D. Káldy Zoltán püspök a Deák téri templomban. Ezen az alkalmon is részt vett ven­dégünk. Jellegzetes fodros gal- lérú dán lelkészi öltözetében állt a lelkészavatáson megje­lent magyar lelkészek sorába, hogy egy bibliai igével ő is megáldja a fiatal lelkészeket. Október 4-én Dr. Vető Lajos püspökkel együtt meglátogatta a vönöcki is nagygeresd' gyü­lekezeteket. Ezek a gyülekeze­tek már régebben kérték a püspököt, hogy látogassa meg őket. A látogatáson örömmel vett részt és szíves fogadtatás­ban részesült vendégünk. Mind­két gyülekezetben tolmácsolta a Lutheránus Világszövetség üdvözletét. Olyan gyülekezetekben for­dult meg, amelyek saját ere­jükből, másrészt olyanokat, amelyek saját áldozatul- mel­lett külföldi evangélikus test­véreink támogatásának segít­ségével végez és végeznek renoválási, vagy átépítési mun­kát. Október f-án a ferencvárosi, az újpesti gyülekezeteket láto­gatta meg. Ezekben a gyüleke­zetekben jelentős átalakítási munkákat végeztek a temp­lomban. A kelenföldi gyüleke­zet farkasréti kápolnáját, amelyet a református testvé­rekkel közösen létesítettek és már befejezés előtt éli, szin­tén ekkor tekintette meg. Több gyülekezeti tag éppen a ká­polna körüli udvart egyenget­te és takarította, mikor vendé­günk látogatási-a érkezett. Október 5-én a józsefvárosi gyülekezet Karácsony Sándor utcában levő imatermét és szeretetotthonát kereste fel. Itt az alagsorban éppen egy ki­sebb, gyülekezeti összejövete­lek tartására alkalmas alagso­ri helyiség rendbehozásán dol­goztak. Ezután a városrende­zés következtében, állami se­gítséggel, teljesen újjáépült és befejezés előtt álló mátyásföl­di templomot látogatta meg. Este 6 órakor pedig a cinkotai templomban prédikált. Október 7-én Dunakeszire látogatott vendégünk. Ebben az önállósulásra törékvő, saját templommal ren í jlkező kis gyülekezetben lelkészlakást szeretnének építeni. Kővetkező napon, któber 8-án a temp­lomát renováló, lelkészi laká­sát átalakító dunaegyházi, volt egyházi iskoláját templommá átalakító páhi gyülekezetét ke­reste fel. Este 7 órakor a nem régen renovált hartai temp­lomban hirdette az igét. Eb­ben a gyülekezetben is a régi papilakás rendbehozatala je­lent gondot. PAUL HANSEN TITKÁR ÖRÖMMEL LÄTTA, hogy gyülekezeteink mindenütt mi­lyen odaadással hordozzák szí­vükön az egyházi épületek karbantartásának ügyét. Fel­figyelt arra is, hogy a temp­lomok renoválása mellett újabban milyen gondot fordí­tanak a régi, elvizesedett pap­lakok egészségesebbé és kor­szerűbbé tételére. Kedves vendégünk október 10-én, szombaton délben uta­zott el hazánkból. Elutazása előtt felkereste még Teológiai Akadémiánkat, ahol Groó Gyula dékán Pröhle Károly prodékán társaságában "ogad- ta. Szeretettel kívánjuk, hogy Isten áldja meg további útján és tegye gyümölcsözővé a ki­sebbségi evangélikus egyházak körében végzett szolgálatát. A faji kérdés Észak-Amerikában Újszövetséges tudósok találkozója A Luther-Akadémia % 4 t k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents