Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
MADÁCH IMRE „Élmény volt Önökkel együtt lenni*” Dr. Willy Westergaard-Madsen dán evangélikus vezető-püspök magyarországi tartózkodása Népes egyházi küldöttség várta szeptember 17-én dr. WILLY WESTERGAARD-MADSEN dán evangélikus vezetőpüspököt és feleségét a Ferihegyi repülőtéren. Dr. VETŐ LATOS és D. KÄLDY ZOLTÄN püspökök és a várakozók közül többen már korábban megismerhették nemzetközi egyházi konferenciákon ezt a mindig jókedvű, a keresztyén vidámságot arcán hordozó ökumenikus gondolkodású püs„Csak magas homloka és széme ragyogása ébresztett figyelmet. Egyébként igénytelen külsejű. Arcszíne sápadt a gyakori betegeskedéstől.. Gyakran erőltette a vidámságot, hogy a társaság terhére ne legyen...” — mondja róla egyik életrajzírója. Már kiskorában orvostól orvoshoz visszik, a budai Császárfürdőben kúráztatják, „mert súlyos csúzban szenved”. Sorra mond le betegsége miatt közéleti tisztségeiről: torokbaj, szívelégtelenség,' nehéz-légzés. Anyja igyekszik a széltől is óvni; felesége, Fráter Erzsi gyakran hívja „göthös”-nek. Lehet, hogy becézni akarta így férjét ez a röpködő, életvidám asszony, de bizonnyal bántóan hatott, mert egészen igaz volt: Madách Imre egész életében göthös ember volt. Öli a bánat is. Testi gyengesége nem engedi a szabadságharcba, kedves Pál öccse viszont hadifutár-szolgálat- ban pusztul el. Szeretett néniét, Máriát férjével és gyermekével együtt erdei haramiák gyilkolják meg a világosi fegyverletétel után, menekülés közben. Veszni látja a haza ügyét s a szabadságot. A fogság meggyötri, testi bán- talmat is szenved, még több megalázást. Feleségében csalódik. Szontágh Pálnak írja: „Gyakran vagyok olyan állapotban, mint a kórvitéz, ki ha csatáról álmodik, kard után kap, ébred, s látja, hogy béna. Sokszor el akarom hitetni magammal, hogy egészséges vagyok, de nem megy. Hát még ha látom, hogy ha az ember haragszik, nem is döröghet, mint az ég; haragjától még a szoba sem rendül meg. Oly kicsinek érzem egész mindenünket, oly balgaságnak hírt, örök nevet, mindent, hogy ki nem mondhatom. Ilyenkor pisztolozni megyek, s ha a golyó a deszkát hasogatva. forgácsba hordja szét, — üdülök.” Mint kagyló kínjától a gyöngy, persze éppen ebből a keserű alaplelkületből vajúdnak elő költészetének legszebb sorai, maga az egész mélyra- gyogású Tragédia is. „Kacag) velem, míg a sok kacagásban Szíved kigyógyul, avagy megreped,” — írja barátjának. Ezért szól Ádám a paradicsomon kívüli jelenetben így: „Minden szavam, agyamban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el. Elégek! és a vészthozó tüzet Talán rejtélyes szellem szl- togatja, Hogy melegedjék hamvadásomon.” És Éva a római színben: „Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak.” „Örüljön, aki él, vagy hogyha nem Tud is örülni, legalább kacagjon.” Meg akarta írni Az ember tragédiájának derűs változatát „Tűndérálom” címén. Nem tudta befejezni: a Tűndérálom csonkán maradt. Meghatva olvassuk utolsó sorait, ahogy a „Költő (könyvvel kezében jő a háttérből)” s így szól: „A képzelet sírt tár fel nekünk, Belé csak a jelen tehet Egy kis sugárt, melynél melegedünk.” „A kézirat itt megszakad”, *— olvassuk utána s két másik drámatöredéke után is a nyomda megjegyzését. A kézirat megszakadt, mert elszakadt a földi élet fonala. „Ifjan haljak meg” a címe egyik versének. 3. SÍRJA „Csak azt adná az Isten, Hogy ifjan haljak el, Nem már midőn kifáradt, Elfásult a kebel... Mert aki kételkedik már, Hajós a tengeren, Ki egy-egy árút eldob, Hogy mentve más legyen... Ne fogyjon, mint a mécses, Mely elfeledve áll, Lelkem...” Ez a néhány sor bizonnyal nem csak Petőfi-utánzat, hanem komoly számolás az életmécs gyors hamvadásával. Így kérte, — meglett: 41 és féléves volt, mikor eltemették „falu alatt a mezőn”. Ez az érzékeny és mindig beteg ember szerény, alázatos volt s az is maradt haláláig. Arany János kéziratjavító tanácsait hálásan veszi, bírálóinak türelmesen magyaráz. Szász Károlynak, mikor kifogásolja, hogy a reformáció mért maradt ki Az ember tragédiájának történeti képeiből, szelíden megírja: „...a reformációt, mint győzelmeset, nem véltem használhatni a Tragédiában, mert ha használom, azt is kénytelen vagyok olyan kiábrándulással végezni, mint a többi jeleneteket ...” Egyik legkedvesebb levelét is ekkortájt írja Henriczy Ágostonnak, a falu evangélikus papjának. „Nagytiszteletű Lelkész Úr! A helybeli evangélikus egyház orgonájának befestését és fúvói huzáiyos szerkezetének nyomás által mozgásba hoz- hatóvá leendő átidomítását ezennel felajánlom s magamra vállalom. Miről Nagytiszteletű Lelkész Urat midőn önal- kalmozás végett értesíteni szerencsém volna, maradok tisztelettel.” Félévvel halála előtt nagy gonddal írja Akadémiai székfoglaló beszédét; „A nőről, különösen esztétikai szempontból”. Remek részek vannak benne. A férfi és nő fiziológiai különbségére célozva, például ezt írja:” . . .Ki azzal be nem éri, hogy a rózsatő ingó ága illatos virágot terem, de azt akarja, hogy egyúttal gerendákat is szolgáltasson, — ki a büszke csertől követeli, hogy egyszersmind árjadozó virágillattal töltsön el:' az nem ismeri a természetet..Egyébként azt fejtegeti, hogy „a férfi nő nélkül is nagy” és a nő szellemi képesség tekintetében nem ér fel a férfihoz. Madách ebben a kérdésben természetesen kora felfogását vallatta, s akkor még messsze volt a nők egyenjogúsága. De helyettünk is már akkor megvitázott Ma- dáchcsal a vanyarci nagyasz- szony, Veres Pálné Beniczky Hermin. Kemény bíráló levelet írt a székfoglaló megjelenése után Madáchnak, s mintegy ellenhatásként megindítja hazánkban az intézményes nőnevelés mozgalmát. így közvetve ebben is része van a sír szélén álló Madáchnak. Akkor már olyan beteg volt, hogy székfoglaló beszédét jóbarátja, Bérczy Károly olvasta fel az Akadémián. Két utolsó éve egyre súlyosodó betegség. Közben Nagyváradról csak jönnek elvált feleségétől a pénzkérő levelek: „Tisztelt Imre! Ez mán ötödik levelem, most mán igen kérem... a 420 forintokat ... az eredménydús választ elvárva, a legjobb remény fejébe zárom soraim: Erzsi .. Rendezgeti kéziratait, felfelvillan még egy-egy terv . .. aztán „minden megszakad”. Szeptember 4-én lediktálja végrendeletét, a holtig hű barát, Szontágh Pál írja: „Lelkemet a Mindenható kegyelmébe, testemet az anyaföldnek ölébe ajánlom ..." A végrendelet tanúja az evangélikus lelkész, Henriczy Ágoston. Gyermekeit Pestre küldik, ne lássák utolsó vívódásait. Barátai állandóan mellette vannak. Nyugtatja őket: „Nem félek a haláltól.” 1884 október 5-én a mécses kialudt. Holnap lesz száz esztendeje. A sztregovai tanácsházán kedvesen fogadnak. Készséggel elém teszik a kért anyakönyvet. Keresem benne Madách Imre halálának bejegyzését. Hiányzik.. Éppen az a lap. Kiesett, vagy kitépte valaki? „Most kell ennek kiderülni? Éppen a százéves évfordulón? És nem tudjuk megmutatni, pedig sokan érdeklődnek majd,” — bána- tosikodik a tanácselnök. Délután széles örömmel hozzák a parókiára az öreg anyakönyvet: megvan a bejegyzés. Nemrégiben köttették újra, s a könyvkötő a Madách-lapot tévedésből hátrább tette. Ráteszem hártyapapíromat a rovatra, másolom a százéves írást: „5 octobris 1864. Eme- rieus Madách.. a halál oka Hydrops”, vízibetegség. Nem igen szerette a szobrot, emlékművet. Faraó-Ádám az egyiptomi jelenetben, kiábrándulva dicsőségszomjas becsvágyából, ezzel mutat rá épülő piramisaira: „E mű meg álljon bevégzet- lenül, Intő rom annak, alá nagyra tör, Erőnk s gyöngénknek nagy kérdőjele.” Ezért írja Palágyi Menyhért: „ ... szobrot emelni ne siessünk néki...” Halála után húsz évvel Balassagyarmaton ülést tart a „Madáchnak emléket állító bizottság” Szontágh Pál elnöklete alatt. Határozat: „... ne szobor, hanem »Madách Imre emléke« címen nemzeti irányú közművelődési alapítvány legyen...” Aztán az utókor mégis szobrot emelt. Többet is. Halála mostani, százéves fordulójára is legalább három Madách- szobor készült. Szobor van sztregovai sírján is. Magas oszlopon felfelé törő férfialak. Mikor a tövébe letettem a virágomat, felnéztem rá, s a tekintetem azt kérdezte: Mit akar ki fejezni ez a szárnyaló lebegés? Nehéz volna egyértelműen meghatározni. Talán valamit Ádám panaszos vágyakozásából a harmadik színben: „Nézd, ugranám, de testem visszahull... S ha képzetem magasb körökbe von, Az éhség kényszerít, huny- nyászkodottan Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.” Vagy az űr jelenetre kell gondolnunk? Lucifer gúnyos szavaira: „Ha eddig tartott csak nagy hősiességed, Ügy térjünk vissza porban játszani ” Ádám ráfelel: „Ki mondja ezt? Előre hát, előre.. Aztán a föld visszahúzó erejével dacolva, mondja: „Nem tántorítsz el, lelkem * felfelé tör.” A régi Vasárnapi Üjság 1864. október 16-i száma búcsúztatja a halott Madách Imrét: „ ... Újabb sir a hon földén, mely mellett fájdalommal kell megállni... Madách Imre jellemének tisztaságát becsülte a társadalom, ítéletének erejét használta a közügy, lelkének magas röptét babérral jutalmazta a múzsa ... A veszteség, mely elhunytéval irodalmunkat érte, annál nagyobb, mert munkás élete közepén kellett tőle válnia ... Műve mintegy bevég- zetlen szobor maradt utána ...” Azt gondolom, hogy Madách Imre így felelne vissza százéves sírjából: „Minden, ml él, az egyenlő soká él, A százados fa s egynapos rovar. Eszmél, örül, szeret és elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölté... Egy század, egy nap szinte egyremegy.!” Szabó József pököt. 18-án délelőtt részt vettek vendégeink o Teológiai Akadémia tanévnyitó ülésén, ahol tolmácsolta a püspök a dán evangélikus egyház testvéri üdvözletét és annak a fontosságáról szólt: mennyire döntő dolog ma, hogy a teológiai tudományos munka ne szakadjon el az egyház valóságos életétől. Az Északi Egyházkerület püspökének, dr. Vető Lajosnak a hivatalában a tanévnyitó után megkezdett beszélgetés máris olyan kérdéseket érintett, mint az egyházkormányzat, az állam és egyház viszonya és a katolikus egyház. Másnap a Teológiai Akadémián a professzorokkal folyt élénk vita a teológia mai feladatairól, az egyház és teológia viszonyáról, a teológiai hallgatók neveléséről és oktatásáról és a Lutheránus Világ- szövetség munkájáról. A megbeszélést csak az időhiány szakította félbe és az volt a tapasztalatunk, hogy tanáraink tudományos és közegyházi tevékenysége élénk visszhangra talált vendégünk szívében, amit később ismételten emlegetett is. Megtekintette könyvtárunkat és levéltárunkat 20-án délelőtt a Deák téri templomban prédikált. Igehirdetését elég részletesen ismertetjük lapunk más helyén. Délután egyik egészen kicsi gyülekezetünkbe vezetett útja: Vanyarcra. A falu lakossága szeretettel fogadta vendégeinket. Az asszonyok és lányok népviseletben mentek a templomba. A helyi termelőszövetnekik, a népviseletbe öltözött leányok pedig egy díszes kalácsot, a barátság jeleként. Schultz Jenő helyi lelkész szíves szavakkal köszöntötte a dán püspököt, feleségét és a kíséretében levő magyar egyházi vezetőket. Westergaard- Madsen igehirdetése után a vanyarciak testvéri szeretete fokozódott az ünnepi vacsorán. Vanyarcot nem fogja elfelejteni — hangoztatta vendég- püspökünk többször is —, de a vanyarciak sem felejtik el őt! Hétfőn a Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácstermében találkozott vendégünk az egyházkerület vezetőségével, több budapesti lelkésszel és néhány professzorral. D. Káldy Zoltán püspök tájékoztatta a gyülekezetek életéről és munkájáról, egyházunk anyagi kérdéseiről, egész diakóniai munkájáról és a lelkészek továbbképzéséről. A vendégpüspök kérdéseire maguk a jelenlevő lelkészek, esperesek és teológiai tanárok válaszoltak. — Talán abban foglalható ösz- sze ennek a beszélgetésnek a lényege, amit maga Westergaard-Madsen így fejezett ki: „Élmény volt önökkel együtt lenni. A lehetőségek itt is megvannak Isten igéjének a hirdetésére..: Az ökumenikus együttléteknek mindig az az értelme, hogy megértést találjunk a másik testvérben a magunk különbözőségei iránt, hogy Isten kegyelmi ajándékainak a sokféleségét elfogadjuk és dicsérjük azokért az Urat!” Kedden a nagy-budapesti leirészére tartott előadást Wes-. tergaard-Madsen, a dán evangélikus egyház életéről. Meglátogatta a zuglói, Mó- dori úti és pesthidegkúti szeretetotthonokat, ahol a keresztyén szeretet gyakorlati megvalósulásáról győződhetett meg egyházunkban. 23-án látogatást tett vendégünk az Állami Egyházi ügyi Hivatalban. Majd elindult vendégünk Pécsre. Útközben megtekintette Dunaújvárost. A püspököt rendkívül érdekelte a vái ros fejlődése, felépítése, szociális berendezései és kulturális élete. A gyönyörű mecseki úton érkeztek meg hazánk egyik legszebb városába, Pécsre. Itt a püspök és felesége megtekintette a város nevezetességeit. Elsősorban a harmadik századból való őskeresztyén katakombát, a török időkből való dzsár.ikat és minarettet. Majd a négytomyú székesegyházat. Végül megtekintette a gyülekezet Baldauf- szeretetotthonát is. Este 6 órakor istentisztelet volt, ahöl a gyülekezet előtt Báliké Zoltán lelkész meleg hangon köszöntötte a vendéget és a gyülekezet köszönetét fejezte ki egyházunk vezetősége iránt, hogy elvitte Pécsre a vendégeket. A püspök megemlítette igehirdetésében, hogy milyen nagy hatással van rá a? ország fejlődése és arról beszélt, hogy mi a keresztyén ember feladata. A kitűzött napon vigasztalanul esett az eső és így a Balaton szépségét és üdülőinket nem tudtuk megmutatni vendégeinknek. Majd legközelebb- Annál többször gyönyörködhettek Budapest régi városrészeinek és új városnegyedeinek patinás és modem szépségeiben. Az ökumenikus Tanács irodájában dr. Bartha Tibor református püspök tájékoztatta a tanács munkájáról és terveiről. Csiak természetes, hogy sok személyes eszmecsere püspökeinkkel, vacsora Káldy püspök otthonában és a búcsúvacsorán közvetlen hangú beszélgetés egészítette ki és zárta be vendégeink magyarországi látogatását. Amikor 25-én reggel a repülőtéren elbúcsúztunk tőlük, nem is volt olyan nehéz a búcsú. Hiszen tudjuk, hogy ennek a látogatásnak folytatása lesz egyrészt újból nálunk, de úgy gondoL juk — Dániában is. pm KONSTANTINÁPOLYI MEGFIGYELŐK A RÓMAI ZSINATON Az orthodox egyház belső nehézségei miatt a vatikáni zsinat első két ülésszakán a konstantinápolyi egyetemes pátriárcha nem képviseltette magát. Jelentések szerint most I. Athenagoras pátriárcha három megfigyelővel képviselteti magát a harmadik ülésszakon. TÖBB MINT SZÁZ BESZÁMOLÓ A XI. Keresztyén Békevi- lággyűlés után megtartotta első,ülését Berlinben a prágai békemozgalom keletnémet bizottsága. Örömmel állapította meg a bizottság, hogy a Világgyűlésen részt vett egyházi emberek több mint száz beszámolót tartottak eddig. A bizottság elhunyt elnökének, D. Schmauch professzornak a tisztét ideiglenesen D. Schönherr generálszuperintendens vette át. Részt vett a bizottság ülésén a. Keresztyén Békekonferencia főtitkára, J-. N. Ondra lelkész is. RENDŐRSÉG A PÜSPÖK LAKÁSÁBAN Rövid idő alatt másodszor tartott házkutatást a dél-afrikai rendőrség dr. Zulu délafrikai püspöknél. A rendőrség a faji kérdésre vonatkozó iratokat elkobozta a püspöktől. Zulu püspök az anglikán egyház egyetlen afrikai püspöke, tagja az Egyházak Világtanácsa világmissziói bizottságának is. ;ezet elnöke gyümölccsel teli keszek és a Teológiai Akadé- íjándékkosarat nyújtott át I mia professzorai és hallgatói 5 zűrét idején Máté 12,33—37 ll/Fostanában sokat járnak ki az emberek szüretre ké- szülő szőlőskertekbe és életet kínáló gyümölcsösökbe. Ilyenkor megáll az ember a fák előtt és keresi rajtuk a gyümölcsöt. A szüreti számvetés idején sok boldog és megelégedett arc ragyog a hegyoldalon, amikor látja a dúsan megrakott fákon és szőlőtőkén a visszamosolygó gyümölcsöt. Ezt p. fát érdemes volt elültetni, gondozni és vigyázni rá, mert jó gyümölcs volt a válasz a verítékre. Mert életet hozott. Egyszer eljön a tél és amikor a havas határban aludni fog a világ, ennek a fának egyetlen gyümölcséből tavasz fog mosolyogni a gyermekek ajkán. És amikor a betegség forró láza leterít valakit a házban, ennek a gyümölcsnek az ereje majd elkergeti a settenkedő halált. De szomorú lesz az arca, amikor megáll üresen maradt szőlőtőkék és gyümölcs nélküli fák előtt, amelyek közelében megnyúlnak a hiábavalóság árnyai. Isten sokszor megy így végig közöttünk és keresi rajtunk, az életünk fáján a gyümölcsöt. Hívő emberek nagyon jól tudják, hogy számukra Isten szüretje a számonkérés szüretjg. Mi az, amit termett, amit nyújtott, adott és ajándékozott a hitünk és életünk? Mi az bennünk és rajtunk, amiben Istennek öröme telik, mi az, amit vidám szüreti ének mellett szüretelnek rólunk az emberek?! Hiszen Isten bennünket a szeretet fájának teremtett. Azt akarta, hogy a szavainktól megédesedjék a világ, mint ahogy a szőlőszemtől felderül a síró gyermek arca. Azt akarta, hogy mozdulataink vigyenek mindenkinek a szívéből egy darabot. Azt akarta, hogy a szívünk dobbanásai szeressenek és erőt, ízt és illatot adjanak és vigyenek másoknak, ahogy egy jó gyümölcstől felüdül és erőre kap az ember. Azt akarta, hogy egész életünk az öröm szép szürete legyen mindenkinek. Mint ahogy az egy szőlőtőkén már rajta van a vidámság bora és egy szőlőfürtben ott zsong a szüretelők vidám éneke. Isten mindent megadott arra, hogy életünk és hitünk szüretté szépüljön. Mégis milyen sokszor megtörténik, hogy nem lehet szüretelni rólunk. Milyen sokszor megtörténik, hogy a szeretet éhező és a gyümölcsöt kereső Isten hiába állna meg az életünk fája alatt. Hitünk hiába mondja, vallja, hogy Isten szeretetéből születik minden napunk, ha ebből a végtelen szerétéiből nem érik meg annyi, amennyit gyümölcsként boldogan odanyújtunk azoknak, akikkel együtt vagyunk a.z élet hegyoldalán, akikkel mindennap találkozunk. Valaki egyszer azt mondta, hogy a szüretben az a szép, és azért olyan vidám a szüreti ének, mert ez az idő a nagy ajándékozás ideje. Ilyenkor a fa mindazt, amit egyszer kapott: az anyaföldet, a napsugarat, a munkát és verítéket, a gondot, amivel az ember átölelte, most mind visszaadja, százszorosán odanyújtja gyümölcstől roskadozó ágain és élettel telített szőlőfürtök édes ajándékain. IVTit lehet szüretelni rajtam? Isten végtelen szerete- 1 téből mi az a százannyi, amit magukkal vihetnek mellettem elmenő emberek? Melyik az a gyümölcs rajtam, amelyik mindennap édesítette, gazdagította a világot? Hívő embereknek mindig szomorú szüret a számadás ideje. Mégis az a reménységünk, hogy Isten türelmes gazda, Akinek Igéje, minden szava, minden megújított napja és napsugara apró oltóág, amelyik boldog szüretre, életre és örökkévalóságra fordíthatja át makacs és meddő életfánk elmaradt termését. Ezért van annyi imádság a hitünk hegyoldalán. Friedrich Lajos
