Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-11 / 41. szám
Jti etitberTTiosos*rof Az adósság törlesztése Nem szeretünk adósok lenni. A tartozás mindig azt jelenti, hogy már előbb kaptunk valamit, amit utólag vissza kell fizetnünk. Ősi emberi vonás, hogy sokkal jobban szeretünk kapni, mint adni.. Kevesen vannak, akiknek természetükből folyó adottságuk az, amit Isten igéje így fejez ki: „Jobb adni mint venni.” Pedig attól a pillanattól kezdve, hogy beleszületünk az emberi társadalomba, előlegként kapjuk az élet minden ajándékát. Adósok vagyunk tehát mindannyian: a már előbb kapott szeretet adósságát törlésztjülí a családunkban. a kapott bizalomét a munkakörünkben, a fölfedezett testvériséget a világban, és — mindenek fölött — az elnyert kegyelem ajándékát Istenünk irányában. Hálával vagyunk adósok » kapott szeretetért. Életünk nagy adósságát. itt, a legszűkebb emberi közösségben: a családban kezdjük törleszteni. Azoknak tartozunk legtöbbel, akik legtöbbet tettek értünk. Mennyi szülői fáradság és gond, féltés és aggodalom húzódik meg a legrövidebb élét mögött is! Hányszor virrasztóinak szüléink éjt nappallá téve ágyunk mellett, hányszor őrködtek fáradtan-betegen is álmunk felett! De nemcsak testi épségünkre és növekedésünkre volt gondjuk. Szellemi nevelésünk még ennél is nagyobb áldozatot kívánt. Az első gügyögő szavaktól a szép magyar beszéd megtanításáig, az első iskolai leckék egyenes vonalainak megrajzolásától a ballagásunkig, hány ezer munkaórát vontak meg maguktól Szüléink, nagyszüleink, vagy nevelőink, csak azért, hogy többre vigyük talán az életben, mint ők, csak azért, hogy emberek legyünk, csak azért, mert — szerettek minket. Ha pedig áldozatkész testi és szellemi neveltetésünk mellett arra a szeretetre is gondolunk, amellyel a családi tűzhely melegénél a lelkünket is formálták, előttünk áll az egész életünket átfogó nagy szeretet, amelyet a családban kaptunk. Csak apró részletekben törleszthetjük ezt az adósságunkat: hálával a szülők és nevelők iránt, és hozzájuk hasonló hűséges önfeláldozással a gyermekeink iránt. Becsülettel vagyunk adósok a kapott bizalomért. Amikor kiléptünk az iskola padjaiból, kitárult előttünk jövendő munkahelyünk új, széles kapuja. Volt talán egy valaki, aki kitárta, s voltak többen, akik átsegítettek ■ rajta. Itt, már munkánk kezdetén kap.- tunk tehát valamit előlegbe, amit azután adósságként törlesztőnk: a bizalmat. Ezt pedig csak becsületes helytállással viszonozhatjuk. Nem minden ember szereti azt a munkakört, amelyet betölt. Sokaknak sajnos nem öröm és kiváltság, hanem teher és robot a munka. De akár csak kenyérkeresetként, akár valóban élethivatásként töltjük életünket egy szövőgép, traktor vagy íróasztal mellett, meg kell értenünk és érez- nünk: a társadalom bizalmat előlegezett a munkánkhoz. És mindjárt örömmel végezzük munkánkat, ha meglátjuk: jó szándék, segíteni akarás és megbecsülés, egyszóval bizalom vesz körül. Munkánkat soha nem végezzük egyedül, másoktól függetlenül. Még az erdők csendjét látszólag magányosan járó vadőrt is közeli és távoli munkatársak veszik körül, nem is szólva nagy áruházak alkalmazottairól, vagy gyárak kattogó gépeit kézelő munkások. ezreiről. Minden foglalkozási ágban ott lüktet egy belső hajtóerő: a bizalom. Ezt kapjuk előlegbe munkánk kezdetén. De ott kell, hogy lüktessen bennünk is egy érték, amelyet viszonzásként, adhatunk egy dolgos életen keresztül: a becsületes helytállás. E kettő teszi széppé és boldoggá a munkánkat. Felelősséggel vagyunk adósok a kapott testvériségért. A család és munkahely sokszor szűk, kicsiny . világa mindazoknak a társadalom széles ölelésű körévé, tágul, akik felfedezik a közeli és távoli munkatársban a felebarátot. Az emberiség nem tömeg. Az a több mint hárommilliárd ember, aki ma földünket lakja, örömöt és bánatot, jólétet és nyomort, egyéni és közös életet átélő egyedekből tevődik össze. Hitünk azonban még ennél is messzebbre lát: az egy vérből teremtett emberiség minden tagja „testvér”: egy Atyának a gyermeke. Akkor is az, ha nem tud, vagy nem akar tudni róla. Akkor is az, ha más a bőrszíne, vallása vagy világnézete. Minket, keresztyéneket éppen ez a hitbeli meggyőződésünk tesz felelőssé a világ sorsának hordozásában. Azt az élettől kapott kiváltságot, hogy a társadalom egyik tagjaként- építhetjük világunkat, azzal hálálhatjuk meg, hogy nem vonjuk ki magunkat e munkából, hanem felelőseknek . tudjuk az egész emberiségért. Ha nyitott a szívünk az emberek iránt, nyíltaknak és felelőseknek kell lennünk égető kérdéseik iránt is. Ezzel tör- leszthetünk valamit a közös, „testvéri” adósságunkból. Hittel vagyunk adósok a kapóit kegyelemért. Utolsónak említem, de legfontosabb tartozásunkhoz érkezünk el ezzel. Amikor János apostol Istenre mutatva arra int, hogy „Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket”, akkor éppen erre eszméltet. Kezdettől fogva elénk jött, .hitünket és megtérésünket messze megelőzte Isten irgalmas szerete- te: a kegyelem. Ez a legsúlyosabb adósságunk. Ha egész életünket és annak minden pillanatát IsA dániai egyház élete (Folytátás az 1. oldalról) egy 200« gyülekezeti egyháztanács végzi munkáját, legfontosabb feladata a lelkész választása. A következőkben a püspök a lelkészválasztásokról beszélt, majd így folytatta: „Miután a dán egyház államegyház, ezért minden egyházi költséget az állam visel. Egyházi épületek, templomok, lelkészi fizetések költségét az állam fedezi. Az egyház munkásságában él. Diakónia, igehirdetés, külső- és belső .misz- szió tartozik munkájához. Ez utóbbit nem fizeti az állam. Erre a gyülekezetek önkéntesen adakoznak, fis noha a templomépítés az állam feladata lenne, mégis pl. Koppenhágában a város növekedése során templomépítésekre került sor, az állam tartózkodó volt és így az egyház építtetett , önkéntes adományokból 45 templomot. Ezt az utóbbi 50 évben emelték. Dánia lakosságának, mint már említette a püspök, 95°/o-a a népegyház 'agja. A fennek szánnánk is — és hol vagyunk mi ettől! —akkor sem tudnánk soha letörleszte- nl ezt a tartozásunkat. Nagy adósságunkat egyedül a bűneinket megbocsátó Istenbe Vetett hittel tudjuk törleszteni. Nem az érdemszerzö jócselekedeteinkben való bizakodásnak, hanem a kegyelemből, hit által való megigazu- lásnak az útja ez. Az egyedüli út, amely az üdvösségre visz. Ez az út azonban egész életünkben az emberek útján visz keresztül. Nem azokat elkerülve, de nem is azok felett: őket szeretve szolgálhatunk Istenünknek, törleszthetjük nagy adósságunkat. * Családban és munkahelyen, egyházban és világban csak addig van minderre lehetőségünk, amíg a halál véget nem vet tartozásunk teljesítésének. Nem tudjuk, meddig élnek közöttünk családtagjaink és munkatársaink — de nem tudjuk azt sem, mikor szólít el minket közülük az Isten. Amíg nem késő, amíg időnk van: töri esszük le a hála és becsület, a felelősség és hit adósságát Isten és embertársaink iránt. Fabiny Tibor ICY MTI UK! A lassú halál démona íróasztalomtól a szemközti napközi otthon zölddel futtatott teraszára látok. A bágyadt szeptemberi nap áttör a levelek résein, és sugarassá teszi a tányérok fölé hajló buksi gyermekfejeket, majd csillogva viliódzik kezeiken és kanalaikon. A bokrok közül időnként feltámadó szél zöldborsó ízét és a frissen sült hús jó illatát kavarja felém. A gyermekek arca még derűsebbé és hangja még zsibon- góbbá válik, amikor a fehér köpenyes gondozók szőlőt, mosolygó almát és hamvas szilvát „varázsolnak” asztalukra: Majd nemsokára élül a zsíbongás, és még látom, hogy Jobbén ve repül rájuk a takaró, hogy az igazak álmába. merülve újra álmodják a déíeiőtt hallott színes mesét. A látvány iólesően megnyugtat. Íróasztalomon az amerikai evangélikusok lapjának, a Lutherannek márciusi száma fekszik. A lap fotóriportere egy dél-amerikai lánykát örökít meg, aki összeesett az éhségtől, és eszméletlenül találtak rá lakásuk küszöbén. Neve: Margaret. Mezítlábas. Ruhája szakadozott, haja borzas, arca sápadt, bőre átlátszó, pergamenszerű. Arckifejezése dán egyháznak mégis az a problémája, hogy kik a tényleges keresztyének. Nagyon elenyésző töredék jár csak a templomba a lakosságból. Ez a népegyháznak a hátránya. A népegyháznak előnyei is vannak, de azt nem tudjuk eléggé kihasználni. Számos kérdés hangzott el a jelenlevők részéről, amelyekre a püspök a későbbiek során válaszolt. A lelkészek azzal az érdeklődéssel hallgatták előadását, hogy egyházunk történetében első esetben hallhatták a dán hivatalos egyház küldöttének tájékoztatását a testvéregyház életéről. rp. TANGANYIKA nem régen vált független állammá. Az evangélikus egyház azonban már 1958-ban önállósult, független egyházzá vált. Az egyház elnökét, Stefano Ruben Moshit ez évben püspöki tisztre választották meg. JAKAB LEVELE SAJTÓOSZTÁLYUNKNAK ezt a 175 oldal terjedelmű új kiadványát csupán kézbe venni és külsőleg megtekinteni is öröm. A külső forma megfelelő módon képviseli a belső tartalmat. Regi, megsárgult pergamentekercs kigöngyölt lapján áll piros betűkkel a könyv címe: JAKAB LEVELE. Gyakorlati megfontolás vezette egyházunk Sajtó- osztályát, mikor ezzel a kiadvánnyal megkezdte a Szentírás könyveit ' magyarázó kommentárok megjelentetését. Ha keresztyénekként akarunk élni és szolgálni mai feladataiban elfoglalt népünk körében, akkor nem nélkülözhetjük elmélyedésünket a Szentírás üzenetének kutatásában. A tervezett kommentársorozat ehhez kíván segítségét nyújtani. Nemcsak a lelkészeknek, hanem az egyszerű gyülekezeti tagoknak. A szokásos sorrend helyett a szükség követelése és munkaerőnk mértéke szabja meg esetről esetre a soron következő könyv kiadását. A nyáron megjelent első kötet Groó Gyula professzor műve. JAKAB LEVELE az újszövetség vége felé szerényen húzódik meg. Az Űjtestám.eutom egyik legrövidebb, mindössze öt részből álló irata. „Gyakran állott szenvedélyes viták középpontjában, nemegyszer mondtak felette megsemmisítő ítéletet és szinte az újszövetségi kánonból is ki akarták vetni. Máskor viszont mondanivalóját, igei üzenetét igen jelentősnek, keresztyénségünk számára nélkülözhetetlennek mondották” — olvassuk az előszóban. Mai jelentőségét 1.0Q évvel ezelőtt előre megérezte Kierkegaard, a nagy dán evangélikus gondolkodó. így írt: „Jaltab apostolt egy kicsit előtérbe kellene állítani, nem a cselekedetekkel a hit ellen, hanem a hit kedvéért, hogy egy raffinált világiasság takarójául ne használják.” Groó professzor szerint „szinte érthetetlen, hogy egyes írásmagyarázók úgy találták: Jakab hitfogalma szegényes és megszűkített az újszövetségi hitfogalomhoz képest.” Ez a leértékelés félreértésen alapul. „Jakab éppen a neki tulajdonított s valóban sekélyes hit ellen küzd." „Nem az ablakon kifelé prédikál, hanem a hívőknek. Éppen ezért úgy véljük, nagyon időszerű számúnkra igehirdetése.” Mit találunk ebben a könyvben, ha olvasni kezdjük? ELŐSZÖR IS ÚJ FORDÍTÁSSAL találkozunk. Friss, mai, merész. Például: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről száll alá a fények atyjától, akinél nincs változandóság, sem időnkénti el- sőtétedés.” (1, 17.) Ez a fordítás nem a ma használatos fordítások lecserélésének szándékával készült, hanem a hűséges megértés és értelmezés elősegítésére. A fordítás kicsit mindig exegézis, értelmezés is. A BEVEZETÉS FELTÁRJA Jakab levelének rejtélyét. Hogyan keletkezett, kinek írták, ki írta ezt a levelet és mikor? Állásfoglalásában tartózkodó. Afelé hajlik, hogy az Üjszövetségben szereplő öt Jakab közül a jeruzsdlemi gyülekezet egyik oszlopa — „az Üt testvére” — a szerző. A levél szövegét szinte mondatról mondatra követi. A bibliai fogalmakról lefújja a rájuk rakódott modern képzetek porát. Mindig az egész mondanivaló megszólaltatására törekszik. Nemcsak a szerző magyarázatát halljuk, hanem szóhoz juttatja a legjobb régi és mai magyarázók hangját is. Megismerjük véleményüket, megjegyzéseiket. Inkább beszélget, mint vitázik velük. Mintha a kinyitott Biblia mellett velünk lenne és hozzászólna a beszélgetéshez Luther, Bengel, Schlatter, Thurneysen — hogy csak néhány nevet említsünk. MINDEN NAGYOBB EGYSÉGHEZ „kitekintés” ci-. men fűz megjegyzéseket azért, hogy egészen konkrét, mai. kérdésekre is alkalmazza az ige üzenetét. Idegen szavakat, szakkifejezéseket mértékkel használ s azok értelmét külön jegyzetben magyarázza a könyv végén. Hiánynak érzem a Jakab levelével foglalkozó magyar irodalom megemlítésének mellőzését. Meg lehetett volna említeni, hogy Kierkegaard Jakab levelével foglalkozó „önvizsgálat” c. könyvét dán eredetiből fordította le Szeberényi Lajos Zsigmond békéscsabai esperes és 1929-ben kiadta. Továbbá, hogy 1940-ben „Az igazság és élet füzetei” c. sorozat 15. kiadványa Jakab levelét dolgozta fel. A könyvről szép ismertetést írt Vzon László a T.elkipásztor július—augusztusi számában. Melegen ajánljuk a könyvet olvasóinknak. Benczúr László és szomorú szeme villanása arról árulkodik, hogy nem érti meg a körülötte kavargó eseményeket. A szobában anyja halottan fekszik. Gyér-, mekszülés áldozata lett. S most nem érti, miért nem kel föl az édesanyja, hogy puha kenyeret és ízes ételt adjon neki, s nem érti, hogy a hiányos táplálkozástól és éhezéstől tbc-ben megbetegedett és mozdulatlanul fekvő édesapja miért nem siet a segítségére. A riporter a kislány képe fölé ezt írja: Ki gondoskodik róla? Ez a kép nyugtalanít és felkavar, A két látvány elöltem szimbólummá válik. Az egyik a jóllakott, a másik az éhező világ szimbólumává. Éhséggel már a biblia első könyvében találkozunk. A fáraó álma a Nílusból kijövő hét sovány tehénről, melynek értelmét a börtönből előhozott József fejtette meg, mély történeti valóságot takar. Egyiptom népét a piramis építő hajcsároknál is kegyetlenebből korbácsolta az, éhínség, ha elmaradt a Nílus áradása. Az éhezés azóta is az emberi történelem kísérőjelensége és ma korunk egyik legégetőbb és legidőszerűbb problémája, melyet a technika csodálatos százada sem szüntetett meg. Egyik oldalon ott élnek fokozódó jólétben az európai és észak-amerikai népek, a rhá- sik oldalon a gazdaságilag fejletlen, vagy éppen nyomorgó ázsiai, afrikai és dél-amerikai nemzetek. Az éhező világról megdöbbentő-képet fest a Lutheran. „Egy átlagosan táplált amerikai vagy európai kutyának proteinben gazdagabb, kalóriadúsabb, tehát táplálóbb étel jut, mint millió és millió dél-amerikai, ázsiai, és afrikai EMBERNEK. Mérhetetlen azoknak a száma, akik hiányosan tápláltak, vagy éppen éheznek. Az éh- halál, ez a rettenetes gyilkos naponta tízezer ember életét követeli, s minden negyvenkét másodpercben _ egy gyermekét.” Nem csodálom, högy e megdöbbentő adatokat olvasván egy osztrák egyházi lap cikkírója ezt a megjegyzést teszi: Az éhpzés a jóllakottak szégyene! E megdöbbentő helyzetjelentés után minden evangélikus keresztyén ember, aki pazarolja és tékozolja a kenyeret és az élelmet, vagy állaték táplálására használja, gondoljon arra, hogy a szerencsétlen sorsú Margarétek további éhezését okozza és akaratlanul is embertársai éhhalálát segíti elő. S gondoljon elődeinkre, akik szentnek tartották a kenyeret, és a könnyelműen eldobott és eltékozolt kenyér láttán így kiáltottak fel: Ne dobd el a Krisztus testét. Hogyan nézünk mi, evangélikusok a kizsákmányolt éhező világra? Nézhetünk-e bűnös nemtörődömséggel és közönyös lelketlenséggel az éhező tömegekre? Gondoljunk el egy háromtagú családot. Egyikük jól, talán bőségesen is táplálkozik, a másik nem jut a szükséges kalória mennyiséghez, a harmadik sohasem érezte a jóllakottságot. Ilyen család az emberiség is. Mondhatja-e a jóllakott, mi közönt a másik testvérhez, vagy helyezkedhet-e arra az egyoldalú álláspontra, hogy engem csak a testvérem üdvössége érdekel? Nem! Nekünk Jézus szemével kell látnunk. Bár Jézus Megváltóként, Szabadítóként jött közénk, de nem volt közömbös az ember (esti nyomorúsága iránt sem. Az emberinek nemcsak a lelki szükségletét tartotta szem előtt, hanem a testieket is. Az egész ember gondját magára vette lelki és testi szükségletével együtt. Amikor a Ge- nezáret tava mellett mintegy ötezer ember gyülekezett köréje és hosszan és fáradhatatlanul hallgatta tanítását, nemcsak evangéliummal táplálta őket, hanem gondoskodott aa éhező sokaság kenyeréről is. Ezzel is bizonyságát adta annali, hogy kenyér és evangélium összetartoznak. Egy írásmagyarázó szerint a bibliában több mint kétszázszof fordul elő a kenyér szó, de mindig úgy, hogy kenyér ét bűnbocsánat, kenyér és békesség, kenyér és új élet, kenyér és üdvösség' elválaszthatatlanul összetartozik. Ezt a szoros egységét mi sem téphetjük szét. Az evangélikus keresztyén ember Krisztustól kapott feladata, hogy az emberiség nagy családjában testvérei testi és lelki javát szolgálja. A keresztvénség nem hárítja el magától a felelősséget az éhezőkért. A prágai világgyűlés egyik fötémája éppen az éhezés kérdése volt. Megvizsgálták, hogyan jutottunk idáig, hol lehet már ma és hol lehet csak holnap segíteni. A Lutheránus Világ- szövetség pedig gyakorlati szeretetszolgálat útjára lépett Ázsia és Afrika egyes országaiban. De tudnunk kell azt is, hogy csak jótékonykodással és csali karitatív gesztusokkal csupán csillapítani és enyhíteni tudjuk az éhező emberiség nyomorúságát. Ahhoz, hogy az ókori költő által „lassú halál démonának” nevezett éhezést leküzdjük és megszüntessük, az egész emberiség összefogására van szükség. Összefogásunknak arra kell irányulnia, hogy a milliárdokat felemésztő fegyverkezés megszűnjék, és az általános leszerelés mielőbb megvalósuljon. A fegyverkezésre költött sok-sok milliárdból a megoldás útjára terelhetnénk az emberiség ma még gyötrő kérdését és szégyenét: az éhezés problémáié t. Maíuz László Ülést tartott a Nyugdíjosztály tanácsa Az Evangélikus Egyházegyetem Nyugdíjosztálya 1964. okt. 1-én tartotta meg őszi tanácsülését D. Dr. Vető Lajos püspök, egyházi elnök elnöklése mellett. A tanácsülés meghallgatta Csekey Zoltán ügyvivő-lelkész jelentését a Nyugdíj osztály 1963. évi működéséről. Megemlékezett az elhunyt lelkészekről és özvegyekről. Üdvözölte a lelkésszé avatásuk 50., illetve 60. évfordulóját elért lelkészeket, nevezetesen Baráth József, Horváth Lajos, Németh Károly, Révész Alfréd és Weigel Ádám nyug' lelkészeket és életükre Isten megsegítő kegyelmét kérte. Véglegesen megállapította az özvegyi nyugdíjakat. Tárgyalta a korhatárt elért lelkészek nyugdíjazási kérelmét, illetve további szolgálatban hagyását. Tárgyalta a Nyugdíjosztály 1963. évi zárszámadását és vagyonmérlegét és azt a maga részéről elfogadta. Megállapította az 1965. évi költségvetést és az 1965. évi nyugdíj járulék kulcsát. Az egyházközségek és közületek teherbíróképességére való tekintettel a járulékkulcsot változatlanul fenntartotta. Ezeken kívül még több ügyet tárgyalt a Tanács. llllNlllllllli!lll»IIIIIIIIIIII!!ll!|!lll||||||!||fi||||!||||||||||||||H||||||!||||||||||!|||||||||||||||||[||||||||„|,|, IIIIH* KÖNYVESPOLC Dénes Zsófia: EGYSZERI KALAND (Magvető Könyvkiadó. 1964). Egy, két kötetből álló önéletrajz első kötete látott napvilágot az „Egyszeri kalandéban. A könyv annyira kitűnő, hogy alig lehet letenni. Érdekességét fokozza, hogy ebben a könyvében Dénes Zsófia részletesen tárgyalja Ady Endrével való kapcsolatát. 'Dénes Zsófia azok közé a kevesek közé tartozott, akik abban a korban kitörték a nők számára szűk korlátokat vonó konvencióktól és művelt sokoldalúságával, tudásával és emberi értékeivel az első nők között volt hazánkban, aki „megkezdte azt, hogy emberré legyen”. Önéletrajzának második kötete, amely a „Gyalog a baloldalon” címmel íródott, a közeljövőben fog napvilágot látni. Addig is szép és értékes darabja Dénes Zsófia könyve könyvtárunknak.
